Kelet-Magyarország, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-23 / 69. szám

Fokozottabb társadalmi ellenőrzés a gazdálkodási fegyelem szilárdítása érdekében Bcszéljjdcs Katona Lajossal, a !\£B megyei elnökével i\ ed vés vendégek Nagykállóban }a»y sikerrel lépell lel a szovjet művészegyüttes A gazdaságos termelést gátló tényezők feltárásában éppúgy, mint a társadalmi tulajdon védelmében jelentős szerepet töltenek be a Népi Ellenőrzési Bizottságok. Ka­tona Lajost, a NEB megyei elnökét megkértük: tájékoz­tassa lapunkat a múlt évi el­lenőrzések tapasztalatairól, az idei tervekről. Szilárdult-e a gazdál­kodási fegyelem 1964- ben? Milyen visszássá­gok vannak még me­gyénkben? — Százötven, tavaly meg­tartott vizsgálatunk alapján elmondhatjuk: megyénkben is javult a társadalmi tulaj­don védelme, emelkedett az ellenőrzések színvonala. Ez is közrejátszott abban, hogy több termelőegységnél foko­zódott a gazdálkodási ered­mény. Az a tény. hogy 1964- ben a megyei és a járási NEB-ek mellett már 18 üze­mi és 180 községi népi ellen­őrzési csoport működött, s a különböző célvizsgálatokat 26 szakcsoport segítette, azt bizo­nyítja: megyénkben is egyre inkább társadalmi méreteket ölt az ellenőrzés. Jól mutat­ja a közgondolkodás kedvező változását, hogy a tavaly ér­kezett 187 közérdekű bejelen­tés 70 százaléka közvetlenül a lakosságtól származott. Az emberek egyre inkább felfi­gyelnek a visszásságokra. Gyors intézkedéseket sürgetnek a hibák, a mulasztások meg­szüntetésére. Vizsgálataink, ellenőrzéseink során igyek­szünk felhívni a figyelmet a még meglevő hibákra. így volt ez az áruszállítással ösz- sz.efüsgő ellenőrzésnél is. Ki­mutattuk. hogy bár a teher­kocsikat naoonta 10 óránál is tovább foglalkoztatják. en­nek ellenére a hasznos szál­lítási idő kevés. A raksúly kihasználása 50 százalékos, nincs mea a kellő összhang a szállító és a fuvaroztató vállalatok között, korszerűt­len a rakodás. Helyszínen el­lenőriztük a közúti szállítást. Mi a tapasztalatuk __a termeléssel kapcsolatos ellenőrzéseik alapján? — A megyei mellett, há­rom járási NEB-ünk tüzete­sen megvizsgálta a termelési tanácskozások színvonalát, eredményességét. Megállapí­tottuk. hogy a műszaki kon­ferenciákat általában meg­tartják a termelési tanácsko­zás előtt, de a termelési ta­nácskozásra már nem mindig készítik fel eléggé az üzemek dolgozóit. Ahol több műszak­ban termelnek — mint pél­dául a demecseri üzemben — a dolgozóknak csak egy ré­sze van jelen a tanácskozá­son, amely az üzemi demok­rácia megsértését jelenti. Több helyütt nem térnek vissza a korábban hozott ha­tározatok végrehajtására, a vezetők nem adnak számot a rájuk bízott munka elvégzé­séről. Minderre felhívtuk az illetékesek figyelmét: sürget­tük a mulasztások pótlását. Hasonlóan vizsgáltuk a keres­kedelem, a családiház-építke- zés, a szőlő és gyümölcstelepí- tés beruházási munkáját. Múlt évi munkánk sokrétű­ségét mutatja, hogy megvizs­gáltuk a vásárok szerepét az áruellátásban, a gyermek- és ifjúságvédelem időszerű gond­jait, a tsz-ek takarmánygaz- dálkozásának helyzetét. Ezek­ről mindenkor tájékoztattuk a nyilvánosságot, hogy így is útját álljuk a szabálytalansá­goknak. Mi .jellemző a közérde­kű bejelentésekre és a magánpanaszokra.? » , — Az egészséges türelmet­lenség a hibákkal szemben. Feltétlenül szólni kell arról is. hogy a NEB megállapítá­sait, jelzéseit az illetékes szervek egyre jobban fel­használják a munka javítá­sára. Ennek hatása például, hogy mindinkább kibontako­zik megyénkben a családi- ház-építés: az illetékesek igye­keznek elhárítani az akadá­lyokat az építkezés útjából. A FÜSZÉRT-nél a NEB fi­gyelmeztetése után kivonták a forgalomból a rossz mér­legeket. Elkészítették a nyír­egyházi piactér csatorna és vízvezeték-hálózatának, va­lamint a vásártér rendezésé­nek a tervét, a KÖJÁL gyak­rabban ellenőrzi a vásárokat és a piacokat, különösen az élelmiszerek árusítását. A Kisvárdai Építőipari Ktsz-nél a károkozókat térítésre kö­telezték, a csaló ilki tejbe- gyűjtőt egy évi szabadság- vesztésre és pénzbüntetésre ítélték. A jövőben azzal is elejét vehetjük a visszaélé­seknek, ha fokozzuk az utó- vizsgálatok számút, hatékony­ságát és a mulasztókkal szem­ben még nagyobb eréllyel lépünk fel. — Idei munkatervünk a párt Központi Bizottságának decemberi határozata alapján készült, s ezért annak közép­pontjában a gazdálkodási fe­gyelem további szilárdítása áll. A termelékenység alaku­lásánál fokozott tekintettel leszünk a létszám- és bér- gazdálkodásra. — Megvizsgál­juk a minisztériumi, a taná­csi és a szövetkezeti iparban az utóbbi 4 évben megvaló­sult beruházások hatékony­ságát. Figyelemmel kísérjük ezentúl a lakosság áruellátá­sának alakulását, az anyagi ösztönzők különböző formái­nak hatását a tsz-ek gazdál­kodására, az egész népgazda­ság érdekére. Ellenőrzéseink során ezután is igényeljük a különböző társadalmi és tömegszerveze­tek, valamint a lakosság se­gítségét, s reméljük: 1965-ben még szélesebb társadalmi el­lenőrzéssel segíthetjük a gaz­dálkodás javítását, a társadal­mi tulajdon védelmét Sza- bolcs-Szatmár megyében. AS. A Tanácsköztársaság 46. év­fordulóján Nagykállóban dísz­ünnepséget rendeztek. Ez alka­lomból a Magyar Szovjet Bará­ti Társaság meghívására szov­jet vendégek érkeztek a műve­lődési házban megtartott elő­adásra. Az előadás elöli — Tanár úr! — Hogyan keil mondani oroszul, hogy kérek egy fényképet? — És azt, hogy írja fel a lakcíméi? Az orosz szakos nevelő alig győz válaszolni tanítványai kérdéseire. Van, aki nyelv­könyvet hozott magával, mások szótár segítségével próbálnak összeállítani egy-egy mondatot. Mindez nem órán történt, ha­nem a nagykáilói járási kul- túrház előcsarnokában. Bella Károly, kultúrház- igazgatót tíz felé hívják egy­szerre. Ellenőrizni kell a szín­padi világítást, helyén vannak­e a rendezők. mennyi jegyet lehet még kiadni az esti elő­adásra? Igaz, voltak előrelátó emberek is. Két termelőszövet­kezet például közel 250 jegyet vásárolt dolgozói részére. Az izgalom tetőfokára hág, amikor megérkezik a három autóbusz. Szovjet katonák, tisztfeleségek szállnak ki belő­le. Az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet alakulat hatvan tagú kultúrcsoportja látogatott szombaton este Nagykállóba. hogy műsort ad­janak a község lakosságának. A gimnazisták közrefogják a vendégeket s csak úgy zápo­roznak a kérdések. Alig győz­nek válaszolni rá. Igaz, a kife­jezések, ragozások még nem minden esetben hibátlanok, de azért megértik egymást. Magyar csárdás Legjobb kritikus mindig a közönség. A műsor nagyon tetszett. Különösen a magyar csárdás aratott nagy sikert. A táncosokat egyszerűen nem akarták leengedni a színpadról. Ez természetes is, hiszen min­den mozdulatot „magyarosan” betanultak. Mintha magyar falubeliek lettek volna a tán­cosok. Szívvel létekkel A hálás közönség nevében 18 gimnáziumi tanuló virág­gal köszöntötte a kultúrcsoport tagjait, a nívós előadásért. A Nagykállóban fellépettek kö­zött némelyik már kész mű­vész. Volt közöttük hivatásos artista is. — A kultúrcsoportban sok nő van. Valamennyien tisztfe­leségek. A háziasszonyi teen­dők mellett rendszeresen gya­korolnak. Vannak igen jó tán­cosok, mások az énekszámok előadásában jeleskednek. Szív­— Kultúrgárdánk sokfelé megfordult — mondja a kul­túrcsoport vezetője. Nemcsak Szabolcsban, de Hajdú megye számos községét is felkerestük, őszintén örülünk, hogy min­denhol a legmelegebb fogadta­tásban van részünk. Éppen ezért a meghívásoknak minden esetben szívesen teszünk ele­get. — A közeljövőben két helyen is fellépünk. Balkány- ban és Vajdabokorban. vel-lélekkel csinálják, pedig meglehetősen fárasztó egy-egy ilyen előadás. De a közönség tapsa és szeretete mindenért kárpótol. Amikor vége lett az előadás­nak, s elindult a három autó­busz, még sokan szorongtak az utcán, hogy búcsút intsenek a szovjet vendégeknek. — Doszvidányija, továrisü... — Viszontlátásra. elvtár­sak!... <bf> Két évtizedes jubileum A liszadadai kovácsmühelyben kezdődött... Megyénk egyik legjelentősebb ipari létesítményében, a Nyíregyházi Konzervgyárban a szociális-egész égügyi beren­dezések is modernek. Az üzem jól felszerelt orvosi rendelő­jében végezhetik a dolgozók be légellátását. Hammel J. felv. ijokan emlékeznek még Ti- szadadán Pál Gáborra, a ko­vácsra, az új, bontakozó élet egyik hűséges serkentőjére, akinek a műhelye abban az időben valóságos politikai centrum volt Dadán. Akkor még harminckét esztendős, erőtől duzzadó ember volt a kovács. Húsz esztendővel ez­előtt, 1945-ben lett a párt tagja. A faluban az elsők között áll az eszme mellé. Ott volt a földfoglaló, karót verő parasztok között, irá­nyította a földosztást, képvi­selte a pártot. Pál Gábor műhelye vitafó­rummá vált. Itt beszéltek ak­kor a falu jövőjéről, sorsáról. S a kovács közben nemcsak a vasat edzette meg, hanem a vitát is irányította. — Úgy annyira, hogy ami­kor arról volt szó, ki legyen a községi bíró, engem vá­lasztottak. Még több lett a dolgom. Reggel benéztem a hivatalba, innen a műhelybe. De jöttek utánam. Inkább a műhelyben intéztem én az ügyeket, mint a községházán. Persze ez akkor, amolyan tiszteletbeli funkció volt, fizetség nélkül. Az emberek pedig később így gondolkoztak: ha Pál jó volt bírónak, miért ne lenne megfelelő tanácselnöknek is. És 1950-ben őt választották az elnöki székbe. Levetette maga elől a kék kovácssur- cot, s intézte a falu ügyeit. Agitált a nagyüzem mellett, ott volt, amikor a traktor az első barázdákat húzta a szövetkezet földjén. Mindig újraválasztották. Szabó György: Milyen is volt ez a város? Emlékezés a régi Nyíregyházára 2. Kik volluk a „rármegye“? A főispán és az alispán mu­tatott „példát”, ők voltak a megvalósítói a törzsökösség eszméjének, ami abban jutott látható és érezhető valósággá, hogy a főbb hivatalokat úgy­szólván kisajátítottak bizonyos családok. A törzsökösség talán ott kezdődött, hogy az „űri” csa­ládok, úgynevezett „nemzetsé­gek” a legtávolabbi rokonok bevonásával „nemzetségi ösz- szejövetelt” rendeztek és v,nemzetségiét” választottak. Mindig a legvagyonosabbat, hivatala után a leghatalma- sabbant. Ezeken az összejövete­leken megbeszélték, milyen tá­mogatásra van szüksége a ^nemzetségiének”, hogy hiva­talában biztosan üljön és mit kell tenni, hogy a „nemzet­ség” nagyobb gazdasági és po­litikai befolyásra tegyen szert. Azaz: melyik rokonnak milyen hivatalban kell helyet csinálni, hogy onnan elő tudja segíteni a „nemzetségié’' erősítését és az egész rokonság érdekeit. Ilyen töi/sükösséget valósí­tottak meg a harmincas évek­ben például a Mikeezek. En­nek a „nemzetségnek” a tagjai elfoglalták a megyei és városi hivatalok kulcshelyeit. Mikecz István alispán, Mikecz László vármegyei árvaszéki elnök, Mikecz Miklós vármegyei fő­orvos, Mikecz Károly a Sza­bolcsi Központi Takarékpénz­tár vezérigazgatója. Mikecz Pál a Nyírviz Szabályozó Tár­sulat helyettes igazgatója, Mi­kecz Dezső megyei törvényha­tósági bizottsági tag, Mikecz Ödön városi képviselőtestüle­ti tag volt. A törzsökösség cím és rang­kórsággal járt. Ez volt a kísérő betegség, ami tenyészett és ki­fejeződött a hivatalokban kife­lé és befelé is. Mégpedig úgy. hogy a hivatalban ülők — na­gyon kevés kivétellel — ver­sengtek és könyököltek a kü­lönféle címekért és rangokért. A „kiérdemelt” címeket és rangokat aztán nemcsak az iromAiyokban, hanem az egy­másközt folytatott beszélgeté­sekben, a személyes érintkezé­sekben is fel kellett sorolni. A mai ember számára mulat­ságosan ható mondatfűzések­nek lehetett akkortájt tanúja az ember. Ha például egy hi­vatalnok a jegyzőjét kereste, könnyen és gyakran kapta ezt a választ: — A jegyző úr őtekintetessé- ge a szolgabíró úr őnagyságá- val elment az alispán úr Ömél­tóságához refarádra. A hivatalba belépő, ügyét­gondját intézni akaró „fél”, hallhatott ilyet is: — Mikecz alispán úr Ömél­tósága most ment át Dessewffy gróf úr Öméltóságához és ott van a főispán úr Öméltósága és Odeschalshy herceg őnagymél- tósága is! Hogy mennyi mindenfélét kellett abban az időben az em­bernek a neve után felsorolni, hogy lássék valakinek, afra példának állják itt az egykorú almanach személyi adattárából egy bejegyzés: „Vitéz becskei Becskey Kázmér földbirtokos. 122 hol­don gazdálkodik. A Gazdaszö­vetség elnöke. Városi képviselő. A mezőgazdasági bizottság el­nöke. Ref. presbiter. A Gazdák Hitelszövetkezetének igazgató­ja. A Tejszövetkezet felügyelő bizottsági tagja. Az n-i tanya­bokor bírája. A I. és II osztá­lyú ezüst, bronz vitézség! érem, a Károly csapatkereszt, a sebesülési érem és a háborús emlékérem tulajdonosa. 1925- ben avatták vitézzé. Felesége: enémi és budai Dávid Klára.” A cím- és rangkórság lég­körében éltek és tevékenyked­tek. A köz szolgálatának elvé­ből kidobták a szolgálatot és csak vezettek, mert igazi úr — nem szolgál. Az udvariasság helyett a gőg, az előzékenység helyett as alacsonyabb ran­guakkal való fennhéjázás járta. Megkövetelték, hogy aki baját orvosolni, intézni belépett a hivatalba, alázattal közeledjen és beszéljen. Egymás hivatalát, beosztását sem a hasznosság szerint értékelték, hanem az előkelőség alapján. A megyei és a városi urak között általános volt a hivatal személyes felfogása. Ez abban nyilvánult meg, hogy a hiva­tali teendőket elhalasztották személyes dolgaik miatt — például vadászat vagy baráti összejövetel miatt. A terminu­sok betartása nem számított erénynek — az igazi urak előtt. De megnyilatkozott ab­ban is, hogy a vezető beosztású úr alantasait „sajátom”-naI mondta. Szokás szerint így: „tanácsadóm”, ..pénztárosom”, „altisztem” stb. A legkisebb rangú úr is az élet legnagyobb adományának a hatalmat, a másoknak való parancsolást tartotta. A hatalommal vissza­élőknek mindig könnyebben megbocsátottak, mint a hata­lommal élni nem tudónak. El­nyomtak minden lentről jövőt, de erősen tartották a szolida­ritást a felettesekkel. Az „al­sóbb néposztályba” tartozó tö­meget, a népet úri módon — felülről lefelé „szerették”. (Folytatjuk; — Az ellenforradalom leverése után nekilát­tunk a párt újjászer­vezéséhez — magyarázza. — Lehettünk először vagy tí­zen. Fiammal, aki tagja lett a pártnak, beléptünk a mun­kásőrségbe is. Később a Nyíregyházi Járási Tanácshoz kerültem iparügyi előadónak. 1964 derekáig, ennek n mun­kakörnek a megszűnéséig dol­goztam itt. Most a VAGÉP-ncl van. Ö az üzemi rend őre, a köz­vagyon védelmezője, amolyan mindenes. Pártvezetőségi tag volt a járási tanácsnál, s itt is annak választották. Neveli a fiatal kommunistákat. — A kalapáccsal, üllővel kezdtem. Voltam községi bíró, tanácselnök. Húsz esztendő telt el azóta, hogy tagja let­tem a pártnak. Lassan meg­öregszem, de úgu érzem nem hiába járt el az idő — vallja Pál Gábor. tik) 1965. március 23.

Next

/
Oldalképek
Tartalom