Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-13 / 292. szám
Sipkay Barna új regénye: HATÁR TÁLÁN ÉLET Csepeli Szabó Béla: Küzdelem 1963-bain jelenít meg, még ser Uj Termés sorozatban a -Messzi harang szó, az a kisregény, amelyet előbb ismertek meg hangjátékból a rádió hallgatói, mint az olvasók, mert a rádió adása megelőzte a kötet megjelenését. A következő év, 1964 pedig máris két újabb Sipkay-kötettel gazdagított a könyvtermést: tavasszal a Hajnali hinta címen került kiadásra egy elbeszélésgyűjteménye, most pedig egy nagy regény, a Határtalan élet. A regény jellegét nemcsak a terjedelem jelzi, hanem az az igény is, amelyik két részben, összesen 40 fejezetben a magyar társadalmi élet utolsó négy évtizedét foglalja össze, mu- taja be. Két ember összeütközéséből indul ki a regény- Kézi Lajos vasúti mérnök sajátos karakter: fiatalabb korában még rokonszenvezett is a Tanácsköztársaság intézkedéseivel, úgyhogy jobb volt vidékre mennie, nehogy szem előtt találja a tehérterror számonkérése, de most, a huszas évek végefelé, mint vasúti felügyelő, már méltatlannak találja, hogy „egy vízben fijrödjön” a hajtányvezető munkással. A mérnök, aki a kisvasúti hivatal főnöke is, csendőrségi értesítést kap egyik alkalmazottjuk izgató tevékenységéről. Kézi utálja a csendőröket, sajnálja az elbocsátásra kerülő munkást, de a hivatai fegyelme köti őt. Ispán János kovács-lakatos neve szerepel a feljelentésben. Két hete dolgozik itt, de a csendőrség utoléri itt is, mert előzőleg a szeszgyárból bocsátották el, izgatás miatt. Még csak a regény negyedik lapját olvassuk, amikor a kút ember összeütközik, s szócsaiájukban két osztály, két világnézet csap össze: ez a jelenet jelzi is mindjárt, hogy az egész kötet folyamán ilyen harcnak, összeütközéssorozatnak leszünk a tanúi. Furcsa ember ez a vasúti mérnök: a gerinctelen polgár mintaképe, aki mindig csak „biztosítani” akarja a családja jövőjét, s nem veszi észre, hogy emiatt a mindennapok jelenjét fuserálje el, s így természetesen az elkövetkező jövő is bizonytalanná válik. Mint a nádszál, hajlong felettesei, bankár rokona, az arisztokrata ismerős véleménye és testi személye előtt. Élete folyamatos kapkodás, csapongás, sodródik a világban, mert sem erkölcsi, sem szellemi hatalma nincs arra, hogy maga irányítsa sorsát, életét. Így került a fővárosból egy kit vasúti telepre, onnan mások érdekeinek szolgálatából a nagyobb városba, majd amikor „ejtették”, megint visz- sza a kisállomás kisvárosába. 1-Ia úgy látják jónak a „fejesek”, akkor megírja a nekik megfelelő jelentést, de annak ellenkezőjét is igazolja, állítja, jelenti, — ha úgy kívánják tőle. Topog, kapkod, sodródik — de a felszabadulás után is ugyanígy folytatja útját. Nem megy vissza régi állásába, nyugdíjazzák, de mivel valamilyen munkahelyre mégis szüksége van, ajánlják neki a földosztó bibi zottság mérnöki helyét, így odakerül. Amikor valaki helyesnek tartaná, hogy belépjen n pártba, akkor a koalíciós időkben a kommunisták soraiba bekerül, ahova pedig a tagkönyvén kívül semmi sem köti. Kz csak arra jó. hogy a töl dosztásnál ő is kapjon, négy gyerekére tekintettel egy darab szőlőt, de a fold megművelése, a szőlő gondozása már a gyerekek munkája, ő csak haszonélvezője- Előbb-utóbb ki kell kerülnie a pártból, ott aztán igazán nincs keresnivalója, de utána még kevésbé találja a helyét az új világ társadalmában, hiszen a látszat-szál is elszakadt, amely eddig idekötötte őt. Összeköttetéseivel kap otthon végzendő mérpöki munkákat. amelyekért jól is fizetnek. önző ellenzékisége miatt azonban nem engedi fiát egyetemre, hanem őt kényszeríti a kapott munkák elvégzésére; a fiatal fiú tartja el a családot: Kézi most is csak panaszkodik — és lézeng, de nem csinál semmit. Ebből világosan következik, hogy 56-ban disszidál, kint széthullik a