Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-23 / 300. szám

Ifjú szakemberek Nagy reményekkel, vágyak­kal került másfél évvel ez­előtt Kölesére Grajczárik György, a Debreceni Agrártu­dományi Főiskoláról. Zsebében „ frissen szerzett diplomával. Jól tudta: ahhoz, hogy a fő­iskolán tanultakat alkalmazni is tudja majd a szövetkezet­ben. sokat kell látnia, tapasz­talnia. Megismerni a környé­ket, a művelés hagyomá­nyait, a termelési viszonyokat és nem utolsósorban a köl­esei embereket, akikkel eset­leg évekig, évtizedekig kell majd együtt dolgoznia. Annál is inkább évekre gondolt, mert hisz a szövetkezet ta­níttatta, az utolsó másfél évet társadalmi ösztöndíjjal hallgatta végig a főiskolán. Mégis sok minden másképpen alakult, mint ahogyan tervez­te. Nem az volt a baj, hogy nem tanulhatott, hiszen az akkori főagronómus gyakorla­ti ember volt. Inkább ott volt a baj, hogy „nadrágos ember­nek” — városról jöttnek te­kintették. s ez olyan hangu­latot teremtett sokszor kö­rülötte. hogy legszívesebben azonnal otthagyta volna a falut Mégsem ment el. Nem a társadalmi ösztöndíj miatt maradt Kölesén. Inkább azért, hogy megmutassa, nem érdemtelenül költötték rá a pénzt. Hasznára tud lenni a kölesei termelőszövetkezetnek. Talán ezért vállalta néha az olyan feladatokat is amelye­ket nem agrármérnöknek kell végrehajtania. Küzdelmes volt az első esz­tendő. Amikor letelt az egy év gyakorlati ideje, főagronó­mus lett. Jelentős változást P" nban ez sem hozott. Mert a kölesei termelőszövetkezet íőagronómusának ma sem lett volna még íróasztala, ha a könyvtárat kisebb helyiségbe nem költöztetik és ha a könyvtáros nem adja neki köl­csön azt az asztalt, amelyen most kettesben, a termelőszö­vetkezet másik ösztöndíjasá­val dolgoznak. Történtek még más furcsa­ságok is. A kölesei termelő- szövetkezet vezetői nagyon jól tudták, hogy „ fiatal ag­rármérnöknek nincs rendes lakása. Pedig szívesen a falu­ban maradna, ha látná, hogy tartóztatják, hogy igénylik szaktudását. Talán meg is nő­sülne. De így, másfél évvel a diplomaszerzés után, anyagi megalapozottság nélkül!? A szövetkezetnek ajánlatot tett a járási tanács: építsenek szol­gálati lakást kedvezményes feltételekkel. Nem kell, mond­ták, nincs rá szükség. Graj­czárik Györgyöt, aki a legjob­ban volt érdekelve, meg sem kérdezték. Pedig Kölesén is jól keH tudniok a szövetkezeti vezetőknek, hogy könnyebb fiatal szakembert kapni, ha rendes körülményeket, jó • la­kást biztosítanak neki. És végeredményben ma már két fiatal, egyetemet végzett szak­emberé is van a falunak. Vannak még problémái, fá­jó gondjai Grajczárik György agrármérnöknek, azért a fa­luban marad. Ismeri a határt, megismerte az embereket és ma már vannak olyan szövet­kezeti gazdák, akik akkor dolgoznak igazán nagyszerűen, ha ő adja nekik a munkát, ö megvívta a saját külön harcát azért, hogy ne nézzék „nad­rágos embernek”, de azért még sokszor most is meg kell küz­denie az előítéletekkel. Gyakornokok, városról fa­lura került emberek mindig lesznek. S remélhetőleg egy­re többen. Nem mindegy az, hogyan fogadják őket, milyen körülmények között indul pá­lyájuk. Az sem mindegy, hogy a jog szerint járó juttatások, a fizetés mellé tudnak-e mást is adni a falura kerülőnek. Baráti szót, melegséget, hogy otthon érezze magát. Az sem mindegy, hogy faluhelyen ma még idegennek tekintik a városról jött szakembert. Ré­gi értelemben vett „nadrágos embernek” akitől vagy máról holnapra megvalósuló csodát várnak, vagy idegenkednek, nem szívesen fogadják be a falu társadalmi életébe. Pe­dig ezek a fiatalemberek, akik frissen szerzett diplomá­val a zsebükben, elméleti tu­dással és kevés gyakorlati ismerettel falura kerülnek, máról holnapra nem képesek csodát művelni egyetlen gaz­daságban sem. Időt kell ne­kik adni, hogy megismerjék a környezetet, az embereket és különösképpen fontos az, hogy olyan körülményeket te­remtsenek nekik a faluban, hogy otthon érezzék magukat Fallal János A lap megírta, az illetékes szerv válaszol Hidegek a várótermek A lap november 28-i számá­ban megjelent „Hidegek a vá­rótermek” című panaszt ki­vizsgáltam. Állomásainkon még a hideg idő beállta előtt felülvizsgáltuk a kályhák ál­lapotát. Tiszabezdéd megálló­helyen is megfelelő kályha áll rendelkezésre, de az említett időben a váróterem festése miatt kellett a kályhát eltávo­lítani. Azóta már visszahelyez­ték. Komoró és Gyulaháza állo­másokon szintén van kályha és az állomásvezető elvtársak szerint a termeket megfelelően fűtik. Állomásaink figyelmét ismételten felhívtuk az utas­kiszolgáló helyek fűtésére és annak végrehajtását ellenőriz­zük. A kapu újra nyitva December 2-án a „Helyzet változatlan” címmel panasz jelent meg a lapban- Válasz­ként közlöm, hogy a mátészal­kai állomáson az utasellátó UV. kiskereskedelmi pavilon­jának korszerűsítése miatt kel­lett a kiskaput bezárni. Miu­tán az építkezés befejeződött, a kapu ismét kiadott rendele- tünknek megfelelően, — a na­gyobb forgalmi időben, —­nyitva áll. Tóth János, a MÁV igazgatóság vezetője Gondosabb úttisztítást „A tiszta Nyíregyházáért” című, november 28-án megje­lent cikkben kifogásolták, hogy az utcaseprők nagyvonalúan takarítanak. Előfordul az is, hogy rendszeresen felseprik az utakat, de egycsomóban ott­hagyják a szemetet, amit a szél: ismét szétfúj. Az úttisztítók fe­lé utasítást adattam ki, hogy a fenti kifogások megszűnjenek. A sóstói villanyügy A lap december 12-i számá­ban „Sötétség és tanácsi vá­lasz” című cikkre az alábbia­kat közöljük: Sóstó területé­nek rendezése, a városfejlesz­tési terv keretén belül folya­matban van. Tudományos ala­possággal, minden szempontra kiterjedő terv elkészülte előtt nem végezhetünk hálózatbőví­tési munkát, még akkor sem, ha az ottlakók türelmetlenek. A terv ismeretének hiányában esetleg nem a megfelelő hely­re kerülne a kért hálózat, ami felesleges kiadást jelentene. Hasonló levélben tájékoztat­tuk Szabó Károly cikkírót is. Pataki János, a városi tanács ép. és közi. o. vezetője rj)UL(uiatk épek Mutatvány ■uhét, mert leszerelünk. Kos­ié a civilt, már úgysincs ideje összegyűrődni..* Bérházi tor Hajnali fél hat. Csengő-riadó a lépcsőházban: „Fogd meg amber kerestetik!” Háromcen­tesek, sustorog presszógép, s csak azután visit a malac. Bedurrantják a gásperzselőt. Nincs szalma, nem lehet kis- tüzet rakná, farkát perzselni, lopva. Termoszban hczza a pongyolás háziasszony a for­ralt bort, szalajtják a nagy­fiút a kölcsönzőboltba, da­rálóért, hurkatöltőért. A hen­tes neveti „ dolgot: faluról jött, máshoz szokott. Ott le­veszi a disznóól ajtaját, azon bont. Itt slaggal lemossák a járda betonját... Ott reggelire toroskáposztát tálalnak, — itt mustárt bontanak a friss hús­hoz. Amott dézsákban sózzák „ szalonnát, itt a fürdőkádba kéri „ideiglenesen” n ház; gaz­da, merthogy nincs spájz, csak frizsider. Este kifizet'k s hentest a városon, — amott viszont még ezután következik az igazi tor. A. S A fogápoló szerek közül a legelterjedtebb a fogkrém. A fogkrém mechanikailag tá­volítja el a szennyeződést és olyan anyagokból készül, amely úgy tisztítja, csiszolja és fehéríti a fogakat, hogy nem sérti meg a fog zomán­cát, és nem támadja meg an­nak vegyi összetételét. Hogy miért szükséges a fogak ápolása, ezt a kultúr- embereknek nem is kell kü­lönösképpen megmagyarázni, de tanácsot azért adhatunk ezzel kapcsolatosan. Fogaink ugyanis ki vannak téve a romlásnak és a szuvasodás­nak. Ezt a „népbetegséget” meg lehet és meg kell előz­ni. A rendszeres fogápolás hatékonyan segít bennünket ebben a megelőzésében. Ho­gyan jön létre a fogszuva­sodás? Ha hosszabb időn át ételmaradékok tapadnak meg a fogak felszínén, vagy akad­nak meg a fogak között, ak­kor az etelrészecskék erjed­ni kezdenek és parányi meny- nyiségben savat termelnek. A sav pedig oldja a fog fel­színét borító sima fénye» fogzománcot, amely a szer­vezet legkenfényebb alkotó­része, A szénhidrátok vesze­delmesek, amelyek a fehérjék és zsírok mellett táplálékunk legfőbb alkotórészei. Szén­hidrátnak a liszt és cukor­nemű anyagokat nevezzük. Minél jobban közeledik a szuvasodás az „ideghez”, an­nál érzékenyebbé válik. Ele­inte csak forróra, hidegre, édesre és sósra fáj, később már magától is. Éjsaakánként olyan fájdal­mak keletkezhetnek, amelyek elviselhetetlenek. A fog és szájüreg rendsze­res és alapos tisztítására aa OVENÁLL fogpép és szájvía használata igen előnyös. (X) Az OPERA LUXUS ZSÍ­ROS KRÉM rövid idő alatt megszünteti azt a feszülő, húzódó érzést, amit a bőr zsírszegény volta okoz. Rendszeres használata ele­jét veszi az arcbőr korai ráncosodásának, (Bp. 3874) Finom fehérnemű, gyapjú, vagy műanyag ruhanemű mosására kiválóan alkalma». (Bp. 38731 Rokkantsági nyugdíj, kártérítés Fontos bírósági ítéletek tsz-tagok ügyeiben évét együtt kell számításba venni. 1956-ig is — négy éven át — alkalmaztatási viszony­ban volt, több mint 12 szolgá­lati éve van, tehát igazolt rokkantság esetén a járadékra jogosult. Baleset vagy nem baleset ? Egy tsz-tag az Állami Bizto­sítóval termelőszövetkezeti háztáji általános biztosítást kö­tött- Ennek értelmében, ha meghal, örökösei 7500 forintot kapnak, ha pedig baleset kö­vetkeztében megrokkan, a rokkantság fokának megfele­lően 15 ezer forintig terjedő összegre van igénye. Egy nap a szövetkezet egyik lovaskocsi­ja a nagy terheléstől az úton elakadt. Többen, közöttük — munkáját abbahagyva — ő is, segítségül sietett. A kocsi eme­lése közben a teher nagy része ránehezedett. Nyomban erős fájdalmak léptek fel, kórházba került, ahol megállapították, hogy visszérrögösödést kapott; ennek következtében véglege­sen 60 százalékban munkakép­telen lett. A biztosító nem akarta a baleseti kártalanítást kifizetni. A perben a központi kerületi bíróság, majd fellebbezésre a budapesti fővárosi bíróság előtt a biztosító azzal érvelt, hogy a részleges munkaképte­lenség megerőltető munkától ered, ami nem tekinthető bal­esetnek: tehát a tsz-tag a biz­tosítási összegre nem tarthat igényt. Ezt az érvelést egyik bírói fórum sem fogadta el és az Állami Biztosítót kötelezték, hogy a tsz-tagnak — 60 száza­lékos rokkantsági fokának megfelelően — a 15 ezer fo­rint 60 százalékát, vagyis ki­lencezer forintot fizessen meg. Az ítélet indokolása szerint a biztosítási feltételek értelmé­ben az intézet fizetési kötele­zettsége fennáll, ha a hirtelen fellépő külső behatás (a bal­eset) halállal, vagy rokkant­sággal jár. Ebben az esetben a külső behatás az volt, hogy a megemelt teher a tsz-tagra ránehezedett és ennek követ­keztében megrokkant. Tekint­ve, hogy nem a saját munkáját végezte, hanem egy bajbajutott dolgozó társának igyekezett se­gíteni, nem lehet szó megeről­tető munkavégzésről. Külső hatásra, hirtelen következett be az egészségromlás, ez pedig a biztosítási szabályzat szerint balesetnek minősül. H. E. 1957- 1958-ban mint II. típusú termelőszövetkezeti csoport tagja hét katasztrális holdon önállóan gazdákodott, betegsé­gi biztosítás alá nem esett. Azonban a SZÓT által kiadott ügyviteli utasítás értelmében ez a korlátozó rendelkezés az állami mezőgazdasági üzemek határozott időre, munkaszerző­déssel alkalmazott dolgozóira nem vonatkozik. A Mezőgazdasági Állami Gépjavító Vállalat igazolja, hogy a tsz-tag 1957-ben és 1958- ban kötött cséplési szer­ződéssel gépállomáson dolgo­zott és utána a társadalom- biztosítási járulékot lerótták. Tekintve, hogy munkaszerző­déssel dolgozott, a betegségi biztosítás rá is kiterjedt, noha hét holdon önállóan gazdálko­dott. Ezért ezt a körülményt a szolgálati idő számításánál fi­gyelembe kell venni. Az illető 1959- ben termelőszövetkezetbe lépett és négy éven át, míg megrokkant, dolgozó tag volt. így a gépállomással létesített viszonyának megszűnése és a tsz-be lépése között két évet meghaladó megszakítás nincs, tehát a korábbi szolgálati ide­jét és a tsz-ben töltött négy A tsz-tagokkal kapcsolatban az utóbbi időben különböző bírói fórumokon több irányel­vül szolgáló ítélet hangzott el. Ezekből ismertetünk néhányat. Megvan-e a szolgálati idő? Egy tsz-tag rokkantsági nyugdíj iránti kérelmét eluta­sították. Az indok az volt, hogy nincs meg a szükséges szolgálati ideje. Fellebbezését a szövetkezeti nyugdíjügyi bi­zottság elutasította; az illető pert indított az Országos Nyugdíjintézet ellen. A járás- bíróság, majd a megyei bíróság ellentétes ítéletei után az ügy törvényességi óvással a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a tsz-tag javára dön­tött. A határozat indoklása rámu­tat arra, hogy a vonatkozó rendelet értelmében a mező­gazdasági dolgozók közül a betegségi biztosítás nem terjed ki azokra, akik legalább öt katasztrális hold ingatlanon, illetve egy katasztrális hold kertben, gyümölcsösben vagy szőlőben önálló gazdálkodást folytatnak. Minthogy a tsz-tag fák, szép sorban glória-sze­rű en. Egyébként új bérházat ala­poz a kalapácsos. Utolsó parancs Félórája is elmúlt már, hogy a katona ott topog a pult előtt, s nagy izgalommal vá­sárol. Ruha, cipő, sál, kalap. Meg-megáll a tükör előtt, igazít magán itt is, ott is, kér­di édesanyját, mit szólna eh­hez, ahhoz. A válasz mindig helyeslő, legfeljebb annyi a változás: „Ha neked tetszik, nekem is...” Aztán, ahogy véget ér a vásár, máris ott ragyog a kiskatona a csomagoló előtt. _ Melyiket csomagoljam? ; Az egyent, vagy a civilt? Gyorsan kapcsol a katona, . jót nevet a dolgon, de ő sem ; marad adós: l — Úgy szólt az utolsó pa- - rancs: csomagoljuk a civil­Mostanában szűk a jarda: nem győzzük kerülgetni a csomagokkal állig megrakott vidéki vásárlókat. Bolt lett a korzó is, hiszen itt is, ott is kis karácsonyi zöld övezetbe ütközünk. „Tessék, tessék, métere húsz forint, friss vá­gás, arányos...” A karácsonyfa- vásárlók valóságos dugót ké­peznek az utcai forgalomban. Itt, a Széchenyi utca elején, a régi Nyírvíz és a jelenlegi bankpalota között másfajta látványosság állítja meg az embereket. Túl a vertvas ke­rítésen egész nap zúg a lég­kalapács, valósággal • szikrázik alatta a kő, remeg a gépet irányító munkás keze. Néha felegyenesedik, kitekint a ki­váncsiakra. Hallom, amint sajnálják a „nézők”, s ő ahogy kifújja a füstöt, mosolyog Tetszik neki, hogy a _ kerít« mentén álldogálók hóna alól kimagasodnak a karácsony-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom