Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-12 / 291. szám
Befejeződött a Szevjefunié Legfelső Tanácsért ülésszaka A közalkalmazottak általános sztrá|k|a Franciaországban Moszkva (TASZSZ): A Szovjetunió Legfelső Tanácsa két házában a pénteki délelőtti ülésen folytatódott a vita az Alekszej Koszigin miniszterelnök által benyújtott 1965. évi tervjavaslat és a Garbuzov pénzügyminiszter által előterjesztett 1965. évi költségvetés tér vezet felett. A Legfelső Tanács elfogadja a jövő évi tervet és költségvetést, ezenkívül megválasztja az alkotmányelőkészítő bizottság elnökét, a Tadzsik Szövetségi Köztársaság Legfelső Tanács Elnökségének elnökhelyettesét és jóváhagyja a Legfelső Tanács Elnökségének rendeletéit. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka pénteken befejezte munkáját. i A francia közalkalmazottak ! sztrájkja megbénította Fran- ! ciaország életét. A vasúti forgalom egész Franciaország- I ban szünetel. A légi közle- I kedés néhány nemzetközi já- j ratra korlátoaódik. A taxi- I sofőrök is csatlakoztak a j sztrájkhoz. Az utcai jelzőlám- | pák kialudtak, ami Párizs jtöbb pontján megakasztotta a i megnövekedett személygépko- j esi forgalmat. ‘ A szakszervezetek háromEsetnén yak sorokban Az ENSZ Biztonsági Tanácsa csütörtök délutáni ülésén egyedül Algéria képviselője szólalt fel. Tevfik Buat- tura éles szavakkal ítélte el a Kongóban végrehajtott belgái—amerikai agressziót. A gyarmatosító hatalmak képviselőinek saját beismerése alapján bebizonyította, hogy a fegyveres beavatkozással aa imperialisták csak Csőmbe kezére akartak játszani. A párizsi államvédelmi bíróság hat OAS-vezetőt halálra ítélt. Az ítéletek azonban nem hajthatók végre, mert a vádlottak valamennyien külföldön tartózkodnak. A Franciaországban elítélt és fogvatartott OAS-merénylők egy csoportja rövidesen kiszabadul a börtönből. A kormány ugyanis még karácsony előtt amnesztiatörvényt terjeszt a parlament elé. A közkegyelem az 1962. március 20-a, az eviani egyezmény aláírása után elkövetett bűn- cselekményekre vonatkozik. Nem terjed ki a láziadás és összeesküvés címén elítélt Sálán, Zeller, Challe és Jouhaud tábornokra, sem De Gaulle merénylőire. Shrőder külügyminiszter pénteken délelőtt Londonba repült, ahol Wilson miniszterelnökkel és Gordon Walker külügyminiszterrel tárgyal a sokoldalú atomhaderőről. A Welt értesülése szerint Schröder nyomatékosan kifejti Londonban a bonni kormánynak azt az álláspontját, hogy az MLF-fel kapcsolatban ragaszkodik a „sok nemzetiségű” jelleghez, s ennek megfelelően az MLF-hez csatlakozó brit tengeralattjárókon is vegyes nemzetiségű legénység teljesítsen szolgálatot Bonn hajlandó arra — írja a Welt —, hogy komolyan fontolóra vegye a brit módosító javaslatokat, de ennek előfeltételle, hogy az MLF eredeti jellegét ne hígítsák fel. Indonézia szolidaritást vállai a YBK mellett Saigon körzetében tovább folynak a harcok Sukarno indonéz elnök pénteken figyelmeztette az Egyesült Államokat, Indonézia akcióba lép abban az esetben, ha amerikai támadások érnék a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, Az elnök egy nagygyűlésen beszélt, amelyet a holland gyarmatosítás elleni harcban elesett indonézek emlékére tartottak. Sukarno hangsúlyozta, Indonézia feltétlen köteles-, ségének tartja annak megakadályozását is, hogy a brit imperializmus állandó erődítményévé változtassa Malaysiát. Az AP híre szerint a buddhista vezetők megbeszélést tartottak a saigoni központban. Pénteken nyilatkozatban jelentették be, hogy folytatják az erőszak nélküli harcot a Tran Van Huong-kormány ellen. A hírügynökségi beszámolóit arra engednek következtetni, ogy változatlan erővel tartanak a harcok a Saigontól északra fekvő An Lao völgyben. Az amerikai katonai szóvivő szerint viszont csak szórványos lövöldözés folyik. Bienh Dinh tartományban már negyedik napja tart a csata. A dél-vietnami szabadságharcosok — jegyzik meg a megfigyelők — támadásaikban az indonéziai háború alatt tökéletesített taktikát alkalmazzák sikerrel. millióra becsülik a sztrájkoló közalkalmazottak számát. 1953 óta nem volt ennyire általános jellegű sztrájk Franciaországban. A szakszervezetek már bejelentették, hogy a 24 órás figyelmeztető sztrájk a dolgozók jogaiért vívott harc egyik csatája. A bérkövetelő mozgalom fokozódni fog, ha a kormány nem teljesíti a dolgozók követeléseit. A francia állami és közalkalmazottak a vidéki városokban egységesen követték a szakszervezetek sztrájkfelhívását. A Párizsba érkezett jelentések szerint Bordeauxban, Metzben, Marseilleben és Nizzában is csaknem száz- százalékos volt a sztrájk. Lyonban a sztrájkoló munkások és alkalmazottak tüntető menetben vonultak végig a városon. A városi közlekedés és az áramszolgáltatás mindenütt szünetel. A hárommillió sztrájkoló közalkalmazottakon kívül hozzávetőlegesen négymillióra becsülik azoknak a nem közalkalmazottaknak a számát, akik pénteken munkaszünetet tartottak. Tito sajtóértekezlete Belgrad, (MTI): Joszip Broz Tito jugoszláv elnök pénteken délelőtt fogadta a Belgrádban tartózkodó külföldi újságírókat és válaszolt kérdéseikre. Tito hangoztatta, hogy a JKSZ VIII. kongresszusa óriási jelentőségű Jugoszlávia további fejlődése szempontjából. Az elnök foglalkozott Jugoszlávia és a Német Szövetségi Köztársaság, valamint Jugoszlávia és a Német Demokratikus Köztársaság viszonyával. Ami Jugoszlávia és a Német Szövetségi Köztársaság viszonyát illeti — mondta — meg kell állapítani, hogy kapcsolataink nem jók. Az NSZK nem hajlandó rendezni a fasiszta német hadsereg okozta háborús károk megtérítésének ügyét és a két ország között Bonn hibájából megszakadtak a diplomáciai kapcsolatok. Egyébként mi a magunk részéről hajlandók vagyunk a kapcsolatok normalizálására. Az NDK és Jugoszlávia kapcsolatai viszont mind politikai, mind gazdasági és/egyéb téren nagyon jók — hangoztatta. Tito sajtóértekezletén foglalkozott a multilaterális NATO atomhaderő megteremtésének veszélyével. „A multilaterális atomhaderő létrehozása lehetőséget ad Nyugat-Németországnak arra, hogy saját maga rendelkezzék az atomfegyverek felett és egy napon saját maga is atombombákat gyártson. Ez pedig óriási veszély” — mondotta. Nyugati tudósítók megkérdezték, megfelelnek-e a valóságnak azok a hírek, amelyek szerint szabadon bocsátották Milovan Gyilaszt. Meglepő — hangzott a válasz —, hogy az utóbbi időben nyugaton ismét felvetik a Gyilasz-kér- dést. A napokban Spanyolországban tizenhárom kommunistát ítéltek el 15—20 évig terjedő börtönbüntetésre, de a nyugati sajtó hallgat erről, nem követeli szabad lábra helyezésüket. A Gyilaszra kiszabott ítélet nyolc évi börtön. Tito elnök éles szavakkal bélyegezte meg a nyugati hatalmak kongói és ciprusi beavatkozását. Hangsúlyozta, hogy Jugoszlávia erkölcsi és politikai támogatást ad Kongónak, de szükség esetén más formában is kész az agresszió áldozatául esett ország segítségére sietni. Az elnök ezt követően uá- mutatott, egyetlen idegen hatalom sem formálhat magának jogot arra, hogy beavatkozzék Ciprus bel ügyeibe, majd végezetül állást foglalt Jugoszlávia és a balkáni országok kapcsolatainak ‘további fejlesztése mellett. Kenya köztársaság lesz Lándzsák helyett iskolák A nyolcmillió lakosú Kenyát sokféle törzs lakja: ki- kujuk, Ínók, giriamák, ma- szájok, ezenkívül kétszerany- nyi indiai származású és ötvenezernél több fehér, többségükben angol. Amikor egy esztendővel ezelőtt, 1963 december 12-én Kenya független lett, a gyarmatosítók abban reménykedtek, hogy a különböző törzsek, illetve az afrikaiak és a fehérek, s az ázsiaiak közötti ellentétek magasodó hullámain megőrizhetik uralkodó pozícióikat. Egy esztendő távlatából megállapíthatjuk: rosszul számítottak. Karam be«* Kenyatta pártja, a Kanu, már a függetlenség előtt kiadta a jelszót: Harambee. Ezt a szót valahogyan így fordíthatnánk magyarra: együtt, közös erővel mindannyian. A Harambee jelszóból valóság lett, azzal együtt, hogy az angol tisztviselők és szakemberek megbecsülése mellett egyre több afrikai került vezető állásokba, s lendületesen folytatták Kenya politikai és gazdasági életének dekolonializálását. Júliusban államosították a nairobi rádiót, amely azóta Kenya Hangja néven a kormány álláspontját magyarázza, ugyancsak júliusban bevonták az angol lobogót Mombasa volt angol katonai arzenáljáról, s határozottan lecsaptak egyes volt gyarmati tisztviselők, angol katonatisztek neokolo- nialista próbálkozásaira. A Harambee megvalósulását tükrözi az ellenzéki, s hosszú időn át az angolokkal nyíltan együttműködő KADU- párt tejes elszigetelődése a lakosságtól, majd novemberben Kenyatta pártjába történt beolvadása. A KADU ellenezte Kenya köztársasággá válását, amikor azonban a többségi KADU-párt népszavazásra akarta vinni ezt a kérdést, az ellenzék megfiát- rált. Kenyában így létrejött az egypártrendszer, amely bizonyára megkönnyíti a lakosság erejének egyesítését és mozgósítását a gyarmatosítás maradványainak megszüntetéséért. Osziöndíjak a maszá jóknak Tennivaló akad bőven. A hét évtizedes brit uralom alatt például úgyszólván semmit sem tettek a mászásokért, csupán a törzsek közötti ellentétek szítására használták fel a harcias őslakókat. Nemrégen Jomo Kenyatta miniszterelnök maga is részt vett a maszájok egyik „barazán” — gyűlésén, s arról beszélt, mit tesz a kormány a maszáj vadászok és állattenyésztők érdekében. Érdemes idézni Kenyattát: „Kenya kormánya azt akarja, hogy a maszájok fejlődjenek, művelődjenek és ne maradjanak a külföldi turisták egzotikus szórakoztatói, mai a gyarmati időkben. Gyermekeiteknek tanulniok kell. nogy fontos hivatalokat tölthessenek be az országban. Elmúltak azok az idők, amikor a lándzsáké és a dárdáké volt az utolsó szó. Iskolákat építünk és ösztöndíjakat adunk gyermekeiteknek.” A maszájok már eddig is kaptak iskolákat, egészség- ügyi állomásokat, gyógyszer- tárakat a kormánytól, s most a mezőgazdasági gépekkel igyekeznek megismertetni őket. A Itaíéves ÍVjlt'síléisi terv Maszaiföld fejlesztése azonban csupán egy része annak a nagyméretű terveknek, amelyet a kormány a parlament elé terjesztett. Részben saját, részben külföldi erőforrásokból hat esztendő alatt — azt is figyelembe véve, hogy addig egymillióvá] növekszik Kenya lakossága! — a jelenlegi 30-ról és 200 angol fontra akarják emelni a kenyai családok átlagjövedelmét. Hat esztendő alatt tízszeresére növelik a gyapottlerme3ztést, s ugyancsak erőteljesen fejlesztik a tea, szizál, kávé és rizsültetvények termelését. Az idén megkezdett földreform értelmében máris 17 ezer kenyai családot telepítettek le az ország legtermékenyebb vidékén, az úgynevezett Fehér Felföldön, ahonnan korábban a gyarmatosítók elűzték az afrikaiakat. Eddig 40 ezer afrikai kapta vissza földjét az európaiaktól — a kormány visszavásárlási akciójával. A hatéves terv során vízi erőművet építenek a Tana folyón, fejlesztik az öntözéses gazdálkodást, az úthálózatot és a vasutat, s ezzel tovább csökkentik a munkanélküliek számát. Kétségtelen, hogy ezek a célkitűzések tovább erősítik Kenya helyzetét Afrikában, növelik tekintélyét, amelyet függetlenségének első évében igyekezett latbavetni a kontinens antikolonialista erőinek érdekében. Fordította: Bába Mihály 27. >— Lisewski ezek után már ■emmit sem közölt magával? — Nem, akkor már nem ■okát beszélgettünk, Lisewski érezte, hogy ég a talaj a talpa alatt. Egyszer azért azt mondta: „Ha a szükség úgy hozza, van hová menned? Igyekezz külföldre kijutni, Bécsbe. Én is oda igyekszem. Csak még néhány napot kell várnunk.” Pénzt kértem tőle. Azt mondta, most neki sincs, ő is arra vár. Csak kétezret adott. Amikor nem sokkal később Lisewskit letartóztatták, idézést kaptam az ügyészségtől. Tudtam, nem érdemes jelentkeznem, mert onnan már nem engedne!? el. Tehát azt a pénzt, amit Lisewski adott, feleségemnél hagytam, aztán megszöktem. — Hol rejtőzött el? — Előbb Poznanba utaztam, aztán Szczecinbe, hogy ott egy külföldi hajóra jussak. De nem sikerült. Nem akartak a kikötőbe engedni. Ezután Gdyniába utaztam. Itt több szerencsém volt. Alkalmaztak a Kikötő Szolgáltató Vállalatnál. Egy albérleti szobácskábán laktam, Or- low környékén. Ideiglenesen már be is jelentkeztem. Néhány hétig dolgoztam a kikötőben és lestem az alkalmat a szökésre. Beszéltem néhány külföldi tengerésszeL Egy sem akart magával vinni. Egy német ugyan kötélnek állt, de kétezer dollárt kért, amiért elvisz a Klonski csatornáig, ahol az éjszaka leple alatt elhagyhatom a hajót. Mivel azonban nem volt pénzem^ kénytelen voltam megkockáztatni, hogy elrejtőzzem valamelyik hajón. Kérhetek még egy cigarettát? Az őrnagy Macioszek elé tolta a cigarettatárcáját. Az ügyész közben elolvasta azt, amit a gépírónő irt, és kiegészítette a jegyzőkönyvet a letartóztatott vallomásának utolsó mozzanataival. — Nemsokára kínálkozott is alkalom. A kikötőben megérkezett az „Upsaia” svéd hajó — folytatta kis szünet *»:n a könyvelő. — Deszkát rakodtunk. Észrevettem, hogy sem a vámosok, sem a határőrség katonái nem törődnek ezzel a hajóval. A hajó a vámhivatal közelében vesztegelt. Tudtam, hogy a hajó a rakodás után azonnal elindul a kikötőből. Kiszemeltem magamnak rajta egy jó búvóhelyet a kémény mellett és elrejtőztem. El is jutok Svédországba, ha a búvóhelyemen nem lett volna olyan fullasz- tó forróság. Kis időre még eszméletemet is elvesztettem, és félálomba merültem. Amikor felébredtem, minden ringott velem, tehát tudtam, hogy a hajó kiúszott a kikötőből. Még volt annyi erőm, hogy kimásszam a rejtekhelyről, aztán elájultam a fedélzeten. Ott talált rám az egyik matróz. Megállították a hajót, és átadtak a határőrségnek. — Előzőleg öngyilkosságot akart elkövetni? — Igen. Hiszen mindenemet eljátszottam. Volt családom, volt állásom, az emberek megbecsültek. Még csak néhány esztendei munka hiányzott a nyugdíjhoz. Most? Higyje el, ügyész jobb lenne az óceán mélyen feküdnöm. Macioszek szomorúan lehajtotta fejét. — Az életben sok mindenért kénytelenek vagyunk fizetni — mondta az ügyész. — Magának is, most fizetni kell azért a kárért, amit okozott. Ilyen helyzetben nem segít a kétségbeesés, össze kell szednie magát. Leüli majd a börtönbüntetését, aztán újra szabad lesz. Remélem, nem találkozunk még egyszer. Hol volt július 11-én, kedden? — Ekkor már Gdyniában voltam. Ezen a napon a kikötőben dolgoztam. Ellenőrizhetik a Kikötő Szolgáltató Vállalat fizetési listáján. — Tudta, hogyan és menynyi pénzt kap Lisewski? — Erről soha nem beszélt. Tudom, hogy Varsóba utazott, és onnan hozta a pénzt. Biztosan valutát adott el, mert egyszer megkérdezte: nincs-e valamilyen valutaűzér kapcsolatom, és érdeklődött a dollár árfolyama ifánt. Sőt mielőtt Lublinba utaztam, megkért, tudjam meg, hogy áll a dollár. Nekem azonban nem voltak kapcsolataim _a feketézőkhöz, nem tudhattam meg semmit. — Mit hallott a Donau-bank csekkjéről? — Lisewski mérnök gyakran említette, amikor már nagyon forró volt talpunk alatt a talaj: csak egy dologra vár, és akkor „meglépünk”. Naponta kétszer, háromszor is megkérdezte: nem jött-e posta Bécsből? Sejtettem, valamilyen értesítésre, vagy pénzre vár, mert tudom, hogy akkor nem volt pénze. Talán éppen ezt a csekket várta. — Maga látta a csekket? — Nem láttam semmiféle csekket. Ismétlem, nem tudok semmit Lisewski pénzügyi elszámolásairól. — Elismeri-e, hogy merényletet szervezett Zygmunt Kalinowski joggyakomok ellen, a bécsi „Donau-bank” csekkjének megszerzése végett? — Én merényletet? kiáltott fel Macioszek. — Soha senkit nem támadtam meg. — Fogadja meg a tanácsomat: ismerje be a merényletet. Vannak bizonyítékain k< Ne feledje el, az őszinte beismerő vallomás enyhítő körülménynek számít az ítélet kiszabásánál. — Nem tudom, hogy az ügyész úrnak milyen bizonyítékai lehetnek. Nem tudok semmiféle merényletről ét csekkről. — ,.A Donau-bank” nyolcvanezer dollárt érő csekkjéről van szó. Ellopták az ügyészségi akták közül. Kabátujj rabolta el, akit tizenkétezer zlotyért megvásároltak. Bevallotta, hogy a táskát az iratokkal együtt, rögtön a támadás után átadta maguknak. Vagy magának személyesen, vagy a megbízottjának. — Esküszöm, semmit sem tudok erről a csekkről. — Kérem, ne kerteljen. Mondja meg, hol van a csekk? Macioszek sírvafakadt. (Folytatjuk! Rusk amerikai külügyminiszter csütörtökön külön-kü- lön megbeszélést folytatott David csehszlovák és Rapackl lengyel külügyminiszterrel. A megbeszéléseken főleg Washington és Prága, illetve Washington és Varsó kétoldalú kapcsolatairól, Németországról és a multilaterális atomütőerőről volt sző- Rusk párizsi utazása előtt úgy rendezte, hogy két napot New York-ban tölthessen és találkozhassék az ENSZ-kozgyűlés alkalmából New York-ban tartózkodó külügyminiszterekkel. Rush megbeszélése David csehszlovák és Rapackl lengyel kiiigyiiiiitiszlerrei 1964. december 12. 2