Kelet-Magyarország, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-05 / 30. szám

Esemémgek sorokban Elutazott a szovjet küldöttség Hanoiba Moszkva, (MTI): Csütörtökön reggel a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság kormányának meghívására szovjet küldöttség utazott Ha­noiba. A küldöttséget Alekszej Koszigin, az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a minisztertanács einöke vezeti. Hanoiba vezető útján a szov­jet küldöttség, amely Koszigin­nek, a szovjet minisztertanács elnökének vezetésével látoga­tást tesz a Vietnami Demokra­tikus Köztársaságban, csütör­tökön Irkutszkba érkezett. A küldöttség itt töltötte az éjsza­kát és ma folytatja útját. Hz EISZ jgyében üllőn össze az fit nagyhatalom Párizs, , (MTI): De Gaulle csütörtökön dél­után tartotta meg nagy ér­deklődéssel várt sajtókonfe­renciáját. A köztársasági elnök lé­nyegében a nyugati világ nemzetközi pénzrendszerének megreformálásáról, az ENSZ válságáról és a német kérdés­ről beszélt. Németország kérdése — mondotta — kifejezetten eu­rópai ügy. Franciaország azt kívánja, hogy Németország a béke és a haladás biztos ele­me legyen. Ebből a feltétel­ből kiindulva kész támogatni Németország újraegyesítéséit. Az újraegyesítéshez vezető út azonban hosszú és számos feltételtől függ. De Gaulle szerint a német kérdés nem oldható meg úgy, hogy egész Németországban kommunista rendszer legyen, sem, hogy a NATO erősítésével nyomást gyakoroljanak a Szovjetunió­ra, ahogy ezt az Egyesült Álla­mok képzelte. Az ENSZ válságának okát a francia elnök szerint ab­ban kell látni, hogy a világ- szervezet túllépte az alapok­mányban körvonalazott ha­táskörét. Franciaország ezért azt java­solja, hogy a világszervezet alapításában részt vett nagy­hatalmak — Washington, Moszkva, London, Peking és Párizs — képviselői üljenek össze Genfben, hogy meg­mentsék a nemzetközi szerve­zetet, amelyhez az emberiség nagy reményeket fűz. Szovjet özenettervezet: „Az Egyesült Äüamoli haladéktalanul szüntesse be a katonai provokációkat“ Moszkva, (TASZSZ): Február 2-án a laoszi kér­déssel kapcsolatban üzenetter­vezetet nyújtottak át Treve- jan moszkvai angol nagykö­vetnek. Az üzenettervezet a laoszi kérdésre vonatkozólag megtartott genfi értekezlet szovjet és angol társelnöke ne­vében az Egyesült Államok, va­lamint. a laoszi rendezésre vo­natkozó genfi megállapodáso­kat aláiró más országok kor-" mányaihoz fordul. Az üzenettervezet követeli, hogy az Egyesült Államok ha­ladéktalanul szüntesse be a ka­tonai provokációkat, tartsa szi­gorúan tiszteletben Laosz szu­verenitását és semlegességét, A tervezet egyúttal támogatja Szufanuvongnak azt a felhívá­sát, hogy sürgősen tartsanak újabb nemzetközi értekezletet a laoszi kérdéssel kapcsolatban. TASZSZ-felentés Johnson beszédéről U Thant főtitkár szerdán is­mét erőfeszítéseket tett az ENSZ pénzügyi nehézségeinek megoldása érdekében. A főtit­kár magánjellegű megbeszé- szélést tartott Stevenson ame­rikai nagykövettel. Ugyancsak szerdán magához kérette 33 tagállam megbízottait és fel­hívta őket, sürgős befizetések­kel járuljanak hozzá a ciprusi békefenntartó erők költségei­nek fedezéséhez. Georgiosz Papandreu görög miniszterelnök és Sztavrosz Kosztopulosz külügyminiszter befejezte négynapos hivatalos látogatását és csütörtökön dél­után repülőgépen Belgrádból visszautazott Athénbe. A jugoszláv—görög tárgyalá­sokról közös közleményt ad­tak ki. Nyikolaj Fedorenko, állandó szovjet ENSZ-megbízott szer­dán fölkereste U Thant ENSZ- főtitkárt és felhívta figyelmét arra. hogy a kongói csemdőr- ség Leopoldville-ben le­tartóztatta Nyikolaj Hohlovot, az Izvesztyija tudósítóját. A szovjet diplomata kérte a fő­titkárt. vesse latba tekintélyét és befolyását a szovjet újság­író kiszabadításáért. A főtitkár megígérte, minden lehetőt el­követ. hogy segíthessen. Szerdán megint százával tar­tóztatták le az alabamai né­gereket Selma városban, ahol Martin Luther King vezetésé­vel napok óta folyik a mozga­lom a néger lakosság szava­zati jogának kivívásáért, há­romszáz négert tartóztattak le, egy közeli kis városban, Ma­rionban pedig több mint öt­száz négert vettek őrizetbe. Hétfő óta több mint 1500 né­ger került a börtönökbe — összesen 1800 azóta, hogy 10 nappal ezelőtt Martin Luther King személyesen, állt a néger választójogi mozgalom élére Selmában. Világhírű értelmiségiek szá­zai foglaltak állást a háborús bűnök nyugat-németországi és ausztriai elévülése ellen — jelentette be Simon Wiesent- hal, a nácizmus zsidó üldözöt­téi bécsi dokumentációs köz­pontjának vezetője csütörtöki sajtóértekezletén. A központ véleménykutató levelére két hónap alatt 360 válasz érke­zett. amelyekben egyetemi ta­nárok. jogászok, történészek, írók, művészek, Nyugat-Né- metország és Ausztria szellemi elitjének ismert képviselői ítélték el a háborús bűnök el­évülését célzó terveket. Washington, (TASZSZ): Johnson elnök szerdán fel­szólalt egy faji megkülönbözte­tés ellen küzdő amerikai társa­ság díszvacsoráján, amelyet abból az alkalomzól rendeztek, hogy Johnson elnöknek ítélték oda a szervezet 1985. évi díját. Az Egyesült Államok elnöke beszédében egyebek között ki­jelentette: „A múlt hónapban a kongresszus ülésén felszólal­va kifejeztem azt a reménye­met, hogy a Szovjetunió új vezetői esetleg ellátogatnak or­szágunkba hogy lássanak ben­nünket, találkozzanak velünk”, „Örülök — folytatta Johnson elnök, — hogy ez a reményem aktív, építő — és remélem gyü­mölcsöző — figyelemre és ér­deklődésre talál a szovjet kor­mánynál. Megvan az okom rá, hogy feltételezzem: a szov­jet vezetőség üdvözölné szov­jetunióbeli látogatásomat, és én is örömmel tennék ilyen uta­zást. Remélem, hogy, esetleg az év végéig sor kerülhet erre a látogatáscserére. Irit fenyegetés Malaysia megsegítésének ürügyén, mint ismeretes, angol és amerikai szárazföldi és ten­gerészeti egységekkel fenyege­tő hadmozdulatok és csapat­összevonások történnek. A manőver része az imperialis­ták délkelet-ázsiai terveinek. Szeretnének létrehozni egy új kommuna staellenes „klub”-ot hódító céljaik szolgálatában. E „klub” tagjai a következők lennének: Dél-Korea, Tajvan, Dél-Vietnam, Laosz, Japán és — Malaysia. Malaysia „megsegítése” és Indonézia fenyegetése az im­perialisták részéről önmagáért beszél. Igyekeznek az ázsiai népeket szembeállítani egy­mással. s e céljuk érdekében eszközökben sem válogatósak. Indonézia, felismervén az őt fenyegető veszélyt, szembe­néz az eshetőséggel. Az „es­hetőségek” természetét és eszközeit tekintve az Illust­rated London News vitathatat­lan bizonyítékokkal szolgál. Ezek a fotográfiák — legalább részben — megmutatják a britek délkelet-ázsiai katonai felvonulásának fegyvereit és a szándékot, amit ezek a fegyverek képviselnek. Indo­nézia népe azonban nincs egyedül, számít és számíthat a világ haladó erőinek támoga­tására. Gyorsjáratú hajóra szerelt dupla Lewis-gun gycrstüzel. kétcsövű gépfegyver, amelynek gázai ellen a fegyver keze lője az arcára illesztett impregnált kendővel védekezik. A RAF (Royal Air Force) egyik bombavető repülőgépe. A gép szárnyai alá felszerelik a különböző méretű, tömeg- irtásra alkalmas rakétákat, Az indonéz—malaysiai térségbe vezényelt brit katonáknak élő modelleken mutatják be, kik ellen kellene egy dzsungelháború esetén harcolniuk- A dobogón áll egy indonéz sorkatona, s mellette — balról jobbra — a „gerillák” egy-egy állítólagos képviselője. Gerencsér Miklóst TANÚK NÉLKÜL 23. Kisregény tóttá el a kötelező segély­nyújtást. Az enyhítő körül­ményeket is figyelembe véve, a vádlottat összbűntetésül két évi szabadságvesztésre ítéli a járásbíróság. Indoklás:... A bíró hangja elenyészik Zsupán számára. Amit ezután mondhatnak neki, az már nem érdekes. Tudja, a többit öaKmiaigának kell tisztáznia. Dermedten áll. — Ez nem te vagy.- Sán­dor, mondd, hogy hazudsz... Nézzs rám és mondd, hogy itt akarsz maradni... Zsupán engedelmeskedett, az asszonyra nézett, de szól­ni nem tudott. Tépelődés, kínlódás látszott az arcán, képtelen volt feledni, hiszen ellentéteá érzései közt ma­ga sem tudott igazságot ten­ni. Ebbe a vergődő állapotba, a tekintetekre dermedt vá­rakozásba robaj lőtt bele az ajtódörömbölés. Kint riadtan kiabált a háztartási alkalma­zott: — Doktor úr!.. Doktor úr! XXVII. Igen szomorú tud lenni egy késő esti szoba, amelyben két összetartozó ember a csalódá­sain tűnődik. Zsupán még mindig az asztad mellett ül gondjaival viaskodva, az ágy szélén az asszony virraszt pongyolában, fázva és meg­félemlítve a helyzet nyomasz­tó hatásától. Felriasztja őket a hang: «- Doktor úri™ Doktor úr! A háztartási alkalmazott hálóingben, ajtóstól ront a szobába, — A rendőrség— Zsupán a feleségére néz, mindketten felállnak. Vára­kozva pillantanak az ajtóra. Két rendőr lép be, havas szolgálati öltözetben, bukó­sisakkal a fejükön. — Jó esd ét kívánunk — kö­szön a rangidős rendőr, a másik csak tiszteleg. Megáll­nak az ajtóban. — Parancsoljanak... — biz­tatja őket bajsedtelmű érdek­lődéssel az orvos. — Doktor úr, a jelek arra vallanak, hegy ön elütött egy embert, a 81-es főközle­kedési útvonalon — közli a rangidős rendőr. Zsupán ereiben megfagy a vér. Első reagálása a tilta­kozás, de ez csak arcvonásain rándul végig. Agya gyorsan működik. Lehajtja fejét, majd remegve felemeli. ■— Lehetséges— — mondja halkan. A rangidős rendőr oda sem néz, készülődik, hogy el­hagyja a szobát. — Sajnos, őrizetbe kell vennünk. ★ Meleg és álomszerűén szé­dítő a tárgyalóterem. Bejön­nek a bíróság tagjai, s mind­járt állva is maradnak az emelvény mögött. A terem­ben mindenki feláll. Zsupán egyedül van középütt. Messze, igen messze mindenkitől. Sa- játmagától is. A bíró rákez­di fennhangon: — A Magyar Népköztár­saság nevében! Doktor Zsu­pán Sándort ittas vezetés, gá­zolás és cserbenhagyás bűn­tettében marasztalja el a já­rásbíróság. A cserbenhagyás ezenfelül foglalkozás köré­ben elkövetett bűncselek­ménynek minősül, mivel a vádlotc orvos létére mulasz­— A munkás, akit elütöt­tem, csuklótörést szenvedett. Azóta meggyógyult. De meg is halhatott volna. Rettene­tes..; Később két fegyőr kikísér­te a teremből. A folyosón csak arra van módja, hogy az őrök mellől intsen búcsút a feleségének, örömmel lát­ja, hogy az asszony nam ve­szíti el a fejét, viszont vég­sőkig feszített önuralma an­nál jobban árulkodik szen­vedéséről. — Megkímélhettem volna azt a munkást is, ha betar­tom a parancsomat. A pa­rancsomat, amire a feleségem, meg a magam akaratán kívül más nem kényszerűéit. Ha másképp döntünk, a kutatók közé szólított volna ez a pa­rancs. Zsupán egyedül van a eel- lában. Ablakából, a piszkos üvegen át és a rácson keresz­tül lelát a parkba, ahol szí­nes trikóban játszónak a fia­talok a kézilabdapályán. — Igen, a kutatók közé. Indulhatott volna a marato­ni futás sikeréért. A sikert talán hamar elérhettem vol­na. Lehet, hogy soha. Volna, lehet, talán: labilis elvontsá­gok, ki nem próbált lehető­ségek. A feltáratlan negyedik dimenzió, bátraknak való csatatér, ahol soha nem feje­ződik be a küzdelem. Amíg élek, sajnálni fogom, hogy nem mehettem erre a csata­térre. Jön a foglár, elkíséri az ügyész irodájába. Közük ve­le, hogy feltételesen szabad­lábra helyezik a másodfokú tárgyalásig. — Mint ahogy azt is saj­nálom, hogy nem én voltam az első űrhajós, hogy nem én teszem termékennyé a Sza­harát, hogy nem fogok tíz­ezer évig élné. Dehát ok ez arra, hogy zsákutcában érez- zem magam?... Megborotválja a börtön borbélya, visszakapja hasz­nálati tárgyait, a cipőfűzőt, a nyakkendőt. Miután rend­beszedi magát, a megtévesz­tőéiig hasonlít egy szabad em­berhez. — Hagyjam magam lese­perni a gazemberektől, akik soha nem voltak kiváncsiak a negyedik dimenzióra, de annál többet ártanak az is­merős három között? Dob­jam ebek harmincadjára a hitemet, amiért a markukba röhögnek a hitetlenek? Jó dolog a vágyak honába kí­vánkozni, de a szülőföldünk mégis csak a való világ. Ügy szép, ha egyszerre élhetek mindkettőben. Az egyiket veszni láttam, mert a másik, a segélyért kiáltó mindenes­től magának követelt. De hiába lett a hajdani álmodo­zásból mérhető bizonyosság, nem akartam belátni, hogy a tett már több, mint a becs­vágy. Kilép a törvénykezési épü­lete kapuján. Megszokott vá­roskép tárul eléje ezernyi jellegzetességével, de most minden színfolt varázslatos élményt, semmihez sem ha­sonlítható boldogságot jelent számára. — Ravaszkodni próbáltam Úgy akartam menekülni, hogy ne érje veszteség a be­csületet. Arra gondoltam, hogy helyettem más is gyó­gyíthatná az embereket, de arra nem, hogy a nekem szánt kutatóköpenyt más is jogo­san viselheti. Tétován merészkedik esek a szabad emberek közé. Fuva­ros kocsi áll a járda mel­lett, megveregeti a lovak po­fáját. Aztán megy tovább, lassan visszanyerve régi biz­tonságát. — így adódott, hogy ott­hagytam egy embert. Akiről nem is tudtam. Ha nem gázo­lok, viszont elmenekülök a kényelmes laboratóriumba. vajon hány ismeretlen em­bert hagyok cserben? Zavn- baejtő kérdés. Persze, a vá­laszt tudom. Csak vonakod­tam elismerni. Milyen kár. hogy ehhez egy szörnyű vé­letlen segített hozzá. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom