Kelet-Magyarország, 1964. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-10 / 238. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I XXI. ÉVFOLYAM, 238. SZÄM ARA: 50 fillér 1964. OKTÓBER 10. SZOMBAT Tokió előtt 1396-ban, ezerötszáz évi szünet után lobbant fel az olimpiai láng ismét az antik kultúra régi színhelyén, At­hénban — azóta világpt át­fogó, békés ünnepséggé fej­lődött az olimpiai vetélkedés. És bár az emberirtó világhá­borúk idején megcsappant a részt vevők száma, maga az eszme nem pusztult el, újra­éledt: az erő, a szépség, az ifjúság és a béke hirdetőié­ként. 1964-ben, az kién, egy Yoshinori Sakai nevű 19 éves japán diák fut majd végig a nemzeti stadion salakján. Az ő tisztje lesz fellobbantani Tokióban a békés vetélkedé­sek tiszta lángját. Megren­dítő jelkép az ő szereplése. Ez az ifjú Hirosimában szü­letett, abban az esztendőben, amikor egy B—29-es ameri­kai bombázó ledobta az első atombombát. És miután a karcsú hiro- simai diák elsuhan a tömött tribünök előtt, utána fegyel­mezett, színpompás sorokban a sportolók díszfelvonulása következik. Férfiak és nők: fehérek, sárgák, feketék sok­féle nép különféle képvise­lői. Más a testszínűk, más a nyelvük, de egyformán piros a vérük és nemes a gondo­latuk: — viruljon a népek barátsága és testvérisége; a béke napja ragyogjon felet­tük és a vetélkedésekben győzzön a jobb. Életerős, jól felkészült, vidám ifjú emberek jelennek meg a zöld egyepen, a piros salakon, az uszodában, a bir- kozószőnyegen és összemé­rik az erejüket. Egészen bi­zonyos, hogy az eredménye­ket milliók lesik majd szer­te a világon. A várakozás jogos. A XVIII. tokiói olim­piai játékokat rekordhullá­sok előzték meg. Káprázatos csúcsokat szárnyaltak túl és sokakban felmerült a kérdés: vajon hol van az emberi tel­jesítőképesség végső határa? Erre a kérdésre, úgy lehet, ad néhány legújabb feleletet az 1964-es olimpia is. De en­nek a vetélkedésnek, ezúttal mégsem ez a lényege. Ezt az olimpiát a béke lángjával rohanó hirosimai diák alakja, az általa képvi­selt szimbólum teszi örökké emlékezetessé. Ez a küzde­lem — a maga spontán meg­nyilatkozásában — mintegy előhírnöke a „nemzetközi együttműködés esztendejé­nek”, a rákövetkező évnek. És az sem jelentéktelen moz­zanat, hogy ezen az olimpián egy szőke német lány, Ingrid Krämer, az NDK kétszeres olimpiai bajnoknője — a kö­zös német csapat zászlaját emeli magasra. És ezt az ör­vendetes megnyilatkozást az hangsúlyozza majd különös erővel, hogy a közös német csapat himnuszaként Beetho­ven IX. szimfóniájának öröm-ódáját interpretálják. Az ember himnusza tölti majd be a teret. Azé az em­beré, aki élni akar, örven­dezni, ifjúi ereje teljében alkotni, győzni — vérontás nélkül. És miközben fennen lo­bog majd az olimpiai ve­télkedések tiszta lángja — a kandeláberben és a szí­vekben egyaránt —, a kor ifjúsága örömmel vetélke­dik: gyorsabban, magasabb­ra, messzebbre jutva elő­deinél. Ennek az ifjúság­nak képviselői már a csil­lagokat ostromolják. Nem ismernek lehetetlent sem a sportpályán, sem a világűr­ben. Ez az ifjúság tudja már, ha valóban élni akar: csak a béke katonája lehet. Ezerötszáz év múltán me­gint lobog hát az embert felemelő prometheuszi-láng. A szívet melegítő olümpo- szi láng fénye messzire ve­rődik a Fuzsijama haváról. Békét hirdet, fegyvertelen világot, nemes vetélkedést. Ezt pedig megértik a Föld minden táján, ahol tiszta- szívű emberek élnek ... Ma nyílik a XVIII. nyári olimpia Elérkezett a nagy nap, gasba röppenő postagalamb ad (nelyre „ világ legjobb spor- majd hírt. tolói négy éven át készültek. Bizonyos, hogy s ma meg- Ma délelőtt Hirohito japán nyitó XVIII. nyári olimpia is császár ünnepélyesen megnyit- híven fogja szolgálni az olim- ía a XVIII. nyári olimpiai pizmus nagyszerű szellemét: a játékokat, melyről 20 ágyú- világ népeinek testvéri barát­nő díszlövése és tízezer ma- ságát Az első aímasziret a Béke és Barátság kertjében Ajándékkosarat küldtek Hruscsov és Kádár elvtársnak az első termésből Beregsuránynál, a magyar— szovjet határon díszkapu várta a magyar vendégeket: Orosz Ferenc elvtársat, a megyei pártbizottság első titkárát, dr. Feleszi István elvtársat, a me­gyei tanács vb elnökét, Kállai Sándor elvtársat, a megyei pártbizottság titkárát, Hegedűs Sándor elvtársat, a vásárosna- ményi járási pártbizottság tit­kárát, és Spisák András elv­társat, a járási tanács elnökét és a velük együtt érkezett sza­bolcsiakat, tsz-elnököket, ker­tészeket. Október 9-én nagy napra virradt a két szomszédos terület. A határon négy éve telepített Béke és Barátság Kertjében megkezdődött a jo­natánalma szedése. „Az itt telepített gyümölcsös..." A Szovjetunió határterületén fekvő ruzsánkaá gyümölcsös szélén kőoszlopon két márvány- tábla hirdeti magyar és orosz nyelven: „Az itt telepített gyü­mölcsöskert a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság népei­nek megbonthatatlan és örök barátságát hirdeti. 1960. már­cius 29.” Négy évvel ezelőtt került sor erre a világon még példa nél­kül álló eseményre. A két ha­táron a két baráti nép kerté­szei, magyarok és szovjetek ül­tették el a jonatáncsemetéket. Négy év telt el 1960 tavasza óta és ez idő alatt minden év­ben egyre több gyümölcsfa díszük a határon. Akkor, négy éve határozták el a két szom­szédos terület dolgozói, vezetői, hogy az első szüretet megün- neplik és az első almatermés­ből ajándékkosarakat külde­nek Nyikita SzergejeVics Hrus­csov és Kádár János elvtárs­nak. A kertben Szovjet-Ukrajna Kárpátontúli Területének veze­tői és a gyümölcsös kertészei, almaszedő lányok fogadták a vendégeket. Egyszerű szavak­kal, de szívből köszöntötték egymást. Orosz Ferenc elvtárs azzal kezdte a beszélgetést, hogy az elmúlt négy év alatt lez a kert még közelebb hozta egymáshoz a két népet. Szebb szimbólum nem is kell — mondta — mint ez a zamatos, piros, mindenki által kedvelt jonatán. Jurij llniczkij elvtárs, a Kárpátukrajnai Területi Pártbizottság első titkára _ pe­dig ezt mondta: „ Úgy virágzik és fejlődik ez a kert, mint a mi barátságunk.” Azután a két terület pártbi­zottságának vezetői odaléptek az egyik gyümölcsfához és egy kosárral szedtek a szép, egész­séges gyümölcsből. Felvágják, megkóstolják a piros almát. Dicsérik, hogy ízletes, kemény szövetű. Hegedűs Sándor elv­társ az ungvári rádió riporte­rének nyilatkozik: Jüagy mun­kát, szeretetet fektetett ebbe a kertbe mindkét nép. A Béke és Barátság Kertje összeköti a két járás, a. két megye, a két ország dolgozóit.” Az első kóstolók — Azért telepítettük négy éve ezt a gyümölcsöst — mondta rövid üdvözlő beszédé­ben Orosz Ferenc elvtáns —, hogy a két terület közötti im­már hagyományos jó kapcsola­tokat tovább erősítsük. Akkor gondoltunk arra, hogy meg­ünnepeljük az első szüretet és az első gyümölcsökből kóstolót küldünk Hruscsov és Kádár elvtársnak, akik népeink ba­rátságának élharcosai. Kívá­nunk nekik innen is jó egészsé­get és hosszú, boldog életet. llniczkij elvtárs arról szólt, hogy a két nép harca és sorsa közös. 1917-ben és 1919-ben együtt harcoltak magyarok és ukránok az imperializmus el­len, majd a második világhábo­rú idején a szabadságért. — Közös a harcunk, a sorsunk és húsz év óta közösek a céljaink. Népeink kezdeményezése volt ez a kert, barátságunk nagy szimbóluma, amely 1960-ban valósult meg. Ma elérkeztünk a boldog naphoz. Én, aki egyik részese voltam a kert megvaló­sításának, örömmel látom az eredményt. A beszélgetésen szóba került az első gyümölcsét most adó kert gyakorlati haszna is az, hogy a két szomszédos megye szakemberei tanulhatnak egy­mástól, kicserélhetik tapaszta­latukat. Elhangzott, hogy a toio-oítis ideién két jelentős évfordulót ünnepeltek: Lenin elvtárs születésének 90. évfor­dulóját és a Magyar Tanács- köztársaság kikiáltásának 41. évfordulóját. És most mindkét terület dolgozói nagy ünnepre készülnek, a felszabadulás 20. évfordulójára. Különös fényt ad ez a készülődés a mai első szüretnek. Virágzik a kert, a csodálatosan szép almafák alatt mindenütt csillagfürt vi­rágzik. Tíz lány áll mosolygós, pú-ős almával teli kosárral; az­tán piros bársonnyal bélelnek ki három nagy ajándékkosarat, a kosár díszfülén vörös és ma­gyar nemzeti színű szalagok. Az üdvözlőlapok A kárpátontúli elvtársak pi­ros bőrkötésű borítólapokat mutatnak. A fedőlapon arany- betűs felírással latin és cirill betűkkel nyomtatták Nyikita Szergejevics Hruscsov, Kádár János és P. Seleszt, az Ukraj­nai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának ne­vét. Díszes üdvözlőlapokat vesznek ki. Elsőnek ezt olvas­sák: „Drága Nyikita Szergeje­vics Hruscsov! Néhány évvel ezelőtt a magyar—szovjet ha­táron a Szabolcs-Szatmár me­gyei és a KarpátovtúM területi munkások és mezőgazdasági dolgozók közös munkájával megszületett a Barátság Kert. Mint népeink testvéri barátsága is dús pompával virul és fejlő­dik a két szomszédos ország kertészeinek közös fáradozásá­val gondosan nevelt és ápolt kert. Az idén a kert virágba borult és most meghozta első gyümölcseit. Mintha maga a természet is nagy eseményre készülne, nemsokára 20 éve, hogy földjeink felszabadultak a fasiszta rabságból. Az első szü­ret a barátság kertben öröm­teli esemény volt, a magyar és szovjet dolgozók barátságának és internacionalista összefogá­sának igazi ünnepe. Dolgozóink egyöntetűen azt az óhajukat fejezték ki, hogy a barátság kert első gyümölcséit adjuk át önnek kedves Nyikita Szerge- jevics Hruscsov, a népek ba­rátsága és internacionalista testvérisége mai zászlóvivőjé­nek, a fáradhatatlan békehar- cosnak, úgyszintén Kádár Já­nos elvtársnak a Szovjetunió nagy barátjának. Mi nagy örömmel teljesítjük a magyar- é$ szovjet kertészeknek ezt az egyöntetű és szívből jövő kí­vánságát és szeretettel csatla­kozunk hozzá. Mint a határmenti barátság kert, büszkén viruljon, erősöd­jék és örökké éljen a magyar —szovjet testvériség.” Lelkes tapssal köszöntötték a levelet az ott lévők, amelyhez hasonló szövegű üzenetet in­téztek Kádár János és P. Se­leszt elvtársakhoz. Asztalhoz ültek a két terület vezetői és ünnepélyesen aláírták a leve­leket. Orosz Ferenc elvtárs, Ju­rij llniczkij elvtárs, dr. Fekszi István elvtárs, majd Vaszil Ruszin elvtárs, a Kárpátukraj­nai Tanács VB elnöke. Ezután megcsókolták egymást, Berreg­tek a szovjet és magyar fil­mesek felvevői. kattantak a fotósok gépei, hogy megörökít­sék ezt a ritka pillanatot, ami­kor elkészült a három gyö­nyörű, a Kárpáton tálon ma­gyar segítséggel telepitett gyü­mölcsös e’ső almáiból készült kosár. Orosz Ferenc elvtárs az ünnepi pillanatban megjegyez­te: „Ennél szebb államhatára még sehol sem volt két or­szágnak.” A találkozó részt vevői meg­nézték, azt a két fát, amelyet annak idején Hruscsov és Ká­dár elvtárs tiszteletére ültet­tek. Nagy Sándor, a megye kertészeti felügyelője szakta­nácsokat adott a ruzsánkai ker­tészeknek, s elmondta, hogy ha ilyen jól ápolják a gyümöl­csöst mint eddig, öt év múlva két mázsát terem egy-egy fa. S még hozzátette: „Ez a két fa 120 évig fog élni. Szívből kí­vánjuk, éljenek addig népeink szeretett vezetői is!” Késő délutánig tartott a ha­tártalálkozó, amelyen sokszor felcsendültek a két nép dalai, majd véget ért ez első ünnepi almaszüret a béke és barátság kertjében. Az Elnöki Tanács ülése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Megtárgyalta és elfogadta a Magyar Népköztársaság kitün­tetéseinek alapszabályairól szóló határozatot, amely a Szocialista Munka Hőse cím­mel járó kitüntetésnek, vala­mint az érdemrendeknek a leírását és viselésük sorrendjét tartalmazza. Az Elnöki Tanács határoza­tot hozott egyes honosítási, visszahonosítási és a magyar állampolgársági kötelékből tör­ténő elbocsátási ügyekben, majd egyéb ügyeket tárgyalt. Kádár János egy lengyel Varsó, (MTI): A magyar párt- és kor­mányküldöttség közelgő len­gyelországi látogatásával kapcsotetthass a Pofitytea ej­nyilcttkosotcs hetilapban mű lengyel hetilap nyilatko­zatot közöl Kádár Jánostól, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkárától, $ magyar forradalmi munkás- paraszt kormány elnökétől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom