Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-06 / 261. szám

Radnóti Miklós Látta előre sorsát, s nem­csak akkor, amikor a Bor-i rézbányából, ahol raboskodott, elindultak 1944 októberében, hogy ott lelje halálát — társai­val együtt — Abda mellett, ha­nem már 1936-ban, amikor a „Járkálj csak, halálra Ítélt” minden rosszal számoló, „el­dőlt, sötét fák sorát” idéző ké­peit alkotta. „Tarkólövés. így végzed hát te is...” Látta, s idegeiben is érezte a fasizmus — bár történelmileg átmeneti és ideiglenes, de nem lebecsül­hető _ győzelmeit. De mert azt is tudta, hogy a fasizmus nem lehet tartós, s hogy a nép fel­kel még és magasra emeli fe­jét, Radnóti Miklós játékosan kedvesnek indult költészete so­ha nem vált epe- és ecet ízűvé. A rémségek, a megaláztatások és a korai halál tudata nem életellenessé, csak keménnyé és töménnyé formálta költészetét. Az történt benne és vele is, amiről egyik mestere, Babits Mihály így ír: „Minél nagyobb­nak érzi feladatát a költő és minél sürgetőbbnek az időt, hogy feladatát elvégezze, an­nál tömörebben, egyszerűbben ír.” A már a huszas évek legvé­gén verselni kezdő Radnóti egész költészetén ott látható a kivételes tehetség jegye, s az emberekkel, az emberi élettel való egybeforrottság szenvedé­lye. Mégis, azok az utolsó esz­tendőkből származó versei a legértékesebbek, amelyeket ak­kor irt, amikor már világossá vált előtte, hogy kevésnél is kevesebb az ideje és vallania kell a tájról, ahol élt és szüle­tett, a parkról, „A régi szerel­mek lábnyomá"-vál, a csókok „hol méz, hol áfonya” ízéről, s a csecsszopókról is, „Akikben megnő az értelem”. A fasiz­mus világa magányosságra, majd halálra ítélte Radnóti Miklóst, ö az értelemhez és az értelem világához apellált. Azokhoz, akik majd felnőnek és új életet teremtenek. Radnóti nem volt oly közvet­len, s néptribuni ihletettje a munkásosztály történelmi hiva­tásának és a munka, a modern élet képeinek, mint legnagyobb szocialista költőnk, József Atti­la. De nem véletlenül szerette öt és már a harmincas évek elején kiérleltté lett költésze­tét József Attila és nem vélet­len, hogy Radnótit oly mélyen megrázta „Tiszta szívvel”, a „Medvetánc”, és a „Külvárosi éj” alkotójának halála a szár­szói síneken. Azt jegyezte fel naplójába akkotf hogy egy iga­zán nagy költő távozott el és hagyta népére teljes és ragyo­gó életművét. Radnóti, a pol­gári értelmiség fia előbb eszé­vel fogta fel a kizsákmányolás világának igazságtalanságát és ingatagságát, majd szívével is a jól megismert szegények — „A dolgozók nehézkes népe” — mellé állott. Tudta jót, hogy nem felejtik, nem felejthetik el őt aki úgy élt, tisztán és harcosan, önmagához is szigorúan, mint ahogy élnie kell annak, aki nem nyugszik bele a rosszba. „Oly korban éltem én e földön, — írta egyik gyönyörű versé­ben — mikor az ember úgy el- aljasult, — hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra...” Nem lett volna igazi költő, ha nem foglalja félreérthetetlen sza­vakba és képekbe döbbenetét. De az egyes emberek, vagy akár embersokaságok elaljaso- dását nem tartotta valami „ter­mészeti törvény”-nek, megvál­toztathatatlan mítosznak. Hitt az emberben, aki új világot tud teremteni, amelyben önmagát is megváltoztatja. Amikor — fiatalon tüdőbaj­ban — meghalt Dési Huber István, a magyar munkásság egyik nagy festője, „Nem bírta hát” című versében Radnóti hitvallást tett nemcsak a festő, hanem a maga arspoeticájáról is. Elég, ha itt verse egyetlen szakaszát idézzük csak: — Sorsod ellenére voltál mester és példakép. Hívő, igaz, okos; a munkáló idő emel ma már, hiába omlik rád sír földje most. Hej, ha akkor táncolhatott volna! Nem is bánja már, hogy ide lejt ez az út. Nemhiába csúszós, rázós, mekkorákat huppan a hintó, kell, hogy a kisasszony kéz­zel is kapaszkodjon Kenyeres Jánosba. Kapaszkodik is. így mennek. Sietni nem kell, hol van még az, hogy induljon a vo­nat. Tán még akkor se lehe­tett ilyen... ilyen forró ez a kisasszony, amikor az a bál volt — gondolja magában. Nem hirtelen ember ő, nem is erősebb a természete, mint másnak ebben a korban, de milyen forró ez a kisasz- szony így oldalt ahogy ide­dől. Gondolja, érzi és nem szól egy szót se. Mit is szólhatna? Máskor, ha ilyen gerjedelme támadt, szólt valamit, aztán vagy le­szállt a menyecske, vagy nem. De itt mit szólhat? Mégis a kisasszony ül itt mellette. Mintha most is látná, puská­val jött érte a báró... Csak nyelt nagyokat, hall­gatott, gondolt mindent. Még „ lába ;s belezsibbadt. Inkább jött volna erre az útra más. De ha már ő van itt! ördög járatja vele ezt az utat.. Azt mondja közben a kis­asszony, hogy fázik. De nem kell elővenni a kabátot, elég, ha János a vállára teszi a karját. Az mégis melegít. Persze, hogy felteszi. A kisasszony fázik, róla meg — úgy érzi — altár pa­takokban is jöhetne a víz, olyan forróság van rajta, pe­dig nem izzad. Itt is, ott is melegíteni kell a kisasszonyt. Melegíti, és nem is látja már azt a táncot, hisz így, ennyire akkor se foghatta vol­na marokra a kisasszonyt, mint most. Akár a bálban lennének. Nem tud egyébre gondolni. Odaakasztjq a gyeplőt az os­torhoz. Máskor is szokta így, ha már unja tartani. IVjegy, fut agyában a gondo­lat. Abból se lett semmi baj, hogy a báró földjét elvették. A kastélyban magtár lett, meg iroda... pedig az nem semmi dolog volt, mégse lett belőle baj! Hát akkor abból mi baj le­hetne, ha ő most tenne vala­mit? Akárhova nyúl, a kisasszony nem szól rá semmit. Ha akar­sárral Ha kell, vasárnap és éjjel is — A jó szervezés két hét nyereség Nyírcsaholyhan Az eső egyhangúan, apró sze­mekben permetez. A nyírcsa- holyi Vörös Csillag Termelő- szövetkezet tagjai, vezetői sem örülnek a szomorkás időnek: aki a szabadban van, lassan- lassan, észrevétlenül elázik a sűrű esőben. Pedig ezen az esős napon is közel négyszázan szor­goskodnak a földeken. Ássák a répát, törik a kukoricát, szál­lítanak. — Igyekeztünk, ahogy csak lehetett, kifogni az időjáráson — mondja Dobay Károly, a szövetkezet főmezőgazdásza. — A vetéssel, több mint 1200 hol­don, már közel egy hónapja végeztünk. Azért sikerült így, ment bevált a vetéshez szerve­zett komplett brigád, vagyis a két munkacsapat. Nem apróz­tuk szét a gépeket, az erőket. Könnyebb volt az ellenőrzés is. A vetésben részt vevőknek a munka megvizsgálása után, már ki is fizettük holdanként az öt forint prémiumot. SZERZŐDÉS 18 TAGGAL sították meg, hogy a korábbi­tól eltérően, a tag kapja meg az összes kórót a napraforgó földről, ha cséplés után nyom­ban levágja és hazaszállítja. Jól halad a kukoricaszár hordás is onnan, ahol a csöveket betaka­rították. KO IS DORNE KÉT BRIGÁD ÉLÉN Ikersoros kukoricatábla a Kraszna partján. Innen várja a tsz a legjobb termést. — Ez uborkaföld — világosít fel mo­solyogva Dobay Károly. — Ke­vés a sok homok mellett a jó talajunk. Szerződtünk hatvan hold uborkát a konzervgyár­nak, s nem volt más alkalmas terület. Ikersorba vetettük a kukoricát, a nagy sorköz 270 centi volt. Ide került az ubor­ka. Öntöztük. A hatvan hold­ról 350 ezer forint volt az ubor­kának a bevétele — százezer forintot kerestek az iskolás gyerekek szedéskor. Emellett megvan a jó kukoricatermés. Jövőre így próbálunk majd sze­mesbabot is termelni. Tizenöt-húsz holdnyi cukor­répa még ásatlan. Amikor esős­re fordult az idő, ezt hagyták, meg a kukoricát, s a kénye­sebb termelvényeket igyekez­tek menteni. A cukorrépaföl­dön, az eső ellenére is serény­kednek. — Ez az „iker” brigá­dunk. Azért Iker, mert két bri­gád, és sokszor együtt dolgoz­nak. Tavaly választottuk meg az első női brigádvezetőt, Kon­dor Józsefnét. Nem volt köny- nyű dolog. Kondomé csak úgy vállalta a brigád irányítását, ha segítséget kap. Kicsák Gyu­la, párttitkár, a másik brigád vezetője lett a segítség. Kon­domé beletanult az irányítás­ba, s ma már több napon át is egyedül tevékenykedik — mindkét brigád élén. A cukorrépát még e héten betakarítják. A kintlévő kuKo- rica munkája, ha az idő enge­di, két-három napot vesz igénybe egy-egy családnál. A mintegy 40 vagon vetőburgo­nya válogatásának a vége felé tartanak, végzik a fémzárolási. E hétre várták az első szállít­mány elindítását. IGÉNYBE VESSZÜK A LÁ\C- T4LPAST IS Maradt még 400 holdnyi mélyszántás. Naponta 40 hol­dat akarnak rendbetenni, hogy november közepén ezzel is vé­gezzenek. — De igénybe veszünk a gépállomástól lántalpas trak­tort is. Bizonytalan nagyon az időjárás, nem szeretnénk, ha a tervünk csorbát szenvedne. Tavaly ideális ősz volt a munkák végzéséhez. A nyírcsa- holyiak akkor december elejé­re fejezték be a kinti munká­kat. Most, hogy jobban megol­dották a munkák szervezését a tavalyihoz képest — a rossz idő ellenére — két hetet akar­nak nyerni. S. A. A raktáraknál ponyvás sát­rak. Alattuk; körülöttük napra­forgó és kendermag-hulladék. A csaholyiak száraz helyre mentették az ipari magvakat, s ha esett az eső, fedél alatt vé­gezhették a magtisztítást, még éjjel is. így sikerült rendbe­tenni 120 holdon a magkender, Hogy is volt akkor Szabolcsban ? Szemelvények a korabeli sajtóból kétszáz holdon a napraforgó termését. Egy részét már el is szállították. — Ezt a 160 mázsa pétisót vasárnap hordták be Szabó József, Kádár Gyula, Szalai András és Orgován Bálint, az egyik szállítócsapat tagjai — mutatja a főagronómus. — Az elmúlt években sok gondunk volt a szállítások miatt. Az idén, még januárban, tizen­nyolc taggal szerződést kötött a tsz. Többek közt kötelezett­séget vállaltunk, hogy egész évben munkát biztosítunk ne­kik, ők viszont arra kötelez ték magukat, hogy a szállítási munkában nem válogatnak, va­sárnap vagy éjjel is rendelke­zésre állnak. Mindkét oldalról eleget teszünk a vállalásunk­nak, a szállítómunkások elége­dettek, s a vezetőségnek meg­szűnt a gondja. Az úton fogatok szállítják a napraforgószárat, a kukorica- kőrót. A tagok hordják haza. A szár betakarítását úgy gyor­na szólni, szólt volna már eddig.™ Ehhez képest az a tánc va­lósággal semmi. Nem is bán­ja már, hogy akkor őrá nem került sor. Hátha a sor most került rá... húsz év késéssel, az igaz, de igaz az is hogy most az­tán rajta van! A kisasszony csak annyit mond, hogy ilyet hogy is gondol, meglát bennünket va- lal:i. — Meglát? Meglát! Na! Eb­ben a sötétségben lásson meg valaki! Az orráig nem iát az ember, nemhogy valaki min­ket. láthatna... Meg aztán, ha csak annyi baj van, hogy meglát valaki, akkor... tudja ő még legény­korából, hogy ha csak annyi baja volt a lánynak, hogy valaki meglátja, akkor már az övé volt minden, ami kel­lett. Most se lehet másképp... Soha, soha nem gondolt rá, hogy ne legyen baj a báró földje miatt, meg a kastély miatt is. És nem lett, ez szent igaz! Hej! A kisasszony! A kis­asszony minden szépsége! Most aztán az övé, úgy és annyira, ahogy kell, ahogy akarja* Újságok, dokumentumok őr­zik a negyvenhét évvel ezelőt­ti nagy esemény pillanatképeit. Hogy is volt akkor Szabolcs- Szatmárban? Miről beszélnek a kortársak? Hogyan rázta meg szűkebb hazánkat az Auróra ágyútüze? Megyénk szociális viszonyait jól jellemzik a következők: Az 1948. évi jobbágyfelszabadí­tás az egész birtokállomány. nak Szabolcsban csak 7, Szat­máriban pedig csak 13 százalé­kát érintette. 1915-ben a föld­birtok 57,7 százaléka 100 hol­don felüli birtokosé volt Sza­bolcsban, 702 közép- és nagy- birtokos kezén 533 404 kh. föld volt. Szabolcs megyénél csak i Fejér megyében volt nagyobb a közép- és nagybirtok aránya. Már 1916-ban megjelent me­gyénkben a kenyérjegy és a szappanjegy. Ugyanakkor ren­deletet hoztak a fémtárgyak beszolgáltatására és szabályoz­ták a burgonyaforgalmat. 1917- ben lefoglalták a szeszkészlete­ket. Megkezdődtek a népet annyira sújtó rekvirálások. Legelőször cipőket rekviráltak. Még inkább súlyosbította a szabolcsi adózó nép nyomorát az, hogy 1917-ben a megye 100 millió korona hadikölcsönt Egy szempillantás alatt megáll a ló is... Odaképzeli magát akkor es­tére a bálba... mintha őrá kerülne a sor. Azért mégse úgy... Hej, a kisasszony! Micsoda sötétség. Most csak neki áll a bél, csak neki! Ki hitte volna! A kisasszony minden szép­sége... Eljön jövőre is... mint min­den nyáron eddig. övé a kisasszony. Szent igaz az övé! Az állomás előtt a villany alatt a kisasszony megint a szélen ül. Ott a villany alatt nézi meg először a kisasszony ar­cát. Nézi, nézi, nem akarja el­hinni, hogy ez, ez itt mellet­te, ez a kisasszony. Nem lát­ta húsz éve. Nézi a kisasszony arcát; őt, Kenyeres Jánost átkozottul becsapta valami — azt érzi. Nem is tudja, a kisasszony hogy száll fel, jeggyel, vagy jegy nélkül. Mire beérnek a hintóval, ott a vonat is. Néz a vonat után messze, amíg csak látszik a fényből valami. Most érzi csak, hogy valójában őrá milyen nagyon- nsgyon későn került sor. jegyzett, aminek terhe szintén a nép vállára nehezedett. Ilyen hangulatban éltek a szabolcsi emberek, amikor egy­re izgatóbb hírek érkeztek az oroszországi helyzetről. „A nép szegénysége, a pa­rasztok földéhsége, a háború szenvedései miatt a keleti or­szágrész vármegyéi közül Sza­bolcs megyében voltak a legje­lentősebb megmozdulások. Két- három nap alatt az egész me­gye parasztsága megmozdult. A népharag leginkább a kasté­lyok és uradalmak ellen irá­nyult, nem utolsósorban pedig a falusi jegyzők ellen, akik az urak akaratának szolgalelkű végrehajtói voltak és a háború nehéz éveiben nem ismertek kíméletet a sokat szenvedett néppel szemben.” Egy volt rendőrtiszt, aki a Tanácsköztársaság alatt aktív ellenforradalmárként ügykö­dött, s egyáltalán nem érhette az urak részéről az a vád, hogy együttérez a szegényekkel, em­lékiratában ezeket írta: „Az a jegyző például, aki az éhező, panaszkodó népet füvet legelni küldte, vagy katonai ügyek Intézésével: felmentések, szabadságolások kieszközlésé­nek ürügyével... vagyont hará­csolt össze, vagy olcsó szerel­met zsarolt ki a hozzátartozóik érdekében nála megforduló asszonynéptől: semmi jót sem várhatott. A nép ökölbeszorult kézzel, bosszút lihegő ajakkal várta a megtorlás pillanatát”. És a korabeli írásokból meg­tudjuk, hogyan űzték el a ti- szadobl parasztok a gyűlölt fő­jegyzőt. A nép dühe elől futva menekült Nagykállóból Virányi Sándor főszolgabíró is. A haza­tért katonák a falu szegényei­vel a katonatanács kezébe ad­ták a község vezetését. Nyír­egyházáról azonban gépfegyve­res karhatalom ment ki és a vezelók közül 15 embert letar­tóztattak. Gépfegyveres kato­naság fékezte meg a rakama- ziakat is, mert a helyi vezető­ség teljesen tehetetlen volt a néppel szemben. Demecserben, Nagyhalászon és Oroson is csak katonai erővel tudták megaka­dályozni a mozgalmat — írja a Nyírvidék. Ugyancsak a Nyírvidék szá­mol be arról, hogy Kisvárdán az Oroszországból hazatért volt hadifogoly-katonák az 500 tag­ból — a község gazdagabb em­bereiből — álló nemzetőrséget is szétzavarták. A bökönyi moz­galmat a debreceni különít­mény verte le kegyetlen szi­gorral. Nagyoob megmozdulá­sok voltak Tiszadadán, Tisza- eszláron, Tornyospálcán, Aja- kon, Nyírtasson, Leveleken, Gáván, Tímáron és Szabolcs­ban. Október szele Szabolcsba is eljutott, lángral óbban tóttá a szunnyadó parazsat. Sok Orosz­országot megjárt volt vöröska­tona és egyszerű részvevő állt itthon az első sorokba, amikor ki kellett vívni a munkások, parasztok hatalmát. Csakúgy, mint a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalomban a magya­rok, úgy az itt rekedt orosz ha­difoglyok — a megyében a 17 —18-as években 1762 élt — részt vettek a Magyar Tanács­köztársaságért vívott küzdel­mekben. Korábban már többen megszöktek, miután tudomást szereztek az oroszországi ese­ményekről, hogy hazamenje­nek a döntő napokban. Akik viszont itt maradtak tudták ho­vá kell állniuk a harcban... Küzdelem az esawel. Válasz cikkünkre: December végén átadják a KISZ- lakótelepet — ígéri a KISZÖV lősséget elhárított magáról Természetes, hogy a számlál: igazolására és kiegyenlítése« nem volt lehetőség ilyen kö­rülmények között... Amikor £ fenti akadályok elhárultak, í munka teljes erővel továbt folytatódott. Megjegyezzük hogy a kivitelező nincs kése­delemben, az 1964. novembei 2-án készült részletes ütem­terv szerint a munkát 1964 december 31-re átadja.1’ Reméljük, ez így is les2 és akkor a fiatalok elismerés­sel adóznak a nagy áldozatai vállaló kivitelező szövetke­zetnek. „Elkerülhető akadályok a kislakás építkezéseknél” cím­mel 1964. október 27-i szá­munkban cildcet közöltünk, melyben szóvá tettül? a Nyír­egyházán készülő KlSZ-lakó- telep gondjait. Czimbalmos István, a KISZÖV elnöke az alábbi választ adta szerkesz­tőségünknek: „A kivitelező a nyáron há­rom hétig szüneteltette a munkát, azért, mert a munka műszaki ellenőre a beépített gázszilikát statikai szilárd­ságát kétségbe vonta, az anyagra vonatkozó műbizony­lat beszerzéséig minden fele­Pillanatkép a nagykállói járási könyvtárban. Foto: Hammel József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom