Kelet-Magyarország, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-26 / 48. szám
Események j sorokban Renate Riemeck professzor, i az ismert nyugatnémet köz- j életi személyiség, a német békeunió direktóriumának tag- í ja a Deutsche Volkszeitung- i ban megjelent cikkében követeli, hogy állítsák vissza a Német Kommunista Pált legalitását. A buenos airesi egyelem diákjai záptojással és rotohadt paradicsommal dobálták meg W. Rostow közgazdász professzort, az Egyesült Államok külügyminisztériumának tanácsadóját, akit az egyetem meghívott, hogy tartson előadást a közgazdasági kar előadói és hallgatói számára. Az előadás elmaradt, a diákok éltették Kubát és szabadságot követeltek Vietnamnak. j Nicaraguában bebörtönöztek két szakszervezti vezetőt: j Domingo Vargast és Eli Alta- j miranót. A két szakszervezeti I vezető azzal vonta magára a hatóságok haragját, hogy szocialista országokban tettek látogatást. Országszerte széles körű tiltakozó mozgalom folyik a bírói önkény ellen. Élesen elítélte a hitleristáknak tett hűségeskűvel a felelősséget elhárítani akaró honfitársait Kaes ezredes, a volt ország ellenállók dokumentációé központjának alelnöke a szervezet Bécsben tartott ülésén. A különböző pártállású, világnézetű ellenállók gyűlése, amelyen Bécs felszabadulása közelgő huszadik évfordulójáról emlékeztek meg, viharos helyesléssel fogadta a köztiszteletben álló ma is szolgálatot teljesítő Kaes ezredes szavait. A baloldali pártok kiválása után megalakult új szudáni kormány Khetm al Khalifa miniszterelnök elnökletével csütörtökön megtartotta első minisztertanácsát. Khartoum- ban és a fővárosától mintegy 220 kilométerre északkeletre levő At.barában csütörtökön is folytatódtak a kormányellenes tüntetések. A rendőrség 44 tüntetőt letartóztatott. A Belga Szocialista Párt parlamenti képviselőinek egy csoportja törvényjavaslatot terjesztett be a parlamentben, amely követeli, hogy Belgium területén tiltsák be a fehér zsoldosok toborzását Csőmbe hadseregébe. Az Űj Kína hírügynökség .jelentése szerint a dél-vietnami partizánok jelenleg az ellenséges erők kétharmadát teliesen lekötik. A múlt év utolsó hónapjai óta egyetlen felszabadított falu sem került vissza a dél-vietnami bábkormány ellenőrzése alá. Szovjet—francia kísérlet a vietnami háború megállítására Franciaországban megelégedést váltott ki Moszkva és Párizs közös kezdeményezése A francia kormány bejelentése, hogy csatlakozik a Szovjetunió javaslatához és a szovjet kormánnyal együtt kísérletet tesz a vietnami háború megállítására, általános megelégedést váltott ki Franciaországban. A francia sajtó az eseményt kommentálva kiemeli, a Szovjetunió és Franciaország van a legmegfelelőbb helyzetben, hogy a siker reményével megkísérelje a vietnami válság békés megoldását. A Szovjetunió De Gaulle- hoz intézett felhívásának az a célja — írja a Paris- ,four —, hogy megmutassa az Egyesült Államoknak: a békés egymás mellett élés keretében igenis megvan a lehetőség a nemzetközi értekezlet összehívására. Párizsban természetesnek találják, hogy a szovjet kormány nem Wilsönhoz, hanem De Gaulle-hoz fordult a közös diplomáciai akció tervével. A brit kormány — mutat rá a Combat — abbeli törekvésében, hogy ne távolodjék el amerikai szövetségesétől, kétértelmű politikát folytat, amelyből végeredményben az derül ki, hogy helyesli az amerikaiak északvietnami bombatámadásait és nem nagyon kívánja a genfi értekezlet újbóli összehívását. Ezzel szemben a Szovjelunió és Francia- ország „sík■’Imi szövetsége" nem ellenkezik De Gaiil„Az olasz politikai helyzet furcsa játéknak tűnik. A szocialisták elégedetlenek Moréval. A kereszténydemokraták nincsenek megelégedve a szocialistákkal. Fanfani kísértést érez arra, hogy belépjen a kormányba (a külügyminiszteri posztról lenne szó — a szerk.), miközben lelke legmélyén a kormány lemondását kívánja. Scelba (a kereszténydemokrata szélső- jobboldal vezetője — a szerk) közismerten ellenzi a középbal formuláját — ugyanakkor miniszteri tárcát köve- itel. A koalíció pártvezetői találkoznak reggel, találkoznak délután, sőt még éjszaka is. .já kormány felfrissítéséről beszélnek, de eredmény még le „távlat politikájával”, sőt első megnyilatkozása annak az együttműködésnek, amelytől a francia köztársasági elnök olyan sokat vár egy „nagy európai vállalkozás” keretében. A francia megfigyelők nem számítanak arra, hogy az Egyesült Államok a közeli jövőben megváltoztassa álláspontját és leüljön a genfi tárgyalóasztalhoz. Couve de Murville washingtoni tárgyalásain nem kapott képet arról, hogy az amerikai korWashington (MTI): George Reedy, a Fehér Ház sajtófőnöke nem sokkal az ENSZ főtitkárának a vietnami válság tárgyalásos megöl, dását sürgető szerdai kijelentéseinek elhangzása után sajtóértekezleten közölte: az amerikai álláspont változatlan a vietnami kérdésben. I Mint mondotta, a problémát illetően a Washingtonern született. Olaszország viszont nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy kormány nélkül maradjon, mert ha a kormányválság nem Is robban ki, a tény az: az ország úgy érzi, nincs kormánya”. A tekintélyes római polgári radikális hetilap, az Es- press jellemzi így a belpolitikai helyzetet, amelyben még a néhány miniszteri cseréjére szorítkozó tárgyalások is nem várt akadályokba ütköznek. * Az Unitá, a kommunista párt lapja megállapítja: tűrhetetlen immár, hogy Moró a parlamenten kívül folytassa puhatolódzásait a mind jobban elmélyülő — és gazdasági téren aggasztó jelentésekkel kísért — válság megoldása érdekében. rnány miként képzeli el a vietnami kérdés megoldását. Johnson a háború kiterjesztése mellett kardoskodó ultrák és a tárgyalást javasló mérsékelt körök között ingadozik és halogatja a döntő lépést. Francia kormánykörökben — mint erre a degaulleista Nation is rámutat — abban látják Johnson súlyos tévedését, hogy az amerikai belpolitika szemszögéből ítéli meg a vietnami kérdést, figyelmen kívül hagyva, hogy más népek sorsáról és békéjéről van szó. ni kormány eddig nem kapott semmilyen „konkrét és ésszerű javaslatokat”. Johnson elnök nem bízott meg senkit azzal, hogy tárgyalásokat folytasson a vietnami kérdés diplomáciai .rendezéséről. Khanh tábornok, akinek a dicstelen száműzetés helyett sikerült kieszközölnie az „utazó nagykövet” hangzatos ~ címét — mint az AFP jelenti —, csütörtökön elindult hét országban teendő kőrútjának első állomáshelyére, Hongkongba. A volt kormányfőt, a katonai triumvirátus volt tagját, a volt nemzetvédelmi minisztert, a fegyveres erők tanácsának volt elnökét, a volt főparancsnokot előzőleg fényes katonai dísszel búcsúztatták. Quat miniszterelnök magas kitüntetést tűzött Khanh mellére, miközben a dél-vietnami légierők lökhajtásos repülőgépei húztak el felettük. Ezután a tábornok átadta Tran Van Minh tábornoknak a hadsereg főnarancsnoki tisztségét. Az ünnepélyes bücsúcere- móniával egyidőben Saigon belvárosában — mint a Reuter jelenti — a rendőrség feloszlatott egy politikai gyűlést. A gyűlés résztvevői sajtóértekezleten akarták ismertetni a tí zszünetért küzdő dél-vietnami értelmiségiek bizottságának tevékenységét. Olaszország úgy érzi nincs kormánya A szocialisták elégedetlenek Mórával Róma, (MTI): fiz USA álláspontja változatlan a vietnami kérdésben Ünnepélyes ceremóniával búcsúztatták a kitüntetett, bukott Khanht Kairói nyilatkozat a bonni kormány lépéséről Polgár Dénes, az MTI tudósítója jelenti: Kairóban semmiféle meglepetést sem keltett, hogy a nyugatnémet kormány — úgyszólván percekkel Walter Ulbricht megérkezése után — bejelentette az EAK-nak nyújtandó gazdasági ..segély’ felfüggesztését. Ezzel kapcsolatban illetékes helyről a következőket mondották az MTI tudósítójának: 1. Bonn eddig sem folyósított segélyt, hanem hitelt és kölcsönöket bocsátott rendelkezésére és azokat kamatostól vissza kell fizetni. A két ország közötti kereskedelmi mérleg az utóbbi években Bonn javára zárult: 063-ban húszmillió egyiptomi fontíal, 1964-ben 30 millióval. Ennél fogva az úgynevezett gazdasági segélyből Nyugat-Német- ország komoly hasznot núzott. 2. A kereskedelmi kapcsolatokat nagyrészt magáncégekkel kötött szerződések szabályozzák és máris vannak jelentéseink arról, hogy nyugatnémet cégek tiltakoznak a bonni kormány döntése ellen, amely jelentékeny profittól fosztaná meg őket. Még nem világos egyébként, hogy Bonn milyen megállapodásokat akar felbontani, de ax EAK szükség esetén más országokkal kötendő egyezményekkel pótolhatná azoaat. Az ügy gazdasági oldalánál természetesen sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak Kairóban az Ulbricht-látoga- tás politikai kihatásainak. Ebben a tekintetben a legfontosabb az, hogy az F.AK kormánya továbbra is ? leg- határzottabban ellenáll mindenfajta nyomásnak. Mind a vezető politikusok — élükön Nasszer elnökkel —, mind a lapok félreérthetetlenül kifejezésre jutatták ezt. Aláhúzzák, hogy az EAK semmiféle zsarolás hatására sem hajlandó lemondani arról a jogáról, hogy azt hívjon meg országába, akit akar. Walter Ulbricht egy szuverén és baráti állam feje, akit hivatala méltó:: ágának kijáró fogadtatás illet meg. Kairói politikai körökben nagy örömmel és megelégedéssel nyugtázták, hogy az NDK delegációja teljesen egyetért Nasszer álláspontjával. Az NDK kormányának sem célja, hogy o'yan leneseket várjon Kairótól, amelyek még jobban kiéleznék az arab országok és a nyugat viszonyát. Ismét vád alá helyezek az Bmerilai Kommun.sla Pártot Washington, (MTI): Aä Egyesült Államok Washington szövetségi bíróságának esküdtszéke — Katzenbach igazságügyminiszter egyetértésével — ismét vád alá helyezte az Egyesült Államok Kommunista Pártját. A véd alapja ezúttal az a képtelen érvelés, hogy a kommunista párt elmúlasz- totta a „külföldi ügynökségként” való kötelező bejegyzést, noha akadt egy olyan személy, aki a párt nevében hajlandó lett volna a bejelentést megtenni. Ismeretes, hogy az Egyesült Államok Kommunista Pártjának soraiban található az FBI számos befurakodott ügynöke, akik közül időnként egyet-egyet „felfedeznek” és koronatanúként használnak fel a kölönböző konv- munistaellenes perekben. A csütörtökön kiadott vádirat alapján előreláthatólag március 15-én kezdődik meg a főtárgyalás. Emlékezetes, hogy az Egyesült Államok Legfelső Bírósága 1964. júniusában elutasította azt a döntést, amely szerint a párt „külföldi ügynökségként” köteles bejegyeztetni magát. Kelibsren Lsö’rádba érkezett Lenningrád, (TASZSZ): Kekkonen finn köztársasági elnök feleségével és kíséretével csütörtökön reggel Moszkvából Leningrádba érkezett. Az ünnepélyesen feldíszített pályaudvaron a városbeli állami és társadalmi szervezetek és közintézmények vezetői fogadták a vendégeket. Kekkonen és kísérete péntek reggelig vendégeskedik Leningrádba n. Gero János: ban kisebbedig a zaj, s a figyelem a szónok felé fordul. Kicsi Biri királysága Sxatírkius kisregény # Akkor Kicsi Biri kihúzza magát, villogó szemmel néz a tömegre. Majd megmagyarázza ő, hogy mi a lényeg, így kezdi: II. Odafordul a többiekhez, suttogne1.: .ékét, utána újra fcE.tjjosan kezdi: — Engcdelmükkel, mi indulunk is hazafelé, mert kéjeié jár. így is soká érünk haza. — Jól van, éljen! — kiabálnak az emberek. — Halljuk Birit! Az elnök megvárja, míg a pusztaiak elvonulnak. Aztán mondja tovább: — Három nagy gazdaságot akarunk alakítani a Leis- thein birtokán. Egyet a régi cselédeknek, kettőt a falusiaknak. Mindenki beléphet ezekbe a gazdaságokba. Az is, akinek már régebbről van földje. Persze csak akkor, ha hozzáadja a földjét, meg a jószágát a közös gazdasághoz. — Ha bolond lenne! — kiáltja Veres Jóska a szónok felé. — Pedig neki csak másfél hold földje van, az se a legjobb, mégsem tetszik neki a földreformnak ez a fajtája. De erre nem is számított senki. Micsoda földosztást akar ez? Semmijét! Ebbe nem lehet belemenni! Eddig csak egy-egy szót kiáltották közbe. Most már azonban zajonganak megállás nélkül. — Ilyen földreformból nem kérünk! Ezt innen a dobogóval szemközt kiáltotta valaki, de hátul még cifrábban kezdik. — Vágjatok mán hozzá valamit! Még ez akar itt elnök lenni. Le vele! — A csizmákat csináld meg j tisztességesen, hogy a sár ne I menjen bele — okvetlenke- ) dett valaki. | — Parasztok döntsenek a j földről, ne suszterek! — kiált- 1 ja megint Veres Jóska, a Biri utcabelije. Ez már igen tetszik az embereknek. Mert valóban igaza van Jóskának:. parasztok döntsenek ott, ahol földről van szó. Helyeselnek is neki mindenünnen. Kicsi Birit pedig nagyon mellbevágja ez a helyeslés. A fogát csikorgatja. Mit suszterezik ez? Vele akar kikezdeni? — Na megállj, még számolunk — sziszegi. De egyelőre csak topog a színpadon, hagyja, hogy az emberek zajongjanak. Nézi a tömeget, többször is, szól, de bizony a saját hangját se igen érti. Végül is elönti a düh. Int Molnárnak, hogy teremtsenek rendet. Csakhogy ez nem megy olyan könnyen. Molnár Anti sem tehet egyebet, igyekszik mindenkit túlordítani: — Csendet, emberek! Halljuk tovább a szónokot! — Tán felajánljuk a fő- dünket Birinek? — ordítja valaki. A többi közbiztonsági is csitítja a hallgatóságot. Ki ezzel, ki azzal. Lassan való— Polgártársak! Az imént itt valaki foglalkozás szerint akarta szétválasztani az embereket. Azt mondta: parasztok döntsenek a földről. Ez rendben is lenne. Csakhogy nem ez a lényeg. Bár én magam már nem vagyok cipész — sokkal magasabbra emelt engem a közösség —, mégis én doboltattam össze a polgártársakat a föld miatt. És a dologban ez a lényeges, ezt kell megvizsgálni. Mert va- *on a foglalkozás számít, polgártársak? Vagy a ruha és a lábbeli? Az. hogy ki jár parasztosan, ki öltözködik iparos módra? Nem. Bizony. Polgártársak! Hát kinek jutott eszébe a Liesthein-birtok kisajátítása? Nekem. Ki akar a falunak jót? Én. Pedig én nem vagyok paraszt. Még csak nem is csizmanadrágban járok, polgártársak, haneman pantallóban. Ezért azt mondom: rossz ez az elmélet. Mert nem a nadrág a lényeg, hanem ami a nadrágban van! — Na, ezt nagy komolyan, jól megmondta. — A nevetés kirobban az emberekből azon nyomban. Hiába hápog Biri a dobogón, s integet, hogy folytatni akarja, észre se veszik. Tele szájjal röhögnek, ismétlik a szónokot. Még hogy az a lényeg. Hát hiszen az is, de most főleg a föld... Veres Jóska nem bír betelni a hahotázással. Csapkodja két térdét, és közben a szónoknak kiabál: •— Ilyet mondjál még vagy kettőt, mert ez többet ér az előbbinél. Látszólag Molnár Anti is egyetért az emberekkel. Együtt nevet velük. Amikor Veres Jóskával találkozik a tekintetük, még jobban el vigyorogja mágát, és int a fiatal kubikosnak, hogy jöjjön közelebb. Veres nagyon jókedvében van, így hát eleget tesz Molnár kívánságának, odamegy hozzá. Ott, Molnár megint int a fejével, és hívja kifelé a teremből. A legény nem sejti, mit akarhat, de azért megy utána. Kint, a Gazdakör udvarán ácsorog két közbiztonsági. Molnár magához szólítja őket, és kiadja a parancsot: — Vigyétek a pincébe ezt az alakot! Veres úgy néz rájuk, mint a tébolyult. A minap hallotta, hogy Kicsi Biri ki akarja végeztetni a pincébe zártakat. Amilyen ütődött, ki is telik tőle. S most őt is odaviszik, a kivégzendők közé. Hát mit tett ő, hogy ezt teszik vele. Megpróbál ellenkezni, de néhányszor oldalba vágják a puskatussal, és ez lecsendesíti. Molnár nézi őket, amíg eltűnnek a saroknál, aztán elégedetten bemegy a Gazdakör újonnan megnyílt ivójába. Két féldecit gyorsan felhajt, majd visszaballag a terembe, ahol az elnök még mindig az emberekkel vesződik. A hallgatóság, meg Biri feleselnek egymásnak. — A bebörtönzöttekről is szóljál valamit, Biri. Igaz, hogy el akarok őket tüntetni? — Ez rágalom... ök megérdemelték a sorsukat, börtönben a helyük. Amíg észhez nem térnek, ott is maradnak. — Még te is oda kerülhetsz! — ordítják hátulról. Biri meg csak nézi, kutatja, ki lehetett ez a gyalázatos alak. De már kapkodhatja a fejét másfelé, ínért újabb kiáltás hangzik: — Az embereid rekvirálásá- Tól se feledkezzél meg. Arról is szeretnénk hallani valamit. — Az ám, akár egy rablóbanda! — tódítja valaki. (Folytatjuk*
