Kelet-Magyarország, 1964. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-16 / 243. szám
Esem érni! ah sorokban A Tanjug jelentése szerint Joszip Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök Makariosz ciprusi elnök meghívására ma Kairóból rövid látogatásra a Ciprusi Köztársaságba utazik és tárgyalásokat folytat vezető ciprusi államférfiakkal. A dél-vietnami fővárosban folyik annak a 13 magas rangú katonatisztnek és hét polgári személynek a pere, akiket azzal vádolnak, hogy szeptember 13-án államcsínnyel meg akarták dönteni Khanh tábornok kormányát. II. Erzsébet angol királynő a titkos tanács ülésén aláírta az Észak-Rhodesia új alkotmányát életbeléptető rendeletet, amelynek alapján az ország Zambia néven független köztársaság és a Brit Nemzetközösség huszadik tagja lesz. Az új alkotmány október 24-én lép érvénybe. A Görög Kommunista Párt Központi Bizottsága üzenetet intézett a görög néphez az ország felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából. Az elmúlt húsz év alatt a nemzeti ellenállási mozgalmat rágalmaknak, részt vevőit pedig üldöztetésnek tették ki. A hatóságok megpróbálják kitörölni a nép emlékezetéből e harc érteimét és jelentőségét. Ez azonban nem sikerül nekik. Az idei orvostudományi és fiziológiai Nobel-díjat csütörtökön Konrad Bloch profesz- s~5rnak, az Egyesült Álla- mok-beli Cambridge egyetemén működő kutatónak és Feodor Lynen professzornak, a müncheni Max-Planck intézet kutatójának ítélték. Az ez évben 273 ezer svéd korona összegű jlíjat december 10-én nyújtják át Stockholmban. A dán miniszterelnökség szóvivője közölte: Tage Er- lander svéd miniszterelnök október 24-re és 25-re északeurópai csúcstalálkozóra hívta meg Stockholm közelében levő vidéki birtokára Dánia, Norvégia, Izland és Finnország miniszterelnökeit. Az Humanité beszámol a Francia Kommunista Párt küldöttségének algíri fogadtatásáról. A küldöttséget Waldeck Rochet, a párt főtitkára vezeti. Az Algériai Nemzeti Felszabadítási Front Politikai Bizottságának meghívására öt napot töltenek Algériában. A francia nártküldöttséget az FLN Politikai Bizottságának több tagja fogadta Algírban. Wal- deck Rochetet és a küldöttség tagjait pénteken Ben Bella fogadja. Mint a Tanjug jelenti, ez év első felében 24 ezer fővel gyarapodott a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége tagjainak létszáma. Az össz- létszám 1964. június 30-án 1 030 000 főt számlált, ebből nő 177 000, vagyis a tagság 17,2 százaléka. (Folytatás a 2. oldalon). tilgyár igazgatója, majd pedig Leningrád polgármestere lett. Alekszej Koszigin mindössze körülbelül két évig tevékenykedett népbiztosként, azután még magasabb megbízást kapott: kinevezték a Szovjetunió Népbiztosi Tanácsa elnökének helyettesévé, majd pedig (1953 márciusáig) a szovjet Minisztertanács elnökhelyettese volt. Ezekben az években csaknem állandóan ő irányította a köny- nyű- és az élelmiszeripar fejlesztését. Kinevezték fő tervező szervek vezetőjévé is. 1960-ban Alekszej Koszigin a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese lett. Koszigin munkásságában fontos szerepet játszottak a külföldi gazdasági kapcsolatok kérdései. A Kremlben levő dolgozószobájában — hosszú, faburkolatú napfényes irodájában — gyakran fogadta számos ország hivatalos személyiségeit és üzletembereit, kereskedelmi és gazdasági küldöttségeit Koszigin hivatalos látogatást tett sok európai és ázsiai országban. Alekszej Koszigin különösen népszerű a szovjet ipar dolgozói körében, miután annyi évet szentelt az ipar fejlesztésére. Jól ismeri az országot, járt a Szovjetunió valameny- nyi ipari körzetében — a Távol-Kelettől a Balti-tenger mellékéig. Sok üzem és gyár munkásai látták a műhelyekben középtermetű szikár alakját. Koszigin munkatársai következetesen hangsúlyozzák, hogy vezetőjük rendkívül részletesen ismer sok konkrét gazdasági és műszaki problémát, járatos „ technológiai folyamatok apró részleteiben is. Ezeket az ismereteit állandóan gazdagítja, amikor üzemeket látogat meg és szakemberekkel beszélget. Koszigin munkatársai kiemelik rendkívüli munkabírását és fáradhatatlanságát. Egy-egy üzem megtekintése során olykor előfordul, hogy kísérői nem bírják erővel az egyfolytában 6—7 óráig tartó zsúfolt látogatási programot. Lehet, hogy a 60 esztendős Koságin ezt a munkabírását annak köszönheti, hogy szereti a sportot. Nyáron rendszeresen röplabdázik, télen pedig síel és korcsolyázik. Vasárnaponként több órát Is evez épp úgy, mint sok évvel ezelőtt. Mindehhez hozzá kellene még fűzni azt, hogy Koszigin ismeri Moszkva csaknem minden színházi újdonságát és figyelemmel követi a mai irodalmat. Az idén februárban Alekszej Koszi gint kitüntették a Szovjetunió legmagasabb elismerésével, a Szocialista Munka Hőse címmel. LesK-e ilf Panama-csatorna ? Dorticost fogadták a szovjet kormány vezetői Moszkva, (TASZSZ): Az SZKP és a szovjet kormány vezetői csütörtökön Moszkvában fogadták Dorti- cos kubai elnököt A találkozón Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszi gin, Anasztasz Mikojan, Nyikolaj Podgornij, Jurij Andropov, valamint Andrej Gromiko külügyminiszter és más hivatalos személyiségek vettek részt A Kremlben baráti és szívélyes hangulatban lezajlott találkozón a vezető szovjet párt- és kormányférfiak széles körű eszmecserét folytattak Dorticos-szal a feleket kölcsönösen érdeklő kérdésekről. Megvitatták a Kuba és a Szovjetunió közötti testvéri együttműködés, további fejlesztésének és erősítésének kérdését is. Osvaldo Dorticos, a Kubai Köztársaság elnöke és a kíséretéhez tartozó személyiségek csütörtökön látogatást tettek a moszkvai városi tanácsnál. A kubai elnök ezután látogatást tett a moszkvai Lumumba-egyetemen, ahol tolmácsolta a hallgatóknak a kubai diákok és az egész kubai nép üdvözletét. A kubai elnök látogatása végén a Lumumba-egyetem hallgatói felálltak és . elénekelték a Július 26. indulót. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány a nagy Kreml palotában villásreggelit adott Dorticos kubai elnök tiszteletére. A villásreggelin az elnökkel együtt részt vettek kíséretének tagjai, valamint Carlos Olivarez Sanchez kubai nagykövet. Szovjet részről a villásreggelin részt vettek: Anasztasz Mikojan, Leonyid Brezsnyev, Andrej Kirilenko, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgomij, Dmitrij Poljanszkij Nyikolaj Syernyik, Gennagyij Voronov és más magas rangú személyiségek. BerlfAgger beszámolója az OKP Központi Bizottságának ülésén Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága háromnapos szünet után folytatta plénumát. Enrico Berlinguer, a párt vezetőségének és titkárságának tagja a nemzetközi kommunista mozgalom problémáiról tartott beszámolót. Berlinguer közölte: a párt vezetősége úgy döntött, hogy elfogadja az SZKP Központi Bizottságának meghívását és elküldi képviselőit Moszkvába a 26 tagú szerkesztőbizottság december 15-én kezdődő' értekezletére, amelynek feladata előkészíteni a kommunista és munkáspártok nemzetközi értekezletét. Berlinguer behatóan bírálta a kínai álláspontot. Tévednek azok — mondotta —, akik úgy vélik, hogy a kínai tételeket érvényesnek lehet tekinteni a fejlődésben elmaradt országokra. Ezek számára az egyes országok sajátosságait figyelmen kívül hagyó kínai tanítások különösen veszélyesek, gyengítik a haladó erők harcát és egységét. Berlinguer beszámolójában hangsúlyozta, hogy az olasz kommunisták három megfontolást tartanak szem előtt: 1. a nemzetközi kommunista mozgalom egysége az imperializmussal szemben; 2. harc a kínai nézetekkel szemben olyan módszerekkel, amely lehetővé teszi hatékony és fokozatos eredmények elérését; 3. a kínai álláspont bírálata és kommunista mozgalom előtt álló problémák kidolgozásának összekapcsolása. beszéd© Johnson, az Egyesült Államok elnöke a New York-i Waldorf Astoria szállóban rendezett ebéden beszédet mondott az Egyesült Államok külpolitikai kérdéseiről. Johnson elnök biztosította hallgatóságát, hogy megválasztása esetén az Egyesült Államok folytatja jelenlegi külpolitikáját; lépéseket tesz az „atlanti együttműködés” erősítésére és kiszélesíti „szövetségi kötelezettségeit” Ázsiában. Aláhúzta, hogy a külpolitikai kérdésekben, a szocialista államokkal és a fejlődő országokkal való kapcsolatokban nagyobb rugalmasságra van szükség. Hozzáfűzte: lépéseket kíván tenni — természetesen a szövetségesek véleményének folytonos figyelembe vételével — a nemzetközi helyzet orvoslására. King békedíja Néhány órával ezelőtt a világ szinte valamennyi hír- ügynöksége jelentette: a norvég parlament Martin Luther King amerikai lelkésznek, a négerek egyenjogúságáért vívott harc egyik kiemelkedő vezetőjének ítélte oda az 1964 évi nemzetközi Nobel-békedíjat. Abban az esztendőben, amikor a Georgia állambeli lelkész-család Martin Luther nevű fia megszületett — 1929-ben — egy viszonylag objektív számító köziró, H. L. Mencken így írt: „tudomásul kell vennünk, hogy a képzett néger — képtelenség. Agya egyszerűen nem alkalmasabb magasabb szellemi értékek befogadására.’’ Azoknak a hosszú sorában, akik látványosan megcáfolják Mr. Mencken teóriáját, éppen Martin Luther King az egyik legkiemelkedőbb egyéniség. Tizenöt éves korában, mint színjeles tanulót beíratják az atlanti Morehouse néger kollégiumba. Orvos vagy jogász szeretett volna lenni, de apja azt kérte tőle, legyen lelkész. Nem sokkal azután, hogy megkezdte hivatása gyakorlását, történt a következő eset: egy beteg és halálosan fáradt néger varrónő, mrs. Rosa Parks nem adta át a helyét egy viruló és fiatal fehér nőnek. A busz megállt, rendőrt hívtak és az öregasszonyt az őrszobába vonszolták. King röpiratot fogalmazott: „Testvéreim! Ne üljetek autóbuszra, válaszoljatok a bojkott fegyverével!" Ez volt King lelkész első világhírű politikai akciója. És King fáradhatatlanul járta a fajüldözés fellegvárait: Albay, Birmingham, Jack- son... nem múlik el esztendő anélkül, hogy többször is börtönbe nem hurcolnák, de követőinek a helyzetük megváltoztatásáért immár cselekedni akaró négereknek a száma napról napra nő. 1957 február 18-án neve és képe felkerült az egyik legnagyobb amerikai magazin, a Time címlapjára, tavaly ugyanez a lap „az év emberévé" választja — négerrel az első ízben fordult elő. A fajüldözők számára egyik legfélelmesebb harci módszere: a négerek ünneplő ruhában, spirituálékat énekelve vonultak a börtönbe. Dr. King hatása óriási. Nyugati kommentárok szerint is korunk legnagyobb tömegszónoka. „Többé nem engedhetjük meg magunknak a hűvös fokozatosság luxusát. Eljött az idő, amikor valósággá kell váltani a demokrácia Ígéretét" — mondotta tavaly, Amerika történetének legnagyobb négertüntetésén a washingtoni Lincoln emlékműnél ez a félelmet nem ismerő férfi, aki arra tette fel az életét, hogy az illetékeseket a demokrácia Ígéretének beváltására kényszerítse. Közismert, hogy a Nobel- ala.pítvány polgári intézmény, s a díj odaítélésének megvannak a maga szempontjai. Az a tény, hogy az amerikai választási küzdelem finisében a néger egyenjogúság egyik harcosát érte elismerés, szeizmográf- szerüen jelzi korunk nagy változásait. Sok más esemény, történés mellett legutóbb az el nem kötelezett országok kairói konferenciáján bizonyosodott be látványosan, hogy az afro-ázsiai antiimperialista népek hangja 1964-ben rendkívüli fontosságú politikai tényező. Olyan erő, amellyel immár minden fórumnak számolnia kell. Amióta rövid hírügynökségi jelentés adta tudtul, hogy az amerikai kongresszus jóváhagyta és aláírás végett Johnson elnök elé terjesztette azt a törvényjavaslatot, amelynek értelmében 17,5 millió dollárt fordít az Egyesült Államok az Atlanti és a Csendes-óceánt összekötő új csatorna építési lehetőségeinek tanulmányozására, egyre inkább realitássá válik a második mesterséges közép-amerikai víziút elkészítése. T&rwek a páncélszekrényben A terv nem mai eredetű. Már a második világháborút követő években szóba került egy szintkülönbség nélküli csatorna építése — a költséges zsiliprendszer helyett, Az elkészült tervek azonban a munkálatok magas költségei miatt évekre páncélszekrénybe kerültek. Mindazonáltal mégsem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a csatornarendszer elavult, fenntartása rendkívül költséges, a hajók áthaladása korlátozott és hosszú ideig tart s az állandóan fokozódó forgalom miatt (1953-ban még csak 7400, 1963-ban pedig már 11 ezer hajó haladt át) az igazgatóság becslése szerint, már a hetvenes évek végén olyan torlódás keletkezne a csatorna mindkét bejáratánál, hogy napokig kellene az egyes hajóknak az áthaladásra várakoz- niok. A technikai gondoknál nagyobb súllyal estek latba a politikai komplikációk. Az év elején tüntetések zajlottak le Panama állam területén: széles nemzeti front követelte a rabló csatorna-egyezmény felülvizsgálását. Ha diplomáciai úton sikerült is lecsendesíteni a vihart, az Egyesült Államok vezető politikusainak be kellett látniok, hogy panamai pozícióik meginogtak és fel kellett mérniök azt is, ha nem is azonnal, de számolniok kell Panama elveszítésével. A „felmelegített” tervek közül öt változat látszott a legmegfelelőbbnek. Mindegyik útvonalat megvizsgálták konvencionális és nukleáris robbantási módszerek szempontjából is. Nukleáris robbantással a csatornaépítés költségei a hagyományos módszerekkel épített csatorna költségeinél lényegesen alacsonyabbak lennének. Bíalísmkia vagy Panama? Az egyik lehetőség a Tehu- antepec-szoroson át vezető út. Dél-Mexikóban. Januárban Mensfield szenátor azt javasolta, hogy az Egyesült Államok és Mexikó fogjon össze más tengeri hatalmakkal a csatorna megépítésére. Mexikó hűvösen fogadta a tervet. Ezenkívül a tervezetek közül a Tehuantepec-csatorna volt a leghosszabb és a legköltségesebb (875 nukleáris robbantás, 2,3 milliárd dollár). A Nicaragua—Costa Rica útvonal olcsóbb lenne (1,9 milliárd dollár), de számtalan politikai problémát vet fel, mert két országot szelne át. Egy harmadik útvonal az Atrato és Tru- ando folyók medrén át, Észak- nyugat-Kolumbiát átszelve — 610 nukleáris robbantással 1.2 milliárd dollárba kerülne. A két legjobb út azonban ismét Panamán keresztül vezetne. A San Bias öbölnél a földnyelv alig 40 mérföld széles, ez a legrövidebb út. 185_ nukleáris robbantás elegendő lenne, s a költségek is csupán 520 millió dollárt tennének ki. A baj azonban, hogy ez az útvonal túlságosan közel esik lakott területekhez, s így a nukleáris robbanóanyag felhasználása veszélyes. Ä másik panamai útvonalnál, a dél-panamai dzsungeleken átvivő, 60 mérföldes Sasardi—Morti vonalnál a sugárzási veszély nem jelentene problémát. Itt 325 nukleáris robbantásra volna szükség, s a költségek 600 millió dollárt tennének ki, 4500 munkás foglalkoztatásával négy esztendő alatt elkészülhetne. Mint már utaltunk rá, Mexikó nem mutat túlságosan nagy kedvet az USA-val közös business-hez. Az sem valószínű, hogy az Egyesült Államok éppen ezt a legköltségesebb változatot választaná. Ahogy a Nicaragua—Costa-Rica-i változatnak sincs különösebb esélye. Az USA nyilvánvalóan valamelyik Panamán áthúzódó csatorna építését venné a legszívesebben, viszont attól tart, hogy — mint a már meglevő Panama-csatorna esetében is — politikai nehézségekkel kell számolnia. Ugyanakkor azonban tisztában vannak azzal is, hogy a kis Panama állam valójában nem szívesen esne el attól a hatalmas jövedelemtől, amit számára az új csatorna jelenthetne. M&est fenyegetést csak r® vofoer&zés Éppen ezért — látszólag — komoly tárgyalásokat folytatnak Kolumbia kormányával. Ezekről az alkudozásokról az amerikai sajtó — nyilvánvalóan a panamaiak revolverezé- se céljából — már úgy beszél, mintha már döntő stádiumba jutottak volna. Kolumbiával kapcsolatban érdemes egyébként megjegyezni, hogy ma az Egyesült Államok éppen annak az országnak a kormányával tárgyal, amelyből még a század elején, 1903-ban egy mes- tereségesen kirobbantott felkelés útján kiszakította Panamát. A pillanatnyi politikai helyzet, s a szükség diktálta körülmények következtében jelenleg tehát reális lehetőséggé vált a két óceánt összekötő új csatorna megépítése. O. Gy. Indonézfa a Icairól értekezletről Az Indonéz Köztársaság Tájékoztatásügyi Minisztériuma nyilatkozatban foglalkozik a kairói értekezlettel. A nyilatkozat felhív arra, hogy a világ haladó erői fogjanak össze az imperializmus és a gyarmati rendszer bármely formájának felszámolásáért folyó közös harcban. Az indonéz kormány felhívja az ázsiai, az afrikai és a latin-amerikai országokat, hiúsítsák meg az imperializmus arra irányuló cselszövéseit, hogy aláássa az újonnan függetlenné vált államok szolidaritását, erősítsék gazdasági függetlenségüket és álljanak ellen a nyugati hatalmak gazdasági nyomásainak.
