Kelet-Magyarország, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-23 / 45. szám

MEGJEGYZÉS; flz előregyártó telep ügyelten A dolgozó nők l^eljzetéről tárgyalt a Nyíregyházi Városi ián :cs Sok szó esik ma, különösen a termelési tanácskozásokon az építőipari ie: vtetnaradások- í'ól. A lemaradások okát ke­resve, boncolgatva legtöbbet u szak- és mái* inkább a szere lőipart említik. A nyíregyházi 205 lakásnál a termelési ta­nácskozáson a késedelmessé­get szintén a szakiparra há­rították. Általános az a pa­nasz, h>;y miután a kőműves elkészíti munkáját a szerelők, s főleg a vizvezetékszeralök, ezt a munkát tönkreteszik. Így és hasonlóan egy sor pél­dát lehetne még felhozni, ami a szakipar ellen szól. De va­jon mi az igazság? A szak- és szerelőipar dol­gozói valóban sok esetben kénytelenek megrongálni a kőművesek és mások által tnár elkészített, vagy késznek hitt munkát Az is igaz, hogy esetenként egy-egy szakipari dolgozo rossz munkája nem öregbíti az ipar hírnevét. Az igazságot neonban mégsem iti kell keresni. Közt i dom-.só. hogy az cpU&par: technoló­giákban. illetve azok fejlesz­tésében a legnagyobb lemara­dás a szak-, de még inkább a szerelőiparban található. Ezért is és másért is a helyszíni szerelőipari tevékenység fej­lesztése olyan területnek mi­nősíthető, ahol a lehető leg­gyorsabban nagy előrehala­dást kell elérni. Pótolni kell a technológiai fejlesztéssel a hiányzó munkaerőt. Nern új dolog és az ország­ban már rengeteg helyen van ilyen, hogy az épületekbe sze­relendő csővezetékeket előre­gyártó telepeken készítik. Az előregyártás nemcsak meg­könnyítené a szerelők munká­ját, de azt is lehetővé tenné, hogy már az elkészült épüle­tekben csökkenne az utólagos fúrás-faragás. Éppen ezért jó lenne, ha az Építőipari Fő­igazgatóság megyénk építő­iparát az olyan vállalatok közé sorolná, ahol idén meg­valósítaná az előregyártó te­lepet. Az ÉM Vállalatnál sem szabad azonban a problémák megszüntetését csak a köz­ponti intézkedésektől várni. A vállalatnak elsőrendű köteles­sége, hogy jó ütemtervet ké­szítsen, és gondoskodjon an­nak pontos végrehajtásáról. A munkahelyekén már a fel­vonulással egyidöben igyekez­zenek megfelelő munkahelyet biztosítani a szak- és szere­lőipar számára, hogy a szere­lők az épíikezés megkezdésé­vel egyidöben végezhessék munkájukat. így és csakis így lehet elérni azt, hogy keve­sebb legyen az a kár, amelyet az utólagos szerelés okoz. Végh János „Sok szem figyel ránk...“ $ Egy nap sm köbméter % Egy jelvény története 9 Sófiék és szomszédjuk Dermesztőén hideg, huzatos munkahely az ÉRDÉRT Vál­lalat mátészalkai telephelye. A több mint 30 holdas terüle­ten kedvére nyargalhat a feb­ruári szél és az emberek ar­cát, kezét pirosra csípi. A kérgelők, leszabók, szállítók a hideggel aonban mint sem tö­rődnek. Melegíti őket, hogy mind két kezük tele van munkával és nincs idejük a átlagos. Szortírozzuk a fát és ha idő van rá, politizálunk, viccelődünk. Tudjuk, hogy itt a telephelyen sok szem figyel ránk, és ezért, de a munkás­becsületből is, hozzánk illően dolgozunk. Hogy mit tettünk a vállalatért és egymásért? A tervünket mindig túlteljesítet­tük, minőségi munkát végez­tünk. Jakab Gyulának segí­tettünk Kocsordon megépíte­ni a házát. Közösen végeztük, s most is közösen csináljuk a társadalmi munkát, havonta három órát. És ha ezt lehet mondani, megnősílettük Gero Kálmánt. — Persze, azért nemcsak magunkkal törődünk —mond­ja Sófi József. Cigánybrigád a szocialista címért — Itt dolgozik például mel­lettünk egy cigánybrigád. Sebők Mihály a vezetőjük, nagyon rendes ember, és nem­rég azt mondta nekem: „Sze­retnénk mi is szocialista bri­gád lenni, mit tegyünk érte”. Elmagyaráztam neki, azért jól kel! dolgozni, vigyázni kell arra. hogy senki ne hiányoz­zék a munkából és tanulja­nak. Gyakran beszélgetek ve­lük és látom, komolyan gon­dolják a címet. Tanulnak, va­lamennyien esti iskolába jár­Jakab Gyula: — Az egész brigád segített, hogy felépítsem a házam. Sófi József: — Itt a telepen sok szem figyel ránk. hideggel törődni. Amíg a Sófi- brigád tagjai is megmozgat­ják a napi 70—100 köbméter fát. elmondhatják; meleg na­púk volt. nak és nemrég kiközösítették az egyik társukat, mert iga­zolatlanul hiányzott. Ha sike­rül, ez lesz a vállalatunknál, de talán az országban is az első cigány szocialista brigád. Az ÉRDÉRT Vállalat má­tészalkai telepén három jel- vényes, egy okleveles szocia­lista brigád és kilenc olyan brigád dolgozik, amely a meg­tisztelő címért küzd. Ezek a brigádok, csakúgy, mint a Sófi-brigád a legkritikusabb időben és helyzetben becsü­lettel helytállnak. És ennek nagyrészben köze van ahhoz, hogy a mátészalkai telep nemcsak teljesítette, de túl­teljesítette januári tervét. A küldött A Sófi-brigád az új telep­helyen dolgozik. Méretezik, szabják és gúlába rakják a fenyőrönköket. Ebben a mun­kában zavartuk meg őket, hogy egy cigarettaszünetnyi időt elbeszélgessünk. A be­szélgetés oka, hogy Sófi Jó­zsefet az erdészeti szakválla­latok szocialista brigád veze­tőinek országos tanácskozásán „Az erdészet kiváló dolgozó­ja’’ jelvénnyel tüntették ki, és a SZOT harmadik orszá­gos szocialista brigádvezetői tanácskozására küldöttnek vá­lasztották. Miért éppen Sófi Józsefre esett a választás? — Hogy miért engem vá­lasztottak? Talán azért, mert elég régen dolgozunk együtt, mint szocialista brigád. 1961- beri kezdtük, tavaly már jel­vénye* brigád lettünk, és mi nyolcán kitartottunk egymás mellett a tűző napon, a jég­hidegben egyformán. Az éle­tünk különben hétköznapi. 1 Hétfőn délelőtt a Nyíregy­házi Városi Tanács és a vá- 1 rosi nőtanáes együttes ülésen • tárgyalta meg a megyeszék- ' helyen élő dolgozó nők prob­lémáit. Az előterjesztést ké­szítő ideiglenes bizottság ; Nyíregyháza 14 üzemében. vállalatánál végzett felmérést. | Ennek alapján a tanács meg- ! állapította: az utóbbi években foko- I zalosan javult a dolgozó nők helyzete a városban. J Az új üzemek indulása'által I szaporodott a munkaalkalom í és — az anyagi lehetőségek- i tői függően — fejlődés mér- i hető le a nők munkáját könv- ! nyitó szociális és más jellegű ; szolgáltatásokban. Kitűnt: a dolgozó nők túl­nyomó többsége becsülettel helyt ál] a termelőmunkában, j s ahol arra alkalom adódik. ; szép számmal kapcsolódnak | be a szocialista munkaver­senybe. A gumigyárban például 3, a „Nyírség” Ktsz-ben 4 női, szocialista címért dol­gozó brigád van. Nincs viszont arányban a női munkaerők száma a vezető beosztásban lévő nők számá­val, amit olykor a hiányos szakképzettség és a család gondozásával összefüggő te­endők is befolyásolnak. Álta­lában nincs különösebb baj a nők munkafeltételével: a legtöbb üzemben van öltöző, mosdó, fürdő, étkezési lehe­tőség. Néhol viszont a leg- alapvető fe’tételek sincse­nek meg. így például az éoítőmyagioari vállalat csempe üzemében fűtetlen az öltöző és a mosdó he­lyiség. A kereskedelmi hálózatnak csupán a 20 százalékában találni folyóvizes mosdot. Helyiséggond idézi elő a ha­sonló problémát a vendéglá­tóiparban. Igen mostoha kö­rülmények között végzik munkájukat a ládagyárban dolgozó nők is: hiányos a munkaruhaellátás, kifogásol­ható az üzem tisztasága. Eze­ken kívül még mindig nem sikerült megoCdani a kereske­delemben dolgozó nők nehéz­ségéi: nagy tételben érkező cso­magokat — sokszor fél­mázsás zsákokat — kell a nőknek cipelniük. Tekintettel arra, hogy az iparosodó város üzemeiben mind nagyobb szükség lesz a szakképasttség fokozására, meg kell teremteni a módot a nők tanulására is. A városi tanács sürgeti: a szaküzemek tegyenek lépéseket a náluk dolgozó nők középfokú okta­tásának megszervezésére. Mi­után a munkába kerülő nők között elég sok a szakképzet- len, a tanács kívánatosnak tartja a konzervgyári példa elterjesztését: itt munkába ál­lás előtt képzésben részesül­tek az új dolgozók. Jól mu­tatja a nők tanulási kedvét az is. hogy az üzemekben, temelőszö vetkezet ekben meg­rendezésre kerülő ismeretter­jesztő előadásokon szép szám­mal vesznek részt. Alapos elemzés alá vette a városi tanács a dolgozó nők munkába járásával kapcso­lat !»:in felvetődő nehézsége­ket. Szóba került: ' elég sokszor eltér a böl­csődék, óvodák, napközi otthonok nyijvatartási rendje a munkahelyek műszakjaitól. Az interpellációkra adott vá­laszból kitűnt: ha arra több kérés érkezik, a tanács haj­landó az érintett bölcsődék, óvodák nyitási és zárási ide­jét meghosszabbítani. Az il­letékes szakosztályok figyel­mébe ajánlották a munka­helyre történő utazás hiányos­ságait, az áru terítés meg­javítását. Bár a közétkezte­tési nehézségeken — a hiá­nyos kapacitás miatt — lé­nyegesen változtatni nem le­het. javasolták: a vendéglá­tóipari vállalat keressen meg­oldást arra, hogy diétás kosz- tot is lehessen hordani vala­melyik étteremből. Nagyobb propagandát sür­get a tanács a különböző szolgáltatások — express mosás, gyorstisztítás, boy- szolgálat, félkész ételek — népszerűsítésére. Nagy segítséget jeleni: ugyan a háziasszonyoknak a Zrínyi Uona úton lévő kölcsönző bolt, de kívánatos tovább bő­víteni a készletét. Sűrűn nem lehet például parkettesiszolót. káposzta gyalut, sertésperzse­lól, stb-t kölcsönözni. Helyt uuütt a tanács a Uuszev-le.t- pi lakosok kérésének, aki,; szeretnék, ha legaiabo a ne- uezebb háztartási gépekből a lakótelepen is lehetne UGt- csönösni. i zükségesnek tartja a ta­nács, hogy a tanyai és percmt.riUeteken lévő ter­melőszövetkezetek — ha­sonlóan az üzemekhez — mosógépet és háztartási gépet vásároljanak, amit a tagok rendszeresen köl­csönözhetnek. Elgondolkodtató, hogy jelen­leg még Nyíregyháza egyetlen (sz-ében sincs kölcsönözhető mosógép, holott a iávoli kis falvakban ezt már természe­tesnek tartják. Az interpellá­ciók alapján a tanács úgy határozott: szakbizottságot alakít a Borbányán és a U- tiyabokrokban élő nők hely­zetének megvizsgálására. Bor­bányán például — ahol több, mint háromezer ember él — még mindig nincs óvoda, nap­közi otthon, pedig az itt la­kó nők 70 százaléka jár be rendszeresen a városba dol­gozni, vásárolni, s gyermekeit kénytelen csukott ajtók mö­gött hagyni. Elfogadta a tanács azt a javaslatot is, hogy az ipa­ri tanulók beiskolázásánál a jövőben különös figyel­met kell fordítani arra. hogy a könnyebb szak­mákba — óra javító, fod­rász, szabó, stb. — mind több lányt vegyenek fel. Jóllehet, a bölcsődei-óvodai ka­pacitás növelése elsősorban anyagi kérdés, a tanács szük­ségesnek tartja tünetesen megvizsgálni, hogy az üze­mek miként tudnák teher­mentesíteni a várost saját bölcsödével, óvodával. <•• s.) fAir.cs György. Ellenes Seres Ernő ;. Naponta 7*—1M köbméter Mt dolgoz fel a Sófl-betgátL Valamelyik nap azt mond­tam a feleségemnek, hogy sár­gaborsó főzeléket ne csináljon, mert azt nem szeretem. Más­nap hallom, hogy azt meséli a szomszédasszonynak: — A férjem fözelékellenes. Néni azt mondta, hogy a sárgaborsót nem szeretem, ha­nem azt, hogy fözelékellenes vagyok. Vagyis ab ovo elítélek mindéit főzelékét, legyen az sárgaborsó, kel vagy paraj. Szemben állok minden főzelék­kel, és nem ismerem el, hogy a főzelék hasznos táplálék, vita­minok vannak benne satöbbi, mert a főzelékellenesség elvakí­tott, és elvette a józan esze­met. A főzelékellenesség vádja feltételezi, hogy nekem elvi ál­láspontom van ebben a kérdés­ben, amelyről azt hiszem, hogy helyes, pedig nem helyes, na­gyon nem helyes, nagyon-na- gyon nem helyes, sőt egyene­sen veszélyes. Pedig én csak azt mondtam, hogy nem szeretem a sárga­borsót. Amikor egy cikkben szó­vá tettem, hogy a Ló utca 5/b házfelügyelője nem tartja tisz­tán a házat, valaki azt írta ne­kem egy levélben, hogy ház­felügyelő-ellenes vagyok. Ház­felügyelő-ellenes! Vagyis írá­saim, gondolatvilágom, filozó­fiám, szemléletem, világnéze­tem alapja a házfelügyelö-elle- nesség. A levélíró szerint a világ valószínűleg két táborra oszlik: a házfelügyelő-pártiak nagy táborára és a házfelügye­lő-ellenesekre. Az utóbbi csak kis tábor frakció, klikk, de azért nem szabad lebecsülni. A házfelügyelő-párti irányzat po­zitív, haladó irányzat, a házfel­ügyelő-ellenes. irányzat pedig maradi, retrográd irányzat. A levélíró szerint én ennek a ret- rográd irányzatnak vagyok a fanatikus képviselője, és mint ilyen, le akarom járatni a ház- felügyelők tekintélyét, hangula­tot akarok szítani ellenük. Pe­dig én csak (tzt mondtam, hogy a Ló utca 5/b házfelügyelője nem tartja tisztán a házat. Ha azt mondom az autó­buszkalauznak, ne csöngesse a kocsit, mert még sokan fel akarnak szállni, akkor én autóbuszkalauz-ellenes vagyok. Az autóbuszkalauz-cllencsség platformján állok és egész életemet, pályafutásomat, tö­rekvéseimet, elképzeléseimet, terveimet ez a hamis szemlélet jellemzi. Pedig én csak azt mondtam, hogy ne csöngesse el a kocsit, mert még rengetegen fel akar­nak szállni. Voltam én már, kérem szé­pen, kávéfözöellenes, pávztá- rosnöellenes, mókusellenes hokkedliellenes, törökmé-- árus-ellenes, vendéglátóipar-el­lenes, pénzellenes,, titkámőél- lenes, nagynéniellenes pontos­vesszőellenes, technikaellencs, Anjou Károly-ellenes, Verpelé­ti Z. Antgl-ellenes, tisztviselő­ellenes, fönökellenes, és még ki tudja, mi minden ellenes. Most ellenes-ellenes vagyef.. Hogy fogom én ez alól tisz­tázni magam... 1965. február 33.

Next

/
Oldalképek
Tartalom