Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-16 / 13. szám
A fő cél: a szükségletek kielégítése A vállalati készleteknek — az alapanyagoknak, az alkatrészeknek és félkészáruknak — az a rendeltetésük, hogy a gaz- dálkedás zavartalanságát, a termelés folyamatosságát és ütemességét biztosítsák. Ebből az összefüggésből mégsem lehet azt a következtetést levonni: minél magasabb a vállalati készletállomány, annál zavartalanabb a gazdálkodás, a termelés menete, A gazdasági életben ugyanis nem mindig a matematika logikája érvényesül. A vállalati raktárakban lévő készletek nagysága, értéke a termelés költségeit is jövedelmezőségét is befolyásolja. Éppen ezért a vállalatoknak a termelés folyamatosságát a lehető legkisebb anyag- és félkészállománnyal kell biztosíta- niok. A vállalatok gazdálkodását tanulmányozva, sajnos ezzel ellentétes tendencia is megfigyelhető. Az ötéves terv első négy esztendejében az állami ipar termelése mintegy 40 százalékkal emelkedett. Ugyanebben az időben a készletek gyorsabban, négy év alatt 50 százalékkal nőttek. A termelés- és a készletnövekedés eltérő ütemében az jut kifejezésre, hogy az állami iparban növekedett a termelés forgóeszköz igényessége. Lényegében arról van szó, hogy az iparvállalatok készleteinek emelkedése nemcsak a termelés, hanem a nemzeti jövedelem fejlődésének, gyarapodásának az ütemét is meghaladja, s ez a tendencia a népgazdaság fejlesztésének lehetőségeit ugyancsak korlátozza. Az év végi készletek ugyanis a nemzeti jövedelem egyre nagyobb hányadát kötötték le: 1900-ban 62,2 százalékát, 1961-ben 66.5, 1962ben 68,7, 1963-ban 69,4. 1964- ben pedig mintegy 70 százalékát. Mivel a lakosság fogyasztásának, a beruházásoknak a nemzeti jövedelem az egyetlen forrása és fedezete, a felesleges készletnövekedés és forgóeszköz-lekötés azt jelenti, hogy a vállalatok egy része ebben a tekintetben a lakosság fogyasztásának és a beruházások rovására gazdálkodott. Az 19C5 évi népgazdasági terv a termelés mennyiségi felfutásának mérséklése mellett a minőségi jellegű feladatok — például a termelékenységnövelés, önköltségcsökkentés — fokozódó szerepét tükrözi. Ez utóbbiak sorába tartozik: a készletek normalizálása, csökkentése. Ha ennek lehetőségét vizsgáljuk, abból kell kiindulni, hogy a termelési feladat folyamatos ellátásához szükséges készletek nagyságát mindenekelőtt az anyagutánpótlás üteme határozza meg; a vállalati készletek csökkentésének tehát egyik feltétele: az utánpótlási idő csökkentése. Ennek a feladatnák a megoldása a készletező és értékesítő vállalatokra hárul. A felhasználók igényeinek gyorsabb — lényegében raktári kiszolgálással történő kielégítése jórészt attól függ, milyen mennyiségű készletállománnyal rendelkeznek az értékesítő vállalatok. Az utánpótlási idő ütemét emellett a készletező vállalatok kereskedelmi és közgazdasági munkájának minősége is befolyásolja. A felesleges ipari készletek keletkezésének elemzéséből az derül ki, hogy a szükségtelenül lekötött készleteknek mintegy fele — közvetve, vagy közvetlenül — összefügg az igények, a szükségletek módosulásával. A termelés csak akkor tudja kielégíteni a változó keresletet, ha az iparvállalatok előrelátóan foglalkoznak a szükségletek, az igények vizsgálatával, ha nem öncélúan a termelést, hanem a szükségletek kielégítését tekintik alapvető feladatuknak. A termelők nem várhatják passzívan a rendeléseket, a kapacitás feltöltését, hanem az egyes tervidőszakok előtt operatív piac- és igény- kutatással igyekezzenek felmérni a szükségleteket, biztosítani a megrendeléseket s ennek ismeretében szerezzék be az anyagot, a félkészterméket, s ennek megfelelően gondoskodjanak a szükséges kooperációról is. A vállalatok anyag- és készletgazdálkodási módszerei jelenleg nincsenek kellően összhangban a szükségletre való termelés követelményével. A készletnövekedés egyik óka, hogy a vállalatok az anyagbeszerzési normákat többnyire csak a gazdálkodás alá vont termékeknél alkalmazzák; a normák jelentős részét n$m műszaki-gazdasági számítások alapján alakítják ki; anyagmegrendeléseiknél jórészt figyelmen kívül hagyjak meglévő készleteiket. A gyártás anyag- és félkésztermékszük- ségletét a vállalatok jelentős részénél nem a gyártmányösz- szetétel figyelembe vételével számítják ki, hanem az egyes tételeket a termelésfelíutás arányában automatikusan emelik. A népgazdaság anyagkészleteinek zömét — mintegy 60— 70 százalékát — a felhasználó iparvállalatok tárolják, a felesleges készletek többsége is a felhasználóknál képződik. A helyes és takarékos készletgazdálkodás kialakításában az anyagi ösztönzés rendszere — a szigorúbb hitelezési és kamatfeltétel, az eszközlekötési járulék — is segíthet. Minden olyan erőfeszítés, amely a takarékos készletgazdálkodás céljából történik, bőségesen visszatérül. G. I. ' ..............i •-;.-wE.g!B-m==u=5 Csak év végi hajrával sikerült... Kedvezőtlen kilátásokkal indul az esztendő a VAGÉP-nél Az utolsó hetekig kétséges volt, hogy a tanácsi ipar egyik jelentős üzeme, a VÁG ÉP tudja-e teljesíteni az 1964. évi termelési tervét. Sikerült, Megtermelték az ötvenmillió forint termelési értéket. Az utolsó negyedévben, de különösen decemberben volt a hajrá amikor 216 százalékot értek el. Ez viszont többlet kiadással járt, az igazgató 150 000 forint céljutalmat tűzött ki a megtakarított béralapból. A pártvezetőségválasztó taggyűlésen a kommunista műszakiak vállalták, hogy munkaidőn kívül, vasárnap is dolgoznak. ISO 000 forint a megtakarításból emellett készítenek infraszárjtú kemencéket, s egyedi gyártásban szállítószalagokat és vas- szerkezeti elemeket. Ezek közül a legtöbb gondot a MOTA targoncák készítése okozta. Ugyanis papíron igaz. hogy megkapta az üzem a gyártását még 1964 januárjában. Igen ám, csakhogy nem volt hozzá anyag. Ezt a profilt átadó vállalatnak, az Ipariszerelvény és Gépgyárnak kellett volna részükre biztosítani. Ez nem történt meg. Csupán azért kellett negyedéves késedelemmel megkezdeni e gyártmány előállítását, mert először olyan anyagokat kaptak, amelyekre csak a termelési folyamat végén lett volna szükség. Ismeretes az, hogy a párt decemberi határozata nyomán csökkenteni kellene a készleteket. De vajon, hogyan lehet ezt végrete levélben a Szerszám- és Kisgépértékesítő Vállalattól. Itt viszont még azt sem tudják, hogy ezt áz alkatrészt — amelyen áll vagy bukik a terv teljesítése — az országban melyik üzemben fogják gyártani. A Szerszám- és Kisgépértékesí- tő Vállalat most tárgyal ez ügyben. De azért az Országos Tervhivatal 70 MOTA gyártását jóváhagyta. Csak legyen hozzá szükséges anyag, alkatrész. Hasonló a helyzet más gyártmányoknál is Csupán egyetlen termék gyártási problémáját említettük. Hasonló a helyzet a többiekkel is. Ebben az esztendőben a VAGÉP-nek több mint Ezek azt bizonyítják, hogy elkövettek mindent, amit lehetett. De vajon, el lehetett volna-e kerülni a hajrát, a vasárnapi munkát, s mindenáron szükség volt-e arra, hogy 150 000 forintot a megtakarított béralapból fizessen a vállalat? Igaz, hogy már utána vagyunk a történteknek, úgy érezzük mégsem árt, ha beszélünk az elmúlt esztendőben tapasztalt néhány olyan fontos, az egyenletes és tervszerű termelést gátló tényezőről. Nézzük először a belső tényezőket, amelyek megoldása az üzem vezetőségének a feladata. Kétségtelen, hogy javítani kell a termelési fegyelmet. Most is megtörténik, hogy egy- egy munkás nem használja ki megfelelően a munkaidőt Egyetlen nap alatt 10—12 dolgozó érkezik 20—30 perces késéssel, s távozik a munkaidő lejárta előtt az üzemből. A szükséges intézkedéseket a fegyelem javítására megteszi az igazgató. Nem hatott jó a munkamorálra és nem volt ösztönző az sem, hogy egyes brigádoknál csoportos bérezés volt. Ez módot és lehetőséget adott a lazsálásra, de emellett rontotta is a fegyelmet, mert egyik a másikra várt. Ezt mosj felülvizsgálják. Hiba volt az is, hogy nem minden esetben vették figyelembe az emberek képességeit, többször a szubjektív szemlélet került előtérbe egyesek elbírálásánál, bérezésénél. Ezen is változtatni kell. Esetenként laza volt az anyagnorma is. Erről tudtak a műszakiak is, hisz az egyes gyártmányokra már eleve több anyagot utalványoztak, mint amennyit szabad lett volna. Ezt is felülvizsgálják. Utókalkuláció alapján megnézik azt !s. hogy a kiutalt és a felhasznált anyag közötti eltérésnek ml az oka. Most folynak a felmérések a gépkapacitás kihasználási fokának a megállapítására is. Az országban egyedül a VAGÉP gyártja a MOTA Diesel-motoros tangoncákat, de Müller Mihály a VAGÉP egyik szocialista brigádjának vezetője. Az üzemben folyó munkaversenyek legjobbjai között szerepel. Az 19G4. I. félévi értékelés első helyezettjei voltait. Képen: A MOTA motoros targonca forgózsámolyának alkatrészét szabja vá hajtani akkor, amikor egyes gyártó üzemek egy-egy szükséges anyag leszállítását csak 1 éves visszaigazolással vállalják, vagy még így sem. Ez szinte arra ösztönzi az üzemek vezetőit, hogy tartalékoljanak. Ez évben például csupán a targoncákhoz szükséges görgősláncok hiánya miatt van veszélybe a terv. De ez a csupán azt jelenti, hogy miatta megállhat a termelés. A VAGÉP a görgősláncok megrendelését még 1964 szeptemberében kérgópisztollyal. 44 és fél milliós tervet kell teljesíteni. Az egy főre meghatározott termelési érték 190 000 forint. Hogyan teljesülhet ez, ha ezekkel a problémákkal már az év elején számolni kell? Szükséges a munkafegyelem erősítése, az anyagnormák szigorú betartása, a technológiai fegyelem stb. De ezek csak akkor vezetnek eredményre, ha biztosítva vannak a feltételei. Farkas Kálmán Csendesen esteledett. A tőkék térdig sötétségben álltak már, de a karók hegye látszott még a nyugati ég világosságában. Gergely nyálcán úgy lógott bánatos feje, mint egy veszni készülő inggomb. amire — látszólag — semmi oka nem volt. Pár nap múlva lehet szüretelni; s tőkék majd összerogynak a fürtök alatt, a présház rendben, a kukorica már otthon van és mégis..; mégis... vállán mintha valami keserves vénasszony lovagolt volna, időnként megsarkan- tvúzva a sanyargató gondolatokat. Ballagott, dülöngélt, s az i’ven értelmetlen dülöngélés- nek az a vége, hogy az egyén nskimegy valakinek. — Na! — mondja n valaki — föl akarsz lökni? — Elgondolkoztam... jóestét! — Jóestét. Aztán csak álltak. Szép csendes este volt. hát álltak, mintha a tücsköket hallgatták volna, akiknek csodálatos őszi muzsikáját érdemes meghallgatni. Végül az öregebb megszólalt: — Nem gyüssz be? — Bemehetek.:. És elindultak a füves csapáson a kis piacé felé, amelyfekete István: Két pofion nek fehér falán egy kis ablak hunyorgott. A kulcs nyikkanás nélkül tárta fel az ajtót, aztán fellobbant a lámpa, s az öregebbik „ tarisznyát az asztalra tette. — Nem ülsz le? — Leülhetek... A tarisznyából két pintes üveg nyújtotta nyakát és Bakó János mérgesen állította talpra az üvegeket, mert a tarisznya dőlni kezdett. Gergő feje még mindig lógott, mint az érett napraforgó, ezért a házigazda keserűen mondta: — Úgy ülsz itt. a fene egye meg, mintha én ütöttem volna pofon a te lányodat és nem te az enyémet. Hát — kár is lenne tagadni — ez megtörtént! Csúnya dolog, s ezen nem változtat az sem, hogy János bácsi lánya ennek a bánatos Gergőnek a felesége volt, illetve ma is az, de ebben a pillanatban a szülői háznál tartózkodik és válni akar. A nevezetes pofon óta pedig az após és vő most találkoznak először. — Iszol valamit? — Ihatok mondta Gergő — mert sanyarú lelkiállapota sehogy sem oldódott. Ittak, de nem koccintottak. — Aztán hogy vetemedtél ai-ra, hogy megüsd az asszonyod? —■ A ménkű jobban tudja. Nekem jött mint a sárkány. Azt mondom, nyolcra otthon leszek — hordóért mentem Bertólc Jancsihoz — aztán csak kilencre értem haza, tudja, milyen marasztalós ez a Jancsi... — Tudom. — Nahát. Tudja, söprűt fogott a Vera. Az após legyintett. — Ismerem a fajtáját..; — Töltött újra és most már odaütötte poharát „ vejééhez, — de azért pofoncsapni?..; ámbár talán el lehetne igazítani a dolgot, ha nagyon akarod... — Persze, hogy akarom, de — hogyan? Bakó János kiitta maradék borát és Gergőre nézett. — Úgy, hogy én itt most azonnal pofonváglak. Gergő elvörösödött, a homlokán kidagadt egy ér. Aztán fölállt. — Nem bánom! Ebben az időpontban anya és lánya Bakó Vera a sublód- ban rakosgattak és szóltak is egymáshoz, meg nem is, mert a pofont már ötvenszer meghányták vetették és Vera mar szívesen visszament volna Gergőhöz, de anyja nem engedte. — Gyűjjön ide a híres! De azt megemlegeti... Csak én- velem kezdjen ki. Vera hallgatott, egy szép kis régi pruszlik akadt a kezébe, s azt nézegette. — Vedd fel! Vera belebújt a pmszlikba és — ezt meg kell vallani — a tükör ragyogó szépségben mirtatta meg a pór hetes menyecskét Az anya 6zeme büszkén csillogott. .— Most látna meg az a félnótás Gergő, de táncol az még bagóért... Gergő a szavakat nem hallotta, de Verát igenis látta, mert közben megérkeztek és az ablakban leskelődött; ámbár táncolni nem táncolt. — Jóestét — lépett be Bakó János és szigorúan nézett — Hát ti itt maskaráztok? Vagy lakodalomra készültök újra? Az öreg Bakóval, ha pincéből jött haza, nem volt tanácsos kikezdeni, ezért az asz- szonyok hallgattak, de a lakodalom említésére Vera szemét elfutotta a könny. — Hát hiszen, ha neked nem jó az a Gergő... — mondta apja — akkor meg mit szipá- kolsz? Visszamegy hozzá? — Vissza hát — lehelte Vera, s tenyerébe hajtotta arcát, mire az öreg diadalmasan kivágta az ajtót: — Gyere be fiam! Ilyen esetekben a részletekkel nem érdemes foglalkozni. A fiatalok egyedül maradtak, csak Bakó János lépett be később és megbökte a lánya vállát, mert háttal ült és Gergő ölében. — Csak még azt akarom mondani Vera, hogy a pofonra ne legyen, gondod, már megadtam, Megjegyzés: 401 A szabolcsbakai Búzakalász Tsz-ben — a tervtárgyaló közgyűlés határozata ellenére — a területnek csak töredékére vállalták a tagok a dohány 40 százalékos művelését, a többség a brigádmunkánál, a munka- egvséges termelésnél maradt. A dohányt betakarították. A „százalékosok" jóval többet mint a többiek. Kozma Károly és családja például 4 holdról 45,70 mázsa dohányt 81 958.40 forint értékben adott át- 40 százalékos részesedésük meghaladja a 30 ezer forintot. A napokban felajánlottak nekik — és a többi, tavasszal szerződöttnek — 15 százalékot...! Mert mi történt Szabolcs- bákán? A brigádban dolgozó tagok, kevesebb dohánytermés ellenére megkapják a munkaegység éltekét, mellette a 15 százalékot az összes termésből forintban. Akik egész évben nem részesültek munkaegységjóváírásban, csak a negyven százalék részesedésre építettek, nagyobb értéket állítottak elő — nem kapnak semmit vágj’ csak a jogosnak töredékét. A részesművelés alapján járó értéket, akár mérleghiányos egy tsz, akár nem, maradéktalanul ki kell fizetni a tagnak! Ezt attól függetlenül meg kell tenni, hogy esetleg valahol pénzügyi tervezési hiba fordulhatott elő. Most nem is feladatunk azt megkeresni, hogy a tsz könyvvitelében fordult-e elő hiba vagy talán — és éppen emiatt! — a bank akadékoskodik. E dolgoknak a tisztázása a kisvárdai járásban és más járásokban is, ahol előfordulnak hasonló gondok — kizárólag a járási bank, tanács és az érdekelt tsz-ve- zetöknek az igen gyors feladata. Ezt el kell intézni a zárszámadási okmányok végleges lefektetése előtt, mert ha ezek és hasonló dolgok tisztázatlanok maradnak, hallatlan Kárt okoznak a közösségi szellemben, veszélybe kerül például a dohánytermelés megyei tervének valóravóltása és végsősorban: a tagot az általa előállított érték ráeső részétől semmilyen formában senkinek nincs joga megfosztani, S. A. Elfekvő gépalkatrészek felvásárlása Megkezdték az elfekvő mezőgazdasági gépalkatrészek és gördülőcsapágyak felvásárlását Az AGROKER és a MEGÉV — előzetes készletfelajánlás alapján — átvesznek minden olyan eredeti gyári új alkatrészt és gördülőcsapágyat, amelyek készletezése és forgalmazása feladatkörébe tartozik. A gördülőcsapágyakat csak azoktól ve. szik át, akiket ők szolgálnak ki. Az értékesítésnél jelentős a gyorsaság: a június 30-ig felajánlott, illetve átadott elfekvő készletekért ugyanis az érvényes értékesítési alapár 90 százalékát fizetik ki; a későbbiekben már sokkal kedvezőtlenebb az átvételi ír. 1965, január 1«.
