Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-17 / 91. szám

Moszkvában ratifikálták a szovjet-lengyel szerződést Események sorokban Luxemburgba érkezett az SZKP küldöttsége, Kapitonov- nak, a párt Központi Bizott­sága tagjának vezetésével. A küldöttség részt vesz a Lu­xemburgi Kommunista Párt 18. kongresszusán. Csau En-laj kínai miniszter­elnök Csen Ji külügyminiszter kíséretében pénteken repülő­gépen Djakartába érkezett, hogy részt vegyen a bandungi áfro-ázsiai értekezlet 10. év­fordulója alkalmából szomba­ton kezdődő ünnepségéken. Wilson brit miniszterelnök ha­zaérkezése útán a londoni re­pülőtéren rögtönzött sajtóérte­kezletet tartott, amelyen be­számolt 60 órás amerikai útjá­ról. Wilson nyilatkozatából kitűnt, hogy az angol kor­mány feltétel nélkül támo­gatja azt a szennyes háborút, amelyet óceánon túli szövet­ségese Délkelet-Ázsiában visel. Moszkvában ünnepi gyűlést tartottak az amerikaiak által támogatott ellenforradalmárok szégyenletes megfutamodásá- ral véget ért kubai invázió év­fordulójának előestéjén. A gyűlésen Jurij Gagarin, a vi­lág első űrhajósa, a Szovjet— Kubai Baráti Társaság elnöke mondott beszédet. A Krasznaja Zrezda kom­mentálja a jelenlegi kongói helyzetet, s megírja, hogy Csőmbe katonai vezetői most minden erőfeszítésüket arra Összpontosítják, hogy hatalmuk alatt tartsák a főbb városokat és megpróbálják ellenőrzésük alá venni a határokat. Több helyütt. különösen az ország északkeleti részén nehéz hely­zetben vannak Csőmbe egy­ségei. A felkelők már jobban el vannak látva fegyverekkel. A Szovjetunió honvédelmi minisztere ezredessé léptette élő Andrijan Nyikolajevet. A világűrt megjárt szovjet űr­hajósok között most négyen vannak ezredesi rangban: Ju­rij Gagarin, Andrijan Nyiko- lajev, Vlagyimir Komarov és Pavel Beljajev. A MEN hírügynökség tudó­sítója jelenti Kuwaitból, hogy napról napra éleződik Bahrein- ben a helyzet. A Kuwaitba ér­kező menekültek újabb össze­tűzésekről adnak hírt a gyarmati csapatok és a rend­őrosztagok, valamint a nagy számban lezajló tüntetések részvevői között. A ciprusi kormány nagy pénzjutalmat tűzött ki mind­azoknak, akik hiteles adatok szolgáltatásával lehetővé te­szik a szakszervezeti vezetők gyilkosainak letartóztatását. A gyilkosság, — amelynek két szakszerveze'i vezető esett ál­dozatul, — vasárnap a Nico­siából Lamacába vezető úton történt. Moszkva, (TASZSZ): A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának Elnöksége a minisz­tertanács javaslatára pénte­ken egyhangúlag ratifikálta a szovjet—lengyel barátsági, együttműködési ést kölcsönös segélynyújtási szerződést. Moszkva, (TASZSZ): A szovjet sajtó ismert ka­tonai vezetők cikkeit vissza­emlékezéseit közli a Nagy Honvédő Háború befejező hadműveletéről: a húsz évvel ezelőtt megkezdődött berlini csatáról. Szokolovszkij marsall el­mondja, hogy a Zsukov, Ko- nyev és Rokosszovszki mar­sall vezetése alatt álló három front csapatait tüzérséggel, légie-őkkel, harckocsizó és mérnöki egységekkel erősítet­ték meg. A berlini hadműve­let megkezdésekor e három front csapatai két és fél mil­lió ka‘ónéval, több mint 40 ezer ágyúval és aknavetővel, Algir (Tanjug): Joszip Broz Tito jugoszláv köztársasági elnököt csütörtö­kön este ünnepélyes keretek között Algír díszpolgárává nyilvánították. Ben Bella algériai elnök csütörtökön díszvacsorát ren­dezett Tito elnök, felesége és a jugoszláv küldöttség többi tag­ja tiszteletére. A díszvacsorán Ben Bella elnökön kívül jelen voltak az FLN Politikai Bizott­Szöul IMTI): A napok óta folyó szöuli po­litikai tüntetések első halottija a 21 éves Kim Csüng Bai egye. térni hallgató. Három nappal ezelőtt, amikor diáktársaival együtt részt vett a dél-koreai —japán szerződés elleni tünte­téseken, a rendőrök sebesítet- ték meg halálosan. Az ülésen — amelyen Anasztasz Mikojan elnökölt — felszólaltak B. Ponomarjov képviselő, N. Ignatov, J. Pa- leckisz és V. Kozlov a Leg­felső Tanács Elnökségének elnökhelyettesei, V. Kavun és Bugyonnij marsall _ az el­nökség tagjai. több mint hatezer tankkal és önjáró tüzérségi berendezés­sel, 7500 harci repülőgéppel rendelkeztek. A berlini hadműveletet jel­lemezve Szokolovszkij marsall hangsúlyozza, hogy annak ra­gyogó eredményeit az egész háború folyamán készítették elő és 1941-ben a moszkvai csatával vetették meg a győ­zelmes befejezés alapját. A marsall figyelmezteti a nyugatnémet revansistákat, akiknek tanulniok kell a ke­mény történelmi leckéből: ter­veik ugyanolyan szégyenletes kudarcra vannak ítélve, mint amilyen Hitler elgondolásaira várt. ságának és az algériai kor­mánynak összes tagjai, a nem­zetgyűlés elnöke és sok más magas rangú személyiség. Az Algerie Presse Service hírügynökség Tito és Ben Bella megbeszéléseit kommentálva hangoztatja, hogy a két állam­fő mostani első tárgyalásai so­rán elsősorban az algériai—Ju­goszláv együttműködésnek és főként a kát ország gazdasági kapcsolatainak kérdéseit vitat­ta meg. Halálhíre pénteken újabb tüntetéseket robbantott ki. Ezerötszáz egyetemista indult el a központi egyetemről a nemzetgyűlés épülete felé, de csak háromszáz métert jutot­tak előre. A rendőrség megint közbelépett és könnygázgráná­tokkal kergette szót a felvonu­lókat, Ötven diákot megint le­tartóztattak. Msszaemiékezések a szovjet sajtóban a berlini csata kezdetének 20. évfordulója alkalmából Tito Hlgír díszpolgára Egyetemisták tüntetése Szöulban Egy hét a világpolitikában Washington további vereségek elé néz A műit hét végén az Egye­sült Államok elnökének a baltimorei egyetemen mon­dott beszédéből olyan részle­teket közölt a nyugati sajtó, amelyek alkalmasnak látszot­tak — legalábbis a hiszéke­nyebb olvasóközönség előtt — a reménység felkeltésére. So­kan azt hitték: kezdetét vet­te a kijózánodás Ameriká­ban, és lehetőség nyilik a vietnami szennyes háború befejezésére. Az elnöki be­széd tüzetesebb tanulmányo­zása azonban szertefoszlatta ezeket az illúziókat és ború­látóbban ítélik meg a béke kilátásait, mint a baltimorei beszéd előtt. Szemben a világ közvé­leményével A kételyek nem indokolat­lanok. Az Egyesült Államok miközben folytatja támadá­sait a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság ellen és to­vábbi csapaterősítéseket küld Dél-Vietnamba, igyekszik olyan látszatot kelteni, mint­ha valójában komolyan fog­lalkozna a békés kibontako­zás gondolatával. Johnson kijelentése a „fel­tétel nélküli“ tárgyalásokról a vietnami háború befejezése előtt — érdeklődést keltett. Pozitiven magyarázták az amerikai elnök szavait azok a lapok, amelyek mindig készségesen szolgálatába sze­gődnek minden imperialista akciónak. Valójában az ame­rikai kománynak esze ágában sincs komolyan fontolóra venni a tárgyalások lehetősé­gét és szó sincs feltételnélkü- liségről. Johnson beszédének tanul­mányozása bárkit meggyőz­het: az Egyesült Államok ki­tart eddigi feltételei mellett és a támadások abbahagyását a vietnami szabadságharcosok fegyverletételhez köti. Pedig erről szó sem lehet. Nemcsak azért, mert semmi sem áll olyan távol a vietnami sza­badságharcosoktól, minta ka­pituláció, .hanem azért sem, mert a vietnami katonái helyzet sokkal kedvezőbb a szabadságharcosok, mint a beavatkozók számára. John- sonnak szüksége volt valami­lyen megnyugtatásra, mert az amerikai közvéleményt ag­gasztja a háború veszélyessé­ge és költségessége. Az egy­szerű emberek úgy látszik az Egyesült Államokban is jobban látják, mint maga a kormány: ezen az úton Wa­shington nemcsak további ve­reségek elé néz, hanem egy­re inkább szembekerül az egész világ közvéleményével. I El eve vesztett * harc Nemcsak a szocialista or­szágok és az el nem kötele­zettek ítélik el az amerikai­ak agresszív politikáját, ha­nem az Egyesült Államok szövetségesei is, köztük első­sorban Franciaország. A franciák ismerik az indokínai terepet — politikai, lélektani és katonai értelemben egy­aránt — és megvannak a maguk keserves tapasztalatai arról, miképpen lehet elve­szíteni a dzsungelháborút. Az amerikaiak azonban mór túl messzire mentek, semhogy komolyan fontolóra vehetnék a francia javaslatot: Dél­Vietnam semlegesítését. Tisz­tában vannak vele. hogy az őket támogató politikai sze­mélyiségek és csoportok az amerikai hadsereg kivonulá­sa után úgyszólván egyetlen óráig sem maradhatnak a helyükön. Alapjába véve. az ameri­kaiak szempontjából itt van az ugrópontja az egész viet­nami problematikának: az Egyesült Államok pesztizs- harcot folytat, a dél-vietna­mi dzsungelekben nemcsak területekhez fűződő amerikai érdekek forognak kockán, hanem az Egyesült Államok befolyása is Délkelet-Ázsiá­ban. A világtörténelem azon­ban több ízben bebizonyítot­ta: egy nagyhatalom, amely presztízsért harcol, akármi­lyen erőkkel rendelkezik is. előbb-utóbb alulmarad azzal a néppel szemben, amely a szabadságért és nemzeti önál­lóságáért küzd. Mái* csak Anglia Az Egyesült Államok veze­tői kénytelenek maguk is ta­pasztalni, hogy még a nyuga­ti szövetségen belül is egyre inkább elszigetelődnek. Való­jában már csak Anglia tá­mogatja az amerikai inter­venciót. De nem éppen ön­zetlenül. Angliának ugyan­olyan imperialista érdekei fűződnek a nyugati befolyás fenntartásához Délkelet-Azsi- ában, mint az Egyesült' Ál­lamoknak. Malaysia az angol birodalmi rendszer egyik leg­gyöngébb pontja és már az angol konzervatív kormány is igyekezett az amerikaiak­tól katonai biztosítékokat sze­rezni egy Indonézia elleni együttműködéshez. A Wilson-kormánv ^.hasz­nálva az amerikaiak nehéz helyzetét Vietnamban, meg­próbál létrehozni egy külön­leges amerikai—angol katonai szövetséget mindazoknak az érdekeknek közös védelmére, amelyek akár az angolokat, akár az amerikaiakat érinti. Valójában ezért küldte Gor­don Walker, volt külügymi­nisztert a Távol-Keletre Wil­son miniszterelnök és nem a vietnami béke lehetőségeinek kipuha tolására. Gordon Wal­ker mielőtt elindult volna távol-keleti útjára, már pon­tosan ismerhette ennek a ..kipuhatolási körutazásnak'* a negatív eredményét. Gordon Waílier i«n*l küldetése Egyébként Gordon Walker kiküldetése inkább csak egy­fajta elterelési hadművelet, amit a diplomáciában az an­golok olyan előszeretettel alkalmaznak. Az amerikai— angol tárgyalások és az ameri­kai közvélemény megdolgozása olyan kötelezettségvállalás ér­dekében folyik, ami megfelel az angol érdekeknek, de még további kiterjesztését jelenti a hábarúnak. Az angol mi­niszterelnök jelenleg az Esve. sült Államokban tartózkodik, tárgyal az amerikai politika vezetőivel, előadásokat tart a legkülönbözőbb fórumokon és igyekszik az amerikai közvé­leményben olyan benvomást kelteni, hogv az Egyesült Ál­lamok egyetlen megbízható támasza az angol kormány. Meglehet, ez így igaz. de az adott helyzetben semmi eset­re sem hoz dicsőséget a munkáspárti angol kormány­nak. Az angolok soha sem lelkesedtek azért, hogv or­száguk feltétel nélkül részt vegyen az amerikaiak kalan- dorjeliegű politikai és kato­nai vállalkozásaiban. füRíelö feívoriTásolt az USZK-^ii Sípos Gyula: A nagy éjszaka 6. Most az egyszer tévedett, a nyáron még nem gondolta volna, hogy Ilyen hamar sor kerül rájuk. Szőlős vidék ez, bonyolult gazdálkodás, azt hitte, az ilyen községekkel várnak még néhány évet. Mi­re megtudta a terveket, érez­te már, hogy minden késő, ép­pen ő a szövetkezet elől már nem menekülhet el. Most rádöbbent, hogy mégis e! kell menni. Csekőhöz, vagy Pestre, vagy a világ végére, minél messzebb, igen fogni Katit meg a gyerekeket, ki eb bői az összekuszált világból — Érted, ugye? Én csak c veled ... együtt... 1965. április 17. Míg félmondatokkal próbál­ta újra érteni egymást, a ve­szélyből menekülők kapkodá­sával keresték az utat, mely biztonságba vezet, s ültek egy­mást átkarolva a díványon, — mindketten tudták, hogy ott áll a szobában láthatatlanul is a másik asszony, mint valami pogány istennő, akinek a ne­vét nem szabad kimondani. Két út van előttem Csekő még segíthet, úr a maga tizenkétezer holdján, igazgató, azt vesz föl, akit akar. Tagja a járási pártbi­zottságnak is, ha valami aka­dály lenne, hát ott elintézik. A régi katonapajtás. Együtt vonultak be, aztán elváltak ugyan, de a fogságban újra egy táborba kerültek és a sors összemelegítette őket. Ilyen is van. Pedig semmi kü­lönös vonzalmuk nem volt . egymás iránt, Jánost sokszor bosszantotta a földhözragadt józanság, szinte kisszerüség, amit Csekőben érzett. Ez c. ember képes volt arra, hogy a fogságban nyártól kezdve őrizgessen egy birkabundát, ci­pelje, rejtegesse, mert egyszer jön a tél és milyen jó lesz ak­kor. És a katonaságnál, a fog­ság keserves napjaiban, de o civil életben is mindig ennek a számító okosságnak lett iga­za. Csekő különben nagyligeti gazdafiú volt, félárva, özvegy édesanyja nevelte. Férfimódi a gazdálkodott ez a derék asz- szony, még a gazdasági isko­lát is elvégeztette fiával. Ka­tonakorában volt egyszer ná­luk. Már akkor meglepte, hogy az asztalná ^sekő nem várva se anyjára c-e a ven­dégre, hogyan szedi ki a csi­belevesből az ízlése szerint leggusztusosabb falatokat. Nem valami tudatos önzés, kapzsiság, vagy mohóság volt ez. hanem az elsőszülött. a férfi-családfő termé zetes jo­ga, az a mozdulat a mezte­len valóságot jelentette. a maga természetességében, ci­coma nélkül. Igen, Csekő még segíthet. Igaz, elég későn fordul hoz­zá. Félig-meddig már el is ígérkezett ide a szövetkezet­be. „Majd ha lesz szövetke­zet — mondta — mert a Dó­zsát remélem, ti sem nevezi­tek szövetkezetnek.” De most már lesz. Délután jönnek hoz­zá is és nyílván avval kez­dik: — Na Jánoskám, most már van szövetkezet, ezer­nyolcszáz hold, négyszáz tag, adjunk nevet neki és gyerünk agronómus elvtárs. készítsük a terveket. Erre most már csak egyetlen tromfot adhat: az állami gazdaságot Csak Cse­kő mondhatja azt. hogy ez az ember azA, enyém, keressétek mást a szövetkezetbe, van elég ezüstkalászos gazda. Van a fenét! Megtört öre­gek vannak, a javakorabelje- ket megritkította a háború, legalább húsz asszony van a községben, aki hírt se kapott az uráról, várja haza még mindig, vagy ha holttányilvá- nította és újra férjhezment, ijedézik a visszatéréstől. És aki él is a negyven körüliek közül, igyekezett Idejében el­szaladni. Különösen ahol él­nek az öregek és névleges gazdái maradtak a földnek. De még a jókomák, az ezüstkalá­szos társak is az egyik két ló­val nekivágott Pestnek és fu­varos lett, a másik a termény- fölvásárlónál, a villanyosoknál, a vasútnál helyezkedett el. Fü- löp Pista, akinek még a nó­tája is az volt, hogy „szeret­nék szántani”, most a nagyli­geti fatelepen dolgozik, föld­jét már régen leadta a Dóz á. nak, csak a szőlőt, meg a ker­tet tartotta meg. Vagy Kiss András, ez a kerek, jellegze­tesen gazdafejű ember, az ő szemében mindig olyan a tűzoltóruhában, lapos sapká­val. mintha farsangi bálra öl­tözött volna. És akik nem maskaráznak? Azok igyekeznek minél több pénzt összekaparni, megbékél­ni a törvénnyel, úszni a pa­ragrafusok között, mert gaz­dálkodni hat holdon, vagy tí­zen, megtermelni a szőlőt, bort, a zöldséget, az a dolog könnyebbik része. De kitanul­ni, számontartani mindent, a felest is, a napszámost is, a >. értékesítés és átadás fortélyait is — az a művészet. Elég volt belőle. Csekőnél gazdája lesz egy üzemegységnek, vagy egyetlen ágazatnak, akár a Sapka-he­gyi szőlőnek, akár a gőbölyök- nek a vizeresi majorban és megvan mihden, a napi mun­kabeosztás, fizetés, prémium, olajozott kerekeken gördül a világ, nem kell a káoszból új­ra megteremteni. És rendbejön Katival is, meg á gyerekekkel, saját iel- kiismeretével. Milyen jó iS volna kitörölni napokat, hete­ket az emlékezetből csa!; az boldog, aki felejteni tud, leg­boldogabb, aki mindent el tud felejteni. Nem ment át a községén, az iskolán túl, a következő saroknál rátért a betonúira. Nagyliget — mutatta a nyíl az út egyik oldalán — Budapest — mutatta a másikon, mint­ha még az útelágazás is taná­csot akarna adni Bárcsak egy héttel előbb rászánta volna magát erre az útra. Most már így is nehéz lesz, még ha sikerül is. De si­kerülni kell. Miért is várta meg, hogy Kati szóljon, hogy elsírja magát? Nélküle kellett volna, egyedül is ezt válasz­tani, a gyerekekért, a becsü­letért, igen a becsületért, akármit is mondanak majd a községben. Rátért a nagyligeti útra. Ismert itt minden kanyarula­tot, minden döccenőt, be­hunyt szemmel is elvezetné a motort az állami gazdaság központjáig. (Folytatjuk) 2 Nyugat-Németországban az : idén húsvétkor ismét megren- i dezik az immár hagyományos- ; sé vált tüntető felvonulásokat. Szombaton az ország különbö- 1 ző részein 16 gyülekezőhelyről i indulnak útra a tüntetők, s i az a'omfegyverkezési tervek ellen tiltakozó, a leszerelés és az enyhülés, a béke és a de­mokrácia politikáját követelő háremnapos felvonulásaikat hétfőn este tömeggyúlések so­rozata zárja le.

Next

/
Oldalképek
Tartalom