Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-01 / 257. szám

A tanyák is művelődni akarnak helyeket, személyeket. Kivá- iskolák létrehozása folytár megürülő tantermeket, laká­sokat — hacsak ideiglenesen is — kluboknak rendezzék be, ahol a felnőtt lakosság, főleg a fiatalság otthonra találhatna. Igen hasznos a Művelődés- ügyi Minisztérium terve, amely a közeljövőben agregá- torokkal kívánja ellátni a vil­lany nélküli tanyákat. Ezzel az áramforrással lehetővé vá­lik a televízió, a filmvetítő szélesebb körű alkalmazása. Nemcsak a balkányi, kál­iói népművelőké a felelős­ség, hanem az egész társada­lom ügye, hogy a tanya is felzárkózzon a faluhoz. Sánta János, a megyei tanács népművelési csoportjának vezetője. A mozi jövőjéről tMovi” és „autós-mozi” — 500 000 tv konkurenciája Termelőszövetkezeti mozik A mozi jövője? Idejétmúlt­nak látszó kérdés, hiszen több mint 500 ezer televízió van az országban. A külföldi adatok azonban nem a mozi elhalását bizonyítják: a né­zők száma ugyan csökkent, de például Angliában — ahol az európai országok közül a legtöbb tv van — a legrosz- szabb évben sem volt 50 mil­liónál kevesebb mozilátoga­tó. Csehszlovákiában ezer la­kosra 123 tv jut — nálunk egyelőre 50 — mégis körül­belül ugyanannyit járnak az emberek moziba, mint Ma­gyarországon. A tv tehát csökkenti a mozi látogatók számát, de csak egy bizo­nyos pontig: a törzsközönség — még tv birtokában is — hű marad a filmszínházak­hoz! — Legfontosabb: az ismeretterjesztés — Az alumíniumlemezből ké­szült láda mérete 25x100x70 centiméter. Súlya 38 kilo­gramm. Tartalma 11 darab színes reprodukció — XIX. és XX. századi nagy meste­rek (Munkácsy, Szinyei, Rud- najy, Fényes, Derkovits, Sző- nyi, stb). művei, valamint mai fiatal művészek alkotá­sai. Az alumíniumládák a me­gyékben működő művelődési autókon indulnak útnak a ta­nyavilágba. Ha megérkeznek rendeltetési helyükre, 5 perc alatt kiállítást varázsolnak belőlük. Bekapcsolják a mag­netofont — amelyet ugyan­csak az autó visz magával — és máris hallható a kistárlat népszerű magyarázata: miért szépek ezek az alkotások, mi a rézkarc... A kistárlatok népszerűsége A Képcsarnok Vállalat leg­újabb vállalkozásáról szólt a beszámoló, amikor az újszerű vándorkiállítás első három kollekcióját átadták. Azóta, mint ismeretes, többezren nézték meg a kistájatokat s bebizonyosodott, hogy a kép­zőművészeti nevelésnek egyik igen népszerű, hatásos mód­rlrtítcfrwl-úlr Ír i Ám ez csak az egyik for­ma. A Művelődésügyi Minisz­térium közművelődési főosz­tályán az elmúlt hetekben foglalkoztak a képzőművé­szeti nevelés országos helyze­tével; s igen sok problémát elemeztek, több újabb lehető­ségre hívták fel a figyelmet. Megállapították például, hogy a képzőművészeti nevelés ma még távolról sem kielégítő, a művészeti ízlés elmaradottsá­ga, a giccs kedvelése a kor­szerű művészeti szemlélet hi­ánya sokoldalú felvilágosító munkát kíván. A fejlesztési terv, amelyet a Művelődésügyi Minisztérium és a Népművelési Intézet az elmúlt hetekben dolgozott ki, a legfontosabb tennivalók kö­zött említi a képzőművészeti körök és a többi műkedvelő művészeti ág együttes mun­káját. A képzőművészeti kö­rök tagjai például hasznos ta­nácsokat adhatnak a színját­szónak a díszletek elkészíté­sében, a jelmezteryezésben. Különösen gyümölcsöző lehet az együttműködés a bábmoz­galomban. A művészeti cso­portok, szakkörök tagjainak képzőművészeti nevelését elő­adások, műelemzésele, mú­zeumlátogatások közös meg- ■ szervezésével is szolgálhatják a képzőművészeti körök. így megvalósulhat a komplexebb képzőművészeti nevelés; a modern haladó művészeti tö­rekvéseket nemcsak a körök tagjai ismerhetik meg, hanem a részvevő nézők, felnőttek és gyermekek is. Tárlatvezetés A program azonban nem szorítkozhat pusztán az egyes alkotások megismerésére. A legfontosabb feladat jelenleg az ismeretterjesztés körének kibővítése, új módszerek, új ismeretterjesztési formák be­vezetése. Ilyen újszerű kezde­ményezés a kihelyezett kiál­lításokhoz a legjobb képző- művészeti előadókat küldeni. Ahol mód van, be kell vonni a tárlatvezető munkába a fia­totokat is. és gyakorlatával is. Ily mó­don a gyakorlati tudnivalók egész sorát sajátítják el a részvevők; megismerkednek a különböző anyagokkal, színek­kel, formákkal, aszerint, hogy textillel, bőrrel, fával vagy fémmel kívánnak foglalkozni. Ezeknek a köröknek a mun­kájában újabban több asz- szony és -lány vesz részt, olya­nok is, akik a népművelés más ágzeatai iránt jelenleg még nem érdeklődnek. E szak­körök igen alkalmasak arra, hogy közvetlen segítséget nyújtsanak az ízlés fejleszté­séhez, a mindennapi élet esz­tétikai igényeinek, kulturált­ságának emeléséhez. Tanácsi szerveink mind gyakrabban élnek államhatal­mi jogaikkal és tiltják be olyan vásári árusok, előnyo­mok, stb. működését, akik giccset készítenek és terjesz­tenek. Ez jó jel (természete­sen csak szakemberek sokol­dalúan megindokolt vélemé­nye alapján szabad élni ve­le!), mert arra mutat, hogv a tanácsok mindjobban törőd­nek a dolgozók képzőművé­szeti kultúrájának fejlesztésé­vel Tamás István 200 éves az Ermitázs Öltözködési és lakáskultúra A képzőművészeti kultúra terjesztésének egy másik, kor­szerű formája a díszítőművé­szeti szakkörök megújhodott tartalmú munkája. Régebben pusztán a népművészeti díszí­tőelemek megismerésével és megismertetésével foglalkoz­tak. Néhány éve kialakult az a meggyőződés, hogy ez ko­rántsem elég, meg kell ismer­kedniük a lakáskultúra és az öltözködés korszerű eszközei­nek, formáinak elméletével A hős városban, Leningrád- ban az elmúlt napokban ünne­pelték az Ermitázs megalapítá­sának 200 éves évfordulóját. Útinaplómban az Ermitázsról többek között ez áll: II. Katalin cárnő 1764-ben állítatta ki a Téli Palotában azokat a képeket (225 db-ot), amelyet Berlinben vásárolta­tott. Kora franciás műveltségé­nek, korstílusának megfele­lően nevezték el a képekkel díszített- néhány termet Ermi- tázsnak. Elmúlt évszázadok fo­lyamán a képtár anyaga egyre gazdagabb lett. Ma az Ermitázs képei, szob­rai, történelmi, földrajzi, nép­rajzi és egyéb, az egész világ kultúráját átfogó muzeális ér­tékei töltik Fi a Rasztrelli által épített hatalmas Téli Pa­lota kiállítótermeit. Kü­lönös jelentőségre tett szert az Ermitázs a szovjet hatalom éveiben. A cári Oroszország­ban egy szükkörű csoport él­vezhette e műkincsekben rejlő szépségeket, értékeket. Ma pe­dig több mint 2 millió szovjet ember látogatja évenként. El­zarándokolnak ide a Szovjet­unió legtávolabbi vidékéről a művészetet kedvelő emberek. De nincs a világnak olyan or­szága, amelyikből ne jártak volnak már az Ermitázsban Nagy szerepet töltött és tölt be az Ermitázs az orosz és a szovjet kultúra fejlődésében. Sigér Imre 1964. november 1. nyék születtek. Egyre többen natos lenne, hogy a körzeti kelnek versenyre a kis iskolás gyermekükkel, hogy ne legyen szégyenkezni valójuk, ha segít­séget kér a leckéhez az újabb generáció! Persze ez csak amo­lyan könnyebb indoklás, de a dolgok mélyén mégis az húzó­dik meg, hogy győz az új, a művelődés, a haladás igénye a maradi gondolkodással szem­ben. Az a 360 dolgozó, — két­harmada harmincon felüli! — aki a napi kemény munka mel­lett tudott időt szentelni a fizi­kára, történelemre is, jól pél­dázza: erjed az élet a nagykál- lói tanyavilágban is! A könyv is megtalálja az utat az olvasókhoz a zegzugos, homoktengerbe vesző dűlők kö­zött. Az olvasás apró pillérei a letéti könyvtárak elégítik ki a legégetőbb igényeket, de so­kat segít a művelődési autó is, amely félezernél több olvasót lát el könyvvel. Igaz, hogy a kölcsönzők között túlsúlyban van még az iskolaköteles fiatal­ság, de az ő révükön eljut a család felnőtt tagjaihoz is a jó ovasmány. Néhány helyen még évekkel ezelőtt idegenked­ve fogadták a művelődési autó szolgáltatásait, a könyvet és a filmet. Ma már közel száz ol­vasót tartanak nyilván (406 la­kosa van a tanyáknak!) és nem ritka, hogy egy-egy köcsönzési napon 30—40 kötetet is szétosz­tanak. Az igény nem túlságo­san magas még. A mese, a ro­mantika felé fordul a figye­lem leginkább. Szerepet játszik olykor a film is. Például az Aranyember vetítése után meg­nőtt a becsülete az azonos cí­mű Jókai-kötetnek. De egyre többen keresik a könyvet olya­nok is, mint az újszőlősi olva­sók, akiknek könyvéhségét több teleírt lap is jelzi a könyvtáros nyilvántartásában és aki a rá­dióban ismertetett műveket is szeretné már olvasni... És a szakkönyv? Ez persze még ke­vésbé népszerű, de már van érdeklődés a gyümölcstelepítés, a szőlőtermelés szakkérdéseit tárgyaló népszerű könyvek iránt is. A káliói járás tanyavilága is vágyódik a kultúrára. De a jelenlegi szétszórtság mel­let elképzelhetetlen a korszerű kulturális, szociális, kommu­nális igény valamelyest meg­közelítő kielégítése. Gyökeres megoldás lenne a szórványok­ban élő lakosság betelepülé­se a községbe vagy a tanya- központba. Sokan ki is sza­kadnak ilyen úton a kietler tanyai életközösségből. De e; a folyamat máról holnapra nem oldja meg a helyzetet Mi legyen azokkal, akik méi talán évekig vagy évtizedekir vállalják a tanyai életmódot'. Addig is segíteni kell! Fel kel' kutatni a kisebb letéti könyv- tárak, körzeti vagy telepítet m-nvi ölh^1vp-7ip*oprí> wlkftlmaí Ha a statisztika rideg szám­adatait böngésszük, látszólag olyan a nagykállói járás is, mint egy a sok közül: 40 613 lakosával sem a legnagyobb, sem a legkisebb. De ha a tele­pülési viszonyokat kutatjuk, egy meghökkentő adat vonja magára a figyelmet: a népes­ség egyharmada tanyákon él! Sajátságos világ ez. Legtöbb­jük kövesúttól, falutól távol, az isten háta mögött éli megszo­kott, egyhangú életét. Közel húsz kilométert is megtehet az ott élő, amíg a balkányi határt kelet-nyugati irányban átutaz­za. Iskola is csak a külterületi lakott helyek egynegyedében van, másutt még erre a kultu­rális központra sem lehet tá­maszkodni. Olykor az újság is 2—3 napos késéssel jut el a tanya lakójához, hogy enyhítse a magányt és a betű picike fé­nyeket gyújtson ebben 'a pet­róleumlámpás világban. Mert Aporliget bekapcsolásával ugyan országosan befejeződött a faluvillamosítás, de mikor gyűl ki minden valamirevaló tanyai településen? Egyelőre két tanyában lesz villany, mind­össze féltucatban terveznek távlatosan, de mi lesz a többi­vel? A hét éven felüli lakosság több mint háromnegyede nen szerezte meg az általános isko lai végzettséget, de ugyancsali súlyos a múlt másik öröksége több ezerre rúg azoknak a szá­ma, akik a legminimálisabb alapműveltséggel, az írás-olva­sás tudományával sem rendel­keznek. Pedig az erjedés már meg­történt, apad az analfabétái tábora. Csak az a kár, hogy nagyon kevés katonája van en­nek a küzdelemnek. Itt-ott né­hány pedagógus küszködött s tél folyamán az írástudatlanok tanfolyamával — több-keve­sebb sikerrel. A szakolyi 10, a geszterédi, balkányi 5—5, a biri 2 vizsgázó még igen kevés ah­hoz, hogy jelentős sikerekkel dicsekedhessen a járás. He egybevetjük az évente vizsgázó 50—60 írástudatlant a még méglévők nagy számával — na?v az űr a két adat között. De vannak igen jó példák is arra, hogy mindenki „megfog­hatja a dolog végét” a népmű­velésben. Dicséretes munkál • égeztek az iskolások Üjfaluré- ten, ahol 13 felnőttet készítet­tek elő vizsgára, vagy Pétéi Zsigmond nagykálló cigány­fiatal, aki hat társát tanította meg példamutató szorgalommal a betűvetésre. Ö ugyan nen vehette fel a versenyt a peda­gógusokkal a tanmenet elkészí­tésében, avagy a módszertar hibátlan alkalmazásában, azon­ban a maga módján mégis „ter­vet” készített, osztályzatoka adott társai feleleteire és lelkei munkájával elérte, hogy tanít­ványai sikerrel vizsgáztak. ÉS mi van a nyolc osztállyal' Itt már mutatósabb eredmé A képzőművészeti nevelés korszerű formái A mozit nálunk viszonylag többen látogatják, mint bár­hol másutt Európában. Fő­leg a növekvő érdeklődés fi­gyelemre méltó: 1953-ban egy falusi lakos évenként átlag 5, ma viszont már átlagosan 10 alkalommal jár moziba. Az elmúlt évben -115,5 műi látogató volt. Ezért f -díto- nak továbbra is nagy figyel­met a vidék mozi hálózatánál.; fejlesztésére. A tanulmány- tervek elkészültek: lényeges számr.zerű bővítésre nem gon­dolnak, csupán az új lakóte­lepeken épülnek 1 filmszínhá­zak. Elsősorban korszerűsí­tésről, a műszaki-vetítési be­rendezések tökéletesíti'*-’' a, kellemes, vonzó kM...... kialakításáról van szó. To­vábbá az ..öreg” mozik .1 ‘ »- íejtezéséről": az' épületek 17%-a 65 évesnél is idősebb 24%-a pedig 46—65 éves. Ezek­korszerűsítése többe kerülne, mint újjáépítésük. Körű b lül 1000 mozit érdemes rendbe» hozatni: erre a következő öt­éves tervben valóriímTeg sor kerül. 700 ezer ülőhely iO"ii-át Is fokoz r:i ,:e- réllk, s kialakítják a korsze­rű szellőztetés alapleltet reit. A cél, hogy szélesvásznú fil­mek vetítésére alkalmas, nem túlságosan nagy férőhelyes ott­honos hangulatú, kényelmes mozikká változtassák a maia­kat. A látogatoítabb idení ' tal­mi helyeken, mindene’ előtt a Balaton s a Dune':"nyár r'.rü':'n ..autóén"'’o'*” —>zi­ket létesítenek, amelvik ven­dégei — kültoHj rnln'-ire _ kocsijukból nézhetik a Hí­meket. Fontos népművelési kérdés a 800—1000 lakosnál kisebb települések filmellátása: kö­rülbelül 1250 község 800-1000 emberének kulturáltabb sza­bad idejéről van szó, h - a e helyeken úgyszólván a mozi az etvellen tarr-'"V>'' • 'iis intézmény. Foglalkoznak az- zal a tervvel, hogy egves mo­zikat a termelőszövetkezetek­nek adnak át. Kisebb hely­ségekben ugyanis ily módon a lakosság elfoatok-'~-v-ioZ, igényeihez, kívánságaihoz job­ban igazodó moziműsort biz­tosíthatnak. Ugyancsak érde­kes elképzelés a mozi-tele­vízió, rövidítve a movi. Euró­pában a külvilágtól elzár­tabb helységekben építették ki ezt a hálózatot, amelynek műsorát a tv-adók sugároz­zák, s a nézők a mozi vász­nán látiák megelevenedni a képet. Technikailag teljesen megoldódott a mozi problémá­ja, bár a képminőség nem vetekszik a mo­dem moziéval. Nálunk nem egyetlen központi helyről su­gárzott filmekre, hanem táj­egységenként kialakított mo- vi-hálózatra gondolnak, amely­nek programja jobban figye­lembe tudná venni a helyi igényeket, kívánságokéi- - az állandó változatosság köve­telményeit is.­A 2000 lakosnál nagyobb községek — a harmadik öt­éves tervben normál gépes tszélesvásznú filmszínházakká fejlesztik mozijaikat. Álta­lában arra törekszenek, hogy az ezután kialakítandó falu­si-községi kulturális centru­mokba, művelődési házak elkülönített részében kerül­jenek a jövendő filmszínhá­zai. Ez a törekvés is azt jel­zi, hogy a film a jövőben a népművelés még szervesebb részévé válik. Az orosz és szovjet költők egész sora tanult és alkotott itt nemzedékeken keresztül Fjodor Tolsztojtól Repinig. Amikor az ember először lépi át az Ermitázs kapuját, azonnal érzi, hogy azt a néhány ezer képet és kiállítási tárgyat csak végignézni is óriási erőfe­szítést kíván. Napok kellenek ahhoz, hogy mindent megnéz­zen a látogató, és hogy össze­függő képet tudjon alkotni a múzeum egészéről. Néha tíz­szer is megnéz az ember egy- egy képet, és még akkor sem telt el vele; minden alkalom mai új és új művészi elemek­re lel benne, s így esztétikai öröme közelebb kerül a kielé­güléshez. A művészetkedvelők para­dicsoma az Ermitázs, ahol kü­lönböző évszázadok, és külön­böző földrészek művészete hal­mozódik fel. A szovjet nép fél­tő szeretettel őrzi és gyarapít­ja e műkincseket, hogy a világ művészetkedvelő emberei bár­mikor élvezhessék az itt fel­halmozott örök értékeket. 1 tér számukra. Mi barátok, hó­nunk alatt, hátunkon, vállun- kon hordoztuk szegényes pu- tyerkáikat a városon keresztül, s estére, mikor beköltöztek, ve­lük együtt örültünk a kiutalt sóraktárnak. ★ ÍJ engeteg apró esemény, élmény tolong az agyamban, jó volna mind leír­ni, hogy ők beszéljenek helyet­tem. Hiszen nem írtam még az éjszakai munkáimról, me­lyet a I-Iermann-féle fatelepen és a Krausz-féle faszeggyárban végeztem. Arról sem tudtam szólni, hogy ti részt vettetek a Galya nagyszálló építkezén. Nem jutott hely arra sem, hogy elmondjam, hogyan éltünk egy páran Budapesten, s hogy bab­főzelék volt a fő eledelünk, annyira, hogy már álmunkban is lidércnyomásként üldözött bennünket. Hallgattam a cser­fakéreg aprításról, melyet VI- nai úrnál végeztünk a vasútál­lomáson. Hát még azokról, me­lyek most hirtelen eszembe sem jutottak. ★ IVfovember 7-én beszédet *■ ” kell mondanom az egyik ; üzemben. Megkaptam az elő- . adás anyagát is. Két beszédet nem tarthatok. Gondoltam, az egyiket megírom. A másikat ■ majd elmondom. is ifjú kommunista volt. Az 1 öreg nehezen harcolt a min- : dennapiért, reggeltől estig haj- i totta a varrógépet, mégis sok- 1 szór paprikáskrumpli volt az t ebéd is, meg a vacsora is. A ! fiát Lacit hat elemi után ma- : gához vette segíteni. Mi nagyon szerettünk náluk lenni, estén­ként hallgatni az öreg be­számolóit. Néha, ha jobban fel­öntött a garatra: megcsikor­gatta a fogát, megjelent egy-két könnycsepp a szemében, s szép bariton hangján énekelgetett. Először. szerelmeselvet, később olyanokat, hogy „El jön majd a drága ünnep, amikor csak nekünk dalol a kalapács.” Meg, hogy „Fel, fel ti rabjai a föld­nek.” 1942-ben Horthy István kor­mányzóhelyettes lett. Zsiska bácsi ezt már nem birta. Azt sem várta meg, hogy este le­gyen, csak úgy napközben, jó­zanul az udvaron, egy-két ká­romkodással megtépázta a kor­mányzói örökös tekintélyét. A házigazda feljelentette, az öre­get estére már el Is vitték. Másnap az egész családot ki­pakolták az utcára. Ott szé­gyenkezett a szegényes bútor, az országút járdáján a nyári napsütésben. A szalmazsák, la­vór, paprikás doboz, varrógép, repedt tükör, meg égydeszkák — nem foglalt nagy helyet az utcából. Vagy két éjszakát a szabadban töltött az apa nél­kül maradt család. Végül is egy sóraktárt utalt ki a polgármes­volt és olyan finom, hogy bá­tortalanul, ügyetlenkedve alig mertem talpra állítani. Megkö­szönte segítségem, rámmosoly- gott bemutatkozott, de én csak álltam, s hallgattam zavarom­ban. Egy héttel később gyümöl­csösládákat szögeltem, javít­gattam egy kereskedő udvará­ban. Tíz óra felé a nyitott üvegfolyosón megvillant egy szőke fé.i, egy fehér habkönnyű ruha, s ismét láttam a szép kék lányszemeket. Ö is észre­vett engem. Megindult felém. Közben megjelent a házi kis­asszony is. Évi — szólította — hová mész? ö bizonytalanul fe­lém intett. A másik megfogta kezét, füléhez hajolt, suttogott valamit, mindketten kuncog­tak, aztán elmentek. Egy hétig dolgoztam még eb­ben az udvarban. Piszkosan, izzadton vertem a szögeket a ládába, őt is sokat láttam. Az öreg uréktól megtudtam, hogy pesti rokon, s most náluk nya­ral. Sokat láttam, de ő többet sohasem nézett rám, — való­színű félt a kezemben lévő ka­lapácstól. ★ A zt a szót, hogy kommu­nista, életemben először Zsiska Feri bácsitól hallottam. Sajnos tőle is csak olyankor, ha egy kicsit bepityókázott. Ilyen­kor beszédesebb és merészebb lett, eszébe jutott 19. amikor ő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom