Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-05 / 260. szám
Sok új dolgozó munkába állítását tervezik a szabolcsi vállalatok 50 százalékhal több építőipari tanuló — 15 gyógyszerész és 15 asszisztens jelölt 1965-ben Megyénk üzemeinél, vállalatainál, tanácsi szerveinél már «lkészült, vagy készülőben van a jövő évi tervjavaslat. Általános tapasztalat, hogy szinte minden tekintetben lényeges felfutást irányoztak elő. Ez igen fontos a népgazdaság szempontjából, de érzékenyen érinti a munkaerőgazdálkodást is. Közismert, hogy Szabolcsban igen sok az ingázó, s a cél az, hogy itt biztositsunK nekik állandó munkalehetőséget. A könnyűipari vállalatoknál a tervezett 5,2 százalékos felfutást 0,4 százalékos munkáslétszám növekedéssel kívánják elérni. Ennek meg is lesznek jövőre a feltételei, hiszen egyes iparágakban anyagigényesebb termékek gyártására kerül sor. Például ládapánt, vasvázas színek, napellenző, stb. Alkalmazotti létszámnál 6,7 «ázalékos növekedést javasolnak a szakemberek. Indokolt ez a szám, hiszen csak a vasiparnál a termelési érték 23,3 százalékkal, ezenbelül a Vastömegcikkipari Vállalatnál 50 százalékkal emelkedik. Itt feltétlen szükség van új műszakiak, — MEO, művezető, gyártásvezető, technológus — beállítására. Az élemiszeripar jövő évi munkaügyi tervjavaslatát az ide vonatkozó párt és kormányhatározat figyelembe vételével dolgozták ki. Ennek alapján a 2,7 százalékos termelési értéknövelést 1,7 százalékos munkáslétszám felfutással fogják elérni. öt százalékkal magasabb munkáslétszámot javasoltak jövőre az építőiparba. Ilyen létszámemelkedés mellett közel 3 százalékkal nő a termelékenység. Ennek alakulását döntően befolyásolja, hogy 1965-ben az építőipar nem végez dohánypajta építést. Másik lényeges szempont, hogy a pajtaépítésen dolgozó ács szakmunkások és segédmunkások nagyrésze kiválik a vállalattól és helyettük új, gyakran más szakmájú dolgozókat kell felvenni. A létszámtervezésnél számoltak a soron következő évek egyre növekvő feladatával, ezért a szakmunkás utánpótlás érdekében az ipari tanulók létszámát 50 százalékkal emelik. Megyénkben egyre több mozit adnak át rendeltetésének. A moziüzemi állományi létszámot 7 fővel, az állományon kívüli létszámot éves átlagban 32 fővel növelik. Az Egészségügyi Minisztériumtól nyert tájékoztatás alapján 1965. július elsejétől 15 államvizsgás gyógyszerész, augusztus 1-től pedig 15 asszisztensjelölt beállítását tervezik a gyógyszertáraknál. Természetesen a fentieken kívül a gazdasági ágazat sok vonalán kerül sor létszám- emelésre. Ezzel párhuzamosan az összbéralap is növekszik. B. F. Kollégium a volt Kállay kastélyban Távirat érkezeit — Fürdőszoba, meleg vízzel — 400 ezer forint az évi fenntartásra Húsz év létesítményeiből Holnapig: Félmillió gylmsicsfasitványt termel ki a G plaf£ nyal Kísérleti Gazdaság Az évi nevelés több, mint fele téli alma Közellátó teleppé 1950-ben alakult át az addig néhány holdon, a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet gyulatanyai gazdasága kezelésében levő faiskola. Jelenleg 180 hold tartozik a telephez, s a legkorszerűbb módszerekkel nevelik a különböző gyümölcsfa csemetéket. Még 1962-ben is 3—4 éves oltványokat árusított a telep, de az sem fogyott el teljesen. Azóta két évre rövidítették az oltványok nevelési idejét, mégis, esetenként csak más megyék faiskolájának közreműködésével tudja kielégíteni a szabolcs-szatmári tájon a közös gazdaságok rohamosan megnövekedett igényeit. A követelményeknek megfelelően, csakis nagyüzemi árutermelésre csemetéket szaporítanak a telepen, s a szaporítóanyagot az ország különböző részein levő törzsfákról, és a saját törzsfaiskola egyedeiről szedik. Az évi nevelés 55 százalékát képviselik a közkedvelt almafajták, emellett a táji jellegnek megfelelő szilva, körte, meggy, birs, kajszi és őszibarack csemetéket nevelnek. Az idei kitermelést október 10-én kezdték meg a telepen, és november 7-e tiszteletére, az ünnep előtti napon fejezik be. Ebben az idényben összesen 500 ezer vegyes oltvány kitermelésére kerül sor. A leszállítás folyamatos: október 31-ig termelőszövekeze- teknek 53 320, állami gazdaságoknak 48 280 ültetni való fát adtak át a telepen. A teljes ki szállítás — előreláhatólag — november 25-re fejeződik be. Nagyban megkönnyíti a munkát, hogy a kitermelést 1963 óta százszázalékban gépesítették. Szükség van viszont arra, hogy egyes rendelő tsz-ek ne halogassák az átvételt, az elszállítást — a kedvezőtlen időjárás ezt nem engedi meg, s a kitermelt fák nagy értéket képviselnek. Mutatja a megye gyümölcsfa iskolájának jó munkáját az is, hogy a megengedettnél mintegy 10 százalékkal kevesebb az idei selejtes termelés. Ez pedig jelentős pénzmegtakarítás a gazdaság, illetve az állam számára. (ab.) Kei randevú Kis köröket rajzolgatott maga elé a cukrászda négyszögletes asztalára. „Igen, húsz percet nem késik, az biztos. Ha nem zuhogna az eső, nyugodtan el is mehetnék, mire várnék még?” Kemény ajka apró, fa- nyarkás mosolyba rándult. Tulajdonképpen semmi indulat nincsen benne, — egy kis csalódottság legföljebb. Valaha nehezen sikerült volna idegességét palástolnia, már kétszer is fölugrott volna asztalától, hogy a bejáratból végigkémlelje az utca hosszát, nem bukkan-e föl a jól ismert, sietős léptű nőalak. Meg rémképeket rajzolt volna maga elé: idegen férfiarcok ködlöttek volna föl előtte, utcai baleset, bámészkodó csoportosulás, rendőr... Mi minden érhette! Ma már tudja, hogy semmi, Semmi különös. Holnap délelőtt megcsendül majd a telefon és minden szépen kitisztázódik, mert a valóság egyszerűbb, mint a szabadjára eresztett képzelet. Igen, negyvenkét éves korára az ember már mérlegel és megért. Átmegy a barátaihoz, eltölt velük egy lazára fogott, gondtalan estét, együtt vacsoráznak. Tekintete a szomszédos asztalra tévedt. Kedves, összebújó fiatal pár. Ketten együtt lehetnek vele egyidősek. Eljátszogatott arcukkal, mozdulataikkal, tulajdon emlékeivel töltötrülnek a tárcák, apró számlácskák zizegnek, aprópénz csörren az asztalon. A fiú itt a szomszédban, idegesen a hajába túr, már nem is hallja, amit a lány mesél. Most, most rögtön megkérdi majd tőle a kis fitos: — Mi bajod van? — És ő az ősi, buta férfigőggel feleli majd: — Ugyan, semmi, semmi... — s közben veríték üt ki a bőrén, viszketően, csípőn és egyetlen árva mentőötlet után kutat hasztalanul. Mert ide most nem ötlet kellene, hanem... Még két asztal van hátra, mindjárt odaér hozzájuk a fizető pincér, ö csak aztán kerül sorra. Szegény gyerek! Érzi, amint megcsapja a régi hetyke nekilendülés. Ö, ez még onnan való, a maga húszéves korából. És azért annyira nem öreg még, hogy bosszút ne álljon a sorson a tulajdon félrecsúszott randevújáért. Legalább a másikét megmenti. Int is a fiúnak, aki maga sem érti, mit akarhat tőle az idegen, deres halántékú férfi, de azért tétován fölkel, odalép hozzá. Hogy mit mondjon neki? A szavak annyira mellékesek. A fő a rejtetten odacsúsztatott pénz, meg a biztató mosolygás: — Mulassanak jól! Odakinn, az ablakon túl már el is állt az eső. Vidor Miklós Foto: Hammel József A szakember védelmében Fontos hírről tudósítót» tak pénteken a telexgépek! a MEDOSZ központi vezetőségi ülése megvitatta a mezőgazdasági üzemek munkásvédelmi helyzetéi A traktorosokról, a mezőgazdasági gépek kezelőid ről, a szocialista nagyüzemi gazdálkodás minden elismerést megérdemlő élharcosairól volt szó a tanácskozáson. Éppen ezért van nagy jelentősége az említet) vitának, s az ottani végzett felmérésnek. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy » mezőgazdaságban — elsősorban az állami szektorokban — a múlt éveihez képest jelentősen csökkeni a balesetek, s különösen a halálos kimenetelű balesetek száma. Figyelmeztető jel azonban, hogy még mindig több mint a fele traktorvezetőkkel történik; az ő munkakörülményeikre. szociális és egészségügyi viszonyaikra tehát fokozott gondot kell fordítani. Nagyon sok tennivaló akad a traktorra ülők, a gépkezelők felelősségének ébrentartásában is, hiszen a mezőgazdaságban történt halálos balesetek háromnegyed részét még mindig a gondatlanság, a fegyelmezetlenség, az ittasság okozta. A MEDOSZ központi ve. zetőségi ülése felhívta az illetékes állami szervek figyelmét: többet és intézményesebben kell foglalkozni a mezőgazdaság egészségügyével. Erre emlékeztet például, hogy 1963-ban 900 megvizsgált traktoros közül csaknem 200-ról derült ki: egészségi okok miatt nem alkalmasak a traktor- vezetésre. Az ilyen és hasonló problémákat — bár jelentős a munkaerőhiány — rendezni kell. Konkrét javaslatokat tett a MEDOSZ, amikor a munkapszichológiai vizsgálatok széles körű alkalmazásának bevezetését, a vegyi anyagok használatával kapcsolatos mun- káavédelem megszervezését indítványozta. Reméljük, hamarosan konkrét intézkedések követik a jó és időszerű jár vasiatokat. 1964. november 5. A Nyíregyházi Tanárképző Főiskola homlokzati része. Fábián Jancsi is ezt mondja: — Lehet, hogy itt jobb tanuló leszek — otthon sokat dolgoztam, szántottam, csutkát rágtam — nem sok idő maradt a tanulásra. — Fábián Jancsi nyolcadikos. Beten vannak testvérek, édesapjuk nemrégen halt meg. Szemüveges, szomorú gyerek — kabátja hajtókáján ott van a gyászszalag. Itt, a vidám kis közösségben bizonyára ő is visszanyeri kedvét... Kezdődik a megnyitó ünnepség. A megyei, járási vezetők méltatják a diákotthon megnyitásának jelentőségét, jó erőt, jó egészséget kívánnak a nevelők és a gyerekek munkájához, s míg arról beszélnek, hogy a társadalom mennyit áldozott erre az egy kollégiumra — Csordás Marika az ötödikes újszőlőskerti kislány szava jut eszembe. Amikor megkérdeztem tőle, hogy tetszik az új otthon, nagy'szemével rámcsodálkozott, s tömören, egy szóval felelt, de abban a' szóban benne volt minden kedvességé, gyermeki őszintesége: — Nagyon! Ratkó József lenne, ha a kislányom hazajár- la. Anya vagyok, s úgy szeretem, ha a gyermek velem alszik, velem kél. Ezt mondja Csurpek Jánosné is. S mint ahogy ilyenkor lenni szokott, elmorzsolnak egykét könnycseppet is a szemük sarkában, s aztán belenyugszanak a dologba, hiszen akármilyen szigorúan vették szemügyre az új otthont, semmi hibát nem találtak. S nem találtak a gyerekek sem. A kis hatodik osztályos Silimon Jancsit megkérdeztem: — Tetszik a diákotthon? — Tetszik hát. Itt lesz már jó! — Honnan tudod? — Hát én tudom — feleli határozott, megfellebbezhetetlen hangon, majd hozzáteszi: „Itt jobb tanuló leszek...” — Otthon kellett dolgozni, itt nem. Tehénnel jártam, mindent csináltam, azért volt közepes a bizonyítványom is. Itt biztosan jobb lesz. Pár perccel 11 óra előtt dísztávirat érkezett:' „Szeretettel köszöntjük önöket a diákotthon megnyitása alkalmából, és működésükhöz sok-sok sikert kívánunk!” A távirat a kállósemjéni volt Kállay-kastély új lakóinak és nevelő testületének jött — hatvan tanyasi gyermeknek és három pedagógusnak. Az építő vállalat, az Országos Műemléki Felügyelőség küldte, amely több mint másfél millió forintos költséggel állította helyre a volt úri kastélyt, amelybe hétfőn reggel költöztek be a pé- terhalmi, újszőlőskerti és újfaluréti felső tagozatos gyerekek. Tiszta szoba, brokátpaplan — Mi várja őket itt? Estók Károly igazgatónak alig van ideje válaszolni, nemsokára kezdődik a megnyitó ünnepség: — Száz forint havi térítési díj ellenében napi ötszöri étkezés, patyolattiszta szobák új ágyakkal, négyszáz forintos brokátpaplannal, gyapjútakarókkal, fürdőszoba hideg-meleg vízzel, kilencezer forint értékű játék és sporteszköz — s természetesen a tanyákéval össze sem mérhető kulturált élet- és munkakörülmények. Ezek a gyerekek eddig a tanyán összevont tanulócsoportokban tanultak megfelelő szakképesítésű tanárok nélkül, szemléltetési lehetőségük minimális volt. Itt korszerűen felszerelt iskola, jó szaktanárok várják őket, s mi, internátusi nevelők is mindent megteszünk azért, hogy tudásban, életismeretben ne maradjanak el gyermekeink falusi-városi társaiktól. — Ez a diákotthon a negyedik olyan intézmény a megyében, amely tanyai gyermekek számára készült. Évente 400 ezer forintot költünk fenntartására. Okos és hasznos dolog volt olyan járásban létrehozni ezt, amelyben több mint százhúsz tanyai település van. Kastélybejárás kételyekkel A megnyitó ünnepségre egymás után érkeznek a szülők. Némán, szeretettel és nem kis aggódással nézik, hogyan játszogatnak gyermekeik a tágas tanulószobákban. Varga Ká- rolynénak, aki a péterhalmi tanyáról jött, első dolga volt végigjárni a kastélyt, megnézni, milyen helye lesz hatodikos kislányának. — Nagyon szép itt minden — mondja sóhajtva —, de •gért én csak azt mondom, jó sát. Nem volt neki szánva, inkább oldalról érte csak, amint körülkapta a fejét és1 szemében megvillant valami. Gyanakvó tekintet volt, a pult felé irányult, ahol a kiszolgálónő várta, míg megrakják a tálcáját. A lány beszélt épp. Mellékesen, kötetlenül, a maga csevegő módján, ahogy köznapjaik morzsáját szórják egymás elé a fiatal szerelmesek, — hiszen minden érdekes, ami a másikkal történik. De a fiú mintha egyre fogyatkozó türelemmel hallgatná. Zavart körpillantásai sűrűbbé váltak. Mintha fő- bekólintotta volna egy orv gondolat, hogy egyszeriben belesápadt. Aztán kettejük közt tévelyeg tekintete a márvány- asztalon. A két kistányéron fut át s megáll a poharakon. A fekete ruhás, fehér köté- nyes kisasszony a szemközti sarokban számol el s bocsánatkérő mosollyal közeledik a következőhöz. — Elnézést... váltásunk van... Inkább a mosolyából, mozdulataiból olvasta ki a megszokott szavakat. És sorra előkete ki a hézagokat. A fiú diák lehet, egyetemista. A lány? Tisztviselő, vagy elárusítónő? Milyen elmélyülten magyaráz neki a fiú! Még szentül hisz benne, hogy éppen ez a fitoska, huncut szemű szőke az, aki legrejtettebb gondolatainak igazi értője! Hogy esik odakinn! Ha valami bosszantotta, inkább ez. Várni kell. Nem a találkozóra többé, csak arra, hogy az eső elálljon. S mert jobbat úgysem tehet, hát oda-odapillant a szomszédos asztalhoz. Mondjuk, ez a fiú az ő helyében már nem lenne ilyen megbocsátó, szenvedélyes fajtának látszik. Olyannak, aki elsírja magát, ha túlfeszítik az idegeit. És ahhoz talán nem is kell nagyon sok. A lány persze élvezi az ilyen jeleneteket, titokban meg is tervezi őket előre, — nem gonoszságból, csak, hogy aztán annál édesebb legyen a kibékülés. Előttük még a kiürült kistányér. Egy-egy sütemény hártyapapírosa tekergőzik rajta üresen, kimúltan. És a két pohárban a félig kiivott ital. Most elkapta a fiú pillantá3
