Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-01 / 257. szám

Két Interpelláció — és közben harminc év Fahíd ível át a Tiszán. Fahé­jon megyen az utas Szatmár- bó! Beregbe. Az utcákat hajnali üdeség árnyékolja. Kerekded, faragott, oszlopos házak fogadják a kelő Napot. A talpas kiskapukat tu­lipánok díszítik. Egyszerre kél az asszonyi so- kadalom. A tömzsi, kék szemű, keménykötésű kurucivadék. Mozdító erő szállja meg a tarpaiakat. A kocogó diósszekér nyomában hirtelen száz, ezer Jószág lépdel. A disznókat, a teheneket asszonyok hajtják. Olyanok ezek az asszonyok, mintha egész éjjel mosakodtak volna. Harmatosak, szépek, igé­zők. Gömbölyödik velük a tar- pai utca. A hajdani életüket átfogja a testet vidító jóság. Pattognak az ostorok. Az osto­rokat menyecskék pattogtatják. Vállukról selymesen bukik alá gesztenyebarna hajuk. Pattog­nak az ostorok. A kondás a kürtjébe fúj. Mindenki az utcára tolul. Sen­kinek sincs otthon maradása. A tehéncsorda elvonul. Dudál a.kanász. Következnek a disznók. A kocák az út po­rából felhőt fújnak, a malacok az útszélen futkosnak. A ka­nász dudál. — Hej, disznó, té, mondja hetykén a nylonkarőrás ka­nász és ellép az asszonygyüle­kezet előtt. A kanászt a ke- resztútnál már csak a puliku­tya, meg a jószerencse kíséri. Vissza, harminchárom évet Huszti Ferenc 66 éves. Ovális az arca. Kék a szeme. Tömzsi a bajusza. A régi időkre emléke­zik: Bajcsy-Zsilinszky jót hirde­tett. — Mit? — A földreformot. Én pász­tor voltam... — A keresete? * — Mint kondás egy koca után egy kenyeret, fél kiló sza­lonnát, fél véka vegyes ter­ményt, vagyis fele búzát, vele tengerit, égy liter öreg pa- szulyt vagy aszaltszilvát... — A malac után? — Két süldő vagy négy ma­lac számított egy kocának. — A legelés? — Ugarföldön legeltettem, mert Tarpán egész a tsz be­Bajcsy-Zsilinszky emlékezete — „Akkor hasították ketté a fejemet — 40 kiló csokoládé havonta egy boltban álltáig nyomásos gazdálkodás divatozott. — A koszt? — Kenyér, szalonna. — Főtt étel? — Csak este. — Mit? — öregpaszulyt, krumplit, főtt tésztát. — A gúnya? — Csak ócskát vettünk. Űj- jal nem birtunk. — Most? — Az unokámnak nylon jár... Az egyik vejem bányász, a másik motorszerelő. A fiam ju­hász. Jól keresnek. Én meg nyugdíjas vagyok. — A nyugdíj? — 388 forint, meg a háztáji föld. A feleség meg a tarpai futballcsapatra mos, havi há­romszázért. Megvagyunk. Disz­nót is vágtunk. _ Egyet? — De nagyot, mert a kondás- bendő szereti a szalonnát és nem kedveli a sünt. — A sündisznót? — Azt. Régen megették. — Mikor? — Harminchárom esztende­je, akkor hasította ketté a fe­jemet Bálint Márton csendőr­tiszthelyettes. — Miért? — Mert Bajcsy-Zsilinszkyt támogatta. A csendőrtiszthe­lyettes a csendőrségre hívott. „Igaz-é, hogy nem őrződ, nem hajtod a kormánypárti kisgaz­dák disznóit? Igaz-é, hogy szaggatod a kormánypárti pla­kátokat?” Kiabált a csendőr s ütött is. Doronggal. Ketté hasí­totta a fejemet. Hat csendőr rúgott, taposott... Az öreg felém fordítja a va- rottan forrott kerek koponyáját. A bal szeme merev, mozdulat­lan. — Fáj a szem? — Mán nem. A bal szememre vaksi vagyok, mert a csend­őrök a szememet is öklözték... — Én ástam meg Bajcsy-Zsi­linszky sírját is, igazítja az öreg tajtékpipáját, s a maradék szemével meg néz, néz, hogy értem-é a tisztségét, vagyis, hogy ő ment ki sírt ásni Bajcsy-Zsilinszky temetésekor. És most lépjünk a inába A Tarpa és Vidéke Földmű­vesszövetkezet hűen mutatja a táj emberének megváltozott életet. Ehhez a szövetkezethez hét falu tartozik, 8536 ember. A szövetkezet évi forgalma 17 millió 452 ezer forint. Egy má­sik, a Tiszaszalka és Vidéke Földművesszövetkezet három falu, 2800 főt lát el árucikkek­kel. A tiszaszalkai földmű­vesszövetkezet évi áruforgalma az italon kívül 6 millió 101 ezer forintra rúg, tehát egy fő­re 2200 forint évenkénti vásár­lás esik! Tarpán jegyeztem: Egy ta­nácstag a tanácsban interpel­lált: „Miért nincs hűtőszekrény a földművesszövetkezetben? Má­sodszor, vasárnap is nyitva tarthatna az egyik tarpai cse­megeüzlet, hogy a vidékről ha­zatérő munkások zavartalanul vásárolhassanak. Harmadszor, miért nem árulnak cukorkát az óraközi szünetben az általános iskolában?” A tarpai tanácstag interpel­lációja semmiben sem hasonlít Bajcsy-Zsilinszky emlékezetes országgyűlési interpellációjára. Bajcsy-Zsilinszky a belügymi­nisztert kérdezte: „Hajlandó-e a tisztelt Bel­ügyminiszter Úr mindazokban a községekben, ahol a lakosság nagy részének mindennapi ke­nyérnek valója biztosítva nin­csen, s a családok ezrei az új termésig valósággal éhségnek vannak kitéve, megfelelő mér­tékben szükségmunkát indíta­ni?” Harminc esztendő múltán a tanácstag immár nem munkát, de hűtőszekrényt követel. Mi­csoda változás! Most mar iz­gatottan sorolom a változást jelző apró adatokat is. A felső­tiszai kuruc-ivadékok a Bajcsy- Zsilinszky követelte inségmun- ka nélkül is szépen keresnek. 1964 első felében 1423 ezer fo­rint értékű árut, 26 mosógépet, Születési súlya: 85 deka Életem cseppekben — Naponta 3 palack oxigént .fogyasztott" Juiika már 2.70 kilogramm Ez év augusztus 10-én kö­zépkorú asszony jelentkezett a nyíregyházi kórház szülé­szeti osztályán. Az orvosok, ápolók azonnal megtették a szükséges intézkedéseket. A ba­ba nem is váratott sokáig ma­gára, ám amikor megszületett, még a sokat látott, tapasztalt orvosok is meglepődtek. A 6—7 hónapra jött, éretlen csecsemő súlya pontosan 85 deka volt. Táplálkozás pipettával Az egész osztály olyan volt, mint egy megbolygatott méh­kas. 'Mindenki segíteni akart, mindenki szeretett volna ten­ni valamit a baba érdekében. • A neve Kiss Júlia lett, de mindenki csak Julinak hívta. Talán sohasem volt ilyen ne­héz feladata a három évvel ezelőtt kapott inkubátornak, mint most. Júli az üvegbúra alá került, s naponta három palack oxigént fogyasztott. A baba súlya másnapra- 72 de­kára csökkent. Csak most, kö­zel két és fél hónap elteltével vallották be az ápolók: maguk sem bíztak abban, hogy élet­ben marad. Győzött az élet — Két héten keresztül pi­petta segítségével tápláltuk — mondja a főnővér. — A napi tejadagot nem deciben, hanem cseppekben mértük. Egy ápoló éjjel-nappal mellette volt, fi­gyelte minden mozdulatát. Lassan Júlia lett a központ. A 113 kerékpárt, 17 motorkerék­párt, 68 rádiót, 5 televíziót és 5 hűtőszekrényt vásároltak a tar pai vasboltban. De kereshetem a változás titkát Lónyán is, ahol a lakosság évente 200 má zsa cukron kívül tíz mázsa cu­korkát, és hat mázsa csokoládé­féleséget is vásárol. Aztán: a tarpai cukrászdában az év első felében 70 ezer, a guláesi cuk­rászdában 83 ezer forint értékű feketekávé adagot mértek a fa­lusiaknak. A tiszaszalkai cuk­rászdában 1933-ban S3 ezer fo­rintért kértek feketekávét a szálkái emberek. Ez már nem az Ínség jele, sőt Bajcsy-Zsi­linszky gondolatmenetét kö­vetve úgy is mondhatnék, hogy most már nem a mindennapi kenyéren való a fő gond a Fel- ső-Tisza táján. Mátyuson, az fmsz-boltban az idei nyáron a kereskedő mond­ta: — A 600 lelkes Mátyus ha­vonta 1 mázsa cukrot, 60 kiló cukorkát, 40 kiló csokoládét vásárol. Dehát az is fontos, hogy szé­pek, tiszták, forgalmasak a beregi szövetkezeti boltok. Az i új világ emberibb arculatát, | az anyagi élet kedvezőbb vál-j tozását mutatja. Ehhez párosul ■ a táj emberének szellemi job- bulása. Pontosan száz éve, hogy Dá­vid Dániel tanító egymaga 120 gyereket tanított a tarpai Is­kolában. A gyerekek közül a padot, a lócát csak az használ­hatta, aki a tanítótól írásbeli feladatot kapott: Pontosan száz év után 40 gyermek játszik a tarpai böl­csődében. Szász Károlyné Kar­csi fia másfél, Cser Janosné János fia kettő, György Endré- né fia másfél éves... Csipi-Csóka vak varjuska — daloljál? a picik és reggeltől estig fölverik a csípő,- ( ■. '•kai a bölcsőde udvarát. Reg:;:! 9-kor kakaót, vajas kenyeret, délben becsinált levest, rántott csirkét, rakott karfiolt, uzsonnára máj- krémes kenyeret kapnak a csöppségek. Mindennap kapnak húst. A kicsinyekért havonta 41 forintot fizetnek a szülők. Aztán két házzal arrébb 80 gyermek vigad a napköziben. ...csiga-biga rétes, juj be jó, be édes! Kérnek, kapnak is eleget. Kékellik a tarpai hegy. Kö­rülötte mezős síkság uralko­dik. A tarpai bazalthcgy való­sággal kiugrik a földből, a sík­ságból. A hegy 200 méter szé­les, 50 méter magas. A hegy tetejéről szemreveszem a Ti­szát. a határt. Tölgyerdő tövében pihen a falu, Tarpa. A házak vége a temetőhöz ér. A kopjafás temetőben Baj­csy-Zsilinszky Endre nyitja meg a sort. A szabadság, a füg­getlenség harcosát haló po­raiban is megbecsülik a tar- paiak. Mindig kerül virág, ko­szorú Bajcsy-Zsilinszky sír­hantjára. Balázs Árpád Humoros tárcák Alexije Marjanovics: Kivételes fehcfség Z? gészen egyszerű fíatal­*■* ember volt és mint ilyen,^ a figyelem mindig el is terelődött róla. Jómagának sem. volt semmi oka arra, hogy önmagával foglalkozzék. Csodálta a fontos embereket: a labdarúgókat, a táncdal énekeseket, a szépségverse­nyek győzteseit, sőt még egy tudóst is. Kicsit irigyelte is őket, meg sajnálta is, hogy semmivel sem szer­zett hírnevet magának. Ki tudja meddig ment volna ez így, ha egy napon véletlenül nem fedezte volna fel magá­ban a tehetséget. Felfedezé­sét természetesen azonnal kö­zölte legjobb barátjával: —_ Képzeld csak, nagy te­hetséget fedeztem fel magam­ban. — Igazán meglepő, mert sohasem keltetted ezt a be­nyomást — mondotta a barát valóban minden hátsó gondo­lat nélkül. — Így van ez. Majdnem minden nagy tehetseget vé­letlenül és váratlanul fedez­nek fel. — Ügy érzem, magam is felemelkedtem amióta ilyen tehetséges ismerősöm van, mondotta a barát. Az új nagy tehetség felfe­dezésének híre hamar eljutott minden körbe, minden sarok­ba. A társaság szétkapkod­ta az ifjú tehetséget és a nők külön-külön is rajong­tak érte. Valamikor ö csodál­ta a na'gy embereket, most pedig mindenki őt csodálta. Kezdetben hizelgett is neki a dolog, de idővel már szin­te unalmassá vált. Rajongóinak minden megnyilatkozására fá­radtan legyintett. Tehetsé­gének egyik sajátos ismérve volt, hogy a lábával is tudott legyinteni. A birkanyírási versenytől kezdve egészen a nukleáris fizikai tanulmányok jutal­mazásáig és a negyedik di­menzió kutatásáig minden fé­le zsűribe meghívást kapott. Nap mint nap, de olykor még éjszaka is interjúkat készítet­tek vele és kikérdezték, mi a véleménye egy-egy új könyv­ről, átköltött zeneműről, er­ről, arról, tehát mindenről. Az ö véleményétől tették függővé sok tehetséges kezdő sorsát, de még azokét a lehet­ségesekét is, akik már köze­lebb álltak a véghez, mint a kezdethez. Ha valakiről rossz volt a véleménye, azt többé senki sem dicsérte meg, sőt hamarosan belepte a feledés pora. Idővel egyre hozzáférhetet- lenebb lett. Csak a kiválasz­tottak közelíthették meg, de gyakran azok is visszavonul­tak. mert úgy érezték: nem méltóak a. kegyre. Egy szép napon ugyancsak véletlenül bemutatták egy átlagembernek, aki. miután értesült emberünk tehetségé­ről. tapintatlanul megkérdez­te: — És milyen területen? _ Hogy-hogy milyen terü­leten? Az én tehetségem terü­leten felüli. Egyszerűen te­hetséges, tehetség vagyok — mondotta emelkedetten. Az átlagembert nem elégí­tette ki a Válasz és nyomban szétkürtölte, hogv a naov te­hetség nem is tehetség, hiszen sehol sem bizonyította be ké­pességeit. Önök most azt hiszik, hogy ezzel vége is lett • -Tc. De alaposan csalódnak. Va­lahány ember tanulmányok, esszék, érteke-'•'■'•n '“'■■■'vgl foglalkozott, mind védelmé­re kelt, hogy szétzúzza a rá­galmat, amelyek elvitatják ezt a kétségtelen r*’-'-ra szóló tehetséget, amely éppen világra szólása miatt nem kö­telezte el magát egyetlen te­rület mellett sem. Ez kölcsö­nözte dicsőségének tulajdon­képpen a negyedik dimenziót. Emberünk azonban megsér­tődött, és ebből a visszavo- nultságból ritkán lépett ki, akkor is csak éjjel. És va­lahányszor így magén 'ívül van, hevesen szidalmazza a hálátlan ■ emberi nemet és mindent. (Ford: Péter Zsuzsa) Egy év alatt: 2250 kocsi szervizét végezte a nyíregyházi „autójavító’ Jobb az alkatrészellátás — Átutazók előnyben A Nyíregyházi XIII. számú Autójavító Vállalat közel egy éve működik a városban. A modern szervizállomás léte­sítése megoldotta a vállalati és magángépkocsi tulajdono­sok gondjait. Azelőtt Debre­cenben, vagy más városokban kellett a kocsik szerviz- és ja­vítási munkálatait elvégeztet­ni, ami sok időt vett igénybe. Most aránylag gyorsan és megbízhatóan végzi ezt a munkát a, vállalat. A forgaAjinba kerülő gépko­csiig száma fokozatosan nő. Ez nagyobb erőfeszítésre készteti t vállalatot is. Hisz ma már nemcsak a megye, hanem a szomszédos Borsod és Hajdú megyei gépkocsi tulajdonosok .s — főleg a debreceniek — tt végeztetik a kocsik szervi­dét és javítását. A vállalat az országban forgalomban lévő személy, és risteherköcsík szerviz- és ja­vítási munkálatait vállalja. Egy év alatt .2250 gépkocsi szervizét, 3420 gépkocsi ki­sebb, nagyobb javítási mun­káit, és 1750 új gyári gépko­csi garanciális szervizét és fe­lülvizsgálatát végezték el. A szervizállomás kapacitását te­kintve, a jelenlegi igényeket ki tudja elégíteni. Sőt, a7 át­utazó és a városban, vagy. a cözelebbi helyekre eső gépko­csik sürgős javítását soron tívül elvégzik, ha alkatrészük van. Á kocsi gyors javítását és earbantartasát, sokszor az al­katrészek hiánya akadályoz­ta Most a vállalat vezetője arról tájékoztatott, hogy az utóbbi időben lényegesen megjavult a különböző gép­kocsi típushoz az alkatrész­ellátás. Jelenleg a szükséges alkatrészek mintegy hetven százalékával rendelkeznek, Az anyagellátás központi szervezése a jövőben még iobbá teszi a beszerzést. szomszédos osztályokról is át­jöttek, megnézték. Reggel, ha bejöttél? az orvosok, ápolók, az első szavuk az volt: — Mi van a kislányunkkal? Komoly adminisztratív mun­ka kell annak összeszámolá­sához, hogy hány palack oxi*- gént fogyasztott, hányféle gyógyszerrel kezelték. Az or­vostudomány, a lelkiismeretes munka, szerető gondoskodás meghozta a kívánt eredményt. Néhány hét elteltével már nyugodtan kijelenthették: Juli egész biztosan életben marad. A csepp emberkének, — aki az első napokban egy jól fej­lett férfitenyérben is élfért volna, — megjött az étvágya, súlya is napról-napra gyara­podott. Már nem cseppekben, hanem decikben beszéltek a napi adagot illetően. Most már elérte a 2 700 grammot. A koraszülés nem ritka je­lenség. De, hogy egy 85 deká­val született csecsemő életben maradjon, az legalább olyan szokatlan, mint a hármas ikrek. Több segítséget Az orvosok és az egész osz­tály tehát megtette mindazt, ami megtehető. Kiss Júlia életben maradt, szépen fejlő­dik, nincs szüksége további orvosi kezelésre. Az édesanya, Kiss Istvánná, 40 éves asszony, Nyírmadán lakik a Vörösmarty utca 33- ban. Juli a hetedik gyermeke. Csak a férje dolgozik, és egy kereset kevés ahhoz, hogy sta­bil anyagi körülmények kö­zött nőjön fel a fokozott gon­doskodásra szoruló Juiika. Rsdvánszki Erzsébet, Páll Magdolna Horváth Erzsébet és Pásztor Mária, a Háziipari és Nép­művészeti szövetkezet Ugyeskezü fonott bútor készítői. Feto: Hammel József Érthető ilyen körülmények között Kiss Istvánné aggodal­ma. A szülészeti osztály orvo­sai, ápolói kitűnőre vizsgáz­tak. Most már a járási, községi tanácson, az embereken a sor, hogy kiérdemeljék a kislány sorsával kapcsolatban ugyan­azt az elismerést. Bogár Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom