Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-13 / 10. szám

t setft én if ek sorokban Nicosiában hétfőn a város török negyedében bömba rob­bant, amely egy személyt megsebesített és megrongálta az ENSZ ciprusi erőinek fő­hadiszállását. Félnap alatt ez volt a második robbanás a török negyedben. A pken jani lakosság hétfőn este nagygyűlésen tiltakozol az ellen, hogy dél-koreai kormány kétezer katonát küld Dél-Vietnamban. A nagygyű­lés szónokai felszólalásaikban megbélyegezték „ saigoni re­zsim segítségére siető dél­koreai hatóságok újabb ka­landját. A Német Demokratikus Köztársaság kü’ügyminiszté- rlunta határozott tiltakozást jelentett be az ellen, hogy a nyugatnémet hatóságok pro­vokációs elhatározása értel­mében a bonni kormány, va­lamint a bonni szövetségi gyűlés különböző bizottságai Nyugat-Berlinben tart ülése­ket. E döntésének az célja, hogy így igazolják Bonnak Nyugat-Berlinre, mint a Né­met Szövetségi Köztársaság ^részére” emelt törvénytelen igényét. Angliában a hétvégi szünet Után újabb 275 élelmiszer és közszükségleti cikk ára emel­kedett, s ezzel 1964. december 16., azaz a jövedelempolitikai nyilatkozat aláírása óta 960-ra emelkedett a megdrágult áru­cikkek száma. A szuezi csatornán áthaladó hajók után fizetendő illetékek­ből származó jövedelem 1964- ben 77 009 876 egyiptomi font volt, szemben az 1963. évi 71 294 000 fonttal. A szuezi csatorna államosítása előtti legnagyobb évi jövedelem 32 233 000 egyiptomi fontra rú­gott. A szovjet tudományos aka­démián befejeződött négy szakosztály az általános és ipari kémiai, az energetika fizikai és műszaki problémái­val foglalkozó, az általános biológiai, valamint az általá­nos és alkalmazott fizikai szakosztály rendes évi köz­gyűlése. A Francia Kommunista Párt február 6-ára és 7-ere orszá­gos pártértekezletet hívott össze azzal a céllal, hogy megvitassa a kommunista na­pisajtó problémáit. Waldeck Rochet az FKP főtitkára az Humanité keddi Számában hangoztatja — bátorítani kell az újságírókat, hogy jól tájé­koztató, változatos és a nagy kérdéseket is elevenen, meg- kapóan tárgyaló lapokat szer­kesszenek. Török parlamenti küldöttség érkezett Algériába. A küldött­ség tagjait Ben Bella elnök fogadta. Tüntetések Dél-Vietnamban Tran Van Huong sajtóértekezlete Külpolitikai széljegyzet: A londoni utazás Saigon, (MTI): Tran Van Huong dél-vietna­mi miniszterelnök kedden saj­tóértekezletet tartott. A mi­niszterelnök első ízben talál­kozott az újságírókkal, a pol­gári és katonai vezetők között múlt szombaton létrejött meg­állapodás nyilvánosságra ho­zatala óta. Tagadta, mintha az Egyesült Államok a december 20-i puccsot követő kormány- válság során nyomást gyako­rolt volna a dél-vietnami ve­zetőkre valamiféle „különle­ges megoldási mód” elfogadta­tása céljából. Azt viszont elismerte, hogy a dél-vict- nami és az amerikai ható­ságok között „félreérté­sek” merültek fel, de eze­ket a félreértéseket — mondotta — sikerült kikü­szöbölni és jelenleg , ben­sőséges és szívélyes” kap­csolatok állnak fenn a dél-vietnami kormány­hatóságok és az amerikaiak között. Tran Van Huong — hozzá intézett kérdésre — azt is cá­folta, mintha az Egyesült Ál­lamok valaha is felvetette volna a „kommunistákkal folytatandó tárgyalások gon­dolatát Dél-Vietnam semlege­sítése céljából” Hozzáfűzte, hogy 1965-ben szükség lesz az amerikai katonai és gazdasági támogatás növelésére, és ez meg is fog történni. Hue-bsn kedden — az ál­talános sztrájk második napján — folytatódtak a kormányellenes tüntetések. A tüntetők megszállták a repülőteret és az AIR Viet­nam légitársaság kénytelen volt leállítani a Saigonból Hueba induló repülőjáratokat. A város belső forgalma is megbénult, az iskolákban szünetelt a tanítás, a pia­cokat nem látták el áru­val. A tüntetők a minisz­terelnök lemondását kö­vetelő plakátokat ragasz­tottak ki a falakra. Az amerikai konzulátussal szemben ugyancsak plakátokat helyeztek el J, következő szö­veggel: „Bízzátok a vietna­miakra saját ügyeik intézé­sét!” Hasonló tüntetésekre került sor a környező tartományok­ban is. Szato - Jshnson találkozó Washingtonban I Szato japán miniszterelnök, | külügyminiszterének Siinának I társaságában hétfőn hivata- | los látogatásra Washington- I ba érkezett. A japán állam- ! férfiakat a repülőtéren Rusk | külügyminiszter fogadta. A TASZSZ washingtoni tu- j dósítójának értesülése saerint i a fő ügyemet az ázsiai prob­lémáknak, elsősorban pedig a japán—kínai kapcsolatok kér­désének szentelik. E kérdés­ben ugyanis messzemenően eltér a két ország álláspont­ja, Japán természetes keres-- kedelmi partnerét látja a Kí­nai Népköztársaságban, • ezért a kölcsönös előnyök Uszleietben tartásán nyugvó kereskedelem fejlesztésén munkálkodik, az Egyesült Államok azonban arra akar­ja rávenni szövetségesét, hogy mondjon le a Kínai Népköztársasággal folytatott kereskedelemről. Az amerikai fővárosban ezenkívül nyugtalanság ural­kodik amiatt is, hogy Japán­ban egyre szélesebb körök­ben hódít a Kínai Népköztár­saság ENSZ-jogainak helyre- állításáért indított mozgalom. Tehertétel továbbá a japán — amerikai kapcsolatokban a dél-vietnami háború problé­mája is. Az amerikaiak be akarják vonni szövetségesei­ket e háborúba, Szato mi­niszterelnök viszont korábban már kijelentette, hogy hazája nem hajlandó katonai segítsé­get nyújtani Dél-Vietnamnák. Washington nyilván ebben a kérdésben is igyekszik majd magatartásának megváltozta­tására bírni távol-keleti szö­vetségesét. A két államfő találkozójá­ra kedden délelőtt sor ke­rült. A tárgyalások napirend­jén a kelet—nyugati kapcso­latok, a dél-vietnami háború és a kínai—japán visaony problémája saerepelt A norvég kommunisták lapja a parlamenti választásokról A Norvég Kojnmunista Párt lapja, a Friheten a kö­zelgő parlamenti választások­kal foglalkozó vezércikkében együttműködést javasol a Nor­vég Munkáspártnak, vala­mint a Szocialista Néppárt­nak, hogy közös erővel több parlamenti mandátumot sze­rezhessenek. Ilyen együttmű­ködés esetén a polgári pár­toknak semmiképpen nem lenne meg arra a lehetőségük, hogy az új parlamentben megszerezzék a többséget —, hangoztatja a lap vezércikke. Amerikai diplomata botránya Koppenhágában Nemrégiben visszataszító botrány történt Koppenhága egyik központi utcájában. A dán bűnügyi rendőrség most vizsgálja az ügy körülményeit. Amikor hirtelen esni kez­dett az eső, egy kerékpározó munkás megállt a járda mel­lett, hogy felvegye az esőkö­penyét Előtte egy diplomá­ciai rendszámmal ellátott nagy személygépkocsi állt. A munkás éppen esőköpenyét gombolta, amikor a gépkocsi­ból kilépett egy férfi és va­lamit mondott neki angolifl. A kerékpáros nem értette az idegen nyelvet, de még a száját sem nyithatta ki, hogy válaszoljon a külföldinek, amikor az ököllel az arcába vágott. Ezután a diplomata beült a kocsijába és eltűnt. A járó­kelők azonban, akik tanúi voltak a durva jelenetnek, megjegyezték a kocsi rend­számát és közölték a rendőr­séggel. Kiderült, hegy a ko­csi tulajdonosa az amerikai nagykövetség egyik munka­társa, tagja annak a tanács­nak, amely á Dániának nyúj­tandó amerikai katonai „se­gély” kérdéseivel foglalkozik. A Land og Folk című lap a történtekkel kapcsolatban a következőket írja: az egyet­len tanács, amit ennek az amerikai tanácsadónak adni lehet az, hogs’- pakolja össze a holmiját és amilyen gyorsan csők lehet, hordja el magát Dániából. A pár soros jelentés, amely tudatta, hogy Koszigin szovjet miniszterelnök — angol kollé­gájának meghívására — a ta­vasszal Angliába látogat, ért­hető érdeklődést keltett. A Szovjetunió világhatalom, a földünk békéjéért elsősorban felelős két óriás egyike: veze­tőinek látogatásai így termé- I szetszerüleg a közérdeklődés j homlokterében állanak. Ám a hír nemcsak azért ha- j tott nagy erővel, amikor csak- I nem egy hónapja az angol saj­tó szellőztetni kezdte, hogy Ko­szigin meghívása küszöbön áll. Az adott pillanatban ugyanis szinte minden korábbinál éle­sebb fénybe állította a Wilson- kormány külpolitikájának el­lentmondásait. A hír kiszivár­gásának másnapján a konzer­vatív ellenzék lapja, a Daily Telegraph egyál talán nem alaptalanul írta le: „Wilson­vak meg kell győznie a mun­káspárt balszárnyát, hogy leg­alább olyan sürgetőnek tartja az új békekezdeményezést a Szovjetunió irányában, mint a NATO nukleáris■ erejének kol­lektivizálását.” Ha <rt a mondatot „meg­fejtjük". maris megkapjuk a2 angol külpolitika ellentmon­dásainak, finomabb szóhaszhá- j lattal: „kényes kiegyensúlyo­j zott diplomáciájának” kulcsát. , Harold Wilson éppen azokban j a napokban tért haza Washing- ; Ionból, ahol Johnson elnökkel ' a közös atlanti haderő meg- j teremtésének lehetséges válto­zatairól tárgyalt. S máris to­vább készült Bonnba — ahol a j jövő héten folytatja majd az eszmecserét, ugyanebben a tárgykörben. Ugyanakkor azon­ban a munkáspárt választási programjában az utca emberé­nek szemében a legvonzóbb külpolitikai elem a kelet— nyugati kapcsolatok to­vábbépítésének. a leszerelés felé vezető út egyengeté- sének ígérete volt. Ezért Is érezhette szükségét Wilson, hogy a NATO-diplomáciának tett gesztusait némileg ellensú­lyozni próbálja egy újabb kelet —nyugati párbeszéd lehetősé­gének felvillantásával. Nem véletlen, hogy a londoni lapok olyasmiket is pedzettek, mi­szerint Johnson nem ellenezné, ha Wilson egy csúcstalálkozó lehetőségeit is kipuhatolná. Az angol külpolitika e sajá­tos kétarcúsága nem változtat azonban a tényen: a kapcsola­tok továbbfejlesztése végső so­ron jótékony hatással lehat a nemzetközi helyzet egészére, amellett, hogy mindkét ország — mind a Szovjetunió, mind Anglia — számára előnyökkel járhat. Legfeljebb arra figyel­meztet, hogy várakozásainkban vessünk számot a londoni uta­zás lehetőségeinek realitásai­val. Ami pedig a Szovjetunió és Anglia közvetlen kapcsolatait illeti, — gazdasági és kulturá­lis küldöttségek cseréjéből, kölcsönös kiállítások tapaszta­latából is tudhatjuk — az egy­más jobb megismerését célzó munkálkodásnak ez a formája láthatólag fejlődik. — Az össz­képbe igen kedvezően illeszke­dik be a minapi jelentés is, amely hírül adta, hogy a két ország igen magas színvonalú és mindeddig páratlan mező­gazdasági tudományos együtt­működési megállapodási kö­tött. Remélhető, Koszigin lon­doni és Wilson ezt követó moszkvai látogatása további elemekkel gyarapítja a szovjet —angol együttműködés ered­ményeit. Azt azonban csak az elkövet­kező hetek-hónapok nyugati, s ezenbelül a brit külpolitika — mutatja meg, hogy a feltétlen érdeklődéssel várt Koszigin—• Wilson párbeszéd hozhat-« majd legalább bíztató előjele­ket a világpolitika sorskérdé­seinek további alakulásában. Ameiikai dokkmunkás­sztrájk Hozzávetőleges számítások szerint naponta 25 millió dol­lár kárt okoz az ameiikai gaz. daságnak „ keleti partvidék dokkmunkásainak sztrájkja. A kikötőben jelenleg több mint kétszáz személyszállító és te­herhajó vesztegel, ki- és be­rakodásra várva. Angol agresszió Jemenben Szanaa (MEN) A jemeni külügyminiszté­rium hétfői közleménye sze­rint december hónap folyamán angol katonai repülőgépek több ízben megsértették az ország légiterét, január 9-én pedig több határmenti községre tüzet nyitottak. Jemen a brit kor­mányt tekinti felelősnek a tér­ség biztonságának és békéjé­nek megbontásáért, ami súlyos következményekkel járhat. A külügyminisztérium a nyi- latkozat szövegét megküldte Jemen állandó ENSZ-képvise- letének. Gerencsér Miklós: TANÚK NÉLKÜL 3• Kisregény — Ej, Liszka, vénségesre is koraszülött maradtál — feddte meg mindjárt egy másik öreg­asszony. _ Kinek kellenek azok a medáliák!... Már mentek el az udvarról, s az orvos felesége magába Té­vedve hallgatta, ahogy az öregasszonyok még mindig vi­táztak: — Csak ne bántsd az ura­mat! Az is nagy ember volt! Főgépész volt a Král Elisabeth­en! Amikor kilőtték a japá­nok, mankón gyalogolt haza Sanghaiból! ... IV. Tétován gurul dr. Zsupán kocsija, szinte érződik, hogy céltalan ez az út Jobb oldalt hatalmas kukoricatábla, szélé­ben terméssel megrakott pót­kocsik. Jókedvű társaság reg­gelizik az árokparton, vala­mennyien integetnek, amikor megismerik az orvos kocsiját. Zsupán viszonozza a köszö­nést, lassan tovább gurul, el­hagyja az ismerősöket, megint pucér szántóföldek tárulkoznak eléje az út két oldalán, egészen a horizontig. Gondolatai a borongás idő­höz idomulnak. — A horizont... Milyen tág... Bőséges hely van benne ahhoz, hogy ne érezze magát fogoly­nak az ember. Hát rabja lesz az önámításnak? Én is megta­nultam szép igékkel takargatni a gyávaságom? Fütyülök rád, gyönyörű horizont. Akármilyen tágas bévülről, kívül tágasabb. Ki innen, kitörni, amíg el nem hülyít teljesen ez az akáclom­bos rezervátum... Gázt ad, megugrik a kocsi. Hiába sürgeti magát, hogy . kitörni, — tudja, — ez lehe- I letten. Különben Is: hajlandó- i sága inkább önvigasz, mint a ' meggyőződés parancsolta kény- ! szer. Bármennyi], tépelődik i miatta, még mindig nem képes rendet teremteni kavargó in­dulatai között. Határozza el magát és merészen kanyarod­jon vissza eredeti becsvágyá­hoz, vagy ülepedjen bele vég­legesen a körorvosi állásba? Az előbbi iránt, ha bevallatlanul is, megrendült az önbizalma. Az utóbbitól retteg, termé­szetellenesnek érzi 30 éves éle­te, mert az ifjúság jobban ked­veli a kockázatot, mint a vég­legességet. pláne, ha ráadásul reménytelenül szürkének ígér­kezik ez a véglegesség. Eár- milyen sikerrel gyakorolja az erkölcsi önfegyelmezést, mos­tanában ie-lepottyan a mély­pontra, aztán kétségbeesetten kapaszkodik fölfelé, hogy me­gint hinni tudjon. Ez a nap, amelyet családja ünnepnek te­kint, neki vajmi kevés örömet jelent, sőt borús alkalom arra, hogy kétségei szabadabban tomboljanak. Bekapcsolja a rádiót, idege­sen csavargatja a kereső gomb­ját. Egymást hajszolva, egy­mást túlkiabálva jönnek be a hangok a világ minden tájá­ról. Az idegen szavak zavaros kaleidoszkóppá változnak kép­zeletében. kusza össze-vissza- ságban rémlenek fel előtte a távoli világvárosok panoráma- töredékei. X. Dr. Zsupán külföldi és hazai folyóiratok között kotorászott a rendelő íróasztalán. Arcát a pánikhoz hasonló kifejezés szürkítette él. Az asztalon még ott hevertek az életmentéshez használt eszközök, a megcson­kított kávéfőzővel. Kézbevet- te, forgatta, majd a sarokba hajította. Eléggé részeg volt, de tovább ivott. Valamikor, a vérmes ábrán­dok idején egyebet sem tett a fantáziája, mint hazugul hi- zelgett neki. Minden nagy or­vostudós, akiről tanult, fel­csigázta szellemi kalandvá­gyát. Mindent lehetségesnek tartott, a meg nem értés kín­szenvedését is. A semmi válto­zással nem kecsegtető holna­pok azonban olyan vigasztala­nul borultak föléje, mint vala­mi koporsótető. Az ilyen ele­venen való temetkezés iszo­nya valóságos dührohamokat váltott ki belőle, s csak pal­lérozott öntudata mentette meg attól, hogy lázongása ne lépje túl a betegesség határát. — „Fiam. magából tudós lesz!...” — ismételte gúnyosan valakinek a hangját, miközben félresöpörte a folyóiratokat. — Ne hozzon zavarba, kedves professzor úr. Megelégszem én annyival is, hogy jó körorvos lesz belőlem! „És a mellékvese közreműködése? A nagyszerű anatómiai tanulmányok?!” Dörömböltek az ajtón. Óda- sandított, de nem törődött ve­le. — Maga az, drága profesa- szor úr? Azért sem engedem be. Innen nem vihet el. Szük­sége van a hazának a becsüle­tes barmokra is. Erősebben dörömböltek. — Menjen a szomszéd kol­legához. Ott vasvillával for­gatják a százasokat, hogy ra­juk ne penészedjék. Lássa csak, hogy milyen drága a tu­domány. A mellékvese hor­monműködése? Ugyan kérem. Ne dörömböljön már. Ebben a laboratóriumban én vagyok az úr. Ez a szemétdomb az én katedrám. Azt csak én tudom, hogy mennyit ér itt a becsü­let... — Sándor!... Engedj be!... — kiabálta odakint az asszony és xázta a kilincset. Zsupán felocsúdott a deliri- ümból. Csendesség szállta meg. Lassan az ajtóhoz támolygott, kinyitotta. Az asszony visszafojtott fel- indultsággal botlott be. Körül­nézett, eltette a fiókba a pá­linkásüveget. — Sokat iszol mostanában. Az orvos egykedvűen vállat­vont. _ Vagy iszok, vagy megőrü­lök. — Dehát mi bajod?!... Rólad beszél mindenki, csodát emle­getnek, te meg bezárkózol és iszol. — Egy gyilkosságot nem olyan könnyű elfelejteni. — Éppen most gyötrőd ma» gad?! Amikor egy életet men­tettél meg?! _ Éppen most. Soha jobb­kor. A csodatevő doktort nem hogyja nyugodni a lelkiismo- ret. Zsupánná aggódva, korholva vitázott férjével, erélyes volt és mégis a sírással küzködött. — Máris őrült vagy!... Nem felelhetsz egy másik orvos ha­nyagságáért. Ne mérj minden­kit a magad mércéjével. — Nekem az a hiteles; — Féltelek... Sándor, ennek rossz vége lesz. — Érdekes. Akkor nem fél­tettél, amikor rábeszéltél, hogy jöjjünk falura. Csupa remény volt minden szavad. Türelmet, nyugalmat, boldogságot Ígér­tél. Most meg mást sem hallok tőled, csak azt, hogy menjünk már, menjünk márl... — Igen. Most is azt mon­dom, hogy menjünk már. Ad­dig, amíg nem késő. Könyör­göm hallgass rám... A doktor gyanúsan csende« volt. — Igazad van... — Aztán minden átmenet nélkül kiabál­ni kezdett: A magad szempont­jából!... KI vagy te? Az élet- társam, vagy a menedzserem?! Mi vagyok én?! Divatos ver­senyló, akit kantáron fogva vezetnek egyik ügetőről a má* sikra?! Be akarsz futatni l nagydesrbin?! (Folytatjuk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom