Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-10 / 8. szám
Cseres Tibor: EDZES Kegyetlen és ártatlan. Odaadó, és csak a maga boldogságával törődő. A tizenhat éves leány. Ádáz és esendő áldozat. Még nem tudja, hogy a tiszta szív örök hűségre kötelez. S még azt sem tudja, hogy a tiszta szív félelmetes. Zsuzsi. Egyesületben úszik, még télen is, hetente kétszer. Tavasztól mindennap. Tomi szigorú: „Menj a ligetbe, öcsi, vagy a moziba, ha valamit akarsz!" Tamás: tanár, valamikor tán bajnok is volt, most negyvenéves és: Tomi. S az uszoda szent. Tomi védi a lányokat. És mégis azt sugdossák a lányok: „Vali csakis úgy szerezhetett bajnokságot, hogy Tamás oktatta... még éjjel is. És vitte autóján. víztől hazáig, hazulról a vízig." Vali továbbállt. de Tomit nem izgatja a világhír. Neki az a hivatása, hogy védje a medencében a lányokat. Bár a fiúk is szeretik, tisztelik, mert nem szól. ha a parton tenyérben látja valamelyik lány vállát. Az a lány dolga: ..Csak vízbe ne ugorjaink együtt!" Ezért egy kicsit mindenik lány szerelmes Tomiba. Csakhogy tudják, itt a főiskolán legalább száz lány mozog a keze alatt! Ugrál, amíg ő pattogtat. Tominak mindig csak egy kell. A feleségén kívül, ezt tartja a suttogás. Sóvárogni viszont nem érdemes. Ezért nem is bánják, hogy nős. Hogyan is állhatna meg ennyi trikóé leány előtt. És mégis a kocsi ritkán üres. A vajszínű kocsi. Tominak igazi sportoló alakja van, bár deres már a haj füle. mögött. S ezért néha hirtelen megjelenik a a helyettesé, hollóképű .férfi, s átveszi áz edzést. Hogy Tomi kocsiba ülhessen valakivel. Bár tegnap, tegnapelőtt is ntaS nélkül ment el. Mindegy! Annyi vágyakozás nem bimbósodHatik hiába! Ahol megnyitott érzés villog, ott ne Volna egy csöppnyi remény? A lány a kapu felé tart a kert ösvényén. Szép. Alakja szabályos. Járása kemény, rugalmas. Szembenéz a nappal. Vonásait elfedi ezer napbarnított leány arca. O is csak a levegőt látja. Kilép az utcára. De megtorpan, mintha elfelejtett volna valamit. Lám, mégis megakadt szeme egy bimbózó rózsatőn. Az húzta visz- sza. Leguggol s két szálat el- fűiészel körmével. Táskájába teszi a két rózsát Aztán gondol egyet, megcsókolja az árván meredő csonkokat. „Jaj, csak nehogy aztán a helyettes oktasson ma!" Az uszoda kapuján egy nagy nő lép be, de vétkezés közben eszébe jut: „Valami szép fonal kéne! De a kabinosnénak sem fehér, sem arany, sem ezüst fonala nincsen, csak spárgája, madzagja. Az nem jó.” A tükörben emiatt kétsége támad: „Elég szép vagyok-e? Hogy átadhassam neki?” A trikó azt mondja a tükör- , nek: „Majd megszakadok, idefent két ponton, s ott lent hátul csupa erő feszít. Csupa repedhetnék vagyok!” S a napfényben odakint mégis hátira kell lendíteni hirtelen a rózsákat: egyik marokba rejteni a fejüket, a másik kéz ujjaival a tövisek tövét szorítva. Startkövön ül Tomi. Oktat. Fiúknak magyarázza a * vállmunkát. Köréje gyűlnek. Ez jó most. Köszönés nélkül oda lehet menni, oda lehet állni. Még biccenteni se kell. ..Miért ne én lehetnék, akii Igazán szeret?” — gondolja éppen most Zsuzsi, s az most mindegy, hogy felesége is van Tominak. Mert Zsuzsi képzeletében még nincsen olyan szó, hogy: örökre De olyan sincs, amíg élek! Csak azt érzi, teste világít, és Tomi talán még a fiúk csupasz bordáin át is látja őt: „S ha már en gémét látsz, biztosan észrevetted a rózsákat is hátam mögött, hiszen pirosabbak nálam.” „Miért ne éppen én lehetnék az?” Füttyszó. Fiúk a startköveken. Füttyszó: fiúk csöb- banása. Habok kúsznak a kötelek között. Most mindenki a vízre néz. Még Tomi is. Egy lépés Előre. Semmi Aztán mégis megfordítja fejét. Na, ugye? Zsuzsi úgy látja (s nem csodálkozik rajta), hogy Tominak tátva maradt a szeme. Ha estig is várna, ilyen alkalom akkor se jön! — A mi kertünk most nyílik... Tomi elébb nem nyúl a rózsák után. Medence partján ő még nem kapott virágot. Másutt sem igen. hiszen azt a lányoknak adják győzelem után. — Igen? Talán: a mi kertünkben... — Igen. Most nyílik, és nagyon sok van! Mert, ha nagyon sok van belőle, akkor csakugyan el kell fogadni. Megszagolja a virágot a férfi, és a lányra néz. Hátha még az arcát is látná. Az úszólányok arca rózsanyíláskor azonban egyforma. Tíznek van egy arca. Csobbanva érkeznek a fiúk. Éppen annyi idő marad: ..Köszönöm". Leteszi o rózsákat a betonra. maga mellé, s mái mondja is a futam tanulságát a fiúknak, látatlanban. Zsuzsi tudja, igy kell lenni ennek, olt sem maiad. Bárhová húzódnék. Tomi őreá néz a következő start után. És igaz! Elhangzik a füttyszó, megint habzik a víz és Tomi szeme lányok között keresgél. Csak ám Zsuzsi nem bolond most a lányok közé ülni, úgy támaszkodik nappal szemben a lépcsőn, hogy található legyen. Felemekednek a rózsák. Mosolyog Zsuzsi. „Jaj! Bár szúrná meg' a tövis!” A tövis megszúrja Tomit! ö megsZopja ujját s mosolyog, és Zsuzsit nézi. Vérző ujjábán lappang egy fenyegető, játékos mozdulat. Lehel, hogy nem emlékszik a Zsuzsi névre? Lehet, de nem gondol most a feleségére Tomi, s ez éppen elég!” „Miért ne éppen őt választanám” — gondolja Tomi És Zsuzsi bodogan visszamosolyog. Most senki fiú nem tehetné bombázva az ő vállára a mancsát. Ezt meg Tomi érti. Bele Is borzong. ,.Ez nem olyan lány, aki törleszkedik! Ez olyan, aki nem felejt, de azt követeli, mindent felejtsek el!” Mikor a fiúk célba csapnak kiszállnak a vízből, hogy szárazon hallgassák meg a befejező magyarázatot. Képével a medence fölé hajolva hadonász Tomi. de most már mindig úgy. sohase háttal annak a lépcsőnek, amelyen nappal szemben támaszkodik valaki. — No. jól van, fiúk. labdázhattok! — ereszti el őket, s fordulatában majdnem rálép a lányra. Zsuzsi ott ül a rózsák mellett. Tominak egy pillanatra eszébe jut, akit e szerint a lány szerint el kellett volna épp felednie. — Még nem te következel — mondja szelíden. — Tudom! Csak a töviseket nyúzom le. Már . csak a virágokkal törődik. Nyugodt a hangja, igen biztos a dolgában. Kényelmes, de mégis sürgős léptekkel a tussoló felé indul. Zuhog nyakára a hideg víz, s a lányra gondol. Amikor koponyára mosott hajjal napvilágra kerül, ismét helyükön a rózsák, a a lány odébb hasra fekve dudol, a medencébe csöngeti biztos hitű karját. Az ádáz biztonság láttán megrémül a férfi, s ha csak szemmel is, menedéket keres valamerre. Ekkor lép ki az öltözőből frissen, szárazon kollégája, a hollóképű. Int neki. Köszönésül, közelítésül. Csepeli Szabó Béla: Két legényke balladája A Duna szélén, ott. ahol a földre szürke füst hajol, egy nagy, agyagdomb peremén, bírókra kelt két kislegény. Az egyik szőke, nyurga volt, sápadt, merengő, mint a Hold, a másik barna és zömök, mint egy csomós akácfarönk. összecsaptak. A mostoha külváros két konok fia, hogy eldöntsék: ki „ különb? —■ Talpuk alatt döngött a föld: — Odaváglak — szólt a szőke. s tántoroglak gőzölögve. Fejük felett olvadt a Nap, ruhájuk foszlánnyá szakadt, testük csupa horzsolás volt, s büszkeségük egyre lángolt: — Add meg magad! — Én? Soha! — Földhöz váglak, ostoba!... A játékból, íme mi lett: virtus, küzdelem, ütközet. Tépték egymást, s jaj, leszakadt alattuk a napszítta part!... Ó, szálló, baljós fellegek! Hová tűnt M a két gyerek? A két konok kis bronz-alak, lent birkózott x tíz alatt. Arcuk reszketett, mint az ég kék ernyőjén játszó vidék, szájuk bimbóként széthasadt, szemükre úsztak a halak... ölelték egymást: két kis ág, megbékélt kedves cimborák, g mire lement a sárga Nap, partot értek a fák alatt... S hogy este lett, a domb megett. két házikóra árny esett, s a szélben ringó görbe fák, elsírtak egy halk balladát... Filmscrok löl kiskutya Saeitemes. kacagtató, tanulságos. Walt Disney ismét olyan mesteri rajzfilmet. alkotott, amely minden bizonnyal karriert fut be nemcsak nálunk, hanem szerte ti világon. Ebben a műfajban az utóbbi években aligha látott a közönség ilyen filmet, mint a 101 kiskutya. Mesteri rajztechnikáján, ötletes figuráin, a 101 kiskutya ki land jairt jól szórakozik nemcsak a gyermek, de a felnőtt is. Nem elsősorban a technikai bravúr, a rendezés teszi rangossá ezt az amerikai filmet, hanem a gondolatok gazdagsága. A mf«- ga nemében lírai ez a film szeretetre vágyó házaspá- rávaj, az efnbari jó iránti érzékenységével. Emberi érzések, viszonylatok vibrálnak a filmben, az epizódokban, miközben az alkotó elmeséli a 101 kiskutya történetét. A kulturális élet hírei Victor Hugo összes művei Victor Hugo műveinek legteljesebb kiadása most fog megjelenni Párizsban, Francis Bouvet gondozásában (Kiadó: Jean Jacques Pauvert). Eddig megjelent: 1. Költemény; k, II. Romantikus regénynek. III. Színház és kritika és legújabban a IV. kötet Politikai- művek és különféle írások. Még nem jelent meg és sok akadályba ütközik az V. kötet kiadása, amely Victor Hugo rajzainak katalógusát, az író feljegyzéseit, valamint kortársainak vallomásait tartalma ná. Párhuzamosan készül annak a 276 levélnek „ kritikai kiadása is. amelyeket Victor Hugo Juliette Droustnak írt. Nem akad merész vállalkozó. aki Rómában színre h zná ,.A helytartót" Gian-Marin Volonté olasz színész 8 hónap óta azon fáradozik, hogy találjon olyan római színigazgatót, aki hajlandó színre hozni Rolf Hoch- huth „A helytartó” cfmű darabját. A darab tavaly olasz fordításban megjelent aFeltri- nelli kiadónál, de a színházi előadást, nyilván a Vatikán közelsége miatt, eddig egyetlen tómai színház sem kockáztatta még. Vita a színes televízió körül A hollandiai Hilversumban december 10-én értekezletet tartottak a nyugat-európai országok televízióállomásainak képviselői, de nem tudtak megegyezni abban, hogy milyen közös rendszer alapján fejlesszék a színes televízióadásokat, A javasolt háromféle rendszer, amelyek között választani kellene: „ kipróbált amerikai NTSC, amelyet Japánban és Hollandiában is alkalmaztak mór, a franc!., Secam, valamint a német PÁL rendszer. Az értekezlet állítólag azért nem tudott közös nevezőre jutni, mert a franciák és a nénietek egyaránt makacsul ragaszkodnak saját rendszerük bevezetéséhez nyugateurópai szinten. , A „Világ legnépszerűbb" filmszínészei Hollywoodban a ltasezasike- rek alapján történő 28. évi közvéleménykutatás megállapította, hogy a világon a legnagyobb mozijövédelmet biztosító két filmszínész: Cary Grant és Doris Day. A két filmszínész három év óta egyfolytában. tartja ezt a rangot. Érzéssel, értelemmel (S*akonyi Károly: Túl a városon — Magvető Könyvkiadó) Az egymás iránti figyelemnek, a kölcsönös megértésnek és jóakarátnak az áhítása sugallta Szakonyi Károly — az első kötete után már széleskörben ismert fiatal író — űj elbeszéléseit. Könyvének hősei szerény és magányos, halk s egy kicsit mindig védtelen típusok, olyan emberek, akik inkább emlékeznek, mint élnek. inkább tűnődnek, mint cselekednek. S többnyire magáról a szerzőről vallanak a novellák. Lehetetlen őket anélkül olvasni, hogy ne gondoljunk az íróra is. majdnem úgy, miként versek olvasása közben a költőre gondol az ember. Szakonyi alig tesz valamit azért, hogy észre ne vegyük, mennyire ő maga az. aki tartós hálát érez minden jó szóért, s mennyire ő az is, akinek ellenszenves minden cinizmus és közöny. Bizonyos alkati, „természeti" tulajdonságokkal is összefügg tehát Szakonyi novelláinak szemlélődő jellege, s mint minden, amiben keresetlenül nyilvánul meg az egyén, niár csak emiatt is érdeklődést támasztanak ezek az elbeszélések. Megvan bennük az, amit az írás személyes hitelének szokás nevezni. S a jól érzékelhető személyes motívumokat még egyéb is megtámogatja. Azt áz eltökéltséget, amellyel e novellák elutasítanak mindent, ami komor és rideg, azért is izgalmasnak érezhetjük, mert magunk ugyancsak ismerhetjük ezt az indulatot. Volt idő, amikor egyesek az alapvető erkölcsi normák megsértésével kívántak „nevelni”, s ez nemcsak Szakonyinak és a hozzá hasonló íróknak érzékenységét és önérzetét bántotta, hanem mindenkiét, aki szocialista módra értette az emberiséget. E szelíd hangú elbeszéléseknek valósághitele Van tehát, Szakonyi novellái, ha csendesen is, de határozottan tagadják azt, ami idegen a szocialista társadalom erkölcsétől, s fontosnak, értékesnek mutatnak sok mindent, ami valóban lényeges. S mégis, valami hiányérzetünk támad e könyv olvasásakor. Sokan azt mondják Szakó- nyiról: ereje a lírában és a hangulatfestésben van, s áz az érzésünk, mintha egy kissé maga az író is elhinné, hogy számára csakugyan elégséges az érzelmi fogékonyság, az ép, emberséges érzés. Kár volna, ha így gondoná, hiszen elbeszélései minden szépségük mellett is asért halványulnak el néha, mert túlságosan is a sejtéseire támaszkodik. Sokkal többet nyújt, mintáz irodalmi erkölcsptédikátorok, de a túlságosan is egyoldalú érzelmességért neki is drágán kell fizetnie, A Vallomások novellában című ciklús darabjaiban például egy nagyobb- szabású mű arányát váltja fel aprópénzre, egy önéletrajzi jellegű regény minden jel szerint többre érdemes anyagából formált színes, ám nem túlságosan érdekes mozaikot, láthatóan nem azért, mert mindenképpen ezt akarja, hanem, mert hiányzik nála a nagyobb kompozícióhoz szükséges összefogó gondolat, eszme. S méginkább szembetűnnek a hasonló eredetű bajok a kötet egyik, viszonylag terjedelmes írásában, az Emberi üdvözletben. Szakonyi regénynek nevezi ezt a müvét, holott épp az nincs meg benne, ami a regényt regénnyé teszi: a valóság képének bonyo- dalmasságá, a kor eleven és világos képe, az eligazódáá és felfedezés élménye, izgalmas- sága. Szakonyi olyan szinten ragadja itt meg az egymás Iránti felelősségnek az eszméjét, s ezenbelül a szeyetet- gyíílölet kérdését, amelyen az minden különösebb Írói elmélyülés és töprengés nélkül is megragadható. Ha regényt akar, érzékeltetnie kellene azt is, ami viszonylag állandó, s azt is, ami folyton változó, megújuló az emberek tudatában és tetteiben. Meg kellene keresni azokat a pontokat, amelyeknek mozgásával szüntelen változások állnak elő életünkben, £ amelyek mind előbbre tolják a szellemi, esztétikai ellenállásnak azt a vonalát, amellyel az írónak dolga van. Ami Szakonyi egyéniségét, tehetségének sajátosságát illeti, sokkal nagyobbak annak a lehetőségei és tartalékai, semhogy valamiféle ellentét legyen közte, s a kor esztétikai követelményei között. Érzelmesnek mondtuk Szakonyit, s nem érzelgősnék. Súlyosan, tömören teszi le ő a szót még akkor is, ha „lírizál”, elutasít mindent, ami mögött nem áll ott saját, tulajdon élménye, észrevevése, képzelete, s ez igen nagy erő. S minden érzél- messége ellenére megvan Szakonyinak az a képessége is, hogy (áz Akvárium című novellája a példa rá) iróniával, tehát felfokozott kritikával szóljon még arról is, amit olykor rtiegbocsáthatónak tart, Kiművelt érzékű író, mondhatnánk róla. Minden esélye megvan arra. hogy hamarosan azt Is elmondhassuk: érzékeny értelem. H. % — Folytasd az edzést — mondja halkan —, ő következik. Zsuzsi felé emeli állat. Mentében lehajol a rózsákért, hogy míg felpillant a lány, kiléphessen ajándékával, a szabad, vállalkozó világba. Az öltözőn keresztül. A nap nem hunyorog. Zsuzsi egyenletesen, tempósan ússza a távot. S a bé- nyulás után és két füttyszó között odahallgat a hollósza- vú trénerre. Boldog. Odakint az autóban várja Tomi! Micsoda ügyes, micsoda tapintatos ember! — Vigyázzon a lábmunkára! Szerencséd, hogy megázol! Lám, milyen büszkévé tesz a siker! S amint vége az úszásnak, repül flótázva az öltözőbe. — A lábmosó lavórt! — kiált már a szekrénysor elejéről. — Nem lehet — dünnyögi mélyről a kabinosnéni s alig bír megfordulni, hogy a szekrényt nyissa, olyan boldog az arca. Feleselés nélkül a csaphoz kell vonulni lábmosásra. Megtörli a lábát Zsuzsi (még mindig íuvolázik), de azért csak odanéz, ahol a lavór szokott ülni. Megint csak a kabinosasszony hátába ütközik. Amint új kabint kell nyitni mégis, megáll a cipőkanál Zsuzsi kezében, megáll a lélegzete is: két piros rózsa a lábmosó lavór tiszta tavában. Ezek más virágok, határozza el. s nem néz többé a lavór felé. Hanem röpül ki az uszoda elé. S nem hiszi, hogy sem Tomi. sem autó. Vár negyedórát. Sír egy rövidet. Nem sós, keserű a könnye. Dühös lesz. Attól felszárad - a könnye. S elmúlik nyomban a dühe is. Ádáz és esendő. Arcán a tiszta szív félelmes két re- dőjé. Mintha semmit se gondolna, visszalép a csarnokba és vár. Kiáltásra vár. — Kabinosnéni! Kabinos! — hángzik fel jól hátul a kiáltás. Zsuzsi beiibben, a lavórhoz. Ki sem emeli a két rózsát, alig is ér foszlott szárukhoz. Nyakban megtörli a fejét mindkettőnek. Hadd legyen szomorú a vén kabinosasszony! S a tizenhat éves lány tíz- szertíz ártatlan arcával kilép a napfényre.
