Kelet-Magyarország, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-21 / 68. szám
AAáté Györgyi MINTAVŐLEGÉNY Antal Gábor Érdek A hivatal vezetőjét nem érintette éppen kellemesen az ügy. Az előzetes megbeszélés csak megerősítette, hogy a kispolgári fecsegés mennyire elharapózott náluk, alul és fölül. Az ilyesmi mérhetetlen károkat okozhat. Elhatározták, hogy minden szinten felszámolják a rákfenét és azon nyomban átalakultak fegyelmi bizottsággá. A szóbeszéd szerint Kormos Ádám, a tervosztály három gyermekes vezetője bűnös viszonyt folytat Pézsma Hildeb- randtnéval, a szőke Évával, a levelezés négygyermekes vezetőjével. Az áskálódások a kapcsolat sokféle vonatkozását taglalták munkaidő alatt, előtt és után, a büfében a villamoson a hivatali szobákban. A fegyelem ennek következtében lazult az eredményeket veszély fenyegette. A hivatal belső közlönyében félreérthetetlen célzás jelent meg az üggyel kapcsolatban, egy gúnyrajz, ez robbantotta ki végképp a botrányt. Kuzmics László, a szerkesztő volt hát az első vádlott, akit beidéztek az ügyben. — .Miért helyezte el azt a bizonyos kifogásolt Ádámot és Évát a paradicsomban, hiányos öltözékben és félreérthetetlen helyzetben ábrázoló rajzot a Szabad akta című szerkesztésében megjelenő sajtótermékben? — kérdezte a vizsgáló bizottság elnöke. — Gyermekkorom óta vonzott az első emberpár édesbús meséje, — kezdte Kuzmics. — A félreérthetetlen helyzet a szocialista realista ábrázolás törvényei szerint történt, hiszen ez a mi itteni jelenlétünkhöz elengedhetetlenül szükséges volt annak idején, nem igaz? — Hagyjuk kérem az ilyen materialista köntösbe bújtatott idealista magyarázatokat — szólt közbe Serényi, a kul- túrfelelős — ha többet járna ismeretterjesztő előadásainkra, nem beszélne ilyen hülyeségeket. Azt mondja meg inkább, hogyan került ez a kép a lapba? — Liptákné megrajzolta a cinkografia klisét készített... — Nem ez érdekel! Kire célzott a rajz? — Ja? — szólt a szerkesztő. — Miért nem ezzel kezdték. A vállalatnál folyó erkölcstelenség ellen véltem ezáltal harcolni. A beismerés megelégedéssel töltötte el a bizottságot. Leváltották szerkesztői beosztásából Kuzmicsot és áttértek a következő vádlott, a gúnyrajzot készítő Liptákné ügyére. — ön rajzával tudatosan alátámasztotta a hivatalunkban amúgy is förtelmesen elharapózott pletykahullámot — szólt a tárgyalás vezetője —* ha nem tudná, most ezért vonjuk felelősségre! Az asszony váratlanul csak ennyit mondott: — Ez is volt vele a célom. Már meg is hozták ellene a fegyelmi határozatot. Enyhítő körülménynek csak töredelmes beismerését vették. így aránylag olcsón megúszta, ha az elkövetett hiba súlyát nézzük. De voltak nála sokkal rosszabbak is. Itt volt pl. Debrőinének a villamosmegállónál tett kijelentése. — Megértette a vádat? — kérdezték. — Igen — válaszolt az aszszony. — Valóban, mondtam is ilyenfélét, csak az nem hangzott el, hogy Éva hivatásszerűen űzi ezt a dolgot. Ö is megkapta büntetését. Bikszádi Zsófi azt mesélte a takarítónőnek hogy egyszer benyitott a tervosztályra és ott érthetetlen, egyébként is elmondhatatlan és főleg kinyom- tathatatlan jelenetnek volt tanúja a háromgyermekes férfi és a négygyermekes asszony között Nem gondolt ön arra — hangzott a kérdés —, milyen tragédiát okozhat az ilyen felelőtlen beszéd, ha Körmösné, vagy Pézsma Hildebrandt fülébe jut az állítása? — Kérem, én erre nem gondoltam. A fecsegőt elérte a méltó büntetés. Jakabfi Bélát így próbálták meggyőzni tettének súlyos helytelenségéről: — És képzelje magát az asz- szony négy pici gyermekének helyébe. Képzelje el, hogy ön négy gyermek apja és meghallja, hogy a hőn szeretett anyuka egy útszéli bestia. Mit tenne ön ebben az esetben? — Nehezen tudom magam a dolgokba beleélni — válaszolta a fiatalember. — Fecsegni viszont, azt igen — csattant fel a fegyelmi tárgyalás vezetője. A büntetés itt súlyos volt. És aztán elérte Csöröginét, Sümeginét, Füredi- nét és Bödöminét is. Gyökerestől kell kiirtani a mételyt — ezt az alapelvet következetesen érvényesítették. Éppen lejárt a munkaidő, amikor a fegyelmi ülés véget ért. A bizottság elnöke a jól végzett munka kellemes érzésével tett látogatást az egyik sértett félnél, Körmösnél. Elmondta — természetesen szigorú titoktartás Ígéretével _ az ülés lefolyását és, hogy kit mire büntettek. — Elég liberálisak voltatok — szólt Kormos. — Azt hiszem ha valamelyikőtöket ér hasonló minősíthetetlen támadás, másképpen bíráljátok el a dolgot. — Nem akartuk azért végképp elvágni őket. Tudod a nők, mióta a világ, világ, szeretik jártatni a szájukat, kibeszélni a másikat. Ez amolyan emberi tulajdonság. — Óh, milyen humanisták vagytok, ha más becsületéről van szó — pattogott Kormos. — Ez sokkal jelentősebb ügy, mint ti képzelitek. Mert mi lenne, ha az imperialisták meghallanák, miket beszélnek a mi hivatalunkról és felhasználnák, azt ellenünk? Emiatt könnyen kútba eshetne a bur- mai és az észak-rhodésiai exportunk is! És ha én ebbe az ítéletbe egyszerűen nem nyugszom bele? És ha bírósági útra terelem a dolgot? — Ez aztán valóban ártana a vállalat hírnevének. Ebben a pillanatban váratlan esemény történt. Az íróasztal alól, egy szál kombinéban, magából kikelve kiugrott Pézsma Hildebrandtné, a szőke Éva. — Nem tudom tovább hallgatni ezt a köntörfalazást kiáltotta. — Igenis népgazdasági érdekről van szó, vegye tudomásul a mélyen tisztelt bizottság. Ha nem sújtanak le vasököllel a fecsegőkre, azt a látszatot keltik ezzel, hogy nem határolják el magukat ezektől a személyektől. Hogyan harcoljak én akkor a vállalat jó híréért? „Szívélyes” házigazda V Europe© fcartfeattfcrAja —< .. .májbajos, rossz s gyomra, rövidlátó, keveset költ szórakozásra. H AZ ÁSS AORÖZ VETÍTÉS — No látja, Fraalen Mitzi, hozom a vőlegényt. Beszélgetés a „Keopsz**-kávéházban Ij1 elvéghi Viktor, az ifjú J író ahhoz a típushoz tartozik, amelynek képviselői hosszan figyelik, ha egy vak- embert senki sem akar átvezetni az utca másik oldalára és utána méltatlankodva fejtik ki véleményüket az emberi közömbösségről. Arról, hogy a szegény, várakozó vakot maguk vezessék át, szó sem lehet, hiszen a Felvéghi-típus túlságosan elmélyült, túlságosan gondolatgazdag ahhoz, hogy leereszkedjék a köznapi (bárki által gyakorolható) cselekedetek lapályára. Ennyi jellemzés után természetes, hogy barátunk egész nap a Keopsz piramisairól elnevezett irodalmi kiskávéház- ban tanyázik és saját (egyszerre mélyen szántó és fennen szárnyaló) gondolataival néz farkasszemet. Csak alpári lelkek követelhetik meg, hogy azért az ösztöndíjért, amit egy környékbeli gyár kollektívája juttat neki, időnként ki is látogasson a gyárba. Egy igazi író — vallja legalábbis Fel- véghi — írni is csak módjával ír, legfőbb életeleme a gondolkodás. De mert az elmét is meg kell termékenyíteni, mint a földet, Felvéghi műtrágyának a következő eszközöket használja: 1. Feketekávé. (Naponta négy dupla, időnként egy kis rummal higitva). 2. Kötetlen beszélgetések a kiskávéházba éppen betévedő egi’edekkei. Egy ilyen egyeddel — nagy darab, kopaszodó, szemüveges férfi volt az illető — láttam tegnap az ösztöndíjas írót és amikor a férfi (enyhe borpárát hagyva maga mögött) eltávor zott, megkérdeztem, ki ez: — Telitalálat!... ujjongott Felvéghi — Megfogtam az isten lábát! Ilyen novellát írola ebből a beszélgetésből... — Talán valaki a gyárból — kérdeztem bátortalanul. — Gyárból??! — Felvéghi hangjában lenézés csikordult. — Te kis sematikus! Ez egy hullaboncnok volt, más néven halottkém. Remek dolgokat mondott az egy hétig vízben foszladozó tetemek sajátosságairól. Reménytelenül naiv vagyok* tehát megkérdeztem: — Mi ebben az olyan remek a te számodra? — Na hallod? „penész” című, most készülő elbeszélésemben olyan élethűen írok majd a halálról, hogy Pemétei meg fog penészedni. És akkor majd írok egy újabb novellát a meg- penészedett Pemétéiről... Lendületesen kifejtette* hogy nem modern író az, aki nem hullákról szól műveiben. Büszkén jelentette ki: — Engem nem lehet tetemre hívni, nálam minden tetem az életből van ellesve. Csak a Kivicseyt irigylem. — Kivicsey Karcsit? Azt a kis, ványadt, vérszegény fiút? — Lehet, hogy a külseje nem tarzanos, de milyen izmosán ír a lépfenéről! A múltkor öt teljes oldalon szólt a rákos daganatokról! Ez egy KERESZTREJTVÉNY 1919 március 21-én kiáltották ki a Magyar Tanácsköztársaságot. Az évfordulón Ady egyik aktuális költeményének három sorát idézzük. A versszak befejező sora pedig így hangzik: „.. .Oh, ékeskedjél, mindig ékesebben.” Beküldendő sorok, sorrendben: vízsz. 1, függ. 12, vízsz. 27 és 53. Vízszintes: 12. Az ifjúság körében kedvelt köszönés. 13. Spion. 14. Beszédrész. 15. Folyó spanyolul. 16. A ház urának felesége. 19. Nem süket. 20. Éktelen eladó holmi! 22. Kan betűi keverve. 24. Magyar tv-opera- tőr vezetékneve (Igor). 25. Kereskedelmi kifejezés. 30. Induböl készült lakóház, végén hibás helyesírással. 28. Gyilkolt. 29. Vállam fele. 30. Kozmetikai márka. 32. Alumíniumföld. 34. Iratkapocs. 39. Cseh tánc. 41. Zene mellett énekel, táncol. 44. Termékeny sárga talaj, névelőveí. 45. Vissza: kazánba szenet rak. 46. A rágcsálók családjába tartozó prémes állat. 47. Meleg téli holmim. 49. Becézett női név. 50. Kuba külügyminisztere. 51. Fogoly. 52. Építészeti stílus. 57. Elektromos töltésű atom. 58. Időjelző. 59. Azonos mássalhangzó. 60. „Néma” tanúm. 61. Háziállat-e? 63. GG. 64. Mint vízsz. 48. 65. Erősítő szócska. 66. OE. 67. Klasszikus „É”. 63. Járási Bizottság. A megfejtéseket legkésőbb március 294g kell beküldeni. CSAK LEVELEZŐLAPON BEKÜLDÖTT MEGFEJTÉSEKET FOGADUNK EL. Március 7-eí rejtvénypályázatunk megfejtése: „... És minden nappal előbbre ül bölcsen Az egyenlőség oszlopcsarnokában.” Nyertesek; dr. Katona Ottó- né, dr. Papp Sándor és özv. Rochlitz Aladámé nyíregyházi, Horsai Edéné jándi, Dobos Klára nagyecsedi, Halász Júlia nyírbogdányi, Takács József pátrohai, Pótor Zoltán porcsalmai. Varga Katalin sé- nyői és Kocsár Jolán tunyog- matdesi kedves rejtvényfejtő- ink. A nyereménykönyveket postán elküldtük. költő! Irigylem!... Felvéghi Viktor elhallgatott, nyilván olyan nagyszerű gondolatai születtek, amely kifejezésére már nem alkalmas a nyelvünk. Én is hallgattam, » magam kis nyápic gondolataival bíbelődve. Egyszerre csak hallom, hogy író-barátom maga elé suttogja: — Le kellene vágni valakinek a fülét! Szükségem van erre az emócióra!... És a te füled olyan csábító!™ A/I ár nyúlt a kés után (amellyel különben még nemrég csabai kolbászt szeletelt.) Én felálltam és fizetés nélkül elrohantam. Megijedtem a „Penész” című készülő novella alkotójának „modernista” ösztöneitől. Negyvenkét éve viselem a füleimet, s most már meg akarom tartani őket. latszó. 31. Hajó része. 33. Váltakozik, közismert latin kifejezés. 34. Könnyű kétkerekű angol kocsi. 35. Egyik közismert akadémikusunk keresztneve. 36. Jellegzetes vidék Ausztriában. 37. NEW. 38. Visszamar! 40. VJL. 42. Enyém latinul. 43. Elemek szélei! 44. A tó betűi keverve. 46. Közkedvelt táplálékunk. 43. . Rangjelző. 49. Viselkedés, modor, magatartás. 51. Ételtekercs. 54. „Bizony” a Halotti beszédben. 55. Kopasz. 56. Téli sporteszköz. 61 Skálahang. 62. Függ. 64. Állam az USA-ban. 68. Jövendőmondo. Függőleges: 2. ÜAR. 3. övezet. 4. Egyszerű gép. 5. Szarvasfajta. 6. 950 római számmal. 7. Kétjegyű mássalhangzó. 8. Vissza: faféreg. 9. Nincs ellene kifogás, megfelel. 10. Az árunak van (itt többes számban). 11. Visz- sza: lóg párja. 17. Végtelen nagy öröm! 18. Nyilatkozat a sajtó részére 19. Nem kételkedik. 21. Férje. 22. Tévé kény. 23. Karjaival átfog 24 Sktelea nyakbavalóí 36, TiFurfangosok.