család, amelyről eddig azt hitte, hogy ó tartja össze. Csak a nagy fia, aki közben megházasodott, az várja itthon, hogy hazavágyakozó apja, öregségére, talán megtalálja nyugalmát — ha hazajön. Ispán János, a párhuzamosan futtatott életsorsok másik képviselője, ügyes kovács-lakatos. Nagy nehézségek között neveli gyermekeit, mert állandóan munkahelyet kell változtatni: a csendőrségi feljelentés, nyomozás mindig utoléri. A regény elején Kézi bocsátja el a vasúttól, később, amikor egy falusi mozgolódás leleplezésekor Ispán csendőrkézre kerül. Kézi törvényszéki vallomása súlyosbítja helyzetét, ezért kerül hosszabb időre börtönbe. Felesége cselédként keresi kenyerét, idők folyamán éppen Kéziék bejárónője lesz. A nyugtalanvérű Ispán gyermekei együtt játszanak a mérnök gyerekeivel, de ezt mindkét apa élesen ellenzi és tiltja, amennyire módjukban áll. Ispán a háború válságos pillanataiban életét kockáztatva is megakadályozza a fasiszták romboló garázdálkodását. Felesége, leg- nagypbb fia, akit aztán elvert a családtól a háború forgataga, nem nagyon értik, hogy Ispán János milyen eszményeket szolgál, mire vár, mire készül: csak a sivár valóságot nézik, hogy gyakran van börtönben, keveset keres, sokszor van baja a hatóságokkal. — A felszabadulás is kevés változást hoz életükben. A kovács nem nyújtja be a számlát régebbi érdemeiért, a sok szenvedésért, hanem csendesen dolgozik egyszerű munkásként. Belép később a pártba is. de csak egyetlen szerepléséről tudunk, amikor éles felszólalásával sürgeti Kézi kizárását a munkások pártjából. Véletlenül kap az ő nagy családja is egy darab szőlőt, a Kéziék szomszédságában. Különben inkább most is összeütközései vannak a vezetőkkel, mert a dogmatikus és szektás elöljárók nem veszik jónéven az öreg Ispán őszinte, de darabos kitöréseit, bíráló szavait, s inkább feddés, mint elismerés éri egy-egy megnyilatkozás után. Nemigen veszi észre, hogy azok az eszmények, amelyeket régebben hangoztatott, amelyekért oly sok hátrányt szenvedett régebben, most valóra váltak volna. De 56-ban világosan tudja, hogy hol a helye. Amikor kitessékelik őt az üzemből, akkor baltákat kovácsol, mert tudja, hogy még szükség lesz rá, amikor meg kell védeni a munkáshatalmat. Nepa kell azonban feláldoznia magát az ügyért, az ellenforradalom vereséget szenved ás 6 nyugodtan élheti öregségét unokája nevelésével, szórakoztatásávalSzemmel láthatóan sok rokonvonás van a két főszereplő között, jóllehet eleve világos az író állásfoglalása a két ember eltérő értékelését illetően. Ispán Jánosban olyan kommunistát mutat be, akik valahogy nem találják meg azokat a társadalmi méretű, közösségi kereteket, ahol energiájuk, elszánt hősiességük megsokszorozódva válhat ütőképes hatóerővé. Így afféle magános farkasként, inkább anarchista lázadóként járják az útjukat. Egyedül áll, egyedül harcol; ha elbukik önmaga szeretne talp- raállni, ő egyedül szeretné kérdéseit, problémáit megoldani. Világosan rámutat a regényben Sipkay arra, hogy így nem lehet élni. Semmirekellő és értéktelen a Kézi Lajos-féle életút, de nem vezethet jóra Ispán János anarchizmusa sem. De miért van ez így? Miért lehet ez így? Kérdésfelvetésé- sében hasonlít a regény a nemrég nagysikert elért Rozsda- temetőhöz. Fejes Endre a budapesti kispolgárság egy családjának elszigeteltségét állítja a középpontba, de a társadalmi méretű nagy megmozdulások, szép eszmények, eredmények szinte érintetlenül hagyják őket. Sipkay tulajdonképpen ugyanígy írja ezt meg a kisvárosi értelmiség és a munkásság egy-egy típusában. Felveti a kérdést ő is, választ azonban éppúgy nem ad, mint ahogy Fejes sem felel világosan. De vajon lehet-e tagadni, hogy vannak Hábetlerék, és vannak Kézik és Ispánok is? Nem lehet tagadni. Sipkay azonban mégis továbblép, s ezzel az optimista előrelépésével közelebb is jut a megoldáshoz, a valóság igazságához. Mert az öreg Kézi és az öreg Ispán valóban egyedül vannak és magányosan éldegélnek — a fel- szabadulás előtt és után is. Csakhogy a gyerekek, a fiatalok már egészen mások. Őket már nem kötik a régi polgári összeköttetések, a régi rend törvényszabta megaláztatásai: ők már egy demokratikus világ szocialista jövőjét látják maguk előtt, s így több minden összeköti őket, s csak az öregek szembenállása zavarja néha együttműködésüket. Ösz- szeköti a két család fiatalságát a megélhetéshez föltétlenül szükséges munka eleven ereje. A két fiú együtt jár iskolába, együtt érettségiznek, tanulnak és szórakoznak, s így nem csodáljuk, hogy Ispán lánya, Magda, végül is felesége lesz Kézi Gyurkának. Egy ideig az öregek hatására, még sokat marják egymást, de aztán kialakul önálló, saját életük, amely már minőségileg különbözik az öregekétől, mert társadalmi közösségben, munkás együttélésben, céltudatos következetességgel építik új, szép életüket, jövőjüket. Talán bizonyos romantikus szint is kap így a l egény befejezése, de ez nem valamilyen mesterkélt deus ex machina, hanem a regény egész felépítéséből következő logikus következmény. A régi idők társadalmának magányos alakjai a mi kollektív eszményű társadalmunkban sokszor még nem találják meg helyüket, de a fiatalok számára ez a világ adja meg az igazi életet: a szépséget és örömöket birtokba vevő „határtalan életet”. Ezt az eszmei mondanivalót az író a regény nyelvi eszközeivel is kifejezésre juttatja. Az I. rész 16. fejezetének stílusa szaggatottabb, nyugtalanítóbb: mindkét főszereplő kiszolgáltatottsága kerül ezzel is kifejezésre. A II. részben sokkal szélesebben kifejtett jeleneteket olvashatunk: elsősorban a fiatalok munkájának, életének bemutatásakor az egyre inkább helyes irányba fejlődő és alakuló emberi viszonyok árnyaltabban, ábrázolt jelenetei kerülnek elénk. Ez a jelenelezési forma egyébként közel hozza a regényt a film kifejező eszközeihez is. Fontos állomás ez az újabb könyv Sipkay életében és művészetében. Bízhatunk abban, hogy további sikereinek lehetünk tanúi. És ezt változatlan figyelemmel és szeretettől fűtött türelmetlenséggel várjuk is. Margócsy József A bakialőrántházl járási szülőotthon udvarát díszíti e szép vonalú alkotás. Foto: Hammel József Egy ember ára Magyarul beszélő angol film A nyíregyházi Béke moziban került megyénkben elsőnek bemutatásra az „Egy ember ára” című magyarul beszélő angol film. David Storey forgatókönyvét Lindsay Anderson rendezte filmre. A film története mélységesen emberi és drámai. Nem véletlen, hogy az 1963-as cannesi filmfesztiválon felfigyeltek a fiatal rendező első filmjére és az sem véletlen, hogy „ film főszereplőjében Richard Harris szentélyében új nagy tehetségű színészt fedeztek fel. A film főhőse Frank Machip kiváló rugby-játékos, a csapat büszkesége .a közönség kedvence- Egyik mérkőzésén megsérül, elveszti fogait, s mivel nagy fájdalmai vannak, azon- nal orvoshoz szállítják. Lényegében itt kezdődik a film azzal, hogy Frank újra átéli életének legutóbbi szakaszát. — Hosszú ideig egyszerű bányász volt, ismeretlenül élt Mrs. Hammondnál, de erőszakos természetével sikerült elérni, hogy uralkodni vágyó elképzeléseit valóra váltsa, kipróbálják a városi mgby-csapatban. Frank így jutott könnyű pénzhez és a pénz, valamint energikus magatartása eszköz tervéhez, hogy Mrs- Harpmon- dot, akinél lakott és hosszabb ideig ostromolta, magának megnyerje. Az asszony nem szereti Frankot. Nem tud lelkileg feloldódni, bár Frank bőkezűen költi a pénzt Mm. Hanomondra, drága bundát vásárol, előkelő helyre viszi vacsorázni. Az asszony nem bírj;, elviselni azt a megaláz- | tatást, hctgy kitartott nő lett. ! A drámai összecsapás kettö- *ük között végül is bekövetkezik. az asszony szemrehányást tesz, amire Frank ösztönös brutalitással válaszol. A dráma azzal fejeződik be. hogy Mrs. Hammond meghal, halálos ágyánál egy új, megváltó- j zott Frank áll, de ez már nem j Segít. Frank Machin végül is rá-. döbben, hogy „ pénz, az erő ! nem minden, mert végül is teljesen egyedül maradt. A tragikus, gyönyörűen megvalósított film gazdag megfigyelésekben, életismeretben és | méltán érdemelte ki a közön- j ségsikert. s. e. hömtedíési gondok Sajtónk az elmúlt evekben sokat foglalkozott: azokkal a „fehér foltokkal", amelyeket kulturális szempontból a tanyák még olykor jelentenek. De arról is rend zeresen tudósít. ha ebben a tek n'.etbfn kisgbb-nagyobo ..passe) előbbre megj'ünk. Állami, tanácsi szerveink — a pedagógusok közreműködésével, gyakran valóban hősies, önfeláldozó munkájával — céltudatosan számolják fel ezeket a „kulturális fehér foltokat:’ Az általános iskolák felső tagozatainak diákjai egyre többen járnak be — a jobb feltételek közt levő — kör- zeti iskolákba; sokan közülük pedig bekerülnek kollégiumokba. Nagyszerű eredményekről adnak számot ezen a téren az országos statisztikai adatok. A tanyai iskolák körzetesítésében ma már annyira előrejutottunk, hogy a csaknem másfél millió általános iskolás közül mindössze 115 ezer jár kicsi tanyai iskolába, vagyis olyanba, ahol az egész alsó tagozatot, vagy annak két-három osztályát egyetlen pedagógus tanítja. Ha szemléletesebbé kívánjuk tenni a falusi-tanyai iskolai oktatásban történt előrelépésünket még egy adatpárt érdemes idéznünk, a csaknem 700 ezer felsőtagozatos tanuló közül ma már csupán 75 ezret nem tar nítanak szaktanári rendszerben. Az arányok tehát — különösen ha a múltra gondolunk igen biztatóak. Ugyanakkor a szép számok nem feledtethetik velünk a még mindig nagy megyei feladatokat. A megyei tanácsnak megvan a részleges terve az iskolák körzetesítésére. Ehhez természetesen számos feltételt kell biztosítani- Körültekintő szervezőmunkát kíván például, hogy a gyerekek — három kilométeren túl járműve] vagy fogattal — eljuthassanak az új, a korszerűbb iskolába; ebédelés, napközis elhelyezési lehetőség legyen számúkra; a kiürült iskolák is gazdára találjanak; a gyerekek nélkül maradt pedagógusok új beosztást, munkakört kapjanak, megfelelő szaktanárok biztosítsák a körzeti iskolákban a valóban korszerű oktatási, nevelési elvek valóra váltósát. S bármelyik feltételt is nézzük, kétségtelenül jelentős a gond, A megyei AKÖV vállalatnak köztudomásúan kevés az utóbusza s az iskolák kérését csak fokozatosai) tudja kielégíteni. A végső megoldáshoz több autóbusz kellene. A társadalom támogatása is szükséges ahhoz, hogy az új iskolákban — a megnövekedett tanulólétszámnak megfelelően — tantermek épülhessenek, nagyobb arányban megoldhassák az ebédeltetést, illetve a bentlakást. Az anyagiak és a társadalmi munka mellett, pontosabban azt megelőzve, szükség van a megértésre, a körzetesítés fontosságának minél szélesebb körben történő felismerésére is. Már eddig jelentős támogatást adott az 5. számú AKÖV, amely szivvel-lélekkel keresi a lehetőségeket a gyerekek minél nagyobb számban való rendszeres szállítására. Sok társadalmi szerv nyújtott anyagiakban szinte felmérhetetlen segítséget a régi tanyai iskolások számára készülő új tantermek építésénél, az ebédeltetés vagy vagy más fontos probléma megoldásánál. Felismerték, hogy amikor a körzetesítést támogatjuk — a holnapot készítjük elő. a kulturáltabb életet szolgáljuk. 1964. december 13. Elhagytam lámpám fénykorét a szabad ég vakít, fejszém szikrázva szórja szét a fák forgácsait. Arany rendekben dő! elém a reszkető sugár, ezernyi szilánk megsebez, csontig húsomba váj, — Mégis megyek. Vár rám „ tér, a hegy rőt orma Int, hogy onnan zúgjam, mipt a szél a Föld himnuszait... Elérem-e a hegytetőt? Erdő reng, kő hasad. Erőimet próbálgatom a csillagok alatt ., 7
