Kelet-Magyarország, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-11 / 59. szám

Ácsok a tetőn

Húszíokos hidegben

a villanyoszlopon

A Tompa Mihály úton sorakozó út bérházak munkái Jó ütemben haladnak Boka* György, Simon János és Steklcr András ácsok külső falkoszőrű zsaluzását készítik el«,

Foto; Hammel .1.

Kanyargós, behavazott kö- vesút vezet a vállaji Kákóczi Termelőszövetkezet gondosan körülkerített baromfitelepére. A hirtelen leszállóit sötétségben csak a csibenevelő ablakából szűrődik ki némi fény. Benn az éjszakai ügyeletre beosztott két asszony, — Révai Károlyné és Méla Antal- né — napraforgómagot rágcsál, hogy valamivel cltöltsék az időt.

A hétezer darab csibe csipogása alig hallatszik át a vastag ajtón. A gondozók nyugodtan pihenhetnek. Néhány perc múlva előkerül a két elválaszthatatlan jóbarát. Fenyvesi Irénke és Suba Já- nosné is. Irénke a kilenctagú brigád vezetője. Kicsit szé- gyellősen süti le szemét, amikor „brigád Vezetőről" beszélünk.

— Tulajdonképpen nálunk nincs is vezető — meséli. — Ez csak amolyan tiszteletbeli cfm, hiszen itt mindenki egyforma, mindenki egyformán kivette részét a munkában. Mi ketten, — Subánéra mutat — többhetes tanfolyamon tanultuk a baromfinevelést, s talán ezért kérdeznek meg néhányszor szakkérdésekben.

A versenyben elért kiváló eredményekről beszélgetünk.

élek én...

mert korán akarok végezni.

Ezeken a napokon munka után — amit nem végez el helyettem senki — konzultációra megyek a Kossuth gimnáziumba. Itt tanulok a harmadik osztályban. Félévkor kémiából elégséges, fizikából közepes, a többiből jeles osztályzatot kaptam. Különösen a magyar irodalmat és a történelmet szeretem.

Mi a legérdekesebb? Hát a munkám. Szeretek nyugdíjat kézbesíteni, mert annak örülnek legjobban az emberek.

Ez vagyok hát én, Balogh Károly postai kézbesítő, huszonnégy évesen, fiatalon.

(táros

évet szenteltek ennek a szakmának.

Ma reggel a ,.kolit" cs ,úi tűk meg először. A lányom az irodán a különböző boltok megrendeléseit egyetlen lapra összegezik, ez a koli. Mi erről leolvassuk, hogy az egyes áruféleségekből mennyi kell, azt hidraulikus rakodólapokra gyűjtjük, úgy vissszük le az előkészítőbe'.

Eddig rendszerint hiány volt a raktárban, de mióta hárman vagyunk, ez megszűnt Hónap végén kötelező a kémpróba. Néhány áruféleségei átszámolunk, egyeztetjük a könyveléssel, s ha eltérés van. ilyenkor kiugrik. Januárban 42 cikket egyeztettünk, t megvolt darabra mind! As öregek is csodálkoztak, men : az ilyesmi ritkaság.

Délelőtt jött egy szállítmányunk. Minden megvolt pontosan. Igazoltam a gépkocsi- vezető menetlevelét, avitért ebédeltem. Az almatárolóból hozza mindennap at ebédet triciklijén egy néni. azt otzt. iák szét. De nincs rá panaszunk.

Ebéd után papírmunkát végeztem: bevételeztem az

érkezett árut és leadtam a könyvelésre. Háromnegyed háromra be is fejeztem. Ezután — mint minden csütörtökön — iskolába Indultam. A közgazdasági technikumba, kereskedelmi tagozatra járok. Nem Vagy ok túl jó tanuló, a félévi beszámolóim négyesre sikerültek. Kissé nehéz így tanulni. A nápi munka után hét óra, amikor hazaérek.

Iskolán apón haza sem tüdők menni, mert a téli menetrend szerint az utolsó vonatom hat. óra előtt indul.

Sokan mondják hogy unalmas lehet a munkám. Az áru bejön, és kimegy, ezzel vége. De nem hinném, hogy így van. A kívülről sabionmunka- nak látszó dologban is ezernyi változat lehet.

Hát így vagyok. Vonatosok, dolgozom, tanulok, teherautóra várok az országúton. Ha befejezem az iskolát, talán megnősülök.

Kun István

let vittem ki nekik, 40 ajánlottat, és OHIO forintot. Közben beszedtem a rádió, és a televízió-díjat, 5200 forintot.

Ezután indultam leszámolni, ami este hét óra után fejeződött be. Ilyenkor sietek haza, mert korán kell lefeküdnöm a másnapi munka miatt. Persze ez alól is van kivétel. Hétfőn és pénteken rohanok, hogy csorog rólam a verejték,

A ra\

Bacsó Gábornak hívnak és ebben az évben leszek huszonnégy éves. Apagyon lakom, onnan járok be minden reggel a munkahelyemre. Há- í-omnegyed hatkor kelek, hogy elérjem a vonatot, s' fél nyolckor már a FÜSZÉRT-nél öltöm magamra a munkaköpenyt.

Itt dolgozom az édességraktárban két társammal. Alig idősebbek nálam, Szikszai Miklós és Holló János a nevük.

Gimnáziumba is jártam, de csalt keveset, s eljöttem kereskedőtanulónak. A

FÜSZÉRT-nél megszoktam hiszen itt töltöttem még £ próbaidőmet is. Annak nyolc éve. Vannak, akik harmin

A kézbesítő

Ügy kezdődött, hogy a mezőgazdasági technikumba jártam, gépészeti szakra. Félévkor elémraktak nagy halom csorotszlyát, csavart és ki tudja még mit, hogy szereljek össze egy ilyen és ilyen sortávolságú vetőgépet. Városi gyerek voltam, vetőgépet csak fényképről láttam, az osztálytársak segítségével mégis kikerékedett egy beteg kettes. Év végén azután elvágtak. így lettem tizennyolcadik őszömön, 1959-ben postai kézbesítő.

Azóta sok levelet, táviratot. pénzt kihordtam, láttam sokfélét. Reggel ötkor kelek, s hamarosan végigkérekeze-k a Sarkantyú utcán, közben nem is eszem, bőgj' gyorsan végezzek az újságokkal. Átlagosan kétszázötvenet viszek ki naponta. legtöbbet Kelet-Ma- gyarországból és Népszabadságból. Fél nyolcra bedobom az Utolsó újságot is, azután megyek reggelizni. Özvegy édesanyám vár vele, tudja, hogy eletek, várnak a levelek, képeslapok.

Ma éppen statisztikai levélszámlálást tartottak nálunk, mint rendszerint minden hó- 1 napban. Közel ezer család él ! itt a Bocskai utca környékén. ; az én „járásomban”. 249 leve1965. március 11.

Lent, középen és fent

ezért egyesek a párt gazdaság- politikáját hibáztatják.

Sokszor olyan alapvető hibákat is vétenek emberek, hogy azzal megsértik a társadalmi érdeket, s ugyanakkor a becsületüket is kockáztatják. Itt van például a szabolcsveresmarti Tiszagyongye Tsz elnökének az esete. A zárszámadó közgyűlés után vacsorát adott a közösség számlájára. De vajon, hogyan értelmezte a párt gazdasági politikáját, s milyen volt az erkölcsi morál a Mátészalkai Sütőipari Vállalatnál, ahol a leváltott igazgató, Szabolcsi György csak azoknak a munkásoknak az újítását fogadta el, s hagyta jóvá, akik e szellemi érték után járó pénzösz- sztgből hajlandók voltak az igazgatónak is juttatni? Milyen lehet abban az üzemben a vezetőnek a szemlélete, ahol arra is képesek, hogy a használható nyersanyagot egyetlen vonással selejtnek nyilvánítanak!

Ha a dolgozó felelőtlenséget, nemtörődömséget lát, ő is könnyen veszi a munkáját. Ezen a helytelen szemléleten is változtatni kell. Ha a hibák okait alaposabban nézzük, akkor mindenütt megleljük azokat a személyeket, akik meg nem értésből vagy önös s egyéb más szemlélet miatt megsértik a párt gazdaságpolitikáját, s közben arra hivatkoznak, hogy az elvekkel van baj.

Ha ki-ki a maga portáján rendet teremt, kevesebb lesz majd a hiba, s gyorsabb az előrehaladás. így javulhat a munkamorál, a közszellem.

F. K.

sabban termelni az ipar és a mezőguzdaság? Nem Itétséges, hogy igen. Hol akkor a hiba? Baj van a felelősségei lent is. középen is, fent is. S ez akkor mutatkozik meg leginkább, amikor a különböző feladatokat, terveket, intézkedéseket nem úgy valósítjuk meg, mint- ahogy azt elveink követelik. S ezt mindig két oldalról sértik meg: egyrészt a vezetők, másrészt a dolgozók.

Csak néhány példát. Fent, az illetékes minisztériumban, eldöntik, hogy Szabolcs gyümölcstelepítési tervének megvalósítása bizonyos mennyiségű gyümölcsfát igényel, de arról már megfeledkeznek, hogy gondoskodjanak is a szükséges oltványról. Ugyanakkor mi történt középen és lent? Még azoknak a faiskoláknak a térü- letét is korlátozták, amelyek ezt helyben részben biztosították volna. ,

Milliókat fordítunk az építkezési tervek elkészítésére.

Fent sokszor jóváhagynak

olyan építkezési tervdokumentációkat is, amelyek alapján elfuserált, korszerűtlen és nem egy esetben használhatatlan istállók vagy olyan lakóházak épülnek, amelyekben a fűtéssel, villanyvilágítással, vízvezetékkel van baj. Nyíregyházát modern várossá fejlesztjük. De hogyan? Sokszor ügy, hogy nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Tavasszal aszfalt utakat építünk egyes utcákban, de ősszel már felbontják, hogy a víz-, gáz- és szennyvízcsatornázási munkák is haladjanak. Sokszor keresztbe-kasul szervezünk, a népgazdaság számlájára, meggondolatlanul. S mindLassan szállóigévé válik Kádár elvtárs egyik megjegyzése, ami parlamenti beszédében hangzott el: lent, középen és fent. Sűrítve benne van a tennivaló. Még frissen él emlékc- aetünkben az a pillanat, amikor a kormányfő szenvedélyesen bírálta azokat, akik társadalmi életünk hibáinak oltait a párt gazdaságpolitikájának a cipőjébe akarják varrni, mondván, hogy az nem jó.

E politika helyességét az eredmények beszédesen igazolják. Annyiszor bizonyítottuk már számokkal, mennyit fejlődött iparunk, mezőgazdaságunk az elmúlt esztendőkben, milyen sikereket értünk el az emberek tudatának átalakításában, hogyan nőtt meg hazánk nemzetközi tekintélye. S mondjuk meg őszintén: emberi magatartásunkból fakadó zsörtölődé- seiak, elégedetlenségünk és nem egyszer megalapozatlan rürelmetlenkedósünk ellenére is hasonlíthatatlanul jobban elünk, többet szórakozunk, mint 1956 előtt bármikor. Mégis sok a bíráló: a hozzáértők száma megnövekedett. A bírálat. a vélemények kinyilvánítása jó. A légkör szabad, a szocialista demokrácia elve élő valóság, s ha egyesek fecsegnek, vagy meggondolatlanul csípős megjegyzéseket tesznek e politikára: ettől még nem dől össze a mi világunk, a szocializmus építése a reálisan meghatározott ütemben halad előre.

De vajon lehetne-e zökkenőmentesebben, kevesebb hibát vétve építeni tovább a szocia- liamust? Tudna-e gazdaságoAx első dig Iőriénéle

'tollvonások kilenc vállaji asszonyról

mindég nem tanult meg kerékpározni. Ha beköszönt ■ ióidő, Subáné nemcsak esi»

behevelésből, hanem kerékpározásból is leckét kap Irén- kétol.

A megyei versenybizottság, — figyelembe véve a felhasznált takarmány mennyiségét, a tojáshozamot, az elhullás! százalékot, — a vállajiak eredményét találta legjobbnak a megyében. S ezért meg is kellett dolgozni. Az éjszakai ügyeletre beosztottak a hóviharban is kimennek. hogy fűtsenek a csibenevelőben. S a törzsállomány naponta átlag 2000 darab tojást ad. Még összeszedni sem könnyű.

Akik végeztek, hazafelé készülnek. Estére ünnepség lesz a klubteremben, ahol átveszik a verseny első helyezett-. jenek járó 3000 forintos pénzjutalmat.

— örülünk a pénznek. — mondják — de az eredménynek még jobban. Igaz, jól dolgoztunk, de nincs olyan

szekér, amire ne férne még egy villával. A „plafontól“ messze vagyunk, de függetlenül az előzményektől, igyekszünk hozzá minél közelebb kerülni.

Bogár t erme

Hangzatos szavak helyett egyszerű természetességgel fogalmazzák meg gondolataikat.

— Mi egymás között nem

beszéltünk a versenyről, hanem csináltuk _ mondja az

54 éves Révai Károlyné. — Dolgoztunk a legjobb tudásunk szerint, s ezután is ezt tesszük. Odaadással, szívvel lélekkel.

A kilenc asszony, — a legfiatalabb 33, a legidősebb 65 éves, — átlagosan 400 munkaegységet teljesített. S ha figyelembe vesszük, hogy egy munkaegység értéke 40 forint körül volt, szép pénzt vittek haza zárszámadáskor.

A Rákóczit úgy emlegetik, mint „asszony tsz-t". Találó a kifejezés, • hiszen a közösben sokkal több nő dolgozik, mint férfi. Közülük is kiemelkednek a baromfitenyésztők. Három éve együtt dolgozó, összeszokott kis kollektíva.

— Csak az a baj, hogy a telep egy kicsit messze esik a falutól — mesélik. — Rossz időben, hidegben kétszer olyan hosszú az út, mint egyébként.

Fenyvesi Irénke szolidaritásból mindennap gyalog jár ki Suba Jánosáéval, aki még

..Rajiunk uem múlott"’ — Miért nem kapta meg a Mizsányűbrigád a szocialista jelvényt?

Márpedig ezt tették — teszi hozzá.

Hirtelen csend üli meg a szobát.

— No azért nem keseredünk el — tori meg a hallgatást a szőke Kocsis János: — Az Idén jól rajtoltunk. Egy hónappal a kitűzött határidő előtt befejeztük a Világos tahya villamosítását, elvégeztük az orosi Vörös Csillag Tsz-ben a 20 kilovoltos transzformátorállomás építését, s most a városban Leningrad és a Család utcában szerelünk... Talán az idén sikerül.

Ha az idő is segít. A nehezén már túl vannak. Reméljük ez évben minden feltételt teljesítenek a szocialista brigád jelvény elnyeréséhez.

Farkas Kálmán

árok a norma. S ezt nem vette figyelembe az értékelő bizottság.

— Elég sajnos, mert ez is számított. Éppen ezért- csak 9 hónap munkáját értékelték — jegyzi meg Nyitrai, a művezető.

Segítség Debrecennek

Sok szép és fontos munkát végzett a Mizsányi-brigád az elmúlt évben, ök csinálták a város közvilágításának a korszerűsítését. Borbányán felújítást., több helyen új transzformátorállomásokat építettek.

— És mind kifogástalanul —* szólal meg az eddig csak figyelő Iszály Péter, a villamosítás nyíregyházi nesztora. — Mi n>dr november végére teljesítettük a tervünket, s így a Mizsányi-brigád átmehetett Debrecenbe a város kábelezésében segíteni. Még Hajdúszoboszlón is voltak.

Három százalékkal maradtak el. Ennyi hiányzott az évi átlagból, a normából. E miatt nem lehettek jelvényes szocialista brigád.

Cservenák Zoltán villanyszerelő mondja:

— A termelési tanácskozáson tudtuk meg hivatalosan, hogy nem nyertük el a jelvényt. Pi- varnyik elvtárs, az igazgató tudatta velünk. Biztatott bennünket, hogy harcoljunk tovább. Legyek őszinte? Egy kicsit fintorogva fogadtuk ezt a buzdítást, mert úgy éreztük, hogy mi megtettük amit lehetett. Tavaly télen mindennap ellenőriztük mi a repülőtéren, hogy mennyit fnutat a hőmérő. Bizony 20 fok körül mozgott, de mi az oszlop tetején dolgoztunk, nem kíméltük az egészségünket sem.

Sikeres idei rajt,

Panasz és elégedetlenség. Sérelmesnek látják a döntést.

— Én pontosan azt tartóin helytelennek, hogy ezeknek a ldnn, hidegben, fagyban, esőben dolgozó embereknek e munkáját és teljesítményéi összehasonlítják azokéval, a kill bent. fűtött helyiségben végez• ték a transzformátorok javítá sát — magyarázza szenvedélye 1 sen Nyitrai, a művezető. Olyan letört a társaság, mintha csatát vesztettek volna. Mi- zaányi Mihály, a mindig tettre kész szocialista oklevéllel kitüntetett villanyszerelő brigád vezetője hallgat. Bántja a dolog de nem tehet róla. A barna hajú, hosszú Cservenák Zoltán is kedvetlen. Társa, a másik szerelő, Kocsis János talár. könnyebben szívleli el a dolgot.

„Az értékelésben volt a hiba”

— Ha most nem sikerült, talán majd jövőre — töri meg a csendet.. — Rajtunk nem múlott. A zord telet lehet hibáztatni.

— No meg egészen — szól közbe Nyitrai János művezető, akinek az arcára van írva, hogy nagyon bosszús. Pedig csupán annyi fűzi ezekhez az emberekhez, hogy 6 az egyik vezetőjük, s valamikor huszonhat esztendővel ezelőtt ölt kezdte a szakmát a villany- oszlopon. — Én az értékelésben látom a hibát _ folytatja. — Azt találom sérelmesnek, hogy nem vették figyelembe a kemény tavalyi telet.

Hogy miért bosszúsak ezek az emberek? Azért, mert a TTTÁSZ Nyíregyháza városi üzemvezetőségének Mizsányi- brigádja elesett a szocialista brigád jelvénytől.

— Pedig megérdemelték volna — magyarázta Kábái László. az építési csoport vezetője.

Emlékeznek még a tavalyi kemény télre, a hófúvásokra, a mínusz 15—20 fokos hidegekre? Ilyen időben dolgoztak heteken keresztül, küzdve a fagy- gyal ásták a gödröket, állították az utak mentén a villany- osílopokat a Mizsányi brigád tagjai Borbányán. Csaknem kétszáz oszlopot, villanyvezetékeket cseréltek. Szinte a meg- fagyás fenyegette az embereket.

— Mi megtettük, amit lehetett — szólal meg halkan a brigád vezetője. Minden feltételt teljesítettünk, hogy a szocialista címet is elnyerjük. Elegét fáztunk. Még novemberben és decemberben ment a munka de később nem. Oly annyit* megfagyott a föld, hogy égj ember csak egyetlen árkot tudott kiásni egy nap nagy ke- »ervesen. Máskor pedig 6—1