Kelet-Magyarország, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-14 / 38. szám
«cm. Évfolyam, js. szám ÄRA: 80 fillér 1965. FEBRUÁR 14, VASAKNAK 98 milliárd Elkészült — 98 milliárd forintos előirányzattal _ és törvény lett az 1965. évi állami költségvetés. Három napon át tárgyalta az országgyűlés, betöltötte az újságok első oldalait, a rádiók lángszóróit és k televízió képernyőjét. Az országgyűlés nem volt kizárólag szűk pénzügyi és gazdasági szakkérdések vitafóruma. Igaz, a költségvetés any- nyira felöleti a népgazdaság minden munkaterületét, hogy tárgyalásán akarva-akaratlanul szélesebb mezőkre tér ki a figyelem. Ez a „szélesebb mező” gyakorlatilag — egész közéletünket jelenti. Jó és önvende- tes, hogy a népgazdaság évi háztartási gondjai közepette az országgyűlés nem vonatkoztatta el munkáját általános közéleti feladataitól, hiszen a nemzeti vagyont, a közösség létének gazdasági alapjait megtermelve lehet csak felépíteni a mi társadalmunkat. Ha pedig így van — akkor az első számú közösségi probléma, minden egyéb megoldani való és megoldásra váró kérdés alapja: a termelés. A munka. • Mert ahhoz, hogy 45 és fél milliárdot beruházzunk (belőle 9,8 milliót a mezőgazdaságba!) vagy hogy évi kiadásaink között csupán a kulturális intézmények fenntartására „háztartására” 9 és fél milliárdot el tudjunk költeni, ahhoz meg is kell teremteni ezeknek az összegeknek a fedezetét: elegendő és jó gépet, áramot, gabonát, olajat, élelmiszert kell termelni. Ez az élet ábécéje. Sokan mégis megfeledkeznek erről, amikor annak meggondolása nélkül szeretnének több részesedést a javakból, adtak-e hozzájuk többet, vagy akárcsak eleget is. Nagy hangsúlyt kapott a miniszteri expozéban, valamennyi felszólalásban és különösen éles fénybe került a kormány elnökének beszédében, hogy ezúttal nem egyszerűen a munkáról való általános megállapításokra van szükség, hanem igen elhatározó, átgondolt és nemcsak értelmünkkel, de szívünkkel is munkált lépésekre „1ént, középen és jent” egyaránt. Minden szinten, minden poszton, mindennap. A munka hatásfokának megjavításáról van szó — és ezzel mindeki egyetért, aki — miközben örömmel és jogos büszkeséggel szemléli építőmunkák sok szép eredményét, sokat javult körülményeinket, életünk gazdagodását és kulturáltabbá válását — felfigyel az elmulasztott lehetőségekre is. Mert hatékonyabban lehet — és ezért kell is dolgoznunk. Ha azt akarjuk, hogy például egy művelődési otthon építési költségei ne emelkedjenek menet közben csaknem a kétszeresükre; ha azt akarjuk, hogy a munkahelyek sok tízezer becsületes munkása, műszakija, tisztviselője ne tartson el egy töredéknyi, de mégis a közösség nyakán élő lógóst, „ráérőst” a munkát csak imitálót _ ahogyan Kádár elvtárs róluk beszélt, — akkor sokféle módon, sokféle területen, de egyforma akarattal és javító szándékkal cselekednünk kell. A fejlődés és az igények növekedése előrehaladt, gazdasági mechanizmusunk, az emberek gondolkodásmódja nem tudta követni mindenütt. Elmaradt a kialakuló társadalom igényeitől, vagy helyenként — a miniszterelnök beszédében is megbélyegzett herdálás, sikkasztás bűnözés kirívó eseteiben — szembe is fordult vele. Nemcsak beruházási és technológiai, hanem bizonyos értelemben emberi elmaradást is pótolni kell hát, ahol lehet, a jó és a nevelés, ahol más út nincs, határozott eréllyel. Ez nemcsak közérdek, de a közösség — tízmilliós ország dolgozó népének óriás többsége ez a közösség — kívánsága, óhaja, sőt parancsa is az állam politikai és gazdasági vezetői számára. A költségvetési vita képviselői hozzászólásai is sok elemet adtak a munka megjavításának, sokkal magasabb hatásfokának előtérbe állításához. A különböző megyékből — Tolnától Vasig és Szabolcsig jelentkező gondok, panaszok, észrevételek spontán, de ugyanakkor szinte az összeilleszkedő fogaskerekek pontosságával támogatták s mozdították elő a fő mondanivalót: jobban, felelősebben, szervezettebben minden munkahelyen, minden irányító poszton. A közösség gondjai, építő- munkánk problémái izgalmasan, érdekesen, szenvedélyesen hangzottak el a parlament háromnapos ülésszakán és rendkívüli mértékben felkeltették a közvélemény érdeklődését legfontosabb tennivalóink iránt. Az érdeklődéstől pedig csak egy lépés a tett. Meg kell tennünk ezt a lépési is. B. F. Zárszámadás a lakásszövetkezetekben Megkezdődték, s március Sl-ig országszerte lezajlanak a lakásszövetkezetek év végi zárszámadási közgyűlései. Á magyar szövetkezeti életnek ez újszerű eseménye: hazánkban jelenleg már több mint 20 000 szövetkezeti lakást. 8 ugyanennyi lakásszövetkezeti tagot tartanak nyilván. A birtokukban lévő épületek értéke a hozzávetőleges számítások szerint eléri a 5 milliárd forintot. A zárszámadási közgyűléseken a szövetkezetek igazgatóságai és felügyelő bizottságai tesznek jelentést a tagságnak a szövetkezetek 1964. évi gazdálkodásáról. Az eredmények szinte mindenütt javulást mulatnak, Budapest felszabadulásának 20. évfordulóján ünnepi ülést tartott a fővárosi tanács A fővárosi tanács szombaton ünnepi ülésen emlékezett meg Budapest felszabadulásának 20. évfordulójáról. Az új városháza feldíszített nagytermében rendezett ünnepi tanácsülésen részt vett és az elnökségben foglalt helyet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás— paraszt kormány elnöke, Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, Sarlós István, a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke, Szakasits Árpád, az 1945-ös Budapesti Ideiglenes Törvényhatósági Bizottság első elnöke, dr. Harrer Ferenc, a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának tagja, a tanácstagok korelnöke, A. M. Kalasnyikov, a moszkvai pártbizottság titkára, az évforduló ünnepségeire hazánkba érkezett szovjet küldöttség vezetője, G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Az ünnepi tanácsülésen megjelent Fehér Lajos és Kállai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettesei, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, jelen volt az MSZMP Központi Bizottságának, a forradalmi munkás—paraszt kormánynak és az Elnöki Tanácsnak több tagja, a felszabadulás kővető idők volt városvezetői, továbbá a volt alpolgármesterek és tanácselnök-helyettesek, a kerületi pártbizottságok első titkárai, a tanácsi végrehajtó bizottságok elnökei, a budapesti társadalmi és tömegszervezetek vezetői, a budapesti üzemek küldöttségei. Ott voltak az ünnepségen az évforduló alkalmából hazánkban tartózkodó szovjet küldöttség tagjai, a főváros felszabadításában részt vett szovjet csapatok képviselői, a budapesti harcokban részt vett magyar partizánegységek számos tagja. Az ünnepi tanácsülést a Himnusz hangjai után Sarlós István, a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke nyitotta meg, majd Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. Gáspár Sándor elvtárs ünnepi beszéde Gáspár elvtárs bevezetőben emlékeztetett arra, hogy húsz esztendővel ezelőtt, 1945. február 13-án a magyar főváros népe megszabadult a háború borzalmaitól, a halálfélelemtől. S bár Budapestről nyugatra még tobzódott a fasizmus, keleten már virradt a hajnal. Az ország nyugati részében még elnyomás, félelem és pusztulás uralkodott, keleten már megteremtődött a* új, a szabad, a boldog élet, a nép javát szojgáló társadalom felépítésének lehetősége, A szónok ezután a Szovjetuniót és hadseregét méltatta, majd kijelentette: A szovjet hadsereg nem hódítóként, hanem felszabadítóként jött fővárosunkba. Ennek ezernyi jelét tapasztalhattuk a harcok közben és Budapest felszabadulása után is. Most, a főváros felszabadulásának 20. évfordulóján meghajtjuk a kegyelet, a hála zászlaját a szovjet nép hős fiai előtt, akik életüket és vérüket nem kímélve űzték ki fővárosunkból a fasisztákat. Meghajtjuk a kegyelet és az örök hála zászlóit a szovjet hadsereg hősi halottal előtt, akiknek sírjain népünk minden évben elhelyezi a megemlékezés, a kegyelet virágait, koszorúit. — A Szovjetunió felbecsülhetetlen értékű támogatást nyújtott a nehézségek leküzdésében. Egy hónap sem telt el a harcok után, s a szovjet hadsereg parancsnoksága máris teljesítette az ideiglenes kormány kérését: több tízezer tonna élelmiszert adott a budapesti közellátásnak. Nyersanyaggal látta el az Ipart, hogy megindulhasson az üzemekben a termelés. Az újjáépítésnek szinte egyetlen olyan területe sem volt, ahol ne adtak volna közvetlen segítséget a szovjet nép fiai. Gáspár elvtárs emlékeztetett arra. hogy az ország haladó erői a kommunisták vezetésével a történelmi lehetőségekhez mérten kezdettől fogva szembeálltak a fasizmussal, a pusztító háborúval. A fasiszta terror súlyos körülményei között is bátran vállalták a harcot, s a mártírok egész sora áldozta életét hazánk szabadságáért,' függetlenségéért 1944 nyomasztó napjaiban sok partizán, illegális harcos küzdött fővárosunkban a németek, a nyilasok ellen. A magyar nép nem akarta ezt a háborút — mondotta. A fasiszta rendszer vezetőinek őrülete vitte a szakadék szélére az országot és tette tönkre fővárosunkat is. A becsületes, józan gondolkodású emberekben már a felszabadulás első pillanatától kezdve élt „ remény, s a cselekvés vágya, hogy minél gyorsabban begyógyítsuk a háborús sebeket és ismét meginduljon az élet fővárosunkban. S az élet újra megindult, de nem a régi módon. A főváros értesült arról, hogy Debrecenbe« megalakult az ideiglenes kormány. Hadat üzent a fasiszta Németországnak, s programjával mindenkinek értésére adta, hogy hazánkban nem a régi folytatódik — új élet kezdődik. Az ideiglenes kormány programja megfogalmazta a demokratikus forradalom követeléseit, meghirdette a földosztást és egész nőnünk fejlődésének új történelmi szakaszát. Budapest az elmúlt húsz év alatt kétmilliós világvárossá fejlődött. A magyar iparnak csaknem a felét képviselő budapesti üzemekben és gyárakban jelenleg két és félszer annyi munkás dolgozik és négy és félszer annyi árut termelnek, mint 1949-ben. Gáspár elvtárs a továbbiakban Budapest iparának, közlekedésének, kultúrájának, a lakosság életszínvonalának és egészségügyi ellátásának fejlődéséről beszélt, majd ezeket mondotta: _ Budapest húsz esztendő alatt a romokból a fények városa lett. Budapest mindig szép volt, széppé tette csodálatos környéke, a Duna kék szalagja, a hegyek zöld koszorúja. De igazán széppé, igazi világvárossá akkor lett, amikor a szocialista fejlődés során egyre érezhetőbbé vált, hogy ez a város a dolgozó nép számára épült. Az egészségesen pezsgő életet látják és elismerik a világ minden tájáról egyre nagyobb számban fővárosunkba érkező külföldiek is. Szívesen látogatnak hozzánk. Gyönyörködnek városunk szépséges panorámájában. Otthonosnak, barátságosnak érzik Budapestet, s ebben jelentős részük van a vendégszerető, a jó kedélyben Ezután A. M. Kalasnyikov, a moszkvai pártbizottság titkára, a szovjet küldöttség .vezetője üdvözölte az ünnepi tanácsülés részvevőit. — Kedves elvtársak! Budapest felszabadulásának 20. évfordulóján a Szovjetunió Kommunista Pártja moszkvai városi bizottsága, a moszkvai városi tanács és Moszkva város lakossága forró és szívből jövő testvéri jókívánságait küldi a Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti bizottságának, a főváros tanácsának és a főváros dolgozó népének. — Budapest felszabadulásának gyönyörű jubileumán a moszkvaiak tiszta szívből kívánnak a magyar főváros dolgozóinak és az egész magyar testvérnépnek további új, nem szűkölködő budapestieknek is. — Fővárosunk történelmi jelentőségű fejlődése nem ho- mályosílhatja el továbbhaladásunk gondjait, nehézségeik Több lakásra, óvodára, bölcsődére van szükség. Fejleszteni kell a közellátást, a közlekedést, s a kulturális és egészség- ügyi hálózatot. Mindehhez jobb, eredményesebb munkát kell végezni üzemeinkben, vállalatainknál, intézményeinknél* s a hivatalokban egyaránt. Termelékenyebb, gazdaságosabb munkával, a minőség javításával, a vezetés színvonalának emelésével teremthetjük csak meg továbbfejlődésünk feltételeit. — Kedves elvtársak! Két évtized történetei, tényei bizonyítják hazánkban, hogy csak a szocializmus képes minden alkotó erőt egy cél: a haza, a nép szolgálatába állítani. Ez a biztosítéka annak, hogy az élet által támasztott újabb, még nagyobb követelményeknek is eleget tudunk tenni. — Ma húsz évvel ezelőtt volt erőnk és jövőbe vetett hitünk — hogyne bízhatnánk ma saját erőnkben, s a nemzetközi munkásmozgalom, az egész haladó emberiség győzhetetlen erejében! Húsz esztendővel ezelőtt jogos bizakodással és reménységgel néztünk a jövőbe. Ma emelt fővel állhatunk népünk és a nemzetközi munkásmozgalom elé: éltünk történelmi lehetőségeinkkel, élni tudtunk a szabadsággal. — Aki ennek az országnak a felvirágoztatásán becsülettel dolgozott, aki erejét nem kímélve harcolt, hogy forradalmi múltú fővárosunk felemelkedhessek húsz év előtti elesettségéből, as nem élt hiába. Szocialista hazánk fővárosa él, szebb és gazdagabb, mint valaha és közös munkánk nyomán még szebb és még gazdagabb lesz! nagy sikereket a szocializmusért folytatott harcban. Erősödjek és virágozzék a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság örök és megbonthatatlan barátsága, fővárosaink dolgozóinak kapcsolatai, a szocializmus és a kommunizmus győzelmére. Az ünnepi tanácsülés ezután határozati javaslatot fogadott ei, amely Budapest felszabadulásának 20. évfordulójáról, az elmúlt két évtized alatt a fővárosban végzett építő munkáról, a hitleri fasizmus elleni harc hőseiről és mártírjairól emlékezik meg. Aa ünnepi tanácsülés az Ijv temacionálé hangjaival ért véget Kalasnyikov üdvözlő szavai
