Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-28 / 280. szám

tZ&eniémfek sótokban Olaszország Reggio Calabria városában egy fasiszta cso­port, a kongói intervenciót éltető jelszavakat kiáltozva, be akart hatolni a kommu­nista és a szocialista párt he­lyi szervezeteinek helyisé­gébe. Mint az Unita írja, a kommunisták s a szocialisták egyesült erővel visszaverték a banditatámadást és menekü­lésre kényszerííették a fasisz­tákat Bonnban megkezdte munká­ját * nyugatnémet kormány- koalíció vezető pártja a Ke­reszténydemokrata Unió úgy­nevezett „kis kongresszusa". A Német Szövetségi Köztár­saság politikai helyzete és a jövő ősszel sorra kerülő szö­vetségi gyűlési választások a napirend legfontosabb kérdé­sei. A beszámolókat Adenauer, a párt elnöke, Erhard kancel­lár és Barzel, a párt szövet­ségi gyűlési frakciójának meg­bízott elnöke tartja. A Liberation ismert francia baloldali napilap pénteken je­lent meg utoljára. A Libé- ration 1942-ben a francia el­lenállási mozgalomban szüle­tett és mindvégig megőrizte eredeti haladó politikai irány­vonalát. A demokráciáért, a baloldali haladó erők egysé­géért küzdött, a békemozga­lom és a militarizmus elleni harc bátor szócsöve volt. Mint Emmanuel Dastier, a lap igazgatója az utolsó számban hangsúlyozta, „ Libération anyagi okokból volt kénytelen megjelenését beszüntetni. A bolgár fővárosban szom­baton délelőtt összeül a Nem­zetközi Diákszövetség VIII. kongresszusa. Sok küldöttség már megérkezett Szófiába. Pénteken sajtóértekezletet tartott Zybynek Vokrouhlicki, a végrehajtó bizottság elnöke, s az egybegyűlt bolgár és külföldi újságírókkal ismer­tette a diákmozgalom hely­zetét, a VIII. kongresszus feladatait. A VIII. kong­resszus állást foglal majd a kongói, valamint a dél-viet­nami agresszió kérdésében, a multilaterális atomerő létre­hozása ellen. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága az OKP Központi Bizottságá­hoz intézett táviratában jókí­vánságait fejezte ld az olasz kommunistáknak a november 23-i és 23-i községi választáso­kon aratott győzelmével kap csolatban. A Fiuraicino-i repülőtéren hétfőn bekövetkezett súlyos azerencsétlenség halálos áldo­zatainak száma 48-ra emelke­dett. A rendőrség lefoglalta a tragédiáról a televízió egyik munkatársa által készített fil­met, Washington Taylor saigoni nagykövet pénteken megkezdte tárgya­lásait az amerikai fővárosban a külügyminisztérium és a hadügyminisztérium vezetői­vel. A nagykövet látogatása előtt az amerikai fővárosban mind több és több olyan hír terjedt el, hogy Taylor kész programmal tér ha­za a vietnami háború ki- terjesztéséről. A nagykövet megérkeztekor nem cáfolta meg ezeket a je-. leütéseket, de a közelmúlta ban a Life című folyóirat ál­tal közzétett interjújával el­lentétben — azt mondotta, hogy „a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság elleni akció, Csák egy lehetőség, és számos más lehetőséget is meg kell vltathi.” Mindez arra mutat, hogy az agresszív katonai kö­rök tervei — amelyeket a külügyminisztérium né­hány vezetője is támogat — nem találtak általános helyeslésre az amerikai fő­városban. Különösen megnövelte az el­lenállást az a tény, hogy a Szovjetunió határozottan fi­gyelmeztette az Egyesült Ál­lamokat egy háborús kaland veszélyes következményeire. Hasonló szovjet figyelmezte­tés már elhangzott korábban is ez év februárjában, amikor amerikai hivatalos személyisé­gek hasonló háborús tervek lehetőségét vetették fel. Fi­gyelemre méltó, hogy Johnson elnök — aki külön szakértői csoportot bízott meg a viet­nami probléma vizsgálatával — még nem foglalt állást Az elnök a kérdést a napokban megvitatta Richard Russellel, a szenátus katonai