Kelet-Magyarország, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-04 / 29. szám

Események sorokban Az SZKP Központi Bizott­ságának marxizmus—leniniz­mus intézete A dogmatdzmus, a szektásság és a „baloldali” opportunizmus ellen cím­mel közrebocsátotta Le­fl náci háborús bűnök ne« évülhetnek e! Az NDK kamarájának telhívása a világ parlamentjeihez Berlin. (MTI): Az NDK népi kamarája felhí­vással fordult a világ parla­mentjeihez, hogy akadályozzák meg a náci és háborús bűnö­sök üldözésének Nyugat-Né- metországban tervezett meg­szüntetését. A népi kamara szerdán tar­tott ülésén elfogadott nyilat­kozatában mélységes aggodalmának adott kifejezést amiatt, hogy a nyugatnémet kor­mány az idén május 8-án a nyugatnémet államban érvényes húszéves elévülé­si jog alapján meg akarja szüntetni a náci és há­borús bűnök üldözését A nyilatkozat fontos nemzet­közi dokumentumokra hivat­kozva megállapítja, hogy az ilyen bűnök elévülése nem lehet belpolitikai ügy egyet­len állam számára sem, ha­nem a nemzetközi jog körébe tartozik. A nemzetközi jog törvényei pedig azt parancsol­ják. hogy e bűnök soha nem évülhetnek el. A nyugatnémet kormány magatartása ellent­mond ezeknek a törvényeknek, sérti a népek igazságérzetét, komolyan fenyegeti a békét, a népek biztonságát és ve­szélyezteti a békés együttélést. A népi kamara ezután meg­állapította, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban szigorúan felelősségre vonták a náci és háborús bűnösöket, s tavaly szeptember 1-én törvényt hoztak arról, hogy a náci cs háborús bűnök a demokratikus né­met államban nem évül­hetnek eL A nyilatkozat elégtétellel állapította meg: már az álla­mok egész sora törvényekkel és más intézkedésekkel mu­tatta ki azt az akaratát, hogy a náci és háborús bűnösök megkapják a jól megérdemelt büntetésüket. A népi kamara felhívással fordult a többi ál­lam parlamentjeihez, ők is hozzanak hasonló intézkedése­ket, hogy egyetlen bűnös se vonhas­sa ki magát a büntetés alól. A népi kamara a hozzászó­lások meghallgatás., után egy­hangúlag elfogadta a nyilat­kozatot, amelyet dr. Johan­nes Dieckmann professzor, a népi kamara elnöke terjesz­tett elő. Nyugatiéin etorsság plutóniumot gyárt hál* órás célokra Berlin, az ADN hírügynök­ség jelenti: Klaus Fuchs professzor, az NDK rossendorfi atomfizikai intézetének helyettes igazga­tója, az atomenergia békés felhasználásának kérdésével foglalkozó tudományos tanács tagja a drezdai Sächsische Zeitung című lapnak adott nyilatkozatában arról tájékoz­tatta a közvéleményt, hogy a nyugat-németországi Karls- ruheban plutóniumot - gyárta­nak háborús célokra. örült tervnek minősítette az NDK határán létesítendő atoma imazár Trettner-íéle tervét, s hangoztatta: A terv megvalósulása hosz- szú időre lehetetlenné tenné a német újraegyesítést, de a legfőbb veszély mindenek­előtt abban rejlik, hogy egy atomakna véletlenül is felrob­banhat, s a robbanás háború­ba sodorhatja mindkét Né­metországot, sőt világméretű atomháború okozójává válhat. Továbbra I» zavaros a helyzet Lao§zhan nin azon műveinek gyűjte­ményét, amelyek foglalkoznak a bolsevik párt harcával a kispolgári forradalmiság és a „baloldali” opportunizmus ellen. Pekiugbe érkezett a Kubai Szocialista Forradalmi Egy­ségpárt küldöttsége, élén Er­nesto Che Guevarával, az or­szágos vezetőség és a titkárság tagjával. Belgrádiján Lazar Kolisevski elnökletével összeült a ju­goszláv népfront végrehajtó bizottsága. Az ülésen megvi­tatták a szövetség nemzetközi tevékenységét és az 1965. évre vonatkozó munkatervet. Meg­állapította, hogy a szövetség 74 haladó párttal és mozga­lommal tart fenn kapcsolatot. A brit pénzügyminisztérium közlése szerint Anglia arany és valutatartaléka ez év ja­nuár folyamán ismét, össze­sen 6 000 000 font sterlinggel csökkent. Ez már a nyolcadik egymás utáni hónap, amikor az luigol aranytartalék csökkent. A Francia Szocialista Párt országos vezetősége szerdán Párizsban megvitatta a kom­munisták és szocialisták vá­lasztási szövetsége következté­ben Marseille-ben előállott helyzetet. A központi vezertő- sé többsége Gaston Defferre mellé állt. Jóváhagyta a párt Bouches-Du-Rhone megyei szervezetének határozatát, amellyel kizárta a demokrati­kus egységfronthoz csatlako­zott Marseille-1 szocialista Ve­zetőket a pártból, köztük Daniel Matalon nemzetgyű­lési képviselőt. Szerdán Sasebo japán kikö­tővárosban tizenkétezer ember tüntetett a Tengeri Sárkány amerikai atomtengeralattjáró ott-tartózkodása ellen. Ez volt az eddigi legnagyobb tünte­tés azóta, hogy a hajó befu­tott a kikötőbe. Rendőrségi jelentések szerint incidensekre nem került sori Martin Luther King, Nobel- díjas amerikai néger vezető immár a második éjszakát töl­tötte az alabamai Selma vá­ros börtönében, s a legújabb hírek szerint két nap alatt majdnem 1300 négert tartóz­tattak le ebben a városban. Martin Luther King és mun­katársai azon fáradoztak Sel­mában, hogy a helyi hatósá­gok vegyék fel a választói névjegyaékbe a néger lakos­ság képviselőit Is. Kedden az egyik seflmai templom­ban több saáz néger részvételével gyűlést tartottak, amelyen elhatározták, hogy folytatják a harcot jogaikért. — A karlsruhei atomkuta­tó központban több célra al­kalmas reaktor működik — mondotta a professzor. — Jellemző, hogy e több cél egyikéről az illetékesek hall­gatásba burkolóznak. A szak- irodalomból ismert adatok alapján azonban teljesen vi­lágos, hogy a megfelelő dú­sítóberendezésnek csak akkor látják hasamét, ha azt kato­nai célokat szolgáló pluto­nium előállítására használ­ják. Ez azt jelenti — muta­tott rá dr. Fuchs —, hogy Karlsruheban 1908-tól kezd­ve annyi hasadó anyagot le­het előállítani, amennyi éven­te hart nagaszaki-típusú atombomba gyártásához ele­gendő. Egy ilyen bomba ha- ; tóereje 20 kálótonna rabbanó- »anyagnak felel meg. Vientiane, (MTI): Közvetítő tárgyalások, fegy­verdörgés és újabb csapatmoz- duiatok közepette bonyolódik tovább a különben is zavaros helyzet Vientianeban. Boum- leut Sykosy ezredes, a hétfőn kirobbant katonai államcsíny vezetője kedden délután az amerikai nagykövetség épület­iében Kouprasdth Abhay tá­bornok, vientianei katonai pa­rancsnok képviselőjével tár­gyalt és a megbeszélésén — a mgylflöveiség szóvivőjének, ! közlése szerint — megállapo- , dás jött létre. A megegyezést Űj amerikai mesterséges hold Az Egyesült Államok Cape Kennedy-i kísérleti telepéről szerdán — magyar idő szerint délután fél 6 órakor — mester­séges holdat bocsátottak fel Föld körüli pályára. A felbocsátott mesterséges hold neve OSO—-2; feladata a napsugárzás mérése. Az Amerikai Országos Űrha­józási Hivatal közlése szerint az OSO—2 műszerei kifogásta­lanul működnek. állítólag Souvanna Phouma miniszterelnök is jóváhagyta. A megállapodás tartalmát nem hozták nyilvánosságra. A kedd délutáni megállapo­dásról szóló hírek hitelét csökkenti az a tény, hogy Bounleut Sykosy katonái to­vábbra is megszállva tartják a rádió épületét, a polgári re­pülőteret és az egyik sportpá­lyát, ahol a puccsista ezredes főhadiszállását rendezte be. Elvonulás! szándékuknak ed­dig a legkisebb tanú jelét sem adtáik. Hatvan éve 1905 február: a magyar munkások az orosz forradalomén „Szinte állandóan lángol a sztrájkok és munkásharcok tüze” — írták a polgári la­pok hatvan évvel ezelőtt, február első napjaiban. A sztrájkok 1905 elejétől meg­állás nélkül tartottak. Kezdte Budapest, folytatta Debrecen, Győr. Szeged, Kecskemét. Cegléd, Kapos­vár, Pécs. A munkások ki- lencórás munkaidőt követel­tek és szervezeteik elisme­rését. Megmozdultak a va­sasok, az asztalosok, az épí­tők. a szabók, a cipészek, a textifinunkások. a gépgyá­riak, a gázgyáriak, a vasúti munkások, a bányászok. „Az orosz forradalom ha­tására. a péterváriak nyom­dokán az egészen nyilván­való'1 — csóválták fejüket az ellenzék Vézérel. akik Tisza István választási ve­resége után akkor készültek elfoglalni a magyar törvény- hozás bársonyszékeit. „ha őfelsége hozzájárul ehhez.” Az uralkodó osztály minden rétegének és pártjának nyu­gatomra lett volna szüksé­ge, hogy az éppen akkor kirobbant belpolitikai vál­ságot megoldja, — ezt óhaj­totta a király is —, de a nép nem nyughatott. Gyűlt a harag, a keserű­ség. 1905 február ötödikén Bu­dapest munkássága hatalmas tüntetést rendezett, hogy üdvözölje az orosz forra­dalmárokat, megbélyegezze a cári Önkényuralmat, a pétervfiri munkálok gyilko­sait, a január 22-i „véres vasárnap” felelősseit. ..Bu­dapest proletárságána1' gyű­lése — hangzott a részve­vők kiáltványa — megveté­sét nyilvánítja a nemzetközi reakció fő támasztékának, a cárizmusnak állatiasságával szemben, s tiltakozásának kifejezése mellett forró üd­vözletét küldi a cárizmus megdöntéséért, s így köz­vetve az emberiség felsza­badításáért szinte embert e- letti önfeláldozással küzdő oroszországi forradalmár testvéreinek”. „Felhívás és vezérlét nél­kül robbant ki ez a nagy­arányú tüntetés” — írta meglepetten a Népszava. Le­nin pártján kívül egyetlen európai munkáspártnak sem volt kidolgozott forradalmi stratégiája. A február 5-i munkásgyűlésen, talán elő­ször a magyar történelem­ben. gyári munkások, mes­terlegények. egy író — még­hozzá más nyelven beszélő író nevét kiáltották, egy író eszméit, igazságait vallották magukénak. — Szabadságot Gorkijnak! — követelték. Vesszen az elnyomó cári hatalom! Támogatást a küz­dő orosz népnek! — vissz­hangzott a pesti nagygyű­lést követően a magyaror­szági munkások szakmai gyűlésein, melyeken elhatá­rozták: „A nép jogainak megszervezéséért, a nép al­kotmányaiért készek az ösz- B7.es szervezett szakmák munkásaival együtt az ál­talános sztrájk fegyveréhez nyúlná. Az egész országban hatal­mas politikai élénkség vette kezdetét, női és ifjúsági csoportok alakultak, har­mincezer vasmunkás sztráj­kolt, majd néavezer pécsi bányász. Az 1903-5* évben 330 sztrájkharc Zajlott te Magyarországon, köztük árc- tósztrájkok. A dolgozók részvétele a harcokban akkor még túl­nyomórészt Valóban „felhí­vás és vezérlet nélkül” tör­tént Az Oroszországban lángralobbant szikra. Ma­gyarországon is tüzet fo­gott, eloltani többé soha, még a fasiszta elnyomás legsötétebb napjaiban sem sikerült. Vadász Ferenc Bizonytalanság Wilson washingtoni látogatása körül Jól tájékozott londoni for­rások szerint bizonytalanná vált Wilson miniszterelnök diplomáciai ütemtervének egyetlen „biztos” pontja, feb­ruár 10-re tervezett második washingtoni látogatása. Hiva­talos körök utalnak arra, hogy a brit miniszterelnök február 11-én az ENSZ New York-i székházában akar fel­szólalni, minthogy azonban a közgyűlést elnapolták, kérdé­sessé vált az „egy kalap alatt” tervezett washingtoni és Ottawai látogatás Is. Gerencsér Miklóst TANÚK NÉLKÜL Kisregéuf 22. — Végre megnyugodtam. Már attól kezdtem félni, hogy esetleg rossz a lelkiismeret. Lass'"! hátat fordított Jász­nak .^ballagott a szobába. A kollega felesége lankadatlan buzgalommal Vetített és ma­gyarázott: — Ez itt a Vezúv. Álomvilág. Életemben nem láttam még ilyen szépet... A képen a Nápo­lyi öböl mediterrán kékje csillogott, fölötte a tűzhányó­val, amelyből lenge füstoszlop szállt az ég felé, Zsupánnak tudomása volt ró­la. hogy egy jelentéktelen moz­zanat is hozzátartozik a dia- képek történetéhez. Amikor hírt hoztak dr. Jásznak Vali rosszullétéről, a kollégának döntenie kellet: vagy a képek­ért megy először a városba, vagy a beteghez siet A színes negatívok javára döntött, a be­tegről közben meg Is feledke­zett, újabb Sürgetésre indult hozzá, de már késő volt. A fiatal orvos, mint kívülálló elnézte a kellemesen szórakozó, ártatlan társaságot, amelynek fogalma sem volt az elhanya­golható véletlenekről. Neki vi­szont — legalább most úgy érezte — már-mftr végzetessé váltak ezek a látszólag elha­nyagolható véletlenek. XXVI. Leves gőzölög a konyhaasz­talon. Az orvos nem hagy hajlandóságot mutat az evés­hez, gondolataiba mélyedve, mozdulatlanul könyököl az asz­talra. Felesége csendes ijede­lemmel figyeli. Nyomasztó a hangulat közöttük. Bájuk nehe­zedik a nagy megoldatlan kér­dés, ugyanakkor félnek már a vitától, mindketten szeretnék megőrizni a békességet, ki-ki a maga módján. — Egyél... — bíztatja Zsu­pánt az asszony. Az orvos egy pillanatra föl­rezzen révetegségéből, feleségé­re csodálkozik, s rajta felejti mélázó tekintetét. ★ Elfogódottan az önbizalmuk­ban megrendült és a nagyvárosi környezettől elszokott emberek tétovaságával haladt végig Zsu­pán a kutató intézet síkos ra­gyogó folyosóján. Természeté­hez egyáltalán nem illő félénk­séggel tájékozódott az impo­záns üvegpalotában, amelyben most jár először. Fehérköpe­nyes asszisztensekkel találko­zott, akik kísérleti állatokat vittek el mellette. Csüggedten utánuk nézett. Kevés ügyet vetett rá ^az igazgató professzor titkárnője. A kecses nő sterilen ünnepé­lyes volt, szótlanul tette dolgát hipermodern barikádja mö­gött. Zsupán megkockáztatta a kérést: — Egy újságot kaphatok?... A titkárnő minden szó nél­kül, de szívélyesen nyújtotta át neki a friss lapokat Hiába erőlködött Zsupán, képtelen volt olvasni. Minduntalan a professzor ajtajára pillf ított. Nem bírta tovább a várako­zást. Eddig olyan nagy volt kö­rülötte a csend, mintha laticel­lel bélelték volna ki az egész épületet. Most a legapróbb za­jok is elviselhetetlenné foko­zódtak. A halántékára mért ütésekké váltak az írógép ko­pogása. a telefon csengése, az utcai forgalom zaja. Hirtelen a vendégasztalkára dobta az újságokat, felállt. _ Majd később visszajövök™ — bólintott sietve. A titkárnő nem tudta mire vélni a dolgot, furcsán az or­vosra bámult. — Kérem. Ahogy jónak látja. Zsupán valósággal kimene­kült az Üllői úti toronyépület­ből. Később szégyenkezve gon­dolt vissza erre a balszerencsés kísérletre és azóta sem tudta eldönteni, hogy maga a kísér­tet, vagy pedig a meghátrálás volt-e gyávaság? ★ Az asszony már pongyolában ül a szobában az ágy szélén, nagyon fáradt, szeretne pihen­ni, de Zsupánnak esze ágában sincs lefeküdni. Mintha egye­dül lenne az egész világon, gondjaival viaskodva hallgat az asztal mellett. — Pihenned kell, Sándor... — kérleli az asszony. — Van itthon valami inni­való? — Könyörgöm, éppen most, amikor végre józanodni kez­desz? — Éppen azért akarok inni. — Mindent tönkreteszei... — Nem a jószántamból. — Mi bajod van tulajdon­képpen?... Zsupán belemarkol az asztal­terítőbe, gyűri, gyűri s egyked­vűen mered az asztalon heveri! tárgyakra, amelyek kimozdul­nak nyugalmukból. Az ajtónak vetette hátát, karjával hadonászqtt, úgy kia­bált: _ Szeretnék leszállnl a kín­padról! Szeretnék még egyszer az lenni, akinek hittem ma­gam. Nekem nem a jövőm hi­ányzik, hanem a múltam. A hitem... A rendelőben voltak, ahova bezárkózott inni az orvos az ünneplés elől az életmentő beavatkozás után. Az asszony még soha nem látta ilyen fel- dúltnak a férjét. Megrémítette ez az élmény, ijedelmében sze­rette volna elhárítani a családi vihart, amelyet maga támasz­tott sürgető elégedetlenkedő viselkedésével. — Én többet nem szók); be­le... — fögadkozott. — Bárho­gyan döntesz, fejet hajtok, csak legyen békesség. Zsupánt még jobban felin­gerelte a belenyugvó hang. _ Mitől ijedtél meg? A dü­höngő bolondtól? Mindent rámhagysz, hogy múljon el a roham? Elegem van belőled, vedd tudomásul! Itt maradok, rohadjak meg a sárban, de ak­kor sem lesz igazad! — Ne bánts... — könyörgött az asszony. — Én rnár nem akarom, hogy igazam legyen... — Micsoda jóság. Micsoda le­mondás. Milyen nemes tudsz lenni, amikor már belehajszol­tál az őrlődésbe. Azt hiszed, én nem éreztem magam áldozat­nak, amikor láttam, hogy min­dennap nehezebb a visszaút? Raktad alám a tüzet, ahelyett, hogy segítettél volna kigyó­gyulni a hazugságból. Hazud­tam magamnak, hazudtam az embereknek. Játszottam a jósá­gos doktort, miközben vádol­tam a betegeimet, hogy föl kell áldoznom értük minden remé­nyemet. így néz ki az én hí­res humanizmusom!... — Igazságtalan vagy magad­hoz... — Persze. Oda vagyok a meghatottságtól, amiért ilyen szépen vigasztalsz. Késő. Ko­rábban kellett volna. De te megdupláztad a kétségeimet, és nem tudtál örülni velem együtt annak, ami néhanapján megvigasztalt. A munkám n hideg ész kötelessége lett. Gyógyítottam, éjjel-nappal dob goztam, mert így erV’lcsös. A3 idegeim közben sisteregve ég­tek, mint a gyújtézsinór. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom