Kelet-Magyarország, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-17 / 91. szám
Moszkvában ratifikálták a szovjet-lengyel szerződést Események sorokban Luxemburgba érkezett az SZKP küldöttsége, Kapitonov- nak, a párt Központi Bizottsága tagjának vezetésével. A küldöttség részt vesz a Luxemburgi Kommunista Párt 18. kongresszusán. Csau En-laj kínai miniszterelnök Csen Ji külügyminiszter kíséretében pénteken repülőgépen Djakartába érkezett, hogy részt vegyen a bandungi áfro-ázsiai értekezlet 10. évfordulója alkalmából szombaton kezdődő ünnepségéken. Wilson brit miniszterelnök hazaérkezése útán a londoni repülőtéren rögtönzött sajtóértekezletet tartott, amelyen beszámolt 60 órás amerikai útjáról. Wilson nyilatkozatából kitűnt, hogy az angol kormány feltétel nélkül támogatja azt a szennyes háborút, amelyet óceánon túli szövetségese Délkelet-Ázsiában visel. Moszkvában ünnepi gyűlést tartottak az amerikaiak által támogatott ellenforradalmárok szégyenletes megfutamodásá- ral véget ért kubai invázió évfordulójának előestéjén. A gyűlésen Jurij Gagarin, a világ első űrhajósa, a Szovjet— Kubai Baráti Társaság elnöke mondott beszédet. A Krasznaja Zrezda kommentálja a jelenlegi kongói helyzetet, s megírja, hogy Csőmbe katonai vezetői most minden erőfeszítésüket arra Összpontosítják, hogy hatalmuk alatt tartsák a főbb városokat és megpróbálják ellenőrzésük alá venni a határokat. Több helyütt. különösen az ország északkeleti részén nehéz helyzetben vannak Csőmbe egységei. A felkelők már jobban el vannak látva fegyverekkel. A Szovjetunió honvédelmi minisztere ezredessé léptette élő Andrijan Nyikolajevet. A világűrt megjárt szovjet űrhajósok között most négyen vannak ezredesi rangban: Jurij Gagarin, Andrijan Nyiko- lajev, Vlagyimir Komarov és Pavel Beljajev. A MEN hírügynökség tudósítója jelenti Kuwaitból, hogy napról napra éleződik Bahrein- ben a helyzet. A Kuwaitba érkező menekültek újabb összetűzésekről adnak hírt a gyarmati csapatok és a rendőrosztagok, valamint a nagy számban lezajló tüntetések részvevői között. A ciprusi kormány nagy pénzjutalmat tűzött ki mindazoknak, akik hiteles adatok szolgáltatásával lehetővé teszik a szakszervezeti vezetők gyilkosainak letartóztatását. A gyilkosság, — amelynek két szakszerveze'i vezető esett áldozatul, — vasárnap a Nicosiából Lamacába vezető úton történt. Moszkva, (TASZSZ): A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége a minisztertanács javaslatára pénteken egyhangúlag ratifikálta a szovjet—lengyel barátsági, együttműködési ést kölcsönös segélynyújtási szerződést. Moszkva, (TASZSZ): A szovjet sajtó ismert katonai vezetők cikkeit visszaemlékezéseit közli a Nagy Honvédő Háború befejező hadműveletéről: a húsz évvel ezelőtt megkezdődött berlini csatáról. Szokolovszkij marsall elmondja, hogy a Zsukov, Ko- nyev és Rokosszovszki marsall vezetése alatt álló három front csapatait tüzérséggel, légie-őkkel, harckocsizó és mérnöki egységekkel erősítették meg. A berlini hadművelet megkezdésekor e három front csapatai két és fél millió ka‘ónéval, több mint 40 ezer ágyúval és aknavetővel, Algir (Tanjug): Joszip Broz Tito jugoszláv köztársasági elnököt csütörtökön este ünnepélyes keretek között Algír díszpolgárává nyilvánították. Ben Bella algériai elnök csütörtökön díszvacsorát rendezett Tito elnök, felesége és a jugoszláv küldöttség többi tagja tiszteletére. A díszvacsorán Ben Bella elnökön kívül jelen voltak az FLN Politikai BizottSzöul IMTI): A napok óta folyó szöuli politikai tüntetések első halottija a 21 éves Kim Csüng Bai egye. térni hallgató. Három nappal ezelőtt, amikor diáktársaival együtt részt vett a dél-koreai —japán szerződés elleni tüntetéseken, a rendőrök sebesítet- ték meg halálosan. Az ülésen — amelyen Anasztasz Mikojan elnökölt — felszólaltak B. Ponomarjov képviselő, N. Ignatov, J. Pa- leckisz és V. Kozlov a Legfelső Tanács Elnökségének elnökhelyettesei, V. Kavun és Bugyonnij marsall _ az elnökség tagjai. több mint hatezer tankkal és önjáró tüzérségi berendezéssel, 7500 harci repülőgéppel rendelkeztek. A berlini hadműveletet jellemezve Szokolovszkij marsall hangsúlyozza, hogy annak ragyogó eredményeit az egész háború folyamán készítették elő és 1941-ben a moszkvai csatával vetették meg a győzelmes befejezés alapját. A marsall figyelmezteti a nyugatnémet revansistákat, akiknek tanulniok kell a kemény történelmi leckéből: terveik ugyanolyan szégyenletes kudarcra vannak ítélve, mint amilyen Hitler elgondolásaira várt. ságának és az algériai kormánynak összes tagjai, a nemzetgyűlés elnöke és sok más magas rangú személyiség. Az Algerie Presse Service hírügynökség Tito és Ben Bella megbeszéléseit kommentálva hangoztatja, hogy a két államfő mostani első tárgyalásai során elsősorban az algériai—Jugoszláv együttműködésnek és főként a kát ország gazdasági kapcsolatainak kérdéseit vitatta meg. Halálhíre pénteken újabb tüntetéseket robbantott ki. Ezerötszáz egyetemista indult el a központi egyetemről a nemzetgyűlés épülete felé, de csak háromszáz métert jutottak előre. A rendőrség megint közbelépett és könnygázgránátokkal kergette szót a felvonulókat, Ötven diákot megint letartóztattak. Msszaemiékezések a szovjet sajtóban a berlini csata kezdetének 20. évfordulója alkalmából Tito Hlgír díszpolgára Egyetemisták tüntetése Szöulban Egy hét a világpolitikában Washington további vereségek elé néz A műit hét végén az Egyesült Államok elnökének a baltimorei egyetemen mondott beszédéből olyan részleteket közölt a nyugati sajtó, amelyek alkalmasnak látszottak — legalábbis a hiszékenyebb olvasóközönség előtt — a reménység felkeltésére. Sokan azt hitték: kezdetét vette a kijózánodás Amerikában, és lehetőség nyilik a vietnami szennyes háború befejezésére. Az elnöki beszéd tüzetesebb tanulmányozása azonban szertefoszlatta ezeket az illúziókat és borúlátóbban ítélik meg a béke kilátásait, mint a baltimorei beszéd előtt. Szemben a világ közvéleményével A kételyek nem indokolatlanok. Az Egyesült Államok miközben folytatja támadásait a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen és további csapaterősítéseket küld Dél-Vietnamba, igyekszik olyan látszatot kelteni, mintha valójában komolyan foglalkozna a békés kibontakozás gondolatával. Johnson kijelentése a „feltétel nélküli“ tárgyalásokról a vietnami háború befejezése előtt — érdeklődést keltett. Pozitiven magyarázták az amerikai elnök szavait azok a lapok, amelyek mindig készségesen szolgálatába szegődnek minden imperialista akciónak. Valójában az amerikai kománynak esze ágában sincs komolyan fontolóra venni a tárgyalások lehetőségét és szó sincs feltételnélkü- liségről. Johnson beszédének tanulmányozása bárkit meggyőzhet: az Egyesült Államok kitart eddigi feltételei mellett és a támadások abbahagyását a vietnami szabadságharcosok fegyverletételhez köti. Pedig erről szó sem lehet. Nemcsak azért, mert semmi sem áll olyan távol a vietnami szabadságharcosoktól, minta kapituláció, .hanem azért sem, mert a vietnami katonái helyzet sokkal kedvezőbb a szabadságharcosok, mint a beavatkozók számára. John- sonnak szüksége volt valamilyen megnyugtatásra, mert az amerikai közvéleményt aggasztja a háború veszélyessége és költségessége. Az egyszerű emberek úgy látszik az Egyesült Államokban is jobban látják, mint maga a kormány: ezen az úton Washington nemcsak további vereségek elé néz, hanem egyre inkább szembekerül az egész világ közvéleményével. I El eve vesztett * harc Nemcsak a szocialista országok és az el nem kötelezettek ítélik el az amerikaiak agresszív politikáját, hanem az Egyesült Államok szövetségesei is, köztük elsősorban Franciaország. A franciák ismerik az indokínai terepet — politikai, lélektani és katonai értelemben egyaránt — és megvannak a maguk keserves tapasztalatai arról, miképpen lehet elveszíteni a dzsungelháborút. Az amerikaiak azonban mór túl messzire mentek, semhogy komolyan fontolóra vehetnék a francia javaslatot: DélVietnam semlegesítését. Tisztában vannak vele. hogy az őket támogató politikai személyiségek és csoportok az amerikai hadsereg kivonulása után úgyszólván egyetlen óráig sem maradhatnak a helyükön. Alapjába véve. az amerikaiak szempontjából itt van az ugrópontja az egész vietnami problematikának: az Egyesült Államok pesztizs- harcot folytat, a dél-vietnami dzsungelekben nemcsak területekhez fűződő amerikai érdekek forognak kockán, hanem az Egyesült Államok befolyása is Délkelet-Ázsiában. A világtörténelem azonban több ízben bebizonyította: egy nagyhatalom, amely presztízsért harcol, akármilyen erőkkel rendelkezik is. előbb-utóbb alulmarad azzal a néppel szemben, amely a szabadságért és nemzeti önállóságáért küzd. Mái* csak Anglia Az Egyesült Államok vezetői kénytelenek maguk is tapasztalni, hogy még a nyugati szövetségen belül is egyre inkább elszigetelődnek. Valójában már csak Anglia támogatja az amerikai intervenciót. De nem éppen önzetlenül. Angliának ugyanolyan imperialista érdekei fűződnek a nyugati befolyás fenntartásához Délkelet-Azsi- ában, mint az Egyesült' Államoknak. Malaysia az angol birodalmi rendszer egyik leggyöngébb pontja és már az angol konzervatív kormány is igyekezett az amerikaiaktól katonai biztosítékokat szerezni egy Indonézia elleni együttműködéshez. A Wilson-kormánv ^.használva az amerikaiak nehéz helyzetét Vietnamban, megpróbál létrehozni egy különleges amerikai—angol katonai szövetséget mindazoknak az érdekeknek közös védelmére, amelyek akár az angolokat, akár az amerikaiakat érinti. Valójában ezért küldte Gordon Walker, volt külügyminisztert a Távol-Keletre Wilson miniszterelnök és nem a vietnami béke lehetőségeinek kipuha tolására. Gordon Walker mielőtt elindult volna távol-keleti útjára, már pontosan ismerhette ennek a ..kipuhatolási körutazásnak'* a negatív eredményét. Gordon Waílier i«n*l küldetése Egyébként Gordon Walker kiküldetése inkább csak egyfajta elterelési hadművelet, amit a diplomáciában az angolok olyan előszeretettel alkalmaznak. Az amerikai— angol tárgyalások és az amerikai közvélemény megdolgozása olyan kötelezettségvállalás érdekében folyik, ami megfelel az angol érdekeknek, de még további kiterjesztését jelenti a hábarúnak. Az angol miniszterelnök jelenleg az Esve. sült Államokban tartózkodik, tárgyal az amerikai politika vezetőivel, előadásokat tart a legkülönbözőbb fórumokon és igyekszik az amerikai közvéleményben olyan benvomást kelteni, hogv az Egyesült Államok egyetlen megbízható támasza az angol kormány. Meglehet, ez így igaz. de az adott helyzetben semmi esetre sem hoz dicsőséget a munkáspárti angol kormánynak. Az angolok soha sem lelkesedtek azért, hogv országuk feltétel nélkül részt vegyen az amerikaiak kalan- dorjeliegű politikai és katonai vállalkozásaiban. füRíelö feívoriTásolt az USZK-^ii Sípos Gyula: A nagy éjszaka 6. Most az egyszer tévedett, a nyáron még nem gondolta volna, hogy Ilyen hamar sor kerül rájuk. Szőlős vidék ez, bonyolult gazdálkodás, azt hitte, az ilyen községekkel várnak még néhány évet. Mire megtudta a terveket, érezte már, hogy minden késő, éppen ő a szövetkezet elől már nem menekülhet el. Most rádöbbent, hogy mégis e! kell menni. Csekőhöz, vagy Pestre, vagy a világ végére, minél messzebb, igen fogni Katit meg a gyerekeket, ki eb bői az összekuszált világból — Érted, ugye? Én csak c veled ... együtt... 1965. április 17. Míg félmondatokkal próbálta újra érteni egymást, a veszélyből menekülők kapkodásával keresték az utat, mely biztonságba vezet, s ültek egymást átkarolva a díványon, — mindketten tudták, hogy ott áll a szobában láthatatlanul is a másik asszony, mint valami pogány istennő, akinek a nevét nem szabad kimondani. Két út van előttem Csekő még segíthet, úr a maga tizenkétezer holdján, igazgató, azt vesz föl, akit akar. Tagja a járási pártbizottságnak is, ha valami akadály lenne, hát ott elintézik. A régi katonapajtás. Együtt vonultak be, aztán elváltak ugyan, de a fogságban újra egy táborba kerültek és a sors összemelegítette őket. Ilyen is van. Pedig semmi különös vonzalmuk nem volt . egymás iránt, Jánost sokszor bosszantotta a földhözragadt józanság, szinte kisszerüség, amit Csekőben érzett. Ez c. ember képes volt arra, hogy a fogságban nyártól kezdve őrizgessen egy birkabundát, cipelje, rejtegesse, mert egyszer jön a tél és milyen jó lesz akkor. És a katonaságnál, a fogság keserves napjaiban, de o civil életben is mindig ennek a számító okosságnak lett igaza. Csekő különben nagyligeti gazdafiú volt, félárva, özvegy édesanyja nevelte. Férfimódi a gazdálkodott ez a derék asz- szony, még a gazdasági iskolát is elvégeztette fiával. Katonakorában volt egyszer náluk. Már akkor meglepte, hogy az asztalná ^sekő nem várva se anyjára c-e a vendégre, hogyan szedi ki a csibelevesből az ízlése szerint leggusztusosabb falatokat. Nem valami tudatos önzés, kapzsiság, vagy mohóság volt ez. hanem az elsőszülött. a férfi-családfő termé zetes joga, az a mozdulat a meztelen valóságot jelentette. a maga természetességében, cicoma nélkül. Igen, Csekő még segíthet. Igaz, elég későn fordul hozzá. Félig-meddig már el is ígérkezett ide a szövetkezetbe. „Majd ha lesz szövetkezet — mondta — mert a Dózsát remélem, ti sem nevezitek szövetkezetnek.” De most már lesz. Délután jönnek hozzá is és nyílván avval kezdik: — Na Jánoskám, most már van szövetkezet, ezernyolcszáz hold, négyszáz tag, adjunk nevet neki és gyerünk agronómus elvtárs. készítsük a terveket. Erre most már csak egyetlen tromfot adhat: az állami gazdaságot Csak Csekő mondhatja azt. hogy ez az ember azA, enyém, keressétek mást a szövetkezetbe, van elég ezüstkalászos gazda. Van a fenét! Megtört öregek vannak, a javakorabelje- ket megritkította a háború, legalább húsz asszony van a községben, aki hírt se kapott az uráról, várja haza még mindig, vagy ha holttányilvá- nította és újra férjhezment, ijedézik a visszatéréstől. És aki él is a negyven körüliek közül, igyekezett Idejében elszaladni. Különösen ahol élnek az öregek és névleges gazdái maradtak a földnek. De még a jókomák, az ezüstkalászos társak is az egyik két lóval nekivágott Pestnek és fuvaros lett, a másik a termény- fölvásárlónál, a villanyosoknál, a vasútnál helyezkedett el. Fü- löp Pista, akinek még a nótája is az volt, hogy „szeretnék szántani”, most a nagyligeti fatelepen dolgozik, földjét már régen leadta a Dóz á. nak, csak a szőlőt, meg a kertet tartotta meg. Vagy Kiss András, ez a kerek, jellegzetesen gazdafejű ember, az ő szemében mindig olyan a tűzoltóruhában, lapos sapkával. mintha farsangi bálra öltözött volna. És akik nem maskaráznak? Azok igyekeznek minél több pénzt összekaparni, megbékélni a törvénnyel, úszni a paragrafusok között, mert gazdálkodni hat holdon, vagy tízen, megtermelni a szőlőt, bort, a zöldséget, az a dolog könnyebbik része. De kitanulni, számontartani mindent, a felest is, a napszámost is, a >. értékesítés és átadás fortélyait is — az a művészet. Elég volt belőle. Csekőnél gazdája lesz egy üzemegységnek, vagy egyetlen ágazatnak, akár a Sapka-hegyi szőlőnek, akár a gőbölyök- nek a vizeresi majorban és megvan mihden, a napi munkabeosztás, fizetés, prémium, olajozott kerekeken gördül a világ, nem kell a káoszból újra megteremteni. És rendbejön Katival is, meg á gyerekekkel, saját iel- kiismeretével. Milyen jó iS volna kitörölni napokat, heteket az emlékezetből csa!; az boldog, aki felejteni tud, legboldogabb, aki mindent el tud felejteni. Nem ment át a községén, az iskolán túl, a következő saroknál rátért a betonúira. Nagyliget — mutatta a nyíl az út egyik oldalán — Budapest — mutatta a másikon, mintha még az útelágazás is tanácsot akarna adni Bárcsak egy héttel előbb rászánta volna magát erre az útra. Most már így is nehéz lesz, még ha sikerül is. De sikerülni kell. Miért is várta meg, hogy Kati szóljon, hogy elsírja magát? Nélküle kellett volna, egyedül is ezt választani, a gyerekekért, a becsületért, igen a becsületért, akármit is mondanak majd a községben. Rátért a nagyligeti útra. Ismert itt minden kanyarulatot, minden döccenőt, behunyt szemmel is elvezetné a motort az állami gazdaság központjáig. (Folytatjuk) 2 Nyugat-Németországban az : idén húsvétkor ismét megren- i dezik az immár hagyományos- ; sé vált tüntető felvonulásokat. Szombaton az ország különbö- 1 ző részein 16 gyülekezőhelyről i indulnak útra a tüntetők, s i az a'omfegyverkezési tervek ellen tiltakozó, a leszerelés és az enyhülés, a béke és a demokrácia politikáját követelő háremnapos felvonulásaikat hétfőn este tömeggyúlések sorozata zárja le.
