Kelet-Magyarország, 1964. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-08 / 236. szám

MEGjEGYZES: A brigád tg káderlapja" Elég sokszor lehet hallani a szocialista címért küzdő brigá­dok vezetőitől, tagjaitól: a ter­meléssel nincs hiba, a tanulás­hoz is csak egy kis akaraterő kell. De miként éljü.-.t együtt, amire nyugodt szívvel rámond­hatja bárki: ez igen, ez szoci­alista emberhez méltó. „Segít­sünk társunknak házat építe­ni? Ezt megtennénk egyébként is. Vagy vegyünk egymásnak ajándékot névnapra, születés­napra? Ez sem újság. Sőt: rendezett a mi brigádunk az­előtt is házi összejöveteleket, vagy kirándulást a strandra, az erdőbe szalonnát sütni. Hát akkor?.. És ekkor jön a megtorpanás: „Tenni kellene valamit, de mit?” Egészséges nyugtalan­ság ez, hiszen van még bőven olyan brigád — szocialista cí­met nyert! — ahol a fentiek váratnak magukra. Ha a kér­désre mégis választ akarunk adni, abból kell kiindulnunk, hogy az ajándékozás, vagy a társadalmi munka az egymás segítésének csak egy fajtája. Sok jó alkalom kínálkozik ilyenekre a munkában is. A brigádokban nem egyforma képességű emberek dolgoznak, ez természetes. Sajnos az is gyakori, hogy a kevesebb szak­mai tudással rendelkezőnek éreznie kell a hátrányát nemcsak v fizetésben, de az érintkezésben is. Gyakori a sértő megjegyzés, a lekicsinylés, ahelyett, hogy se­gítenének az ilyeneken, hogy a jobbak feladnák a szakmai féltékenység álláspontját. Itt kell szólnunk általában a munkahelyi érintkezés tipikus jelenségeiről is. Sűrűn megfe­ledkeznek a szocalista elmért küzdő brigádok tagjai arról, hogy az őket figyelők nemcsak a termelési mutatókat nézik, hanem azt is, hogyan tisztelik, miként üdvözlik egymást, hogy az adódó szakmai viták vesze­kedésbe torkollnak-e, vagy a segítségadás légkörében foly­nék le. A családi kapcsolatok kiépí­tésé, szorosabbra fűzése sem önmagáért való dolog. Ha a „kívülállók” látják, hogy a szocialista brigádtagok nem a „vállalt szempont” miatt jön­nek össze kényszeredetten, ha­nem azért, hogy meghittebbé, Családiasabbá tegyék munka- kapcsolatukat, egészen bizto­san szaporodik a követők tá­bora. Ugyanez a helyzet adó­dik, ha a szocialista brigádok tagjai örülni tudnak egymás egyéni sikerének a munkában, a tanulásban, nem akarják le­értékelni társuk ésszerűsítését, újítását, csak azért, mert nem nekik jutott eszükbe. Apróságok ezek, de egy bri­gád „káderlapja”, erkölcsi ké­pe ezekből tevődik össze. Ahol a fenti vonások megvannak és ahol nyugodt, kiegyensúlyo­zott a brigád hétköznapi élete, ott a cím odaítélésének ünnepi aktusánál nem vonják meg vállukat a kívülállók. Sokkal inkább arra gondolnak: ezek az emberek rászolgáltak a ki­tüntetésre, példásan élnek, dol­goznak. szívesen venném, ha közéjük kerülnék. Angyal Sándor Új városnegyed a stadionnál Blokkbeemelés 6 perc alatt — Kijelölték bárom 10 emeletes Öntöttház helyét — Akik vasárnap is dolgoztak — 690 lakás 1967-ig Augusztus első napjaiban még üres volt a stadion mel­leti hatalmas terület. Most a szó szoros értelmében idegen- vezetőre van szükség, ha va­laki el akar igazodni a nagy­blokkok, kerítések, cement- és kavicshegyek, felvonulási épü­letek között. Két hatalmas to­ronydaru dolgozik, s hat perc elegendő ahhoz, hogy a nagy­blokk helyére kerüljön az 58 lakásos épület utolsó emele­tén. A kubikosok felajánlása Száraz Károly építésvezető irodájának falán grafikonok, kimutatások, táblázatok sora­koznak. A sebtében odarajzolt vonalakon, számokon csak a szakember igazodik el. Itt van az egész építkezés készültségi fokának mutatója. — Nem vagyok megelégedve az eddigi eredményekkel — mondja az építésvezető. — Ügy terveztük, hogy még ez évben tető alá hozunk hat lakótöm­böt, ami 10 millió forint be­építésének felel meg. Ha vi­szont így halad, legfeljebb 7 millió lesz belőle. Pedig ..: Néhány héttel ezelőtt megle­hetősen szokatlan kéréssel állt 12500 fiatal a szabolcsi üzemekben Növekvő termelési sikerek — Kétszerannyi ifjúmunkás jár főiskolára — Miért akadozik egy jó mozgalom? (Munkatársunktól) Megyénk munkásifjúsága helyzetéről tárgyalt egyebek között legutóbbi — október 6-i — ülésén a KISZ Sza- bolcs-Szatmár Megyei Bizott­sága, amelyen részt vettek a nagyüzemek igazgatói is. Vitkiai Elemér, a KISZ me­gyei bizottságának titkára is­mertette az előterjesztést, melyből kitűnt: három év alatt megduplázódott me­gyénk ipari üzemeiben a fia­tal dolgozók száma s ma már eléri a 12 és fél ezret. Nőtt a KISZ-tagok száma: jelenleg 3200 szervezett fiatal van a szabolcsi üzemekben. Elmondotta, nem mindenütt kielégítő a foglalkozás a fia­talokkal, ennek tulajdonítha­tó ajz alacsony szervezettség. Különösen Nyíregyházán van teendő e tekintetben, ahol 5440 ifjúmunkás közül alig kétezer a KISZ-tag. Indokol­ja a fiatalokkal való gondo­sabb foglalkozást az is, hogy a termelésben szép sikereket érnek el. Míg három évvel ezelőtt még csak kétezren vettek részt a különböző verseny- mozgalmakban« az idén ezeknek a száma három és fél ezer. Kétszázharminchét ifjúsági brigádban másfél ezren dol­goznak, ezeknek több, mint a fele a szocialista cím meg­szerzését tűzte ki maga elé a KISZ VI. kongresszusa tiszteletére. E brigádok mun­kája a kongresszus közeled­tével megélénkült- Különösen tapasztalható ez a dohány- fermentálóban, az 5-ös AKÖV-nél, a záhonyi csomó­ponton, a kisvárdaí. vulkán­ban. Eredményeikre jellemző, hogy a takarékossági mozga­lomban reszt vevő 1438 fiatal az év eddigi részé­ben több, mint 3 millió forinttal termelt olcsób­ban, mint ahogy a terv megszabta. Kitűnik közülük a gépjaví­tó vállalat fiatalsága másfél milliós megtakarítással. A társadalmi munkában az idén eddig 3400 szabolcsi ifjúmun­kás vett részt, teljesített munkaórájuk száma megha­ladja a 34 ezret. Egyébként az „Ifjúság a szocializmus­ért” mozgalomban — amelyet a KISZ 1960-as kongresszusa indított —• Szabolcs-Szatmár üzemeiből az idén 4500 fia­tal vesz részt, teljesíti a moz­galom követelményeit. Részletesen szólt áz előadó a fiatal szakmunkások szak­mai képzéséről. Megállapítot­ta, hogy jelenleg 622 üzemi fiatal tanul állami oktatásban közép- és felső fokon. If ülőn öröm, hogy megkét­szereződött az egyetemre já­rók száma. További növeke­dés várható a politikai kép­zésben résztvevőknél is az év végén. Most az a fontos, hogy az üzemek gazdasági vezetői teremtsék meg a nyugodt tanulás feltételeit a többműszakban termelő üze­meknél is. Amíg kellő segít­séget kapnak a fiatalok a szocialista brigád, — műhely cím elnyeréséhez, még min­dig akadozik megyénkben a „Szakma Ifjú Mestere” moz­galom. A KISZ megyei bi­zottsága e mozgalom felka­rolásában látja a szakmai továbbképzés nagy lehetősé­gét s ehhez kér támogatást a gazdasági vezetőktől. elő Tóth István és Drotár And­rás, a két kubikosbrigád veze­tője. Felajánlották, hogy telje­sen ingyen, társadalmi munká­ban szombaton délután és egész vasárnap hajlandók dol­gozni. csak hogy az alapozás minél előbb készen legyen. Mert ez is feltétele annak, hogy csökkenjen a daruk állási ideje, minél előbb megkezd­hessék az elemek beemelését. A két brigádnak nem kis része van abban, hogy a hat, össze­sen 207 lakásos épület alapo­zási munkálatai csaknem tel­jes egészében készen vannak. Szép teljesítmény, ha figye­lembe vesszük, hogy a terve­ket csak augusztus 3-án kap­ták meg, a munka pedig né­hány nappal később, 8-án kez­dődött. Szupermarkett mozi, orvosi rendelő A nagyblokkos építkezés nem ismeretlen megyénkben, de az északi alközpontnál csu­pán Temesvári István brigád­ja ismerte. Ölti Sándor műve­zető állandóan a daru mellett volt, ahol csak lehetett, segí­tett. — Az első emelet meglehe­tősen vontatottan készült el — tájékoztat az építésvezető, — de most már annyira belejöt­tek az emberek, hogy anyag­hiánnyal küzdünk. Égetően szükség lenne 1800 köbméter nagyblokkra. Ha időben nem érkezik még, leáll a munka. Száraz elvtárs hatalmas tervrajzot terít az asztalra: — A stadion előtti terüle­ten, a Kótaji utcától egészen a Sóstói útig nagyblokkos la­kásokat építünk, összesen 690 család kap itt otthont 1967-ig. Jövőre viszont kommunális építkezést is Végzünk. Szuper­markett áruház, bölcsőde.^film­színház, orvosi rendelő készül. Ezzel együtt szeretnénk a la­kásépítkezést is folytatni, el­lenkező esetben a darukat el kell szállítani. Egy-egy daru szállítási költsége 80 ezer fo­rintba kerül. Ha itt marad­hatnak jelentős költségmegta­karítást érhetünk el. ugyan­akkor folyhat a párhuzamos építkezés. Gyorsabban mozoghat a daru Jövőre az északi alközpont­ban 53 millió forint nagyság- rendű építkezés folyik. 1957- ben az egész vállalat mindösz- sze 50 millió forintot termelt. Az igényekkel együtt tehát nőttek a feladatok is. Már ki­jelölték a három darab, egyén­ként 10 emeletes öntötthóz he­lyét is. Ilyen körülmények kö­zött szükség van új technoló­giai eljárások bevezetésére. — Érdekes újítás született Debrecenben. A daruk előre­gyártott vasbetonaljakofi mo­zognak. Fölszedik maguk mö­gött a pályatestet, és oda ráír­ják le, amerre éppen haladni kívánnak. Az ilyen naeyvolu- menű építkezésnél, mint ami itt folyik, igen jó szolgálato­kat tehet a vasbetonalj. Sze­retnénk mi is bevezetni. Száraz Károly jelenleg egy külföldi szaklapból átvett új­szerű technológiát tanulmá­nyoz. Megértéséhez s ükséges a valószínüségszámiíjs isme­rete. Most é.ijel-nappa! a szakkönyveket bújja: hátha itt is hasznosítani lehetne az el­járást. Az északi alközpont teljes képét egyelőre csak a szakem­berek ismerik. Vázlatokról, tervrajzokról. Az új városrész körvonalai még csak most kez­denek kibontakozni. A munká­sokban megvan a kezdeménye­zés, munkakedv. reméljük, he­lyesen is használják fel. Bogár Ferenc Kék kocsi az akácfák mögött Félezer gép várja őket — Akiknek nme» meghatározott munkaidejük A kellemes, délelőtti nap­sütés a szerelőcsarnok előtti térre csalogatja a KisVárdai Gépállomás szerelőit. Nem kevesebb — a tsz-ekét is szá­molva, — mint ötszáz erőgép üzemeltetéséről kell gondos­kodniuk. Irány: Mezőladány A szerelők, traktorosok éj­jel, nappal dolgoznak. A köz­ponti szerelőműhelyen kívül még egy jól felszerelt mű­helykocsi is segíti a javítási munkák gyorsabb ütemét. — Csak az a baj — ma­gyarázza az igazgató —, hogy egy műhelykocsi, kevésnek bizonyul. Még egy kisebb, gyorsabban mozgó szerelőko­csi, nagyon megkönnyítené a munkánkat. — Jelenleg hol van a mű­helykocsi? — Mezőladányba mentek, egy „SZ 100”-as lánctalpas gép javítására. Közben megszólal a tele­fon. A vonal túlsó végéről Tiszaszentmártonba kérnek sürgős segítséget két erőgép javításához. — Még a dél­után folyamán ott lesz a sze­relőkocsi — hangzik a válasz. Pár perc múlva kocsiba ülünk, irány: Mezőladány. A Tisza mellett, hatalmas dombos tábla szélén, az akác­fák árnyékában feltűnik a kékszínű műhelykocsi. Ä2 Sz 100-as, lánctalpas erőgépen Gerzson, a földszinti lakás albérlője úgy lopakodott be a harmadik emeleten lakó özvegy Molnárné, illetve ti­zenhat éves kislánya, Cilu életébe, hogy szinte észre sem vették. Már-már völe- gényjelöltként üldögélt es­ténként a család legkényel­mesebb foteljében, arcán a nem túl mélyen gondolkodók gyermeki üdeségével. Hiszen éppen ez volt a baj. Molnárné elkeseredet­ten tiltakozott, teljes anyai tekintélyével és élettapasz­talatával állt akadálylcént az úton, amelyen a fiatalok a boldogság felé igyekeztek. Nem érdekelte, hogy Ger­zson műszaki rajzoló, hogy iskolázott — inkább legyen a veje söprögető munkás, de ne legyen bamba, ostoba, idétlen. Gerzson valóban több háztömb viszonylatában is a legbutább ifjú volt. Azonban minden tiltakozás hiába: Ciluka szerette, s csak ábrándozott; istenkém, majd csak kinövi, aztán jól is áll neki a bambaság — meg hogy ilyennek is kell lenni. Molnárné nem egyezett be­le az eljegyzésbe, sót kitil­totta a lakásból a fiút. Ger­zson azonban nemcsak buta volt, hanem szemtelen és Történet az életről erőszakos is. „Kiirtom az egész családot, ha nem ad­nak hozzám! — fenyegető­zött rendszeresen Cilunak. Végül is Molnárné kénytelen volt segítségért fordulni Sztanekhez, a szomszédban lakó szénhordóhoz. Sztanek megígérte, hogy az első al­kalommal beszél Gerzson fe­jével, s úgy rápirít, hogy többé a környékre se jön. Az első alkalom azonban, mint az hamarosan kiderült, kissé elkésett. Telt, múlt az idő, Cilu nagykorú lett, s Molnárné valahogyan magenyhült Ger­zson iránt. Gügye, gügye, de különben rendes ember a szerencsétlen, mondogattá lá­nyának. S egy este meglepte őket a bejelentéssel: „Nézze, Gerzson, hát nem bánom, én hozzájárulok, hogy Cilut fe­leségül vegye.” Gerzson egérszerüen fénylő szemében ekkor mintha némi értelem lobbant volna fel. „Nem olyan egyszerű ez a kérdés, néni kérem... — mondta és elkinzottan dörzsölgette hom­lokát. Se lakás, haj, se khm, hm, bhm.” Utóbbit már csak Cilu értette meg. Mint ké­sőbb mondotta édesanyjának, Gerzsonka azt makogta, hogy még el kell végeznie egy kétéves tanfolyamot. Aztán Gerzsonka hirtelen elbúcsú­zott azzal, hogy szalad ven­ni színházjegyet holnap es­tére. Mindez harminc esztende­je történt. S azóta Gerzson- kát — Molnárné őszinte örö­mére — nem is látták. Bizo­nyára elvégezte a tanfolya­mot és réges-régen családot alapított. Csak tegnapelőtt este de­rült ki, hogy tévedtek. Szta­nek szomszéd — azóta nyug­díjas — nyolc kecskeméti homoki fröccsel a szíve alatt, kilépett a Westendből és belebotlott az arra sétáló, erősen pocakos, kopaszodó Gerzsonba. „Maga az « Ge* Ge-Gerzson?” — érdeklődött, Ebben a pillanatban ötlött eszébe Molnáráénak tett haj­dani Ígéreté. Amikor pedig a kérdezett örömmel közölte, hogy igen, ő az, sok szenes­zsákot látott kezével visszá­járól úgy szájon vágta, hogy Gerzson a szomszéd közértig tántorodott. A jóságos Szta­nek, aki immáron — ha né­mileg késve is — eleget tett az özvegyi kérésnek, imigyen kiáltott az egykori udvarló után: „Te pernahajder! Ha még egyszer beteszed a lá­bad Molnárékhoz, lehajinta- lak az emeletről!” Gerzson másnap este — úgy látszik, használt a fi­gyelmeztetés — ismét meg­jelent Molnáréknál, hozott két jegygyűrűt, s ünnepélye­sen kijelentette: „Molnár né­ni kérem, khm, bhm, hzm, übb.” Az ősz hajú Cilu fordítot­ta le a szavait: „Anyukám Gerzson feleségül a kar venni és ha nem járulunk hozzá, végez önmagával is, velem is”. Málnáménak most már sem­mi kifogása nem volt a há­zasság ellen — ezért nem adta beleegyezését. Csupán annyit mondott: gondolkozik még a dolgon, s majd ha visszajöttek az anyakönyv- vezetőtöl, választ ad... O. N. alacsony termetű, zömök fér­fi könyökig olajos kézzel a sebváltót javítja. Mándi La­jos, a műhelykocsi vezető sze­relője. Mellette segédkezik Ragány Ferenc gépkocsiveze­tő, egyben a második szere­lő. — Már egy kicsit öreg a masina, megkoptak az alkat­részek — mondja Mándi La­jos. — Három napon belül ez a második javítása. Nem ka­punk megfelelő alkatrészt« ezért nehezebb a javítása. Több mint két órája meg­feszített erővel dolgozik a két szerelő, sőt a traktoros is segít. Mire a sebváltót meg­javítják és a nehéz alkatré­szeket összeszerelik, ugyan­csak megizzadnak. A műhelykocsi jól felsze­relt. Van itt kisebb fajta daru, láncos emelő, hegesztő és sok más, szerszám, alkat­rész, ami a szerelők mun­káját segíti. Mint elmondták« sokszor kell bonyolult mun­kát végezniük. Szabolcsbákán legutóbb például hengereket gyűrűztek. Előkerültek az újabb szer­számok és megkezdték a gör­gők kicserélését. Amikor a munkával végeztek észrevet­ték, hogy a lánctalp egyik kapcsa laza. Leszakadt a tar­tórúd feje. Előkerül a he- gesztőpisztoly. Néhány pere és sziszegve fellobban a ké­kes láng. — Hát ezzel is kész va­gyunk — mondja a szerelő. — Indulhat a gép... Márta Károly traktoros be­indítja a motort, s néhány perc múlva, a lánctalpas után kötött eke mélyen hasít a földbe. Talpon reggel öttől este kilencig Már jóval elmúlt dél, ami­kor összepakolják a szerszá­mokat. Előkerül az ennivaló, néhány falatot esznek, aztán egymást sürgetik, mert vár rájuk a másik munka Tisza- szentmártonban. S ez így megy mindennap. A műhely­kocsi szerelői korán kezdik a munkát. Van úgy, reggel öt órakor talpon vannak és es­te nyolc-kilenc óráig dolgoz­nak. Persze, ha a munkaügy kívánja, később is. Vasárnap is. Nincs meghatározott mun­kaidejük. — Ha jó az idő — mondja Mándi Lajos — reggeltől es­tig úton vagyunk. Az aratás idején például volt olyan hó­nap, hogy négyszázhúsz órát dolgoztunk. De mentünk, mert a kombájnok nagyon várták a segítséget. A kenye­rünkről volt szó. Most a traktorok, meg a' vetőgépek várják őket. Bálint Lajnf

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom