Kelet-Magyarország, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-19 / 15. szám

Ha hiányzik a kölcsönös megértés Egy komorói levél nyomán Négyszázmilliós építés, hatékonyabb munkával Szabó Gyula, az építőipari pártbizottság csúcstitkára nyilatkozik a vállalat időszerű teendőiről Vita a tsz-ben Mindennek a kölcsönös segí­tés hiánya az oka — összegez­hettük egy több órás, késő esté­be nyúló vitatkozás után a ko­morói Búzakalász Termelőszö­vetkezet irodájában. Ellenvéle­mények, inkább ellenfelek csaptak össze két helybeli pe­dagógus és a tsz-elnök szemé­lyében. A vitára a két nevelő több oldal terjedelmű levelé­nek az ismeretében került sor a megyei és a járási pártbizott­ság képviselőinek a jelenlété­ben... A levél lényege — a hangu­lati elemektől eltekintve: a tsz elnöke goromba, hangosko­dó; a közös érdekére hivatkoz­va kedvezményes árueladáso­kat eszközöl járási vezetők számára; beosztottjaira, a köz­ség vezető poszton lévő dolgo­zóira nem hallgat. Mi volt a döntő? A szembesítő vitában tétele­sen sorra kerültek a problé­mák, amelyeknek egy részét — az esetenkénti emelt hangot — az elnök elismerte. Ebben a tsz-ben is volt, több más kő zös gazdaság nem egészséges gyakorlatához hasonlóan olyan, hogy a szövetkezet termékeiből a tagokéval megegyező áron — adtak el kívülállóknak pél­dául sertést, burgonyát, de ezekből — a levélírók nem ál­lították így nem is bizonyít­hatták — a tsz-nék kára nem származott, mivel az árak ma­gasabbak voltak, mint az álla­mi felvásárlási, s ugyancsak nem volt az elnöknek személyi haszna. Az elnök a levélírók család­ját ért személyi sérelmekre hi­vatkozott a viszony megrontá­sa miatt. Ezek az esetek való­ban megvoltak, de a két ne­velő nem ezt tartotta döntő­nek, hanem a közösség sorsa iránti aggodalmára hivatkozott a levél megírásakor. vezetők nagyobb figyelmet for­dítsanak a komorói Búzakalász Tsz vezetésében is a szövetke­zeti demokráciára. Hasznos az elnöknek, hogy lássa: amellett, hogy nagy szükség van a hatá­rozott vezetésre, a közösségi szellemet csakis úgy lehet a tsz-en belül elmélyíteni, ha bátran támaszkodik a beosztott vezetőkre. És akkor lenne a le­vél valóban eredményes, ha lezárását jelentené Komoró községi, tsz-beli és más vezetői eddigi egészségtelen viszonyá­nak. Akkor, ha maradéktalanul igaz lenne a levélírók állás­pontja — és általános elv vala­mennyi vezető részére: rokoni­baráti kapcsolatoktól, a ré­gebbi kölcsönös sértésektől és sérelmektől függetlenül _ ki­zárólag a közösség érdekében emelnének szót. De nem akár­hogyan, hanem egymás gyen­géit, gondjait ismerve, a köz-, ség életét méregelve, megértő szóval segíteni. Egyaránt, min­denkit, mindenkinek! Samu András Az É. M. megyei Építőipari Vállalatának gondjairól, ter­veiről beszélgettünk Szabó Gyula elvtárssal, az építőipa­ri pártbizottság csúcstitkárá­val. — Ismeretes, hogy az épí­tőiparban az utóbbi évek so­rán az átlagbérek egyre emel­kedtek, de ezzel arányosan nem emelkedett a termelés — válaszolt kérdésünkre Szabó elvtárs. — A vállalat nagyszá­mú munkahelyen szétszórva dolgozott. A munka hatékony­sága nem érte el a kívánt fo­kot. így történhetett meg, hogy a lakosság szempontjá­ból nagyon fontos lakásépít­kezéseket sem tudták több esetben határidőre teljesíteni, átcsúszott az idei évre is. Hozzájárult a gyengébb mun­kához a lazább munkafegye­lem. „Elfolyt” a munkaidő egyötöde Vizsgálat volt, hogy milyen a munkaidő kihasználás a vállalatnál. A beérkezett je­lentések szerint az elmúlt év­ben ez mintegy 83 százalékos volt. De még ez is jó hisze- műnek tűnik, a valóság ennél is rosszabb lehet. Ha ‘azt mondjuk, hogy „ munkaidő egyötödét — húsz százalékát — nem termelésre fordították a vállalati dolgozók, nem túl­zunk. Ez időre viszont megkap­Személyi sérelem ? A kívülálló úgy érezte a hosszadalmas vita során, hogy noha jócskán megvannak, meg is voltak a tsz vezetésében a különféle gondok, mind a le­vélírók állásfoglalásában, mind az elnök véleményében jelen­tős helyet kapott a szubjektív ítélet. Eléggé sajátos esete a komo­rói a községi egyet nem ér­tésnek, annak a helyzetnek, amikor bármilyen oldalról is jön az — már a jószándék mö­gött is mindig érez a másik fél valamit... Ilyenkor már senki sem bírja a kritikát, visszaver. A komorói adottságok ko­rántsem kedvezőek a közösség egységének a jó kialakításához. A tsz-ben döntő többségében asszonyok vannak: a férfiakat már korábban elvonta a kör­nyező ipar, a vasút. A női többséget az is jellemzi — és nem helytelenül, — hogy a tanácselnöki poszton is asszony áll. De nem szerencsés a ta­nács és a tsz elnöke között a vezetéssel járó kapcsolat sem. Inkább a hibát keresik egymás munkájában semmint, hogy kölcsönösen segítsék egymást. A tsz elnöke ideges, mert a döntések a végrehajtásnál csor­bát szenvednek. Csak abban bízik, amit maga csinál, sze­mélyesen irányít, ellenőriz. A figyelem és az ütközések kö­zéppontjában van. A hibák így — még ha egy részét a tagok követték is el — az el­nök hibái. Gyakori a tagok kö­rében a közösségi fegyelem megsértése. Kizárólag a köz érdekében ták a bért, legalább időbér­ben. Ha az így kiesett mun­kaidőnek csak a felét — te­hát tíz százalékot — valósá­gos munkára fordították vol­na, a termelékenység leg­alább 5 százalékkal nő. Az idei terv a termelékenység 2—3 százalékos emelését írja elő. A fedezet megvan rá: a mun­kaidő jobb kihasználása. A jobb munkafegyelem. — Mennyiségileg a vállalat évi összmunkája nem . növe­kedett — az előzetes számok szerint ugyancsak négyszáz- millió körüli az értéke. Ezt a munkát a jobb termelékeny­séggel, azonban kevesebb lét­számmal kell megoldani. Ez évben egy főre 151641 forint értékű termelésnek kell jutnia Ez arra szorít minden veze­tőt, hogy. a munkát jobban szervezze meg. — Nehezítette a munkát ed­dig, hogy a vállalat nem ren­delkezett egységes, központi teleppel. A helykijelölés meg­történt, Nyíregyháza iparte­lepi zónájában. A telep építé­sét mielőbb meg kell kezde­ni. s mindjárt n leghaszno­sabb létesítményekkel. így például sürgős szükség volna az új telepen egy központi beton- és habarcskeverő üzemre. — Az előregyártás igen fon­tos része a korszerű építke­zésnek. Itt szalagban mehet a munka, jobb munakidőkihasz- nálással, begyakorlott dolgo­zókkal. Lakásépítésünk kor­szerű nagyblokkos módszerek­kel történik: nagyban függ­vénye azonban a debreceni hagyblokk-előregyártó üzem teljesítésének, a szállításnak. Késedelmes szállítás miatt gyakran kellett „ munkákat átszervezni. Ésszerű lenne Nyíregyházán egy ilyen, nagy­blokkokat előállító üzemet szervezni, a központi telepen, hiszen a város távlatában a nagyblokkos építkezés szerepel. Ez ugyan beruházást igényel, ami ellentmond a takarékos­ságnak. de csak látszólag. Ugyanis az anyag vasúton rajtunk megy át Debrecenbe, ahonnan teherautókon szállít­ják hozzánk vissza a nagy- biokkokat. Hogy ez mennyi költséget emészt fel, azt nem szükséges külön számítgatni. Mivel több ezer lakásról van szó, 3 viszonylag kis beruhá­zást igénylő előregyártó üzem létesítése bőven behozza a ráfordítást és ugyanakkor meggyorsítja a munkálatokat is. Kevés a jól képzett műszaki — Nem szóltam még a szakmai vezetésről, amelynek nagy feladata lesz ebben és a következő években. Műszaki dolgozóink létszáma kielégítő. Sajnos, a felkészültségük ke­vésbé. A 270 dolgozó közül csak mintegy húszán rendel­keznek mérnöki, egyetemi, fő­iskolai végzettséggel és a dolgozók kisebb részének van csak technikusi képzettsége. Ez jelentősen alulmarad az országos szinten. A feladat adott: erőteljes, jó műszaki továbbképzés segíthet, s a vállalati ösztöndíjrendszer bő­vítése. Kevés az évi 8—10 ösztöndíj — Az évi munka — az el­mondottak alapján —, jobb teltételekkel indul, s határo­zott célkitűzésekkel. Ezek kö­zül egyik legfontosabb: keve­sebb új munkához kezdenek, s csak egy-egy munka befe­jeztével nyúlnak másikhoz. Ez az összpontosítás javítja a vezetést is, egyszerre nem köt le különféle munkákhoz közel kétszáz műszaki vezetőt, Önfegyelem kérdése is — A gyorsabb. kevesebb költségű, termelékenyebb munka nemcsak fegyelem, ha­nem önfegyelem kérdése is. Attól is függ dolgozóink mennyire látják az összefüg­gést munkájuk és az ország, ezen belül saját életük alaku­lásában. — December 12-én az épí­tőiparban pártbizottság ala­kult. amely önálló tagfelvételi és fegyelmi joggal rendelke­zik. Hét pártszervezet alakult, hogy a pártpolitikai tömeg­munka és a termelés ellenőr­zése, segítése javuljon. A párt- szervezetek át tudják fogni az építés egész területét. Cé­lunk a nagyobb beruházáso­kon pártcsoportok alakítása. Ezek a sejtek konkrét, gya­korlati segítséget, lendületet tudnak adni a munkának. Ha szükséges, újabb pártszerve­zeteket alakíthatunk a na­gyobb beruházásokon. A párt megyei végrehajtó bizottságá­nak határozata alapján most folyik egy kéthetes tanfolyam a pártiskolán, 96 építőipari dolgozó részvételével. Ezek a pártvezetőségi tagok, szocia­lista brigádvezetők, termelést közvetlenül irányító műveze­tők és építésvezetők, pártta­gok- és pártonkívüliek a Köz­ponti Bizottság határozatait jobban megismerve, kétségkí­vül nagy segítséget adnak majd az éves feladatok gyakorlati megoldásában. — S — Változások a Ságvári-íelep szélén Hasznos volt a két pedagógus levele. Jó azért, hogy a járási A Nyírbátori Gépállomás Szakembereire 22 termelő- szövetkezet erőgépeinek és m unkagépeinek karbantartása, javítása vár. A szerelőgárda egyik igen sokoldalú csoport- vezetője Térjék Sándor. Képe n: Satupadnál erőgép alkat­részjavítását végzi. Foto: Hammel J. Harminchét cigánycsalád él a Ságvári-telepen. A put­rik nagy-része szalma, vagy bádogtetős, düledező falu. Va­lóságos csoda, hogy egy erő­sebb szélvihar még nem so­dorta el őket. A telep szélén Makula Máténé házacskája áll, heten laknak benne. A falon vezetékes rádió. Az ól­ban disznó röfög. Sokan vagyunk, de megélünk — Olyan kicsi volt, mint az öklöm, — meséli Maku- léné, — de most már szépen kifejlődött. Szomszédja Tóth Mihály, éppen cigarettára gyújt, ami­kor benyitunk. Pár perccel korábban kelt fel. — Éjszakás vagyok a do­hánygyárban. Napközben aludni szoktam, tizenegyre megyek dolgozni. A kereset nem olyan sok. 1500—1600 fo­rint. Sokan vagyunk, de azért megélünk belőle. Testvére, Tóth Lajos, már nyolc éve a Városgazdálkodá­si Vállalat dolgozója. Vala­mivel kevesebbet keres, de ha jól beosztja, ki lehet jön­ni belőle. Így is lehet Meglepő tisztaság fogad Makula Józsefeknél. A putri két részből áll, tágasabb is. A sarokban asztali tűzhely, az ágyak bevetve, a falak tisz­tára meszelve fehérlenek. Igen, így is lehet, csak akar­ni kell. Horváth Károly 13 évig dolgozott Miskolcon. A múlt évben jött haza és a dohány­gyárban helyezkedett el. Fia és lánya szintén . dolgozik. Horváth Károly különösen a lányára büszke. Az építőipari vállalat egyik legjobb bri­gádjának tagja. A család ha­vi jövedelme összesen 4600 forint. Kisjó: Nők — férfiak V A Revue Parisienne sta­tisztikai adatokra hi­vatkozva megállapítja, hogy a budapesti nők átlagsúlya öt kilóval több, mint a pá­rizsiaké. A francia lapnak ezt a véleményét alátá­masztja minden női szabó. és felmerül a kérdés: mitől hízik a gyengébb nem? Mert a férfiakról tudjuk. Szeretnek enni. De a nők? Megkérdeztünk tizet, az első azt mondta, hogy csa­ládi vonás, a másik jól al­szik, a harmadik nagyolíat szokott nevetni, a negyedik, a jó levegőtől, az ötödik a jó víztől, a többi pedig azt, felelte, hogy fogalma sincs, mitől. Más nyomon indultunk hát, és rájöttünk a titokra, Régi dolog, hogy a bol­dogság hizlal. A sok jól táplált asszony annak kö­szönheti remek kondícióját, hogy jó pártit csinált, jól ment férjhez. A pesti férj egytől egyik áldott jó em­ber, nem iszik, nem kártyá­zik, más nőre nem néz, nincs egy rossz szava a fe­leségéhez, türelmes, figyel­mes, udvarias. melegszívű, halk szavú, bőkezű. Egyszó­val: tündér. Ez az oka, hogy Buda­pesten öt kilóval több az asszonyok átlagsúlya. öt kilóval nagyobb az átlag- boldogság, mint Párizsban. Most már csak egy a kér­dés: Hol szedik fel ezt a pluszt az özvegyek, és a hajado- nok? 2. B al gyűrűsujjam egy szálkától meggyűlt. Az orvos azt mondta, nem komoly, érlelőt adott rá. Ede barátom meglátta a költést, és felszólított, hogy mutas­sam. — Megnyugtatlak, hogy a körmöd le fog esni — mondotta egyszerűen. — Kérlek, az orvos... — próbáltam védeni, de letor­kolt: — Persze, elpiszkáltad! — Dehogy piszkáltam... — Igenis piszkáltad, és megnyugtatlak, csintig fel kell vágni! Tivadar szintén egy ilyen megnyugtató jó barát: —Te őrült! Hiszen ez a szaruhártya alá húzódik! — ordította. — Megnyugtatlak, hogy a körmöd leveszik. Jenő egy fokkal jobban megnyugtatott: — Teljesen elmérgesedett, csak a legradikálisabb bea­vatkozás segít. Azonnal leo­perálni az első ujjpere­cét, de lehet, hogy a kézfej is rámegy! Szédelegve indultam ha­za. Útközben Lajos azt kér­dezte, tudom-s mi az or- bánc. — Nem. — Megnyugtatlak, most majd megtudod. Az egész tested tele lesz kiütésekkel. A kapu előtt Elemér néz­te meg. Azt mondta: a csuklóm már feketedik, ez egy ultima progressiva, ma­gyarul: rákos vadhús. Irom- bózisveszély és általános elgennyesedés. Tolószéken írom ezeket a sorokat. Már lábadozom. Az ujjam másnapra rendbejött, a megnyugtatásoktól azon­ban idegösszeroppanást kap­tam... — Szeretnék végleg meg­válni a putriktól, — mondja. — Nem élet ez így. Vannak hasanló nagy családok, ahol kevesebb pénz jön össze, mégis szép lakást tudtak épí­teni. Azt hiszem, egy idő múlva mi is megpróbáljuk... A telepen szerencsés em­berként emlegetik Makula Andrást. Lakása tágasabb, te­tőzete stabilabb, mint a töb­bié. Évekkel ezelőtt az épí­tőipari vállalattól téglahulla­dékot kapott, a munkatársak is segítettek valamit. Így ké­szült a lakás. Mindössze 700 forint kiadása volt. Érdemes elgondolkodni vájta. Ha a vállalat bőkezűbb lett volna Talán ha a vállalat annak idején egy kicsit bőkezűbb lett volna, s a házat nem a telepen, hanem egy utcá­ban építik fel, ma Makula András alighanem elfogad­ható lakással rendelkezne. :Orgován István már nem la­kik a telepen. A Rózsa Fe­renc utcában olyan házat épített, hogy bárki megiri­gyelhetné. Igaz. egy gyerek sincs és feleségével mindket­ten dolgoznak. Meg aztán az akarat is megvolt. A látkép mégis furcsa. Put­rik városunk egyik büszkesé­gének, a modernül felszerelt gumigyárnak a szomszédsá­gában. Putrik, ahol néhány vezetékes rádiótól eltekintve még most is úgy élnek, mint száz évvel ezelőtt. Visszafelé a cigánybíró ötödik osztályos kislánya kí­sér. Fekete szemű, eleven te­remtés. Jó rendű, szeretne továbbtanulni. Meséli, hogv már bútort is vásároltak, de a putriba nem fér be. Egy néni őrzi. Majd ha lakást kapnak, minden másképpen alakul. Talán nem is kalauz­nő lesz, mint ahogy a tanító­néni megjósolta. Hiszen a le­hetőségek adva vannak. Csak clni kell velük. B. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom