Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-19 / 297. szám
Gondunk: a takarmányeüáiás A népművelés problémájáról vitatkozva mind gyakrabban hangzik el: jobban segíthetnének a termelőszövetkezetek. Es példákkal érvelnek a hozzászólók: „ Szegényes a falu könyvtára, kevés a valóban keresett szépirodalmi könyv, s még kevesebb a szakirodalom. A tanács erejéhez mérten segített, de a termelőszövetkezet eddig vajmi keveset adott könyvvásárlásra.” Vagy: „Már régóta vajúdik falunkban a tsz-akadémia megszervezése- Hallgatója bőségesen lenne, ha valaki fedezné a költségeket. A termelőszövetkezet azonban...” A megjegyzések akaratlanul is felkeltik az ember éi’deklő- dését. Tény: ma már rendelet írja elő, hogy a termelőszövetkezeti tagok évi összkereseté- nek két százalékát szociális és kulturális célokra fordítsák a vezetők, figyelembe véve a tagság igényeit és a közgyűlésnek ezzel kapcsolatos határozatát. Száz forint két százaléka nem nagy összeg. Mindössze két forint. Egymillió forinté azonban már jelentős summa. Kerek húszezer. Egy négyszáz tagú termelőszövetkezetben, ahol a tagság átlagkeresete nem több, mint évi tizenkétezer forint — azaz havonta egyezer —, ott a két százalék már megközelíti a százezer forintot. Ez pedig jelentékeny összeg ahhoz, hogy — az öregek és a betegek segítése mellett — hatékonyan támogassák a termelőszövetkezet kulturális életének fellendítését. A rendelet hasznos, szélesre tárta a lehetőségek kapuját: a rendelkezésre álló összegből sok gyakorlati célt szolgáló kezdeményezést támogathatnak eredményesen. Mégis, sok termelőszövetkezetben eddig nem éltek jól a lehetőséggel. Nem egy helyen reprezentációra, irodai bútorok vásárlására, vagy éppen az adminisztrációs dolgozók jutalmazására fordították az összeg jelentősebb részét. Másutt alkalomszerűen gazdálkodtak a pénzzel, függetlenül a tagság igényétől és a szociális-kulturális bizottság megkérdezése nélkül. A termelőszövetkezetek szociális és kulturális alapjának felhasználására . a megalakult szociális és kulturális bizottságok hivatottak javaslatot tenni. A döntés joga a közgyűlésé, s az ott hozott határozat már kötelező érvényű. Sajnos, a termelőszövetkezetek egy részében a bizottság helyett a termelőszövetkezet elnöke rendelkezik az összeg felett. Közeledik a zárszámadó közgyűlések ideje, ahol számot kell majd adni a tagság előtt, hogyan sáfárkodtak a rendelkezésre álló szociális és kulturális alap forintjaival az idei gazdasági évben. S ami ennél is több: beszélni kell arról is, mi a tervük az elkövetkező esztendőben ezzel az összeggel. A termelőszövetkezetekben dolgozók többsége az idősebb korosztályból tevődik, akiknél a műveltség fokozása, a világnézet formálása döntő fontosságú feladat- A korábbi években nem minden termelő- szövetkezet segítette, támogatta kellőképpen a tagság tanulását, művelődését. Igaz, erejük sem volt hozzá, a megalakulás, a tervezés első nehézségei lekötötték energiájukat. Ha azonban a lehetőség már adott. Annál is inkább, mert ahhoz, hogy a növénytermesztésben és az állattenyésztésben elérhessük a tervezett előirányzatokat, mind több mezőgazdasági szakmunkásra van szükség. Ez a jelentős szakmunkásigény elsősorban a gépész-, kertész és állattenyésztő szakmákban jelentkezik. E szakmák elsajátításának alapfeltétele azonban az általános iskola elvégzése, íme, egy lehetőség a sok közül. Aztán egy másik: az olvasás, amely a szervezett oktatás mellett a művelődésnek fontos formája. Hogy mit olvasnak s mennyit, ahhoz sok segítséget nyújthatnak a termelőszövetkezetek vezetői, ha a két százaléknyi összeg egy részét a helyi könyvtárak rendelkezésére bocsátják — új könyvek, elsősorban mezőgazdasági szakkönyvek vásárlására. A szövetkezet holnapját alapozzák ezzel, hiszen a műveltebb emberek nagyobb termelési eredmények elérésére képesek. A harmadik nagy lehetőség: a klubélet kialakítása. A fejlődés útja falun ugyanis nem az önálló művelődési házak építése, hanem a klubok hálózatának kialakítása. Az otthonosan berendezett klubokban újságok, folyóiratok és könyvek mellett beszélgethetnek, szórakozhatnak a fiatalok és az idősebbek egyaránt. S ha a klubokban rádió, televízió, lemezjátszó, különféle társasjátékok, s hetenként legalább egy filmvetítés teszi még érdekesebbé a programot, rövid időn belül kialakítható a törzsközönség. Ilyen körülmények között a kellemes szórakozás mellett a művelődés sokféle lehetőségét is megtalálhatják. Ma már olyan termelőszövetkezet is van az országban, ahol a rendeletben előírt két százalék helyett a tagság összré- szesedésének nyolc százalékát fordítják szociális és kulturális célokra, azaz több, mint félmillió forintot egyetlen termelőszövetkezetben ! Hogy mi minden kerül ebből a jelentős summából? Havonta kilencven forintot pótolnak az öregek nyugdíjához. Fedezik a technikumi és a szakmai tanfolyamok hallgatóinak tanszer- és utazási költségeit, a tsz- akadémia előadóinak tiszteletdíját és társadalmi ösztöndíjakat létesítettek. Tsz-klubot rendezte be, évente ezer forintokkal támogatják a községi és a tsz-könyvtárat. a sportkört és a falusi tömegszervezeteket. Tanulmányi kirándulásokat szerveznek és fuvardíjkedvezményt biztosítanak a házépítőknek. Mindezt — saját erőből, úgy, hogy közben az előírásnál nagyobb mértékben növelték a fel nem osztható közös alapot is! Bíztató perspektíva. Érdemes munkálkodni érte. Elsősorban úgy, hogy először a rendelkezésre álló két százaléknyi összeget használják fel az adottságokhoz és a tagság igényeihez mérten a leghasznosabban. Csak részben biztosított az átteleltetés Tennivalók a vetésszerkezeinél Két év alatt 12 millió legelőjavításra kor a minimálisra csökkenhet az esztendőről esztendőre megismétlődő takarmányhiány. — Ezek szerint az idei télen még nagyobb szükség van a takarmányokkal való takarékoskodásra. Mi a teendő ezzel kapcsolatban? — Nagyon fontos, hogy termelőszövetkezeteinkben maraA téli takarmány-ellátás mindig nagy gond Szabolcs- Szaímárban. Ennek egyik oka, hogy kevés a termőterület, a másik hogy a termésátlagok sem érték még' el — részben az aszályos időjárás, másrészt pedig termeléstéchnikai okok miatt — a kívánt színvonalat. Ezen „ télen több mint 40 000 szarvasmarháról, 93 000 sertésről, 120 000 juhról, s ugyanennyi baromfiról kell gondoskodniok termelőszövetkezeteinknek a közösben. A következő évek szempontjából is fontos, hogy ezt a törzsállományt, hogyan teleltetjük át. Ezekről beszélgettünk Énekes Istvánnal, a megyei tanács vb. takarmánygazdálkodási előadójával. — Hogy biztosították a termelőszövetkezetekben z állatállomány téli takarmányellátását ? — A szénafélékből és lédús takarmányokból megközelítően biztosított az ellátás. Problémát okoz viszont az abraktakarmány. A jelenlegi állatállomány részére mintegy 11 000 vagon abraktakarmányra lenne szükség tsz- einkben. Ebből a mennyiségből még mintegy 1100 vagon- nyi hiányzik. Csak n hiány pótlásával biztosítható, hogy a törzsállományt a jövő évi áruértékesítés alapanyagát képező állatokat termelőszövetkezeteink megfelelően el tudják látni. Emellett gondoskodniok kell a jelenleg hízó állatok ellátásáról is. Ha a további állami támogatást nem kapjuk meg takarmányból, úgy mintegy 280 vagonnal kevesebb húst tudunk előállítani sertésből és szarvas- marhából. Reméljük, hogy ez nem következik be. — Mi az oka annak, hogy a takarmányelládéktalanul tartsák be uz FM. által kiadott takarékos takarmánygazdálkodásról szóló utasítást, mely többek között felhívja a figyelmet arra. hogy minden mel'ékterméket. töre- ket, pelyvát, melaszt, rép szeletet stb. hasznosít anak az állatok etetésénél. Lén' ges, hogy az arra megfelelő L- cérnát például darálják I sztté, vezessék be az iTen fontos fehérjepótló karbamid etetését és lehetőleg mind n takarmányt gondo-an elük.szítve etessenek. Nem mel'ékes az sem, hogy az állatok jobb takarmányértékesítése érdekében az istállókat megfelelően téliesítsék a jószágot óvják a hidegtől, mert a hideg; huzatos istálló többlettakarmány feletetést, kíván de az állatok kondicióromlásához is vezet. t k. fással évről évre probléma van megyénkben? — Elsősorban a jelenlegi vetésszerkezet. Ugyanis míg Hajdúban 1 számosállatra 1,7, Békés és Szolnok megyékben pedig 1,9, illetve 2 hold takarmánytermő terület jut, addig Szabolcs-Szatmárban csak 1,4 hold ez a terület. Emellett a talajadottságaink is kedvezőtlenebbek az említett megyékénél, s természetes, hogy a termésátlagok Is alacsonyabbak. Különösen alacsony a terméshozama a megye rétjeinek, legelőinek, melyek megoldhatnák az állatállomány szálas takarmányellátásét. Ezek javítása az egyik legfőbb feladatunk. Államunk ebben az évben a megye rétjeinek és legelőinek javítására 7 millió forintot adott. Ezt az összeget elsősorban azoknak a rétekSzereplők: Apa, négyéves Fiacskája és az Ismerős. Szín. Majdnem üres villamos. Ismerős (atyaian): Mit olvasol Öcsi? Apa (fia helyett): Yulis amerikai csillagász professzor értekezését a Fiastyúkról. Ismerős: Te tudod mi az a Fiastyúk? Apa (fia helyett): Igen, minden érdekli, értelmes gyerek. Gyerek (felnéz a könyvből): A Fiasztúk tidmillió fénévre van a FöldtőlIsmerős (meglepettem): De hiszen ez lehetetlen, ez egy csoda! Apa: Azaz csodagyerek. Kisfiam, mondd meg szépen a bácsinak mikor volt a vasvári béke? Gyerek rávágja, majd _ felsorolja a kilenc múzsát és elszavalja Vörösmarty Vén cigányát. Csodagyerek Életkép I. felvonásban Ismerős (álrnélkodva): Fantasztikus mit tud a gyerek! Apa: Ez még mind semmi. Hallaná csak matematikából! Tegyen talán próbát. Ismerős (bizonytalanul): Mondjuk... kétszázlíz szorozva ...tizenöttel. Apa: Emeltesse csak nyugodtan fel a negyvennyolcadik hatványra és az egésznek a köbe! Válaszolj kisfiam. Gyerek (mondja a végösszeget.) Ismerős: Kész csoda! FanZőldell a burgonya a Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kisvárdai telepének melef- házában. Gondos kezek vizsgálják, hogy a jövő évi vető gumó egészséges legyen. Foto: Hammel J. Szólj szám, nem fáj fejem A szakszervezet helyett a Nők Lapjához — Szaporodnak az elintézett ügyek a vásárosnaményi ládagyárban 1964. december 19. Biztató perspektíva nek és legelőknek a megjavítására fordítottuk, amelyek a költségeket a leggazdaságosabban megtérítették vagy megtérítik. Járásonként mintalegelőket létesítettünk, melyek közül a hozamot tekintve q rakamazi legelő országos viszonylatban is az elsők között van. A jövő évben újabb 5 millió forintot kívánunk fordítani a rétek és legelők javítására S ha az elkövetkezendő években még nincs is remény n vetésszerkezet megváltoztatására — de a szántóföldi takarmánynövények termésátlaga növekedik — akszervezet intézi az ügyes-bajos dolgokat. Fiatal üzemről van szó, ahol még nagyon sok termelési vonatkozású dolog is rendezésre vár. Pest helyett Vásárosnamény A jegyzőkönyveket lapozgatva valóban megállapítható^ hogy nincs olyan lényeges panasz, amiről a vezetőség ne tudna. A korábbi szótlan termelési értekezleteket a parázs viták, józan javaslatok váltották fel. Nem járulnak hozzá, hogy segélyt adjanak olyan dolgozónak, aki esténként százasokat húz a cigány vonójába, de követelik a porelszívó berendezéseket. az egységes norma megállapítár sát. Egyre gyakrabban hallani az üzemben, „majd a szak- szervezet elintézi.” Szaporodnak az elintézett ügyek, de ugyanakkor a gondok is. Megszervezték a munkaversenyt, s a legjobb dolgozó április 4-én kéthetes, ingyenes üdülésre utazik. Az üzem, amely április 4-én került a Ládaipari Vállalathoz, egyre nő, gyarapszik. Újabb emberek jönnek, ismerkednek a gyárral, a munkával. És a szakszervezetnek is igen jelentős szerep* van abban, hogy több munkás. aki Budapesten, vagy más megyében dolgozott, mo*t végleg itt akar letelepedni. Bogár Ferenc azonnal elintézést nyerhetett volna. De nem ez az egyedülálló eset. Gorzás elvtárs jegyzetei között egyéb is akad. Az egyik dolgozójuk megsérült. Szerette volna, ha könnyebb munkára osztják. O szintén nem a szaikszerveaetet, hanem a megyei munkavédelmi felügyelőt kereste fel. A meghatalmazás előzményei Május óta hosszú utat tett meg a szakszervezet. A legnagyobb eredmény talán az, hogy az emberek mernek beszélni. Keresik a gyár vezetőit, ha valami gondjuk-bajuk van. Az első nehézségek után ma már igen jelentős szakszervezeti élet folyik az üzemben. A szakszervezeti bizottság titkára újabb gépelt papírt keres elő a dossziéjából. „Alulírott Bacsó István meghatalmazom a feleségemet, hogy , fizetésemet felvegye.” — A papírnak előzménye van. Bacsó István, bár nem megrögzött iszákos ember, de hajlott a barátok szavára. Fizetés után elment velük az italboltba, néha 2—300 forint is ottmaradt. Ebből aztán számtalan családi jelenet következett. Először az asszony jött be az irodába, néhány nap múlva pedig a férjével együtt. Akkor írtuk a meghatalmazást. Azóta szent a családi béke, soha nincs veszekedés a fizetés miatt. A példa ragadós, mert azóta már . jöttek hozzánk néhányan hasonló kéréssel. A Nők Lapja és a Magyar ■ Rádió helyett ma már a szakEz év tavaszán termelési ; értekezletet tartottak a vásárosnaményi ládagyárban. Az ( emberek meghallgatták a be- ; számolót, aztán ment min- < denki a maga dolgára. Szinte senki sem szólt hozzá. Pedig bőven lett volna mit felvetni. Problémák voltak a bérekkel, a szociális ellátással. A munkások egyéni ügyeivel szinte senki sem törődött. — Akkor az volt az érzésem — meséli Gorzás Sándor, az üzem szb-titkára, — hogy az emberek nem akartak szólni. Nem, mert minek? Szemlélet kérdése Azóta megváltozott az élet a vásárosnaményi ládagyárban. Bővült a létszám, mások lettek a vezetők, nagyobbak a követelmények. Májusban megalakult a szakszervezeti bizottság. — Először az emberek szemléletén kellett változtatni — mondja a titkár. — A munkások jelentős hányada a termelőszövetkezetekből került ide. Szinte azt sem tudták, mi a szakszervezet. Ott tartottunk, hogy alig ismertük néhány embernek a személyi problémáit. Ebből igen sok visszás eset adódott. Nálunk dolgozott Orgován Kálmánná. Hat gyermeke van és teljesen jogosan kifogásolta, hogy három műszakban dolgozik. De nem minket keresett meg problémájával, hanem írt a Nők Lapjának és a Magyar Rádiónak. így történhetett meg, hogy Orgován- né panaszáról a Nők Lapja levele alapján értesültünk. Ha egyenesen hozzánk jött volna, érthető és jogos kérése 3 tasztikus! Mit mondjak? Fenomenális! Apa: És ez még nem minden. Ismerős (búcsúzkodik és el- menöben kezét nyújtja a gyereknek): Sokra viszed öcsi! (Helyére idős hölgy telepszik, ölében egy kávébarna pincsivel) Gyerek (hirtelen): Ni apu, paci! Apa (gyöngéd, korholó hangon): Az nem a paci kisfiam, az kutyus. Miklósvári Zoltán
