Kelet-Magyarország, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-05 / 54. szám

Esem ém* ele sorokban Kerala indiai államban j nyolc és fél millió szavazó j részvételével csütörtökön megkezdődtek a törvényhozó gyűlési választások, Tizenöt ; párt 588 jelöltje küzd 133 i parlamenti hely elnyeréséért. ! Mao Ce-tmig, a Kínai Kom- f munista Párt Központi Bi­zottságának elnöke csütörtök délután fogadta Ajub Khant, Pakisztán elnökét. A fogadá­son jelen volt 'még Liu Sao- csi államelnök, Csou En-laj miniszterelnök, valamint a kínai kormány több tagja. Elutazott Kairóból a VDK kormányküldöttsége, amelyet Pham Ngoc Thuan, az észak­vietnami kulturális kapcso­latok bizottságának elnöke vezetett. A látogatás alkal­mából a két ország közös köz­leményt adott ki. Szerdán újabb fegyveres íssretűzés volt a szíriai—izra­eli határon, már a második az elmúlt huszonnégy órában. Szíria panaszt terjesztett az ENSZ fegyverszüneti vegyes­bizottsága elé. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának Elnöksége törvény- erejű rendeletet adott ki arról, hogy a béke és az emberies­ség elleni gaztettekben és a háborús bűntettekben vétkes náci bűnözőket az elkövetés óta eltelt időtől függetlenül bíróság elé kell állítani és meg kell büntetni. Az olasz kormány átalakítá­sára irányuló tárgyalások csütörtökön sem értek véget. A kereszténydemokrata jobb­oldal nyomása a ..burkolt kormányválság” megoldására eddig csak egyetlen .ered­ményt” hozott: a szocialista párt újabb megalázását. Nen- ni pártjának vezetői — né­hány órával azután, hogy ’e- tette esküjét — lemondásra kényszerítették Firenze új polgármesterét. Csőmbe kongói miniszterel­taök csütörtökön megérkezett Nairobiba, Kenya fővárosába, ahol az Afrikai Egység Szerve­set miniszteri tanácsa ülése­zik. Seretse Khama, Becsuana­föld első miniszterelnöke saj­tóértekezleten bejelentette, hogy kormányát a lehető leg­rövidebb időn belül összeál­lítja és az eskütételre a jövő hét keddjén kerül sor. A szudán i külügyminiszté­rium szerdán jegyzéket inté­zett a leopoldvillei Kongó kormányához. Ebben tiltako­zik amiatt, hogy a kongói lé­gierő gépei az utóbbi idők­ben többször megsértették Szudán légiterét. A külügymi­nisztérium figyelmezteti a kongói kormányt, hogy a jö­vőben lelőnek minden gépet, amely engedély nélkül repül be Szudán fölé. Szovjet kormánynyilatkozat Moszkva, (TASZSZ): Az amerikai légihaderőnek a Vietnami Demokratikus Köz­társaság területe eilen már­cius 2-án végrehajtott tömeges támadásával kapcsolatban Gro- mlko szovjet külügyminiszter magához kérette Kohlért, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét és ismertette előt­te a szovjet kormány nyilatko­zatát. — A szovjet kormány az amerikai fegyveres erőknek a Vietnami Demokratikus Köz­társaság ellen elkövetett, szűn­ni nem akaró provokációit — mondja a nyilatkozat — terv­szerű agressziós lépéseknek te­kinti, bizonyítékként fogja fel arra, hogy az Egyesült Álla­mok a háború további kiter­jesztésének útjára lép Délke- let-Ázsiában. — Az Egyesült Államok e cselekményei összeegyeztethe­tetlenek azokkal a kijelenté­sekkel, hogy a Szovejtunióhoz fűződő kapcsolatok javítására törekszik. Sőt, e cselekmények aláássák azt az alapot, amelyen felépülhetnek a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcso­latai: a békés együttélés elvét. — Az Egyesült Államok kor­mányának számot kell vetnie azzal, milyen messzemenő kö­vetkezményekkel járhatnak az egész nemzetközi helyzetre és különösen a szovjet—amerikai kapcsolatokra a vietnami fej­lemények, ha az Egyesült Ál­lamok továbbra is kitart je­lenlegi irányvonala mellett. — Teljes mértékben érvény­ben vannak azok a figyelmez­tetések, amelyeket a szovjet kormány február 9-i nyilatko­zata, továbbá a Szovjetunió és a Vietnami Demokratikus Köz­társaság február 10-i közös nyilatkozata tartalmazott, A szovjet kormány maradéktala­nul támogatja a Vietnami De­mokratikus Köztársaság kor­mányának március 3-i nyilat­kozatát, amely követelte, hogy haladéktalanul szűnjenek meg az amerikai agresszív akciók Vietnamban. — Annak következtében, hogy az Egyesült Államok egyre nagyobb mértékben avatkozik be Vietnam, Laosz és Kambodzsa belső ügyeibe, a délkelet-ázsiai helyzet egyre veszélyesebbé válik. Az Egye­sült Államok kormánya súlyos felelősséget vállal magára az események ilyen fejlődéséért — mondja a szovjet kormány nyilatkozata. Beszédes koporsók Nasszei a Szovjetunióba látogat Bonn, (MTI): Nasszer elnök a Süddeut­sche Zeitung különtudósító- jának adott nyilatkozatában bejelentette, hogy az EAK rövidesen főkonzulátust léte­sít Berlinben, majd hangsú- súlyozta, hogy Walter Ulb­richt látogatása pozitív ered­ményekkel járt és a látoga­tás következtében tovább fej­lődnek a gazdasági és kultu­rális kapcsolatok az EAK és az NDK között. Bonn és Kairó viszonyát illetően Nasszer elnök kije­lentette: az Egyesült Arab Köztársaságnak nincs szüksé­ge a nyugatnémet gazdasági segítségre és Bonn csak sa­ját magának árt, ha a gazda­sági kapcsolatokat arra pró­bálja felhasználni, hogy poli­tikai nyomást gyakoroljon másokra.. Nasszer elnök ezután kije­lentette, hogy üdvözölné, ha a nyugatnémet nagykövet visszatérne Kairóba és hely- reállna a korábbi normális diplomáciai viszony az EAK és az NSZK között, majd fel­szólította a bonni kormányt: hagyja abba az Izrael és az arab államok között folyta­tott kettős játékot. Vélemé­nye szerint nincs különbség aközött, hogy Bonn fegyve­reket szállit-e Izraelnek, vagy pedig pénzt ad az izraeli kor­mánynak fegyverek vásárlá­sára. Nasszer végül elmondotta, hogy még e nyáron ellátogat a Szovjetunióba, ezt követően pedig Koszigin és Brezsnyev tesz majd látogatást Kairó­ban. Amikor Long loulsianal szenátor meglátta ezt a ké­pet, kiáltozni kezdett. Más­nap felpattant a szószékre és azt követelte, hogy Wa­shington ne elégedjen meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen intézett ed­digi légitámadásokkal: bom- báztassa Hanoit is. Sőt, ha kell, világháborútól se riad­jon vissza... A kép — koporsókat áb­rázol. Amerikai katonák fek­szenek a koporsóban, akiket egy esztelen politika haj­szolt tengerentúlra, sok-sok ezer kilométernyire hazájuk határaitól, s akik életükkel fizettek ezért, mert paran­csot kaptak, hogy avatkoz­zanak be a dél-vietnami pol­gárháborúba. A koporsókat amerikai zászlókkal takarták le, s a zászlókra a katonák kitünte­téseit is feltűzték. Washingtonban az utóbbi évtizedben már nagyon sok­szor használtak zászlókat egy politika letakarására. A felháborodott Long szenátor például a fasizmust takargat­ja otthon Louisianában ame­rikai lobogóval. A világhábo­rút áhítozó fiatalember ugyanis fia és politikai örö­köse annak a Huey Long né­ven ismert politikai „boss”- nak, akiről Sinclair Lewis „Ez nálunk lehetlen” című világhírű regényében egy el­képzelt amerikai náci dik­tátor portréját mintázza... Zászlóval — kékszínű ENSZ-lobogóval — takartat- ták le annak idején a wa­shingtoni politikai stratégák a koreai agressziós háborút Nemzeti lobogó a kopor­sókon. Ez a kegyetlen szín­játék azonban egyre kevésbé hatásos otthon Amerikában, ahonnan a mitsem sejtő sta­tisztákat toborozzák. A sze­nátusba és a Fehér Házba özönlenek a levelek, ame­lyek a beavatkozás beszünte­tését és tárgyalásokat köve­telnek. Morse szenátor, a tör­vényhozás egyik legtekinté­lyesebb tagja statisztikát is készített: 50 levél közül ál­talában csak egyetlen akad, amely a háború folytatását követelné. Ügy látszik, a halálba ker­getett katonák koporsójára boruló csillagsávos zászló és a Long szenátorok riadója sem tudja eltakarni az ame­rikai közvélemény szeme elől ennek a beavatkozásnak igazi jelképét: a fekete kalózlobo­gót... 0 Pravda az ftmeribaí KP ellen indított új hadiárairól A Pravda egész oldalt szen­telt az Egyesült Államok Kom­munista Pártja ellen indított új hadjárat szovjet és kül­földi visszhangjának. „Az Egyesült Államok Kom­munista Pártja üldözésének új hulláma — írja egyebek kö­zött szerkesztőségi jegyzetei­ben a Pravda — következmé­nye az ultrák összeesküvésé­nek. Az ultrák ugyanis nem tették le a fegyvert az 1964-es választási vereség után”. A lap úgy értékeli a kommu­nisták üldözését, mint minden amerikai haladó szervezet el­len irányuló akciót. A reakciósok — folytatja a lap — nem tudják megbocsá­tani a kommunista pártnak, hogy szilárdan és következe­tesen fellép az amerikai kor­mánykörök indokínai Katonai kalandja ellen és leleplezi a vietnami szennyes háború im­perialista, kolonialista jelle­gét. Üldözik a kommunistá­kat, hogy megfélemlíthesse­nek minden amerikait, aki kö. veteli az amerikai csapatok kivonását Délkelet-Ázsiából. Az igazi hazafiak, a kommu­nisták üldözése ismét meg­mutatja minden népnek — fű­zi hozzá a Pravda —, hogy mennyit érnek az úgynevezett „szabad világról” hangozta­tott fecsegések. Iíémszervezelet lepleztek le az EAIi-ban Nyugatnémetek az izraeli titkosszolgálatban Kairó, (MEN, Reuter, DP A): Az A1 Ahram csütörtöki számában beszámol arról, hogy az EAK kéme] hárító szervei lelepleztek egy kém­szervezetet, amelynek tagjai legnagyobb részt nyugatnéme­tek. A szervezet, amely — mint a tudósítás közli — az izraeli titkosszolgálat irányí­tása alatt áll, robbanóanyagot tartalmazó csomagokat, illet­ve leveleket küldött az EAK- i ban dolgozó német rakétaku­tatók címére. A kémhálózat közelmúltban letartóztatott tagjai közül az A1 Ahram kü­lön is megnevezi Wolfgang Lotz nyugatnémet állampol­gárt, aki a kihallgatások során bevallotta, hogy valóban ő fe­lelős az 1962. szeptemberben elkövetett merényletért, ame­lyet Pilz német rakétakutató • ellen követtek el úgy, hogy robbanóanyaggal töltött leve­let küldtek a címére, amely az átvételkor fel is robbant és a tudós titkárnőjét súlyosan megsebesítette; Gerő János: Kicsi Biri királysága Szatirikus kisregény 17. A miniszter még mindig mo­solyog, de most már nem olyan barátságosan, mfnt először. Molnárt próbálja meggyőzni. — Nézze, barátom! Mivel az Ideiglenes Kormány megbízá­sából én vagyok Magyarország belügyminisztere, az egész or­szág területén járhatok. Maga nem így gondolja? A „századosinak azonban magyarázhat. Az már látja, hogy csak úgy szabadulhat meg ezektől a nemkívánatos vendé­gektől, ha nem engedi be őket a Köztársaság területére. Mert, ha netán elfogná ezeket a deb­recenieket, könnyen baja lehet belőle. Hiszen igazi miniszter­ről van szó. Ha viszont been­gedi a faluba az autót, akkor 1965. március 5. meg az elnök, Kicsi Biri okve- tetlenkedik. Újra a belépési engedélyt követeli, A miniszter arcán az izmok idegesen rángatóznak. A gép­kocsi vezetőjét nézi, aki piszto­lyát tüzelésre készen tartja az autóban, mindén eshetőségre felkészülve. Érzi, hogy nevetsé­ges helyzetbe került, s egyelőre nem képes magát kivágni eb­ből a kutyaszorítóból. Ha meg­hátrál, tulajdonkénen az igaz­ság szenved vereséget, hiszen ami itt történik, az gyökerében törvénytelenség. De kik állnak vajon az operett-köztársaság hatalmasainak háta mögött? Ez a néhány fegyveres fickó, vagy a nép, aki a szabadság ízét megkóstolva ilyen túlzá­sokra ragadtatja magát? Nem, ez nem valószínű. Csupa rossz­képű alak, nem jó ügyet szol­gálnak. Meg kellene ismerked­ni az elnökükkel közelebbről, hogy bizonyosságot szerezzen. Megpróbál még erélyesebben a „százados”-ra hatni: — Hallja, barátom! Ne tré­fáljon, nem érünk rá magával viccelődni. Szét akarunk nézni a falujukban. Mintha valami diófának be­szélne az út mellett. Molnár egyik fülén be, a másikon ki­ereszti a szavakat, és megint az előbbit hajtja. — Engedélyt kérek. Ha pe­dig nincs engedélyük a mi el­nökünktől, akkor... Mind a két ember egyszerre vágja rá: — Nincs! — Akkor nem mehetnek be a köztársaság területére. A belügyminiszter, meg a képviselő csak néz egymásra; nem akarnak hinni a saját fü­lüknek. Ez is lehetséges? A belügyminisztert fegyverrel visszatartják egy falu határá­ban? Hiába a szép szó, a fe­nyegetés, nem használ semmi? ök is érzik, hogy itt most valami nincs rendben, de nem akarnak gondolkozni. Ez a pa­rancs, ezért kapják a zsoldot, a többi mind mellékes. A köz- biztonságiak felzárkóznak Molnár mellé. A fegyvert mind­nyájan az idegeneknek fordít­ják. Ebből aztán meg is értik a debreceniek, hogy kár a fá­radságért. Abbahagyják a fe­lesleges beszédet, és állnak a közbiztonságiakkal szemközt szótlanul. Közben Molnár úgy döntött, hogy ha továbbra is okvetetlenkednek, akkor mégis bekíséri őket Kicsi Birihez. Az majd észhez téríti mindegyiket, úgyis nagyon haragszik a deb­receniekre. A belügyminiszter arca elfe- héredik a bosszúságtól, de a fegyverekkel szemben tehetet­len. Hirtelen megfordul, s el­indul az autó felé. A képviselő úgyszintén. Beülnek a kocsiba, és a vezető azonnal elindítja a motort. Az autó fáról, majd előre gördül és lassan megfor­dul a kövesúton. A puskák követik az irányát, mint az ár­nyék. Ha előre gördül az autó, lépnek utána, ha oldalt kanya­rodik, követik pár lépés távol­ságból. Amikor végül teljesen háttal kerül a közbiztonságiak­nak, a miniszter kihajol a ko­csiból és Molnárnak int. A „százados” azonban nem megy közelebb. A géppisztollyal mu­togat, sürgeti az indítást. A bel­ügyminiszter tehát odakiált ne­ki: — Jó ember! Legyen szíves, mondja meg az elnöküknek, nagyon sajnálom, hogy nem ta­lálkoztunk. Remélem, rövide­sen egymás szeme közé nézhe­tünk. Mielőtt Molnár szóhoz jut­hatna, az autó már el is indul. Egyre gyorsabban távolodik, s pillanatok alatt eltűnik a ha­vas utat szegélyező, fehér kucs- más diófák között. Egyik borongós délelőttön, amikor Kicsi Biri éppen a na­piparancsot osztotta ki Kérész­nek, meg a kisbírónak, Molnár Anti lélekszakadva berontott az elnök szobájába. _ ölik az embereket, agyon­verik a közbiztonságiakat mind egy szálig — lihegte, s leros­kadt egy székre. — Micsoda? Micsoda? — hördült fel az elnök és értel­mesebb beszédre szólította fel a „százados”-t. — Megálljának, kerüljenek a kezem közé, kitaposom a belü­ket —tajtékzott Molnár, és ha­darta, mondta, hogy milyen veszedelemből szabadult. Biriék kétszer is elmondatták vele, amíg nagynehezen ki tudták bogozni, mi is történt. Tegnap este azt a parancsot kapták Biritői, hogy látogassák meg a Felső-véget, mert onnan nem adtak még be semmit a gazdák, hiába kapták meg a beszolgáltatási felszólítást. Márpedig ez a beadásmegta­gadás nagyon elevenükbe vá­gott mindnyájuknak, alak Ki­csi Birit szolgálták, hiszen eb­ből kapták a zsoldot. Erélye­sen utána kellett hát nézni a dolognak. Ezért vonult ki Molnár ha­todmagával és egy stráfsze- kérrel ma reggel a Felső-végre. Még alig világosodott, amikor elindultak. Kettesével mentek befelé a házakhoz, s mivel Ké­rész „ezredes” előre kioktatta mindnyájukat, nagyjából tud­ták a „szöveg”-et. Molnár Anti Bojtor közle­génnyel, Süket-Kabaiékhoz ment be, ott kezdték a rekvi- rálást. Azt hitték, könnyű dol­guk lesz az öreg emberrel, de mint kiderült, nagyon tévedtek. Az öreg katonafia pár nappal ezelőtt jött haza Szolnok alól, ahol mint fogoly dolgozott, egy híd építésénél. Ezzel a fiatal­emberrel kezdődött a baj. Ami­kor meghallotta, hogy miért jöttek, menten mutatta az aj­tót és távozásra szólította fel a kora reggeli látogatókat. Na de ők sem hagyták ma­gukat. Odaállították a faihoz a legényt, és megmondták, baj lesz, ha okvetetlenkedik, mert a géppisztoly töltve van. Ezért maradjon veszteg, amíg meg­nézik, hogy tudnak-e adni vagy sem Meg is vizsgálták az ólat éí azonkívül minden helyet, ahol eleimet vagy bort gyanítottak (Folytatjuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom