Kelet-Magyarország, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-03 / 52. szám

WIRTH ÁDÁM: A kispolgáriság idegen test társadalmunkban 1 brigád és az uiasok Az utóbbi időben mind több szó esik — sajtóban és magánbeszélgetéseken, szemi­náriumokon és értekezlete­ken. sőt legutóbb az ország- gyűlésen is — arról, hogy a szocializmus nemcsak új gaz­dasági és politikai rendet, ha­nem új erkölcsöt, új gondol­kodásmódot és magatartást is jelent. Kádár elvtárs mon­dotta az országgyűlési vitá­ban: „Fólyik a régi és az új küzdelme az emberek gon­dolkodásában is, van elöré- háladás, de az új szocialista közgondolkodás és erkölcs érvényesülése még nem kie­légítő". Egyre többén tészik szóvá, hogy egyetlen terüle­ten — sem munkában, sem a politikában — nem mehe­tünk előre a szocialista er­kölcs és magatartás erősödé­se nélkül, ami viszont felté­telezi, hogy harcoljunk a ne­gatív jelenségek, a szocialis­ta erkölccsel ellenkező szem­lélet és magatartás ellen. Vannak kirívó esetek, ami­kor a közvagyont herdálják, sikkasztják és lopják. Az ilyen esetek joggal váltják ki a becsületes dolgozók felhá­borodását: az ország közvé­leménye egyöntetűen helyesli a tettesek szigorú megbünte­tését. De vajon csak ilyen kirívó esetekről van szó, va­jon csak akkor okoznak kárt a közösségnek, amikor a bűncselekmény kimutatható, csak azok kerülhetnek szem­be a szocialista erkölccsel, akik lopnak és csalnak? Sokkal nehezebben tettenér- hető, de valójában igen szé­les körben ható veszély: a közösséget megkárosító indi­vidualista kispolgárság, amely formálisan nem szegi ugyan meg a törvényeket, de meg­szegi a szocialista erkölcs normáit. A kispolgáriság egyik leg­szívósabb öröksége a régi. kapitalista világ erkölcsének. Közvetlen társadalmi talaja a múltban a kistulajdonosi — kispolgári rétegek voltak. Ezek maguk is szenvedtek a tőkés társadalom embertelen­ségétől, de a kistulajdon éb­ren tartotta bennük a re­ménységet. hogy a kapita­lizmus farkastörvényeihez al­kalmazkodva kíséreljék meg áz érvényesülést. A mi társadalmunkban a kispolgáriságnak nincs olyan szocialista talaja mint ré­gen. A korábbi kistulajdonosi kispolgári rétegek tagját túl­nyomó többségükben szoeia- H4ta dolgozók lettek. A szo­cialista társadalom lényegé­nél fogva nem az individua­lizmust, haneüt a kollekti­vizmust táplálja. A kisbolgári- ságot ma élsősörbfln áz év­tizedes rossz beidegződés és a szocialista tudat gyengesé­ge élteti. , A kispolgáriság fő jellemző­je ma is az, hogy közömbös a társadalom igazi nagy kér­déseivel szemben és a közös­ségtől elzárkózva, individua­lista módon keresi az egyéni érvényesülést. A kispolgári­ság tudomásul veszi a szo­cialista változásokat is, ame­lyek hazánkban végbemen­tek, látszólag alkalmazkodik hozzájuk. Nem támadja szemtől-szembe a szocializ­must, csak megpróbálja azt a maga módján értelmezni, sa­ját individualizmusához, ego­ista önzéséhez formálni. E kispolgári értelmezés szerint az egyénnek csak követelé­séi vannak a közösséggel szemben, de nincsenek köte­lességei; az egyéni érvénye­süléshez minden eszközt fel lehet használni, de a társa­dalom nem követelhet meg fegyelmezett munkát a tag­jaitól. A mái kispolgáriság azért veszélyes, mert formájában sokszor igyekszik a szocia­lizmushoz idomulni, megté­vesztő módon összekeveri a szocializmus magasztos elveit a kispolgári életideállal. A jobb életre való törekvés, az egyén boldogulása áhyagi és szellemi tekintetben: a szoci­alista társadalom célja. Ezért nem érthetünk egyet azzal á felfogással, amely a jobb élettől, áz anyagi javak bősé­gétől félti a szocialista erköl­csöt, és az életszínvonal emel­kedésében látja a kispolgári­ság' forrását. A kérdés azon­ban az, milyen úton és mi­lyen eszközökkel akarja az egyén elérni a jobb életet: a közösség érdekein átgázol­va, másokkal nem törődve, becsületes munka helyett gátlástalan ügyeskedésekkel, vagy pedig a közösség ere­jére támaszkodva és a kö­zösség érdekeit szolgálva, fe- gyelmézett munkával,' az egyéni érdekek és a közös­ségi érdekek összehangolásá­val. „A jobb életre törekvés — mondotta az Országgyűlé­sen Kádár elvtárs —, amig összhangban van a társadal­mi haladással, egészséges, azon túl azonban a társada­lom érdekeit sértő önzéssé torzul.’’ A társadalom érdekeit sér­tő önzés sokféle formában megnyilvánulhat. Némelyiken a minden áron való szerzés vágya uralkodik el, amikor valamilyen, erejüket és le­hetőségeiket meghaladó do­lognak (például autónak) a megszerzése minden mákt háttérbe szorít élétükben. Mások apolitikusan a ma­gánélet sündisznóállásáiba vo­nulnak vissza és közömbösek a közügyek iránt; intézé­sükből nem kérnek sem részt, sem felelősséget, a közéleti te­vékenység túlságosan „pisz­kos és veszélyes’’ munka számukra... végezzék mások. Az ilyen emberek sokszor őszintén úgy gondolják, hogy az ő lelkiismeretük tiszta, hi­szen a munkahelyükön el­végzik a reájuk bizott fel­adatokat, és magánéletükön sincs folt. De vajon nem a közösség érdekeit sértő ön­zés egyik formája az, ha valaki közömbös a közügyck iránt, kényelemszeretetből, fé­lelemből, vagy önző számítás­ból kivonja magát a köz­ügyek aktív intézése alól, szó nélkül elmegy a körülötte tapasztalt hibák mellett, és Semmit sem tesz azok ki­javításáért, vagy beszél ugyan a hibákról, de azok kijavítá­sát már másoknak hagyja. Ha semmilyen erőfeszítést nein hajlandó tenni, semmi­lyen kockázatot nem hajlan­dó vállalni olyasmiért, ami látszólag nem közvetlenül az ő egyéni érdekeit szolgálja. Az ilyen életforma és életideál velejéig kispolgári még akkor is. ha hiányoznak a kispolgáriság gazdasági kri­tériumai: a kistulajdon és a kisárutermelés. Az ilyen életformában is a kispolgári individualizmus, az egyéni érdek szűk, egoista felfogása nyilvánul meg. A szocialista kollektiviz­mus a kispolgári individualiz­mussal és önzéssel szemben azt a programot hirdeti, hogy az egyén is csak a közösség­gel, a közösség erejével, an­nak részeként boldogulhat. Nyilvánvaló, hogy a legna­gyobb csapást a kispolgá- riségra, a kispolgári szemlé­letre és magatartásmódra en­nék a programnak a gyakor­lati megvalósítása méri. Ezért a szocializmus minden gyakorlati sikere: a szocia­lista gazdaság fejlődése, . a jólét' növekedése a kispolgá­riság további visszaszorításá­nak a lehetőségét rejti magá­ban. Hiba lenné azonban azt képzelni, hogy a gazdasági fejlődés nyomán automatiku­san eltűnik a kispolgáriság. Éppen ezért, mert a kispol­gáriság gyökere nálunk nagy­mértékben áz emberek tuda­tában, hibás szemléletben van, a kispolgáriság megszűn­tetésében is nagy szerepe van a szocialista ftidatformá- tában, hibás szemléletben átalakításának pedig döntő feltétele a tömegek gyakor­lati tapasztalata, aktív rész­vételé a közügyek intézésé­ben és olyan közszellem kia­lakulása, amely elítéli a kis­polgári indlviduálizmust, a t egoista önzést. # Sietek és kiszolgálóik £ Miért nem vár a „sóstói" sf* A nevük: Április 4 MEG/EGYZES: Bürokrácia öten dolgoznak Tóbiás Lász ló szocialista címért verseny­ző brigádjában. Munkájük.T nap mint nap láthatják a vá­ros lakói, a kisvasúttal Utazók A Beloiannisz téri vasútál­lomás életében forduióponi volt 1964. július 20. Ekkor ha­tározta el az állomáson dolgo­zó egyik műszál;, hogy szocia­lista brigádot alakítanak, kol­lektíván teszik még jobbá az állomás munkáját. A kisállo- máson ez nem könnyű feladat, de a Tóbiás-brigád vállalko­zott rá. Az utazóközönség a dicséretet nem hamarkodja el. de a panaszok most már egyre ritkábbak. HA FELUGRIK, BALESET ÉRI — Az utasok mindig siet­nek — mondja Halász .Jáhosné, aki több mint hét éve pénztá­ros a Beloiannisz téri állomá­son. és „civilben’’ a brigád mókamestere. — Sokszor még azt is elfelejtik megmondani, meddig kérik a jegyet. Az a fiatalember pedig — mutat ki az ablakon egy diáksapkás fiú­ra akkor kérte a jegyet, amikor már mozgott a villa­mos. Nem adhattam neki, hi­szen ha felugrik, baleset is le­het belőle. És ilyenkor sok iilas mondja ezt, hogy a pénztáros akadékos, pedig csak az uta­sok épségére vigyázunk. Ném is volt egyetlen baleset sem tavaly egész évben. — Pedig sok utas megfordul a kisállomáson, évente másfél millió — veszi át a szót Sallai- né, a másik pénztáros. Ö a leg­fiatalabb a brigádban, és azért is örül. hogy tagja lehet, mert férjé brigádja a gépjavítóban elnyerte a szocialista címet, és ő sent akar lemaradni. — Nyá­ron egy-egy vasárnap 4 és fél ezer menettérti jegyet adunk el, a szanatórium megépítése óta pedig riaponta több százzal növekedett a hatvanfillérés je­gyek száma. INVÁZIÓ ZÁRSZÁM­ADÁSKOR Boros .János raktárkezelő ép­pen tíz éve dolgozik a Beloian nisz téren. HaVonta három- rtégyszaz tétel expressz és poggyászárut adnak itt fel az úlásofe. Gyakran hamarabb érnek haza, mint a tulajdonos A legtöbb gondot a esomago- latlan áruk okozzák. Minden­Az elnök Maradtam... Pár éve, egy őszi délutánon, hosszasan beszélgettünk kettes- heti Törma Lászlóval, a vá- riiosOroszl Uj Élet Tsz elnöké­vé. Inkább a munkák alakulá- ‘ ról. a termelési gondokról, S csak úgy mellékesen került s óba: mint kihelyezett elhök, marad-e továbbra is a szövet­kezetben? Akkor azt mondta: — Talán, majd meglátjuk... Ez á „maradtam” most an­iT!: a korábbi beszélgetésnek a folytatása. Nem is tagadott \ ni talárt meg különösebben c dolog, ha áz elnök hanghor- c írásában nem érzek meg va­ll nUt. Afféle fásultságot, vagy íi kább fáradságot, ami kifeje­zésre is jutott. — Éjjelente, amikor ágyba e cm, és álmatlanul forgolödok, gyakran eszembe jut: alig volt még az életem során egy-egy jó nápdm. Torma László negyvennégy éves. Hetedik éve elilöke áz ti. őszi tsz-rlek. Elnöknek lenni a íégjobb közösségben sem könnyű dolog, náluk pedig áz eredmények, forintokban mér­te. általában közepesek. Meg­nyugtatóan közepesek, elége­detlenség nélkül, mert tudják, érzik, éveken keresztül megvív­ták harcukat a cudar időjárás­sal, s többet ném tudtak ki­csikarni a mostoha esztendők­től. A gondok-bajok eggyé for­rasztották az oroszi népet. Sőt. legtöbbet éppen ebben érték el: az izmosodó megértésben, ab­ban, amit közSzellemngk szok­tak nevezni. Akkor hát mégis? Miért? És ahogy az elnök be­szél szinte megszakítás, meg­állás nélkül, úgy rajzolódik ki önmaga — az ember. Olyan percek ezek, amélyeknek a hangulatát nem szabad meg­szakítani közbekórdezéssel. Mert hiába vagyunk többen a szobában; az elnök inkább ma­gának meséli el önmagát. Még csak jegyzettömböt sem ve­szek elő. az ae zavar jön: em­lékezetembe vésem a hallotta­kat. BesZél átlók hógy a több- gyerekes gyaládban tizenhat éven át beteg az anya. Apja iszik, s egyszer, már katonás­kodás előtt, ő megfenyegeti. — Megölöm, ha még egyszer rá­teszi a kezét az anyámra! öt esztendő a háború poklá­ban. Majd itthon családalapí­tás. Rokoni, politikai torzsal­kodások évei. Közben éjt nap­pallá téve harc a földekén a földért, a megélhetésért. Aztán a tsz-mozgalom. Nem ilyen egyszerűen, hogy „mozgalom”, hanem az évszázados álmok, vágyak gyorsan ereszkedett gyökereinek a védése szaggatá­sa; a szív, az idegek tépése. És elnök lett az akkor papí­ron egységessé vált közösség­ben. Azóta több mint hat év telt el. — Szép, sakkal masabb ez a mi mai életünk. A gondok közösek lettek, mint mostaná­ban mondjuk. Közösek, de a kés hegyénék kell élésnek len­nie. Akármilyen hosszú, az ostornak mégis csak a csapója kopik el !&!gyorsabban, fiát minket, elnököket, ebbe a csa­póba fontak bele. Kopunk. Egyik lassabban, a másik gyor­sabban. Azt hiszem én a gyorsabban kópékkal tartok. Nem tudok eilenállhi annak a bizonyos közös gondnak. Mar­nak állandóan emésztenek ezek a dolgok. A járásiak, ahogy visszaemlékszem, soha egy il­letlen szóval sem sértettek meg. Kérnek bennünket árra amire mi is törekszünk: jobban, többet, még jobban. Iga­zuk van. Ez lenne a mi igaz­ságunk is. Értekezletek, bővén, és okos tanácsok. Az ember utána kimegy a földekre, oda, ahol mindennek történnie kell, és beszél, beszél, annyit, hogy már saját magát unja, s hogy csak példának mondjam, mégis ritkásfa csinálják a fépaegye- lést. Mondogatom: tizenöt cen­tire. Nem megy. Bátyám Vagy nénérri — mikor kihez szólok — ishieri a sukkot? S mutatom összezárt öklömmel, kinyújtott hüvelykemmel: ennyire hagyja. Megérti, de „világ életemben ném így csináltam” moridjä. Éz még a kisebb dolog. £gv esztendő alatt megtanulja a más hasznán, a saját kárán. — t)e a nagyobbak! Három esztendeje már, hogy vizet fa­kasztottunk ezen az istenverte aszályos földön. Megtervezték, fósszul tervezték meg az öntö­zést, Víz van, öntözés nincs. Három éve. Délibábba táncol a fofró, száraz levegő a kókadt földek felett nyáridőben, és abból az ostorcsapéból emiatt is nap mint nap leszakad egy- egy foszlány... — Nem új dolog az, hogy a szövetkezeti vezetőknek nincs munkaidejük, sem éjjelük, sem nappaluk. Mindnyájunknak. Este, ha korábban kerül az ember haza, repül a gyerek hozzá. Végre lát, cseveghet az ő világáról. Jönnek az embe­rek; hol fogatért, hol másért. Beszélnek. Ez most az 6 gond­juk, más nem lehet fontosabb. Beszél, csimpaszkodik a gyerek. Végül pofont kap: hallgass, amig a nagyok Beszélnek! Hát így. Az asSzohv? Úgy mutatja, beletörődött. Néha kitör.” Nincs egy szavad itthon? Legalább ülj le, úgy egyél, ne rohanj.” Tudom én azt, hogy legtöbben így vagyunk. A Ece­tesben meg is kapjuk a becsü- léSt. Néha egyébben is, — Már az idéii volt. Egyik éjjél, ébren fekszem. CSoszo- gáSt, majd kopogtatást hallok. Kiemegyek. Kérdem: ki az? — Én vagyok — hallom a választ, s megismerem benne Kiss Albert bácsi hangját. Hozzáteszi még: — Bemennék... Mit akarhat ilyenkor? Csak ném betege van, akit sürgősen orvoshoz akar vinni? Persze, hogy beengedem. Nem állha­tok ingbe-gatyába az ajtóban. — Tudod-e miért jöttem? — kérdezi, s látszik rajta, hogy nem beteg miatt... — Ha megmondja. — Tudod, nem értem ezt a föld járadékot. — Bosszús lettem, mondtam is: — Nem lehetett volna ezt holnap elintézni? — Nem vagyok már valami jó alvó, de különösen emiatt mór két éjszaka le sem huny­tam a szemem — válaszolta. — Mindig ezen töprengtem és nem értettem meg, hogy is van. — És Kiss Albert bátyámmal tisztáztuk a földjáradék dolgát. Ne okozzon neki több álmat­lanságot... Ezt az apróságot nem azért mondtam el, hogy sajnáltassam magam. Az egész­ről sem ezért beszéltem. Csak Oigy. egy kicsit elkalandoztam a mázsákon, a holdakon túl — befelé. Jó ez, ha kijön néha az emberből. Samu Andrár 1965. március 3. táros valamelyik kimutatásban hibát vétett, a többiek munká­juk mellett segítenek kijaví­tani. Együtt járnak moziba is, könyveket olvasnak. Halászné újabb szakvizsgát tesz, a bri­gádvezető pedig a felsőfokú vasutforgalmi technikumban tanul majd. De el is kel a magasabb szakképsettség, mert vállalásukban a személyvona­tok menetrend szerinti közle­kedtetésében 98,3 százalékot a tehervonatoknál 97 százalékot vállaltak. 3 e2t hem kevesebb, mint napi 20 személy. 4 teher­vonatnál, negyven sóstói és nyolcvan városi villamosnál kell teljesíteni. Ehhez már nem elég egy állomás. A Beloiannisz tériek — akik a januári termelési ta­nácskozáson felvették az Ápri­lis 4 nevet —, azt szeretnék, ha velük egyidőben az átrakónál és a Sóstógyógyfürdőn dolgo­zók — Orbánék én Krisztiánék — is brigádot alakítanának és bekapcsolódnának a versenybe. Mert az Április 4 brigád a kisállomáson már nincs egye­dül. A másik műszak is bri­gádba szerveződött, és együtt dolgoznak azért, hogy megsze­rezzék a szocialista brigád cí­met, és mellé az állomásnak az élüzem címet. Marik Sándor nap akad belőlük néhány da­rab. — Érdekes megfigyelni, ho­va. milyen árukat adnak fel _ mondja. A zárszámadások­ról éti iá „értesülök”. Ilyenkor nem ritka a tv, mosógép, kü­lönféle bútorok. Nemrégiben gáztüzhelyáradat volt: napon­ta 10—12 darabot is feladtak belőle. Tóbiás László brigádvezető­vel arról beszélgettünk, miért panaszkodnak legtöbbet az utasok. — Ä városi és a sóstói villa­mos csatlakozása az örökös probléma. Akkor bosszankod­nak legjobban az utasok, ha látják, hogy a sóstói akkor húz ki, amikor a városi a tanácsnál befordul. A szolgálattevő nem látja az érkező kocsit, és ezért indítja a sóstóit. Utána ismét megállítani már balesetveszé­lyes. KÉRÉS ORBÁNÉKHOZ Amióta brigádban dolgoznak, javult az állomás dolgozóinak közösségi szelleme. Ha a pénz­rokrácia ostórozására. Nem vesszük észre, hogy a bürok­rácia nem objektíve létezik, hanem általunk születik és búrjánzilc A bürokrácia * felesleges adminisztrációval, a papír pocsékolásával időt, pénzt rabol él tőlünk. Az el­lene való harc tehát szerves részé a takarékosságnak, elő- segítője a minőségi munká­nak, á termelékenység növe­lésének. Ha a művezető!;, műszaki szakemberek keve­sebbét adminisztrálnának, több idejük jut munkaszerve­zésre, termelésirányításra, mi­nőségellenőrzésre. A bürokrácia elleni harc fontosságát meg kell és meg is lehet érteni, de nemcsak az a fontos, hogy megértsük, cselekedni is kell. A műveze­tőknek. műszakiaknak nem az a feladatuk és kötelessé­gük, hogy íróasztalok mögé bújjanak, hanem az, hogy ott legyenek, ahol a termelés fo­lyik és ha kell intézkedjenek, segítsenek. Seres Enid Legutóbb a tejipari válla­lat műszaki konferenciáján a főmérnök a bürokráciáról beszélt. Említette, olyan in­tézkedést hoztak, amely a művezetők eddigi napi 4 órás adminisztrációs munkáját 1 órai időre szűkíti le. A gya­korlat bebizonyította, az ad­minisztráció elvégzésére elég az 1 óra és mégis — a fő­mérnök név szerint említette — akad művezető, aki tovább­ra is 3—4 órát tölt papírmun­kával, akadnak emberek, akik önmaguknak adminisztrálnak, hiszen senki sem kéri tőlük. Humorba illő példa. ami szintén a tejipari vállalatnál történt meg. Műszaki embe­rek hosszú levelezést folytat­tak, egymás között, holott az íróasztaluk olyan közel volt egymáshoz, hogy pár lépés fáradtsággal szóban is elin­tézhették volna azt, amit le­velezéssel sem intéztek él. A példák herri önmagukért hangzottak el, hanem a bű-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom