Kelet-Magyarország, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-28 / 74. szám

DARYASI ISTVÁN: A kommunisták és a magyar újjászületés felszabadulásunk 20. évfordulójának tiszteletére A nyíregyházi vasútállomás dolgozói valamennyi munkaterületen teljesítették vállalásaikat A nyíregyházi vasúlallomas dolgozói — a legfrissebb de- kádértékelés alapján — vala­mennyi mun katerü létén tel jesitették, illetve túlteljesítet­ték terveiket és felajánlásai­kat. A hazánk felszabadulása 20. évfordulójának tiszteleté­re indított munkaverseny so­rán több kiemelkedő ered­mény született. Kövér Bertalan szocialista brigádja az évforduló tiszte­letére versenyre hívta a nyír­egyházi állomás valamennyi tehervonati tolatós brigádját. A versnyfelhívás alapján ti­zennyolc tehervonati tolatós szakasz kapcsolódott be a fel- szabadulási munkaversenybe. Az állomáson rendszeresen értékelik a tervek teljesítését, a verseny eredményeit. Már­ciusban javult a személyvo­natok menetrendszer űsége. A csatlakozó és helyi indítású vonatok márciusban már 95,5 százalékban menetrend sze­rint közlekedtek. A tehervo­natok menetrend szerinti in­dításánál is jelentős eredmé­nyeket értek el: az élüzern- szint követelményeit, mintegy 15 százalékai teljesítették túl. Az egyik legjelentősebb eredmény a kocsikihásználási terv teljesítése. A különböző áruféleségekhez megfelelő mé­retű kocsik biztosításával el­érté, hogy a kocsikihasználási tervet 102,6 százalékra telje­sítették. A menet-; állomás- és mos* donyirányítók jó munkaösss- hangjának eredményeként a vonatköziekedési tervüket is túlteljesítették. az élüzem szintet mintegy 17 százalék­kal haladák túl. A vasutasok felkészültek a megnövekedett tavaszi teher­forgalomra, valamint a már­cius 28-tól ismét nagyobb számban közlekedő személy- vonatok forgalmára A bri­gádok a vonatok menetrend szerinti közlekedtetésével, a balesetmentes szolgálattelje­sítéssel és a munkafegyelem megszilárdításával küzdenek a szállítási feladatok teljesíté­séért. (m. sj Elmentek s örültek annak, hogy egy kicsit az ő munká­juk is benne van a 74 forin­tos munkaegységben. Legjob­ban mégis akkor tapsoltak, amikor a munkaversenyben részt vevő öt brigád két leg­jobbját 500—500 forintos ju­talomban részesítették. — Hajnalokon jártuk a ha­tárt. beszéltünk az emberek­kel, hogy .hasznos dolog a verseny. Kételkedtek előbb, meg magyarázgaltak: nálunk nem lehet, ez nem gyár, itt sokminden közbeszólhat. Még- is lehetett. Ez a legszebb nyo­ma a mi munkánknak. ..Edzés- uíén — Tavaly még nem sike­rült, de az idén már szoci­alista brigádot is szerelnénk köszönten) a „Rákócziban” — mondja Fülöp művezető. — megvolt az „edzés”, most már látják az emberek, hogy okos dolog a verseny, kedvet kap­tak hozzá. » Husztiék magkészítök. Raj­tuk sok múlik a Vulkánban: ők diktálják a radiátorgyárilás ütemét. Zárszámadás óta nem találkoztak a szövetkezetiek­kel: sok bajuk volt az új gyártmánnyal, a „Tisza” ra­diátorral. Most kezdenek fel­lélegezni. Felütjük a d s.éa brigádnaplójukat: a besegíté­sen túl 1964-ben teljesítették a kétszeres szocialista br.gád cím feltételeit az üzemben. És már ott az újabb vállalás* a harmadik nekirugaszkodás. Ezek között a 9- pont Így szól: „A brigád vállalja, hogy az. 1964-es évhez hasonlóan 1965-' ben is patronálja a kisvárdaj Rákóczi Tsz t a tár adalmi munkában, valamint á veri seny kiszélesítésében ” Majdnem elsiklottunk e fö­lött a pont fölött. Angy al Sándor Májusban lesz egy éve. Huszti Miklós magkészítő bri­gádja még javában örvende­zett a nehéz munkával kiér­demelt szocialista címnek, amikor kihirdették a kásvárdai öntödében: ők nyerték el a szocialista brigádok vándor­zászlaját is. „Ennyi jó egy napon'” Csodálkoztak előbb, aztán arra gondoltak, hogy’ ezért a zászlóért valami nem mindennapi cselekedetet kel. lene felmutatni. Ezért kopogtak be Juhász István ajtaján. Csak úgy, barátságból Juhász István, a kisvárdai Rákóczi Tsz elnöke előbb nem tudta mire vélni a gyári emberek váratlan látogatását. Hellyel kínálta őket, s aztán kérdően függesztette rájuk a tekintetét. — Ügy gondolnánk, Pista, elvállalnánk a partonálásoto- kat. Csak úgy, ingyért, barát­ságból. Fülöp István, a magkészítő brigád „követe” várta a ha­tást. Gyámolítani a gyengét kell, ez a tsz. meg éppenség­gel a jobbak közé tartozik. De közelebb nincs rosszabb. Hát ezért , esett rá a választás. — Ha nem sértenénk meg benneteket, elvégeznénk né­hány ipari jellegű munkát, hogy ne legyen rá gondotok. Ezen már igazán nevetni kellett. Hiszen hol nem örül­nek a felkínált segítségnek? Megegyezlek s május 20-án már ott ült a tsz vezetősége a Vulkán irodájában, közösen diktálták gépbe a szerződést, aláírással, pecséttel szentesí­tették a társadalmi munkát, a munkaversenv megszervező-; sét, a tapasztalatcseréket és a látogatásokat. Kik ők? V ásások...? Fülöp így’ emlékezik: — Az öntödei mun­kás vágy’ik a szabad leve­gőre. Amikor eljött az első , társadalmi '‘vasárnap, senkinek sem kellett kétszer mondani, hogy hajnalban légyen ott a szövetkezet majorjában. A vidékiek — Dobos István, Darnai István, Szanyj József, j Bóka István bácsi. Pásztor: Gyula, Frisku István és a többiek — csak úgy „blokkol- j tak”" vasárnap reggel a „Rá-: kóczi” tanyaközpontjában, j mint a Kisvárddn lakók. Ki j vonattal, kj motorral. vagy ' kerékpárral jött s délig nagy halom farönköt raktak rende­zett csomóba. Aztán az ezer­mester-brigád elkészített egy fűrészgattert, ami régi gond­ja volt a tsz-nek. Később a sertések etetőjénél 220 négy­zetméter betont öntöttek le, mellékhelyiségeket falaztak, vakoltak, mintha ' nem is a vasgyárból, hanem valamelyik építkezésről érkeztek volna. Látogatások Keverték a betont, amikor az egyik idős tsz-tag megállt mellettük: — Árulják már el az elv- társak, mennyi pénz üti ezért a markukat? — Értettük a célzást —; mo­solyognak még most íjs a va­sasok. — Ezt válaszoltuk: se­mennyi. Legfeljebb annyi lesz a hasznunk, hogy maguk ol­csóbban termelhetnek és egy’ pár csirkét nem ötven forint­ért adnak majd a piacon.­Barátkozásuknak sok kelle­mes epizódját őrzi* a krónika. Jókat nevettek a tsz-beliOR, amikor a gyáriak besegítettek a sertések osztályozásánál: szaladt velük a malac, nagy visongással. Azon meg a va­sasok derültek, hogy az üzem­látogatáskor a csizmába, fe­kete ünneplőbe öltözött tsZ- tagok alig várták, hogy ’.ajus­sanak az öntöde perzselő me­legéből. Egy szép este Tavaly nyáron Husztiék el­sők lettek a tisztasági v er­senyben, ezer forint jutalmat kaptak. — Ügy. döntöttünk, csiná­lunk egy szép estét a család­jainkkal. Feldobtuk. De meghívtuk az estre a Rákóczi Tsz képviselőit . is, nélkülük nem múlhatott vol­na el az ünneplés. Ekkor vi­szonozták a meg vendégelést, amit a szövetkezettől kaptak munkájuk' végeztével. Télen aztan újabb meghívót hozott a postás a Vulkán „Pe­tőfi” brigádjának: zárszám­adásra hívta őket a „Rákóczi'’, 4 nyírbátori pedagógus nők kezdeményezése A nyírbátori járási nő tanács c pedagógus asszonyai íelszaba- j dulásunk 20. évfordulója tisz- ^ teleiére vállalást tettek, hogy egy-egy ötven éven aluli anal­fabéta nőt megtanítanak . ír­ni. Egyben felhívják a megye pedagógus asszonyait,: hogy csatlakozzanak mozgalmukhoz, 1965-ben valamennyién tanítsa- | nak meg írni-olvasni egy-egy ! anaüfabétát. i Felkérjük a megyei nócaná-1 1965. március 36. gyárakat, iskolákat, kórháza­kat, lakóházakat teremtettek ; semmiből. Mert ennek a nép­nek az elpusztított, kifosztott országon, saját erején és szo­cialista testvérei támogatásár kívül semmije sem volt. A fanyalgók is azokban a házakban laknak, amelyeket a nép épített, annak a villamos áramnak fényénél vetik papír­ra pesszimizmusukat és kétke­désüket, amelyet a nép fejleszt nekik, abban az irodalmi kávé­házban és abban az alkotóház­ban elmélkednek, vitatkoznak és babusgatják rossz közérze­tüket, amelyet ez a nép, ez a társadalmi rendszer épített és tart fenn számunkra. A kommunisták optimizmu­st azonban semmiféle f any al­jas, semmilyen kétkedés nem ■őri meg. Nem törte meg óikkor >em, amikor sokkal nehezebb folt és csak nagyon nagyon nessziről pislákolt a jövő re- nénysugara. Miért ne lenné­tek optimisták most, húsz év sredményei láttán. A kommu- íisták optimizmusa nem egy- izerűen oktalan lelkesedésből, íanem materióilista, tudomá- íyos meggyőződésükből és az ízt igazoló tényekből táplálko- ik. Abból a meggyőződésük­ül fakad, hogy az emberek ninden társadalmi eredetű ba- a megoldható. Abból, hogy az mberi alkotó erő kimeríthetet- sn és legyőzhetetlen. Hány népet féltő költő, író, zociológus, tudós foglalkozott alaha a magyarság sórskérdé- eivel! Hányán ostorozták a agybirtokot, a . kiváltságokat, tőkét, mennyit írtak és küz- öttek a társadalmi bajok, a eakció, az elmaradottság, a ötétség ellen. Közülük azok, kik valóban a népet akarták zolgálni, a kommunisták mel- j álltak, mert felismerték a íarxizmus, a párt a kommu- isták igazát. Tudják, belátt­ák: a kommunisták pártja ma- yar és nemzeti párt, mert a lagyar nép nemzeti és társa- almi problémáira adott a íarxizmus—leninizmus segít­őével megoldást. Ma a ma- yar nép szabadon él függet- ;n hazájában és a haladás, a éke, a nemzeti függetlenség emzetközi erőire támaszkodik. Húsz esztendő van mögöt- ink. Bár voltak nehéz évek, két évtized esztendőinek ibbsége a néphatalomért ví- ott eredményes harc és a sí- erekben gazdag építőmunka ve volt. Az elmúlt nyolc és il esztendőben kikovácsoló- ott az a politika, amelyet linden kommunista tiszta úvvél képviselhet és képvisel ; abban a tudatban, hogy legfelel a nép érdekeinek és ilálkozik a nép egyetértésével, linden kommunista érzi ma a zavak és a tettek zavartalan sszhangját. Végül is mi nálunk a ,kom- lunisták, a párt történelmi rdeme? Hogy meglátták, meg­halták az egyedül járható tör- énelmi utat és rávezették ar- a a magyar dolgozó népet, logy a.párt kimondta Debre-i enben 1944 végén, amikor az! ieiglenes nemzetgyűlés meg- j lakúit: lesz magyar újjászüle-j ás; és.úgy lett: Magyarország',! magyar nép újjászületett j miit a kommunisták tettek, | iötelességük volt, de annak ér- j lemét, hogy ők voltak, akik > z utat megtalálták és ők ve-: ették rá a népet, nem vitat­hatja el tőlük, a párttól senki, j Is a kommunistáknak, főleg izoknak, akik már az illegali- ás időszakában harcoltak a asizmus ellen — ez a legfőbb örténelmi elégtétel. ■ a szocialista építés útján, úgyszólván minden közügy, pontosabban: a közügy nálunk valóban a közösség ügye. Köz­ügy az ipari és a mezőgazdasá­gi termelés, a közlekedés, a kereskedelem, az iskola, a színház, a film, az Irodalom, 1 a gyermeknevelés, az egészség- i ügy, hisz minden a társadalom ; kezében van, mindent az állam i és a társadalom intéz, kezel, i vagy old meg. Közéleti érdek- i lődes, a közösség Iránti fele- 1 lősség azonban még a mi tár- 1 sadalmunkban sem mindenki- « ben van. A kommunistában t azonban mindig és feltétlenül t van. ö mindig a közérdekből t indul ki és mindig a közösség kategóriáiban gondolkodik. Ma, s a szocialista építőmunka beké- q sebb, könnyebb, kevesebb áldó- t zattal járó szolgálat. s A köz szolgálata valamikor a ' hatalommal való szembeszál- e lást követelte azt parancsolta a E kommunistáknak, hogy harcol- janak az elnyomatás, a terror, a fasizmus, a nyomor ellen. e Vállalták — hányán vállalták e és hányán áldozták életüket —, s pedig sokan nem értették meg b őket. Nemcsak a bíróság ítél­kezett felettük, hanem értet- n lenségből elmarasztalta őket a a nagyrészt félrevezetett közvé- a lemény is. És mégis vállalták. b A felszabadulás után harcba n indultak a társadalmi átalaku- jt lésért, a földosztásért, az álla- e mosdásokért, a proletárdikta- h túráért, harcoltak az infláció, a tehetetlen belenyugvás, a g. visszalopakodó reakció ellen, v, Szolgálták a közösséget maguk- s< ban és szövetségeseikkel. Ami- n kor sokan állásokra, pozíciók- b ra vadásztak, üzleteltek, vagy r< éppen befelé fordultak, és si csak maguknak akartak élni, sz ők újjáépítési, országépitő ^ programot dolgoztak ki, szerve- >y ző és felvilágosító munkát vé- n. geztek, pedig ez áldozattal ^ fJl járt, éhezni, gyalogolni, éjsza- m kázni kellett. De ma büszkék d, rá, hogy mindezt vállalták, m mert a mai eredményekben mindegyikük munkája benne van. bi Ebben a húsz eszten3őben n< voltak nehéz évek is. És a ke­serűségek még keserűbbek vol- ^ tak a tiszta szándékú, becsüle­tes kommunisták számára. Szá- ® mukra volt éiősoi'ban nehéz, te amikor úgy érezték, hogy sza- v< vaik' nem lehetnek elég meg- k( győzőek, mert bizonyos tények , ellentmondanak. Bízni akartak e' és akarták, hogy mások, is bíz- fé zanak. Ez azonban mind nehe- dt zébb volt — és elsősorban -ne- m kik volt nehéz. Nem hitték és nem is hihették, hogy hibák ' lehetnek, még kevésbé, hogy is bűnök is előfordulhatnak. A m sok százezer egyszerű párttag- te nák nem volt könnyű eliga- zodnia ezekben az években. És 11 még nehezebb, százszoroson s: nehezebb volt a meghurcolt, öl bebörtönzött kommunistáknak, akik a börtönben is kommunis- lr ták maradtak. A kommunisták g, azonban tudták: ha egyes ve- zetők hibáztak is, az eszme ^ igazságán ez nem változtat. Érhet egyeseket személyes sé- jj relem, tragédia, de az emberi- ct seg történelmi útja nem váltó- £(; zik meg. Tudták ezt altkor is, a; amikor az ellenforradalmi de- tt magógia oly sokak hitét ingat- a ta meg. A A kommunisták százezreire k nem tapad mocsok. Ha hibáz- d tak, ha tévedtek is, tisztábbak a: ok, tetteik maradandóbbak, zi mint azoké, akik mindig csalt h fintorogni, fanyalogni, kétked- É ni, kezet mosni és vállat von- a ni tudtak, amikor a kommunis- t ták a nép millióival együtt dal- í> goztak, építettek és városokat, tt A kommunisták es a párt érdemeit mosta­nában ritkán méltat­juk, mert győzött az a helyes álláspont, hogy az elismerésnek azoktól kell jönnie, akiket a párt szol­gál, a dolgozóktól, a néptől. Nem tennénk ma sem, ha a felszabadulás huszadik évfor­dulója nem indokolná. Ezúttal Bem annyira az érdemekről kívánnánk szólni, mint inkább arról, hogyan s miért lesz va­laki kommunista és milyen szerepük van a kommunisták­nak és pártjuknak a népek, a mi esetünkben a magyar nép életében, Bogy an, miért és mitSl lesz miaki kommunista? Van, sülit m nyomor, és — illetőleg: »agy — az osztálygyülölet te­rei az osztályharc útjára, van, •ki ösztönösen megérzi a tár­sadalmi igazságtalanságokat és keresni kezdi az igazságot. Így lesz kommunista rendsze­rint a proletárokból, az elnyo­mottakból. Van aki tudomá­nyos felismerés útján ismerke­dik meg a társadalmi fejlődés törvényszerűségeivel és így vá­lik marxistává. De az osztály­gyűlölet még épp úgy nem tesz ; valakit marxistává, ahogyan a : tudományos felismerés sem • tesz okvetlenül kommunistává, j A társadalmi igazságtalanságok és az elnyomatás miatt felhá­borodott proletár maradhat ’ ösztönös, vagy társ tálán harcos 1 és a tudományosan képzett ’ marxista is maradhat magá- 1 nyög gondolkodó. Ahhoz, hogy 1 valaki kommunista legyen, 1 még más is kell. A gondolkodó, ' hideg fejnek érzelemmel és 1 ember szeretettel kell párosul- ' ma, a forradalmi szenvedély- 1 nek és a hűvös észnek mindig ‘ összhangban kell lennie. Kell, ‘ hogy a forradalmi szenvedély ‘ t* arrafelé vigyen, amerre az ' értelem fénye világít. 2 És még ez sem elég. Kom- f munista akkor lesz valaki, ha 1 vállalja a harcot, a velejáró 1 áldozatokat, de mindenekelőtt i ég tegelsősorban vállalja a j harccal járó, a harc által köve- telt fegyelmet, a pártfegyel­met. Mert a marxistákat a 1 kommunistákat, a társadalmi fejlődés az osztály harc tör- , vényszerűségei nek ismerőit az £ teszi erőssé, hogy olyan pártba t szerveződnek, amelyben egysé- t ges az akarat és a cselekvés, j A kommunisták földi lények, * emberek, éppen olyanok, mint ^ a többi ember. Vannak éré- ( nyeik és gyarlóságaik, kiváló, « vagy átlagos képességeik, ’ egyiküknek jobb, másikuknak ^ talán gyengébb az egészsége, , családosak, vagy egyedül él- l nek. De akármilyenek is, kom- * munisták öntudatos emberek, J akik vállalják mindazt, ami s ezzel jár. Vállalják a forradal- i mi munkát akkor is, ha ve- 1 s-zélyben, illegalitásban kell dolgozniok, akkor is, ha a : munka nem életveszélyes, de 1 áldozatos, sok és nehéz. Vál- £ lalják akkor is, ha fegyvert > kell íogniok és akkor is, ha * felvilágosító szóra, példamuta- 1 tásra van szükség. Vállalják, ‘ mert kommunisták, mert élet- 5 céljuk a nép, a társadalmi : igazság szolgálata. Ebben kű- < lönböznek másoktól. Érdemekről tehát voltakép­pen nem is ildomos beszélni. Mert ha egyszer valaki kom- ! munistává vált, ha felismerte a kapitalista társadalom igazság- 1 talanságát, ha már tudja, ho- gyan lehet azon változtatni, ak­kor kötelessége harcolni, kü­lönben nem kommunista. A mi társadalmunkban, asnely mar messzire előre ju­A vasasok 9. pontja Egy kétszeres szocialista brigád naplója jsot és a megyei tanács müve* .ődési osztályát, hogy e mozga- .om eredményét 1966. április l-re értékeljék. Orbán Lajosnc, a járási nőtanács elnöke Kóródi Istvánná, a járási nőtanács titkára

Next

/
Oldalképek
Tartalom