Kelet-Magyarország, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-23 / 69. szám
Fokozottabb társadalmi ellenőrzés a gazdálkodási fegyelem szilárdítása érdekében Bcszéljjdcs Katona Lajossal, a !\£B megyei elnökével i\ ed vés vendégek Nagykállóban }a»y sikerrel lépell lel a szovjet művészegyüttes A gazdaságos termelést gátló tényezők feltárásában éppúgy, mint a társadalmi tulajdon védelmében jelentős szerepet töltenek be a Népi Ellenőrzési Bizottságok. Katona Lajost, a NEB megyei elnökét megkértük: tájékoztassa lapunkat a múlt évi ellenőrzések tapasztalatairól, az idei tervekről. Szilárdult-e a gazdálkodási fegyelem 1964- ben? Milyen visszásságok vannak még megyénkben? — Százötven, tavaly megtartott vizsgálatunk alapján elmondhatjuk: megyénkben is javult a társadalmi tulajdon védelme, emelkedett az ellenőrzések színvonala. Ez is közrejátszott abban, hogy több termelőegységnél fokozódott a gazdálkodási eredmény. Az a tény. hogy 1964- ben a megyei és a járási NEB-ek mellett már 18 üzemi és 180 községi népi ellenőrzési csoport működött, s a különböző célvizsgálatokat 26 szakcsoport segítette, azt bizonyítja: megyénkben is egyre inkább társadalmi méreteket ölt az ellenőrzés. Jól mutatja a közgondolkodás kedvező változását, hogy a tavaly érkezett 187 közérdekű bejelentés 70 százaléka közvetlenül a lakosságtól származott. Az emberek egyre inkább felfigyelnek a visszásságokra. Gyors intézkedéseket sürgetnek a hibák, a mulasztások megszüntetésére. Vizsgálataink, ellenőrzéseink során igyekszünk felhívni a figyelmet a még meglevő hibákra. így volt ez az áruszállítással ösz- sz.efüsgő ellenőrzésnél is. Kimutattuk. hogy bár a teherkocsikat naoonta 10 óránál is tovább foglalkoztatják. ennek ellenére a hasznos szállítási idő kevés. A raksúly kihasználása 50 százalékos, nincs mea a kellő összhang a szállító és a fuvaroztató vállalatok között, korszerűtlen a rakodás. Helyszínen ellenőriztük a közúti szállítást. Mi a tapasztalatuk __a termeléssel kapcsolatos ellenőrzéseik alapján? — A megyei mellett, három járási NEB-ünk tüzetesen megvizsgálta a termelési tanácskozások színvonalát, eredményességét. Megállapítottuk. hogy a műszaki konferenciákat általában megtartják a termelési tanácskozás előtt, de a termelési tanácskozásra már nem mindig készítik fel eléggé az üzemek dolgozóit. Ahol több műszakban termelnek — mint például a demecseri üzemben — a dolgozóknak csak egy része van jelen a tanácskozáson, amely az üzemi demokrácia megsértését jelenti. Több helyütt nem térnek vissza a korábban hozott határozatok végrehajtására, a vezetők nem adnak számot a rájuk bízott munka elvégzéséről. Minderre felhívtuk az illetékesek figyelmét: sürgettük a mulasztások pótlását. Hasonlóan vizsgáltuk a kereskedelem, a családiház-építke- zés, a szőlő és gyümölcstelepí- tés beruházási munkáját. Múlt évi munkánk sokrétűségét mutatja, hogy megvizsgáltuk a vásárok szerepét az áruellátásban, a gyermek- és ifjúságvédelem időszerű gondjait, a tsz-ek takarmánygaz- dálkozásának helyzetét. Ezekről mindenkor tájékoztattuk a nyilvánosságot, hogy így is útját álljuk a szabálytalanságoknak. Mi .jellemző a közérdekű bejelentésekre és a magánpanaszokra.? » , — Az egészséges türelmetlenség a hibákkal szemben. Feltétlenül szólni kell arról is. hogy a NEB megállapításait, jelzéseit az illetékes szervek egyre jobban felhasználják a munka javítására. Ennek hatása például, hogy mindinkább kibontakozik megyénkben a családi- ház-építés: az illetékesek igyekeznek elhárítani az akadályokat az építkezés útjából. A FÜSZÉRT-nél a NEB figyelmeztetése után kivonták a forgalomból a rossz mérlegeket. Elkészítették a nyíregyházi piactér csatorna és vízvezeték-hálózatának, valamint a vásártér rendezésének a tervét, a KÖJÁL gyakrabban ellenőrzi a vásárokat és a piacokat, különösen az élelmiszerek árusítását. A Kisvárdai Építőipari Ktsz-nél a károkozókat térítésre kötelezték, a csaló ilki tejbe- gyűjtőt egy évi szabadság- vesztésre és pénzbüntetésre ítélték. A jövőben azzal is elejét vehetjük a visszaéléseknek, ha fokozzuk az utó- vizsgálatok számút, hatékonyságát és a mulasztókkal szemben még nagyobb eréllyel lépünk fel. — Idei munkatervünk a párt Központi Bizottságának decemberi határozata alapján készült, s ezért annak középpontjában a gazdálkodási fegyelem további szilárdítása áll. A termelékenység alakulásánál fokozott tekintettel leszünk a létszám- és bér- gazdálkodásra. — Megvizsgáljuk a minisztériumi, a tanácsi és a szövetkezeti iparban az utóbbi 4 évben megvalósult beruházások hatékonyságát. Figyelemmel kísérjük ezentúl a lakosság áruellátásának alakulását, az anyagi ösztönzők különböző formáinak hatását a tsz-ek gazdálkodására, az egész népgazdaság érdekére. Ellenőrzéseink során ezután is igényeljük a különböző társadalmi és tömegszervezetek, valamint a lakosság segítségét, s reméljük: 1965-ben még szélesebb társadalmi ellenőrzéssel segíthetjük a gazdálkodás javítását, a társadalmi tulajdon védelmét Sza- bolcs-Szatmár megyében. AS. A Tanácsköztársaság 46. évfordulóján Nagykállóban díszünnepséget rendeztek. Ez alkalomból a Magyar Szovjet Baráti Társaság meghívására szovjet vendégek érkeztek a művelődési házban megtartott előadásra. Az előadás elöli — Tanár úr! — Hogyan keil mondani oroszul, hogy kérek egy fényképet? — És azt, hogy írja fel a lakcíméi? Az orosz szakos nevelő alig győz válaszolni tanítványai kérdéseire. Van, aki nyelvkönyvet hozott magával, mások szótár segítségével próbálnak összeállítani egy-egy mondatot. Mindez nem órán történt, hanem a nagykáilói járási kul- túrház előcsarnokában. Bella Károly, kultúrház- igazgatót tíz felé hívják egyszerre. Ellenőrizni kell a színpadi világítást, helyén vannake a rendezők. mennyi jegyet lehet még kiadni az esti előadásra? Igaz, voltak előrelátó emberek is. Két termelőszövetkezet például közel 250 jegyet vásárolt dolgozói részére. Az izgalom tetőfokára hág, amikor megérkezik a három autóbusz. Szovjet katonák, tisztfeleségek szállnak ki belőle. Az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet alakulat hatvan tagú kultúrcsoportja látogatott szombaton este Nagykállóba. hogy műsort adjanak a község lakosságának. A gimnazisták közrefogják a vendégeket s csak úgy záporoznak a kérdések. Alig győznek válaszolni rá. Igaz, a kifejezések, ragozások még nem minden esetben hibátlanok, de azért megértik egymást. Magyar csárdás Legjobb kritikus mindig a közönség. A műsor nagyon tetszett. Különösen a magyar csárdás aratott nagy sikert. A táncosokat egyszerűen nem akarták leengedni a színpadról. Ez természetes is, hiszen minden mozdulatot „magyarosan” betanultak. Mintha magyar falubeliek lettek volna a táncosok. Szívvel létekkel A hálás közönség nevében 18 gimnáziumi tanuló virággal köszöntötte a kultúrcsoport tagjait, a nívós előadásért. A Nagykállóban fellépettek között némelyik már kész művész. Volt közöttük hivatásos artista is. — A kultúrcsoportban sok nő van. Valamennyien tisztfeleségek. A háziasszonyi teendők mellett rendszeresen gyakorolnak. Vannak igen jó táncosok, mások az énekszámok előadásában jeleskednek. Szív— Kultúrgárdánk sokfelé megfordult — mondja a kultúrcsoport vezetője. Nemcsak Szabolcsban, de Hajdú megye számos községét is felkerestük, őszintén örülünk, hogy mindenhol a legmelegebb fogadtatásban van részünk. Éppen ezért a meghívásoknak minden esetben szívesen teszünk eleget. — A közeljövőben két helyen is fellépünk. Balkány- ban és Vajdabokorban. vel-lélekkel csinálják, pedig meglehetősen fárasztó egy-egy ilyen előadás. De a közönség tapsa és szeretete mindenért kárpótol. Amikor vége lett az előadásnak, s elindult a három autóbusz, még sokan szorongtak az utcán, hogy búcsút intsenek a szovjet vendégeknek. — Doszvidányija, továrisü... — Viszontlátásra. elvtársak!... <bf> Két évtizedes jubileum A liszadadai kovácsmühelyben kezdődött... Megyénk egyik legjelentősebb ipari létesítményében, a Nyíregyházi Konzervgyárban a szociális-egész égügyi berendezések is modernek. Az üzem jól felszerelt orvosi rendelőjében végezhetik a dolgozók be légellátását. Hammel J. felv. ijokan emlékeznek még Ti- szadadán Pál Gáborra, a kovácsra, az új, bontakozó élet egyik hűséges serkentőjére, akinek a műhelye abban az időben valóságos politikai centrum volt Dadán. Akkor még harminckét esztendős, erőtől duzzadó ember volt a kovács. Húsz esztendővel ezelőtt, 1945-ben lett a párt tagja. A faluban az elsők között áll az eszme mellé. Ott volt a földfoglaló, karót verő parasztok között, irányította a földosztást, képviselte a pártot. Pál Gábor műhelye vitafórummá vált. Itt beszéltek akkor a falu jövőjéről, sorsáról. S a kovács közben nemcsak a vasat edzette meg, hanem a vitát is irányította. — Úgy annyira, hogy amikor arról volt szó, ki legyen a községi bíró, engem választottak. Még több lett a dolgom. Reggel benéztem a hivatalba, innen a műhelybe. De jöttek utánam. Inkább a műhelyben intéztem én az ügyeket, mint a községházán. Persze ez akkor, amolyan tiszteletbeli funkció volt, fizetség nélkül. Az emberek pedig később így gondolkoztak: ha Pál jó volt bírónak, miért ne lenne megfelelő tanácselnöknek is. És 1950-ben őt választották az elnöki székbe. Levetette maga elől a kék kovácssur- cot, s intézte a falu ügyeit. Agitált a nagyüzem mellett, ott volt, amikor a traktor az első barázdákat húzta a szövetkezet földjén. Mindig újraválasztották. Szabó György: Milyen is volt ez a város? Emlékezés a régi Nyíregyházára 2. Kik volluk a „rármegye“? A főispán és az alispán mutatott „példát”, ők voltak a megvalósítói a törzsökösség eszméjének, ami abban jutott látható és érezhető valósággá, hogy a főbb hivatalokat úgyszólván kisajátítottak bizonyos családok. A törzsökösség talán ott kezdődött, hogy az „űri” családok, úgynevezett „nemzetségek” a legtávolabbi rokonok bevonásával „nemzetségi ösz- szejövetelt” rendeztek és v,nemzetségiét” választottak. Mindig a legvagyonosabbat, hivatala után a leghatalma- sabbant. Ezeken az összejöveteleken megbeszélték, milyen támogatásra van szüksége a ^nemzetségiének”, hogy hivatalában biztosan üljön és mit kell tenni, hogy a „nemzetség” nagyobb gazdasági és politikai befolyásra tegyen szert. Azaz: melyik rokonnak milyen hivatalban kell helyet csinálni, hogy onnan elő tudja segíteni a „nemzetségié’' erősítését és az egész rokonság érdekeit. Ilyen töi/sükösséget valósítottak meg a harmincas években például a Mikeezek. Ennek a „nemzetségnek” a tagjai elfoglalták a megyei és városi hivatalok kulcshelyeit. Mikecz István alispán, Mikecz László vármegyei árvaszéki elnök, Mikecz Miklós vármegyei főorvos, Mikecz Károly a Szabolcsi Központi Takarékpénztár vezérigazgatója. Mikecz Pál a Nyírviz Szabályozó Társulat helyettes igazgatója, Mikecz Dezső megyei törvényhatósági bizottsági tag, Mikecz Ödön városi képviselőtestületi tag volt. A törzsökösség cím és rangkórsággal járt. Ez volt a kísérő betegség, ami tenyészett és kifejeződött a hivatalokban kifelé és befelé is. Mégpedig úgy. hogy a hivatalban ülők — nagyon kevés kivétellel — versengtek és könyököltek a különféle címekért és rangokért. A „kiérdemelt” címeket és rangokat aztán nemcsak az iromAiyokban, hanem az egymásközt folytatott beszélgetésekben, a személyes érintkezésekben is fel kellett sorolni. A mai ember számára mulatságosan ható mondatfűzéseknek lehetett akkortájt tanúja az ember. Ha például egy hivatalnok a jegyzőjét kereste, könnyen és gyakran kapta ezt a választ: — A jegyző úr őtekintetessé- ge a szolgabíró úr őnagyságá- val elment az alispán úr Öméltóságához refarádra. A hivatalba belépő, ügyétgondját intézni akaró „fél”, hallhatott ilyet is: — Mikecz alispán úr Öméltósága most ment át Dessewffy gróf úr Öméltóságához és ott van a főispán úr Öméltósága és Odeschalshy herceg őnagymél- tósága is! Hogy mennyi mindenfélét kellett abban az időben az embernek a neve után felsorolni, hogy lássék valakinek, afra példának állják itt az egykorú almanach személyi adattárából egy bejegyzés: „Vitéz becskei Becskey Kázmér földbirtokos. 122 holdon gazdálkodik. A Gazdaszövetség elnöke. Városi képviselő. A mezőgazdasági bizottság elnöke. Ref. presbiter. A Gazdák Hitelszövetkezetének igazgatója. A Tejszövetkezet felügyelő bizottsági tagja. Az n-i tanyabokor bírája. A I. és II osztályú ezüst, bronz vitézség! érem, a Károly csapatkereszt, a sebesülési érem és a háborús emlékérem tulajdonosa. 1925- ben avatták vitézzé. Felesége: enémi és budai Dávid Klára.” A cím- és rangkórság légkörében éltek és tevékenykedtek. A köz szolgálatának elvéből kidobták a szolgálatot és csak vezettek, mert igazi úr — nem szolgál. Az udvariasság helyett a gőg, az előzékenység helyett as alacsonyabb ranguakkal való fennhéjázás járta. Megkövetelték, hogy aki baját orvosolni, intézni belépett a hivatalba, alázattal közeledjen és beszéljen. Egymás hivatalát, beosztását sem a hasznosság szerint értékelték, hanem az előkelőség alapján. A megyei és a városi urak között általános volt a hivatal személyes felfogása. Ez abban nyilvánult meg, hogy a hivatali teendőket elhalasztották személyes dolgaik miatt — például vadászat vagy baráti összejövetel miatt. A terminusok betartása nem számított erénynek — az igazi urak előtt. De megnyilatkozott abban is, hogy a vezető beosztású úr alantasait „sajátom”-naI mondta. Szokás szerint így: „tanácsadóm”, ..pénztárosom”, „altisztem” stb. A legkisebb rangú úr is az élet legnagyobb adományának a hatalmat, a másoknak való parancsolást tartotta. A hatalommal visszaélőknek mindig könnyebben megbocsátottak, mint a hatalommal élni nem tudónak. Elnyomtak minden lentről jövőt, de erősen tartották a szolidaritást a felettesekkel. Az „alsóbb néposztályba” tartozó tömeget, a népet úri módon — felülről lefelé „szerették”. (Folytatjuk; — Az ellenforradalom leverése után nekiláttunk a párt újjászervezéséhez — magyarázza. — Lehettünk először vagy tízen. Fiammal, aki tagja lett a pártnak, beléptünk a munkásőrségbe is. Később a Nyíregyházi Járási Tanácshoz kerültem iparügyi előadónak. 1964 derekáig, ennek n munkakörnek a megszűnéséig dolgoztam itt. Most a VAGÉP-ncl van. Ö az üzemi rend őre, a közvagyon védelmezője, amolyan mindenes. Pártvezetőségi tag volt a járási tanácsnál, s itt is annak választották. Neveli a fiatal kommunistákat. — A kalapáccsal, üllővel kezdtem. Voltam községi bíró, tanácselnök. Húsz esztendő telt el azóta, hogy tagja lettem a pártnak. Lassan megöregszem, de úgu érzem nem hiába járt el az idő — vallja Pál Gábor. tik) 1965. március 23.