Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-25 / 277. szám
Együtt a dolgozókkal Az építőipari vállalat taggyűléséről Megyénk legnagyobb vállalata az ÉM. Szabolcs-Szatmár megyei Építőipari Vállalat. Töbö ezer munkást foglalkoztat, éves termelési terve meghaladja a 400 millió forintot. A vállalat építési tevékenysége szerteágazó, sokirányú. A dolgozók feladata; új ipari objektumok, mezőgazdasági, szociális, kulturális, egészségügyi és igazgatási épületek, közművek és más létesítmények kivitelezése, megépítése. Építőipari dolgozóink tehát jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy megyénk és egyben népgazdaságunk termelő erői fejlődjenek, javuljon a lakosság kommunális ellátottsága, változzanak életkörülményeink. A párfélet fogyatékosságai A fentiek meghatározzák az építőipari vállalat kommunistáinak tanácskozását, hangsúlyozzák vezetőségválasztó taggyűlésüknek jelentőségét. A taggyűlésen több mint száz kőműves, lakatos, ács, gépkezelő, és műszaki dolgozó hallgatta meg a vezetőség beszámolóját, majd elmondotta véleményét, észrevételét. Ennek alapján mondjuk: a vezetőség és általában a párt- szervezet tevékenysége az elmúlt években nem volt kielégítő. Megmutatkozott ez nemcsak a pártépítésben, az alapszervezet munkájában, de a gazdasági munkában, a termelés pártellenőrzésében és irányításában, az emberekkel való bánásmódban is. Említette a vezetőségi beszámoló, hogy 1960-tól 77 százalékkal növekedett a párttagok száma, de nem a tag és tagjelölt felvétellel, hanem a vállalat létszám- növekedésével, átigazolással. A tag- és tagjelölt felvétel a növekedésnek csak kis százaléka. A pártvezetőség a párttagokkal nem tartott fenn állandó kapcsolatot, ebben komoly szerepet játszott a munkahelyek szétszórtsága, a bizalmi hálózat elégtelensége. A taggyűlések elmaradása, rendszertelensége a vezetőség és tagság egészséges kapcsolatának hiánya, a propagandamunka elhanyagolása közömbösséget, kedvetlenséget eredményezett. A pártszervezet így elveszítette legfőbb bázisát és erejét: a tcmegkapcsolatot. A pártéletnek a fogyatékosságai alapvetően érezhetők a gazdasági tevékenységben ■ is. Mind nagyobb feladatok Az ÉM Szabolcs-Szatmár megyei Építőipari Vállalat dolgozói az elmúlt években egy sor népgazdaságilag igen fontos feladatot végeztek. Felépítették az almatárolót, a konzervgyárat, Komorót, a nyíregyházi TBC-szanatóriu- mot, a fehérgyarmati kórházat, több mint ezer lakást, gimnáziumokat, köz- és tsz-gazdasá- gi épületeket. Sikerrel alkalmazták a nagyblokkos építést, fejlődött a gépesítés, évről évre nagyobb arányú a téliesítés. A feladatok, a követelmények egyre nagyobbak. Éppen ezért kell nagyon figyelni a termelésben szerzett tapasztalatokra, a hibákat és fogyatékosságokat taglaló, elemző bírálatokra. A taggyűlés legtöbb felszólalója említette, hogy a fejlődés ellenére a gépesítés oka elmarad a követelményektől. Még- inkább szembetűnő, hogy a gépek kapacitását nem használják ki eléggé. Csak helyeselni lehet azt a felszólalást, amelyben az egyik dolgozó reklamálta, hogy egész nap kötéllel húzza fel az anyagot a harmadik emeletre, másutt viszont a felvonókat alig működtetik. Elgondolkodtató példa az ib- rányi nyolctantermes iskola építése. A központ kiküldött egy hattonnás darut — és ahogyan jellemezte az ott dolgozó kommunista; jó daru, szép daru, csak egyik nap dolgozik* másik nap már javítani kell. Ugyanígy szép a kiküldött felvonó is, csak éppen a motorja nem indul. Említették a felszólalók, hogy az akkordokat viszont a gépekre állapították meg, de a gépesítés ilyen állapotában nem lehet teljesítést elérni, így a fizetés is igen alacsony. Miért mennek el? A gépesítés és általában a munkaszervezés fogyatékossága alapja a létszámfluktuációnak is. Mert vajon miért mennek Borsodba és máshová dolgozni a szabolcsi építőipari munkások?! Erre is választ adtak a vezetőségválasztó taggyűlés részt vevői. Borsodban a magasabb fokú gépesítés, a gépek jobb kihasználása, a gépek üzembiztonsága lehetővé teszi az akkordok jobb teljesítését, növekszik a kereset. A több fizetés elérésének lehetősége tehát nem a laza normában van, hanem a építőipari eszközök, a rejtett tartalékok jobb kiaknázásában. És itt is sokat segíthettek volna a kommunisták. Persze minden vonatkozásban csak a gépesítésre, anHúsz év létesítményeiből nak hiányára hivatkozni nem lehet. Bőven van emberi vonatkozása is a hibáknak, fogyatékosságoknak. Jelenség — mondta pz egyik dolgozó —, hogy ma már a műszakiak is más vállalatok felé kacsintgatnak. Azt, hogy a fizikai munkások elhagyták vállalatunkat úgy magyaráztuk erősödtek a tsz-ek, ma már ott is jól lehet keresni. Érthető ha az emberek onnan nem jönnek az építőiparba dolgozni. De mivel magyarázzuk a műszakiak dolgát? Nyilván azzal, hogy baj van az emberségességgel, a megértéssel. Sok a sértődött, a megtört ambíciójú ember a vállalatnál. Komoly hiba a pártvezetőség és a vállalat vezetőinek részéről, hogy engedték ennyire elmérgesedni a helyzetet. Amikor többen is kimondják — márpedig kimondták —, hogy nem bánnak emberségesen a dolgozókkal, az következik, hogy a termelési feladatok megoldása sokkal nehezebb, kirívóbbak a hibák. Az ilyen jelenségekre azonnal reagálni kell, és elsősorban a pártszervezetnek kellett volna intézkedni. A bírálat program Is Az építőipar tevékenysége nemcsak megyénkben, de az egész országban reflektorfényben áll. A nyilvánvaló eredményeket mindenki elismeri, elismerte a taggyűlés is. Ennek ellenére jó volt, hogy nyíltan, őszinteséggel beszéltek az emberek a hibákról, problémákról. A fegyelmezetlenség és lazaság, a munkaszervezés, az emberségesség, a szociális ellátottság elemzése nemcsak bírálatként hatott, hanem az elkövetkező idők programjaként is jelentkezett. Az újonnan választott pártvezetőségeknek ezen az alapon kell kijavítaniuk a korábbi években elkövetett hibákat. Munkájukban azt kell figyelembe venni, hogy a problémákat — politikailag és gazdaságilag — csak azok az emberek oldhatják meg, akik az építőipari vállalatnál dolgoznak. És csak akkor, ha a vállalat párt- szakszervezeti- és gazdasági vezetői a dolgozókkal együtt oldják meg a népgazdaságilag fontos feladatokat Seres Ernő Az új csengeri gimnázium Foto: Hammel József A városi tanács vb, megállapításai: Javult a nyíregyházi közlekedés, de... ,.. Levés a villamos, a megálló, kicsi és balesetveszélyes a MAVAUT’állomás Nyíregyházán az elmúlt évek során egyenletesen fejlődött a helyi személyszállítást lebonyolító közlekedés, s főleg az autóbuszforgalom. A fejlődés azonban nem tudott és nem tud lépést tartani a megnövekedett igényekkel. Különösen a villamos közlekedés területén van, sok gond. Ezt a — városi tanács vb. keddi ülésén elhangzott — megállapítást többek között alátámasztja az a tény, hogy a kisvasút a Beloiannisz tér és a MÁV állomás között a jelenlegi utaslétszámnak legalább kétszeresét tudná szállítani, ha megfelelő vonóerő és pótkocsi állna rendelkezésre. Bár a problémát igyekeztek megoldani azzal az intézkedéssel, hogy csúcsforgalmi időben 3-szor 2 villamoskocsi közlekedik — de ez is kevés. Az öregek és betegek érdeke A sóstói közlekedés meggyorsítása érdekében legutóbb bevezették a Diesel-szerelvény járatokat és megszüntettek két feltételes villamos- megállót. Az utóbbi elgondolás nem volt a legszerencsésebb, mivel a megállók megszüntetése óta a Kossuth Lajos utca és a Sóstói út lakosai részéről egvmá«+ érik a panaszok. Nem is vodt helyes a már évtizedek óta kialakult, Imi?! Rólam?! írjál te csak a szerelemről. Az kell az embereknek. Én is azt szeretek leginkább olvasni, szerelmes regényt. Olyat, amelyikben sokat csókolóznak. te talán nem szeretsz csókolózni?! Na, látod. De mit lehet írni egy gépészről? Semmit. Állok itt reggeltől estig a gép mellett, indítok, olajozok, ha valami hiba van, kijavítom és — kész. Ezt csinálom huszonhét év óta. Amikor életrajzot kérnek tőlem, mindig bajban vagyok. Alig tudom annyira húzni, hogy legalább egy oldal tele legyen. Mert azt mégis szé- gyelném, ha olyan incifinci életrajzot adnék, mint egy ma szegődött tanuló. így aztán, amikor látom, hogy sehogy- sem telik a papír a magam dolgával, írok valamelyik gépről a sok közül, amelyikkel az életben valaha dolgom volt. Ezekről van mit írni. Hallgasd csak a turbinákat! Ez zene, mi? Bólogatsz, bólogatsz, de azért legszívesebben bedugnád a füledet, tudom. Ne szegyeid, így voltam ezzel én is. Csak azt hallod, hogy sírnak, vonítanak. De ez semmi. Hallás kell a géphez is, mint a hegedűhöz. Amelyik gépésznek nincs jó füle, azt előbb- utóbb elveri magától a gép. Azt hiszed, nagyitok? Vagy tíz éve egy félstabil, Fábián Zoltán: Gép wtelleti szelepes Wolf gép mellé kerültem. Malmot hajtott. Olyan zajjal járt, hogy siketült tőle az ember, s mindennap másképp szólt. Te még ilyet nem hallottál. Az istennek nem tudtam volna kiismerni. Széjjelszedtem az első félévben vagy tízszer. Az igazgató nem tudta elképzelni, miféle megszállott alak lehetek, hogy annyit szerelem, tisztogatom a gépet. De nem bánta. Üzemzavar nem volt, s az volt a fontos. Nem volt valami különösen komplikált gép. Minden egyes darabját külön-külön ismertem, már, behunyt szemmel, a fogásáról megmondtam, melyik alkatrész micsoda. De amikor összeszereltem, s ráengedtem a gőzt _ idegen lett. Zengett, harsogott és én ott álltam alatta süket füllel. Félni kezdtem tőle. Szabályosan félni. Rögtön megérezte. Mert a gép ilyen, akár az asszony, mindent észrevesz. Kivált, ha félnek tőle. Attól kezdve nem hagyott nyugton. Gyötört, kínozott. Egyszer-egyszer olyan simán járt, hogy alig volt zaja, szinte dalolt: máskor meg csattogott, dörömbölt, de annyira, hogy zengett belé a gépház. Már azon kezdtem gondolkozni, hogy felmondok, s elmegyek máshová. De aztán csak megmakacsoltam magamat. Mert nem lehet az, hogy ne bírjak én el egy géppel. Az egyik nap csodaszépen indított. Kettőt-hármat szusz- szánt, majd amikor rányitottam a kondenzátorra a hűtővíz csapot, simán felgyorsult, s járt, akár a svájci óra. Körüljártam, körülhallgattam — minden rendben volt. Kimentem, hogy rágyújtsak. Nem szívtam kettőt, amikor hallom, hogy furcsán megrezzen hátam mögött az ablak. Futok persze befelé. Az ajtóban nekem szalad a fűtő, s dadog valamit, hogy baj van, állítsam meg a gépet. Félreállítottam az útból és be. Lezártam a huzatot a tűz alatt. A feszmérő jól állt, víz is volt a kazánban elég. Ahogy meglappadt a tűz, mindjárt szelídült valamit. Nem hittem neki. Sokszor becsapott már. Mentem a kondenzátorhoz, s abban a pillanatban kopogni kezdett a vákuumszivattyú. Vízütés. Térdeltem azonnal a kondenzátor mellé, s nyomtam visszább a hűtővíz csapot. Elhagyta a kopogást, de meg is lassult. Tudtam, ha sokáig így tartom — megáll. Akkor pedig végem. Legyőz a gép. Kezdtem óvatosan rendes állásra ütöget- ni a csapot. A vákuummérő mutatója hideglelősen ugrált, majd éppen a vonalra állt, amikor a gép újból kopogni kezdett. De talán még keményebben, mint az előbb. Visszavetettem a csapot, aztán megint rányomtam. így huzalkodtunk. Közben feszülten füleltem. De még a tenyeremmel is hallgatóztam. Észrevettem, mielőtt kopogni kezdene, fojtottan szusszant egy párat. Ez a vákuumszivattyú gumiszelepe; melege van. És rögtön tudtam, mit kell csinálni. Kikapcsoltam a hűtőtornyot, s friss, hideg vizet adtam a kondenzátor alá. Talán egy fél perc sem telt el, s megke- zesedett. Attól fogva ismertem. Mert ez kell a géphez; fül. Mint a hegedűhöz. Látod, ezt megírhatod. A gépről, arról van mit írni. De rólam?! a gyakorlatban jól bevált megállók megszüntetése 1—1 perc menetidő nyerése miatt. Nem jelölték ki helyesen a Sóstói úton és a Garibaldi utcával szemben megszüntetett villamosmegálló új helyét. A két hely összevonásából kialakított új megálló az utca torkolatától távol, a Sóstól út legkeskenyebb szakaszán áll, ami közlekedésrendészeti szempontból is erősen kifogásolható. Fedett váró kell Nem szerencsés a Kossuth Lajos utca, Körte utca torkolatánál a volt feltételes villamosmegálló megszüntetése sem. Igen sok idős, beteg ember, iskolás és piacra jövő vásárló vette igénybe. De ha csak a Beloiannisz tér és a tanárképző főiskola közötti szakaszt nézzük, akkor is szembetűnő, hogy ilyen nagy távolságon nincs megálló. A villamosforgalmat összesen 9 kocsi bonyolítja le, de ebből kettő állandóan javítás alatt van. Rendelkezésre áll még 4 pótkocsi és 5 nyári, nyitott kocsi. Az utóbbiak azonban az időjárás miatt csak négy hónapon használhatók. A villamos járművek nagy része elavult, korszerűtlen. Nincs elegendő fedett váróhelyiség. A nyíregyházi tbc-kórház igazgatója az állandóan növekvő beteglátogatás miatt, a Nyírségi Állami Erdőgazdaság pedig az ott épített vállalati üdülőle érdekében kérte „ MÁV debreceni igazgatóságát, hogy építsenek fedett váróhelyiséget. A kérés azonban nem talált meghallgatásra, a probléma a mai napig sincs megoldva. A helyi autóbuszforgalmat 9 nagy férőhelyű és egy kis fé- rűhelyű kocsi bonyolítja le. Három busz pótkocsit is vontat. Ezenkívül nagy forgalom esetén, — piaci napok, vásárok alkalmával — a Nyíregyházán tartózkodó helyköri autóbuszok is bekapcsolódnak a forgalomba. Az AKÖV a város területén 10 vonalon közlekedtet helyi járatokat. A perselyes autóbuszok számát az idén tovább növelték, s a jövőben is növelni fogják» Egy jó javaslat vár megvalósításra A megnövekedett kocsipark és utastömeg befogadására » Beloiannisz tér kicsi, korszerűtlen. A baleseti veszély is egyre nő. Feltétlen szükséges tehát egy új, korszerű MÁVAUT-állomás építése, ahol megfelelő váróterem, elővételi pénztár, a személyzet részére pihenő, a kocsik számára megfelelő parkírozóhely áll rendelkezésre. Az AKÖV erre a célra a Lenin teret tartja a legalkalmasabbnak, azonban ezt a javaslatot a Megyei Koordinációs Bizottság elvetette!? A személyforgalom biztosítására összesen 25 taxi áll rendelkezésre. Ez a mennyiség kevés. Különösen akkor, ha a vállalatok, intézmények részéről nagyobb igény jelentkezik. így a lakosságnak a tényleges taxiállomány fele áll rendelkezésre. Ez a meny- nyiség kevés. Tervükben ez évre két Volga kocsi beszerzése szerepel, ebből egyet már meg is kaptak. Szükséges lenne a már meglévő három taxiállomás mellé újabbakat kialakítani. Erre a célra különösen alkalmas lenne a Szabadság tér nyugati oldala. Itt föld alatti kábel is van, s így a doxtroj felállítása és bekötése akadályokba nem ütközik. Közérthető menetrendet A lakosság részéről több esetben felvetődött az a kívánság, hogy az AKÖV a megállóknál helyezzen el közérthető menetrendet. Kérték a kocsik számozását is, mert így a dolgozók könnyebben meg tudják különböztetni a járatokat. Bogár Ferenc Olvasónk írja: Amióta kigyúlt a villany Kistiszahát Dombrádnak külterülete. A kis település mindössze két utcából áll. Tizenhat éve élek itt. Sokat változott ez életünk, különösen az utóbbi egy év als ét, s ez a villanynak köszönhető. Megszűnt a petróleumlámpával való világítás, s az utcák is világosak esténként. Már nem kell tüzet rakni, ha vasalni akarunk, van vülanyvs&aló és egyre több házban szol a világvevő rádió. Szórakozás szempontjából is sok változást hozott a villany. Az iskola tanulói any- nyi pénzt kerestek társwdalrni munkával, hogy vettek egy televíziót Esténként sokan gyűlnek a készülék köré, s nemcsak szórakoznak, művelődnek is. Vasárnap délutánonként pedig lemezjátszó mellett táncolnak e. fiatalok. Nincs még kövesútunk, dtf jövőre már az is lesz. Boroska Erzsébet Dombrád
