Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-30 / 304. szám

Események sorokban A. F. Gorkin elnökletével tartott ülésén a huligán- kérdéssel foglalkozott a Szov­jetunió Legfelső Bírósága. Az ülésen elfogadott határozat megállapítja, hogy a huligán- ság a veszélyes törvénysérté­sek közé tartozik, és nemrit­kán megalapozza más, súlyo­sabb bűncselekmények elkö­vetését. A bíróságoknak ugyanakkor, amikor szigorú büntetést mérnek a megátal­kodott huligánokra, nem sza­bad büntetőeljárás alá von- niok olyan személyeket, akik kisebb huligánkodásban vet­tek részt, vagy a helyi köz- igazgatási rendőri szervek út­ján vonhatók felelősségre je­lentéktelenebb törvénysértés miatt. Bukarestben kedden délben befejeződött a román nagy nemzetgyűlés negyedik tör­vényhozói ciklusának 7. ülés­szaka. Az utolsó ülésnapon a nemzetgyűlés egyhangúlag jó­váhagyta Maurer miniszterel­nök beszámolóját az idei terv teljesítéséről és a jövő évi terv előirányzatairól, majd egyenkénti szavazással elfo­gadta az 1965. évi költségve­tési törvényjavaslatot. A Jugoszláv Szövetségi Vég­rehajtó Tanács ülésén megvi­tattak néhány nemzetközi problémát és több nemzetközi egyezményt ratifikáltak. Elfo­gadták azt a javaslatot - is, hogy a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság és az EAK között szüntessék meg a diplomáciai útlevéllel ren­delkező személyek vízumkény­szerét. A zsoldosok vezette kongói kormánycsapatok folytatják előrenyomulásukat és keddre virradólag elfoglalták a Kon­gó északkeleti részén fekvő Wamba helységet. Csőmbe egységei Stanleyville, illetve Paulis városai felől két osz­lopban nyomultak Wamba városa felé, amely mintegy 400 kilométerre van Stanley- villetől. A kormánycsapatok­nak csak súlyos harcok árán sikerült eljutni Wambáig. Hivatalosan bejelentették, hogy Bolívia visszatért az Amerikai Államok Szervezeté­nek kebelébe. 1962. áprilisá­ban Bolívia tiltakozó lépés­ként elhagyta a szervezetet, mert nézeteltérései támadtak Chilével és más tagállamok­kal a Lauca határfolyó szabá­lyozása ügyében. Abdullah Szalem El Szabah emir, Kuwait uralkodója ked­den kinevezte miniszterelnök­nek öccsét, Szabah Szalem El Szabah sejket, a trónörököst és felkérte az új kormány megalakítására. A kuwaiti rá­dió jelentése szerint a kije­lölt miniszterelnök megkezd­te a kormányalakítási tár­gyalásokat. Giuseppe Sarasat üzenete az olasz torvénviiozőkhoz Róbert László, az MTI tu­dósítója jelenti: Giuseppe Saragat, az Olasz Köztársaság új elnöke kedden a parlament ünnepi ülésén letette a hivatali esküt. Ezután üzenetet intézett az olasz törvényhozókhoz. Hang­súlyozta többek között, hogy a technika fejlődése olyan szörnyű hatóerejű fegyvere­ket hozott létre, amelyek földünkről az élet minden nyomát eltörölhetik, ezért a béke védelme a törvényho­zók, a kormányok és államfők | számára elsőrendű feladat. Az Olasz Köztársaság új el­nöke ezután az olasz társada­lom számára égetően szüksé­ges reformok közül a lakás­kérdést, a közegészségügyi problémákat, valamint az is­kolarendszer demokratizálá­sát emelte ki, amelyek meg­oldásának — szerinte — el­sőbbséget kell biztosítani. Aldo Maro miniszterelnök (balról) gratulál G. Sarasai­nak (jobbról) köztársasági el mikké való megválasztása alkalmából. MTI Külföldi Képszolgálat II dél-vietnami szabadságharcosak újabb sisersi Saigon, (MTI): A dél-vietnami szabadsághar­cosok kedden áttörték a kormányerők tüzérségi tüzét és elfoglaltak egy előretolt őrállást Saigontól mindössze 25 kilométerre délnyugatra A kormányerők vesztesége: 10 halott, 13 sebesült, egy el­tűnt A kormányerők egy gya­logsági zászlóalja a fő­várostól mintegy 190 kilo­méterre délnyugatra a partizánok kelepcéjébe került. Bár a kormány­erőket a kialakult harc­ban helikopterek és va- dászbombázők támogat­ták, ellentámadásuk ered­ménytelen maradt. A sza­badságharcosok vesztesé­géről nem érkezett jelen­tés, a kormányerők 6 embert vesztettek, 27 ka­tonájuk megsebesült. Saigontól 65 kilométerrel keletre az amerikai hadsereg három heJikopterét lelőtték, hat amerikai katona megse­besült. A helikopterek csa­paterősítést szállítottak Binh Gia térségébe. A várost a geriilacsapatok keddre virra­dó éjszaka fogjálták el. A Reuter washingtoni je­lentése szerint Dél-Korea mérlegeli, hogy utász és egészségügyi egységeket küldjön Dél-Vietnamba. Mint jól értesült körökben mondják, a fegyveres erők ta­nácsa hétfőn ülést tartott Vung Tauban és az ülés ked­den folytatódott. Nguyen Khanh főparancsnok is csat­lakozott a fiatal tábornokok megbeszéléseihez, ahol ta­nulmányozták az államfő és a miniszterelnök által java­solt megoldást. Tudni vélik, hogy ez ma­gában foglalja a kor­mánymódosítást, az or­szágos főbizottság vala­milyen formában való visszaállítását és végül néhány változást a had­sereg felső vezetésében. Pen.derton fülöp-szigeti kép­viselő New Yorkban kétórás megbeszélést folytatott Nguyen Phu Dúc dél-vietnami ENSZ- megfigyelővel, s közölte vele, hogy a Fülöp-szigetek haj­landó gerillaellenes harcban képzett katonai egységeket küldeni Dél-Vietnamba aViet Kong ellen folytatott tiszto­gató műveletek támogatásá­ra. Kínai tűt a hozás Peking, (Űj Kína): Az Egyesült Államok ille­tékes kormányszervei meg­erősítették azokat a lapjelen­téseket, amelyek szerint raké­tákkal felszerelt amerikai tengeralattjárót állomásoztat- nak az ázsiai kontinens parti vizeinek közelében. A Kínai Népköztársaság kormánya kedden nyilatkozatban ítélte el ezt az amerikai provoká­ciót. A nyilatkozat rámutat, hogy ezzel a kihívással az amerikai imperializmus a nukleáris zsarolás és a nukle­áris fenyegetés eszközét veti be a kínai nép és a többi j ázsiai nép ellen. Ineldens a szirlai—izraeli haláron Damaszkusz, (MTI): A Tiberias-tótól délkeletre, a szíriai—izraeli határon ked­den délelőtt két és félórás lö­völdözés zajlott le. A damaszkuszi rádió jelen­tése szerint a demilitarizált övezet déli részén lévő terüle­ten a fegyversz.üneti szerző­dés megsértésével izraeli trak­torok jelentek meg és — no­ha az ENS2-megfigyelők tá­vozásra szólították fel őket — szántani kezdtek, A szíriai határőrök figyelmeztető lövé­seket adtak le, amire izraeli részről gyorstüzelő fegyverek­kel válaszoltak és ennek nyo­mán tűzharc fejlődött ki, amely csak a fegyverszüneti bizottság elnökének közbelé­pésére fejeződött be. Szíriaiak a lövöldözésben nem sebesül­tek meg, két izraeli traktor megrongálódott. Szíriai rész­ről az incidens miatt tiltakoz­tak a fegyverszüneti ellenőrző bizottságnál. A Tel-Avivben kiadott iz­raeli jelentés szerint a szíriai csapatok nyitottak először tü­zet. A jelentés azt állítja, hogy a szóban forgó terüle­ten Izraelnek joga van a föl­dek megműveléséhez. A gyémántváros Mirnij városának, a szovjet gyémántipar központjának van egy érdekes, csakis erre a vá­rosra jellemző sajátossága: itt minden, ami rendkívüli, meg­szokottnak tűnik, és mindent ami szokványos, rendkívülinek tartanak. Ül az ember az autón; kerekei alatt porzik az út és egyszerre a sofőr csak úgy foghegyről megjegyzi uta­sának, hogy a kocsi kerekei alatt briíliánsok hevernek... Drágakövek teherautóban És egyszerre más szemmel nézi az ember ezt az utat: még majd ráakad valahol az útfé­len egy valódi gyémántdarab­ra. A véletlen úgy hozta, hogy a dél-afrikai gyémántlelphe- lyekhez hasonló hegy-gyűrő­déseket a fagyos Jakut-földön sikerült találni, ott, ahol a rendkívül hideg tél és forró nyár között gyakran 100 Cel­sius fok a különbség. A szovjet tudósok véleménye szerint itt kellett keresni gyé­mántot tartalmazó csöveket, ezeket a föld belseje felé tá­volodó kékes-szürkés földosz­lopokat. E függőleges kutak­ban, az úgynevezett kimberli- tekben rejtőzik a gyémánt... 1954-ben egy fiatal geológus. Jurij Habargyin, aki már több éve járta más geológus expe­díciókkal együtt a Ja kút taj- garengeteget, rádión a követ­kező furcsa üzenetet továbbí­totta a főnökség felé: „Rágyúj­tottam a békepipára. A dohány kitűnő.” Az üzenet azt jelen­tette, hogy a régóta áhított kimberlit-eső, amelyből bősé­gesen lehet gyémántot merí­teni, végre megvan. Nagyon régóta keresték már: gyalogo­san és helikopterrel, szeiz­mikus állomások és egész sor bonyolult műszer segítségével. Sok-sok geológus expedíció in­dult útnak a tajgába, hogy meglelje. De az is szokatlan volt, ahogy rábukkantak. Habargyin felfigyelt egy kö­zönséges rókalyukra: olyan volt, amilyent százszor vagy talán ezerszer is látott már. A lyuk mellett egy halom frissen kiásott, szokatlanul kékes­szürke földet látott. Belemerí­tette mindkét tenyerét. Nem férhet hozzá kétség: kimbcrlit. A békepipa, amelyre a fiatal geológus rágyújtott, a leggaz­dagabb kimberliteső, a „Béke”. A város a „Mirnij” (magyarul „békés”) nevet nyerte. És Jurij Habargyin meg­kapta a Lenin-díjat. Az isten háta mögötti tajgai rengetegben nemmindennapi város a Mir­nij, — 25 ezer lakossal, bá­nyákkal, dúsítóművekkel. A Lena folyótól 300 kilométeres út vezet ide. Ezen keresztül mindazt eljuttatják a városba, amire csak szükség van: az almától és a paradicsomtól az épülő gyárak soktonnás épület­eleméig. A drágakövekkel rendkívül szigorúan és minden különö­sebb tisztelet nélkül bánnak. A földet felrobbantják és hat­köbméteres exkavátorokkal közönséges teherautókba rak­ják az ércet. A 25 tonnás au­tók terhüket a dúsítóüzembe szállítják. Tulajdonképpen itt kezdődik a ritka kövek bá­nyászata. Ezt • a folyamatot jelentős mértékben gépesítet­ték. A gyárban kevés az em­ber. Az ércet felaprózzák: a vízsugár elviszi „ fölösleges kőzetet és csak a gyémánttal együtt járó, piropriak neve­zett api'ó kövecskék marad­nak meg. no és per-ar maguk a gyémántszemcsék. Fagymentes dúsítás Két módszer is van arra, hogy kiválogassák a drágakö­veket. Az első módszer rönt­genkészülék alkalmazásával jár. A röntgensugarak hatá­sára a gyémánt világoskék színben játszik. A gépkezelő egyenként válogatja ki a drá­gakő-darabokat. Ez a módszer már elavult. Az új módszer a gyémánt azon tulajdonságán alapszik, hogy a víz nem ned­vesíti meg és könnyen tapad n zsírokhoz. Mirnijben ezt a folyamatot is automatizálták. A vízsugár vastag zsírréteggel bekent szalagra juttatja a kenden zá tu mot. A gyémánt ottmarad a szállítószalagon, a meddőt pedig elszállítja a víz, A dúsítóművet csak nyáron üzemeltetik. Télen az 50—70 fokos fagy könnyen behatol a gyárfalakon és a víz alkal­mazásán alapuló munkafolya­matot le kell állítani. Ez az időszaki jelleg hátráltatja a munkát. A városban éppen ezért most űj dúsítót építe­nek. Falai hőszigetelő anyag­gal bélelt alumínium panel­lekből készülnek. Az ilyen fa­lakon még a zord jakutföldi fagy sem hatolhat át. „Or/ov“ kerestetik A gyárból a gyémánt a. szovjet pénzügyminisztérium páncéJszkerénveibe kerül. A legnagyobbakat, amelyek meg­haladják p 20 karátot. rend­szerint el szokták keresztelni. A Mirnijben eddig talált leg­nagyobb gyémánt a Lucsezar- nij (Ha.inalsugár) 57 karátos. Az „Orlov”, a szovjet g.vé- mántállomány eddig legszebb oéldány,, 194 3/4 karátos. La- keszej Gorkin a mirnijj vá­rosi pártbizottság 34 éves tit­kára, aki a gyémántipari tu­dományos kutató intézet igaz­gatója volt. úgy véli, hogy Jakutfölden ogyczer majd si­kerül megtalálni az itteni „Qrlovot”. (M. Gyerev.jankina) Fordította: Bába Mihály Az őrnagy és az ügyész há­tul helyezkedett el kényelme­sen. — Ha elfáradsz, Durko, fel­válthatlak, ajánlkozott Krzy- zewski. — Megleszek valahogy. Nem kockáztathatom négy ember életét. — Ügy látszik, a ka­pitány nem sokra értékelte barátja kocsivezetői tudomá­nyát. Az út kellemes volt. Az őr­nagy jókedve hatással volt mindenkire. A kapitány mint autóversenyző tökéletes biz­tonsággal vezette a kocsit, be­szélt is az Autóklub verse­nyeiről. A kocsi ablaka nyit­va volt, senki sem szenvedett a hőségtől. Tomaszówot gyor­1964. december 30. san elhagyták. A kapitány né­ha zsörtölődött a kissé ren­detlen városi jelzések miatt. A „Volga” száguldott Szilézia felé. Katowicében a kapitány azt javasolta, hogy a Polónia étteremben ebédeljenek meg. Éjszakai szállásról már gondoskodtam Zebrzydowicé- ban, mondta önkéntelenül az őrnagy. — Holnap, ha viszafelé me­gyünk Varsóba, meglátogatjuk Ciesznyt, és beugrunk Wislá- ba — fűzte hozzá a kapitány —. Iszunk a három testvér Leeh, Cseh és Rusz kútjából és megfürdünk Lengyelország legszebb medencéjében: a Visztulában. Az ügyész, aki elhatározta, hogy semmit sem kérdez, hall­gatott. De attól a pillanattól kezdve, amikor felismerte a „speciális ügyek tiszt”-jét, már tudta: ennek a kirándu­lásnak nemcsak turisztikai célja van. Le kellett térniük a szép asz- falt-országútról, hogy nem éppen egy eszményi bekötő úton haladjanak tovább a kö­zeli Zebrzydowicébe. Késő este a Volga egy kis barakképület előtt állt meg. Ez volt Lengyelország legmozgal­masabb határállomása. Két egyenruhás férfi lépett az autóhoz. Az egyik, akinek rend­őr főhadnagyi rangjelzése volt, megkérdezte: Krzyzewski őr­nagyhoz van-e szerencséje? Majd hivatalosan jelentette: ő a helyi rendőrőrs parancsno­ka. megkapta a telefonértesí­tést Varsóból, és az utasítás szerint mindent előkészített. A vonat érkezéséig még két óránk van, mondta —. Talán addig fáradjanak be hozzám. A feleségem vacsorával várja önöket, kedves vendégeinket. Az őrnagy udvariasan elhá­rította a meghívást, de a fő­hadnagy kötötte magát a karó­hoz. — Oly ritkán van varsói vendégünk, és még hozzá a rendőrfőkapitányságról, ne okozzanak csalódást nekünk. Nálunk lesz a vámhivatal vezetője és a határőrség pa­rancsnoka is. önök számára, szálloda híján a vámhivatal­ban készítettünk elő szobát, a kisasszony pedig lesz olyan kedves és elfogadja feleségem meghívását. Ilyen előzékenység után már nem lehetett nemet mondani, tehát valamennyien átmentek a helybeli rendőrőrsparancs­nok lakására. Kényelmesen la­kott egy családi házban, amely egyúttal maga a rendőrőrspa­rancsnokság volt. — Főhadnagy űr — fordult az őrnagy az őszes hajú, élénk tekintetű, napbarnított arcú férfihoz — Önhöz és az em­bereihez van egy nagy kéré­sünk. — Mi is kaptunk telefonér­tesítést Koszykowáról, a fő- vámhivatalból, — mondta a vámhivatal vezetője. — Kér­ték, hogy mindenben őrnagy úr rendelkezésére álljunk. Az utóbbi napokban a posta na­gyon sokat dolgozott. Egyik te­lefonhívás a másik után... — A mi kérésünk nagyon egyszerű, — mondta az őr­nagy. — A mai „Chopin”-nel megy egy turistacsoport... — Milyen „Chopin”-nel? vágott közbe az ügyész. — A „Chopin” — magyaráz­ta a főhadnagy — egy gyors­vonatjárat, Varsóból Becsbe. Zebrzydowicén át megy 23 óra 55 perckor. — Ügy van — helyeselt az őrnagy. — A turisták Jugoszlá­viába mennek, hálókocsiban. Ez a kocsi a szerelvény utolsó vagonjához van kapcsolva, és „D” fülkéjében három úr uta­zik. — A turistacsoportról tu­dunk. Már ki is adtam a ren­delkezést, hogy estére több ember jöjjön be dolgozni, — mondta a vámhivatal vezetője. Az ilyen kirándulással mindig sok munka van, mert ez nem turisztika, hanem kereskede­lem. írógépekkel, „Zárka” fényképezőgépekkel mennek bőrkabátokért, nylon kesz­tyűkért, és elnézést kisasszony, — harisnyatartó bugyiért. Jól ismerjük ezt; már várjuk eze­ket a turistákat, — Arról van szó, főnök úr, — mondta az őrnagy, — hogy ebben a „D” fülkében az ön emberei csak felületes ellenőr­zést hajtsanak végre, azaz, éppen csak pillantsanak bele egy-egy kofferbe. Aztán az egyik nyúljon bele a hamutar­tóba, majd kezeügyébe akad egy üres cigarettadoboz, a „Rarytas” cigarettáé, — tud­ja — melynek vörös szopóká- ja van. Az ön embere egy öt­ven dollárost talál a doboz­ban, és ekkor kérdezze meg: kjé a dollár? Természetesen egyik sem fogja magáénak vallani, tehát a vámosok mind a három urat felkérik, hogy egyéni motozás céljából cso­magjaikkal együtt fáradjanak le a barakkba. Amikor ez megtörtént, a kapitány a fő­hadnaggyal és egy vámossal együtt alaposan átkutatja a fülkét. Vagy ebben a fülké­ben, vagy a három utas egyi­kénél megtaláljuk azt, ami minket szerfölött érdekel. — Én magam megyek ellen­őrizni — mondta a főnök. — De mondja csak őrnagy úr, mit tegyünk a többi fülkével? Kár, hogy nálunk nincs olyan bűvész, mint ön. Mindjárt könnyebb lenne dolgozni, ha például valaki az embereim közül belenézne egy üveg­golyóba és mári sorolná: „An­nak a hölgynek, a harmadik fülkében, a fogpasztás tubusá­ban van egy százdollárosa, az az ősz hajú, szemüveges egy tábla csokoládéba rejtett el száz koronát. Annak a fiatal, lófarkas lánynak a cukorkái között nyolcszázötven schilling van. Az a krakkói nő már he­tedszer megy ebben az évben Prágába; a harisnyatartója alá háromezerötszáz koronát rej­tett.” Ez lenne az igazi mun­ka. — Sajnos, más vagonokban, más fülkékben egyedül kény­telenek keresgélni. De a „D” fülkét ne felejtse el! — Ezután a házigazdák ér­deklődtek: mi újság a nagy­világban? Ók maguk pedig sok érdekes dolgot meséltek a határmenü életről, a minden­napi munkájukról és a csem­pészek kimeríthetetlen ötletei­ről. A vacsora derűs hangulat­ban ért véget. Közledett a „Chopin” érkezésének ideje: tehát mindnyájan elindultak az állomásra. Az őrnagy, a fő­hadnagy és a vámhivatal ve­zetője utasításokat adott, mind­hárman elhelyezték embe­reiket. Az állomásfőnök értesí­tette őket, hogy a vonat me­netrend szerint érkezik. Az ügyész és Halinka, mint „mun­kanélküliek” a váróteremben maradtak. Jerzy Kur a pádon üldögélt, a tikárnője pedig a nyitott ablaknál állt. Végre vagonok kivilágítotl ablaksora futott be a peronraj Megkezdődött a szokásos mo* golódás. (Folytatjuk! 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom