Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-04 / 2. szám
Internacionalizmus az építésben Beszélgetés a városszélen Villanyt vár a Kinizsi utca — Irodalmi est a Sárvári telepen, kSulsbelépő a dohányfermentálóba Hol maradnak a kis táblák ? A nemzetek közötti gazdasági kapcsolat nem tartozik az új dolgok közé. A középkori kereskedő Európát és Ázsiát bejárva a népek kézműiparának és mezőgazdasági termékeinek legjavát cserélték ki. A közlekedés és a gyáripar kapitalista fejlődése egyebek között azt is jelentette, hogy a nemzetek közötti árucsere és gazdasági kapcsolat rendkívül elterjedt. A tőkés gazdaság fejlődése ütemének gyorsulása — és természetesen a profit növelésének a vágya is — már az első világháború előtt aktuálissá teszi a kapitalista országok szervezett, irányított gazdasági munkamegosztását. Igaz, akkor 1913-ban az Európai Egyesült Államok gondolata kútba esett. De a második világháború után két tőkés csoportosulást is tető alá hoztak. Az egyik az Európai Gazdasági Közösség, a másik az Európai Szabadkereskedelmi Társulás. Ezeket az ismert dolgokat azért érdemes megemlíteni, mert ha valamire áll a mondás, már tudniillik az, hogy — ha a tőkéseknek hasznos a gazdasági munka megosztása, akkor nekünk a szocializmus építőinek kettőzötten kifizetődik a vele való foglalkozás. A józanul gondolkodó ember azt hihetné, hogy mindezek, akik oly sokszor elmondották Marx—Engels Kommunista Kiáltványának zárószavait: a „Világ proletárjai egyesüljetek!” ragyogó gondolatot, a szocialista országok gazdasági összefogásának fontosságát is értik és támogatják. Sajnos, akadnak, akik aggályoskodnak, akiknél más a szó és megint más a tett. Ezeknek a száma nem túl magas, de nem is tartoznak a ritkaságok közé. Szükséges velük vitatkozni. A vitát a szó és a tett közötti különbség okozza. Embereink az üzemi értekezleteken, a különböző politikai vitákon, ahogy a szemináriumi füzetekben olvasható, elmondják az országok közötti gazdasági együttműködésnek történelmi jelentőségét. E folyamatban — hallható — a szocialista országok kooperációja a proletár internacionalizmus szellemében különösen jelentős. Ám amikor tettekre kerül sor, kiderül, hogy itt is, ott is feltámad a nacionalizmusból táplálkozó autarchiás törekvés. Amikor közismertté vált, hogy műszeriparunk növelheti kapacitását — mert a Szovjetunió, Bulgária, a Német Demokratikus Köztársaság a KGST kooperációja alapján átveszi a magyar termékeket, — mindenki egyetértését adta. De amikor a munkamegosztásnak a másik oldala is szóba került, és pedig az, hogy Magyarország Bulgária javára csökkentette a hagyományos rádiógyártást, akkor egyszerre megszólaltak a szkeptikusok. Vajon jó-e ez nekünk? A kérdésre biztonságosan válaszolhatjuk, hogy nemcsak Bulgáriának, hanem nekünk magyaroknak U jó a két ország közötti egyezség. A bolgároknak jó, hogy segítséget adtunk köztársaságuk rádiógyártásának megalapozásához. A testvéri Bulgáriának az is jó, hogy a rádió elhelyezési piacának kialakításához is hozzájárultunk. A Magyar Népköztársaságnak sem hátrányos, hogy a rádió- gyártás csökkentésével felszabadult munka- és gépkapacitást a televíziós készülékek nagyobb sorozatban való előállítására lehet felhasználni. Az ember néha nem tudja, melyik füléhez is érkezik a hang. Még meg sem száradt a tinta, a közös magyar—cseh vízi erőmű rendszer építéséről szóló egyezményen, a kákán is csomót keresők máris megszólaltak. — Lesz-e elegendő víz a jelenlegi Duna-mederben. — Nem lesz-e túl sok víz a jelenlegi Duna-mederben. — Ha már készül a vízi erőmű a Dunán, miért éppen a Csehszlovák Szocialista Köztársaság területén lesznek a turbinák. — Mi lesz, ha a két ország útja egymástól elválik, akkor vajon kié lesz az erőmű? A. megjegyzéseket hallva ember legyen a talpán, aki meg tudja ítélni, hogy a tüskét mikor szúrják jobbról és mikor balról. Elég csak a legutolsó „a két ország útja elválik” gondolatot elemezni. Vajon kiknek lehetnek olyan aggályaik, hogy a cseh—magyar jóviszony megromolhat. Csakis azoknak, akik a lenini elvek józanságában és erejében nem bíznak. A lenini eszméket jobbról bírálók bizonyosan azt remélik, hogy Magyarország egyszer mégis csak eltávolodik a szocializmustól és ezért nem is lelkesednek a Szovjetunió és a népi demokratikus országok közös vállalkozásaiért. A baloldalról kritizálok sem bíznak eléggé a testvéri összefogás erejében és tartósságában. És ha a Csehszlovák Köztársaság népei eltávolodnak a szocializmustól — mondják — akkor vajon mi lesz az erőművel. íme amennyire zűrzavaros a szkeptikus gondolat, annyira tisztán csendül ki belőle a jobboldali nacionalizmusnak és a baloldali szektarianizmusnak az összetalálkozása. A jobb és baloldali torzítás bírálatának az a célja, hogy a város és a falu népét zavaró nézeteket leleplezzük. Ehhez sok segítséget adnak a kommunista mozgalom dokumentumai. Lenin felismerte, hogy a proletár- és kapitalista állam is szükségszerűen gazdasági kapcsolatot hoz létre. A proletár államok azért támogatják a kapitalista országokkal való kereskedelmi és gazdasági kapcsolatot, mert az a szocializmus erősödését, és egyszersmind a marxista—leninista eszmék terjedését szolgálja. Akik Lenint megértik és követik, napjaink egyik legfontosabb forradalmi tetteként a szocializmust építő országok gazdasági együttműködését fejlesztik, támogatják. ,.A teljes egyenjogúság, a kölcsönös előnyök és a kölcsönös elvtársi segítségnyújtás alapján — így szól a kommunista és munkáspártok 1957-es nyilatkozata — a szocialista államok széles körű gazdasági és kulturális együttműködést létesítettek egymás között, amely fontos szerepet tölt be minden egyes szocialista ország gazdasági és politikai függetlenségének erősítésében, valamint az egész szocialista közösség erősítésében.” A jobb és baloldali torzítok — akik csak szavakban beszélnek a proletár internacionalizmusról és közben cselekedeteikben nacionalista autarchiás törekvéseket támogatnak, nem szolgálják a szocialista világforradalom ügyét. A lenini tanításokat követők nem annyira a szavakat tartják lényegesnek, hanem a tetteket. A szocialista országok gazdasági kooperációja, testvéri együttműködése szerves része az emberi haladásnak. Az együttműködés jó a szocialista országok munkásainak, parasztjainak, értelmiségi dolgozóinak, mert segíti az életszínvonal növekedését. Az együttműködés lehetővé teszi, hogy a szocialista országok világ- színvonalú gazdaságot hozzanak létre. Újra és újra Lenint hívjuk segítségül, aki oly sokszor hangoztatta, hogy a szocialista ország a kapitalizmust véglegesen akkor győzi le, mikor az emberiség javára többet és jobb minőségűt termel. A Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban is a szocializmus véglegesen meggyökerezett A szocialista hatalom végleges győzelme jelentheti-e az életszínvonal megteremtése legbiztosabb forrásáról a nemzetközi gazdasági összefüggésről való lemondást. Semmi esetre sem. A szocialista hatalom megszilárdulása után a dolgozók magas élet- színvonalat várnak. E jogos igény kielégítése nem lehet másképpen, mint nemzetközi összefogással. A forradalmi harci erőt, az internacionalista összefogás adta. Gazdaságunk hatékonyságát is azzal sokszorozzuk, hogy az emberi ész, alkotó képesség és a technika erejét szocialista összefogással megsokszorozzuk. Lónyai Sándor Páli Géaft TEMCsináló és társai Ha a kezdés jó . . . — Bisztró, 16 lakással Az új esztendő első munkanapján Szabó Mihály a napi munka, a tanulás gondjai utí-n veszi vállára az utca közös gondját, a további járdaépítést, a társada'mi munka intézését, a villanyügy dűlőre juttatását. Legutóbb a szemétpénz okozoit brsszúságo az utca lakóinak. — E határoztuk, hogy el- hordatjuk a szemetet. A lakók hetven százaléka írta alá A új évre átjött gondok Már járt a tanácsnál Szabó Mihály, hogy minél előbb rendezzék a dolgot, ne követeljenek pénzt a lakosságtól az el nem végzett munkáért. Minden jó és rossz dolgot feljegyez és utána'ár, amikor pedig eljön az ideje, beszámol az utca lakóinak. Sajnos nem mindig talál kellő meghallgatásra, a legutóbbi tanácstagi be:zámoló:a mindössze öten mentek el. — Még azt kellene elérni az új esztendőben, hogy az emberek jobban jöjjenek. A közömbösség még nem múlt el... Aztán jó lenne végre az ívet. Ez volt novemberben, aztán mindenki kapott egy papírt, hegy ennyit és ennyit fizessen be a izemét elhordá- sáárt, és az 1963-ös évben pe- d g megirt 60, vagy 70 forintba fog kerülni a szemét. Csakhogy a városgazda kodá- si embereknek a hírét se láttuk, nem is hordták el a szemetet. az a kis táblácska, amit a házra szoktak tenni, hogy itt tanácstag lakik. Talán többen betévednének így. így készített villám „évzárást” a kisebb nagyobb örömökről. gondokról Szabó Mi- há y tanácstag, k-'svasúti lak- táros. Summázásképpen leírhatjuk: nemcsak az eredmények, hanem a megoldást váró feladatok is átjöt.ek az új esztendőre. Hogy milyen hamar tűnnek el, az a Kinizsi, a Dugonics és más utcák lakóitól is függ. Túl a repülőhídon. a dohányfermentáló és a füstölgő mozdonyok közelében kis peremváros! utcák húzódnak meg. Ez a városrész az egykori Hadikfalva, másnáven tiszthelyettesi te'ep, arrébb a Friedmann és a Goteszmann- telep — sokat változó t az évek során. — Tengelyig ért itt a sár. amikor a parasztszekerek a dohányt hozták a fermentálóba — emlékezik a Kinizsi utca tanácstagja, Szabó Mihály MÁV-raktáros. — Erre már nem panaszkodhatunk, van jó utunk, járdánk... Ivóvíz egy-két ház kivételével minden házba csövön jön. Még amikor a telepet építeni kezdték, akkor elkészült a külön kút, amely ellátja a környéket. Karon vitt kerékpár, kocsi Azt mérlegeljük közösen, mit fogyasztott el az itteni gondokból a 64-es év, és mi maradt 65-re. A repülőhíd mindenesetre megmaradt, be látható időn belül még karon kell átvinni a város „másik” részébe a kerékpárt, a gyermekkocsit, a megvásárolt mosógépet, a televíziót... Ezen egyelőre nem lehet segíteni. — Nem is ez foglalkoztatja az ittlakókat — folytatja Szabó Mihály. — Inkább az, hogy este olyan sötétség borul erre a részre, hogy aki kap egy pofont, nem tudja, kinek köszönje meg. A múltkor is úgy kellet a kötekedő suhan- coktól megmenteni egy asz- szonyt... Száznyolcvan folyóméteres villanyvezetékre lenne szüksége az utcának ... A munkát, jól tudjuk, az hátráltatja, hogy a föld alatt kell elvezetni a kábeleket. Reméljük, hogy az idén megtalálja a módját a város, hogy a mi utcánk se legyen sötétségben... — Apuka, azt is tessenek már elintézni, hogy a Guszev felé is tegyenek ki néhány égőt, ne gyalogoljon az ember a térdig érő sárban — Kati, Szabó Mihály VH-es kislánya szól közbe a másik szobából. — Sok vasutas jár a gu- szevi fűtőházba, kora reggel késő este, és a világítás arrafelé hiányos... — Százhetvenöt kisfát hoztam ki —, sorolja tovább még az óév terhére Írandó panaszt a Kinizsi utca tanácstagja —, de a javát letérdelték. Pedig milyen szép lenne ez a rész, hisz ennek a városrésznek a mi utcánk és a szomszédos Dugonics utca a körútja..; Aztán ültettem a ház elé egy sor tamariskát, megvan negyven folyóméter is, gondoltam a szomszédok is kedvet kapnak. Sokat kihűzgáltak belőle és eltiporták. Bosszúság a szemét miatt A „virágtiprás” nem kimondottan városszéli probléma — állapítjuk meg, de hogy a peremvárosban lakó emberek is éppannyira igényesek lakóhelyük iránt, mint a belvárosiak, ez mindenképpen jó. A lakosság ellátása árnyalatokban különbözik a városközpontitól: a fermentáló szomszédságában vegyesboltot nyitottak, egyes szakcikkekért kell befáradni a városba. A gyerekek iskolába járatása is megoldódott, az I-es és a VI-os általános iskolák fogadják be a városszéli telep fiatal lakóit. — Művelődni is lehet itt, majdnem minden családnak van televíziója. Akinek pedig nincs, belépőt kap a dohányfermentáló klubjába. Járnak is sokan, még a távolabbi Ságvári telep utcáiból is. Különben a Ságvári telepi művelődési otthon is szokott rendezni ezt, azt. Nemrég igen kiadós irodalmi estre hívtak meg bennünket. Sajnos a mi utcánkból csak hatan voltunk. Dudál a „Toldi 20”, magasba emeli nehéz terhét a toronydaru. Alatta eaerliteres üstben víz gőzölög. — Dezső bácsi új ütemet diktál — mondja valaki mellettem, és a darukezelő fülke irányába int. — Kell is a gyors tempó. Kedvez az idő, na meg azt tartja a mondás: ha a kezdés jó, a folytatás se lehet rossz — célozgat Nagy István bri- gádvezetőhelyettes arra, hogy 1965 első munkanapja van ... Reflektorfénynél Tizenketten vannak a betonozó brigádban, s ahogy az már lenni szokott: majdmind egy falubeli. Tizen apagyiak. Itt „élnek” már hosszú ideje a nyíregyházi Petőfi utcán, kezük nyoma ott van valamennyi bérházon. — Nem mondom, kicsit kényelmetlen volt a korai felkelés az ünnepelgetés után, de muszáj, a munka nem állhat — mondja Szilágyi József, Riczu Ferenc rábólogal. Aztán, hogy bizonyítsák is munkaszeretetüket, elárulják: karácsony viliáján, éjszaka, reflektorfény mellett is dolgoztak, hogy ne maradjon félbe a betonozás. — Kényes jószág a beton télen. — Olyanok vagyunk, mint a szakácsnők. Forraljuk a vizet, hogy a fagyos sódert meglágyítsuk. A brigád többi tagja két méterrel földszint alatt alapozza a Petőfi utcai új bisztrót, amely fölé 16 szép lakás kerül majd. Senki nem hiánvziiv — Mi volnánk egyébként a Jurás-brigád. Kár, hogy szegény Gyuri — Jurás György brigádvezetőröl beszél — nem lehet itt az első nap: beteg lett ünnep előtt, fekszik. Nagy István megvallja: neki, mint helyettesnek nem sok gondja akadt az új esztendő első műszakjában. — Egyetlen ember sem hiányzik, mindenki pontosan érkezett, kipihenten. Volt anyag és a gépeket úgy hagytuk itt, hogy ne szitkozódjunk az újrakezdésnél. A szorgalmasak között is a legfürgébb talán Szilágyi József volt: kapta a baltát, aprította a fát, s mire a többiek észrevették, már ropogtatta is a tüzet a téli építkezés elmaradhatatlan kelléke, a köb* méteres üst alatt. Boros Jáuos műszakja — Volt idő kipihenni a szilveszter fáradalmait — veti közbe a „tűzcsináló” Szilágyi, aki egyébként az orosi rokonoknál búcsúztatta 1964-et. — Volt ott minden, alig győztünk enni, inni. — Persze, mi, akik Apagyon maradtunk, szintén megadtuk a végtisztességet az óévnek — mondja Riczu. — Majdcsak az egész brigád ott ült a pártházban a tv előtt, azután meg a pohár fenekével is ismerkedtünk ... Miközben derülünk az élménybeszámolón, a brigádon kívüli Boros János gépkezelő is előkerül: — Neki nem volt ilyen szerencséje — mutat rá Szilágyi; — Pechem. volt, éppen szilveszter este kezdődött a műszakom, másnap estig tartott. Boros ugyanis szilveszter estét a hőlégfúvók mellett töltötte: háromóránként tankolta a gépeket, fuvatta a forró levegőt a befejezés előtt álló szomszédos tömb két lépcsőházában, szárította a falat, „így is késik az átadás, siettetni kell az utolsó simításokat ...” Azért neki is volt egy kis ünnepe: be-beugroit éjjel a melegedőbe, hogy elkapjon egy-egy jó viccet a rádió műsorából. Frissít a meleg tea Amíg beszélgetünk szaporán jár a falazok keze. Jobbra szünet nélkül duruzsol a betonkeverő, valaki kiált: „Forró a víz, gyerünk már.” — Ma is megeszik vagy 15 köbméter sódert az épít rezes. Pedig ilyen loccsos időben még a láb is nehezebben mozog — mondja Nagy István. Órájára néz: „Mindjárt hozzák a meleg teát. Attól felfrissülünk.” ti üzemi konyha, étterem nyíregyházi MÄV állomáson. Horváth Erika felvétele Angyal Sándor