Kelet-Magyarország, 1964. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-11 / 239. szám

Cétoétfrtff Zoltán: Bököm álma Megszűntek a problémák. Egytől-egyíg. És dxsungelszer- te. Böbsűma imában szűntek meg; Ez a Böhöm a. Cwppantók törzséhez tartozó előember volt; A törzs gazdasági köz­pontjának zsákmány-nyilván­tartó csoportjában dolgozott. Dolgozott! Mondjuk rá™ És Böhöm azt álmodta egyik éjjel, hogy megszűntek a prob­lémák. Akkoriban történt ez, amikor jócskán befellegzett már á pattintott kőkorszaknak, mindenfelé kezdték csiszolni a köveket, a neolith egészen le­taposta a palaeolith sarkát — csak sokan nem vették észre. Az: álom pontról-pontra úgy indult, mint egy normális nap. Böhöm felkelt, egy pofányi vízzel kultúremberré mosta magát, befalta a reggelijét, az­után belebújt lajhárbőr öltö­zékébe, hóna alá csapta a ta­risznyát, amiben a rovószer­számait szokta cipelni, és elin­dult. Mine se gondolva lépett be a zsákmány-nyilvántartó cso­port barlangjába. A „munkahe­lyére”; Ott aztán! Mint a tag­ló! Nyaff, a kollégája nem a szokott helyén, hanem a bar­lang közepén, a földön ült Az üstök» égnek meredt a szem« ’kilógtak. Körülötte szőrcsomók szanaszéjjel. Azokat a melléről szaggatta le, Egy jó kosárra valót — Az összes megszűnt! — üvöltötte, amint Böhöm belé­pett — Megszűntek, és ebből kifolyólag jaj nekünk! — Mi szűnt meg, miért jaj nekünk, miből kifolyólag jaj nekünk? *—i ezt kérdezte Bö­höm. — A problémák1! Azok szűn­tek meg! Böhöm vakkantott, rávicsorí­tott Nyaffra. — Nana! Az ilyesmivel nem jó viccelni. Nyaff feltápászkodott, körül­szaladta a barlangot ötször, be- 1 etrombitált a levegőbe ötször, majd az asztalul szolgáló kő­lap mellé roskadt. Most rémült meg igazán Bö­höm. ötszöri körbefutás, öt be- letrombitálás a levegőbe — ez bajt jelent, Nagyot! Hiszen a tűzhányókitörés ellen három­mal szoktak védekezni..; — A részletek — suttogta el­gyötörtén Nyaff. — Nem lesz bennük örömöd... Mit nem mondok; itt vannak a Ko- vásznyalogatók. Nem nyalogat­ják tovább a kovászt™ Böhöm valósággal odaszé- dült Nyaff mellé; — Nem nyalogathatják?'! Hát mit csinálnak vele? — Beleteszik valami lisztbe, vagy mi az ördögbe, azt mond­ják, ily módon egy új képződ­mény, állításuk szerint kenyér jön létre, és az jó. — Üj képződmény? — há­borgott Böhöm. — Minek az? — Ez nem minden. Mert pél- 1 dául a Hajtépők abbahagyták a hajtépést. Kiszámították, úgymond, hogy ha á hajtépés­re elfecsérelt energiát ásásra fordítják, úgy lecsapolhatják a törzs területén éktelenkedő mocsarat. Figyeled? „Elfecsé­relt”. „Éktelenkedő”. — Minek lecsapolni a mo­csarat? — És vedd ehhez még azt is, hogy a mi törzsünk, a Cuppan- tók büszke törzse is megbolon­dult. Azt hajtogatják, hogy elég a cuppantásból, itt az ide­je az értelmes beszédnek. Böhöm remegett. Minden ki­csi porcikája külön-külön re­megett. Mint amikor bebizo­nyították neki, hogy teljesen hiábavaló gerléket és csont­tollú madarakat áldozni a Nagy Korhadt Fatörzs Szelle­mének. A- Szellem nem is lé­tezik, a Nagy Korhadt Fatörzs egyszerűen csak korhadt és slussz; papagájt pedig különö­sen hiábavaló áldozni, mert az végképp nem használ semmit. Szóval Böhömöt rázta a reszketés. Nem bírt ülni, nem birt állni. Négykézlábra eresz­kedett, s futkosott körbe-kör- be. Számtalanszor. És trombi­tált. Azt is számtalanszor. Nyaffal együtt. Mintha hírét se hallották volna a kőkori civi­lizációnak, csak ügettek körbe- körbe. És trombitáltak. Senki nem mondta volna rájuk, hogy a rátarti Cuppantó törzs tag­Ja Addig tartott a nyargalászás. amíg — kopp! Összeütődött a — Szatíra — fejük. Attól hasra bicsaklottak. — Problémákat akarok — nyöszörgőit hasmánt Nyaff. — Erdő méretű problémákat... Böhöm így szólt: — Anélkül mi nem lehetünk meg. Nyaff pedig így; — Azok hiányában mi kény­telenek lennénk™ ó, szellemek, el ne veszejtsetek! Kénytele­nek lennénk... — Más szóval™ ó, iszonyat! — Dolgozni! — Ha nincs probléma — si- valkodott Nyaff —, akkor nincs mit elítélni. — Ha pedig nem ítélhetünk — jajongott Böhöm —•, akkor nem élhetünk meg az ítéletből. — Nyaff felugrott, egyik ök­lét a füléhez, a másikat a ha­lántékához — elkezdte járni a Jólétért Könyörgő Táncot. Bö­höm is. S közben emlékeztek a szép időkre. — Boldog korszak, boldog korszak — mondta Nyaff. — Adódott bármi, nem jöttünk za­varba, fogtuk magunkat és át­igenis, érdemes az ebet a ka­róhoz kötni. Erre máris fellen­dült a karókészítés. Sokan eb­ben az ipar kifejlődésének az alapját látják. Ragyogó pers­pektíva! A varázsló is nekiállt tán­colni. A Maradéktalan Diadal Táncát járta. Böhömben meg­hűlt a vér. — Varázsló! Én harcolni aka­rok! — Minek? — torpant meg amaz. — Ha nincs miért, akkor minek? Varázsló visszamegy kérget hasogatni, kezére rá­vág, kényszerű pihenés, azalatt feleleveníti régi tapasztalatait, párosítja az újakkal, megsok­szorozódott tudással újra az er­dőbe, a kéreghasogatás soha nem látott magaslatokon folyik tovább. Ragyogó perspektíva! Én is alig várom, hogy ott le­hessek. Csak el kell intéznem a folyó ügyeket. Böhöm szédelegve tért meg Nyaffhoz. — Úgy látszik, vége minden­nek™ kokat vagdostunk a Hajtépők fejéhez... — És a Kovásznyaíogatók fe­jéhez — mondta Böhöm. — Ha egyetlen zsákmányul ejtett mammutot nem vezettünk be a nyilvántartásba, akkor sem. — Tőlünk ordíthattak a va­dászok, hogy megrothad a sok zsákmányul ejtett mammut — mondta Nyaff. — Bizony, a mámmutokát az ég madarai hordták szét, nem törtük magunkat az eladmi- nisztrálással, mégis mi voltunk a jó előemberek — mondta Böhöm. — Mert mi mindig tudtuk, hogy kit kell elítélni — mond­ták együtt. — Most mi lesz? — kérdezte Böhöm; — Jó kérdés — pityeredéit cd Nyaff. — Én már próbáltam egy zsákmányul ejtett mam­mutot bevezetni a nyilvántar­tásba. Hívogattam, eucogtam neki, hogy tyu-tyu, gyere kis mammutocska. Azt hiszed, jött? Édesgyökeret tartottam az orrmányához. Arra se reagált. Háncskötelet kötöttem a nya­kába, annál fogva húztam a nyilvántartás felé. Falrahányt bogyó... — Végromlás — hebegte Bö­höm. — És tökéletes kilátás- talanság... Azaz... Hohó! Hát a... Nagyot csapott a fejére, és kivágtatott a barlangból. De egyenesen a varázsló barlang­jába. — Varázsló! Mutass irányt nekünk! Ami ekkor következett! Bor­zalom! A varázsló kinyújtotta a karját. És csak ennyit mon­dott: — Előre! Böhöm most reszketett iga-» zán. Hogy is ne! Máskor, ha a varázsló irányt mutatott ne­kik, egyik karját előre nyújtot­ta, a másikat hátra, mindkét karja többszörösen cikkcakkba hajlott, a bal lábát oldalra emelte, a fülével is próbált va­lamerre utalni, és ilyenkor ki­kicsúszott alóla a talaj, hisz egy lábon állt, de annak az egy lábnak az ujjaival is bökdösött ide-oda. Mert sok irányt lehe­tett mutatni. Most? Csak nyújtja a kezét, az egyik kezét, egyenesen nyújtja, és; Előre! — Mást nem tudsz? — sírt fel Böhöm. — Hát valóban oda­lennének a problémák? A Ko- vásznyalogatókkal? A Hajté- pőkkel? — De mennyire — rikkantott vígan a varázsló. — Sót, az Ebkötözők is megszűntek prob­lémaként jelentkezni. Fehéren- feketén bebizonyították, hogy — Ha vége mindennek, az nem biztos, hogy mindennek vége, de nekünk biztosan vé­günk... — Ki kell találni valamit — mondta Böhöm. — Ami ellen harcolhatunk... Mi lenne pél­dául, például... ha például in­dítanánk egy mozgalmat a fej- letépés, mint halálbüntetés for­ma ellen? — Rossz — mondta Nyaff. — A múlt héten tépték le a fejét a halálbüntetés utolsó hívének. — Na és akkor mi lenne — ha teszem azt... ha vita tárgyá­vá tennénk a társadalmi mun­kamegosztás szervezetét? Nyaff elcsuklottá magát. — Szerencsétlen! Ha a tár­sadalmi munkamegosztás je­lenlegi rendszere a legkisebb változást szenvedi, azt mi ket­tői szenvedjük meg igazán! — Akkor mi lenne, ha önel­látást alapon oldanánk meg? — kombinált tovább Böhöm. — Te nekem lennél probléma, én neked és egymás ellen harcol- gatnánk™ Nyaff sziszegett; — Kérlekszépen, ha ilyesmi­re sor kerül, az rádnézve na­gyon gyászos következmények­kel járhat. Mert a hare adott szakaszában kénytelen lennék hivatkozni arra, hogy te... — Ügy van — vágott közbe Böhöm. De milyen sietve! — Én se kerülhetném el annak megpendítését, hogy neked... — Hát persze — mondta Nyaff. — És az se maradhatna titokban, hogy téged... — És az se, hogy veled... — És az se, hogy nálad™ Kész. Megállt a tudomány. Böhöm ordított fájdalmában. I Hatalmasat ordított. Rengett! belé a barlang. — De hát mit lehet tenni? Mit lehet tenni? — Felébredni! — hallott egy egészen új hangot. A felesége szólt. — Ébredj fel! — mor- gott. — Miket nem csinálsz, na nézd csak. Telieszed magad gyíksülttel, aztán egész éjjel trombitálsz, kurrogsz, hányko­lódsz... Felkelt Böhöm. Még reszke­tett a lába, szükségét érezte, hogy eljárjon pár lépést a Megnyugvást Hozó Táncból. Aztán úgy, ahogy volt, ágyék­kötő nélkül kiszaladt a lakó­barlangja elé. Végignézett az erdőn. És látta, hogy probléma van, megnyugtató mennyiség­ben. Meg is nyugodott, szó se ró­la. De azért elhatározta, hogy még a nap folyamán három teknőcöt áldoz a Nagy Kor­hadt Fatörzs Szellemének. So­se lehessen tudni... Mai rejtvényünkben a kis­ipari termelőszövetkezetek ál­tal biztosított személyi szol­gáltatások szerepelnek. Hogy melyek ezek erre adnak vá­laszt a beküldendő sorok, sorrend­ben: vízsz. 1. 39., függ. 58., 60., 22„ 28., vízsz. 101. és 128. Vízszintes: 18. Cseh tánc. 19. Bírósági ügy. 20. Lám. 21. Ten­gelye körül mozog. 23. Róna. 27. Visszamar! 29. Kiló köze­pe. 31. Lóbiztatás. 33. Nyit. 35. ECÉ. 36. Skálahang. 37. Egyik volt minisztériumunk rövidí­tett neve. 43. Hidegvérű állat. 44. Emelet eleje. 45. Ez okozta Zrínyi Miklósnak, a költőnek halálát. 47. Cukrászsütemény. 50. K. 51. Folyó Borsodban. 53. Szörnyeteg. 54. LNI. 55. Pozi­tív töltésű elektróda. 57. Omla- dékok. 59. Portás. 61. Kétjegyű mássalhangzó. 63. Vissza: ko­pasz. 64. Vissza: román pénz; 65. A férjezett nő nevéhez kap­csolódik. 66. Bőrréteg. 68. Bá­tor. 69. Erdélyi városból való. 71. Közel-keleti országból va­ló. 73. Vissza: szovjet hosszú­távfutó volt. 74. Vízernyő hely. 75. YA. 77. Tüskés állat. 79. Éget. 80. Helyhatározórag. 81. Okozója. 83. Verskellék. 85. Ke­rület, rövidítve. 86. Arab fej- revaló. 87. Forratlan bor. 89. A Szu-ban 1921-ben bevezetett új gazdasági politika rövidített neve. 91. Épületrész. 92. Pusz­tító. 93. Igekötő. 94. A szénszá­las izzólámpa feltalálója. 97. Léggömb. 99. Rangjelzés. 100. Klasszikus üdvözlés. 105. Szi­bériai táj. 106. Zenei művek elején használt rövidítés. 108. Kinek a tulajdona. 110. Kacat. 112. KAA. 113. Gyermek kö­szönés. 114. Testi sérülés. 116. Sétapálca. 118. Magas rangú tö­rök katonatisztek egykori meg­szólítása. 120. Világosság. 121. Zötyögtet. 123. Mágneses sarok. 125. Az éhes gyomor teszi. 127; Páros szám. Függőleges: 2. Az egyik leg­nagyobb amerikai hírügynök­ség nevének rövidítése. 3. Ez szennyezi a levegőt. 4. Gyap­jútakaró. 5. Képzőművészeti alkotás. 6. Fél lant. 7. Sértet­len. (—,). 8. Tagadó szó. 9. Tér szélei! 10. LYX. 11. Fohász. 12. Vas vegyjele. 13. Monte Cristó várbörtöne. 14. Végtelenül zord. 15. Hegység a Szu-ban. 16. A vízsz. 57 egyesszámban. 17. Fa része. 24. Ékszer. 25. In- govány. 26. Kisebb fiútestvé­rünk. 30. Perui város. 32. Jó labdarúgó-mérkőzésen van. 33. Morzehang. 34. A görög abc. utolsó betűje, 35. Angol grófi cím. (+,) 36. Házbérlő. 38. Fel­tételes kötőszó. 40. Cián mással­hangzói. 41. LK. 42. Kicsinyítő­képző. 45. Rovó kevert betűi. 46. Fémhuzal. 48. Macskahang. 49. Izrael első királya. 52. Hangtalanul jár. 56. Nílus szé­lei! 62. Csuk. 65. Lányok, asz- szonyok. 67. Ír és skót család neve előtt áll. 68. Három pár. 70. Gazdag jelzője. 72. Csúf. 76. Heveny. 78. Iraki város. 79. Fényező, ragasztóanyag. 80. Gö­rög betű. 82. Régi római pénz. 84. Gyerekek kedvence. 85. Hideg németül. 86. FR. 88. Rendkívül kemény hajóépítés­re használt fafajta. 90. Olasz- országi folyó. 91. Sok együtt erdőt alkot. 92. Súlypontján kívül felfüggesztett merev test, mely egyensúlyi helyze­téből kimozdítva lengéseket végez. 95. 552 római számmal. 96. NK. 97. Hangtalan hók. 98. Vissza: vízi jármű. 102. Léte­zik. 103. Amerikai költő és író (1809—49). 104. Mássalhangzó kiejtve. 107. Dél-amerikai ál­lam. 109. Félsziget a Szu-ban. 111; Római császár volt. 113. Vissza: tetszetős. 115. Fürdő németül 116. Kifutó, kül­Bejt vény 2. szelvény done (y=i). 117. Zuhany. 118. Dickens írói álneve. 119. Labda a hálóban. 120. Gyermeke (+,). 122. ZV. 123. Pára mássalhang­zói. 124. Sajátkezűleg. 125. A 124 fordítottja. 126. Azonos mássalhangzók. 127. Hangtala­nul tol; Megfejtéseket legkésőbb ok­tóber 19-ig kell beküldeni. Csak a 2. sz. rejtvén yazel- vénnyel ellátott megfejtéseket fogadjuk el. Szeptember 27-i rejtvénypó- lyázatunk nyertesei: Megfejtés: Áru olimpiai a Nyíregyházi Állami Áruház­ban. Nagy választék, kifogásta­lan minőség. Előzékeny kiszol­gálás valamennyi osztályon. Nyerteseit: Erhardt Jenőné, Major Zoltán és Monostori Já­nos nyíregyházi, Halász Zsu­zsa eperjeskei, Szíjártó István mátészalkai, Bécsi Bamáné nyírbátori, Bársony Péter nyír­teleki, Tury Sándor paszabi, Szabó Antalné szamosszegi és Nagy Elek záhonyi kedves rejtvényfejtőink. A nyereményeket — egy-egy szép könyvet — postán küld­jük ki.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom