Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-13 / 10. szám
t setft én if ek sorokban Nicosiában hétfőn a város török negyedében bömba robbant, amely egy személyt megsebesített és megrongálta az ENSZ ciprusi erőinek főhadiszállását. Félnap alatt ez volt a második robbanás a török negyedben. A pken jani lakosság hétfőn este nagygyűlésen tiltakozol az ellen, hogy dél-koreai kormány kétezer katonát küld Dél-Vietnamban. A nagygyűlés szónokai felszólalásaikban megbélyegezték „ saigoni rezsim segítségére siető délkoreai hatóságok újabb kalandját. A Német Demokratikus Köztársaság kü’ügyminiszté- rlunta határozott tiltakozást jelentett be az ellen, hogy a nyugatnémet hatóságok provokációs elhatározása értelmében a bonni kormány, valamint a bonni szövetségi gyűlés különböző bizottságai Nyugat-Berlinben tart üléseket. E döntésének az célja, hogy így igazolják Bonnak Nyugat-Berlinre, mint a Német Szövetségi Köztársaság ^részére” emelt törvénytelen igényét. Angliában a hétvégi szünet Után újabb 275 élelmiszer és közszükségleti cikk ára emelkedett, s ezzel 1964. december 16., azaz a jövedelempolitikai nyilatkozat aláírása óta 960-ra emelkedett a megdrágult árucikkek száma. A szuezi csatornán áthaladó hajók után fizetendő illetékekből származó jövedelem 1964- ben 77 009 876 egyiptomi font volt, szemben az 1963. évi 71 294 000 fonttal. A szuezi csatorna államosítása előtti legnagyobb évi jövedelem 32 233 000 egyiptomi fontra rúgott. A szovjet tudományos akadémián befejeződött négy szakosztály az általános és ipari kémiai, az energetika fizikai és műszaki problémáival foglalkozó, az általános biológiai, valamint az általános és alkalmazott fizikai szakosztály rendes évi közgyűlése. A Francia Kommunista Párt február 6-ára és 7-ere országos pártértekezletet hívott össze azzal a céllal, hogy megvitassa a kommunista napisajtó problémáit. Waldeck Rochet az FKP főtitkára az Humanité keddi Számában hangoztatja — bátorítani kell az újságírókat, hogy jól tájékoztató, változatos és a nagy kérdéseket is elevenen, meg- kapóan tárgyaló lapokat szerkesszenek. Török parlamenti küldöttség érkezett Algériába. A küldöttség tagjait Ben Bella elnök fogadta. Tüntetések Dél-Vietnamban Tran Van Huong sajtóértekezlete Külpolitikai széljegyzet: A londoni utazás Saigon, (MTI): Tran Van Huong dél-vietnami miniszterelnök kedden sajtóértekezletet tartott. A miniszterelnök első ízben találkozott az újságírókkal, a polgári és katonai vezetők között múlt szombaton létrejött megállapodás nyilvánosságra hozatala óta. Tagadta, mintha az Egyesült Államok a december 20-i puccsot követő kormány- válság során nyomást gyakorolt volna a dél-vietnami vezetőkre valamiféle „különleges megoldási mód” elfogadtatása céljából. Azt viszont elismerte, hogy a dél-vict- nami és az amerikai hatóságok között „félreértések” merültek fel, de ezeket a félreértéseket — mondotta — sikerült kiküszöbölni és jelenleg , bensőséges és szívélyes” kapcsolatok állnak fenn a dél-vietnami kormányhatóságok és az amerikaiak között. Tran Van Huong — hozzá intézett kérdésre — azt is cáfolta, mintha az Egyesült Államok valaha is felvetette volna a „kommunistákkal folytatandó tárgyalások gondolatát Dél-Vietnam semlegesítése céljából” Hozzáfűzte, hogy 1965-ben szükség lesz az amerikai katonai és gazdasági támogatás növelésére, és ez meg is fog történni. Hue-bsn kedden — az általános sztrájk második napján — folytatódtak a kormányellenes tüntetések. A tüntetők megszállták a repülőteret és az AIR Vietnam légitársaság kénytelen volt leállítani a Saigonból Hueba induló repülőjáratokat. A város belső forgalma is megbénult, az iskolákban szünetelt a tanítás, a piacokat nem látták el áruval. A tüntetők a miniszterelnök lemondását követelő plakátokat ragasztottak ki a falakra. Az amerikai konzulátussal szemben ugyancsak plakátokat helyeztek el J, következő szöveggel: „Bízzátok a vietnamiakra saját ügyeik intézését!” Hasonló tüntetésekre került sor a környező tartományokban is. Szato - Jshnson találkozó Washingtonban I Szato japán miniszterelnök, | külügyminiszterének Siinának I társaságában hétfőn hivata- | los látogatásra Washington- I ba érkezett. A japán állam- ! férfiakat a repülőtéren Rusk | külügyminiszter fogadta. A TASZSZ washingtoni tu- j dósítójának értesülése saerint i a fő ügyemet az ázsiai problémáknak, elsősorban pedig a japán—kínai kapcsolatok kérdésének szentelik. E kérdésben ugyanis messzemenően eltér a két ország álláspontja, Japán természetes keres-- kedelmi partnerét látja a Kínai Népköztársaságban, • ezért a kölcsönös előnyök Uszleietben tartásán nyugvó kereskedelem fejlesztésén munkálkodik, az Egyesült Államok azonban arra akarja rávenni szövetségesét, hogy mondjon le a Kínai Népköztársasággal folytatott kereskedelemről. Az amerikai fővárosban ezenkívül nyugtalanság uralkodik amiatt is, hogy Japánban egyre szélesebb körökben hódít a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogainak helyre- állításáért indított mozgalom. Tehertétel továbbá a japán — amerikai kapcsolatokban a dél-vietnami háború problémája is. Az amerikaiak be akarják vonni szövetségeseiket e háborúba, Szato miniszterelnök viszont korábban már kijelentette, hogy hazája nem hajlandó katonai segítséget nyújtani Dél-Vietnamnák. Washington nyilván ebben a kérdésben is igyekszik majd magatartásának megváltoztatására bírni távol-keleti szövetségesét. A két államfő találkozójára kedden délelőtt sor került. A tárgyalások napirendjén a kelet—nyugati kapcsolatok, a dél-vietnami háború és a kínai—japán visaony problémája saerepelt A norvég kommunisták lapja a parlamenti választásokról A Norvég Kojnmunista Párt lapja, a Friheten a közelgő parlamenti választásokkal foglalkozó vezércikkében együttműködést javasol a Norvég Munkáspártnak, valamint a Szocialista Néppártnak, hogy közös erővel több parlamenti mandátumot szerezhessenek. Ilyen együttműködés esetén a polgári pártoknak semmiképpen nem lenne meg arra a lehetőségük, hogy az új parlamentben megszerezzék a többséget —, hangoztatja a lap vezércikke. Amerikai diplomata botránya Koppenhágában Nemrégiben visszataszító botrány történt Koppenhága egyik központi utcájában. A dán bűnügyi rendőrség most vizsgálja az ügy körülményeit. Amikor hirtelen esni kezdett az eső, egy kerékpározó munkás megállt a járda mellett, hogy felvegye az esőköpenyét Előtte egy diplomáciai rendszámmal ellátott nagy személygépkocsi állt. A munkás éppen esőköpenyét gombolta, amikor a gépkocsiból kilépett egy férfi és valamit mondott neki angolifl. A kerékpáros nem értette az idegen nyelvet, de még a száját sem nyithatta ki, hogy válaszoljon a külföldinek, amikor az ököllel az arcába vágott. Ezután a diplomata beült a kocsijába és eltűnt. A járókelők azonban, akik tanúi voltak a durva jelenetnek, megjegyezték a kocsi rendszámát és közölték a rendőrséggel. Kiderült, hegy a kocsi tulajdonosa az amerikai nagykövetség egyik munkatársa, tagja annak a tanácsnak, amely á Dániának nyújtandó amerikai katonai „segély” kérdéseivel foglalkozik. A Land og Folk című lap a történtekkel kapcsolatban a következőket írja: az egyetlen tanács, amit ennek az amerikai tanácsadónak adni lehet az, hogs’- pakolja össze a holmiját és amilyen gyorsan csők lehet, hordja el magát Dániából. A pár soros jelentés, amely tudatta, hogy Koszigin szovjet miniszterelnök — angol kollégájának meghívására — a tavasszal Angliába látogat, érthető érdeklődést keltett. A Szovjetunió világhatalom, a földünk békéjéért elsősorban felelős két óriás egyike: vezetőinek látogatásai így termé- I szetszerüleg a közérdeklődés j homlokterében állanak. Ám a hír nemcsak azért ha- j tott nagy erővel, amikor csak- I nem egy hónapja az angol sajtó szellőztetni kezdte, hogy Koszigin meghívása küszöbön áll. Az adott pillanatban ugyanis szinte minden korábbinál élesebb fénybe állította a Wilson- kormány külpolitikájának ellentmondásait. A hír kiszivárgásának másnapján a konzervatív ellenzék lapja, a Daily Telegraph egyál talán nem alaptalanul írta le: „Wilsonvak meg kell győznie a munkáspárt balszárnyát, hogy legalább olyan sürgetőnek tartja az új békekezdeményezést a Szovjetunió irányában, mint a NATO nukleáris■ erejének kollektivizálását.” Ha <rt a mondatot „megfejtjük". maris megkapjuk a2 angol külpolitika ellentmondásainak, finomabb szóhaszhá- j lattal: „kényes kiegyensúlyoj zott diplomáciájának” kulcsát. , Harold Wilson éppen azokban j a napokban tért haza Washing- ; Ionból, ahol Johnson elnökkel ' a közös atlanti haderő meg- j teremtésének lehetséges változatairól tárgyalt. S máris tovább készült Bonnba — ahol a j jövő héten folytatja majd az eszmecserét, ugyanebben a tárgykörben. Ugyanakkor azonban a munkáspárt választási programjában az utca emberének szemében a legvonzóbb külpolitikai elem a kelet— nyugati kapcsolatok továbbépítésének. a leszerelés felé vezető út egyengeté- sének ígérete volt. Ezért Is érezhette szükségét Wilson, hogy a NATO-diplomáciának tett gesztusait némileg ellensúlyozni próbálja egy újabb kelet —nyugati párbeszéd lehetőségének felvillantásával. Nem véletlen, hogy a londoni lapok olyasmiket is pedzettek, miszerint Johnson nem ellenezné, ha Wilson egy csúcstalálkozó lehetőségeit is kipuhatolná. Az angol külpolitika e sajátos kétarcúsága nem változtat azonban a tényen: a kapcsolatok továbbfejlesztése végső soron jótékony hatással lehat a nemzetközi helyzet egészére, amellett, hogy mindkét ország — mind a Szovjetunió, mind Anglia — számára előnyökkel járhat. Legfeljebb arra figyelmeztet, hogy várakozásainkban vessünk számot a londoni utazás lehetőségeinek realitásaival. Ami pedig a Szovjetunió és Anglia közvetlen kapcsolatait illeti, — gazdasági és kulturális küldöttségek cseréjéből, kölcsönös kiállítások tapasztalatából is tudhatjuk — az egymás jobb megismerését célzó munkálkodásnak ez a formája láthatólag fejlődik. — Az összképbe igen kedvezően illeszkedik be a minapi jelentés is, amely hírül adta, hogy a két ország igen magas színvonalú és mindeddig páratlan mezőgazdasági tudományos együttműködési megállapodási kötött. Remélhető, Koszigin londoni és Wilson ezt követó moszkvai látogatása további elemekkel gyarapítja a szovjet —angol együttműködés eredményeit. Azt azonban csak az elkövetkező hetek-hónapok nyugati, s ezenbelül a brit külpolitika — mutatja meg, hogy a feltétlen érdeklődéssel várt Koszigin—• Wilson párbeszéd hozhat-« majd legalább bíztató előjeleket a világpolitika sorskérdéseinek további alakulásában. Ameiikai dokkmunkássztrájk Hozzávetőleges számítások szerint naponta 25 millió dollár kárt okoz az ameiikai gaz. daságnak „ keleti partvidék dokkmunkásainak sztrájkja. A kikötőben jelenleg több mint kétszáz személyszállító és teherhajó vesztegel, ki- és berakodásra várva. Angol agresszió Jemenben Szanaa (MEN) A jemeni külügyminisztérium hétfői közleménye szerint december hónap folyamán angol katonai repülőgépek több ízben megsértették az ország légiterét, január 9-én pedig több határmenti községre tüzet nyitottak. Jemen a brit kormányt tekinti felelősnek a térség biztonságának és békéjének megbontásáért, ami súlyos következményekkel járhat. A külügyminisztérium a nyi- latkozat szövegét megküldte Jemen állandó ENSZ-képvise- letének. Gerencsér Miklós: TANÚK NÉLKÜL 3• Kisregény — Ej, Liszka, vénségesre is koraszülött maradtál — feddte meg mindjárt egy másik öregasszony. _ Kinek kellenek azok a medáliák!... Már mentek el az udvarról, s az orvos felesége magába Tévedve hallgatta, ahogy az öregasszonyok még mindig vitáztak: — Csak ne bántsd az uramat! Az is nagy ember volt! Főgépész volt a Král Elisabethen! Amikor kilőtték a japánok, mankón gyalogolt haza Sanghaiból! ... IV. Tétován gurul dr. Zsupán kocsija, szinte érződik, hogy céltalan ez az út Jobb oldalt hatalmas kukoricatábla, szélében terméssel megrakott pótkocsik. Jókedvű társaság reggelizik az árokparton, valamennyien integetnek, amikor megismerik az orvos kocsiját. Zsupán viszonozza a köszönést, lassan tovább gurul, elhagyja az ismerősöket, megint pucér szántóföldek tárulkoznak eléje az út két oldalán, egészen a horizontig. Gondolatai a borongás időhöz idomulnak. — A horizont... Milyen tág... Bőséges hely van benne ahhoz, hogy ne érezze magát fogolynak az ember. Hát rabja lesz az önámításnak? Én is megtanultam szép igékkel takargatni a gyávaságom? Fütyülök rád, gyönyörű horizont. Akármilyen tágas bévülről, kívül tágasabb. Ki innen, kitörni, amíg el nem hülyít teljesen ez az akáclombos rezervátum... Gázt ad, megugrik a kocsi. Hiába sürgeti magát, hogy . kitörni, — tudja, — ez lehe- I letten. Különben Is: hajlandó- i sága inkább önvigasz, mint a ' meggyőződés parancsolta kény- ! szer. Bármennyi], tépelődik i miatta, még mindig nem képes rendet teremteni kavargó indulatai között. Határozza el magát és merészen kanyarodjon vissza eredeti becsvágyához, vagy ülepedjen bele véglegesen a körorvosi állásba? Az előbbi iránt, ha bevallatlanul is, megrendült az önbizalma. Az utóbbitól retteg, természetellenesnek érzi 30 éves élete, mert az ifjúság jobban kedveli a kockázatot, mint a véglegességet. pláne, ha ráadásul reménytelenül szürkének ígérkezik ez a véglegesség. Eár- milyen sikerrel gyakorolja az erkölcsi önfegyelmezést, mostanában ie-lepottyan a mélypontra, aztán kétségbeesetten kapaszkodik fölfelé, hogy megint hinni tudjon. Ez a nap, amelyet családja ünnepnek tekint, neki vajmi kevés örömet jelent, sőt borús alkalom arra, hogy kétségei szabadabban tomboljanak. Bekapcsolja a rádiót, idegesen csavargatja a kereső gombját. Egymást hajszolva, egymást túlkiabálva jönnek be a hangok a világ minden tájáról. Az idegen szavak zavaros kaleidoszkóppá változnak képzeletében. kusza össze-vissza- ságban rémlenek fel előtte a távoli világvárosok panoráma- töredékei. X. Dr. Zsupán külföldi és hazai folyóiratok között kotorászott a rendelő íróasztalán. Arcát a pánikhoz hasonló kifejezés szürkítette él. Az asztalon még ott hevertek az életmentéshez használt eszközök, a megcsonkított kávéfőzővel. Kézbevet- te, forgatta, majd a sarokba hajította. Eléggé részeg volt, de tovább ivott. Valamikor, a vérmes ábrándok idején egyebet sem tett a fantáziája, mint hazugul hi- zelgett neki. Minden nagy orvostudós, akiről tanult, felcsigázta szellemi kalandvágyát. Mindent lehetségesnek tartott, a meg nem értés kínszenvedését is. A semmi változással nem kecsegtető holnapok azonban olyan vigasztalanul borultak föléje, mint valami koporsótető. Az ilyen elevenen való temetkezés iszonya valóságos dührohamokat váltott ki belőle, s csak pallérozott öntudata mentette meg attól, hogy lázongása ne lépje túl a betegesség határát. — „Fiam. magából tudós lesz!...” — ismételte gúnyosan valakinek a hangját, miközben félresöpörte a folyóiratokat. — Ne hozzon zavarba, kedves professzor úr. Megelégszem én annyival is, hogy jó körorvos lesz belőlem! „És a mellékvese közreműködése? A nagyszerű anatómiai tanulmányok?!” Dörömböltek az ajtón. Óda- sandított, de nem törődött vele. — Maga az, drága profesa- szor úr? Azért sem engedem be. Innen nem vihet el. Szüksége van a hazának a becsületes barmokra is. Erősebben dörömböltek. — Menjen a szomszéd kollegához. Ott vasvillával forgatják a százasokat, hogy rajuk ne penészedjék. Lássa csak, hogy milyen drága a tudomány. A mellékvese hormonműködése? Ugyan kérem. Ne dörömböljön már. Ebben a laboratóriumban én vagyok az úr. Ez a szemétdomb az én katedrám. Azt csak én tudom, hogy mennyit ér itt a becsület... — Sándor!... Engedj be!... — kiabálta odakint az asszony és xázta a kilincset. Zsupán felocsúdott a deliri- ümból. Csendesség szállta meg. Lassan az ajtóhoz támolygott, kinyitotta. Az asszony visszafojtott fel- indultsággal botlott be. Körülnézett, eltette a fiókba a pálinkásüveget. — Sokat iszol mostanában. Az orvos egykedvűen vállatvont. _ Vagy iszok, vagy megőrülök. — Dehát mi bajod?!... Rólad beszél mindenki, csodát emlegetnek, te meg bezárkózol és iszol. — Egy gyilkosságot nem olyan könnyű elfelejteni. — Éppen most gyötrőd ma» gad?! Amikor egy életet mentettél meg?! _ Éppen most. Soha jobbkor. A csodatevő doktort nem hogyja nyugodni a lelkiismo- ret. Zsupánná aggódva, korholva vitázott férjével, erélyes volt és mégis a sírással küzködött. — Máris őrült vagy!... Nem felelhetsz egy másik orvos hanyagságáért. Ne mérj mindenkit a magad mércéjével. — Nekem az a hiteles; — Féltelek... Sándor, ennek rossz vége lesz. — Érdekes. Akkor nem féltettél, amikor rábeszéltél, hogy jöjjünk falura. Csupa remény volt minden szavad. Türelmet, nyugalmat, boldogságot Ígértél. Most meg mást sem hallok tőled, csak azt, hogy menjünk már, menjünk márl... — Igen. Most is azt mondom, hogy menjünk már. Addig, amíg nem késő. Könyörgöm hallgass rám... A doktor gyanúsan csende« volt. — Igazad van... — Aztán minden átmenet nélkül kiabálni kezdett: A magad szempontjából!... KI vagy te? Az élet- társam, vagy a menedzserem?! Mi vagyok én?! Divatos versenyló, akit kantáron fogva vezetnek egyik ügetőről a má* sikra?! Be akarsz futatni l nagydesrbin?! (Folytatjuk!
