Kelet-Magyarország, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-26 / 72. szám

A Magyar — Szovjet Baráti Társaság is* un kajáról nyilatkozik Májer kivan megyei titkár halálának 100. évfordulójáról. Az MSZBT is megemlékezik ez idén több szovjet vonat­kozású évfordulóról. A társa­dalmi és tömegszei vegetekkel együttműködve magyar—szov­jet barátsági esteket tartunk a barátsági és kölcsönös se­gélynyújtási egyezmény meg­kötésének 17. évfordulóján, a szovjet hadsereg és az űr­hajózás napja alkalmából, az azerbajdzsáni, a moldvai, az örményországi szovjet ha­talom megalakulásának, vala­mint a Szovjet Észtország és Lettország visszaállításának évfordulóján. Megemlékezünk Lomonoszov halálának 200., Csajkovszkij születésének 125. évfordulójáról is. Április 22-én, Len n születésének 95. évfordulóján ünnepséget ren­dezünk Nyíregyházán és a Leninről elnevezett tsz-ekben. Kiállításokat nyitunk Lenin életéről és munkásságáról Ti- szavasváriban, Nyírbátorban és Demecserben. — A helyi szovjet alakula­tok katonáival baráti üzemlá­togatásokat szervezünk az al­matárolóba, a konzervgyárba, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalathoz, a demecseri és a nyírbogdányi üzemekbe. — Arra törekszünk, hogy turistautak alkalmával mi­nél több megyénkben dolgozó jusson el az idén is a Szov­jetunióba. Ebben az évben 500 szabolcsi vesz részt társasuta­zásban. A csoportok nagy ré­sze Kárpát-Ukrajnába utazik, de sokan látogathatnak el Kijevbe és Moszkvába is. A társasutazások részvevőinek gazdag szakmai programot biztosítanak a szovjet ven­déglátók. A szakmai terüle­ten szerzett tapasztalatok nagy segítői lehetnek az 1965-ös népgazdasági tervek eredményes megvalósításá­nak. — Tevékenységünk egyik területe az iskolán kívüli orosz nyelvoktatás szerve­zése. Az idén hét alapfokú és 11 középfokú tanfolyam 'működik megyénkben, több mint négyszáz hallgatóval. Segítséget nyújtunk az orosz szakos tanárok továbbképzé­sében is. Orosz nyelvű filmek vetítését szervezzük meg. A nyáron Ismét érkeznek Nyí- egyházára szovjet pedagógu­sok, akik megyénk orosz sza­kos tanárainak továbbképzé­séhez nyújtanak segítséget. A szovjet pedagógusvendégeket megismertetjük dolgozóink életével, megyénk történelmi múltjával és kulturális adott­ságaival. — Megyénkben több mint 3500 diák levelez szovjet pio­nírokkal és komszomolisták- kal. A KISZ megyebizottság­gal és az úttörő elnökséggel közösen továbbfejlesztjük a magyar és a szovjet fiatalok levelező mozgalmát. Címeket juttatunk el az iskoláknak és a felszabadulás évfordulója alkalmából a levelezések anyagaiból kiállításokat szer­vezünk. Tizennégy új brigád a szocialista címért Versenydij alap a csengeri járás tsz-eiben NEMRÉG NÉHÁNY VÁL­LALATNÁL a vezetési stílust tanulmányozták. Érdekes ta­pasztalatok mutatkoztak. Ta­láltak olyan igazgatót, aki öt­letszerűen, csapongóan végzi az irányítást. Az igazgatót a vállalati apró-cseprő esemé­nyek folytonosan lefoglalják. A ritmikus, szervezett irányító munka helyett a vezetésre a folytonos kapkodás válik jel­lemzővé, és ez rányomja bé­lyegét az egész vállalatra. „Az a biztos, amit saját ma­gam teszek" — vallja a válla­lati igazgatók második bírálan­dó típusa. A felfogás indoklása, hogy a beosztott vezetők dön­tései egy vagy több esetben nem igazolódtak. Ez lehetsé­ges. Ebben az esetben azonban nem az a megoldás, hogy az igazgató végezzen el mindent. A beosztott vezetőapparátus ilyen vagy olyan módon törté­nő megerősítése az egyetlen helyes megoldás. Elképzelhe­tetlen, hogy a műszaki és köz- gazdasági vezetöapparátus ki­kapcsolásával az igazgató irá­nyíthat. Aki mindent saját maga akar elvégezni, képte­lenné válik a megalapozott döntésre, és nem csökkenti, Szabó György: Milyen is volt ez a város? Emlékezés a régi Nyíregyházára 5. A sznobság és a lebzsel és • • ünnepi megemlékezések, baráti tcldilfcozók hazánk felszabadulásá­nak 20. évfordulója clknlmábél D vezetés és a szervezetek lásfoglalásra, a helyes igazga­tói döntés elősegítésére. A titkárság helyesen cselek­szik, ha az igazgatóhoz tartozó azonos jellegű témákat csopor­tosítja. Hasonlóképpen a tit­kárság elősegíti az igazgató munkáját, ha az ismétlődő ügyeket — amennyire csak le­het — a hétnek, vagy a hó­napnak bizonyos napján, meg­határozott órára szervezi. Az ilyen előkészítéssel és cso­portosítással a vállalati vezető a munkaidejét lényegesen in­tenzívebbé tudja tenni. A VÁLLALATI IGAZGA­TÓNAK a titkárság által gon­dosan szervezett programja le­hetőséget ad arra, hogy a leg­fontosabbakra, a távlati fel­adatokat megoldó eszmei irá­nyító munkára elegendő alko­tóidő jusson. A legfontosabb teendő végzésére a legalkal­masabb idő kiválasztása na­gyon fontos, hiszen az ember szellemi képessége a munka­nap különböző szakaszában nem azonos. (A pszichológusok egybehangzó véleménye sze­rint a szellemi alkotó tevé­kenységre a munkaidőnek har­madik-negyedik órája a legal- alkalmasabb. Az agy ebben az időszakban alkalmas leginkább magas színvonalú alkotásra.) Az olyan vállalatvezetésben, ahol felismerik az igazgatói (és az egész vezető apparátusi) munka ésszerű szervezésének fontosságát, még az előre meg nem tervezhető ügyek intézé­sére is jut — a gyakorlati ta­pasztalatnak megfelelően — 30—36 percnyi idő. A műszaki és közgazdasági szakemberekből álló titkárság­ra különösen a nagy üzemek­nél van szükség. De vajon — találkozhatunk a kérdéssel — az ilyen vezetői módszer nem épít-e válaszfalat az igazgató és az üzemi munkások közé? Ez megtörténhet, de 'nemcsak ott, ahol nagy hatáskörű tit­kárságot szerveznek, hanem ott is, ahol az igazgató naponta többször is végigszáguld a műhelycsarnokokon. A KORSZERŰ szocialista vállalatvezetési módszernek ré­sze, hogy a titkárság és a mű­szaki, gazdasvgi szakemberek nemcsak műszaki, pénzügyi és kereskedelmi problémákról adnak tájékoztatást, hanem a legfontosabbról, a termelő al­kotó emberről is. A gondosan szervezett j irányító tevékenység lehetősé- 1 get ad arra, hogy a dolgozó ! indokolt esetben felkeresse a | vállalatvezetőt. Az igazgató is talál módot arra, hogy felke­resse a dolgozókat, találkozzék a termelő kollektívával. E ta­lálkozások — nyugodt légkör­ben — erősítik a vezetést, összekovácsolják az egész gyá­ri kollektívával, amely segíti a feladatok sikeres megoldását. BIZTOSAN ÁLLÍTHATÓ, hogy ahol a korszerű vezetést létrehozzák, ott a termelés nyugodtté, egyenletessé, ritmi­kussá válik. Ez a ma és még- inkább a jövő termelési igé­nyeinek kielégítését szolgálja. a Lányai Sándor nanem szaporítja a balul vég­ződő intézkedéseket. A senkiben, csak saját ma­gában bízó irányítóhoz hason­ló az operatív vezető, aki köz­vetlen irányítása alá vonja a főosztályok, osztályok tömegét, tűzoltómódszerrel arra szorít­koznak, hogy a napi problémá­kat megoldja. A mindennapi, esetenkénti szervezetlenségből adódó ügyek olyan nagy mér­tekben lefoglalják az idejét, hogy a nagy, távlati feladatokat ha felismeri is, megvalósítá­sukra nem jut ideje, vagy idő­hiány miatt nem találja meg a gazdaságilag helyes, döntő súlypontot a problémák kö­zött. Találkoztak a vállalatokat tanulmányozók olyan igazgató­val is, aki a gyár műszaki és közgazdasági kollektívájára olyan módon támaszkodik, hogy folytonosan annak véle­ménye alapján cselekszik. A véleménykérés helyes és szük­séges. A baj az, hogy az ilyen igazgató a szakvélemény éssze­rű alkalmazása helyett a va­lóságban vezetteti magát, s nem ő vezet. Az effajta veze­tőknek az önálló konstruktív munkára már azért is szűk a lehetősége, mert a folytonos értekezlet és tanácskozás elve­szi az idejét. AZ EGYOLDALÚ VEZETÉS mindenfajta megnyilvánulása káros. Van olyan igazgató, aki az új gyártmány tervezésével a legapróbb részletekig lelke­sen foglalkozik. Az új konst­rukció gyakorlati végrehajtá­sával azonban mit sem törő­dik. Az ilyen irányító típusúid tehet_ azt is tapasztalni, hogy a műszaki fejlesztéssel foglal­kozók helyett dolgozik. Ez egymagában is rossz módszer. És ami ezzel együtt jár: nem marad idő a gyár egészének 1 irányítására. 1 A vezetés negatív jelenségei- ' nek feltárásából is lehet tanul- ] ni. Ez az érvelés mégsem akar- ■ ja pótolni a helyes, jól irányí­tó munka ábrázolását. A jó nagyvállalati igazgató az irá­nyító munka szerevezésében je­lentős szerepet futtat titkérsá- i gának. A titkárság — a legjobb műszaki és közgazdasági szak- . emberekből szervezve — hasz­nos szolgálatokat tehet az igazgatónak. A szakemberekből ; szervezett titkárság (de nem a ] divatos, igazgatási főosztály!) ] készíti az igazgató időbeosztá­si programját. Fontos teendő- ■ je az ilyen összetételű titkár- j ságnak, hogy gondosan, meg- alapozottan, előkészítse azokat ' a döntésre váró ügyeket, ame­lyek valóban az igazgatói ha­táskörbe tartoznak. Az egyéb , — nem feltétlenül az igazga- j tói döntésre váró ügyeket a í titkárság a megfelelő beosztott • vezetőhöz továbbítja. A gyári titkárság az igazga- ] tósági értekezleteket is részle- ‘ tesen, gondosan előkészíti. A titkárság az értekezlet összes 1 résztvevőit alaposan tájékoz- 1 tatja a megvitatandó témáról. i Ezzel biztosítható, hogy az ala- 1 pos ismeretek birtokában az i értekeziet a lehető legrövidebb i idő alatt képessé válik az ál­Az ELEVEN MUNKA inten­zív felhasználásának, a gépek ésszerű, maximális termelésé­nek jelentőségét már régen fel­ismerték. Az irányító appará­tus idejének ésszerű felhaszná­lása, szervezettsége legalább annyira része a termelésnek, mint a gépek, szerszámok ke­zelőjének munkája. A vezetés pozitív vagy nega­tív szerepe, akár egyetlen üzemrészben is észlelhető. Ahol jó a vezetés, ott az ösz- szes műszaki, technikai és szubjektív lehetőségeket egy­formán maximálisan hasznosít­ják. Ahol az irányításban ki- sebb-nagyobb fogyatékosság mutatkozik, ott zavar keletke­zik az egész termelő folyamat­ban. A leggyakoribb, legáltaláno­sabb irányitásbeli fogyatékos­ság a vállalati vezetés ésszerűt­len időfelhasználásából fakad. A magyar. szovjet, lengyel, csehszlovák és más közgazdá­szoknak az elmúlt évben vég­zett vizsgálatai egyformán ta­núsítják, hogy a gyári vezetők, főleg a nagyvállalatok igazga­tóinak időbeosztása távolról sem felel meg a követelmé­nyeknek. A legtöbb igazgató — a közgazdasági vizsgálat sze­rint — a törvényes munkaidő helyett napi 11—12, vagy ennél is több órát tölt el vállalatá­nál. Az igazgatók a 11 _12 óra legnagyobb részét a legkülön­bözőbb közvetlen termelési operatív ügyek intézésére for­dítják. Irányítás helyett lénye­gében csak vitavezetők! — de nem döntnökök az eléjük ter­jesztett. jól előkészített válto­zatok között. AZ ILYEN VEZETŐ (igaz­gató) ügyintéző, és ezért nem marad ideje vezetni! A munka­idő tetemes részét az igazgatók < tn ügyekre fordítják, ame- et a személyzeti, munka- i" osztályok vagy a beosz­tó. műszaki vezető szakembe­re . is elintézhetnek. ‘ Nagyon gyakran a műszaki és közgaz­dasági beosztott vezetők fel­adataikat úgy intézik, hogy a/.ok megoldásába — ha szük­séges, ha nem — az igazgatót ri is bevonják. Az igazgatót megfosztják at­tól. hogy a legfontosabb fel­adatok megoldásával elmélyül­tél! foglalkozzék. Látszatra tet­szetős a mindenkor, mindenki előtt nyitott ajtó módszere. Ám azáltal, hogy a legfelső veze­tésre nem tartozó ügyekkel (naponta néha 30—40-szer is) megzavarjak az igazgatót, szag­gatottá (ütemtelenné) válik a legfontosabb, a termelést irá­nyító tevékenység. A törvé­nyes, sőt a meghosszabbított munkanapban sem marad ele­gendő idő a legjelentősebb irá­nyító munkára. A vezető ellje- rülhetetlenül időzavarba kerül, torlódások keletkeznek, fontos döntések elhalasztódnak, vagy nem eléggé megalapozottak a határozatok. E fogyatékosság a vezetőt idegessé, kimerültté teszi. A vezetésben mutatkozó szervezetlenség károsan hat a vállalat egész tevékenységére. A másfél évvel ezelőtt 12 ma­gyarországi üzemben végzett vizsgálat egyebek között azt is megállapította, hogy a hó és negyedév végi hajrá 38 száza­lékban a vezetés ideges, szerve­zetlen munkájából keletkezik. állattenyésztő. gyümölcster­mesztő, konyhakertész és gépjavító, traktoros brigádok tűzik ki célul a szocialista cím megszerzését. Ez idő sze­rint 14 ilyen brigád jött lét­re, közülük négyet nők ala­kítottak. Mind a gazdálkodást átfogó versenyek, mind a szocialis­ta brigád jelöltek vállalásai a termelési tervekre épülnek. A járási versenybizottság munkaterve és javaslata alapján a termelőszövetkeze­tek vezetői a helyi verseny- bizottságokkal egyetértésben, mind több helyen hoztak lét­re versenydíj alapot. Ez áz anyagi érdekeltséget is foko­zó versenydíj alap általában 3—5 forint egy-egy redukált holdra számítva. ! A csengeri járás mezőgaz- ; dasági versenybizottsága a ; napokban érlékelte a felsza­badulásunk 20. évfordulójá­ra kibontakozott versenymoz­galmat. A versenybizottság — a jelzések alapján — megállapította, hogy a járás j valamennyi termelőszövetke­zete _ huszonkettő — el­\ küldte a megyei versenybi­zottságnak a nyíregyházi Ság- vári Tsz kezdeményezéséhez történt csatlakozását. A ter­melőszövetkezetek tervtárgya- I ló közgyűlésein bontakozik a verseny egyes gazdaságok, és az üzemeken belül a bri­gádok között. A közgyűlése­ken önálló napirendként sze­repel a verseny megvitatása. A termelőszövetkezetekben Milyen rendezvényekkel ké­szül a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság hazánk felsza­badulása 20. évfordulójának méltó megünneplésére? Mik az MSZBT 1985-ös tervei? — kérdezte munkatársunk Májer Istvántól, a baráti társaság ifiegyei titkárától. — Az MSZBT idei tevé­kenységének alapja a felsza­badulási évforduló megünnep­lése, az ünnepségek, rendez­vények színvonalának eme­lése. Mozgalmunk munkájá­val segíti, hogy megyénk dol­gozói az évfordulót a magyar —szovjet barátság jegyében, a szocializmus építésében előttünk álló feladatok szel­lemében ünnepeljék. A Szov­jetunió, a nagy szovjet nép döntően hozzájárult eddigi eredményeinkhez. Mérhetet­lenül nagy az a segítség, amit népünk a testvéri szovjet néptől kapott. Az ismeretter­jesztő munka során széles körben ismertetjük a Szovjet­unió gazdasági, politikai és kulturális eredményeit, a vi­lágbéke megvédéséért vívott harcát. Erősíteni kívánjuk kapcsolatainkat _ különösen kulturális téren — az ideiglenesen megyénkben ál­lomásozó szovjet katonai ala­kulatok tagjaival. — Az évforduló napjára szovjet katonai küldöttséget hívtunk meg megyénkbe. Olyan elvtársak érkeznek Nyíregyházára, akiknek ki­magasló szerepük volt a me­gyénk és városunk felszaba­dításáért vívott harcokban. j Meghívtuk többek között M. V. Turcsajr.ov altábornagyot, j aki Malinovszkij marsall mel­lett egy felszabadító katonai egység parancsnoka volt és A. M. Bicskivszkijt, a Szov- j jetunió Hősét, aki Nyíregyhá- j zán sebesült meg á felszaba- i ditó harcok idején. — Az ideiglenesen hazánk- ! ban állomásozó szovjet kato- j nai alakulatok megyénkben i tartózkodó katonái április ■■ 3-án és 4-én részt vesznek az . üzemek, intézmények, isko- | Iák ünnepségem. — Hazánk felszabadulásé- ■ rak 20. évfordulója tisztele­tére o Szovjetunióban ország­szerte ünnepi megemlékezé- : seket tartanak. Ebből az al­kalomból delegáció utazik a 1 Szovjetunióba. A küldöttség- I ben megyénkből négyen vesz- j nek részt. — A Szovjetunióban az idén megemlékeznek József | Attila születésének 60.. Wei­ner Leó születésének 80., Köl­csey Ferenc születésének 175., Karikás Frigyes születésének j 70., Szamuely Tibor születé­sének 75., Bartók Béla halá­lának 20., Semmelweiss Ignác ségüknek” eleget tett é—fiak külön szobába vonultak és kártyáztak, minél nagyobb összegben és minél hazárdabb módon, mert az előkelőnek számított. ér Lehetne még sokat írni azokról az időkről, idézhetnénk a városi élet minden területét és minden fontosabb intézmé­nyének munkáját és mindenütt az urakat találnánk a vezető beosztásokban. Az ő szellemük hatotta át az egész tevékeny­séget, mert az ő oszíálycéljaik szolgálatában állt minden. A nép, avagy ahogy nevezték — „az alsóbb néposztály” leszo­rítva, elnyomva élt, törvények­kel, rendeletekkel, rendőrökkel, csendőrökkel korlátok közé zárva. Elnyomatásából felszabadul­tan él — ma. Azt a kort még­sem árt felidézni, olykor el­gondolkodni rajta, hiszen a jelen, a ma vívmányainak éa javainak értékelése lehetetlek a múlt ismerete nélkül. összegyűltek a Koronában, kel- lemkedtek egymásnak és min­den nyilvános és zárt rendez­vényt megostromol lak a napi szenzációért, a látványért egy­mással versengtek a különféle kalandokért és ez betöltötte az életüket. Ezt nevezték, ezt az öncélú, unaloműzés szolgálatá­ba rendelt jövés-menést „kul­turális élet’-nek. Ezek a lebzselek egymással szolidárisak voltak. A nap minden szakában egymásra ta­láltak, mert ugyanazokban a házakban és divatba jött tár­sas gyülekezőhelyeken talál­koztak. A nők a délelőttöt haj­fodrászattal, kozmetikával, be- vásárolásokkal töltötték, dél­után „társas életet” éltek, minden évben egyszer-kétszer külföldre utaztak „pihenni”. Csak „előkelő” helyekre jártak, máshová soha sem telték be a lábukat, mert ott, ahol az „al­sóbb néposztály” is megfordult, „nem szokás” megjelenni. Milyenek voltak a bálok? A jó bálról azt mondták, hogy — fényűző! Megjelent a bálon a város előkelősége, a tehető legdrágább ruhákban ée annyi ékszerrel, amennyit csak magukkal, illetve magu­kon vihettek. Mindenki azon: versengett, hogy többnek lás­sák, mint ami. A „táncköteles-1 ságban ott ült Szohor Pál és Mikecz Ödön. A város akkori „kulturális életét” amit a bálok sikerén lemérhetőnek ítél az egykorú krónika, nehezen tehetné a mai értelemben vett kulturá­lis élettel azonosítani. Az ural­kodó osztály egyik betegsége nyilatkozott meg benne: az időt hogyan és mivel tehessen eltölteni. Akiknek vagyon állt a háta mögött azok nem dol­goztak, csak tisztséget visel­tek, családjuk tagjai is mun- kátlanságban éltek, tevékeny­ségük főrészt abból állt, hogy úgynevezett „társadalmi éle­tet” éltek, minden napra prog­ramot kerestek, hogy elverjék az időt. Milyen programjaik voltak? Reggel meglátogatták egymást, hogy el ne mulasszák a születésnapi üdvözléseket, meglátogatták beteg ismerősei­ket és részvétviziteket tettek, megcsodálták a szónokokat, ha valahol ilyesmire sor került, rendesen ott láttuk Kállay Miklós dr. akkori szabolcsi fő­ispánt feleségével, Énekes Já­nos pápai prelátust, prépost- kanonokot. Geduly Henrik dr. evangélikus püspököt feleségé­vel és leányaival, Erdőhegyi Lajos dr. akkori országgyűlési képviselőt, Szabolcs vármegye főispánját, Mikecz Dezső ud­vari tanácsost, nyugalmazott alispánt feleségével és leányai­val...” és Bencs Kálmánt, Des- sewffy Virginia grófnőt, Butt- ler Sándor bárót, Mikecz Ist­ván alispánt, cte szegény em­bert egyet sem. Maga a Bessenyei Kör Is az urak kezében volt. Kállay Miklós volt az elnöke, főtitká­ra Mikecz Ödön, vezetőségi tagjai: Bencs Kálmán, Szohor Pál. Ezen a körön belül volt egy Irodalompártolók Társasá­ga is. Ami lényegében nem volt más, mint egy kávéházi asztaltársaság. Az asztaltánsa­Milyen volt a régi Nyíregy­háza kulturális élete? Erről is sokat beszélhetnének az idősebbek. De egyet-mást el­mondanak a régi könyvek, új­ságok is. Egy 1931-ben kiadott monográfiában például azt ol­vashatjuk, hogy két tényező volt a kulturális élet fokmérő­je: „Az egyik a Szabolcs me­gyei Bessenyei kör hangverse­nyei és szabadliceális előadásai, a" másik a Nyíregyházi Jóté­kony Nőegylet hagyományos gálja” Ezeken azonban koránt­sem vehetett részt a „szegény néposztály.” Azt is olvashat­juk, hogy „A Bessenyei Kör hangversenyein a Korona nagytermének első sorában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom