Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-03 / 258. szám

flz SZKP és az Osztrák Kommunista Párt képviselőinek találkozása A kémkedés flzsiingel jében A CIA és a DIA titkosszolgálat párviadala Moszkva, (TASZSZ): Október 31-én az SZKP Köz­ponti Bizottságában találkoztak a Szovjetunió Kommunista Pártjának és az Osztrák Kom­munista Pártnak a képviselői. Az SZKP részéről Mihail Szuszlov, az SZKP Központi Bizottságának elnökségi tagja, a Központi Bizottság titkára és Borisz Ponomarjov, a Közpon­ti Bizottság titkára, az Osztrák Kommunista Párt részéről F. Türnberg, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, valamint E. Scharf és F. Muhri, a Politikai Bizottság tagjai vettek részt a találkozón. A baráti légkörben lefolyt találkozón megvitatták a két pártot érdeklő kérdéseket. A tájékoztatáscsere megmutatta a két párt hűségét a marxista— leninista elvek iránt és azt az eltökélt szándékát, hogy foly­tatni fogja a békéért és a de­mokráciáért, a különböző tár­sadalmi rendszerű államok bé­kés együttéléséért, a kommu­nizmus eszméinek győzelmé­ért vívott harcot Mindkét párt szilárdan követi az SZKP XX. kongresszusának a nemzetközi kommunista mozgalom által oly sokra becsült álláspontját és eszméit. A két párt képvi­selői hangsúlyozták, nogy töre­kedni kell a nemzetközi kom­munista mozgalom sorainak összekovácsolására, folytatni kell a kommur.ista- és mun­káspártok újabb tanácskozá­sának és a szerkesztő bizottság ülésének előkészítését. Johnson elrendelte a Bien Moahan elpusztult repülőgépek pótlását A bolíviai események polgárháborúhoz vezethetnek Nyugati jelentések szerint Bolíviában változatlanul fe­szült a helyzet. Mint egy AP- tudósítás közli, az utcai har­cok során letartóztatott diákok és más tüntetők közül még több mint kétszáz börtönben van. A bányászszakszervezet nem szüntette meg a csütör­tökön indított általános sztráj­kot. A Bolíviából érkező jelentések olyan eseményekről számolnak be, amelyek polgárháborúhoz vezethetnek — írja Borovszkij, a Pravda tudósítója. — A kor­mánycsapatok kíméletlenül le­sújtanak a demokratikus sza­badságjogok biztosításáért har­coló és az amerikai imperialis­ták bolíviai garázdálkodása el­len küzdő bányászokra és diákokra. Fejszál herceg- lelt Szuud-Acábia királya A mekkai rádió hétfőn ko­ra délután bejelentette, hogy a minisztertanács és a tanács­kozó törvényhozó gyűlés Sza- ud király helyébe az uralkodó öccsét, Fejszal herceget vá­lasztotta Szaud-Arábia kirá­lyává. Szaud király 1953. novem­berében lépett trónra. 1958- bam Fejszal herceg lett az ország miniszterelnöke, két évvel később azonban Szaud király leváltotta őt, s Fej­szal csak 1962. végén vette át ismét a miniszterelnöki tisztséget és a külügyek irá­nyítását. Az egyre gyakrab­ban betegeskedő Szaud király helyett lényegében Fejszal herceg irányította Szaud-Ará­bia politikáját. Az arab or­szágokban már hosszabb ide­je hírek keringtek arról, hogy a súlyosan beteg ural­kodótól Fejszal herceg rövi­desen hivatalosan is átve­szi az államfői tisztséget. Washinlon (MTI) A washintoni Fehér Házban Johnson amerikai elnök va­sárnap délután fogadta Rusk külügyminisztert és McNama­ra hadügyminisztert, hogy — több szakértő jelenlétében — megvitassa az amerikai kor­mány teendőit a dél-vietnami szabadságharcosoknak a Bien Hoaban levő amerikai légitá­maszpont ellen intézett vil­Bonn, (MTI): Hétfőn délután összeült a kereszténydemokrata unió parlamenti pártcsoportjá- nak vezetősége, hogy megvi­tassa az Adenauer vasárnapi nyilatkozata után előállt helyzetet. Adenauer ugyanis a Bild Am Sonntagnak adott nyilatkozatában megtámadta Erhardot és Schrődert, s azt hangsúlyozta, hogy De Gaulle jelenlegi magatartásáért tu­lajdonképpen a bonni kor­mány felelős, szerinte Ugyanis azzal a hűvös fogadtatással, amelyben a nyáron Bonnban De Gaullet részesítették, meg­sértették a francia elnököt. Adenauer azt a véleményét hangoztatta, hogy a nyugat­német külpolitika még soha­sem forgott afckora veszély­ben, mint ma, mert „lehet­séges, hogy De Gaulle meg­változtatja majd magatartá­sát az NSZK-val szemben és kialakulhat a Párizs—Moszk­va tengely Bonnal szemben.” ben. Mint ismeretes, a szabad­ságharcosok sikeres rajtaütése súlyos károkat okozott a dél­vietnami kormánnyal együtt­működő amerikai légierő-egy­ségnek. Az értekezlettel egyidőben vált ismeretessé, hogy John­son elnök utasítást adott a Bien Hoaban elpusztult ame­rikai bombázó- és más típusú repülőgépek haladéktalan pót­lására. Adenauer ezzel kapcsolat­ban azt sürgeti, hogy a kül­ügyminisztérium azonnali kez­deményezéssel javítsa meg a nyugatnémet—francia vi­szonyt, és szemére vetette a még betegszabadságon lévő Schröder külügyminiszternek, hogy „ilyen mozgalmas idő­ben” nincs a helyén. A nyugatnémet sajtó hétfőn egyöntetűen úgy kommentál­ja Adenauer nyilatkozatát, hogy a volt kancellár — a je­lenlegi súlyos külpolitikai helyzetben — hátba támadta Erhardot és Schrődert. A nyilatkozat zavart és meg­döbbenést keltett kormány- párti körökben is, ahol sokan úgy látják, hogy Adenauer a kormánykoalíció egységét ve­szélyeztető erőpróbát akar ki­kényszeríteni. Mások össze­függést sejtenek De Gaulle magatartása és Adenauer nyi­latkozat^ között, s azt gya­nítják, hogy Adenauer és De Gaulle pontosan összehangolt összjátékot folytat. lám-rajtaütéssel öaszefüggés­Adeiaauer hátba támadta Erhardot és Schrődert Újabb belpolitikai vihar Bonnban Kárpát-ukrajnai taBáikozások: VII. Kossuth Laj os gimnázium, Beregszász A beregszászi Kossuth La­jos középiskola most ötven­nyolc esztendős. De még húsz évvel ezelőtt is csak nyolc tan­terme volt és négyosztályos községi elemi iskolának hív­ták. Lázár Antal igazgató szíve­sen beszél a fejlődésről. — 1947-ben lettünk hétosztá­lyosak. 1954-ben lépett elő az öreg tanintézmény gimnázium­má. 1962-ben kaptuk meg a díszes okiratot az Ukrán SZSZK művelődési miniszté­riumától, hogy iskolánkat a haladás nagy harcosáról, Kos­suth Lajosról nevezték el. És ma? Huszonnyolc tanteremben oktatunk. Van fizikai, kémiai és biológiai laboratóriumunk, fa-, fémmegmunkáló és gé­pészműhelyünk, szabászter­münk, varrodánk és ezeregy- százharminchat tanulónk. Ez a gimnázium Kárpát-Uk- fajna legnagyobb magyar nyel­vű középiskolája. A nappali tagozatú diákokon kívül esti és levelező hallgatókat is képez­nek itt — összesen négyezer hallgatóval foglalkozik a het­venhat nevelő, Százhúsztagú énekkaruk há­rom éve területi első helye­zést ért el, s van harminchá­rom tagú szimfonikus és hu- szonkéttagú fúvószenekaruk. — Menjünk talán, nézzük meg az iskolát — szól az igazgató. Elkérem az óraren­det és közlöm a kívánságot: szeretnék bemenni a magyar irodalomtörténeti órára. Tizenegyedik A osztály. Ka­ra di László kiváló tanár Ady: Rohanok a forradalomba című versét elemzi. Nem zavarjuk az órát, leülünk a hátsó pád­ba. Divatos frizurájú lányok és fiúk figyelik az előadást. Cseppet sem feszengenék, fel­nőttek és komolyak. „Mi a leg­fontosabb gondolat? — kérdi a tanár, s egyszerre húszán is je­lentkeznek. Szőkefürtű leány kap szót, Bodó Kati: „A ver­set az 1912-es nagy budapesti munkástüntetés után írta a költő. A lényege, hogy itt az ideje a forradalomnak, amit az úri Magyarország kényszerített rá a népre.” Mintha csak Nyíregyháza va­lamelyik negyedikes gimnazis­tája mondaná, olyan csengő, tiszta hangon, határozottan beszél Kati az 1918-as ősziró­zsás forradalomról, a Magyar Tanácsköztársaságról, az iroda­lom történetéből. Elkérem az előttem ülő Sütő Marika könyvét. Magyar iro­dalmi olvasókönyv. Kiadták 1962-ben Ungváron, írta Bállá László, a neves kárpátontúli író. Benne a huszadik század magyar irodalma Ady Endre, Móricz Zsigmond, József At­tila, Zalka Máté, Veres Péter, Illyés Gyula, Illés Béla. — Szereti az irodalmat? — kérdem Marikát. Azt válaszol­ja, hogy nagyon. De sajnos, most érettségi előtt rengeteg a tanulni való. És a matemati­kát, kémiát, meg a biológiát kell megnyomni, hisz másképp nem lehet gyógyszerész. A fel­vételi ideje nem sokára itt van, s nem akar tudás nélkül utazni a leningrádi egyetemre. „Gondolja sikerülni fog?” „Minden tőlem függ...” A lányok mondják, hogy Marika a nyáron Magyaror­szágra is készül. Öt éve leve­lez egy szegedi joghallgató­val ... A dél-vietnami külön álla­mot nem kisebb személy, mint „Amerika legfőbb kémje”, Al­lan Dulles emelte ki bölcsőjé­ből. Már 1953-ban, Eisenhower elnök kormányzásának első esztendejében tisztán látták az Egyesült Államok uralkodó kö­rei, hogy a franciák elvesztet­ték a háborút az indokinai né­pek ellen. Washingtonban elérkezettnek látták az időt Indokínának legalább egy ré­szében szilárdan megvetni a lábat, hogy azután onnan ter­jeszthessék ki az Egyesült Ál­lamok befolyását Franciaor­szág egykori e térségben lévő egész gyarmati birodalmára. E feladat végrehajtásával a Központi Hírszerző Szolgálatot, a CIA-t bízták meg. Edward Lansdale ezredes a CIA saigoni főrezidense (ma I dandártábornok) már az indo­kínai háború befejezése előtt, 1954. tavaszán parancsot ka­pott Allan Dullestől, hogy keressen egy megbízható ügynököt aki az amerikai titkos szolgá­lat által tervezett dél-vietnami kormány élére kerülhetne, Lan­sdale Ngo Dinh Diemet java­solta és nemcsak azért, mert a régi vietnami mandarin csa­lád fiaként megrögzött kom­munista-ellenesnek ismerte. Az amerikai titkos szolgálat szi­lárdan kezében tartotta Die­met. Az Egyesült Államok saj­tója szerint a CIA a japán titkos szolgálattól zsákmányolt levéltárban megtalálta Ngo Dinh Diem személyi aktáját, aki a japán katonai titkos szol­gálat speciális ügynöke volt. Diem és klikkje több mint kilenc esztendeig, — 1954. jú­liusától 1963. novemberéig — tartotta magát hatalmon az amerikai szuronyok és dollárok segítségével. Washington több mint 2 milliárd dollárt tö­mött a Diem rendszerbe. Ez a támogatás sem volt azonban elegendő ahhoz, hogy megtörje a nép növekvő ellen­állását a megvásárolható kor­mánnyal szemben. A dél-viet­nami rendszer kártyavárként omlott össze Ezzel mindenki tisztában volt, elsősorban a „tehetetlen diktá­tor” főnökei. A CIA ekkor hozzálátott Diem és pereputtya eltávolítá­sához. Katonai junta került hatalomra Duong Van Minh tábornok, ugyancsak Washing­ton ügynöke vezetésével. Die­met és bátyját, Nhut Minh legközelebbi munkatársa, Nguyen Van Nhun százados lőtte agyon. A CIA juttatta Az igazgató irodájában ér­deklődök tovább: nevelt e hí­res embereket ez a hatévtize­des öreg iskola. — Nincsenek — néznek rám csodálkozva. — Illés Béla ugyan itt járt a vá­rosban, de egy másik iskolába. Beszélgetünk tovább, s em­lítik, hogy a tavalyi harminchá­rom végzősből tizennégyet vet­tek fel egyetemre. Ungvárra, Lvovba, Kijevbe, Leningrádba, Moszkvába. Büszkén mondják, hogy a felvételnél nagy az előnyük a magyar nemzetisé- gűeknek. Tizenöt százalékos az arányuk Kárpát-Ukrajna la­kosságában, s ezt az arányt pontosan betartják az egyete­mi felvételnél is. Ott azután csak a hallgatón múlik. Példá­kat sorolnak: Szepesi György innen ment tovább, s ma főor- vas Uglyán. Lengyel János is innen indult el. az ungvári egyetem kandidátusa lett, s most ment Havannába, ahol professzori katedrát kapott. Szótér László ugyancsak kan­didátus, Hudák István egye­temi tanár, Mándi János egy nagy műanyaggyár igazgatója, Szimolálc Mihály az ungvári egyetem magyar tagozatának dékánja. — Ugye, vannak innen hí­res emberek? — Ilyeneket még hosszan sorolhatnánk — válaszolják. — Vannak atomfizikusaink, ka­tonatisztjeink, közgazdászaink és híres munkásaink a Szov­Diemet hatalomra és ő segí­tette a másvilágra is. Senki sem kétli, hogy az 1963. november 1-1 államcsíny, amely Diem bukásához veze­tett, az amerikai titkos szol­gálat műve volt. Miért ölték meg Diemet bírósági eljárás nélkül, jóllehet a junta vezetője, Minh meg­ígérte, hogy életben hagyja? John McCone, aki 1961 vé­gén Allan Dullest felváltotta és más CIA-hatalmasok aligha örültek volna, ha régi ügynö­kük titkokat fecseg ki a vizs­gáló bíróság előtt az Egyesült Államok dél-vietnami kém­szolgálatáról, de nemcsak ar­ról, hanem észak-vietnami, laoszi, kambodzsai, thaiföldi és indonéziai tevékenységéről is. Dél-Vietnam ugyanis az egész Délkelet-Ázsiában folyó ameri­kai kémtevékenység központja. Nemcsak arról volt azonban szó, hogy a CIA igyekezett titkait megőrizni. Diemnek árulásáért kellett az életével fizetnie: egy másik amerikai titkos szolgálatnak kötelezte el magát, nevezetesen a hadügy­minisztérium hírszerző szolgá­latának, (DIA) McCone riváli­sának. A világközvélemény ez ideig nem sokat tudott a DIA-ról. A Pentagon hírszerző szolgálatát, amely a CIA-tól független, 1961. október 1-én alakította meg McNamara hadügyminisz­ter, az Egyesült Államók Nem­zetbiztonsági Tanácsának ja­vaslatára. Az ösztönzést ehhez állítólag. Kennedy elnök adta. A DIA, amelyet Joseph Car- roll vezérőrnagy, a tapasztalt hírszerző alá rendeltek, gyors ütemben nőtt ki hatalmas titkos szolgálattá (Egyesek szerint McNamará- nak ma több pénz és ember áll rendelkezésére a kémkedéshez, mint McConenak.) McNamara kezdettől fogva azt követelte a Fehér Háztól, hogy az aktív kémoperációk felső irányítását fokozatosan ki kell venni a CIA kezéből és átadni a Pentagon titkos szol­gálatának. Makacsul kitartott amellett, hogy ezt Délkelet- Ázsiával és Távol-Kelettel kell megkezdeni. Az első fordulót a Pentagon titkos szolgálata nyerte meg. Paul Harkins tábornok, a Dél-Vietnamban nemrégiben létrehozott amerikai katonai parancsnokság vezetője, 1962. áprilisában bejelentette, hogy Diem hajlandó szabad kezet engedni az amerikai tisztek­nek. McCohe hivatalában jól tud­ták, hogy mit jelent ez: Diem megegyezett a DIA megbízot­tai val. McCone azonnal Saigonba repült. Megbeszélése a dél­vietnami vezetővel természete­sen szigorúan titkos volt, né­jetunióban, sőt á világ minden táján. Kárpát-Ukrajna kilépett az elszigeteltségből... Kérnek, ha van kedvem, nézzük meg az ebédlőt. Űj asz­talok, ragyogó tisztaság. A konyhából önkiszolgáló rend­szerrel adják az ételt. Nézzük az étlapot: „Borscs és burgo­nyaleves, túrós palacsinta, pudding, tejberizs, kakaóskávé, tejfel.” — Ma hústalan nap van — szól Lovai Attila, az igazgató- helyettes. A borcsleves így is tele van hússal. Az árak végtelenül olcsók — egy ebéd három fo­gásból összesen húsz kopek. (2 forint és 68 fillér!) A gyerekek napközibe járnak, harminc szá­zalékuk semmit nem fizet, ti­zenöt százalékuk havi harminc forintot és a többiek a maxi­mumot, havi hatvanat. — Hogy tudnak ilyen nagy kedvezményeket adni? — Látja, ez nem propagan­da, nálunk valóban a gyer­mekért történik minden. A fel­növekvő generációtól a szov­jethatalom számára nincs fon­tosabb. Biztosan hallotta, ná­lunk egy időben volt a ke­nyérrel probléma. De a gyere­kek ezt soha nem érezték. Mindig volt nekik és ma is van hófehér, friss zsemle. Aki járt a Szovjetunióban, s ismerkedett a szovjet iskolá­val, az bizonyítja a fentieket. Kopka Jáno; hány nyugati lap tudósítása szerint azonban a következő volt a lényege: McCone meg­próbálta Diemet rákényszerí­teni, hogy mondjon le „a túl szoros együttműködésről” a DIA-val. Diem megígérte. McCone azonban röviddel visszatérése után meggyőződ­hetett arról, hogy ügynöke egyetlen lépést sem tett kettős játékának feladásá­ra. Ekkor pecsételődött meg Diem és környezetének sorsa. McCone azonban hatalmas akadályokba ütközött. A Pen­tagon nem akart hallani a Diem kormány leváltásáról. Harkins például kijelentette, hogy „a kommunista Viet Cong elleni háború csak a Diem rendszer támogatásával nyer­hető meg”. Főnöke, McNamara is agyba-főbe dicsérte a dél­vietnami diktátort és hadveze­tését. A sajtójelentésekből arra le­het következtetni, hogy Ken­nedy elnök először a Pentagon álláspontját helyeselte. Amikor azonban a külügyminisztérium — ahogyan a Washingtoni poli­tikai boszorkánykonyhát jól is­merő újságíró, a New York Times kommentátora, James Reston jelentette, — „titkos utasítást adott ki, amely sze­rint támogatnak minden kísér­letet a Diem kormány megvál­toztatására”, amihez a CIA később csatlakozott, a Fehér Ház ura visszavonta a McCone javaslatokkal szembeni ellen­vetéseit. A második fordulóban tehát a CIA győzött. A katonai hírszerző szolgálat azonban nem tette le a fegy­vert. Viszonylag rövid idő alatt, három hónapon belül, si­került nemcsak „Big Minh” katonai juntáját kompromittál­ni, hanem gyakorlatilag az 1964. január 30-i ellenpuccsot is előkészíteni, amely új diktá­torként Khanh vezérőrnagyot juttatta hatalomra. A harma­dik fordulót a katonai hírszer­ző szolgálat nyerte meg. Khanh ez idő szerint már nem Harkinstól kapja paran­csait, aki röviddel ezelőtt nyu­galomba vonult, hanem Wil­liam Westmoreland vezérőr­nagytól, a dél-vietnami ameri­kai csapatok új parancsnokától és a Pentagon egy még maga* sabb rangú személyétől, az egyesített vezérkarok volt fő­nökétől, Maxwell Taylor tá­bornoktól, aki az Egyesült Ál­lamok nagyköveteként Lodge- ot. Saigonban felváltotta. Khanh természetesen nem először áll összeköttetésben a katonai hírszerző szolgálattal. A Pentagon titkos ügynökeként valószínűleg legkevesebb 1957-ig nyúlik vissza a múltja, amikor Fort Leavenwortban (Kansas) az amerikai vezérkari iskolát elvégezte. így tehát az amerikai titkos szolgálatok dél-vietnami vitá­jában egyelőre a Pentagon kémhivataláé lett az utolsó szó. Hogy teljesen kerek legyen a kép, azt is meg kell mondani, hogy Dél-Vietnamban nemcsak az amerikai hírszerző szolgála­tok állnak szemben egymással. Mas imperialista országokból jövő „kollégáikkal” is meg kell küzdeniök, elsősorban a fran­ciákkal. A két fő ok közül az egyik ami Khanh-t, pontosabban mondva a DIA-t a katonai junta megbuktatására késztette, be- ismerten az volt, hogy francia ügynökök szivárogtak oda be, akik „az országra semlegessé­get akartak kényszeríteni”. A francia titkos szolgálatnak, elsősorban a közvetlenül De Gaulle alá tartozó prominens hírszerző, Jacquier tábornok vezetése alatt álló hírszerző és elhárító szolgálatnak széles ak­cióbázisa van Dél-Vietnám- ban. A francia titkos szolgálat az elmúlt évek során ismételten Amerika-ellenes akciókat haj­tott végre Dél-Vietnamban. Most, amikor egyre világo­sabbá válik, hogy az amerikai politika megbukott Dél-Viet­namban, mivel az Amerika- ellenes hangulat már a saigoni uralkodó köröket is elérte és a dél-vietnami hadseregbe íj behatolt, a francia titkos szol­gálat észrevehetőbben aktí­vabb lett. (A Wolkss timmébőll

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom