Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-06 / 286. szám

XXL ÉVFOLYAM, 286. SZÁM ÄRA: 80 fillér 1964. DECEMBER 6, VASARNAP Au idén harmadszor ünne­peljük meg december 7-én a Magyar Sajtó Napját. Ezen a napon — 1918-ban — jelent meg a Vörös Űjság első szá­ma. Az őszirózsás forradalom nem elégítette ki a dolgozó nép várakozását. Az októberi koalíciós kormány tehetetle­nül állott szemben azokkal a problémákkal, amelyeket a forradalmi időszak szükségle­tei vetettek fel. Az ország éle­tében a bénultság és remény­telenség egyre sokasodó jelei mutatkoztak. Elekor olyan esemény tör­tént, amely nyomban véget ve­tett a tespedésnek. Megalakult a Kommunisták Magyarorszá­gi Pártja. A magyar dolgozó tömegek életében történelmi fordulópontot jelentett. Kezde­te volt egy olyan históriai fo­lyamatnak, amely győzelmek és bukások, föllendülések és hanyatlások egymásba fo­nódó láncolataként elvezetett országunk felszabadulásához, a Magyar Népköztársaság meg­teremtéséhez, egy soha nem volt nemzeti egységhez, a szo­cializmus alapjainak leraká­sáig és ama úthoz, amely a szocializmus teljes felépítésé­hez vezet. Mi része volt mindebben a Vörös Újságnak és elnémítá- sát követő testvérlapjainak? — azt fölbecsülni még meg­közelítően sem lehetséges. Megszületése méltó volt kül­detéséhez, leküzdötte a szinte leküzdhetetlen akadályokat. Nyomdája, rotációs papírja nem volt. Még szerkesztőségi helyisége sem akadt. Csak sze­génységben nem volt hiánya. Jóformán a semmiből kellett létrehozni ezt az első magyar nyelven írott legális kommu­nista újságot. És sikerült! Min­den akadályt elhárított az a bátor, lelkes, forradalmi esz­méktől áthatott kis csapat, amely hivatva volt a Vörös Űjság anyagi és szellemi fel­tételeit megteremteni. A Vörös Űjság első száma tízezer példányban jelent meg és már megszületésének első órájában lobot vetett. Meg kellett ismételni! A mun­kások és parasztok magukénak érezték, mert az ő nyelvükön íródott minden sora, mert az ő gondolataiknak, érzéseiknek adott kifejezést. Megmutatta az igazi felszabadulás egyet­len lehetséges útját: a prole­tárforradalom útját. A hangja tisztán zengett. Hűséges hír­nöke volt a tömegek mélyén áramló törekvéseknek, a poli­tikai, gazdasági és társadalmi élet izgalmas eseményeinek. De nem volt egyszerűen csak újság. Több volt ennél: a pno- Ietárforradalom lobogója. Kol­lektiv agitátor volt, kollektív szervező és kollektív propa­gandista — a legtisztább lenini értelemben. Ezért volt hitele a dolgozó tömegeknél. Betiltották nem is egyszer, összezúzták, kifosztották szer­kesztőségét; nem adtak szá­mára papírt és — a Vörös Újságot mégis egyre többen ol­vasták, egyre többen lelkesed­tek és hoztak áldozatot is ér­te... És 1919 március 21-én hírül adhatta: Megalakult a Magyar Tanácsköztársaság! Milyen óriási küldetést vál­lalt és teljesített a Vörös Új­ság a Magyar Tanácsköztársa­ság dicsőséges ideje alatt! Kö­teteket írhatnánk arról, do még csak sorokra is alig telik a helyszűke miatt. Ide jegyez­zük azért Kun Béla néhány sorát arról az újságról, amely­nek születésnapját ünnepeljük: „Rossz papíron, rossz fes­tékkel nyomott újságok köte­te, de úgy lüktet bennük a forradalom láza, mint aho­gyan Marat lapja óta egyetlen forradalmi újságban sem dü­börgőit. A rossz papíron el- halványodhatik „ rossz festék, de nem halhat el a forrada­lom lüktetése és nem apadhat el a világító fényforrás, amely­ből a forradalom hagyománya és tanulsága árad, özönlik, a magyar munkások és földmű­ves szegények felé”, Kun Béla 1928-ban írta le ezeket a sorokat az „Új Már­ciusiban. Milyen igaza volt! A fényforrás nem hunyt ki, a forradalom lüktetése sem gyengült el. Sőt! A horthyzmus negyedszázadig tartó rideg és borzalmas éjszakájában is föl-fölvillantak a vörös tüzek, lüktetett a forradalom láza és a „Vörös Űjság” titokban szü­letett és nevelt testvérei foly­tatták a hősies harcot az el­mék és szívek meghódításáért. A felszabadulás óta is kísér bennünket a legális és illegá­lis kommunista sajtó fényes lobogása, makulátlan forradal­mi szelleme. Pártunk nem egyszer adta tanújelét a kommunista sajtó iránt érzett megbecsülésének s gondoskodásának. Minket, a magyar sajtó, a magyar hír­közlő szervek munkásait szí­vünk mélyéig áthat a mar­xizmus—leninizmus ragyogó eszmeisége, tiszta humanizmu­sa. Ezt szolgáljuk teljes meg­győződéssel és arra törekszünk, hogy minél jobban tehessük ezt. Jól tudjuk, hogy teljes­ségre törekvésünk útjának még nem jutottunk a végére. Van még tennivalónk bőven. Javítanunk kell — különösen vidéki viszonylatban — nyom­datechnikai felszereltségün­kön, a szerkesztőségek felsze­reltségén és — ne tekintsük ünneprontásnak — lapjaink ol­vashatóságán. Ki kell űznünk mindenünnen a provincializ­mus avatag szellemét. Sajtókonferencia a Magyar Sajtó Házában a nyugatnémet hírszerzés magyar ügynökeinek tevékenységéről VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK l A sajtó ünnepe Irta: Szakosíts Árpád Wastage iiétíakaré megyénk útjain Egész Euiópába beköszöntött a tél Jó idővel ma Európában csupán Spanyolország déli ré­szén az Ibériai félsziget ten­gerpartjain, a francia Rivié­rán lehet találkozni, de ezeket a területeket is fenyegeti a hideg újabb betörése. A péntekről szombatra vir­radó éjszaka folyamán me­gyénk felszínére nagy meny- nyiségű hó esett. Az utakat, mezőket 10—14 centiméter vastagságú hótakaró fedte be — a Meteorológiai Intézet nyíregyházi időjelző állomása jelentése szerint. Egyes helyeken a 40 cen­timéteres magasságot is elérték a hobuckák. A KPM Közúti Igazgatósá­gának hóügyelete jelentette szombaton a déli órákban: — A Nyíregyházáról Tokaj felé és a Tiszavasvári felé vezető főközlekedési utak sza­badok, de nehezen járhatók. Nyíregyháza és Vásáros- naniény között hóakadá­lyok vannak, amelyek he­lyenként elérik a 80—90 centiméteres magasságot is. Ezen a úton déli 12 órakor kezdték meg a2 akadályok felszámolását. Járhatatlan a Nagykálló—Nyírbátor felé ve­zető főközlekedési úti A megyében erről a körzetről jelentették a legmagasabb hó­fúvásokat: egy-két helyen el­érte a 160—170 centis magas­ságot is. — A 4-es számú, Záhony — Kisvárda—Nyíregyháza — Debrecen útvonalon szombaton délelőtt kezd­ték meg a hóettakaritást: egy hóeke Záhony felé, egy pedig Ujfehértó irá­nyába indult cl. — Sok összekötő és bekötő út járhatatlan a megyében. A legtöbb járhatatlan területről Kisvárda térségéből érkezett jelentés, de számtalan bekö­tő út járhatatlan Nyíregyhaza környékén is. A KPM Közúti Igazgatósá­ga éjjel-nappali állandó ügye­letet tart Szabolcs-Szatmár megyében. Naponta két al­kalommal — reggel fél 7-kor és délután fél négykor — je­lentik az ügyeletet teljesítő ütőtök az útviszonyok állapo­tát. A megye útjain egy hó­maró, két nagy teljesít­ményű hótoló gépkocsi és 11 kisebb teljesitményö hótakarító gép dolgozik az utak szabaddá tételén. Nyíregyháza belterületén 1 hótoló gépkocsi végzi a tisz­togatást,' a város főbb útvo­nalain. Svédországtól Portugália északi részéig mindenütt bő­ségesen havazott a szombatra virradó éjszakán. A hóvihar pénteken valóság­gal megbénította Belgium életét. Az egész országot vas­tag hóréteg takarja. Mint az AFP jelenti, Brüsszel a kora délután; órákban „siralmas látványt” nyújtott: mindenütt hatalmas közlekedési torlódá­sok keletkeztek, a villamosok leálltak, az autótulajdonosok a járhatatlanná Vált utcákon hagyták kocsijaikat. N.yngat-Németoiszágban Hamburgnál a heves sze­lek két méterrel emelték a tenger szintjét; a város egyes negyedeit elöntötte a víz. Ausztriában a hegyek között a nagy hóesés megbénította a közlekedést. Számos utat jég­takaró borít. Svédországban már napok óta gyarapszik a hótakaró: számos közlekedési baleset történt a csúszós utakon. Belgrad repülőterét pénte­ken délután a hó és a köd miatt lezárták. A szombati indulásokat és érkezéseket törölték, mert a meteorológiai intézet továbbra s rossz időt jósol. Sok csodálatos dolognak va­gyunk tanúi. Ezek közül is az egyik legcsodálatosabb a2 emberek tudásvágya. Szinti egész népünk tanul. Olvasc nemzet is lettünk. Mintha szá­zados elmaradottságot akar­nának embereink behozni. A szellemi érdeklődés szinte ha­tártalan. Népünk kulturális igénye nőttön nő. Nemcsak ta, nuló nép, hanem kérdező néj lettünk és a nép feleletre vár. Politikusoktól, íróktól, tudó­soktól és — újságíróktól. Fe­lelnünk kell, mégpedig őszin­tén, igazán, pontosan, szak­avatottan. Ez azt a kötelezett­séget rója. ránk, hogy megta­nuljunk felelni. Akik az újságírás szép és szent feladatára szánták rá életüket, kötelesek — önma­gukkal és az építő tömegek­kel szemben — tudásukat í lehető legmagasabbra emelni Képesnek kell lenniök arra, hogy feleljenek, elemezzenek bíráljanak, utat mutassanak; Arra kell törekednünk, hogy ne csak az értelem, a logika, ; szakszerűség szólaljon mej lapjaink hasábjain, hanem a szív is: az olvasó had ja ki írásainkból az érzelmi húrok zengését is. így lehetünk csal méltó őrzői a Vörös Űjság és az illegális kommunista sajtó hagyományainak és segítői s magyar történelem leghatal­masabb művének, a szocializ­mus építésének. Sajtóncp Nyíregyházán demokratikus újság. Az ünnep­ségen megjelent Gombás Sán­dor elvtárs, az MSZMP Sza­bolcs-Szatmár megyei bizottsá­gának titkára és Markovics Miklós elvtárs, a megyei párt- bizottság propaganda és műve­lődési osztályának vezetője. Ez alkalommal osztották ki elő­ször a megyei sajtó munkásai­nak az arany, ezüst és bronz törzsgárda-jelvényeket A Magyar Sajtó Napját de­cember 5-én tartották meg a Kelet-Magyarország szerkesztő­ségében. Beszédet mondott Sipkay Barna, a Magyar Újság­írók Országos Szövetsége me­gyei titkára- Külön üdvözölte Farkas Pál elvtársat, a Lapkia­dó Vállalat igazgatóját, abból az alkalomból, hogy húsz évvel ezelőtt az ő szerkesztésében jelent meg az első szabolcsi Szombaton a Magyar Sajtó Házában sajtókonfe­rencián leplezték le a nyu­gatnémet hírszerző szolgá­lat ausztriai magyar ügy­nökeinek tevékenységét. Naményi Géza, a Minisz­tertanács Tájékoztatási Hi­vatalának vezetője megnyi­tójában többek között hangsúlyozta: — Kormányunk normális, sőt jó viszony kialakítására törekszik a tőkés államokkal. Készek vagyunk a kölcsönös előnyök alapján politikai, gaz­dasági és kulturális kapcsola- -tokat; teremteni vagy a meg­levőket fejleszteni, de megkö­veteljük szuverenitásunk és függetlenségünk tiszteletben- tartását. Nem tűrhetjük és a jö- ‘ vőben sem tűrjük el a beavatkozást helügycink- be, a magyar állam törvé­nyes rendje ellen Irányuló felforgató aknamunkát és kémtevékenységet. — A nemzetközi feszültség enyhítésére, a népek közötti barátság ápolására és ezenbe- lül „ magyar—osztrák kapcso­latok javítására irányuló tö I refcvéseink már régóta heve: ellenzőkre találnak a Német Szövetségi Köztársaság bizo­nyos militarista-revansista köreiben. Ezei< a körök — sajnálatos módon — visszaél­I hettek az Ausztriában, letele­pedett magyarok iránt az oszt­rák szervek részéről megnyil­vánuló türelmes magatartás­sal. így például a Magyar Népköztársaság elleni kémtevékenységre alkalmazták az Ausztriá­ban élő magyar szárma­zású Sárvári László, volt csendőrtisztet és társait. Sárváriék a nyugatnémet szö­vetségi hírszerző szolgálat megbízásából és anyagi tá­mogatásával ügynököket szer­veznek be az Ausztriába hi­vatalosan vagy turistaként ki­utazó magyar állampolgárok közük illetve a kiutazókat megkörríyékezve híranyagokat gyűjtenek a Magyar Népköz- társaság belső életéről, poli­tikai, gazdasági és katonai helyzetéről, — mondotta töb­bek közölt Naményi Géza. Elsőként dr. Kiss Árpád ta­nító hosszúhetényi lakos szá­molt bs arról, hogyan pró­bálták a Magyar Népköztár­saság elleni hírszerző tevé­kenységbe bevonni. Az ellen- forradalom után ment ki Ausztriába és a hirtenbergi nevelőotthonban magyar fia­talokat tanított. Ismeretségbe került régebben kint élő ma­gyarokkal. és belépett a Ma­gyar Harcosok Bajtársi Kö­zössége elnevezésű szervezet­be. A „nemzet! és katonai hagyományok ápolására” létrehozott szervezet ko­rántsem a „hazájuktól tá­vol élő becsületes magya­rokat” tömörítiette, ha­nem az egykori horthysta tiszteket és volt csendőrö­ket. A bécsi csoport két fő hang­adója, Sárvári László és Sütő István például csendőrfőhad­nagyok voltak. Sütő és Sárvári 1962 őszén Kiss dr-t is nyíltan felszólí­totta Magyarországról érke­zők „bemutatására”, hiszen a nevelőotthonban tanuló fiata­lokhoz sok hozzátartozó ér­kezett látogatóba. Azt sem titkolták, bogy elsősorban a magy&r had­sereg szervezéséről, fel­szereléséről akarnak kém­anyagot szerezni, amit az­után eljuttatnak a nyu­gatnémet hirszerő szer­veknek. Ezután dr. Kiss Árpád el­mondta, hogy a Magyar Har­cosok Bajtársi Közössége 1945 után alakult, s a szervezet vezetője Zakó András horthys­ta vezérőrnagy. A szervezet eredetileg Ausztriában alakult meg, de később Ausztria ha­tárain túlra is kiterjesztette működését. A központ Mün­chenben van. A vezetők kö­zött szerepel Darnóy Pál volt horthysta vezérkari százado: és a „törzs”-höz tartozik Sü­tő és Sárvári is. Az ausztria főcsoportot Hajmási János ve­zeti. A bajtársi közösség a leg* szélsőségesebb reakciósok, fasiszták szövetsége, amely minden eszközt igyekszik megragadni a Magyar Népköztársaság törvényes rendjének megdöntésére, a tőkések, földbirtokosok uralmának visszaállítá­sára. A bajtársi közösség szoros kapcsolatot tart a nyugatné­met hírszerző központtal — többek között Sütő és Sárvári révén — s például a bécsi csoport vezetőségi tagjai szó. nélkül végrehajtják a Sütő, illetve Sárvári közvetítésével érkező utasításokat. Sárvári is, Sütő is a nyu­gatnémet hírszerző köz­pont megbízásából elle­nőrzi a bajtársi közösség tagjait és igyekszik isme­retséget kötni a kiutazó magyarokkal. A kérdésre, hogy mi kész­tette hazatérésre, s itthon milyen bánásmódban része­sült, dr. Kiss elmondta: — Röviddel kimenetelem után rájöttem, milyen hely­telenül cselekedtem. Eleinte lekötött a munkám, de egy,- jobban vágyódtam családom után, s mind világosabban láttam: sötét üzelmek folynak a bajtársi közösség kulisszái (Folytatás a 2. oldalon

Next

/
Oldalképek
Tartalom