Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-15 / 268. szám

Az OK1SZ figyelmébe Felelőtlen munkaszervezés miatt veszélyben a nvíregvházi KISZ-lakételep építkezés A nyár folyamán indult meg Nyíregyházán a hatszor négy lakásos KISZ lakótelep építése. Az ilyen jellegű munka új kezdeményezésnek számít me­gyénkben. Érthető tehát, hogy mindenki kíváncsian várta, hogyan alakul, mi lesz belőle. Különösen azok a fiatalok, akiknek a jövendő otthonáról volt szó. Nem sajnálták a fá­radságot, a társadalmi munkát, csak hogy minél jobban ha­ladjon. A Nagykállói Épület- szerelő Ktsz is nagyvonalú volt, — legalább is az Ígérete­ket illetően, — s vállalták, hogy még ez év decemberében beköltözhetnek a boldog tulaj­donosok. Az építkezés megindult, ám néhány hónap után még a laikusok is megállapíthatták, hogy nincs minden rendben De idézünk Scholtz Bélának, a Tervező Iroda főmérnökének és Hogyan Mihálynak, a mű­szaki osztály vezetőjének szakvéleményéből: „Az anya­gok 40 százaléka helytelen szállítás, tárolás miatt csorba és törött... A minőség és a szakszerűtlen bedolgozás kö­vetkeztében a földszinti fala­zat minősége III. osztálynak felel meg... A bedolgozásnál ta­pasztalt hibák főleg a szakér­telem hiányából adódnak, mert a sorok összedolgozása víz­szintes és függőleges hézagkép­zés a műszaki előírásoknak nem felel meg.” A KISZÖV illetékeseinek épület kivitelezését vállalta, hiszen volt hozzá emberük, ka­pacitásuk. Később hasonló ajánlatot tett a demecseri ktsz is. A nagykállói ktsz ve­zetősége azonban mereven el­zárkózott mondván: vállaltuk, teljesítjük. A szavak azonban csak sza­vak maradtak, még akkor is, ha papírra fektették őket. Az átadásig, durván számítva, másfél hónap van hátra. Je­lenleg három épületen rajta a tető, háromnál csak a felmenő falak állnak, helyenként rész­ben. A szakemberek véleménye szerint ha a mostani 35-ös lét­számot százra emelnék, akkor is erősen vitatható lenne a de­cember 31-i átadás. Papp Já­nos, az építkezés vezetője jo­gosan bosszankodik. Kaptak létszámemelést, de néhány nap múlva majdnem ugyan­annyit elvittek a régi dolgozók közül más munkahelyekre. Megérkezett a tégla, ám ha­marosan elszállítottak belőle. Ugyanígy jártak az oltott mésszel is. A munkások munkakörül­ményei sincsenek biztosítva. A vakoláshoz létrákat kérnek kölcsön, mert a ktsz nem adott. Többségük nagy távol­ságról jár be dolgozni, s talán furcsán hangzik, de nincs tisztázva a kereseti lehetőség sem. Az építtető fiatalok ele­inte hittek az Ígéretnek. Most- már azonban világos: decem­berben nem lesz beköltözés. Legfeljebb a tavasszal. A fiatalok nagyrésze felesé­gükkel, gyermekükkel albér­letben lakik havi 4—600 forin­tért. Számosán a környező községekből járnak be vonat­tal, autóbusszal naponta. Ja­nuár elsejétől az OTP-hez fi­zetni kell az áthúzódó hitele­kért a kamatot. Mindent össze­vetve családonként közel ezer forint plusz kiadást jelent a határidő elcsúszása. Lelkes fiatalokról és csa­ládjukról van szó. Talán még nem késő, hogy az OKISZ se­gítsen. Bogár Ferenc Még az idén 1750 tonna étolaj Nyírbátorban nyilatkozata szerint teljes lét­számmal dolgoztak az építke­zéseken, de a tapasztalat egé­szen mást mutatott és mutat. Túlságosan kevesen vannak ahhoz, hogy a lakásokat idő­ben átadhassák. Ezt szinte mindenki tudta és segítség után néztek. A gávai ktsz két A Nyírbátori Növényolaj­ipari Vállalatnál az elmúlt hónapban megkezdődött a sze­zonmunka. Jelentős munkát végeztek a vállalat dolgozói azzal, hogy a meleg és hideg- sajtolóban a gépek teljes ge­neráljavításával készültek fel a termelésre. A vállalatnak ez évben igen jelentős exporj­tervet kell teljesíteni. Az előirányzat: 1750 tonna étolaj legyártása és elszállítása. Ed­dig Í65 tonna étolajat gyár­tottak, illetve szállítottak le a megrendelő cégeknek. A vállalat igazgatója úgy nyi­latkozott, hogy év végéig a tervezett étolajmennyiséget legyártják, illetve elszállítják. Ha nem most, jövőre ! Traktorossal a vámosoroszi határban Varjucsapat károg a ma­gasban, agtán hirtelen nagy ricsajjal ereszkednek le a frissen szántott földre. Nyo­mába szegődnek és kísérik az> egyenletesen pufogó trak­tort, ahogy szeli a baráz­dákat. Pótí Sándor nagyot teker a kivénhedt, de még jól szolgáló G—35-ös kormos kormánykerekén, s szembe fordul a messziről kéklő he­gyekkel. Festő ecsetjére kívánkozik e táj, a vámosoroszi határ. Távolban rozsdabarna erdő­sáv, idébb legelő, tehenekkel, friss őszi szántások, takarí­tásra váró kukoricasaárföld A traktoroson kívül sehol senki a közelben. „Csak győzzük majd“ mert az a föld vizesebb, mint ez a tarló. Pedig ren­geteg a szántani való. Két gépre száz hold is jut. Csak győzzük majd. És ki tudja milyen időjárásra számítha­tunk? „Egyszer eljutok odáig" — Kinek a traktorosa? — A vámosoroszi Üj Életé. Két esztendeje. Azelőtt ka­tona voltam. A Csahold Gépállomáson végeztem egy alapfokút, azzal szántok. Ta­valy még elég volt. Második műszakos voltam egy öreg traktoros, Petrikán Lajos mellett. Az Idén már mind a nyolc traktorosnak van gép, s nagyobb a felelősség is. Ha középfokú indul, be­iratkozok. A télen lesz elég idő rá, hogy tanuljon az em­ber. — Szereti a szakmáját? — Párását gyerek vagyok én. Míg ezt nem csináltam, fogattal szántottam az apám földjén. — Mennyi földjük volt? — Tizenhét hold. — Nem sajnálja? — Mit sajnáljak rajta?... A számításom megtaláltam. Belépett az apám, mentem én is feleségestől. <3 vezető­ségi tag, bár igaz, hogy gya­logmunkás, én meg trakto­ros... Tavalyelőtt jól fizettek. Egy Pannóniát is vettem. S talán egyszer eljutok odáig, hogy autóm is lesz... Ha nem sikerült most, si­kerül jövőre. Most nem ti­zenhét holdban gazdálkodunk mint régen — mosolyog, az­tán felül a traktorra. F. K. Special izá 1 ód 11 a k ti gépállomások Fehérgyár műtőn az Öntözőberendezéseket javítják A traktorosok szívesen mennek termelőszövetkezetekbe Nagy változások előtt áll­nak a megye gépállomásai: 1965 elejétől folyamato­san átalakulnak gépjavító üzemekké. Néhány közülük már előtré- ninget vett a bekövetkező változásra. Van köztük olyan, amely a mezőgazdasági gépek villamos berendezéseinek a javítására specializálódik, másik kizárólag a növényvédő gépeket fogja javítani. A Fe­hérgyarmati Gépállomás pro­filjába az öntözőgépek tartoz­nak. A Fehérgyarmati Gépállo­más, miközben több mint száz traktorral, a hozzávaló munkagépekkel dolgozik kör­zete termelőszövetkezeteiben, már tavaly megkezdte az átállást* az öntözőberende­zések garanciális és azon túli javítására: műhelye­ket alakítanak át, új sze­relőcsarnokot építenek, folyamatosan beszerzik a szerszámgépeket. Az állomásnak már több mint ötven termelőszövetkezettel van munkakapcsolata az ön­tözőberendezések javítására. Emellett, a továbbiakban a traktorok és más gépek szo­kásos javítását is Végzik a körzetben. Az 1964 évi tsz- traktor javítási tervüket már eddig teljesítették, s decem­ber közepe táján szeretnék megkezdeni a szokásos téli műhelymunkákat. Aggod Mihály, a gépállomás igazgatója kedvezően ítéli meg az eddigi változásokat, s véleménye szerint a tavaszi gépeladások körül sem lesz probléma. Az idei tavaszon már volt egy kisebbmérvű gépértékesítés: 36 traktort adtak át a tsz-eknek, gépvezetőkkel együtt. Több jel arra mutat, hogy a gépállomás traktorosai, meg­ismerve a tsz-eket, szívesen mennek át a közös gazdasá­gokba, mert ott is megtalálják számításukat. Jónéhányan gondot is okoznak: nem akar­ják megvárni a tényleges át­szervezést, azonnal kérik ma­gukat szövetkezetekbe. A ter­melőszövetkezetek már meg­kezdték igénybejelentésüket az egyes gépekre és közös megállapodás után a traktoro­sokra. Ez ideig egyetlen trak­toros volt a gépállomáson, aki úgy fogta fel, hogy „el­dobják” őket. Ez az ember viszont ahhoz az öt-hat társá­hoz tartozott, akiket a tsz-ek- ben sem várnak szívesen... Előzetes felmérés szerint 11 lánctalpas gépet tartanak visz- sza az állomáson, és 12 egyéb traktort, számítva néhány gyengébb tsz további segítésé­re a kedvezményes munkával. A megmaradó traktorokhoz, kombájnokhoz mintegy ötven traktorosra van szüksége az állomásnak, olyanokra, akik egyben a javító munkánál is otthonosan mozognak. A sze­relőmunkások, szakemberek maradnak — amennyiben va­laki nem akar átmenni ter­melőszövetkezethez. Nagy ütemben végzik a gépjavító állomás szakem­bereinek a képzését. Tizenhárom fiatal érkezeit az ipari tanintézettől, nyolcán most tanulnak a traktorosok közül a szerelő-átképzőn, 15-en pedig ugyancsak a tan­intézetnél tanulnak: szakmun­kás, szerelősegédmunkás lessz belőlük. A télen az üzemen be.ül negyven dolgozót része­sítenek szerelő előképzésben, köztük sok olyat, akik a ter­melőszövetkezetekben dolgoz­nak majd. Tehát a javító üzemmé va­ló szervezés jó ütemben halad. A specializálás számos előny­nyel jár: csökken a tárolt alkatrész mennyisége; a műhely- munkások igazi mestereivé válnak az öntözőberende­zések javításának. Jó a tsz-elmek is, mert öntö- zőberendezéseik garanciális időn belül történt meghibáso­dását azonnal megszüntetik; s gyorsabb, szakszerűbb lesz a többi javítás is. A megyében már most közel másfélszáz nagy kapacitású öntözőberen­dezés van, számuk tovább nő. s meghibásodások esetén a javítást a megyén belül old­hatják meg. S. A. Sok lány Kellemes almaillat tölti be az udvart s a hatalmas épüle­tet. A motorostargoncák für­gén mozognak a mennyezetig érő lúdahegyek között. A va­gonokhoz szállítják az Angliá­nak, Finnországnak, Csehszlo­vákiának és a Német Szövetsé­gi Köztársaságnak exportált zamatos jonatánt. Az osztályo­zó helyiségben „gépember” végzi a nagyság szerinti válo­gatást. Vele szemben a csoma­golóasztaloknál húsz fiatal lány dolgozik, ügyesen, ragyo­góra törlik a piros almákat. — Ok az ifjúsági brigád tag­jai — mondja Enyedi Mihály KISZ-titkár. Igényes külföldiek Az a szóbeszéd, hogy ahol sok nő dolgozik együtt, ott nehéz egyetértést teremteni. Hogy mennyire nem igaz ez, azt az almatárolóban dolgozó ifjúsági brigád példája is bi­zonyítja. Megtelt a rekesz, Kiss Sándorné brigádvezetőhöz ketten is odaugranak. Segíte­nek levenni az asztalról. — Nem lehet panasz a lá­nyokra. Igaz nemrég alakult a brigád, de máris úgy dolgoz­nak, mintha évek óta együtt lennének. Munkaversenyt szer­veztünk a KISZ VI. kongresz- szusa tiszteletére. A jobb mi­nőségű és gyorsabb munkára törekszünk. Garamvölgyi Éva és Ilona a két testvér megszaporázza ujjaik mozgását és gyorsan telnek a ládák a tükörfényes gyümölccsel. Igényesek a kül­földi megrendelők, vigyázni kell a minőségre. Éva nem­régen dolgozik itt, amikor a brigád megalakult, akkor jött ide. — Ez az első munkahelyem, és itt kaptam életem első fi­zetését. Tegyük hozzá, nem is keve­set: két és fél hétre közel nyolcszáz forintot. „Hét lakat“ alatt Őrzött titkok Nagy a munkatempó, ren­geteg almát kell még elszállí­tani, mire beáll a hideg idő. Más iramot el sem tudnának képzel­ni. Garamvölgyi Ilona, aki egy éve dolgozik itt, erről így vélekedik. — Ilyenkor van a munka dandárja. Azért jöt­tünk ide, hogy dolgozzunk. — Ha délutános a brigád, kettő­től tízig dolgoznak, ezután már nem Igen mennek szórakozni és mégsem zúgolódnak, méltat­lankodnak. A brigádvezető is így cselekszik. Mindig ott van, ahol a munka neheze megkö­veteli. Szeretik a brigádtagok, ügyes-bajos dolgaikkal bát­ran fordulnak hozzá, megérti őket, hiszen ő is fiatal. Ha szabad idejük van, letelepsze­nek melléje, elmesélik még a „hét lakat” alatt őrzött titkai­kat is és tanácsot kérnek tő­le. De nemcsak a munkában vannak együtt hanem a szóra­kozásban is. Nemrég rendezték az első közös összejövetelt, egy táncos klubdélutánt. Ta­nulnak, művelődnek. Benda Ilona, Deli Katalin, Laczkovsz- ki Éva a gimnázium, illetve a közgazdasági technikum esti tagozatán tanulnak. A csoma­golóasztal túlsó végén két barátnő, Bodó Ilona és Gá- thi Anna dolgozik egymás mel­lett. ök is tanulnak. Ilona, aki négy éve dolgozik az alma­tárolóban, a Nyíregyházi Me­zőgazdasági Technikum esti tagozatának első éves tanulója. A munka és a tanulás mellett azért jut idő másra is. Gitároz­ni tanul, szereti a zenét, az irodalmat. Anna technikus less A szőke hajú Anna a köz- gazdasági technikumba jár. Ha végez, akkor sem hagyja itt a brigádot. Az átképző tan­folyam után továbbra is dol­gozik majd, csak akkor már mint technikus. Annak ellenére, hogy» most alakult és egyelőre csak idény­jellegű a brigád, komoly mun­kát végeznek. Fiatalok, az át­lag életkor, mindössze 17 év. Erdclics Imre Fiatalember. Alig 25 esz­tendős. A forduló után meg­állítja a gépet, leszáll. Szép szál ember. Arcát szél és napszítta. Fején ócska sváj­ci, lábán gumicsizma. — Fel kell öltözni alaposan — mondja — mert itt kinn a határban sok mindenre számítani kell. A traktor köhög. __ öreg már, de jó szolga — dicséri. A traktor henger alakú levegőszűrőjére akaszt­va felsaijazott aktatáskát pillantok meg. _ Az ebédlőm — jegyzi meg. _ Még van benne egy kis szalonna, alma. Pedig reggel hat óra óta pusztítom. — Itt lesz a vacsora is? _ Az már otthon. Vár a feleségem. A munkára terelődik a szó. _ Nagyon keserves volt a répaföldön a mélyszántás. Szedés előtt esett az eső, összegányolták a földet a fogatok, szuperok, s tessék, szántsál traktoros... De elvé­geztük. És nem is rosszul. Csak lassan haladunk. A tengeritáblán rajta még a szár — mutat távolba. — Most hordják. S még utána is várni kell néhány napot, Húsz év alkotásaiból Csúcsforgalom a Nyíregyház! Aimatárolőban. Foto: Hammel Mtset

Next

/
Oldalképek
Tartalom