Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-15 / 269. szám
Falusi népm A mennyiség után most a minőség forradalmát éli falusi népművelésünk. Ez az átalakulás természetesen elválaszthatatlan a változások szociális tartalmától, főképpen a szövetkezeti gazdálkodástól, de fontos az is: a mai közlekedés és hírközlés érzéki közelségbe hozta a városhoz, bekapcsolta — mindjárt a nagyvilág vérkeringésébe. Most már a kultúrát és a tudományt se másod, vagy harmadkézből kapja, hanem ugyanonnan és ugyanakkor, amikor a város. Érzékelő részese világhírű művész- együttesek fellépésének, forró légkörű, fővárosi színházi esteknek, az irodalom jelesei szólnak hozzá a képernyőről, elsőrangú előadóművészek tolmácsolják számára az emberi kultúra nagyjait. Tudósok, laboratóriumaiba pillantanak be, gépcsodák titkaival ismerkednek, népek, fajok, országok sorát veszik szemügyre a megye 200 klubjának tagjai, érdeklődök. Felismerések serege születik benne, mértékrendszere a legfejlettebbhez kezd igazodni, s ezzel együtt átalakul ízlésvilága is. Mindennek természetes velejárója, hogy az új hatások, új igények szétfeszítik a falusi népművelés hagyományos kereteit. Vannak népművelési házak és népművelési aktivisták, akik például ma sem igen vesznek tudomást arról, hogy az új helyzetben nagyobb igényekkel ülnek be az emberek egy tudományos ismeretterjesztő tájékoztatóra, minit mondjuk a „televízió előtti” időkben. Más mércével mérik a nemzetközi eseményekről szóló tájékoztatót, mint annak előtte, amikor csak igen ritkán adódott alkalom arra, hogy a téma szakértőitől hallgassanak kommentárokat, helyzetaaagyarázatokat. Többet várnak a szakmai tanfolyamoktól ma — nem is szólva a nagyüzem teljesen új gazdasági és műszaki problémaköréből jelentkező szükségletekről, — mint amikor jobbára csak a falu néhány érdeklődő, az újhoz vonzódó személyének a tudásvágyát kellett kielégíteni. Nagyobb igények jelentkeznek a szórakozásban és vele együtt az öntevékeny művészeti együttesek szerepeltetésében, mint amikor ez több helyen inkább csak unaloműzést és afféle ..művészeti pótlékot’” szolgált. És így lehetne sorolni a népművelés a kulturálódás csaknem valamennyi ágát. Magasabb követelményeket állít a népművelés elé a korszerű technika. Akik pedig mindezzel nem számolnak akarva-akaratlan a művelődési házak közönségével kerülnek szembe. — Egyesek felesleges és értelmetlen, sőt kilátástalan versenybe kezdenek. Mások pedig „megbénítva” érzik magukat, nem mernek szervezni, mondván, hogy a helyi kezdeményezés úgyis kilátástalan: nem érhetik el azt, amit „ mozi; a televízió, a rádió tud nyújtani. E két szélsőség ma sok . helyen tévútakra tereli az erőfeszítéseket. Holott a mai folyamatok tartalma egyértelműen pozitív, hiszen a külső kulturális és népművelési források bekapcsolódása nem feleslegessé tette, hanem magasabb fokra juttatja a vidék művelődésügyét. — Nemhogy elvenné a levegőt a helyi munkától, hanem ez adja meg a fellendülésnek eleddig el se képzelhető lehetőségét. Jól oldják ezt meg a vá- sárosnaményi, a tiszalöki, a nyírbátori járásokban. S hogy ez egyáltalán nem valamilyen elméletieskedő következtetés, hanem folyamat, arra máris számtalan bizonyíték van. Szép számmal vannak népművelési házak, központok — kisebb falvakban ugyanezt a szerepet az iskolák töltik be — amelyek már e lehetőségek tudatában és ismeretében szervezték meg a téli művelődési időszak programját, a szakmai tanfolyamoktól a felnőttiskolákig, a művészeti munkától a könyvtárak irodalmi és ismeretterjesztő tevékenységéig. Hol úgy, hogy egyszerűen bekapcsolódnak a televízió, a rádió adássorozatainak hallgatásába és kollektív megbeszélésekkel mélyítik el az ott látottakat-hallottakat, hol pedig úgy, hogy maguk is felhasználják a helyben megvalósítható ötleteket; vagy éppen mindkét módszert kombinálva is alkalmazzák. Ennek jó példáját találjuk többek között Rakamazon, Bal- kányban és Mándokon. Természetesen, a falusi népművelésnek — el nem hanyagolva egyébirányú feladatait — most a dolgozók, a szövetkezet munkájával kapcsolatos oktatási-művelődési kérdések megoldására kell irányítani az erőfeszítéseit. Hiszen a falu számára létkérdéssé vált a nagyobb agrotechnikai és agrobiológiai ismeretek megszerzése, a nagyüzemmel kapcsolatos ismertanyag elsajátítása. Ezt figyelembe veszi egyebek között a televízió is, amely téli szakmai előadássorozattal siet a szövetkezetek segítségére; ez mintegy gerincét is képezheti a szövetkezetben dolgozók továbbképzésének. A falusi népművelés jelentősége feltételezi a falusi pártszervezetek és tanácsok rendszeres segítségét. A falusi tél többé nem az elzártság, a kényszerű tétlenség időszaka, amikor a testtel együtt a szellem is pihen. Nagy költőnk, Petőfi ugyan még „rossz gazdának nevezte, amely nagy könnyelműen elfecsérli mindazt, amit a kikelet és a nyár gyűjtöget. Mi már a termékeny gyűjtögetés idejének tartjuk, amikor a szellem kincseit kell felhalmoznunk, araikor milliókat részeltethetünk a tudás, a megismerés örömeiben, és folytatjuk egyben a szövetkezeti nagyüzem építését is. S ha jövőre nrptunk: ennek gyümölcseit is aratni fogjuk. A megyei művelődési ház őszi műsorából Szónokképző tanfolyam, 800 ismeretterjesztő film Tehetsäßfkutatö pályázat Iváncsó Dénest, a József Attila Művelődési Ház igazgatóját kérdeztük az őszi-téli műsorról, tervekről. — Minél több gyakorlati bemutatót akarunk szervezni bent és a községekben. Nemrég Mándokon tartottuk meg a honismereti szakkörvezetők tapasztalatcseréjét, több mint harmincán vettek részt rajta. Sok más gyakorlati bemutatás mellett megszerveztük a színjátszó-rendezői tanfolyamot. melyet 24-en látogatnak a megyéből, a táncoktatók tanfolyamára 40-en járnak. A megyei művelődési házban működik a bábszakkörvezetők, az énekkarvezetők továbbképző tanfolyama. S mivel a megyében mintegy 200 helyen van klub, az idén sor kerül a klubvezetők rendszeres továbbképzésére, tapasztalataik kicserélésére is. A családi és társadalmi ünnepségek lebonyolítását is segíteni akarják sajátos eszközeikkel. — Az idén indítjuk meg a szónokképző tanfolyamot, a napokban lesz az első foglalkozásuk. A megyei művelődési ház tartalmi munkája mindinkább megyei jelleget ölt. 900 állandó. közreműködő van a művelődési házban énekkari, zenekari tagok, színjátszók. — A megyei feladatok mellett ki kell elégítenünk a város és a nyíregyházi járás művelődési igényeit is — folytatta Iváncsó Dénes. — Állandóan vannak rendezvényeink: a nyolcvantagú énekkar, amely már 10 éves, több vidéki szereplést bonyolít le, sőt a megyén kivül is fellép olykor-olykor. Az ifjúsági vonós zenekarnak jelenleg 40 perces műsora van, most készülnek kiegészíteni teljes két órára. Rendszeresek a zenei hangversenyek. Alakulóban van egy ifjúsági fúvós-zenekar. A hagyományos báb játszás sem hanyatlik, negyven nyíregyházi és húsz vidéki előadással néznek a mostani művelődési idény elé. A bábosok továbbképzésre Dunaújvárosba, Pécsre is eljutnak. Évek óta járja a községet és szórakoztatja a város dolgozóit a tánccsoport. Helyi gyűjtésűek a nyíri tánc és az ajaki leánytánc. Jelenleg a Móricz Zsigmond Szakszervezeti Művelődési Ház táncosaival együtt lépnek fel. A ba- lettoktatás szintén erőssége a József Attila Megyei Művelődési Háznak. 120 városi gyerek tanulja a balett alapelemeit szakképzett oktató irányításával. — Az új évad eseménye volt a tehetségkutató pályázat, mellyel az irodalmi színpadnak akartunk tagokat toborozni. Sok új megyei taggal gyarapodott a színpad, amely jelenleg egy komplett felszabadulási műsorral készül jubileumi fellépésre. Ugyancsak újszerűén próbáltuk elindítani az idei ismeretterjesztő akadémiákat. A műszaki akadémia már az elmúlt népművelési évadban megvolt, praktikus témákkal foglalkoztak, mint a kerékpár, a mosógép, a gépkocsi... Az idén már közelednénk a komolyabb műszaki problémák felé ts. Ezenkívül van egy történelmi és egy ifjúsági akadémiánk. A látogatók száma egy-egy előadáson 40—80 közötti. Mindig filmvetítés követi az «előadásokat. Egyébként 800 ismeretterjesztő film áll rendelkezésre, heti egy alkalommal díjmentes ismeretterjesztő filmvetítéseket is tartunk különböző témákból. Esténként népesek a művelődési ház szobái, a szakkörök: a fafaragók, a bábkészítők, a képzőművészetiek, a szabóvarrók, a film, a csillagászati szakkör tagjai a társas tánc- tanfolyam részvevői, a klubtagok keresik fel a házat. Van kihelyezett szakkörük is, a honismereti, amely a Ságvári telepen dolgozik. A fotoszak- kör megyei kiállítás megrendezésén dolgozik, megkeresik a falusi fotoszakköröket, hogy a 20 éves változás soksok mozzanata kerüljön a nyilvánosság elé. P. G. Fel Patakra! Öt megye diákjainak „randevúja” Bemutatók, pályázatok — Arany-, ezüst- és bronzjelvény a legjobbaknak Az idei tanévben, 1965. május 27 és 30-a között ismét megrendezik az immár hagyományossá vált sárospataki diáknapokat, amelyen Borsod, Hajdú, Heves, Nógrád és Szabolcs megye, valamint, Debrecen és Miskolc középiskolásai, ipari tanulói most harmadszor tesznek bizonyságot művészeti munkájukról. A tavaszi diákseregszemlét a KISZ Borsod megyei Bizottsága, a Borsod Megyei Tanács művelődési osztálya és a sárospataki gimnázium KISZ-szervezete rendezi. Az ünnepségek központi gondolata a korszerű tudomány és művészet eredményeinek megismerése, interpretálása és hazánk fel- szabadulásának 20. évfordulója lesz. Tíz művészeti ágban rendeznek bemutatókat a sárospataki diáknapokon. Irodalmi pályázattal — saját szerzeményű költeménnyel, vagy prózával — képzőművészeti, néprajzi és foto-pályázatta!, verses próza előadással, irodalmi színpadi összeállítással, énekszólóval, hangszerszólókkal, énekkari és zenekari számokkal és népi tánccal vehetnek részt a bemutatókon. Az említetteken kívül irodalmi vetélkedőt és klubvezetők estjét is tartanak a sárospataki diáknapok idején. A korábbiaktól eltérően az iskolákat nem pontozzák, és nem rangsorolják, azonban a rendező bizottság is meghirdeti a színvonal versenyt. Egy-egy művészeti ágon belül arany-, ezüst- és bronzéremmel jutalmazzák a legjobb teljesítményt nyújtó diákokat. Egy elfelejtett szabolcsi művész /Yevés korlársakka! e»y sorban A derékba töri pálya Barzó Endre A Barcelonában díjat nye rt képe: A falu vasárnapja A képzőművészeti főiskola elvégzése után 1923-ig mint tanársegéd működött F enkhord Ágoston professzor mellett. 1928-ban elnyerte n Szinyei- Társaság Nemes M .rct.l külföldi utazási ösztöndíját Ekkor fordult meg Velencében. Korabeli újságcikkek, kiadványok sora emlékez k meg róla. Részt vett a Falu vasárnapja című munkájával h barcelonai kiállításon, 1931-ben az Ernszt Múzeumban találjuk festményeit. Nyíregyházán 1940-ben olyan neves művészekkel egy sorban állította ki műveit, mint Bemáth Aurél, Szőnyi István. Aba-Novák Vilmos, Edvi Illés Aladár, Glatz Oszkár, Márfi Ödön, Rudnai Gyula, Iványi-Grünwald Béla és mások. Művészi pályájának tetőpontján érte a háború. Kiállításának megnyitását várta az Ernszt Múzeumban, a háború derékba törte pályafutását. Betegsége egyre súlyosbodott. 1953-ban halt meg. Sok múzeum őrzi Barzó Endre képeit, sok műgyűjtő gazdagította képtárát műveivel. Több, mint tíz évvel halála után a mai festőnemzedék feltárja az elfelejtett szabolcsi művész értékeit, összegyűjti képeit, hogy egy önálló kiállítással adózzon a megye tehetséges fiának. Ezzel tartozik az utókor, a fiatal művésznemzedék, melynek oly nagy pártfogója volt a maga is sok nehézséggel küzdő Barzó Endre. Arról is szó van, hogy országos kiadványban adják közre legértékesebb alkotásait, mellyel az ország kulturális kincseit gyarapította. Barzó Endre, a megye festőművész-szülötte, aki egy nehéz korszakban bizonyította be. hogy lehet és kell véleményt mondani a művésznek az őt körül vevő életről — nincs névtelenségre Ítélve. Az elkallódott képek, a dokumentumok egy éven beiül a közönség elé kerülnek, hogy eljussanak azokhoz, akiknek készítette erejének, tehetségének javával. Páli Géza Szerény, szűkszavú ember volt Barzó Endre. Amit akart, mégis elmondta, a maga idejében, és az utókornak is. Ecsettel, olajjal. Képei, melyek megmaradtak a háború pusztításaiból önmagukért beszélnek. Nem volt küzdő típus. Elrejtőzött mindenkori magányában, hogy megörökítse megfigyeléseit, gondolatait. Talán soha nem akart nagy művész lenni, csak ember, aki a színek megkomponálásával, az élet egy-egy mozzanatának ábrázolásával mondta el véleményét a világról, a látottakról. Nyíregyházán született 1898- ban, itt járt gimnáziumba, a Kossuth Lajosban, ahol rajztanára Kozák István hamar felfele.^ kivételes tehetségét.
