Kelet-Magyarország, 1964. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-20 / 298. szám
fey hangzik a városi pártbizottság egyik legutóbbi határozata: „Az üzemi .párt-, szak- szervezeti-, és gazdasági vezetők a szocialista brigádmozgalom tartalmasabbá tétele érdekében adjanak rendszeres segítséget a vállalások konkrét kidolgozásához és értékeléséhez-.” Érdemes elidőzni e segítő szándékú jelzés mellett, hiszen annak ellenére, hogy számbelileg állandóan növekszik a mozgalom, tartalmilag nem gazdagodik kellő mértékben a szocialista címért dolgozó kollektívák élete. Ez pedig — ha kismértékben is — veszélyezteti a megtisztelő cím rangját, népszerűségét. Igaz, Nyíregyháza 36 üzeméből jelenleg 21-ben van szocialista brigádmozgalom, tavaly nyolcvan kollektíva kapott oklevelet, s az idén már 256 brigádban 2327-en szeretnék elnyerni a jó munka, a szocialista együttélés és az önművelés fémjelét. De ez az igyekezet nyomban szélmalomharccá válik, ha a felelős vezetők magukra hagyják a brigádokat. Megfigyelhető, hogy az üzemek vezetői igénylik a szocialista brigádok fokozottabb részvételét a termelési tervek teljesítésében, velük szemben magasabb mércét állítanak. Ez természetes is, de az már természetellenes, hogy év közben nem térnek vissza a szerződésben rögzített vállalások teljesítésének értékelésére, az eredmények méltatására, a mulasztások okainak vizsgálatára, azok megszüntetésére. Az így sorsukra hagyott kollektívák elkedvetlenednek, munkájuk gépiessé, sablonossá válik. Következésképp: egyáltalán nem válnak a kívülállók példaképeivé. A szobafestő ktsz-nél az elmúlt évben két brigád rebben szét emiatt, s a vegyesszerelő szövetkezetnél pedig egy brigád többek között azért nem nyerhette el a kitüntető címet, mert csak a végső értékeléskor bukkant ki néhány adósságuk, „menet közben” senki sem figyelmeztette őket. A mátészalkai gépjavító üzemben évek óta teljesítik az ifjúsági brigádok a szocialista cím jóváhagyott követelményeit, ugyanakkor az illetékes szak- szervezeti megyebizottság még egyetlen brigádot sem jutalmazott oklevéllel, mert az „ipari jellegű mezőgazdasági üzemet nem tudják hova sorolni, nem találnak rá keretet...” A szocialista brigádmozgalom gyakorlatának egyik hiányosságára is rámutatott a városi pártbizottság: a nyilvánosság már a vállalások megtételekor csorbát szenved. „Helyes lenne, ha a brigádok vállalását is a termelési tanácskozás hagyná jóvá, ott döntenék el: valóban szocialista tartal- múak-e az ígéretek, illöek-e egy élenjáró kollektívához...” Ez egyúttal azt jelenti, hogy gátat emelnek a szocialista brigádmozgalom egyik legfőbb veszélyének: az ösztönösség- nek, az esetlegességnek. Miként a termelésben, a szocialista brigádmozgalomban is új módszerekre van szükség. Sokszor vitatott téma például a „szocialista módon élni” — kérdés: több üzemben ezt csak felületesen, felszínesen értelmezik. Pedig ha a gazdasági vezetők segítenének abban, hogy az ilyen vállalásokat személyenként rögzítsék hamarabb eltűnne a munkafegyelem megsértése, az esetenkénti kocsmázás, a havi fizetés egy részének letagadása a leendő szocialista brigádokban. Továbbra is szükség van a mozgalom számszerű emelésére, hiszen a címet el nem nyerők is egy kicsivel jobban dolgoznak, tanulnak, kiegyensú- lyozottabban élnek, mint korábban. De az a feladat, hogy a felhígítás, a statisztika minden áron való szépítésének veszélye nélkül szélesítsük a mozgalmat, mégpedig vonzóerejének fokozásával• Ahol nem sajnálják az időt és fáradságot az új munkamódszerek, az együttélés új vonósai terjesztésére a szocialista brigádokban, s ahol ehhez mesz- szemenő, állandó segítséget ad az üzem vezetősége, ott nem kell tartani a brigádok széthullásának veszélyétől. Joggal lehet számítani arra, hogy a szocialista brigádok népszerűek lesznek, s egyre több kí- vüllévőt késztetnek gondolkodásra. A. S. Korszerű nagyiparrá alakítják az épitűipart Beszélgetés Simoi János építésügyi miniszterhelyettessel Az építőipari tevékenység életünknek csaknem valamennyi területét érinti. Érthető, hogy az építőipar társadalmi üggyé vált, amelyet tanúsít az új építési törvény megalkotása is. Az év végének közeledtével felkerestük Simor János építésügyi miniszterhelyettes elvtársat, választ kérve az építőiparral kapcsolatos néhány időszerű kérdésre. — Sokan úgy vélekednek, hogy az építőipar gondjainak nagyrésze az építőipari tevékenység túlzott decentralizáltságából adódik. Ha a kivitelezőnek saját, szabás szerelőipari, valamint szállítási részlege volna, nem lenne-e zavartalanabb a. munka, s hatékonyabb az irányítás? — Ilyen építőipari vállalatok kialakítása visszalépést jelentene a fejlődésben. A haladás a még szélesebb körű munkamegosztás felé tart. A korszerű iparszesrvezés legfőbb követelménye „ szakosítás. Ezt „ folyamatot vállalaton kívül és belül egyaránt siettetni kell és nem megállítani, vagy visz- szafejleszteni. Gondjaink nem , szervezeti felépítésben rejlenek. hanem technikai, technológiai adottságainkban. Ezek közül a technológia a fontosabb. Vegyünk egy példát: a vakolást. Ezt végezhetjük hagyományos módon: kézzel. Korszerűsíthetjük: tehát a malterkeverést, szállítást és a felhordást teljesen gépesíthetjük. A legkorszerűbb eljárás viszont az, ha egyáltalán nem vakolunk — vagyis, ha olyan építőipari technológiát alakítunk ki. amelyben nincs szükség vakolásra. — Ezt a célt szolgálná az előregyártás — és a házgyárakon alapuló Szépítgetés nélkül Az ellenőrző bizottság a helyén van — Semmi sem marad tisztázatlan — Leltároznak a kocsordi tsz-ben Három bizottság kezdte meg egyszere a kocsordi Űj Élet Termelőszövetkezet év végi vagyoni helyzetének feimésé- sét. — A legjobb írni, számolni tudó tagokat jelölte a vezetőség a leltározó bizottságba. Nem akarunk mi szépítést, nincs értelme a ténylegestől többet mutatni. De aminek meg kell lenni, abban aztán ne legyen hiba — hangsúlyozza Jakab Mátyás, a szövetkezet elnöke. Az irodába érkezik az ellenőrző bizottság két tagja: Eszenyi Imre és Önodi Tibor. Közük az elnökkel, hogy befejezték a selejtezések felülvizsgálatát. A nádaskerti telepre mennek, megnézni, rendben halad-e ott is a termények felmérése? Még egyszer a prizmát — Az előző évekről az a tapasztalatunk, hogy egyes kiszolgált tárgyakat, mint például elszaggatott köteleket, zsákokat, hasznavehetetlen vödröket, kézi szerszámokat el kell különíteni, ne zavarja a rendes értékek felvételét — magyarázza az elnök. A nádaskerti telep a község déli részén van. Az egyik kukoricagóré körül hárman foglalatoskodnak: Jakab Dániel, Bakos Elemér és Vadon Bernát. Az ellenőrző bizottság tagjai elkérik Vadontól a füzetet. Előrébb lapoznak. — Menjünk csak nézzük meg mégegyszer azt a burgonyaprizmát — int a többieknek Önodi Tibor. Ellenőrző mérések, számolás. A tanyában dolgozók közül többen érdeklődve figyelnek. De az eredmény ezúttal is 120 mázsát mutat. Előkerülnek a jegyzőkönyvek A napi munka után. estére az irodában találkoznak a leltározó bizottságok tagjai „ vezetőséggel. Beszámolnak eredményeikről, észrevételeikről, és meghatározzák a másnapi teendőket. A megbeszéléseken a brigádvezetők is jelen vannak, .hogy amennyiben szükséges, idejében megadják a kellő segítséget egyes szemes termények, szálas kazlak felméréséhez, jószágok mérlegeléséhez. Vagy azért, hogy a hozzájuk beosztott fogatosok, traktorosok készenlétben legyenek, aíkifcnek a gondjaira bízott értékek szintén felvételre kerülnek. Rajtunk a község szeme A közös határban nem került hó, fagy alá semniimeg- termett érték. Idejében végeztek a tsz-ben a betakarítással, sőt, közel 100 holdról a kukoricaszárat egyenesen besilóz- ták. Október harmadik hetében befejezték a tervezett területen az ősziem vetését. Az egész évben tanúsított szorgalom meghozta a maga gyümölcsét: a szárazság ellenére á tavalyi 36 forint 20 filléres munkaegység értékkel szemben közel 4 forint növekedés van az idén. A vezetőség mindent igyekszik elkövetni, hogy a tagság tisztán lásson. Nem takargat semmit. A leltározó bizottságok munkáját az egész község figyeli. A szövetkezet általános vagyoni helyzetének felmérését, adminisztrációs feldolgozását december végére fejezik be. Tavaly 22 millió 600 ezer forintot képviselt a tsz közös vagyona. Idén — a könyvelés előzetes számítása szerint — 25 millió forint körül alakul. Biztató alap a következő évekre, a továbbfejlődésre. A. B. építőipari tevékenység. Ma azonban még csak az óbudai házgyárról beszélhetünk. amely rövidesen dolgozni kezd. Mi várható a közeljövőben? — További öt házgyárat vásárolunk a Szovjetuniótól. Miskolcon, Győrben, Szegeden és Debrecenben állítjuk fel ezeket, illetve még egyet „ fővárosban. Az említett gond jelentős része ezzel meg is szűnik. A házgyárakban az építőipari tevékenység döntő többsége koncentrálódik. A munka pontosan ütemezhető; a program alapján az elkészített épületelemeket, — amelyekben szinte valamennyi szakipari munkát elvégeznek — fennakadás nélkül szállíthatják az építkezés helyére és ott a szerelés munkája is a házgyári program alapján jól megszervezhető. A házgyárak hatókörében megszűnik tehát az a szerteágazó kooperációs feladat, amely ma még valóban jellemzi az építkezéseket, s gyakran okoz határidő eltolódást. Egyébként a következő két- három esztendőben tervezünk bizonyos „vertikumszélesítést” a nagyobb építőipari vállalatoknál elsősorban a megyeieknél, az egyes vállalatok konkrét feladataihoz mérten. De csak annyi szak- és szerelő- ipari kapacitást adunk részükre. hogy főként a munka- torlódások idején továbbra is igénybe kell venniük az országos szak- és szerelőipari vállalatok segítségét. Ezáltal bizonyos fokig ütőképesebbé válnak az építőipari vállalatok, ám mégsem duzzasztjuk fel őket annyira, hogy némelykor kihasználatlan maradjon a kapacitásuk. Tehát addig is. amíg a házgyárak nem láthatják el az építőipar lakásépítési feladatainak nagyrészét, igyekszünk elejét venni a kooperációs gondoknak. A legjobb szervezeti megoldás sem biztosítja azonban egymagában a sikert, hiszen az jórészt az peratív végrehajtástól függ. — Az idei februári párt- határozat — megjelölve az építőipari munka megjavításához szükséges teendőket — első helyen említette a korszerű építésszervezési módok bevezetését. Ezek azonban — mint pl. a szalagszerű építkezési mód — nagyon lassan terjednek. — A korszerű építés elterjesztéséhez és a korszerű technológiák bevezetéséhez elsősorban a vállalatokat kell szakosítani. A brigádok szakosodása ugyanis szinte önmagától létrejön, ha a vállalatok, építésvezetőségek és a vállalati egységek szakosítása megtörtént. A feladatok jellege meghatározza a szervezést is. Az állandóan és tömegesen jelentkező feladatok végrehajtását ugyanis egyszerűbb megszervezni. Technológiai és tárgyi specializálást kel] végrehajtanunk ennek érdekében. Lesznek olyan vállalatok, amelyek főként az úgynevezett nagyelemes építési módot alkalmazzák. Ezek leginkább, ipari üzemeket, erőműveket építenek. Itt tehát már nemcsak „ technológiai, hanem a tárgyi specializálódás is megtörtént. Regionális hatáskörű szakosított szervezeteket hozunk létre, — amelyek például csúszózsaluzással csakis öntöttházakat építenek majd. Lesznek vállalatok, amelyek csak bizonyos iparágakat szolgálnak ki, vagy csak lakótelepi lakásokat építenek. Meg kell szüntetnünk azt a gyakorlatot, hogy valamely vállalat az egyik évben lakást, a másikban erőművet, a harmadikban szerelőcsarnokot építsen. Az állandóan azonos feladatokra állandó és egységes technológiát alapozhatunk, típustechnológiákat dolgozhatunk ki. — A szakosított vállalatok típus-technológiájához természetesen egységesített méretek, tipizált szerkezetek és típustervek kellenek. Meg kell szüntetni az építőipar kiszolgáltatottságát is a szubjektív kívánságoknak. A 12 tantermes iskolára pl. van típusterv. De ha a megrendelő 14 tantermest kért. akkor a kérésnek korábban eleget kellett tennünk, bármibe is került. Ezért öröm számunkra, hogy a legutóbbi országgyűlésen elfogadott építésügyi törvény 43. paragrafusa kimondja: a típusterveket az állami szerveknek kötelességük elfogadni, az építésügyi hatóságoknak pedig joguk van azokat, más szervekkel is elfogadtatni. — Nem teszik a típustervek egyhangúvá a városképet? — A típustervek variációja, a változatos színezés esztétikus városképet nyújthat. Természetesen a tervezők és a kivitelezők közötti összhangot ebben a munkában is megkell találni. Éppen ezért szükséges, hogy „ kivitelező egy-két évvel hamarabb ismerje meg a terveket. így a tervező elkerülheti, hogy olyan tervet készítsen, amit utólag módosítani kell. A kivitelező pedig már jóval hamarabb felkészülhet a feladatokra: hozzáláthat az előközművesítéshez, a legmegfelelőbb technológia kiválasztásához és megszervezéséhez. Ezzel sok időt nyerhet az építőipar és — mi úgy mondjuk — „előretartással” kezdhet a munkához. — Mikor iátn:;k hozzá a típustervek széles körű felhasználásához, és a vállalatok szakosításához? ,— Már mindkettő luiyamat- ban van. A jövő év kezdetétől pedig még gyorsabb ütemben történik. Kéí-három év múlva az ipari, mezőgazdasági és más épületszerkezetek tipizálásával és tömeggyártásával, a házgyárakkal végérvényesen korszerű nagyiparrá alakítjuk át az építőipara. Erre 'nemcsak a feladatok kényszerítenek bennünket, hanem pl. az egyre fokozódó munkaerőhiány is. A magyar építőipainak mindössze 40 százaléka van csak a minisztérium irányítása alatt. A másik 60 százalék a többi tárcához, a tanácsokhoz és a szövetkezetekhez tartozik. Munkáslétszámunk évről évre csökken. Korszerű munkaszervezéssel, technológiával és technikával kell tehát pótonunk a hiányzó munkaerőt is. — Az építőipar — ahogy a miniszteri referátumban elhangzott legutóbb az ország- gyűlésen — erejét meghaladó mennyiségű feladatot kapott, illetve vállalt. Évenként csaknem 10 százalékos termelés- növekedést terveztünk. Jövőre be kell érnünk két-három százalékkal. Most már nemet kell mondanunk amikor erőnket meghaladó vállalásokról van szó. Eddig mindig az igényekkel próbáltuk összhangba hozni a kapacitást — jövőre már a valóságos szükségleteket alakítjuk a kapacitásunkhoz; A terveknek biztosítaniok kell a feladatok elvégzéséhez szükséges szervezési időt, -nekünk pedig koncentrálnunk kell erőinket. így egvkézben maradhat az irányítás és hatékonyabbá válhat a vezetés. 2—3 esztendő alatt általánossá tesz- szük a korszerű építésszerve- zésS módokat, elterjesztjük a korszerű építési eljárásokat, befejezzük a szakosítás munkáját. Az így kialakuló ütőképesebb, erőteljesebb, koncentráltabb építőiparra azután, majd bízvást számíthat az ország. Szerelik a nyírbátori nBvényoíajlparl vállalat extrákéit^ üzem gépeit. Foto: Hammel f. A vonzás erejével
