Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-15 / 269. szám
Bemutatjuk aranyérmeseinket „32 éves vagyok, lléltlf** 3!> voi#...éí Látogatás Potyák Imre olimpiai bajnokunknál Ott ült a rádió niellett, szinte belebújva a készülékbe, s hallgatta a londoni olimpia eseményeit, az akkor 16 esztendős lajosmizsei fiú: Pólyák Imre. Különösen a birkózók szereplése érdekelte őt, hiszen maga is bírkózga- tott már falujának sportkörében. S amikor Bóbis Gyula ott állott a győzelmi emelvény legfelsőbb fokán, benne is megérlelődött a szilárd elhatározás: ő is ezt az utat választja. Nem mindennapos gyűjtemény És négy évvel London után Helsinkiből már Imre is ezüstéremmel tért vissza hazájába. Melbourneből szintén ezüstöt hozott, Rómában nem sikerült előbbre lépnie, ott is meg kellett elégednie az ezüstéremmel. És csaknem húszéves sportpályafutás után, három ezüsttel a tarsolyában, végre Tokióból aranyéremmel tért vissza. A hangulatos, barátságos családi hangulatot árasztó zuglói lakás bejárata mellett ott áll a vitrin, Imre trófeáinak nem mindennapos gyűjteményével. Három polca zsúfolva van véretekkel, serlegekkel, vázákkal, oklevelekkel. A legfelsőbb polcon, véletlen-e, vagy sem, két hatalmas porcelán váza között, a főhelyen, tenyérnyi széles üresen hagyott hely. Pontosan annyi, hogy beférjen ide a fekete tokos tokiói aranyérem. Amikor ezt szóvátesszük, a feleség szabódva tiltakozik: — Nem, nem... Ez véletlen csupán. így volt szimmetrikus. Imre, papucsban, házikabátban, mosolyogva simít végig felesége haján, mondván: Évibe büszkesége — Gondolom, azért mégsem tiltakozol majd ellene, ha mégis odatesszük... Nem lesz miatta asszimetrikus a polc... összenevetnek. Huncutul, Vidáman, felszabadultan. Imre kék szemébe, amelyben verseny közben annyi konok- ság, annyi szigorúság van, most vidám melegség szökik. S a karja, ez a két félelmetes erejű kar, amelytől fél világ birkózói rettegtek, most ott pihen a mellette ülő 9 éves kislánya, Évike vállán. És Évi láthatóan nagyon-nagyon büszke apukájára, — valósággal issza szavait, el nem mozdulna mellőle egy percre Bem. És ez érthető is, hiszen Imre sokat van távol a családtól, szeretteitől. Volt olyan időszaka az olimpiai felkészülésnél, amikor hónapszámra csak az alvó Évikét láthatta. — A mi sportunkban ez természetes — mondja. — Az intenzív edzések teljes értékű sportolót követelnek, az idén különösen sok volt a közös edzés, P versenyzés. Szükség van rám A feleség mindezt megszokta már. Évike azonban még nem... — Ugye apukám most, hogy olimpiai bajnok lettél, abbahagyod a birkózást? — kérdi, s mondani sem kell, „ válaszra mi is nagyon kiváncsiak vagyunk. — Nem tudom még. Ez nemcsak tőlem függ. Az eszem azt. diktálná, hogy. most abba kellene hagyni. A szívem azonban egészen mást mond. Úgy érzem szüksége van még .rám a .csapatnak, hiszen az én súlycsoportomban, a pehelysúlyban, nem sikerült még olyan versenyzőt találni, aki egyenértékű tagja lenne a csapatna!?. Felénk fordulva mondja: — Én még „csak” 32 éves vagyok... Bóbis 39 vblt, amikor olimpiai bajnokságot nyert. És ebből a válaszból ki nem értené meg, hogy mire gondol Imre. Aztán a hétköznapokra terelődik a szó, — Beszámolók... Meghívások... Ünneplések... Nehéz lenne minden meghívásnax eleget tenni. Még családi körben is! Hét testvérem van, s mindegyikük elvárná, hogy meglátogassam őket. Persze, igazuk is van. A legkellemesebb beszámolón vasárnap vettem »részt. Odahaza voltam szüleimnél. Szegény édesanyámat csak másodsorban érdekelte a győzelmem, egyre csak azt kérdezgette tőlem, nem féltem-e a hosszú repülőúton? Mert, amint apám elmesélte nagyon-nagyon. izgult értem anyám. Arany pecsétgyűrű És ezen sincs mit csodálkozni, hiszen Pólyák néni tudta jól, milyen akaraterő szorult Imre fiába, s mire képes a szőnyegen. De azt a Sanyiból ejtőernyős lett fránya repülőgépet mégis csak idegen pilóta vezette, s; bizony Imre fia élete is az ő kezében volt azon a hosz- szú repülőúton. Amíg Imre mesél, ujján szórakozottan forgatja az új arany pecsétgyűrűjét, amelynek belsejébe ezt vésették bele: „Az 1964. évi olimpiai bajnokságodért. Munkatársaid.” A rendkívül szerény, csendes szavú, rokonszenves sportember épp oly megecsü- lésnek örvend munkahelyén, az V. kerületi kapitányságon, mint sportbarátai körében. Csakhogy ott többnyire őrnagy elvtársnak szólítják, míg a sportolók körében így: Imre. Pólyák Imre portréjához odakívánkozik még egy adalék, hogy teljesebb legyen róla a kép. Amióta sportoló, tagja az Újpesti Dózsának. Sohasem fordult meg benne, hogy egyesületet változtasson! Klubhűség Imre tehát nemcsak küzde- nitudásból, sportszerűségből, lelkesedésből érdemel kitűnő osztályzatot, hanem _ klubhűségből is. Az a fiatal sportoló, aki Pólyák Imre olimpiai bajnokunkat választja példaképül, az ő' útját kívánja járni, jól teszi. Mert minden sportoló fiatal előtt a szó legnemesebb értemlében — példakép is lehet! Zentai Ferenc V ásá rosttá meny megkapta a két pontot A megyei Testnevelési és Sportszövetség fegyelmi és panaszügyi bizottsága végleges döntést hozott a vásárosnamé- nyiak által megóvott Baktaló- rántháza—Vásárosnamény, megyei II. osztályú bajnoki mérkőzés ügyében. A lefolytatott vizsgálat megállapította, hogy B. Nagy István labdarúgó jogosulatlanul szerepelt Baktaló- rántháza színeiben, s így a mérkőzés korábbi eredményét megsemmisítette a bizottság. A találkozó két bajnoki pontját 0:0 gólaránnyal Vásáros- namény javára írta. Mai sportműsor Labdarúgás, NB III: Kazincbarcika—Nyíregyházi vsc Kazincbarcika, Egri Honvéd— Kisvárdai Vasas, Eger, Gyöngyösi Honvéd-rNagykállói MEDOSZ, Gyöngyös. Megyei I. osztály: Záhony— Mátészalkai MEDOSZ (Salamon), Nyírbátori Dózsa—Ti- szalök (Rácz), Nyírmada— Nyírbogdány (miskolci jv.), Fehérgyarmat—Nyírbátori Spartacus (Sántha), Tiszavas- vári—Nyíregyházi Dózsa (Kop- jári), Ibrány—Nagyecsed (Kovács), Dombrád—Nagyhalász (?). Megyei II. osztály: Ajak— Vencsellő (Béres), Rakamaz— Kemecse (Dévényi II), Nyírtass—Honvéd ASE (Bállá), Nyírteleki Tsz—Demecser (11- csik), Nyíregyházi MEDOSZ —Nyíregyházi Honvéd (Szat- ke), Ujfehértó—Nagykálló II. (Vári), Kocsord—Nábrád (Pongrácz), Mátészalkai Vörös Meteor—Nagydobos (Szabó), Tyúkod—Öpályi (Tölgyesi), Mándok—Tuzsér (Migróczy), Jánkmajtis—Apagy (Kun), Csenger—BakLalóránt- háza (Gaszper), Vaja—Cégény- dányád (Paulik). Teke: megyei tizek bajnoksága a Dózsa és a Spartacus pályán reggel 8 órától. Torna: Nyíregyháza férfi egyéni bajnoksága reggel 9 órától a Zrínyi gimnázium tornatermében. Ügy kezdődött, hogy a 10 éves Juhász Sanyi — közel lakva a repülőtérhez — látva a süvítő gépeket, lebegő ejtőernyőket napról napra kijárt a repülőtérre. Ekkoriban még nem ment simán az „ügy” — hiszen a kisfiút mindig a repülőgépek, az ejtőernyősök körül kellett elküldeni, hiszen mindenáron segíteni akart valamit, az általa megcsodált sportolóknak. Ilyenkor aztán szépen galléron csipték, s kitessékelték — nehogy valami baja történjen. Azonban nem sok sikerrel, mert ha a repülőtér északi oh dalán rakták ki, besündörgött a déli részen... egyszóval elkergetni sem lehetett. Lassanként a repülők, az. ejtőernyősök is kezdték megszokni a közvetlen, jókedélyű kisfiút, s ha véletlenül eltelt egy nap, amikor nem ment ki, szinte hiányzott. Feri bácsival megbarátkozott így múltak a nyarak, de közben jelentős változás is történt, mert Juhász Sanyi megbarátkozott a repülőtér parancsnokával, „Feri bácsival.” Cimborákat szervezett, s rendszeresen kijárt apróbb társadalmi munkára a repülőtérre. S ezek után úgy járt már ki, mintha hazamenne. Majd barátságot kötött Kovács György ejtőernyős oktatóval is. Szorgalmasan segített összeszedni az ernyőt, s egy szép napon teljesült nagy vágya: felvitték repülni. Közben egyre többet sürgölődött az ejtőernyősök körül. Egészen addig, míg végül beiratkozott ejtőernyős tanfolyamra. A tahfolyamon a legjobbak között emlegették a nevét, négyesre vizsgázott az elméleti anyagból. Kis ernyő a zsebből Juhász Sanyi ma már 17 éves, szerény, közvetlen fiú, szinte teljesen megőrizte korábbi. kisfiús jókedélyét. Miközben gyerekkoráról beszélgetünk vele, hirtelen kiránt a nadrágzsebből egy kis ejtőernyőt, s elképedésünket látva ravasz képpel mondja: — Még kisebb koromban kaptam Kovács Gyuri bácsitól, akkoriban sokat játszottam vele, de most már a 10 éves kisöcsémé, ő úgy játszik, hogy feláll a székre, a kezébe veszi, s mutogatja, hogy kell stabilt ugrani. — Egyébként már a húgomat, Klárit is beszerveztem, ő is eljár ejtőernyős foglalkozásra. Látom, hogy tetszik neki, s együtt járunk ki. Első ugrását így mesélte el: — Megjött az AN—2-es gép, hozta az ernyőket is. összehajtogattuk, s mikor odakerült a sor, kiléptem a gépből. Ugrás után számoltam: huszonegy, huszonkettő, huszonhárom. Ekkor felnéztem, láttam, hogy szépen kinyílt az ernyő ... utána szétnéztem egy kicsit fentről. Mikor a földhöz közeledtem, összezártam a lábam ... Nem igaz az, hogy nagyot esik az ember.,. csal? 9 ?t kell csinálni, amit oktató mond. Hogy mik vannak Sanyi jelenleg a TEMPÖ- nál dolgozik, árukihordóként. triciklivel viszi a beteg, vagy megjavított televíziókat, hűtő- szekrényeket, mosógépeket. De munkaidő után nem mulasztaná el az ejtőernyős oktatást. Nagyon megszerette a sportágat, s most télen már elméleti oktatáson készül fel, hogy jövőre megkezdhesse a késleltetett ugrásokat. S közben a gépkocsivezetői tanfolyamot is el akarja majd végezni az MHS-nél. Dióhéjban ennyi a történet: hogyan lett a repülőtér egykori „gyermekéből” Juhász Sándor ejtőernyős növendék. A legszebb elismerést alighanem a repülőtér lé i :. id- őrétől kapta, aki egyik ugrásakor a nyáron, a következőket mondta; — Hogy mik vannak! .JNem is olyan régen még zavart dák elfele a génektől, az ejtőernyőktől. S itt van ni... most meg odafentről kacagsz rajtam, amikor ebben a nzgv melegben törölgetem a főidőn a homlokom. Bézi László Salgótarján az HB E, B. bajnoka A Borsodi Bányász a második kiesó Szombaton játszották le a labdarúgó NB T. B-ben a múlt hétről elmaradt két mérkőzést. Az Özd otthonában vereséget szenvedett és így a Salgótarján lett a bajnok. A Borsodi Bányász ugyan megszerezte a győzelmet, de ezzel sem tudta elkerülni a kiesést. Eredmények: Győri MÁVDAC—Özd 2:0 (0:0), Borsodi Bányász—Ganz-MÁVAG 2:0 (2:0). A BAJNOKSÁG VÉGEREDMt.N YK 1. Salgótarján 30 16 6 8 48;19 31 2. Ózd 30 14 9 7 4S:»fi 37 3. Oroszlány 30 10 14 6 34:29 ?A 4. Szombathely 30 11 11 8 52: 3 33 5. Duna új v. 30 12 8 10 31: 8 :;2 6. Szíehórvár 30 8 14 8 38:3. 30 7. Győri MÁV 39 12 g 12" 34;~39 30 8. BVSC 30 lft 9 11 ?2f 1 >9 .9. Nyíregyháza 30 13 3 1.1 33 38 «0 10. Ganz-MAVAG 30 11 6 13 35: 2 2« 11. Miskolci VSC 30 10 8 12 Sírta 28 12. Egyetértés 30 12 4 14 34:43 28 13. Szállítók 30 9 9 12 37:41 27 14. Budafok 30 10 7 13.31:?8 27 15. Borsodi B. 30 10 7 13 31:41 27 16. Láng 30 8 7 15 35:46 23 FELKÉSZÜLÉS A SÍIDÉNYRE Osztályozó mérkőzések Befejeződve a járási labdarúgó-bajnokságok, melyeknek győztesei osztályozó mérkőzéseken mérik össze erejüket egymással, s döntik el, hogy melyik két Csapat jusson fel a megyei II. osztályú bajnokságba. Az osztályozó során minden csapat játszani fog egymás ellen, semleges pályán. Az alábbi csapatok szerepelnek az osztályozón: Tiszalöki Spartacus, Borbánya, Gyulaháza, Nyíribrony, Kölese, Kom- lódtótfalu, Hodász, Nyírbogát és Nyírszőllős. Ma, az alábbi mérkőzésekre kerül sor: Tiszalöki Spartacus —Borbánya (Nyírteleken), Gyulaháza—Nyíribrony (Bak- talóránthózán), Komlódtótfalu —Hodász (Nagyecseden.) Ezt a gyakorlatot megismételjük! November 16-tól 21-ig Nyírbátorban bátori , r ■; . : földművesszövetkezeti kereskedelmi napok cukrásaverseny, táncdal est, híradástechnikai nap, magyarnóta est, műsoros divatbemutató, bál A kultúrházban állandó kiállítások, árubemutatók! Különleges ételek, hurka-kolbász vacsorák, kitűnő italok! Névnapra, születésnapra kedves ajándék a CSOKOLÁDÉ ban, az Indiai Labdarúgó Szövetség 75. jubileuma alkalmából kiírt torna keretében. Ezenkívül szó van még három mérkőzésről is. A tatabányaiak 20 főből álló labdarúgó küldöttsége — 15 játékos és 5 vezető — elutazott Indiába. A tervek szerint 3 mérkőzést játszanak CalcuttáInsfléba utazol! a Tatabánya
