Kelet-Magyarország, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-21 / 68. szám

AAáté Györgyi MINTAVŐLEGÉNY Antal Gábor Érdek A hivatal vezetőjét nem érintette éppen kellemesen az ügy. Az előzetes megbeszélés csak megerősítette, hogy a kis­polgári fecsegés mennyire elha­rapózott náluk, alul és fölül. Az ilyesmi mérhetetlen káro­kat okozhat. Elhatározták, hogy minden szinten felszá­molják a rákfenét és azon nyomban átalakultak fegyelmi bizottsággá. A szóbeszéd szerint Kormos Ádám, a tervosztály három gyermekes vezetője bűnös vi­szonyt folytat Pézsma Hildeb- randtnéval, a szőke Évával, a levelezés négygyermekes veze­tőjével. Az áskálódások a kap­csolat sokféle vonatkozását taglalták munkaidő alatt, előtt és után, a büfében a villamo­son a hivatali szobákban. A fegyelem ennek következtében lazult az eredményeket veszély fenyegette. A hivatal belső közlönyében félreérthetetlen célzás jelent meg az üggyel kapcsolatban, egy gúnyrajz, ez robbantotta ki végképp a bot­rányt. Kuzmics László, a szer­kesztő volt hát az első vádlott, akit beidéztek az ügyben. — .Miért helyezte el azt a bizonyos kifogásolt Ádámot és Évát a paradicsomban, hiá­nyos öltözékben és félreérthe­tetlen helyzetben ábrázoló raj­zot a Szabad akta című szer­kesztésében megjelenő sajtó­termékben? — kérdezte a vizs­gáló bizottság elnöke. — Gyermekkorom óta von­zott az első emberpár édes­bús meséje, — kezdte Kuz­mics. — A félreérthetetlen helyzet a szocialista realista ábrázolás törvényei szerint történt, hiszen ez a mi itteni jelenlétünkhöz elengedhetetle­nül szükséges volt annak ide­jén, nem igaz? — Hagyjuk kérem az ilyen materialista köntösbe bújta­tott idealista magyarázatokat — szólt közbe Serényi, a kul- túrfelelős — ha többet járna ismeretterjesztő előadásaink­ra, nem beszélne ilyen hülye­ségeket. Azt mondja meg in­kább, hogyan került ez a kép a lapba? — Liptákné megrajzolta a cinkografia klisét készített... — Nem ez érdekel! Kire cél­zott a rajz? — Ja? — szólt a szerkesztő. — Miért nem ezzel kezdték. A vállalatnál folyó erkölcstelen­ség ellen véltem ezáltal harcol­ni. A beismerés megelégedéssel töltötte el a bizottságot. Le­váltották szerkesztői beosztásá­ból Kuzmicsot és áttértek a következő vádlott, a gúnyrajzot készítő Liptákné ügyére. — ön rajzával tudatosan alátámasztotta a hivatalunk­ban amúgy is förtelmesen el­harapózott pletykahullámot — szólt a tárgyalás vezetője —* ha nem tudná, most ezért vonjuk felelősségre! Az asszony váratlanul csak ennyit mondott: — Ez is volt vele a célom. Már meg is hozták ellene a fegyelmi határozatot. Enyhítő körülménynek csak töredelmes beismerését vették. így arány­lag olcsón megúszta, ha az elkö­vetett hiba súlyát nézzük. De voltak nála sokkal rosszabbak is. Itt volt pl. Debrőinének a villamosmegállónál tett kije­lentése. — Megértette a vádat? — kérdezték. — Igen — válaszolt az asz­szony. — Valóban, mondtam is ilyenfélét, csak az nem hangzott el, hogy Éva hivatás­szerűen űzi ezt a dolgot. Ö is megkapta büntetését. Bikszádi Zsófi azt mesélte a takarítónőnek hogy egyszer be­nyitott a tervosztályra és ott érthetetlen, egyébként is el­mondhatatlan és főleg kinyom- tathatatlan jelenetnek volt ta­núja a háromgyermekes férfi és a négygyermekes asszony között Nem gondolt ön arra — hangzott a kérdés —, milyen tragédiát okozhat az ilyen fe­lelőtlen beszéd, ha Körmösné, vagy Pézsma Hildebrandt fü­lébe jut az állítása? — Kérem, én erre nem gon­doltam. A fecsegőt elérte a méltó büntetés. Jakabfi Bélát így próbálták meggyőzni tettének súlyos helytelenségéről: — És képzelje magát az asz- szony négy pici gyermekének helyébe. Képzelje el, hogy ön négy gyermek apja és meg­hallja, hogy a hőn szeretett anyuka egy útszéli bestia. Mit tenne ön ebben az esetben? — Nehezen tudom magam a dolgokba beleélni — válaszolta a fiatalember. — Fecsegni viszont, azt igen — csattant fel a fegyelmi tár­gyalás vezetője. A büntetés itt súlyos volt. És aztán elérte Csöröginét, Sümeginét, Füredi- nét és Bödöminét is. Gyökeres­től kell kiirtani a mételyt — ezt az alapelvet következete­sen érvényesítették. Éppen le­járt a munkaidő, amikor a fegyelmi ülés véget ért. A bi­zottság elnöke a jól végzett munka kellemes érzésével tett látogatást az egyik sértett fél­nél, Körmösnél. Elmondta — természetesen szigorú titoktar­tás Ígéretével _ az ülés lefo­lyását és, hogy kit mire bün­tettek. — Elég liberálisak voltatok — szólt Kormos. — Azt hiszem ha valamelyikőtöket ér hason­ló minősíthetetlen támadás, másképpen bíráljátok el a dol­got. — Nem akartuk azért vég­képp elvágni őket. Tudod a nők, mióta a világ, világ, sze­retik jártatni a szájukat, ki­beszélni a másikat. Ez amolyan emberi tulajdonság. — Óh, milyen humanisták vagytok, ha más becsületéről van szó — pattogott Kormos. — Ez sokkal jelentősebb ügy, mint ti képzelitek. Mert mi lenne, ha az imperialisták meghallanák, miket beszélnek a mi hivatalunkról és felhasz­nálnák, azt ellenünk? Emiatt könnyen kútba eshetne a bur- mai és az észak-rhodésiai ex­portunk is! És ha én ebbe az ítéletbe egyszerűen nem nyug­szom bele? És ha bírósági útra terelem a dolgot? — Ez aztán valóban ártana a vállalat hírnevének. Ebben a pillanatban váratlan esemény történt. Az íróasztal alól, egy szál kombinéban, ma­gából kikelve kiugrott Pézsma Hildebrandtné, a szőke Éva. — Nem tudom tovább hall­gatni ezt a köntörfalazást ki­áltotta. — Igenis népgazdasági érdekről van szó, vegye tudo­másul a mélyen tisztelt bizott­ság. Ha nem sújtanak le vas­ököllel a fecsegőkre, azt a lát­szatot keltik ezzel, hogy nem határolják el magukat ezektől a személyektől. Hogyan harcol­jak én akkor a vállalat jó hí­réért? „Szívélyes” házigazda V Europe© fcartfeattfcrAja —< .. .májbajos, rossz s gyomra, rövidlátó, keveset költ szórakozásra. H AZ ÁSS AORÖZ VETÍTÉS — No látja, Fraalen Mitzi, hozom a vőlegényt. Beszélgetés a „Keopsz**-kávéházban Ij1 elvéghi Viktor, az ifjú J író ahhoz a típushoz tartozik, amelynek képviselői hosszan figyelik, ha egy vak- embert senki sem akar átve­zetni az utca másik oldalára és utána méltatlankodva fej­tik ki véleményüket az embe­ri közömbösségről. Arról, hogy a szegény, várakozó vakot maguk vezessék át, szó sem lehet, hiszen a Felvéghi-típus túlságosan elmélyült, túlságo­san gondolatgazdag ahhoz, hogy leereszkedjék a köznapi (bárki által gyakorolható) cse­lekedetek lapályára. Ennyi jellemzés után ter­mészetes, hogy barátunk egész nap a Keopsz piramisairól el­nevezett irodalmi kiskávéház- ban tanyázik és saját (egyszer­re mélyen szántó és fennen szárnyaló) gondolataival néz farkasszemet. Csak alpári lel­kek követelhetik meg, hogy azért az ösztöndíjért, amit egy környékbeli gyár kollektívája juttat neki, időnként ki is lá­togasson a gyárba. Egy igazi író — vallja legalábbis Fel- véghi — írni is csak módjával ír, legfőbb életeleme a gondol­kodás. De mert az elmét is meg kell termékenyíteni, mint a földet, Felvéghi műtrágyá­nak a következő eszközöket használja: 1. Feketekávé. (Naponta négy dupla, időnként egy kis rum­mal higitva). 2. Kötetlen beszélgetések a kiskávéházba éppen betéve­dő egi’edekkei. Egy ilyen egyeddel — nagy darab, kopaszodó, szemüveges férfi volt az illető — láttam tegnap az ösztöndíjas írót és amikor a férfi (enyhe borpárát hagyva maga mögött) eltávor zott, megkérdeztem, ki ez: — Telitalálat!... ujjongott Felvéghi — Megfogtam az is­ten lábát! Ilyen novellát írola ebből a beszélgetésből... — Talán valaki a gyárból — kérdeztem bátortalanul. — Gyárból??! — Felvéghi hangjában lenézés csikordult. — Te kis sematikus! Ez egy hullaboncnok volt, más né­ven halottkém. Remek dolgo­kat mondott az egy hétig víz­ben foszladozó tetemek sajá­tosságairól. Reménytelenül naiv vagyok* tehát megkérdeztem: — Mi ebben az olyan remek a te számodra? — Na hallod? „penész” cí­mű, most készülő elbeszélésem­ben olyan élethűen írok majd a halálról, hogy Pemétei meg fog penészedni. És akkor majd írok egy újabb novellát a meg- penészedett Pemétéiről... Lendületesen kifejtette* hogy nem modern író az, aki nem hullákról szól műveiben. Büszkén jelentette ki: — Engem nem lehet tetem­re hívni, nálam minden tetem az életből van ellesve. Csak a Kivicseyt irigylem. — Kivicsey Karcsit? Azt a kis, ványadt, vérszegény fiút? — Lehet, hogy a külseje nem tarzanos, de milyen iz­mosán ír a lépfenéről! A múltkor öt teljes oldalon szólt a rákos daganatokról! Ez egy KERESZTREJTVÉNY 1919 március 21-én kiáltot­ták ki a Magyar Tanácsköz­társaságot. Az évfordulón Ady egyik aktuális költeményének három sorát idézzük. A vers­szak befejező sora pedig így hangzik: „.. .Oh, ékeskedjél, mindig ékesebben.” Beküldendő sorok, sorrend­ben: vízsz. 1, függ. 12, vízsz. 27 és 53. Vízszintes: 12. Az ifjúság körében ked­velt köszönés. 13. Spion. 14. Beszédrész. 15. Folyó spanyo­lul. 16. A ház urának felesé­ge. 19. Nem süket. 20. Ékte­len eladó holmi! 22. Kan betűi keverve. 24. Magyar tv-opera- tőr vezetékneve (Igor). 25. Ke­reskedelmi kifejezés. 30. Indu­böl készült lakóház, végén hibás helyesírással. 28. Gyil­kolt. 29. Vállam fele. 30. Koz­metikai márka. 32. Alumí­niumföld. 34. Iratkapocs. 39. Cseh tánc. 41. Zene mellett énekel, táncol. 44. Termékeny sárga talaj, névelőveí. 45. Vissza: kazánba szenet rak. 46. A rágcsálók családjába tar­tozó prémes állat. 47. Meleg téli holmim. 49. Becézett női név. 50. Kuba külügyminiszte­re. 51. Fogoly. 52. Építészeti stílus. 57. Elektromos töltésű atom. 58. Időjelző. 59. Azonos mássalhangzó. 60. „Néma” ta­núm. 61. Háziállat-e? 63. GG. 64. Mint vízsz. 48. 65. Erősítő szócska. 66. OE. 67. Klasszikus „É”. 63. Járási Bizottság. A megfejtéseket legkésőbb március 294g kell beküldeni. CSAK LEVELEZŐLAPON BEKÜLDÖTT MEGFEJTÉSE­KET FOGADUNK EL. Március 7-eí rejtvénypályá­zatunk megfejtése: „... És minden nappal előbbre ül bölcsen Az egyenlőség oszlopcsarno­kában.” Nyertesek; dr. Katona Ottó- né, dr. Papp Sándor és özv. Rochlitz Aladámé nyíregy­házi, Horsai Edéné jándi, Do­bos Klára nagyecsedi, Halász Júlia nyírbogdányi, Takács Jó­zsef pátrohai, Pótor Zoltán porcsalmai. Varga Katalin sé- nyői és Kocsár Jolán tunyog- matdesi kedves rejtvényfejtő- ink. A nyereménykönyveket pos­tán elküldtük. költő! Irigylem!... Felvéghi Viktor elhallgatott, nyilván olyan nagyszerű gon­dolatai születtek, amely kifeje­zésére már nem alkalmas a nyelvünk. Én is hallgattam, » magam kis nyápic gondolatai­val bíbelődve. Egyszerre csak hallom, hogy író-barátom ma­ga elé suttogja: — Le kellene vágni valaki­nek a fülét! Szükségem van erre az emócióra!... És a te fü­led olyan csábító!™ A/I ár nyúlt a kés után (amellyel különben még nemrég csabai kolbászt szeletelt.) Én felálltam és fize­tés nélkül elrohantam. Meg­ijedtem a „Penész” című ké­szülő novella alkotójának „modernista” ösztöneitől. Negyvenkét éve viselem a fü­leimet, s most már meg aka­rom tartani őket. latszó. 31. Hajó része. 33. Vál­takozik, közismert latin kife­jezés. 34. Könnyű kétkerekű angol kocsi. 35. Egyik közis­mert akadémikusunk kereszt­neve. 36. Jellegzetes vidék Ausztriában. 37. NEW. 38. Visszamar! 40. VJL. 42. Enyém latinul. 43. Elemek szélei! 44. A tó betűi keverve. 46. Köz­kedvelt táplálékunk. 43. . Rangjelző. 49. Viselkedés, mo­dor, magatartás. 51. Ételte­kercs. 54. „Bizony” a Halotti beszédben. 55. Kopasz. 56. Téli sporteszköz. 61 Skálahang. 62. Függ. 64. Állam az USA-ban. 68. Jövendőmondo. Függőleges: 2. ÜAR. 3. övezet. 4. Egysze­rű gép. 5. Szarvasfajta. 6. 950 római számmal. 7. Kétjegyű mássalhangzó. 8. Vissza: fafé­reg. 9. Nincs ellene kifogás, megfelel. 10. Az árunak van (itt többes számban). 11. Visz- sza: lóg párja. 17. Végtelen nagy öröm! 18. Nyilatkozat a sajtó részére 19. Nem kétel­kedik. 21. Férje. 22. Tévé kény. 23. Karjaival átfog 24 Sktelea nyakbavalóí 36, Ti­Furfangosok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom