Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-05 / 285. szám
Irigység nélkül Az elnök és a helyettese között — amint a tagság beszéli — gyakoriak az ellentétek. A tsz-ben mindenki tud erről, azt is tudják, hogy a torzsalkodásnak az elnökhelyettes irigysége az oka. S ez az ember nem is restelli kimondani, hogy irigyli társától a magasabb beosztást, melyre önmagát tartja alkalmasabbnak. Intrikál, rágalomhadjáratot indít az elnök ellen, híveket toboroz maga mellé. Nem csoda, ha ilyen légkörben a tagok is bizonytalanok, a tsz tagsága két táborra szakad, s nem a józan ész, hanem az indulatok a két tábor tanácsadói. Az irigység nem csupán ellenszenves, de fölötte veszélyes jellemgyengeség. Alantos indulatok táplálják, s ha valakin elhatalmasodik, se lát, se hall. Állandó lázban ég, bosszút forral, és képtelen a tárgyilagosságra. Mi az irigység kórokozója? Némelyek szerint természet dolga. Hiszen vannak „született” megrögzött irigytkedők. Nem reális okoskodás ez, hiszen nem igen születik senki sem irigynek. Viszont valóban vannak olyan emberek, akik nem tudják elviselni mások sikereit. Felszisszennek, ha valamelyik társukat előléptetik, vagy az fizetésemelést kap. Hátha még valami váratlan szerencse is ér környezetükből valakit, nyereményhez, vagy örökséghez jut. Az irigy ember ilyenkor elátkoz minden égi és földi hatalmat, s napokig nem tud nyugodtan aludni sem. Az életben előfordul, hogy egyik embernek több szerencséje van, kevesebb baj éri, kisebb erőfeszítéssel könnyebben boldogul társainál. Van olyan eset is, amikor valaki joggal gondolhatja: „Ezt a posztot vagy elismerést én is megérdemeltem volna.” De az irigység legtöbbször mégsem az ilyenfajta mérlegelés nyomában támad, mert egyáltalán nem a tárgyilagosság a szülőanyja. A tárgyilagos, önmagát ismerő ember még ha hátrányosabb helyzetbe kerül is, legfeljebb bosszankodik, esetleg elkeseredik, vagy — ami a rokonszenvesebb —, nyíltan kimondja sérelmét. De nem így tesz az, akinek az önzés, önmaga túlbecsülése, vagy a hiúság adja a tanácsot. Az ilyen embert elönti az irigység, szidja a sorsot, és alattomban intrikálni kezd az ellen, akit irigyel. Mindannyiunk közös ismerőse az a törtető, becsvágyó ember, akit szinte szétvet a diadal, amikor feljebb lép a számára boldogulást jelentő létrán, s amikor maga mögött hagy valakit. Ugyanez az emberfajta érez emésztő irigységet is, ha masoknak valami jobban sikerül. Az irigység egyébként szánandó jellemhiba, gyötrő, emésztő lelkiállapot. Az irigy ember zaklatottan él, hiszen örökké a mások lépteit lesi, a mások szerencséjének ingadozásain lelkesül vagy kesereg, s örökké a „titkos erőket” kutatja, melyek segítségével állítólag mások boldogulnak. S talán nem is gondol arra, hogy a szerencse legfeljebb egy-egy lottónyeremény formájában köszönthet csak az emberre; hiszen ma már az érvényesülés, az előbbre jutás tehetség, rátermettség és tudás dolga. Ki ki a maga szerencséjének a kovácsa. A mondásban van sok igazság, még ha az ötös találatra nem is vonatkozik. De arra igen, hogy megbecsülést, rangot csak szorgalommal, becsületes helytállással szerezhet az ember. Így tehát az irigykedő is jobban teszi, ha intrilcá- lás, gyűlölködés, a sors és a szerencse csepülése helyett széjjelnéz a maga portáján, megpróbál a legnagyobb tudomány, az önismeret birtokába jutni, utána pedig tehetségét, adottságait, tudását fejlesztve, könnyebben meghódítja az áhított szerencsét is. Rátermettebb társakra irigykedni pedig meddő dolog, felesleges önmarcangolás. Kellő életbölcsességgel kell tudomásul venni, hogy nem vagyunk egyformák. De azt is: minden szinten lehet valaki hasznos, alkotó ember. Kékesdi Gyula Kétezer új takarékkönyv novemberben Az új betétesek többsége tsz-tag — Eddig öt és jél milliót fizettek vissza a KST-k Novemberben takarékossági napokat rendeztek Szabolcs- Szatmár megyében. Az immár hagyományos esemény eredményéről kérdeztük Bojtos Istvánt, az OTP megyei fiókjának igazgatóját. — Ismeretes, hogy szeptemberben akcióbizottság alakult a takarékossági napok megszervezésére, lebonyolítására, amely célul tűzte ki: egy hónap alatt a megye betétállománya 14 millió forinttal emelkedik, s két új KST-t szerveznek a párt-, a tanács, a tömegszervezetek, s a Hazafias Népfront aktivistáinak segítségével. Novemberben 2016 ssabclcsi váltott betétkönyvet a postahivataloknál, a takarékszövetkezeteknél és a takarékpénztár^ fiókoknál. a takarékossági napok idején a megyei betétállomány lő millió forinttal emelkedett s így i ovember utolsó napján elérte a él6,4 milliót. Az Állami Gaz- i,-.ságok Igazgatóságán, a nyíregyházi tbc-szanatóriumban és a v ásárosnaményi Járási Taná- c -ón* alakult új Kölcsönös Se- g .a Takarékpénztár, míg az i kólái tanulók három hónap i ott félmillió forinttal több 1 __arékbélyeget vásárollak, mint a megelőző tanév hasonló időszakában. A novemberi 15 milliós botótemelkedés nyolcvan scizaléka a termelőszövetkezeti tagoktól származik. Külön öröm ez, mert még jóval a zárszámadások előtt va- gyu ik: dolgozó parasztjainknak azonban már most is emelkedőt a jövedelmük. Egyébként a legjobb eredmény a mátészalkai járásban született novemberben: 2 millió 553 ezer forinttal emelkedett a betét, amely ebben a járásban most má. elérte a 40 millió forintot. A kisvárdai járásban másfél milliós emelkedés volt, ezzel a járás lakosainak félretett pénze 50 millió forint. Községeink közül elsősorban Ujfe- háríó, Hodász, Nyírmeggyes, Jármi, Szamosbecs, Tuzsér, Fé- njieslitke és Kék érdemel említést a novemberi takarékossági tápok eredményéért. — Novemberben csak elvileg fejeződtek be a takarékossági napok, mert a verseny tovább iart december végéig. Ekkor kerül sor a helyezések megállapítására és a megyei tanács 50 ezer forintos jutalmának a szétosztására. De már most köszönetét mondunk a takarékossági napok sikeréért a Hazafias Népfront aktivistáinak, a tömegszervezetek és a vállalatok vezetőinek, áldozatkész postás dolgozóinknak. Az ő felvilágosító munkájuk nélkül nem tudnánk most ilyen szép síkéről számot adni. Egyébként • november utolsó napjaiban megkezdődtek a KST-visszafizetések: eddig 5,5 millió forintot kaptak vissza a tagok a megyében. Számításunk szerint év végén a jelenlegi betétállomány után 15 millió forint kamatot írunk jóvá a betétkönyvekben. ' (as.) Olvasónk írja; Fotókiállítás Fehérgyarmaton A fehérgyarmati járási művelődési ház fotoszak- köre kiállítást rendezett. A kiállításra számos pályázó jó képekkel jelentkezett, ilyenek például László Béla, Fábián Béla, Kosa Pál. A zsűri azonban több olyan képet is kiállításra javasolt, ami esztétikailag, technikailag még kiforratlan, de mivel első kiállításunkat rendeztük, segítségadásnak, bíztatásnak szánta ezeknek a képeknek a bemutatását a bizottság. E kis fogyatékosság ellenére is dicsérni kell a művelődési ház vezetőit, hogy már Fehér- gyarmaton is láthattunk fotókiállítást. Reméljük, jövőre már többen és jobb képekkel jelentkeznek kiállításunkra. Darabos László „Jio, mint az igazi...” Nyolc vajda-bokori látogató a konzervgyárban SZINTE MINDENNAPOS a vendégjárás a Nyíregyházi Konzervgyárban. Jönnek szovjet, angol, csehszlovák, német és még számos nemzetiségű szakemberek, széjjelnéznek és elismerően nyilatkoznak. A sok látogatás és látogató közül — egyet sem lebecsülve — talán a legérdekesebb a december 3-i volt. A Hazafias Népfront nyíregyházi bizottsága szervezésével n vajda-bokori tszcs nyolc tagja tekintette meg a gyárat. Idősebb csizmás, kucs- más emberek járták végig a munkatermeket, kérdeztek és nézelődtek. Minden érdekelte őket. Alaposan megtekintették a paprika, borsó, bab feldolgozó gépeket, hosszan időztek a legújabb készítmény, a tükör almaié gyártásánál, majd kis idő múlva a szilva- lekvár főzésnél. SZILV ALEKV Alt FŐZÉS. A látogatóik tudatában a hazai kép volt, a rézüstben főzött szilvalekvár. És most látták a négy mázsa befogadóképességű, teljesen gépesített, zárt üstöket. Egy műszak alatt 12 mázsa lekvár készül és a gépek kezelői csak annyit tesznek, hogy karokat fordítanak el, gombokat nyomnak és szelepeket nyitnak. Az egyik látogató megkérdezte: — Aztán jő-e ez a lekvár? — Kóstolja meg — volt a gépet kezelő munkás válasza. Mindenki a kóstolót figyelte, aki nyilatkozott. •—■ Jó, mint az igazi... Derültség támadt. A hagymaszárítóban ismerősök is akadtak. A nagy csokor kék munkaruhás, pirospöttyös fejkendős asszony közül három fiatal lány vált ld és sietett „ vajda-bokori embereket üdvözölni. — Hát itt dolgoztok? — Itt. — És jól érzitek magatokat? — Nagyon. AZ ŐRIASI RAKTÁRBAN, ahol 100 ezer üvegszám tárolják az uborkát, birsalmaiét, paprikát, meggyet, körtét és egyéb konzervált gyümölcsöket, már az érdekelte a lá- togotókat, milyen érték van előttük. — Több mint ezer vagon áru, úgy 150 millió forint — mondta a kísérő. — Sok. És mennyibe került a gyár? — Kétszáznegyven millióba. Egy kis latolgatás és a helybenhagyás. — Megérte. A több mint kétórás látogatás után útban az almatároló felé — oda is ellátogatnak a tszcs-tagok — arról beszélgettek, az ember nem is gondolná, hogy ilyen egy konzervgyár belülről. És milyen tisztaság van mindenütt. Aztán a gépek mennyire ügyesek. Találó megjegyzés: „Akár a kombájnok, mindent elvégeznek, az ember lassan már azt is elfelejti, hogyan kell a kaszát kalapén!.” — Én arra voltam kiváncsi, vajon mi lesz azzal a sek paradicsommal, uborkával, amit tőlünk elszállítottak. Míg kell mondani, takarosán üvegbe rakták. A KONZERVGYÁRI látogatás után könnyen el lehet képzelni néhány vajda-bokori téli estét. Tanyáznak majd az emberek és a nyolc közül az egyik majd meséli: — Amikor én a konzervgyárban jártam... És a szobában ülők hallgatják majd az érdekes történetet. Seres Ernő Tapasztalatcsere a tiszai tiki járásban Községünkben, Üjfehértón szakmunkásképzésben négy évfolyamon 130 dolgozó paraszt gyarapítja mezőgazdasági szaktudását. Most indult két I. évfolyam, van egy II. és egy III. éves tanfolyamunk. A hallgatók nemcsak tankönyvekből, előadásokon képzik magukat, hanem megismerkednek az élenjáró mező- gazdasági üzemekben a gyakorlati teendőkkel is. Ilyen tapasztalatcsere kirándulásion voltunk december 3-án a ti- szalöki járásban. Községünk tanfolyam hallgatóihoz csatlakozott még Oros községből 23 szakmunkástanfolyamot végző dolgozó paraszt. Három busszal látogattunk a tiszalöki járásba. A Tiszavasvári Állami Gazdaságban és az ot&ni Munka Termelőszövetkezetben tanulmányoztuk a takarmánytermesztést, a silózást, a gépi takarmányszárítást és a helyes etetési módszereket. A gyakorlati bemutató után megismerkedtünk a két nagyüzem vezetőinek irányítási módszereivel. Délután a tanfolyam hallgatóival meglátogattuk a Tiszalöki Erőművet. Kovács Antal vb. elnökhelyettes Kis történet Nem emlékszem Barna Gézának hirtelen beteg lett a felesége. Nagyon kérte férjét, ha lehet, maradjon otthon, ne menjen be az üzembe ezen az egy napon. Nem lehet csodálkozni, hogy a fiatalasszonynak felmondták az idegei a saol- gálatot, hisz nyolc gyermeket hozott világra. A legnagyobbika Géza a közgazdasági technikum második osztályába jár Nyíregyházán. A férj felöltözött, s átszaladt a trafikba, hogy telefonál a vállalatnak. — Nincs benn egy vezető sem, — mondta a gépírónő. Mit csináljon? Fiát, Gézái küldte be a segédmunkás a vállalathoz. — Mondd meg md történt, s kérd meg valamelyik vezetőt, hogy ezt a napot igazolják. A fiú hamarosan meg ta érkezett, s megnyugtatta apját, hogy beszélt az üzemvezetővel, a brigádvezetőnek is bejelentette, hogy miről van szó. Barna Géza másnap nyugodtan ment dolgozni. Néhány nap múlva egy másik vállalathoz hívták dolgozni, ahol ugyanazért a munkáért többet fizettek. Kapott az alkalmon, s bejelentette az üzemvezetőnek. Engedélyezték a kilépését. Bejelentkezett új vállalatához. Hónap végén már elfogyott a pénz, várták a családi pótlékot, mely 8 gyermek után 960 forint. Nem kapták meg. Ekkor jutott eszébe, baj lehet az egy nap igazolásával. Szólt az üzemi SZTK kifizetőnek. — Mi kifizetjük, ha a másik vállalata igazolja a hiányzó egy napot Ment a régi vállalatához. — Tetszik emlékezni üzemvezető kartárs a kisfiámra, akit elküldtem, hogy bejelentse, miért nem tudtam bejönni dolgozni azon az egy napon. Most azt kellene igazolni, mert különben nem kapom meg a 960 forint családi pótlékot. Az üzemvezető összevonta szemöldökét. — Miféle egy napról beszél maga? Utólag nem igazolunk semmit. Különben is nem emlékszem. Hallotta a beszélgetést Barna Géza régi brigád vezetője is. — Szólj már, hát nálad is volt a gyerek. Montod, hogy rendben lesz. Az csak a vállát vonogat- ta. — Én sem emlékszem. Senki nem emlékezett. A nyolctagú család 960 forintja elveszett. Farkas Kálmán Bútorüzemben Idén ötezer párizsi asztal elkészítésére kapott megrendelést a Kisvárdai Fa- és Bútoripari Vállalat. A régi vágóhídon sebtében berendezett műhelyek, bizony nem teremtettek ideális lehetőséget a munkák zavartalan elvégzésére. A most elkészült új csarnokban 35 famegmunkáló gép nyert elhelyezést, s ezzel a termelékenység növelése mellett javul a minőség, és az önköltség csökkentése is lehetővé válik. Jelenleg az új csarnok berendezése folyik, a szétszórt műhelyekből ide telepítik a gépeket, s január elejétől korszerű technológia kialakításával kezdik a munkát. A következő évben félmilliós költséggel fényezőcsarnok létesítését tervezik. Képeink: Pólyák Mihály gépszabásznál kezdődik az asztalok elj só formálása; fontos munka az enyvezés. Rajzinger Illés és Barati László bepréseli a kerek asztallapokat; Piszár- csik József, a BÚTORÉRT meósa már a vevő szemével nézi az árut. Foto: Hammel Jáasef