bizottságá­nak elnökével is. Russel az újságíróknak nem részletez­te, milyen következtetésre jutottak a texasi megbeszélé­sen, de azt mondotta, az elnök véleménye sze­rint „minden más utat meg kell próbálni n hábo­rú kiterjesztése előtt.” Johnson előreláthatólag a jö­vő hét elején tárgyal majd Taylorral és más szakértŐK- kel a dél-vietnami kérdésről. Erhard beszéde Bonn, (DPA, Reuter): Erhard nyugatnémet kan­cellár a kormánypártnak, a CDU-nak egy kibővített veze­tőségi értekezletén mondott be­szédében pénteken azt a remé­nyét fejezte ki, hogy 196S-ben új kezdeményezésekre kerül majd sor a német kérdésben. Mint mondotta, a közeljövőben számítani lehet egy „eléggé magas szintű” nyugat-európai értekezlet megtartására. A j nyugatnémet kancellár hangsú­lyozta, hogy Nagy-Britannia barátjának tekinti magát és kívánatosnak tartja az angol csatlakozást az EGK-hoz. Ru&k—Dohrinyin találkozó Washington, (MTI): Rusk amerikai külügymi­niszter csütörtökön Dobrinyin szovjet nagykövettel tárgyalt az ENSZ-közgyűlés közeli megnyitásával kapcsolatos problémákról, . . Párizs, (MTI): Vaclav David csehszlovák külügyminiszter pénteken részt vett a francia külpoli­tikai újságírók ebédjén. Az újságírók kérdéseire vála­szolva kijelentette, hogy Cou- ve de Murville francia kül­ügyminiszterrel folytatott megbeszélése eredményes volt. Elmondotta, hogy meghívta a francia külügyminisztert Prá­gába. Nyugat-Németországnak a multilaterális atomerőben való részvételével kapcsolat­ban a külügyminiszter hang­súlyozta, a sokoldalú atomerő létrejötte esetén a Varsói Szerződés tagállamai hatásos ellenintézkedéseket léptetnek életbe védelmük biztosításá­ra. Couve de Murville külügy­miniszter egyébként pénteken délelőtt újabb eszmecserét folytatott Kocsa Popovics ju­goszláv külügyminiszterrel. Jugoszláv részről hangsúlyoz­zák, hogy Popovics párizsi látogatása „jelentős szakasz a két év óta kedvezően fejlődő francia—jugoszláv kapcsolatok alakulásában”; Ivan BaséV, a Bolgár Nép- köztársaság külügyminisztere New Yorkba utazóban ugyan­csak megszakította útját Pá­rizsban. Basev és Couve de Mutville megbeszélésére szombaton kerül sor. A Francia Kommunista Párt az atomveszélyrüi Párizs, (MTI): Az FKP Politikai Bizott­sága nyilatkozatot tett közzé, amelyben felhívja „ figyel­met a nukleáris fegyverkezés veszélyére. A nyilatkozat rá­mutat, hogy Washington a bonni revansistákkal egyetér­tésben folytatja erőfeszítéseit a multilaterális atomhaderő Vita a görög a ciprusi Athén, (TASZSZR A görög parlament viharos 1 vitát folytatott a ciprusi kér- ' désről. Az EDA — az Egysé­ges Demokratikus Baloldali Párt — nevében felszólaló Illiasz Iliu, a párt parlamenti csoportjának vezetője hang­súlyozta: a ciprusi problémát csak a zürichi egyezmények hatálytalanításával lehet meg­oldani. Iliu elítélte a NATO- hatalmak beavatkozását a ciprusi válságba és bírálta a Papandreu-kormány követ­kezetlenségét a ciprusi kér­désben. paitaentbefl helyzetről Papandreu miniszterelnök védelmezni próbálta politiká­ját és felolvasta annak a jegyzőkönyvnek a szövegét, amely Stevensonnal és más amerikai hivatalos személyi­ségekkel New Yorkban foly. tatott megbeszéléseiről készült. Ebből világoson kidéiül, hogy az amerikai fél nyomást gya­korolt a miniszterelnökre a görög—török kétoldali tárgya­lások és a ciprusi probléma Cipr'is kárára történő „komp­romisszumos megoldása” ér­dekében. (MTI) létrehozására. Tervük meg­nyitja Nyugat-Németország előtt az atomfegyverhez ve­zető utat, n tömegpusztító fegyverek elterjedését jelenti, a nemzetközi enyhülés ellen irányul. De Gaulle Strasbour­gs beszédében ugyan a sok­oldalú atomhaderő ellen fog­lalt állást, de ismét síkra- szállt a francia atomütőerő melléit, sőt felvetette egy európai atomerő lehetőségét. Az atomfegyverek felhalmo­zása akár multilaterális, akár európai, akár pedig nemzeti atomerő formájában nem biz­tosíthatja Franciaország jövő­jét és békéjét. Franciaország érdekei azt követelik — hangoztatja a nyilatkozat, — hogy a kor­mány az atomrobbantási kí­sérletek beszüntetésére, a fel­halmozott tömegpusztító fegy­verek megsemmisítésére, az általános és teljes leszerelés megvalósítására irányuló poli­tikát kövessen. Az FKP Poli­tikai Bizottsága felszólítja „ franciákat, vegyenek részt tö­megesen a NATO december 15-i párizsi tanácsülése idején a francia békemozgalomnak a sokoldalú atomhaderő ellen tartandó tüntetésein. Egy hét a világpolitikában A társadalmi haladás ügye világszerte egyre szélesebb utat tör magának. Az előre­haladás útja azonban nem kényelmes sétány, hanem erőt, állhatatosságot követelő emel­kedő, amelyen minden sike­rért kitartóan küzdeni kell. Az olasz községtanácsd vá­lasztásokon számos párt in­dult. Az erőviszonyok felmé­résére azonban a két nagy párt, az OKP és a Keresz­ténydemokrata Párt „mérle­ge” a legalkalmasabb. — Vá­lasztási eredményein úgy ér­tékelhetők kellőén, ha figye­lembe vesszük azokat a kö­rülményeket, amelyek befo­lyásoló szerepet kaptak. A sok közül az egyik alapvető tényező az volt, hogy míg a jobboldali pártok hajráját ál­lami tényezők nem nehezítet­ték, ugyanakkor a kommunis­ták esélyét igyekeztek kedve­zőtlenül befolyásolná. A ható­ságok — például a munkavál­lalás céljából — az ország más területeire, vagy kül­földre utazott olaszokat min­den eszközzel gátolták ab­ban. hogy szavazni hazautaz­zanak. S az eredmény? A Keresz­ténydemokrata Párt szavaza­tainak arányszáma mégis csökken,t, a kommunistáké pedig a jobboldali akciók el­lenére növekedett. A kommu- nistaellenes kampány végső fokon összeomlott. Luigi Don- gó elvfars az OKP főtitkára ezek után joggal jelenthette ki: „A választások eredményéből logikusan következik, hogy olyan új és pozitív megoldáso­kat kell keresni, amelyek túl­mennek a mai középbal politi­kán... A kormánynak revididl- nia kell eddigi álláspontját és számot kell vetnie a választá­sok millióinak akaratával. Pár­tunk sikere és előrehaladása megnyitotta az utat egy új kormánytöbbség felé." A következetes társadalmi haladás hívei szüntelenül szá­molnak az ellenfél megújuló támadásaival. Kongóban a keleti tartomány szabadság- harcosaival szemben azonban még Csőmbe fehér zsoldosai sem bírtak. Ezt látva az amerikai és a belga imperia­listák sötét eszközük segítsé­gére siettek: amerikai szállí­tó repülőgépek belga ejtőer­nyősöket dobtak előbb Stan- leyville-re, a szabadságharco­sok fővárosára, majd a felke­lők ellenőrzésé alatt álló töb­bi stratégiai pontra is. És megkezdték a szörnyű vér­ontást. „Láttam, amint végig­vonult az Utcán a belga ejtő­ernyősök egy Osztaga, s minden afrikait agyonlőtt, aki csak eléje került” — mondta a UPT fotoriportere. A felháborító hírek halla­tán minden jóérzésű ember­ben felötlik a gondolat: mit keresnek a belgák és az ame­rikaiak a hazájuktól sokezer kilométernyi távolságra fekvő Kongóban? Hiszen azt igazán nem állíthatják, hogy a kongói hazafiak intervenció­ra készültek akár az Egyesült Államok, akár Belgium eben. Agressziós lépéseikhez ürü­gyet fabrikáltak. Szemrebbe­nés nélkül azt állították: a felkelők kezén lévő kongói területeken veszélybe kerül­tek a saját fehér polgáraik és megmentésük érdekében intéznek támadást a hazafiak ellen. A hasonló imperialista ma­nőverek azonban már épp elég példát szolgáltattak ar­ra, hogy a világ józan közvé­leménye megkülönböztethes­se az okot az ürügytől. Nyil­vánvaló: az Egyesült Államok és Belgium a szabadságharco­sok korábbi sikerei nyomán saját imperialista érdekeiket látták veszélyben, a természeti kincsekben rendkívül gazdag Kongó zsebükbe öfniő hasznát féltették. Azzal a hátsó szán­dékkal támadtak a felkelőkre, hogy ezáltal a gyarmati rendszer ellen határozottan fellépő többi afrikai népet is megfélemlítsék. Közben pedig a béke ügyét is súlyosan ve­szélyeztették. Még folyik 82 ellenállás. Az izzó hazaszetetet tüze SZámOs kongóit hősi ellenállásra (41 A nagy afrikai erőpróba még nem zárult le. Nem is zárul­hat le mindaddig, amíg Kon­gó gazdag földjén idegen hó­dítók tiporják. S ebben a harcban nemcsak a Szovjet­unió, hanem az egész haladó világ a kongói hazafiak ol­dalán áll. Dél-Vietiiam népé­nek esetében is ez történt a betolakodók ellen. Az ame­rikaiaknak ma már nemcsak a hős fegyveres felkelők ko­moly katonai erejével kell számolniuk. A főváros Pépe is egyre határozottabban száll szembe velük és az elnyo­mókkal. Saigon utcáin napok óta ismét a tüntetők ezrei vo­nulnak, s első lépésként a bábkormány lemondását kö­vetelik. A népi ellenállás ereje az Egyesült Államok vezetőit is­mét tanácskozásra késztette, A békés rendezés lenne a leg- bölcsebb, de az amerikai kül­politika irányítói sajnos ez­úttal is híján vannak az iga­zi helyzet felismerésének. Öt­féle megoldást dolgoztak ki a Pentagonban, de közülük a legenyhébb is a haditevékeny- eég fokozását irányozza elő. A legdurvább terv pedig a Vietnami Demokratikus Köz­társaság elleni agresszió ve­szélyes útját jelenti. A józan értelem tiltakozik az efféle megoldások ellen. A világ ha­ladó erői keményen kárhoztat­ják az ilyen politikát. A Szov­jetunió ismét felemelte tiltako­zó szavát és elítélte a VDK el­leni katonai akciókat. Követke­zetesen védelmezi a szabadság- mozgalmakat és kész megadni nekik a szükséges segítséget Ezt tudva még a Pentagon „forró fejű” vezetőinek is be kell látniok: a dél-vietnami társadalmi haladást fegyve­rekkel legfeljebb csak késlel­tethetik, de útját elzárni nem tudják. Mosolyogva nézett a kis­lányra Könyörgő kifejezéssel az arcán valóban szép volt. — Milyen szerencsés ez a Jurek — tréfált az őrnagy — nem minden főnök miatt ag­gódnak így a titkárnők. Wilska elpirult. — Halinka kisasszony — mondta az őrnagy könnyedén megérintve a lány karját, — sétáljunk egy kicsit és be­szélgessünk komolyan. Maga Ugye ismeri Kalinkowskit? Mi a véleménye róla? — Mit mondhatok én? Ka- linkowski több mint három esztendeje dolgozik a varsói bíróságon. Már minden osz­tályon dolgozott. Legtovább, már egy esztendeje, Itt az ügyészségen van, mert ezen a vonalon akar maradni. Jó kolléga, mindig szívesen se­gít a munkában. Udvarias, de talán kissé öntelt, mert sokszor dicsérték a munká­ját. Kétségtelenül tehetséges': Vissza akar menni Plockba. — Gazdag? — A szülei Plockban lak­nak. Apja hajós, az anyja egy tej üzlet vezetője. Van még egy öccse és egy húga. No, és egy jómódú meny­asszonya. Egy ottani orvos lánya. — És flörtök? Varsóban nincs senkije? — Azt hiszem, nincs. Leg­alábbis nem tudok ilyesmiről. Néha szeret eljárni Zosiához, a fővárosi ügyészségre. — Milyen Zosiához? — Zosia Sapiaszkównához. Zosia négy éve dolgozik a fővárosi ügyészségen. A fér­fiak azt állítják, hogy ő a gyárban dolgozik. Van egy legszebb nő az egész épület­ben. Bár csakugyan csinos és szép, a férfiaknál mégsincs szerencséje, mind ez ideig senki sem foglalkozott vele komoly szándékkal Nemrég azonban eljegyezte az egyik bíró. Édesapja a „Wedel” két évvel fiatalabb öccse, Wiktor. Polonisztikát tanult az egyetemen, de azt hiszem, minden nagyobb eiredmény nélkül. Csinos fiú, és jól táncol, az utolsó mulatságon táncoltam is vele. utóbbi Időben sokat üldögél a nő­vérénél a fővárosi ügyészsé­gen és állandóan a bíróság épületében cselleng. Zosia azt mondta róla, hogy regényt akar írni, és itt keres hozzá anyagot — Kalinkowski flörtölt Zo- siával? — Nem igen lehet ezt flörtnek nevezni, mert — mint mondottam —, Zosia az egyik bírónak szabályosan el­jegyzett menyasszonya, és az utóbbi időben nagyon vigyáz a hírére. Különben Zygmunt tudja ezt és aligha kockáz­tatta volna meg az ő hely­zetében. — Ne felejt­se el, kinevezésre vá­ró joggyakornok, — hogy ellenlábasa legyen valakinek, aki komolyan árthat neki. Az igaz, hogy a kislány tet­szett neki, és ő is a kislány­nak. Hiszen Zosia majdnem elájult amikor fülébe jutott a baleset híre. De azelőtt nem árult el semmit az ér­zéseiről. — És maga? Maga hasonló esetben könnyen elveszíti a fejét? — Ez nem tartozik a tárgyhoz, őrnagy úr — mo­solygott Wilska — már így dossziéval körülbástyázva. Lelkesedés nélkül, de nem is kelletlenül üdvözölte az őrnagyot. — Hogy érzi magát? — Köszönöm, már egészen jót Néha még gyötör a fej­fájás, de az1 orvos azt mon­dotta, hogy néhány nap múl­va elmúlik. — Nem lenne jobb, ha hosszabb ideig pihenne? — Ha mondjuk néhány napra elutazna? — Nem, nem lenne egy percnyi nyugtom sem. Jó kis zavart csináltam, tehát most munkámmal igyekszem enyhíteni könnyelműségem kihatását. — A joggyakornok kissé remegő hangon beszélt. — őrnagy úr, ugye megérti, hogy ez az ügy egész éle­temre kihat. Letettem a bí­rói vizsgát, minden pillanat­ban vártam a kinevezésemet, hogy elutazzam végre Plock­ba. Menyasszonyom van ott, egybe akarunk kelni. Jó vé­leménnyel voltak rólam, bár némelyek — ekkor finoman elmosolyodott, — azt állítják, hogy kissé beképzelt vagyok. Egyszóvel minden afelé mu­tatott, hogy végre egyenesbe kerülök. S most minden ösz- szeomlott. — Nos, talán nem olyan veszélyes a helyzet — az őr­nagy igyekezett megvigasz­talni a fiatalembert. — Hiába minden vigasz, nem áltatom magam. — Jól ismerem a helyzete­met. Ebben a pillanatban a kinevezésről szó sem lehet. Ez a rosszpont az életrajzom­ban olyan sziklává változhat, amelyen széttörhet a karrie­rem. — Kissé túloz fiatalember, jóllehet a helyzete csakugyan nem valami rózsás — mond­ta lassan az őrnagy. — Ezért is számítok arra, hogy segít nekem a nyomozásban. —Ez természetes — a jog- gyakornok hangja már nyu- godtabb volt. — Ha az én személyem és munkám jelent önnek valamit, kérem, ren­delkezzék velem. Éppen azért tértem vissza olyan gyorsan a munkahelyemre, hogy lehetőleg jóvátegyem az általam okozott kárt. — Erre nem is gondoltam. — Ezt nem értem, őrnagy úr. — Kár! Az őrnagy kinyitotta a ke­zében lévő táskát. Elővett néhány géppel teleírt lapot és átadta Kalinkowskinak. — Ez az ön formális ki­hallgatásának a jegyzőkönyve; amit a kórházban folyta­tott beszélgetésünk alapján készítéttünkl Kórem, nézze át A joggyakornok figyelme­sen elolvasott minden lapot egymás után. Néhány helyen, a kezében tartott ceruzával pótolt egy-egy vesszőt, vagy imitt-amott a halványan lát­szó betűkön vastagított. — Minden rendben van — mondta, amikor elolvasta. És már alá akarta írni a jegyzőkönyvet, lent, az erre kijelölt helyen, de a követe kező pillanatban az őrnagy elkapta a jegyzőkönyvet. — Miért csinálta ezt —J csodálkozott Kalinkowski. — Sok gondja közül egytőj meg akarom kímélni: a ha- mis vallomással járó bíró­sági tárgyalástól — felelte hűvösen az őrnagy és az alá- íratlan jegyzőkönyvet vissza­tette a táskába. (Folytatjuk) Tárgyalások Washingtonian a dél-vietnami kérdésről ¥a©Icnir Bövüd scsjfóérfekesslefe Párizsban 15 1964. november 2S. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom