Kelet-Magyarország, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-07 / 56. szám
Húsz szabad esztendő Megyénk iparának fejlődése írta : Kanda Pál’ az MSZMP Szabolcs-Szatmúr megyei Végrehajtó tíizottságánaí tagja S zabölcs-Szatmár a felszabadulás előtt hazank egyik legszegényebb megyéje volt. A nép nyomorát elsősorban a korlátlan földesúri hatalom okozta: a tízezre! parasztok. a zsellérek » létblz°nytalánsagban, gyakran a legszükségesebb eledel, a kenyér is hiMáteián^?taJUkrÓ1' A m°hÓ földesúri W- «akmányolas nem adott módot az jpar fej. 65 Sátorban még huszadik szazadban sem lehetett iparról beszelni. Egy 1930-ban készített statisztika » mindössze négy olyan üzem volt itt, ahol meghaladta a száz főt a munkások száma, viszont kétszázat sehol- f5!? el Az egy—két főt fogeÄ^Uh,e,ylk' Vagy 3 tía fönél többnek munkát adó kisüzemek mellett csupán a Demecsen Burgonyakeményítő Gyár a Kiavárdai Vasöntöde, a Nyírbogdányi Pet- roleumgyár és a Tiszavasvári „Alkaloida” Vegyészeti Gyár érdemeltek említést. Nem változtat sokat ezen a képen, ha a malmo- tI’ *i ®^esz^özdéket és a primitiven felszerelt olajütőket is az iparhoz soroljuk. u ÉPPen az iparnak ez a szegény összetétele okozta, hogy hiányos volt az itt élő munkásság évi foglalkoztatottsága. Az ipari munkás képtelen volt megkeresni a maga és a családja fenntartásához feltétlenül szükséges jövedelmet A családfenntartás örökös gondjai mellett még az is sújtotta az ipari munkásokat hogy a legelemibb egészségi és szociális igényeit sem elégítették ki az üzemekben. Jól emlékszünk még azokra az Időkre, amikor füstös, poros, sötét műhelyekben dolgoztak a munkások 10—12 órán át s ebédkor ezekben az egészségtelen helyiségekben fogyasztották szűkös, száraz eledelüket. Hiányoztak a legszükségesebb munkavédelmi berendezések, s ha egy munkás beteg lett, vagy baleset érte, védtelenül kikikerült az utcára, családja teljes anyagi csődbe jutott A lakosság — fgy az ipari munkásság — szociális állapotát a lakáshelyzet jellemzi legjobban. A lakások általában szalma-, vagy nádfedelesek voltak, az ablakok kicsik, a falak nedvesek. A harminc év előtti állapotokról így vall a statisztika: a lakóházak csaknem 59 százaléka vályogból, vagy sárból épült, szilárd alap nélkül, nád és zsupíedéllel 42 százaléka készült. A megye településeinek nagy részét a szó legszorosabb értelmében vett sötétség jellemezte: a legtöbb községben petróleumlámpával, olajmécsessel világítottak, a villanyt csak hír- b® ismerték. Döbbenetesen örökíti meg megyénk költője az akkori embertelen állapotot: „...közös pitvar nyirkos földjére négy család köpte tüdejét Ki innen jön: a nép nejére görcs fogja ökölbe szívét...” Húsz esztendeje, hogy a Vörös Hadsereg hős katonái megszabadították hazánkat, Szabolcs-Szatmár népét az évezredes szenvedéstől. A szovjet nép fiai kiűzték hazánk földjéről a fasiszta hordákat és magyarországi kiszolgálóikat, s szabadsággal, függetlenséggel ajándékozták meg népünket. Azért történelmi sorsforduló ez az esemény, mert megnyitotta az utat hazánk népe előtt a demokratikus fejlődéshez, a néphatalom megteremtéséhez, a szocializmus, a kommunizmus felépítéséhez. Húsz év távlatából most büszkén tekintünk vissza a szabad élet első napjaira: a Magyar Kommunista Párt vezetésével itt Szabolcsban és Szatmáriban is megkezdődött az új rend, a múnkások és parasztok államának kialakítása, a hábarús sebek gyógyítása, s a termelőmunka. A néohatalom melletti hűségnek számtalan példája született megyénkben is ezekben a napokban. Hazánk nyugati ha^ tárain még dörögtek az ágyuk, amikor Szabolcsban és Szatmáriban megkezdődött az elhagyott javak államosítása. Nem egyedülálló a nagyhalászi kendergván dolgozóinak cselekedete: a gyár leszerelt és a föld alá rejtett alkatrészeit szinte a két kezükkel kaöarták ki, s megindították a termelést. A Magyar Kommunista Párt útmutatása szerint. nálunk is erőteljes ütemet vett az államosítás: köztulajdonba kerültek a jelentősebb üzemek, megszűnt az ipari tőkések csoportja, s az új társadalom előhírnökeiként sorra alakultak az üzemi bizottságok. " a munkáskormányzat első testületéi. Hű folytatása volt mindez a dicső Tanács- köztársaság eltiport vívmányainak, s jelzése egy új társadalom eljövetelének. Az újiáépítéssel egvidőben megyénkben is megindult a termelő munka. Az ipari munkások zöme az államosított gyárakban és az építőiparban helyezkedett el, egy része pedig a kisiparos termelőszövetkezetekbe tömörült, vagy kisiparosként tevékenykedett. A forradalmi átalakulás élére állt Magyar Kommunista Párt célja az volt. hogy Magyarország fejlett mezőeaz- dasággal rendelkező ioari országsa váliék. E Pag:,' munka elvégzéséhez évszázados mulasztásokat kellett pótolni. Ennek megfelelően kezdetét vette az ország, s ezen- helül Szabolcs-Szatmár megye^ iparosítása 's. Megyénk ioarbázisának bővítését sürgette a nagymérvű munkaerőéi vándorlás az. hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése nyomán nagyszámú munkaerő felszabadulásával kellett számolni. A párt célja találkozott az egész dolgozó nép akaratával, s e gigászi munka elévülhetetlen eredményeket hozott A fokozatos iparosítás hatására mindenekelőtt kedvező változás következett be a keresők számában. A növekedés elsősorban a mezőgazdaságból . átáramló új munkavállalókból adódott Emellett jelentős azoknak is a száma, akik előzőleg családjuktól távol, más megyében végeztek ipari munkát, s mivel lehetőség adódott, hazajöttek szőkébb hazájukba. Az újjáépítést követő első ötéves terv megyénk iparának gyorsabb ütemű fejlesztését irányozta elő. E tervnek megfelelően kezdetben — a termelőeszközök jobb kihasználása érdekében — több kisüzem összevonására került sor. Később, amikor a gazdaságosság fokozása lett a feladat, néhány kisebb üzemet megszüntettünk. Ezzel egyidőben a termelés méreteinek kiszélesítése és a termelékenység növelése végett évről évre nagyobb ösz- szegeket fordítunk beruházásokra. Szabolcs- Szatmárban 1953 és 1964 között az ipari beruházások értéke meghaladta az egy- milliárd forintot. Ennek több, mint hatvan százalékát új üzemi épületek, közel 40 százalékát pedig gépek és technológiai berendezések képezték, örömmel vehetjük számba az eltelt húsz esztendő új létesítményeit, üzemeit. Olyan, ma már országos jelentőségű gyárakkal, üzemekkel gazdagodott megyénk, mint a Nyíregyházi Dohányfermentáló, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat, a Tiszalöki Vízi Erőmű, az almatároló, a Nyíregyházi Gumigyár, a konzervgyár, a mátészalkai és a tuzséri ÉRDÉRT fatelepek. Csengerben, Demecser- ben, Mátészalkán új sütőipari üzemek kezdték meg a termelést. Ezeken túl, mind a minisztériumi, mind pedig a tanácsi iparban jelentős üzembővítés történt, illetve történik. Nagyarányú beruházással végzik a Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár, a Demecseri Burgonyakeményítő Gyár, a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat és a Nyírbátori Növényolajipari Vállalat rekonstrukcióját. Ezeknek a bővítéseknek a költsége helyenként eléri a százmillió forintot. Az ipari üzemek fejlesztése, a kapacitás bővítése következtében ugrásszerűen megnőtt a szocialista iparban dolgozók száma: az 1953. évi 6400 átlagos létszám az elmúlt évben 15 ezerre emelkedett. Ezen túl az építőiparban foglalkoztatottak száma megközelítette a 7 ezer főt. Egyrészt á beruházások, másrészt a létszám és a termelékenység növekedése következtében számos cikk termelése megtöbbszöröződött. Csupán az utóbbi évtizedben megduplázódott megyénk iparának összes termelési értéke, amely ma már több milliárd forint, évenként A Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár által előállított morfin alkaloidok és nyersmorfin termékek, az országos termelés száz százalékát képezik. A fermentált dohány termelésében Szabolcs-Szatmár részesedése országos viszonylatban 40 százalék. Említésre méltó ezeken túl a napraforgóolaj, a gázolaj, a benzintermelés, újabban pedig a konzerv- készítés: ezekből a termékekből hazánk határain túlra is juttat Szabolcs-Szatmár. Megyénk exportja különösen az utóbbi öt évben növekedett meg: ma már az itt termelt ipari értéknek egyötöde kerül külföldre. Államunk — a népgazdaság erejéhez mérten — különösen az utóbbi nyolc évben jelentős anyagi áldozattal segítette megyénk iparának fejlesztését. A húsz év előtt leszerelt, kifosztott gyárak, üzemek ■ e messzemenő anyagi támogatás által emelkedhettek országos színvonalra, alakíthatták ki szakmailag képzett törzsgárdájukat, s a korszerű technológiát. Messzemenő gondoskodás történt az eltelt időben az alkotó emberről. Ma már valamennyi szabolcsi, szatmári üzemben megtalálni az egészségügyi és szociális létesítményeket, a legtöbb helyen üzemi étkezde áll a dolgozók rendelkezésére, rendszeres az orvosi vizsgálat, a kedvezményes üdültetés, kielégítő a munkaruhaeliátás. Százszámra léntek be a termelésbe az ember erejét .kímélő gépelt, a védőberendezések. Megvan a lehetőség a művelődésre, a tanulásra. Nincs különbség e tekintetben a minisztériumi és a tanácsi irányítás alá tartozó vállalatok között. Tanácsi vállalataink is sokat fejlődtek az ötvenes évek óta. Miilókban lehet kifejezni azt az anyagi áldozatot, ami a tanácsi üzemek bővítésére, korszerűsítésére költöttünk azért, hogy ezek a viszonylag kedvezőtlenebb körülmények között lévő termelő egységek is megfeleljenek a növekvő követelményeknek. Bár a tanácsi ipar két részre, az. új termékek előállítására es a lakosság szolgáltatási igényeinek kielégítésére tagolódik, alapvető feladata a helyi, napi szükségletek ellátása. E jelentkező új feladat megoldása egyúttal módöt adott arra is, hogy tovább emelkedjék megyénkben az ipari foglalkoztatottak száma. Nemcsak a mezőgazdaságból felszabaduló munkaerő lekötésében van szerepük a tanácsi vállalatoknak, hanem a csökkent munkáké-, pességűek foglalkoztatásában is. Ha figyelembe vesszük, hogy 15 évvel ezelőtt is még mindössze három ipari üzemmel rendelkezett a tanács a megyében, s ma már a tanácsi irányítás alá tartozó vállalatok száma eléri a harmincat, akkor elmondhatjuk: a megye iparosítására korábban kidolgozott tervek fokozatosan valóra váltak. Megyénk tanácsi iparának fejlesztésénél párt- és állami szerveink arra törekedtek, hogy minél több munkaigényes termék gyártására nyiljék lehetőség. Ennek nyomán tudtunk előbbre lépni az idényjellegű munkák részleges felszámolásában, az egyre nagyobb belpolitikai problémát jelentő női munkaerő foglalkoztatásában. E vállalatok fejlesztésével párhuzamosan új vezető és szakmunkásgárdát is ki kellett alakítanunk. Pótoltuk az éveken át nagy nehézséget okozó műszakiak hiányát és kedvezően változott a vezetés színvonala is. Üzemeinkben a munkásokból kiválasztott vezetők, középirányítók jelentős része gyarapította szakmai műveltségét, s így lehetőség nyílt a termelés jobb megszervezésére, a munka alapos elemzésére. A több irányú erősödést jól példázza, hogy a tanácsi vállalatok termelése — könnyűipari vonatkozásban — az utóbbi öt évben megháromszorozódott, a létszám kétszeresére nőtt. Jelentős tevékenységet fejtenek ki a megye területén a kisipari termelőszövetkezetek, amelyek elsősorban a lakosság javítási, szolgáltatási és építőipari igényeinek kielégítésére hivatottak. Ezenkívül az állami ipar kiegészítőiként kissorozatú árutermelést is végeznek a bel- és a külkereskedelem részére. 1948-ban még csupán három kisebb szövetkezet működött a megyében. Ezzel szemben 1964-ben 46 kisipari termelőszövetkezetünk termelése — a háziipari szövetkezetekével együtt — meghaladta a 400 millió forint értéket, a foglalkoztatott létszám pedig felül van hétezren. A kisipari termelőszövetkezetek munkaszervezésének javulására jellemző, hogy az egy főre jutó termelési érték 1964-re — a néhány év előttihez képest — megkétszereződött. Munkájuk elismerését jelenti, hogy évről évre nagyobb külföldi megrendeléseknek kell eleget tenniük. Tavaly a középüzemekével együtt 35 millió forintot tett ki a ktsz-ek exportja. A rakamaziak, a nagykállóiak és a nyíregyháziak cipői, a vasipariak egyedi termékei, a ruházati szövetkezetek készítményei kedveltek szerte a világban. Helyi ipar- politikai terveink végrehajtásában is jelentős részt vállalnak magukra a kisipari szövetkezetek. Állandóan bővítik szolgáltató- és javítóhálózatukat, a távoli falvakban sikerrel szervezik a hozom-viszem szolgálatot. Ha töretlen lesz a ktsz-ek ez irányú igyekezete, mind közelebb jutunk ahhoz az időhöz, amikor Szabolcs-Szatmár megyének egyetlen települése se hiányolja majd az ipari szolgáltatást. E ma még megodás- ra váró gond megszüntetésében továbbra is számítunk a megye kisiparosságára, amely nemcsak a lakosság naponként jelentkező javítás-szolgáltatási kérését teljesíti, hanem aktívan részt vesz a szakmunkásutánpótlás nevelésében is. Iparunk fejlődése, a beruházások megvalósítása elképzelhetetlen lett volna az építőipar nagymérvű fejlesztése nélkül. Az államosítások után Nyíregyházán 1947-ben kezdte meg működését 150 fővel a Nyírségi Építőmunkások Szövetkezete. A következő évben ez a szövetkezet alakult át Nyíregyházi Magasépítési Nemzeti Vállalattá, amely a mai vállalat előd jé volt. Ekkor — 1948- ban — még csak 20 milliós építést kellett végrehajtania. A vállalat gyorsabb ütemű fejlődése 1956 után indult meg, s 196,4-bon már az öt év előttinél közel tízszer nagyobb feladatot végzett, 340 millió értékben.” A fejlődést azonban nemcsak a számok mutatják, hiszen az utóbbi években a vállalat lényegesen korszerűbb termelésszervezéssel, tipizált szerkezetekkel, közép, és nagyblokkos építőanyagok felhasználásával arra az útra lépett, amely a jövő beruházási programjainak sikeres megvalósításához vezet. Az ÉM. Szabolcs Megyei Építőipari Vállalat számos nagy fontosságú ipari, mezőgazdasági. szociális, kulturális és egészségügyi létesítményt épített fennállása óta. A nehézségek ellenére gyorsan építették fel a Nyíregyházi Konzervgyárat. Az építők kezemunkáját dicséri a fehérgyarmati járási kórház, a nyíregyházi állomás, új iskolák egész sora, a több ezer kényelmes lakás, a nyíregyházi tbc-kórház Bár hasonló nagy létesítményekkel nem büszkélkedhet, de jelentős feladatot lát el megyénkben a tanácsi építő- és szerelő vállalat is. A kisebb beruházások és a felú.iítások megvalósítása nagy segítséget jelent megyénk termelőszövetkezeteinek, üzemeinek. Ez a vállalat évente több, mint 200 létesítményt ad át rendeltetésének. Megyénk építőiparával szoros kapcsolatban számottevő munkát vérrez a TITUSZ, a tanácsi villanysze•••'"'■Int. s a Köríti Üzemi Vállalat. Építő és szerelő Iparunk termelésének növe.-cüese nagyban segítette megyénk lakossága szociális, egészségügyi és kulturális helyzetének javítását. Száboics-Szatmarban ■ második világháború során köze! 8 ezer lakás sérült meg, melynek 90 százalékát 1948 végéig helyreállítottuk. Egyidejűleg megindult az uj lakások építése állami es magánerőből. Az 1949-es 127 405 lakással szemben 1964-ben 154 273 lakást számlálhatunk . megyénkben. Száz kilométerekben lehet mérni az újonnan épített, vagy jelentős költséggel korszerűsített közutakat. Ivia már Szabolcs-Szatmár valamennyi fő, útján, számos bekötő útján korszerű burkolat van. Megyénk iparának maradandó sikere volt a íaluvillamosítás befejezése: a fogyasztók száma az egykori „sötét1, Szabolcsban élért a százezret. Húsz év fejlődését azonban nemcsak a korszerűsített, vagy újonnan létesített üzemek, valamint a munkások számbeli növekedésével mérhetjük. A Magyar Szocialista Munkáspárt helyes gazdaságpolitika ja nyomán, a társadalmi és tömégszer'vezétek aktív közreműködésével nagy lépéseket tettünk előre az ipari munkásság tudatformálásában. Két évtized alatt olyan ipari munkásság nevelődött megyénkben, amely szakmai műveltségével, közgondolkodásával képes a legnehezebb feladatok ellátására is. Azért változott kedvezően az emberek gondolkodásmódja, mert megyénk ipari munkásai látják: pártunk politikája sohasem tér el a nép érdekétől. Ez a felismerés nyilvánult meg az elmúlt húsz év során a dolgozók által kezdeményezett szocialista munka verseny ben, a szocialista brigádmozgalom meghonosodásában, kiszélesítésében. Jelenleg közel ezer munkabrigád küzd azért, hogy méltóvá váljék a megtisztelő szocialista cím viselésére. Ez a helyes gazdaságpolitika ösztönözte az egyszerű dolgozókat arra, hogy keressék a termelés javításának lehetőségeit, hogy üzemüknek és az egész népgazdaságnak milliós megtakarításokat szerezzenek újításaik által. Egész társadalmunk és így iparunk fejlődése is szoros kapcsolatban van a szocialista országok testvéri együttműködésével. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanács* keretében minden eddiginél nagyobb távlatok nyílnak a termelés fokozására, a nagyszériás gyártásra, a gazdaságos szakosítására. Hazánkat egyre erősebb szálak fűzik a KGST tagországaihoz, köztük a tesvéri szovjet néphez. Mi Szabolcs-Szatmár megyeiek a szemünkkel győződhetünk meg nap, mint nap arról a rendkívül előnyös gazdasági kapcsolatról, amelyet a Szovjetunióval tartunk fenn, . s állandóan erősítünk. Szép példája az önzetlen baráti együttműködésnek például a „Béke” villamossági távvezeték, amely megyénkén át húzódik. Hosszan lehetne sorolni azokat a termékeket, gépeket, nyersanyagokat, amelyek a megyénkben lévő záhonyi határállomáson érkeznek hazánkba, a magyar ipar, közvetlenül pedig a szabolcsi ipar részére. De megnyilvánul a segítségadás abban is, hogy a Szovjetunió kárpátontúli területéről rendszeresen látogattak és látogatnak el hozzánk ipari, építőipari delegációk, s a mi szakemberink viszonozzák ezeket * látogatásokat. N Nagy utat tettünk meg megyénk iparának fejlesztésében a felszabadulás óta eltelt két évtizedben. További előrehaladásunkhoz újabb beruházásokra, eszközökre van szükség, melyeket a lehetőséghez képest meg is kapunk. Viszont éppen a húszéves tapasztalatok figyelmeztetnek bennünket arra: nem tartunk még fel minden tartalékot a gazdaságos termelés érdekeben. Eredményeink közben hiányosságok is adódtak. Jobb munkaszervezéssel, a munkafegyelem maradéktalan megtartásával, a dolgozók kezdeményezéseinek bátrabb felkarolásával sokat tehettünk volna még a legfontosabb mutató, a termelékenység és a gazdaságosság javításáért. Annak ellenére, hogy az eltelt húsz év alatt az ipari termelés legszüksege- sebb feltételeit kellett megteremtenünk, körültekintőbb termelésszervezéssel fokozhattuk volna munkánk hatékonyságát, a termelő vállalatok nyereségét. Fegyelmezettébb bér- és létszámgazdálkodással, a munkaerő rugalmas átcsoportosításával, gyorsabb ütemű profiltisztítással lényegesen csökkent- hettük volna a termelési költségeket. Pártunk nyolcadik kongresszusa a szocializmus teljes felépítését tűzte népünk elé. Feladatunk semmivel sem kevesebb, mint volt a húsz év előtti forradalmi átalakulás napjaiban. Harcunk ma sokkal bonyolultabb, hiszen a szocializmus anyagi alapjainak előteremtése minden dolgozótól nagyabb szakértelmet és igényességet követel. Büszkék vagyunk eredményeinkre, ugyanakkor látjuk feladatainkat is. Az 1965-ös népgazdasági terv megyénkben is lehetőséget ad a termelés minőségének javítására. Tekintettel arra, hogy ma már vállalatainknál jelen van a szükséges személyi és technikai feltétel a jobb munkára, második ötéves tervünk utolsó évének viszonylag nagyobb feladatait is teljesíteni tudjuk. Ezzel megyénkben is jól megalapozzuk az újabb ötéves terv kezdetét, amely Szabolcs-Szatmár iparának további fejlesztését irányozza elő.