Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-22 / 275. szám
Soltész Albert vázlatkönyvéből A Belügyminisztérium épülete Hétmilliós néz Londoni ámulat A kózdivásárhoii/i varázsló Az általános és középiskolások végzős tanulóit, de a szülőket és pedagógusokat is foglalkoztatja a pályaválasztás. A gondok megkönnyítésére alakult megyénkben két évvel ezelőtt a pályaválasztási tanácsadó. Tagjai a megyei tanács szakigazgatási szervei, pedagógusok, társadalmi és töaneg- szervezetek képviselői. Már nem csak általánosságban A pályaválasztási tanácsadó elsősorban arra törekszik, hogy segítséget nyújtson a pedagógusoknak a munka tartalmi és módszertani kérdéseiben. Ehhez jó útmutatónak szolgálnak a központilag és a megyében kiadott füzetek, brosúrák. Az eredmény máris szembetűnő. Igen sok iskolában már nemcsak általánosságban beszélnek a pályaválasztásról, hanem egyénileg foglalkoznak a tanulókkal, figyelemmel kísérik érdeklődési körét, rátermettségét és az elhelyezkedési lehetőségeket. Ismerkedés a termeléssel Több helyen kialakult az a gyakorlat, hogy a végzős tanulókat egy-két napos kirándulásra viszik üzemekbe, vállalatokhoz, ahol ismerkedhetnek a termelő munkával. Helyes kezdeményezés volt a Nyíregyházi Zrínyi Gimnázium részéről, hogy a ruhagyárból, a Nyirbogdányi Kőolajipari Vállalattól kiváló munkát végző dolgozókat hívtak meg, akik beszámoltak az üzemi munkát végző dolgozók életéről, munkájáról. A gimnázium igazgatója és KISZ-szervezete olyan dolgozókat is meghívott, akik évekkel ezelőtt az iskola tanulói voltak. Szívesen jöttek a MOM-ból, az orvosi múszergyárból, a műegyetem1964. november 22. szívesen jött, sőt egy időben nem is jött — magyarázza Pucser Sándor megbízott művelődési otthon vezető. — Kénytelen voltam a saját kályhám elvitetni az öltözőbe, hogy a művészek ne fagyos- kodjanak. Sok apró mozaikból áll a porcsalmaiak művelődése. — Megnyugtató, hogy zömében nem felülről várják az „áldást”, a különféle kulturális beruházásokat, kedvezményeket. Igyekeznek helyben megcsinálni a művelődés, a szórakozás alapjait. Ez persze nem egyszerű: még mindig vérszegények a klubfoglalkozások, a szülők nem szívesen engedik el a lányokat, mert korábban nem volt mindig rend az ilyen foglalkozásokon. A színjátszcszakkör is hol működik, hol nem, inkább egy formátlan, néha összejövő társaság, mintsem szakkör, ahol a helyes és szép irodalmi nyelv használatán túl az irodalmi műveltséget csiszoló előadások is elkelnének. Vezetők az állaghoz Külön adóssága a helyi népművelésnek a 350—400 cigánylakos tanítása, egyúttal az egészségügyi követelmények legelemibbjének elérése. Az eredmények azt mutatják, ha ugyanúgy öntevékenyen látnak munkához, mint eddig, és a község vezető emberei sem maradnak le a műveltség megszerzésében az átlag porcsalmaitól — fokozatos munkával sikerül átrajzolni a község belső képiét is. P. G. iskolában. A Mátészalkai Mezőgazdasági Technikum kihelyezett osztályának 20—26 tanulója van a községből, zömében ktsz-beli dolgozók, konzervgyáriak, alkalmazottak és egyéb foglatkozásbeliek. Kevés köztük a tsz-tag, és főleg a vezetőség áll hadilábon a tanulással. — A napokban megalakítottuk „ helyi értelmiségi csoportot — újságolja dr. Szabó Pál állatorvos, a népfrontbizottság titkára. — össze akarjuk toborozni a falut egy-egy ismeretterjesztő előadásra, hogy később megkedveljék a rendszeres művelődést, tanulást. Eddig sok gazdája volt az ilyen előadásoknak, a következőkben a TIT-csoport foglalkozik az Ismeretterjesztő akadémiákkal. Kaptunk egy iskolai tantermet Is, ahol tv és vetítőgép van. A külön adósság Porcsalrna nem akar megállni a művelődésben, a község dolgozói a szakműveltség mellett az általános műveltségeit is meg akarják szerezni. Egy év leforgása alatt a 3 ezer lakosból 1000 fordult meg a művelődési házban, a különböző rendezvényeken, esti iskolán, TIT előadáson, szakköri foglalkozáson, színházi előadáson, könyvtári eseményeken. Hozzávetőleges becslések szerint nyolcszáz—ezer főre tehető a rendszeresen művelődök száma. Még több is lenne, ha mindig otthonosan fogadnák őket. — Nem voltak fűthetők a termek, a Déryné Színház nem Porcsalrna járásszerte arm nevezetes, hogy a község szépítése közös gopdja minder lakónak. Több kilométerei betonjárda, fák minden utcában, legutóbb emeletes iskola — teszi mind korszerűbbe Porosaimat. A megyében as elsők között rendezték be £ művelődési házat. Az idő sürget — Sajnos, nem minden esztendőben tudtuk kihasználni — mondja Csehi László tanácselnök. — Az anyagi és tárgy; feltételek megvoltak, de valami mégis hiányzott. Legtöbbször talán a szakértelem Nehéz olyan jó népművelés: embert találni, aki mestere a szakmájának, A tanácselnök szavai azt sejtetik, hogy a falu külső arcán — bár még vannak szep- lők, javításra szoruló utcák — egyelőre nem akarnak Változtatni. Annál inkább az emberek művelődésén. A legnehezebb dió itt is a tanulás. Evek óta nem sikerül tető alá hozni a szakmunkásképző tanfolyamot. —- A baj ott kezdődik — folytatja a tanács elnöke, hogy a tsz vezetői sem akarnak tanulni Az elnök is megelégszik a hat elemivel, s a többiek, a brigádvezetők sem nagyon akarják túlszárnyalni. Pedig az idő mindenkit sürget, a fiatalok már felismerték, hogy érdemes tanulni, néhányan be is iratkoztak a kihelyezett mezőgazdasági technikum első osztályába... Évente negyven-ötven dolgozó tanul az esti általános Falusi technikum — parasztok nélkül ? Fagyoskod« művészek — „A vezetőség hadilábon áll a tanulással” — Porcsalrna ma és holnap még meglepődtek; amint egy tanyai vendégszereplés alkalmával „Nagyvilág”-ot láttaka nézők kezében. Most már senki sem csodálkozik a Miller- bemutatón. Jókai. „A szerelem bolondjai”. Első előadás november 28-án Komáromban. A fantáziadús mesemondó születésének 150. évfordulója alkalmából sírjának megkoszorúzásával, csehszlovák—magyar baráti találkozóval egybekötve. Gyárfás Miklós „Kisasszonyok a magasban” című darabja az utolsó 1964-es bemutató. Vereczkey Zoltán vezetésével már javában tartanak a próbák: ő egyébként nemcsak színész, rendező, hanem szerző is. Az előbbi Jókai regény színpadi változata ugyancsak az ő munkája. Mi lesz jövőre? Két felújítás: Mikszáth „Tavaszi rügyek” és Mark Twain ..Koldus és királyfi” című darabját játszák — utóbbit ifjúsági előadásként. Valószínűleg az „Ilyen nagy szerelem", s a „Volpone” zárja az évadot. Igényes zenével is A színház mind jelentősebb részt vállal a mai magyar dráma népszerűsítéséből. (Eddig csaknem száz ősbemutatót tartottak!) Sikerült Illyés Gyulát is megnyerni: az évad során új darabiát láthatják a faluszínház nézői. A másik meglepetés egy ismeretlen pápai pedagógus, P. Horváth László drámája lesz. A „Viaszrózsák” kalandos útón jutott el a dramaturgiára, amely tehetségesnek s be- mutatandónak ítélte a vidéki pedagógusházaspár konfliktusát kibontó színdarabot. A premiert jövő tavaszra tervezik. Mert új szerzők felkutatását is feladatuknak tartják, szeretnék, ha a klasszikusok mellett Illyés Gyula és több mai magyar szerző ihlető-pat- ronáló műhelyre találna a Déryné Színházban... S megpróbálkoznak az operával is! így került a műsortervbe Donizetti dallamos, vidám hangulatú kisoperája, „Az ezred lánya”. Az úttörő jellegű előadás rendezője, szereplői bíznak abban, hogy a vidéki színházlátogatók együttérző elismerésével találkozik az igényes zenei közönségnevelést is magáénak érző színház szándéka. 7 S amit képtelenség számokba foglalni: százezereket formáltak érzelemgazdagabb, műveltebb emberré! Jókaitól, Lorcáig Az első előadást 1951. augusztus 20-án tartották a du- napentelei általános iskola udvarán. Az esztrádműsorban bűvészek, bohócok is felléptek. Nehogy a színészek magvasabb versei, jelenetei, darabrészletei „unalomba fulladjanak”... A második évadban már hódított Jókai, s persze az elma- radhetatlan operett. A közelmúlt sikerei: Sophokles, Lorca, Shakespeare. Hosszú az út Jókaitól Lorcáig. Az előbbi manapság főleg az iskolások, utóbbi a fogékony fiatal értelmiség kedvence. Az igények differenciálódtak: hanyatlóban az operett kultusz — inkább a modernebb hangvételű zenés vígjátékot szeretik, — s aligha akad olyan klasszikus, vagy XX. századi darab, amelyet „nem értenek vidéken”. A Déryné Színház tényekkel bizonyította: az igazi művészet nemcsak a városi kőszínházakban, hanem a művelődési házak „szerényebb” színpadán is utat talál a közönséghez. Mi lesz holnap 'f íme, dióhéjban a következő idei bemutatók: „Édes fiaim”. Az első Millerpremier. Pár évvel ezelőtt A londoni Daily Worker a minap érdekes cikket közölt „a világ egyedülálló színházáról, amelynek nézőterén esténként 6—8 ezer ember kíséri figyelemmel a színpadi hősök sorsát.” Kevesen tudják: az „egyedülálló színház” számunkra olyannyira természetessé vált, mint akármelyik más „testvére”, „ tizennegyedik évadjába lépett Állami Déryné Színház — amelyről az említett londoni cikk szólt — meghódította magának a magyar falu apraját-nagyját. Estéről estére az ország legkülönbözőbb részén 12 társulata lép a közönség elé: eddig körülbelül 30 ezer előadást tartottak hétmillió néző előtt! Autóbuszaik esőben és sárban, hóban és fagyban több mini 7 millió kilométert tettek meg: tehát minden egyes látogatóéri ezer métert! Játék a számokkal? Igen, az: a meghökkentő statisztika azonban gondolatébresztő Molieret, élményfakasztó Shakespearet, mesés kedvű Jókait, drámai ihletésű Katona Józsefet, klasszikus Sophoklést, modern Arthur Millert jelent. 1837 óta például Magyarországon a „Tartuffe”- ot 591-szer mutatták be: a Déryné Színház azonban egymaga majd 700 alkalommal játszotta. Az „Ahogy tetszik”, s az „Aranyember” hasonlóképp csaknem kétszer annyiszor szerepelt műsorukon, mint másfél százada az összes többi hazai színházban együttvéve. Bessenyei gimnáziumban, de ide lehet sorolni a tiszaszent- mártoni, tiszabezdédi általános iskolákat. Érdemes megemlíteni, hogy a Tiszabezdédi Községi Tanács tanácsülésen foglalkozott a pályaválasztással, és a tanulók továbbtanulását már eleve úgy irányítják, hogy a község szakember szükségletét ezzel elősegítsék. Előreláthatólag január közepén megjelenik a megyei pályaválasztási tájékoztató. A kiadványnak a nevelők, diákok, szülők egyaránt igen nagy hasznát veszik majd. (b. f.) ről is. Hiba viszont, hogy • mezőgazdasági üzemekből igen ritkán kerül sor ilyen jellegű meghívásokra. A szülőket is felvilágosítják Egyes szülők még most is ragaszkodnak ahhoz, hogy gyermekük az általuk választott pályára iratkozzék. Tehát a tanácsadónak nemcsak a diákoknál, de a szülőknél is hathatós nevelőmunkát kell kifejteni. Szép eredményeket értek el a kisvárdai XV. számú általános iskolában és a Megyei pályaválasztási tájékoztató jelenik meg januárban Munkások élménybeszámolója a gimnáziumban Végzett szakemberek látogatása — A tiszabezdédi példa háromszéki „hadiüzem” vezetőjévé, a székely tüzérség parancsnokává és főfelügyelőjévé és elismerte Bemtől kapott őrnagyi rangját. „Kossuth Lajos uram megparancsolta szép csengettyű hangjával, hogy mihelyt hazamegyek, azonnal két ágyút mindennel felkészítve ide Debrecenbe indítsak... — Mindenkinek megmondja, hogy az ágyúk alakítását és tökéletesítését megkezdjék... Most kell a tenyér!...” — irja Debrecenből. Ahogy hazatér még nagyobb lendülettel indul a munka, öntik az ágyúkat, készítik a lövedékeket a háromszéki hegyek között. Még két hónap a harc. Harminckilenc esztendős korában a kökösi híd és Uzon közötti harcban esett el az ágyúk mellett 1849. júliusában. A népdal csak az égy döntőről szól. De a másfél évszázada született Gábor Áron teljes példája többet mond: az egyszerű munkás ember tudásának, erejének értékét bizonyítja, azt, hogy a hősök áldozata, a szabadságharcra kelt százezrek tettei mellé mindig kell a lakatosok, asztalosok, ágyúöntők, mesteremberek csöndes, szorgos munkája is, szer.ígyörgyón és Kézdivásárhelyen, nagy-golyó öntésére műhelyt Fülén és Csikszent- domokoson, egybegyűjtötte a szükséges mesterembereket, a pléhest megtanította, hogy készítse a kartács-kannát, a lakatost, miként csinálja az ágyúemelősrófot, a kerekesnek megmagyarázta a lafetta-kere- kek tengelynagyságát...” — írja róla kortársa, Jakab Elek. A kézdivásárhelyi mesterember valódi hadiüzemet szervezett egyszerű munkásoméi és parasztokból: ként adott Kovászna, salétromot Torja, szenet Kézdivásárhely, Gáb- riányi József gyógyszerész „újra feltalálta a gyutacsot”, diákgyerekek és lányok segítettek kanócot, tűz-röppentyflt gyártani... Megmaradt egy levél, amelyet Gábor Áron 1949 májusában Debrecenből írt Kézdi- vásárhelyre, a műhelybe, annak a nagyszerű órának a lázában, amelyben Kossuthnak számolt be tevékenységéről. Kossuth kinevezte az egész lyi főparancsnoka proklamá- ciójára; a császári tiszt meghódolást követelt a forradalmi néptől. Lehangolt, reménytelen hangulat uralkodott a gyűlésen; az ingadozók már ma- gyarázgatták: képtelenség harcra gondolni lőszer ágyú nélkül. Ekkor harsant fel a terem egyik messzi szögletéből a legendás közbeszólás: „Lesz ágyú amennyi kell!” Lett is ágyú: a kézdivásárhelyi ezermester műhelyében már régóta kifaragott néhány öntő- mintát, s hozzálátott a szabadságharc tüzérségének megerősítéséhez. Nem is oly rég kerültek elő a kortársak és a szemtanúk levelei, emlékezései, s az egykori zárt bécsi levéltárból a — Habsburgok kémeinek és tisztjeinek jelentései — most már nemcsak legenda, teljes történelmi kép áll előttünk Gábor Áronról. „Agyúöntő műhelyt állított a maga hazafiúi ösztönéből, részint mások rábeszéléséből Magyarhermányban, Sepsi1814. november 24-ét született az 1848—49-e: forradalom és szabadság- harc ágyúöntője, fegyverkovácsa, Gábor Áron Alakja egy századon át a mesék ködében bújt meg, nevét népdal őrizte: sokáig még azt sem tudtuk pontosan, mikor született, asztalosmester vagy lakatos volt-e Gábor Áron. A forradalom és szabadság- harc fegyverkovácsa, ágyúöntője az ismeretlenségből, í harcos milliók sorából lépetl elő, s amikor Kossuth Hírlapja 1949. január 16-án az írta róla: „Jegyezzétek föl e nevet ti történészek, ti írói s szabadságharc csillagainak, Jegyezzétek föl emlékül, követendő péddául az utókor Ivadékainak...” — már szint« egész Magyarország ismert« sorsfordító vállalkozását. 1848. november végén Sep- siszentgyörgyön gyűlés volt választ kellett adni Puchnei tábornok, a Habsburgok erde-
