Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-09 / 7. szám
Készül a keményítő Demecserben le tessék-lássék módra! Beiskolázaílan traktorosjeiöltek — Munkaegység jóváírás tanulásért Kislétán — Miért nem igénylik tt szak filmeket? Ebből lesz a keményítő. A Szeszipari Országos Vállalat dcmecseri üzemében Baráz Péter csoportvezető (jobbról) igen jó eredményeket ért el a burgonya feldolgozása során- Nagy János munkással az ülepített keményítőből rett minta minőségét ellenőr zL Foto: Hammel J. Befejezték a nyíregyházi északi nagykSrét első részének földmunkáját A városrendezési tervnek megfelelően mintegy 15 millió forintos költséggel új körút kialakításét kezdték meg Nyíregyházán. Az északi nagykörút néven ismeretes 20 méter széles, két nyomsávosra tervezett út első szakaszának földmunkáit befejezték, s átadták. Ez a szakasz a Sóstói úttól félkör alakuan a Szegényház térig tart. Körülbelül egy kilométer hosz- szú- Eddig 1,3 millió forintot költöttek rá. Több mint 30 000 köbméter földet mozgattak meg, illetve szállítottak el. Tavasszal megkezdik a közművek hálózatának lefektetését és még az idén egy részét kőburkolattal is ellátják. Arckép, közelről Ambmsz Halk szavú, csendes ember Ambrusz József, a T1TÁSZ erőművének hegesztője. Főnöke szerint nyugodt és nagyon jól dolgozik. Tizenhat éves szakmai múlt van a háta mögött, s még a legkényesebb feladatokat is rá merik bízni. S talán éppen itt van szerepe a nagyfokú nvugodságának. Munkával kezdődött számára az új év. Meghibásodott az egyik pakuraszi- vattyu. — Ez súlyos hiba, — magyarázza tagoltan. — A hatalmas kazánokat pakurával fűtjük. s ezt szivaty- tyu továbbítja- Lapátolni nem lehet. Ha elromlik, leállnak a gépek. De nemcsak nálunk, — hanem a konzervgyárban, gumigyárban és a dohányfermentálóban is. Tőlünk kapják ugyanis a gőzt, ami egyes munkafolyamatokhoz nélkülözhetetlen. A hiba elhárítása ilyen esetben nem tartozik a legbonyolultabb feladatok közé. Már csak azért sem, mert az erőmű vezetője szinte percről percre pontosan leírja, hogy mit kell tenni. De mégis van itt egy mozzanat, amely alighanem minden hegesztőt gondolkodóba ejtene: a pakuravezeték hegesztése. — Ehhez a munkához nagy pontosság kell, — folytatja Ambrusz József, — 'és főleg nagy nyugod- ság. A pakura ugyanis. ha nem szakember nyúl hozzá, — robban, akár a bénán__ Mielőtt hozzányúltam volna, minden mozzanatot átgondoltam. A legapróbb részletekig. Tudom, hol az a határ, ahol meg kell állni. Új év volt. Az emberek az átmulatott éjszakától mámorosán járlak az utcán, Ambrusz József viszont tiszta fejjel hajolt a pakuravezeték felé. A nehezén hamar túljutott, minden baj nélkül. És mire kezdődött az üzemekben a munka, már nem volt semmi fennakadás. (bf) Két járásban néztük meg a mezőgazdasági szakmunkás- képzés helyzetét. A tapasztalatok elgondolküztatók és cselekvést igénylők, de tanulságul szolgáinak a jövőre is. A nyírbátori járás szövetkezeteiben a tél folyamán a különböző szakmunkásképzőkön összesen 318 hallgató, míg a baktaló- rántházi járásban működőkben 287 tsz-tag tanul. Lehetne több is. Pedig ebben az esztendő- ben megnövekedett a szövetkezeti gazdáit, fiatalok, nők tanulási kedve, de ezzel nem számoltak eléggé. Szép számmal vannak szövetkezetek, ahol a vezetők gondoltak erre, s a tanfolyamok hallgatói és az előadók megkapják a szükséges . támogatást. Akadnak azonban olyan tsz-ek is, ahol bizony nem, vagy nagyon tes- sék-lássék módon kezelik a szakoktatást. Két tanfolyam Aporligeten A Nyírbátori Járási Tanács mezőgazdasági osztálya például nem tervezett az idén Nyírgyulajban oktatást. De az emberek igényelték, megszervezték, s most zavartalanul folyik a tanítás. Vonzó hatása volt az aporligeti példának is. Itt a múlt esztendőben az első évfolyam hallgatói — még nem is végeztek — bizonyos plusz juttatást kaptak a szövetkezettől. Erre az idén egy újabb tanfolyam indult, ötven jelentkezővel. Kislétán, a Rákóczi Tsz-ben a szakmunkásképző hallgatói részére 0,1 munkaegység jóváírást szavaztak meg egy-egy órára. Ősz végétől, mióta megkezdődött a tanítás, összesen 192 munkaegységet kaptak a tanuló tsz-tagok. Jól jár a szövetkezet is. Kislétán már ki tudják mutatni azt is, hogy a szakértelem eredményeként, a tanultaknak a gyakorlatban való hasznosításával, mennyit növekedett a jövedelem. És ez az egész közösség javát szolgálja. Nem ilyen egyértelmű mindenhol a szakmunkásképzés támogatása, a tanfolyamok megszervezése. Ismeretes, hogy évről évre visszatérő probléma a traktoroshiány. Az alapfokú traktorosképzőre a baktaló- rántházi járásból 220 jelentkező volt. A Nyírmadai Gépállomáson 100, míg az Apagyi Állami Gazdaságban 56 fővel meg is kezdték az oktatást. Nem vállalta viszont a tanfolyam megszervezését a Nyírmadai Állami Gazdaság, s helyette a vajai Béke Tsz-ben kezdték meg 36 emberrel a tanfolyamot. A 220 jelentkezőből így csak 192-őt iskolázhattak be, 28 jelentkezőre „nem volt szükség.” Tavasszal viszont majd hivatkoznak arra, hogy kevés a traktoros, s ezért nem lehet kihasználni a gépeket. Tanterem gondok Ezek mellett más problémák is akadályozták vagy zavarják a mezőgazdasági szakmunkásképzést. Első helyen kell említeni a tankönyv- hiányt. Hiába rendelték meg idejében, több mint egyhónapos késéssel kapták meg. Nincs elegendő szakoktató. A baktalórántházi járásban az öt ifjúsági szakmunkásképzőből emiatt csak kettő indult be, s így a 170 jelentkező közül csak 54 tanulhat. Hiba az is, hogy esztendő- ról-esztendöre változnak a tanfolyamok oktatói. A kislétai Rákóczi Tsz általános növény- termesztői szakmunkásképzőjének a második évben mái' harmadik vezetője van. Több helyen azért kezdték késve a tanítást, mert az általános iskolák igazgatói nem biztosítottak tantermet a szakmunkás- képzéshez. Piricsén például az igazgató csak leltár útján akarta átadni, a tanterem berendezését. Aporligeten is csak a járási tanács külön utasítására voltak ha jlandók helyiséget biztosítani a tsz szakmunkásképző részére. Pedig az állam havonta 100 forintot fizet bérleti díjként az iskolának csak azért, hogy itt tanulhatnak a tsz-tagok. Nem kevés pénzébe kerül államunknak a mezőgazdasági szakmunkásképzés. Gondoskodik a tanfolyamvezetők, a szaktanárok díjazásáról, megfelelő szemléltető eszközökről, szaki'ilmekrő és így tovább. Mindezt azért, hogy a mező- gazdasági termelés gazdaságosságát, a nagyüzemi módszerek akalmazását, a gépek kihasználását azzal is biztosítsa, hogy kiváló szakmunkásokat képezzünk. Sajnos itt sincs minden rendben. Ha az államunk pénzt biztosit az előadók részére, akkor elvárjuk, hogy a szakmunkástanulók megfelelő, színvonalas előadásokat halljanak. Olyanokat, amelyekből tanulnak is, s a tanultakat hasznosítják az életben. Nem egy helyen előfordul, hogy két-három előadást egyszerre tartanak meg — mint Kislétán is — s bizony így a hallottak nem ragad meg az emberekben. Nem használják a szemléltető eszközöket sem. Miért? Ennek oka egyrészt a bürokrácia. A szemléltető eszközök a járási tanács kezelésében vannak, ezeket a községi tanácsoknak adják, csak innen kerülnek a tanfolyam vezetőihez. Nem lenne könnyebb ha, ezt közvetlen a tanfolyam vezetőire bíznák?: A megyei filmtárban sok tucat szakfilm áll rendelkezésére a szaktanfolyamoknak, de igen csekély azoknak a száma, akik ezt igénybe is veszik, holott egy fillérjükbe sem kerül. Kevés a jól képzett előadó Sok helyen nem veszik komolyan maguk a tanfolyamok vezetői sem a szaktanfolyamokat. Erről tanúskodnak a nyilvántartások is. Több helyen olyan hallgatókról mutatják ki, hogy kimaradtak az első évfolyamról, akik sikeres vizsgát, tettek, másról viszont, aki abbahagyta a tanulást úgy tüntetik fel, mint aki most is tanul. A tanítás színvonalának emelése, a szakma minél jobb elsajátítása azt is megkövetelné, hogy mind az általános növénytermesztői, a gyümölcs-szőlőtermesztési, mind pedig a kertészeti, traktorosképzői tanfolyamokra jól képzett szakelőadókat hívjanak meg. Alig tapasztalni ilyet. Pedig a TIT és a tanács e célra is biztosít pénzt. Nem engedhető meg, hogy csak tessék-lássék módon foglalkozzunk a szakmunkásképzéssel. Aki ezt teszi az közömbös a mezőgazdaság előrehaladásával, színvonalának emelésével, a terméshozamok fokozásával szemben is. E szakmunkások tanításától is függ, hogyan váltja valóra célkitűzéseinket a mezőgazdaság. F. K. Nyugdíjazás után újra aa üzemben. Szabó Gyulát, aki 21 évet töltött a Kisvárdal Vulkánban, pár hónapja nyugdíjazták. Búcsúztatásakor szívesett invitálták: látogasson el gyakran az üzembe, érezze továbbra is úgy magát, mint a kollektíva megbecsült tagja. — Nemrég a látogatások abbamaradtak. mert az idős munkás újra rendszeresen bejár a gyárba: a portán kapott feladatot — helyettesít. Hammel J. feiv. Ezernél több társadalmi ellenőr a kereskedelemben A kereskedelmi állandó i xottság újabb kezdeményezései Mintegy 7500-an dolgoznak megyénkben az állami és szövetkezeti kereskedelem különböző területein. A kereskedelmi dolgozók nagytöbbsége jól látja el feladatát, elszórtan akadnak azonban olyanok, akik munkájuk közben hibákat, kisebb-na- gyobb szabálytalanságokat követnek el. Ezért — a felügyeleti és felettes szervek mellett — szükség van a társadalmi ellenőrzésre is. Ezt a feladatot a tanácsok kereskedelmi állandó bizottságai, albizottságai és a szak- szervezetek tásadalmi ellenőrei végzik. Valamennyinek tevékenységét a Minisztertanács tanácsszervek osztályának irányelvei alapján a tanácsok kereskedelmi állandó bizottságai fogják össze. A kereskedelmi társadalmi ellenőrök száma a megyében meghaladja az ezret. Munkájuk, különösen az utóbbi három évben sokat javult, ami elsősorban a velük való rendszeres foglalkoztatás eredménye- A társadalmi ellenőrök ma már egyre nagyobb szakmai hozzáértéssel dolgoznak. Tavaly több mint 2000 alkalommal ellenőrizték — a legtöbb esetben a kereskedelmi szervekkel együtt — az üzletekben a kiszolgálást, a vevőkkel való bánásmódot, a társadalmi tulajdon védelmét. A járda szélén Erény és környéke gék, komolyak és buzgók voltak. Nyomban lefényképezték az árudát és az összegyűlt embereket. Aztán egyikük átjavította az „önök becsületéhez-t az „önök becsületében”-re. Aztán lefényképezték a hirdetményt. Följegyezték néhány jelenlévő nevét és elmentek, ahogy jöttek: fürgén, komolyan és buzgón. Másnap a következőt olvashattuk a „Városi Króniká”- ban: A becsület megnyilvánulása a járda szélén. A járókelőket megtisztelte az újságárus bizalma. Stilics újságárus, három gyermek apja, kijelentette: „Bízom az emberekben.’’ Az egyszerű újságárus gesztusa a lakosság helyeslésére talált. Most végre a sajtó is helyt adott az-erény méltatásának. De sem a jókedvű járókelők, sem a szorgos újságírók, sem a három gyerek atyja, Stilics, nem is sejtették, milyen nehezen talál olykor megértésre az erény. Ugyanis, bár a kísérlet sikerült és az emberi becsület magas polcra jutott, Stilics újságárus soha többé nem hagyta el posztját és nem bízta áruját Isten kegyelmére. Soha többé! Azt hiszik talán, hogy hiánya volt? Ugyan kérem. A baj ott volt, hogy semmiképpen sem tudott válaszolni a hírlap- elosztó vállalat jogügyi előadójának arra a kérdésére: — Hol a csudában csavarogtál munkaidőben? Olykor valóban kevésbé veszélyes a rosszat hirdetni, mint az erényt. Talán ezért is van az, hogy lapjaink többet fog lalkoznak a bűnnel, mint erényes szenzációkkal. Novak Novak Fordította: Péter Zsuzsa A szakszervezetek aktivistái Nyíregyházán kívül Mátészalkán, Kisvárdán és Záhonyban, a kereskedelmi állandó bizottságok a kisvár- dai, a tiszalöki, a mátészalkai, és a fehérgyarmati járásban tűntek ki jó munkájukkal. A társadalmi aktivisták ellenőrzéseik alkalmával a legtöbb boltban az adottságokhoz mérten rendet találtak. Itt-ott felfedtek azonban szabálytalanságokat is. Az egyik élelmiszerboltban a vegyi anyagokat az élelmiszerek mellett tárolták. Egy' másik helyen árdrágítást, súlycson- kitást lepleztek le. Találkoztak olyan esetekkel is, amikor durván bántak a vevőkkel, vagy az árakat nem szabályos módon hozták forgalomba. A kereskedelmi állondó bizottság az ellenőrzési munka színvonalának további javítása érdekében javasolta, hogy a társadalmi aktivistákat a jövőben félévenként részesítsék rendszeres szakmai tájékoztatásban. Kezdeményezték, hogy az új üzletszabályzati vizsgákon a bolti dolgozók fokozottabban foglalkozzanak a panaszkönyvi, a panaszlevelezőlapi és az áru minőségi reklamációinak helyes intézésével. A lakosság és a kereskedelmi dolgozók kapcsolatának erősítését segítené elő a vévőanké- tok számának növeléseH. L. 1965. január 9. Újra az üzemben — Külföldön talán igaz, amit mond — avatkozott valaki a beszélgetésbe. — De nálunk ez nem így van. Ezt az újságárust magam is jól ismerem: minden este elnáspágol- ja a feleségét és most biztosan pálinkát vedel a szomszédos talponállóban. Figyeljék csak meg. Csúnya, durva dolog volt ez. Vannak emberek, akik csak rosszat tudnak gondolni. — Maga... maga ellene van minden haladásnak! így háborgott a többség. Vannak emberek, akik még a falak festésében is — a társadalom haladását látják. A vitának egy kis autóbusz érkezése vetett véget. Újságírók ugráltak lei belőle. Für. Elsőosztályú szenzáció a járda szélén: önkiszogáló újságáruda! Az árus otthagyta tarka kincseit — a napilapokat, folyóiratokat. magazinokat. pravoszláv naptárakat, borítékokat... — és ki tudja hová ment. Csak egy pléhtá- nyért hagyott ott a pénznek és gyerekes írással kiírta: ,,Parancsoljanak, szolgálják ki magukat, bízom az önök becsületéhez." Az emberek úgy kezdtek gyülekezni az áruda körül, mint az elgázolt gyalogos körül. A meg jegyzések záporoztak mint a májusi eső. _ Egyem a bátorságát! — En még a jobbkezemnek sem hiszek. Ilyen időket élünk. Akadt aztán egy ember, aki megmagyarázta, hogy külföldön az önkiszolgáló újságárusítás már régen közismert dolog. Ö például a Concorde téren látott egy rendőrt, aki köpenyével védte az újságokai az esőtől az árus távollétében Az újságárusok világszerte c : városi íakosság kedvencei.
