Kelet-Magyarország, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-28 / 74. szám

So dó Béla Makszim Rifszkij Euielí í :lik Je Ager Tor Már tavasz lett, bíztató, me­leg, álomizű napsütéssel. A Gellért hullámfürdő megnyi­totta felső kapuit, a műhullá- mok kezdték utánozni igazi, tengeri rokonaikat, a meré­szebbek már csapkodták felső testüket a vízben, az óvato­sabbak a csempézett parton jártak, bőrükön kipiroslott a napfény. A törzsvendégek mindenesetre már korán kijár­tak a hullámba — ha szemé­lyesen mind nem is ismerték egymást, tudták a másikról, ki kicsoda. Persze: a neves szí­nésznőket ismerni kellett szín­padról, plakátról, reklámból, a strandszépségeket is köszön­tötték, különösen azokat a művésznőket, akiket az akkori időkben telefonszínésznőknek neveztek, mivel a telefon- könyvben számuk és nevük után az állt: színművésznő, ho­lott sohasem láttak bévülről színpadot; cégérük volt ez, gazdag emberek örömeire szol­gáltak. A férfinem is válogatott volt, legalább is a törzsközön­ség férfiai: az akkori pesti élet aranyifjai, jónéhányan a góthai almanachból, címeres pecsétgyűrűk, Londonból ho­zatott íűrdőköpenyek, egyipto­mi cigaretták. Aranyfűrdő volt a hullám, dél felé ha meggondoljuk: majdnem zárt­körű, hiszen nemsokan enged­hették meg maguknak, hogy a hétköznap komor, a holnap­tól rettegő munkaidejében a napon sütkérezzenek — kis erszényeknek a belépti díj is túl drága volt. De itt időzött kis félórára mindennap a bankár: fezőr, aki mindig postán küldött száz friss rózsát Becsbe Jeritza Má­riának, itt volt a revolveres fő- szerkesztő, így hívták mert kispéldányszámú hetilapja cik­keivel akkorákat durrantott a bankokban, hogy csak úgy dől­tek hozzá az ezresek, még Tichy gróf is előre köszönt neki, mert előfordult, hogy az éjszakai lokáléletben kisegítet­te őt némi gyorskölcsönnel. Az­tán sokszor külföldiek, főként a nagykövetségekről, gentle- menek, a csekély idegenfor­galom Gellért szállóbeli ven­dégei. Azért kellett részletezni, kik­ből állt ez a társaság, mert egy késői tavaszi napon, ami­kor a napsütés már heves volt s már-már nyárrá változtatta az időt, ilyen szép déli órákban tört ki a döbbenetes vihar, el­képedés, felzúdulás, határtalan tiltakozás, ultimátum és hatá­rozott bojkott készülődés for­májában. Mintha ezen a délen minden elsötétült volna, a Nap visszavonta volna sugarait, a bágyadt hullámok elcsendesül­tek, a fűrdőrr.ester kővé me­redt, kövér hasán üsszeíonla húsos kezét. Vagyis: Je Ager Tor meg­ígérte Mancikámk, a szőke tra- flkos lánynak — Mancika a felsőszigeti lokálban hordozta éjszakánként az asztalok közt a cigarettás tálcát, — szóval Je Ager Tor megígérte neki, hogy egyszer kiviszi a hul­lámba. Je Ager Tor akkor már hétköznapi szókinccsel, tűrhetően beszélt magyarul s körülbelül azt mondta a lokál­ban Mancikának: — Nagyon szeretem magát. Mancika nemcsak szőke, csi­nos is volt — (a lokálban nem alkalmaztak csúpya lányokat) — ő pedig cigarettaeladás közben is értesült arról: egyik másik vendégnek nagyon tet­szik s a vendég hajlandó tet­szését bizonyítani. Ezért nem lepődött meg Je Ager Tor val­lomásán s ha Je Ager Tor vendég lett volna — ami kü­lönben elképzelhetetlen — ak­kor a dolgok másként folynak, hihetően a szokott módon. De Je Ager Tor szintén a lokál alkalmazottja volt, üvegbúrá- ban főzte a kávét s mint Man­cika, ő is tálcával járt az asz­talok közt. Kideríthetetlen ho­gyan került a magyar főváros­ba ez az abesszin fekete le­gény, mi kergette világgá a messzi Abesszíniából, de itt volt Aliként a lokálban és be­leszeretett a szőke Manciba. — Tudod mit szeretnék, Ali *— a lokálb.tn a pincérek, a lá­nyok, a kávéfőző tegeződtek — szeretnék a hullámba menni, ott ebédelnénk és csak estére jönnénk ki ide az üzletbe. Egy nőért sok mindenre vál­lalkozik az ember, a fekete Ali is tudta, ha Mancika ki akar menni a hullámba, ki kell vinni, fellebbezés nincs. Kis fűrdőnadrágjában, mögötte a szőke Manci, megjelent tehát Ali a műhullámok partján. Óül Egy fekete, ó! Az Ali, Ö! Egy gentlemen — aznap ér­kezett — már indult a kijárat felé. Egy fekete, egy colored men! Ö, bemegy a vízbe, Ó! Hangyaboj zilálódik így szét, eszeveszetten, vihar dúl így a : gyümölcsös kertben. „Hol az igazgatóság, igen, hol a rend­őrség, hol a közigazgatás. Ve­szélyben a rend, az idegenfor­galom — hová süllyedtünk? Egy fekete!” A kora délutáni lap már ér­tesült a botrányról. „A társa- j ság bojkottálni fogja a Cici lér- ; tét, ha feketéket engednek be! Hüsöljön lavórban, ha melege van, de ne riassza el a jóízlésű embereket a hullámtól! Mit szól külföld ehhez a merénylet­hez? Gyors intézkedést, mielőtt késő!” Alit, legközelebb amikor i megjelent a fürdő pénztáránál, j felhívták az irodába. Persze, i mindenki megveheti a belépő­jegyet, de így meg úgy, egyszó­val tekintsen el attól, hogy a hullámot látogassa, különben is telt ház van s ha ő Ali jön, mindig telt ház van. Nincs tudósításom róla, ho­gyan hamvadt el Ali szerelme, ha ugyan elhamvadt a szőke Manci iránt, — Ali nemsokára eltűnt Budapestről. Akkor tört ki az olasz—abesszin háború, jó ürüggyel: Mussolini közölte: „az olasz kultúrát el kell ter­jeszteni ebben az elmardt or­szágban.” Hogyan kell kultúrát terjeszteni? Lövegekkel, tank­kal, gépágyúval. Több ezer ki­lométer távolságból, sok ezer halottal, felgyújtott falukkal, szuronnyal, amely átfúrja a mellkast. Mancika évekkel később — már akkor régen egy jóravaló hentes felesége volt — értesült Je Ager Tor haláláról. Lesben állt tizedmagával Je Ager Tor a mezítlábas abesszin harcosok között. Várták a fasisztákat. Egy tank gördült elő az úton, hideg ágyucsöve mereven nyúlt előre. Az abesszinek rejtekük- ben jelekkel közölték egymás­sal a tennivalókat. A feladat végrehajtása Je Ager Torra jutott. Már ugrott is a rejtek­helyről, kezében a magúk gyár­totta bomba. Egy ugrás, egy hajítás, robbanás, a tank ég, megállt. De egy golyó még jutott Je Ager Tornak. Meg­halt, ahogy később a koreaiak, ahogy most a vietnámiak. Miért ölik meg az embereket? Mancika pedig azt mondta férjének: — Ismerem az illetőt. Mi csak Alinak hívtuk... a könyvvásárlás a váüárosnaniémi <! | járásban A vásárosnaménvi földmű- j vesszővé ti; ei éti könyvesbolt 31 : községnek 106 társadalmi bi- j zományoson keresztül biztosít- j ja a könyvellátását. Az eltelt négy év alatt a vásárosnamé nyi járás lakosai 2 millió 555 ezer forintot költöttek köny­vekre. Az 1964. év végén G07 ezer forint értékű könyv ke­rült az olvasókhoz. Az egy la ] kosra jutó vásárlás meghalad-, j ja a 20.80 forintot. Említésre méltóan foglal- ; koznak a pedagógusok a j könyv terjesztéssel ebben a ja- : rásban. Szűcs Gyula pedagó. gus az elmúlt két év alatt 60 000 forint értékű kön;, vet juttatott el a nagyvarsányi lakosokhoz. A községben nincs olyan ház, ahol ne lenne könyv. Az iskolai tanulók 75 százalékának kis ifjúsági könyvtára van. A felnőttek egyre inkább a mezőgazdasá­gi szakkönyvek iránt érdek­lődnek. A vásárosnaményiak kez­deményezésére a megyében elsőnek alakították ki a ter­melőszövetkezetek a há:c szak- könyvtárakat. Az elmúlt kél : év alatt a tsz-ek közel 100 , ezer forint értékű mezőgaz- i dasági könyvet vásároltak meg. Kiss Lajos DALOK fi a ismert hangok zengik drága u Szülőhazámnak énekét, Úgy érzem mintha réten járva, Gyógyító füvet gyűjtenék. Hallok munkát és messzi harcot, Búgó kacajt ás jajsikolyt — Látom nagy népem: izzó arcok És tenger vér, mely érte folyt. És zeng a lányok tiszta vágya, És peng a meglendült kasza — Feltámad a szívem ifjúsága, Uj, fényes hajnal hív haza. Hazám dalát rajongva hallom, De mégsem szédülök bele, Sőt ujjongok, ha zeng más hangon Más föld baráti értette. Mert nincs sehol oly nemzet, is tón Sohasem élt oly árva nép, Mely — bár a messzi múltban — némán Tengette volna életét. Hányféle hang! Minő gazdagság! Altár Földünk színárnyai! De mindet egy dallá olvasztják Az ember ősi álmai: Szorgos kezek hogy összefognak, Csatákban eggyéforrt szívek... A munkában csitult dal-szomjat Szeresd, mint hű nővéredet! Minden hangban, minden beszédben Keresd ama jövő színét, Midőn kigyullad majd felhőtlen Szeretet fényétől az ég. Radó György ferdíUa» Műszaki baráti találkozók Szovjet, jugoszláv, lengyel, csehszlovák tanulmányutak Hajókirándulással egybekötött előadás Változatos a MTESZ idei programja Változatos programot állí­tottak össze az 1965-ös évre a tudományos egyesületek nyír­egyházi csoportjai. Mintegy 150 rendezvényt bonyolítanak le. Az Építőipax-i Tudományos Egyesület nyíregyházi csoport­ja megvitatja többek között a Nyírbátori Növényolajgyár statikai tervezését, az állami építőipar 1964. évi tapaszta­latait, a nyíregyházi iparterü- let rendezési tervét, a stadioni lakótelep folyamatos építés­szervezésének tanulságait. Közvélemény kutatást tarta­nak a lakásépítésről, értéke­lik a stadioni lakótelep kivi­telezését, szakmai filmvetíté­seket tűznek műsorra. Külföldi élménybeszámolók is helyet kaptak a program­ban. Műszaki szemmel az USA-ban címmel Hozok Imre és Kalocsai István tart elő­adást. Klubnapon ismertetik Észak építészetét, hasonlóan a kubai építészetről szóló beszá­molót, Számos hazai tanul­mányút szerepei a rendezvé­nyek sorában. Schölte Béla. a MTESZ titkára pedig Ung- várra látogat. A Geodéziai és Kartográfiai Egyesület nyíregyházi cso­portja célul tűzte k! a város­mérési munka; a városrende­zési feladatok i:. merte:. és H, ankétok és egyeb rendezvé­nyek formájában. Júliusban a Tisza-szabályozás felmérés: munkálatai címmel a H dro- lógiai Társasággal közös ren­dezvényre kerül sor, melynek kiemelkedő ré3ze lesz a ha­jókirándulással egybekötött előadás. A megyeszékhe yen térkép, műszer é3 s.akirodaimi kiállítást terveznek az Építő­ipari Tudományos Egyesülettel es a Hidrológiai iursas-ggal. A Miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetem hegesz.C-siee.i- nológiai tanszéke nyújt se­gítséget áprilisba^ a szabolcsi gépipari szakembereknek. A Gépipari Tudományos Egye­sület nyíregyházi csop.rtja he. gesztéstechnológiai ankétet rendez a Szabolcs 5 '.tímár Megyei Mezőgazda.-ág, Gép­gyárban. A bemutatón alkal­mazandó berfndezásekst u mis­A stúdióban éppen nyilat­kozik Murczkó Károly, a város párttitkára, a párt megyei végrehajtó bizottság tagja. A zajmentes terem­ben nem könnyű dolog mikrofonba beszélni, de a riporternő kérdéseire nyu­godtan, csendes hangon válaszol. Pontosan úgy be­szél, mint a vb üléseken, ahol mindig van mondani­valója a Szabolcsország sorsát eldöntő kérdésekhez. Emlékezik a felszabadulás előtti időkről, a nyomdá­ról, ahol dolgozott, elvtár­sakról a szakszervezetben, a Vörös Hadseregről, az új életről. Becses dokumen­tum ez a visszaemlékezés. Ma este sugározza a rá­dió, de a szalagot bizonyá­ra elteszik az archívumba. El is kell tenni, mert az egykori nyomdász csendes szavai nagy történelmet idéznek, az új rend szüle­tésének körülményeit rögzí­tik hangszalagra. Amikor már nem lesz élő tanúja az eseményeknek, amikor már csak iskolai könyv számol be, mi is történt 1944—45- ben Nyíregyházán, utó­dainknak bizonyára él­mény lesz, ha megszólal az egykori nyomdász, a vb tag­ja és elmondja hogyan is történt. Tényleg, hogy is történt? Hogy történt az meg itt a Nyírségben, hogy a senki emberek, az elnyomottak és a kizsákmányoltak, akiknek neve „hé, maga!” volt, be­mentek a városházára, a vármegyeházára, bankba, az üzemek igazgatói irodáiba, felcserélték a közlegényt Nyírségi embeiek A VB TAQJA uniformist a táboronki egyenruhával és xnegfordí- tották a világot. Még ellenállt a régi rend. Este volt, 1944 kora őszén. A munkásotthonból, titkos megbeszélésről jöttek, ha-. tan-nyolcan és leültek a városháza előtti téren a padokra. Körülöttük a ki­halt város. Az emberek be­húzódtak otthonukba, s fü­leltek, töprengtek a mán és a holnapon. Nagykálló irá­nyából nehéz tüzérségi za­jokat hozott az éjszakai szél. Messze távolból tüzek villantak. Ültek a pádon és Faze­kas arról szólt, hogy nem­sokára bejönnek a szovje­tek és meg kell indítani egy másfajta életet. ügy mint 1919-ben, ő emlékszik, tagja volt az itteni direktó­riumnak. Tényleg, hogy is lesz? — gondolta Murczkó és megremegtette szívét a történelem. Először ott gon­dolt arra, hogy mi is lesz itt, az urak pakolnak, el­mennek, legtöbben már el is mentek. Ki lesz itt ha­talmon? Kik fogják irányí­tani a város és a megye életét? Ekkor érezte meg, hogy ők lesznek azok, ők akik itt ülnek a padokon és azok a százak és ezrek, akik alszanak a városszéli házakban és a kenyérhez annak héját eszik vacsorá­ra. Hogy mit tudtak ők ak­kor? Nem sokat, de a leg­fontosabbat ismerték, hogy az a világ, amiben felnőttek aljas, az a világ nem kell! Ök már akkor is tudták, érezték, amikor az automa­tizált hitleri hadsereg mé­lyen begázolt a Szovjetunió­ba, hogy csak a szovjet győzhet. Nekik Sztálingrád csak igazolta, amit addig is hittek. A vb tagja az utol­só napokban már be sem mert menni a nyomdába. A visszavonuló, oszlásnak in­duló német hadsereg zajo­san menekült a városon ke­resztül. Mindent elvittek, mindent tönkretetlek. Ok­tóber 31-én jöttek be a vö- iös csillagos katonák Nyír­egyházára, Malinovszkij marsall volt a parancsnok. November 3-án első ülését tartja a városi tanács, 44-en vannak, köztük a vb tagja. November 6-án megalakul a kommunista párt. Alapít­ják Pintér, Bernát, Suszta, Iván, Lackovszki, Kazár és a vb tagja.Murczkó akkori gép­mester. Ott vannak hát a kültelki emberek a város­házán, Pintér és Lackovszki szervezi a rendőrséget, Fa­zekas (ő a polgármester), Jeles és Schmid közigazga­tást, Dankó és Máchel, a szakszervezetet. Már énekel a munkásdalárda is. A vb tagjára és Bernátra vár a feladat megindítani egy demokratikus újságot. A szerkesztő Farkas Pál nyíregyházi hírlapíró lett. De a nyomdában, szét van dobálva minden, a papirt elvitték a nyilasok. Murcz­kó, Bernát és Farkas úgy határozott, hogy a lap ne­ve Magyar Nép lesz. 9-én jelent meg novemberben az a lap. Villany nem volt, a szedögépeket nem lenetett használni, csomagoló és pla­kátpapírra nyomták. Mind­össze két oldalas volt, de az új élet, az új igazság első kézzel fogható jele volt a városban. Ostromolták a nyomdát, a kiadó hivatalt, hogy kapjanak belőle. Pe­dig minden hír elavuit mi­re megjelent. A Vörös Had­sereg rég messze járt attól a várostól, melynek felsza­badításáról az újság hírt adott, kesergett is emiatt Farkas Pál, Murczkó Ká­roly megnyugtatta, hogy az nem baj, most az a fontos, hogy benne van: verik a fasisztákat és nyomul elő­re a Vörös Hadsereg! — Ahogy távolodik tő­lünk időben a felszabadu­lás, úgy kerül hozzánk mind közelebb — mondja a vb tagja, a nyíregyházi rá­dió riporterének adott in­terjújában, s nézem a vb tagját — nincs értelme el­titkolni — a megőszült ha­jú férfinek könnyes a sze-| me. Még hosszú evekig fog tevékenykedni bizonyára Szabolcsország életének irá­nyításában, de egy korsza­kot mégis lezárt. Erre ta­lán ö maga is most jött rá, — most, amikor emlé­kezik a nyíregyházi rádió­nak — nagy harcok, nehéz küzdelmek, de az ifjúság ko- ra is lezárult ezzel a húsz j évvel. Amit szívsajditóan meg- j érzett ott a pádon, ahol j Fazekasokkal ült ősz elején, j 1944-ben, az mind megtör-1 tént. A nyomdai gépmester és a többiek magukra vál­lalták a nép életének irá­nyítását. Magukra kelleti vállalniuk, ha akarták, ha nem! Vérben, tüzérségi tűz­ben, páncélosok párbajában I változott a szín a történe-] lemben. Semmibe zuhant, j vagy a szemétdombra ke- j rült mindaz, ami régen j volt és a vb tagja, a nyom-} dai gépmester, a Fazekasok, a proletárok kerültek a ha­talomra és éllek a hatalom­mal. A városházára és a vármegyeházára, az üze­mekre felkerül az ember öt­ágú csillaga. Ha majd egyszer, amikor már nem lesz senki élő tanúja annak a kornak és az utódok a nyíregyházi rádióban befűzik az adógép be a hangszalagot, Murczkó Károly, a vb tagja, az egy­kori nyomdai gépmester élő szóval fogja elmondani, hogyan alapozta meg a nép az új hont a vöröscsiüagos katonák léptei nyomán. Ordas Nándori kolci egyetem juttatja cl Nyír­egyházára. A megnyitó elő­adást filmvetítés, hegesztő- verseny követi, majd kéi na­pon át a legkorszerűbb he­gesztési eljárásokkal ismer­kednek meg a gyakoris can a meghívott technology ok. he­gesztő szakmunkátok. Három­napos tanulmányutat szervez­nek Budapestre a mezőgazda- sági gépgyárba, a irtűany ag- és kábelgyárba, a szerszám- és készülékgyárba, ugyancsak há­romnapos tanulmányutat a Győri Szerszámgépgyárba éa a vagongyárba. Egynapos üzemlátogatás a Debreceni Gördülőcsapágyművekbe, fél­napos látogatás a Nyircgy.rtzi Konzervgyárba — szerepel még műsoron. Tizeim egynapos csehszlovák lengyel és NDK tanulmányútra megy a megyé­ből 30—30 gépipari sz- kember. A Közlekédéstudomlayi Egyesület nyíregyház. cso­portja tizennyolc szakmai elő­adást és tíz tapaszta atesere- látogatást szervez. A e ehszlo­vákiai Eperjes Közlekedési Vállalatot is megtekintik a szabolcsi szakemberek. A Mezőgazdasági Élelmi­szeripari Tudományos Egyesü­let nyíregyházi csoportja a ha­zai rendezvényeken kívül szovjet, lengyel és jugoszláv tanulmányutakat szervez ital hazai üzem meglátogatásán kí­vül. Hasonlóan a többi tudo­mányos egyesület megyei cso­portja is gazdag programmal dolgozik ebben az évben. 1965. máreiüz 2*.

Next

/
Oldalképek
Tartalom