Kelet-Magyarország, 1964. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-06 / 234. szám

Események sorokban A szombaton Föld körüli pá­lyára vezérelt Imp—2 ameri­kai műhold megkezdte adá­sait, jóllehet nem az előre ki­számított pályán halad. Pályá­jának a Földhöz legközelebb eső pontja 190 kilométerre van a Föld felszínétől, legtávolab­bi pontja azonban a tervezett 260 000 kilométer helyett csak 95 000 kilométerre. Az Imp—2 feladata, hogy tudományos adatokat szolgáltasson a Földet körülvevő sugárzási övezetek­ről Macapagal fülöp-szigeti el­nök hétfőn Washingtonba ér­kezett és felkereste Johnson elnököt. Macapagal kétnapos hivatalos látogatása alatt meg­beszéléseket folytat az Egye­sült Államok elnökével a két országot érdeklő problémákról. Pekingben kínai—kambod­zsai közös közleményt írtak alá abból az alkalomból, hogy Norodom Szihanuk herceg, kambodzsai államfő hivatalos látogatást tett a Kínai Népköz- társaságban. A közleményt Liu Sao-csi, a Kínai Népköztársa­ság elnöke és Norodom Sziha­nuk herceg, kambodzsai állam­fő írta alá. A vád és védelem egyaránt fellebbezett a Karl Wolff, volt SS-tábomok bűnperében hozott ítélet ellen. Mint ismeretes, egy müncheni bíróság a 64 éves Wolff-ot — Himmler és Hitler egykori összekötő tiszt­iét — 15 évi kényszermunkára ítélte. A fellebbezésekről elő­reláthatóan a jövő év folya­mán hoznak döntést. Dél-vietnami sza bad §á gha reosok sikeres támadása Saigon (MTI): Súlyos veszteség érte vasár­nap a dél-vietnami kormány­csapatok egyik menetoszlopát, amikor — Saigontól alig 30 ki­lométerre — a dél-vietnami szabadságharcosok világos nappal sikeres rajtaütést haj­tottak végre. A kétszáz főnyi menetoszlop —,arne]y korábban utánpótlást szállított az egyik erődítmény­nél kiépített, úgynevezett stra­tégiai faluba — déli irányban haladt, amikor szembetalálta magát a szabadságharcos egy­ségekkel. Az összetűzésnél a kormány­csapatok — a Saigonban hét­főn kiadott hivatalos jelentés szerint — 32 embert vesztettek s 35 a sebesültek száma, 13 katonájuk eltűnt. A halottak között egy, a se­besültek között pedig három amerikai tanácsadó van. Nyilván az elszenvedett ve­reség ellensúlyozásara jelentet­ték be utólag, hogy Saigontól délre An Xuyen tartomány te­rületén még szombaton a kor­mánycsapatok vadászbombázók támogatásával harcbakevered- tek a szabadságharcosok egyik nagyobb egységével. A bejelen­tés feltehetően szépítve közli a kormánycsapatok vesztesé­geit, ugyanakkor azt állítja, hogy 36 szabadságharcos fog­ságba esett, mintegy 50 pedig elesett Saigonban vasárnap délután dél-vietnami katonák vereked­tek össze polgári személyekkel az egyik szórakozóhelyen. Ké­sőbb két katona visszatért és két kézigránátot dobott a tö­megbe. A robbanás egyetlen embert ölt meg, a sebesültek száma azonban rendkívül nagy, feltehetően több mint hatvan. A legközelebb fekvő kórháziján egész kórtermet töl­tenek meg az ápolásra szoruló sebesültek. Sok sebesültet tá­volabb fekvő kórházakba kel­lett szállítani. A két merény­lő dél-vietnami katonát letar­tóztatták. A merénylet nagy nyugta­lanságot keltett a dél-vietna­mi fővárosban, amelynek utcáit hamarosan ellepték a sűrített katonai őrjáratok. A feszültsé­get növelték azok a hírek, ame­lyek szerint hétfőn újabb tün­tetések és újabb sztrájk várha­tó. Nyugat-iierlriii ügvniüsök meggyilkoltak egy NDK határőrt Berlin (ADN) Nyugat-berlini ügynökök a hétfőre virradó éjjel meggyil­kolták az NDK határőrségének egyik altisztjét A gyilkosok behatoltak az NDK területére egy alag­Dc Gaulle argentínai látogatásának második napja Buenos Aires (Reuter, AP, DPA) Az Argentínában tartózkodó De Gaulle francia elnök va­sárnap — látogatásának máso­dik napján — találkozott II- lia elnökkel és hosszabb hiva­talos megbeszélést tartott ve­le. De Gaulle francia elnök la­tin-amerikai útjával foglalkoz­va V. Dolgov a Pravda hétfői számában hangsúlyozta, hogy a latin-amerikai országok kor­mánypalotáiban a magas fran­cia vendéget igen vegyes ér­zelmekkel fogadják. E paloták­ban nem egy olyan vezető van, aki elvesztette hitét abban, hogy az Egyesült Államok ve­zető körei képesek megvalósí­tani a szövetség a haladásért program keretében az ígért segélyt és azt valóban kíván­ják. E vezetők szeretnének megszabadulni északi szom­szédjuk szigorú gyámságától és most szemüket Nyugat- Európára vetik. Latin-Amerika népei — szö­gezi le a Pravda kommentárja — keserű tapasztalatok árán megtanulták, hogy monopóliu­mok — legyenek azok ameri­kaiak vagy franciák — nem hozhatják meg számukra a felszabadulást». úton keresztül, amelyet a nyugat-berlini rendőrség jóváhagyásával és tevé­keny támogatásával léte­sítettek, hogy kémszerve­zetek megbízásából illegá­lisan Nyugat-Berlinbe csempésszenek személye­ket. Az NDK honvédelmi mi­nisztériumának a közleménye hangsúlyozza, hogy a brutális merényletre az NDK megalapításának 15. évfordulója előtt és rö­viddel az NDK kormánya és a nyugat-berlini szená­tus között a látogatási en­gedélyek Ügyében kötött megállapodás aláírása után került sor. A merénylet ismét bebizonyít­ja, hogy Nyugat-Berlinben az ügynök- és terrorszervezetek változatlanul folytathatják bű­nös tevékenységüket. A szovjet népek családjában Alig csitult el területün- ^ kön a felszabadító szovjet hadsereg fegyvereinek ropogása, * kárpátontúliak azonnal megválasztották köz­ségeikben és városaikban a népi tanácsokat. A kerületi népi tanácsok képviselői még 1944 novemberében Mukacse- vón megtartották első kong­resszusukat. Kiáltványt fo­gadtak el, mely szerint meg­alakították a szabad népi Kárpát-Ukrajnát. Megválasz­tották népi szervét, a Népi Tanácsot, amely a Kárpáton- túli Kommunista Párt irányí­tásával működött. A kong­resszus magáévá tette a kár- pátontúli nép régi vágyát, hogy a szovjet kormány hoz­zájárulásával Kárpát-Ukrajna újraegyesülhessen Szovjet-Uk- rajnával. Kárpát-Ukrajna párt és tanácsi szerveiben a nép legértékesebb fiai és leányai, kommunisták és páxtonkívü- liek tömörültek. A néptömegek kívánságának megfelelően az SZSZKSZ Leg­felsőbb Tanácsa a Szovjetunió és a Csehszlovák Köztársaság kormánya között létrejött megállapodás alapján 1945 jú­niusi határozatával valóra váltotta n kárpátontúliak vágy­álmát mmmm. i. 'Területünk felszabadulá- sa óta 20 szabad esz­tendő telt el. És ez a húsz esz­tendő elegendő volt ahhoz, hogy a soknemzetiségű szov­jet haza testvémépeinek se­gítségével területünk korszerű könnyű-, fafeldolgozó és bú­toriparral, fejlett szocialista mezőgazdasággal rendelkez­zen. A mezőgazdaság fejlesz­tésében elért eredményekért területünket Lenin-rendjellel tüntették ki. A szovjet rendszer idején létrehozott ipari létesítmények között az egyik legjelentősebb a Tereblja-Rikai 27 000 kWó kapacitású vízi erőmű. Feles­leges lenne felsorolni a fale­párló vegyiüzemeket, a bútor- kombinátokat, a cipő- és ruha­gyárakat, valamint a terüle­tünkön épült egyéb új üzeme­ket, hiszen ezekről már szó esett a Kelet-Magyarország hasábjain. Azonban úgy vé­lem, meg kell említenem a területünkön új iparágként működő és nagy lendülettel fejlődő mukacsevói és uzsho- rodi műszergyárakat, a raho- vói karton- és papírgyárat, a vinohradovój műanyaggyárat és a huszti kalapgyárat. Az új gyárak létrehozása, vala­mint a régiek korszerűsítése biztosítja iparunk további fejlődését. A kárpátontúli városokban, kerületi központokban és községekben jó hagyomány lett, hogy munka ünnepeket szoktak tartani. Ezek az ün- nepséget nagyon népszerűek a dolgozóknál. Ekkor szokták összegezni a szocialista ver­seny eredményeit, ünnepük az ipari és a mezőgazdasági élen­járókat, a legkiválóbb műked­velő együttesek adnak hang­versenyeket, ezenkívül töme­ges sportversenyeket is tarta­nak. SZŰTS ISTVÁN: A VÖRÖS AŰVAŰ Dokumentum regény (16.) Kap, kérem, tízezer dollárt havonta és minden lelőhely nyereségének mondjuk kát százalékát.» Nos? — De uram, nekem csalá­dom van, gyerekeim-. Két fiam, két lányom; — Értem, ön most a máso­dik feleségével él ugyebár?... Az első feleségével, ha nem tudná, már beszéltünk és ők úgy döntöttek, hogy kijönnek az Egyesült Államokba. Meg­lepődött?— A mi kezünk is messze elér. Ha kívánja, ki­visszük lányait, mostani fele­ségét is, mindent elintézünk. Ha kívánja, itt maradhatnak és ön majd hazajön. De ez nem jó megoldás, mert Euró­pában háború készül. Nem titok. A németek egész Eu­rópa átrendezését kívánják, s fegyverkeznek tíz éve. A Ruhr vidékén óriási hadiipart teremtettek, ahol sorozatban készülnek „ legkorszerűbb fegyverek. Ha nem tévedek ön 1919-ben, a vörösök alatt túlságosan is... hogy úgy mondjam... Tudom, nem po­litizál, de mégis, gondolja meg... Ha behívják?... Balás tenyerével végigsimí­tott homlokán. Szédült, fejé­ben össze-vissza ugráltak a gondolatok. Mit tegyen?... Há­rom nap; gondolkodási időt kért. Mr. Waever megadta. A kóválygó Balás kézfogással búcsúzott az amerikaiaktól. Amikor elhagyta a szálló kertjét, a portától egy ötven év körüli, de rendkívül fürge mozgású férfi kérte a repülő­teret telefonon. — Mikor megy a legközeleb­bi járat Berlinbe? — Holnap reggel uram! Az idegen taxit kért és a vá­rosba hajtott. Hugenbergnél pedig aznap éjjel megszületett a döntés: Balás nem juthat ki Amerikába. XVI. FEJEZET BOLDOG ÓRÁK Balás Velencére utazott a reggeli vonattal. Március volt, friss, tavasz illatát érezte a levegőnek. A legelők vizesek voltak, de már zöldellt a határ. A köd nehézkes mozgással kú­szott fel az égbe, a hajnal fé­nye kigyulladt. Távol, mint egy pirossapkás óriás kelt fel a Nap és egyszerre ragyogó vi­lágosság lett. — Tavasz! — mondta ki hangosan is hősünk és a szó­nak nagyon jó íze volt szájá­ban. Szomjas szemmel nézte a girbe-gorbe házakat, a kanyar­gó utakat, amelyeket átszelt a robogó vonat, Balással szem­ben, az ablak mellett fiatal asz- szony ült. Gömbölyű arcából fekete szemek csillogtak a mérnökre. Mellette hosszú hajú kalapos öreg bóbiskolt. A férfi csizmájából, az asszony kendő­jéből látszott, hogy falusi em­berek. — Nemsokára vetni kell — szólalt meg mintegy bizonyí­tásképpen a menyecske és na­gyot sóhajtott. Balás behunyta szemét. Gyerekkori emlékek bukkantak fel benne. Egy ta­vaszi reggel, amikor — anyjá­val — útra keltek a szomszé­dos faluba. Magas, meredek ösvényen kaptattak fel, nehe­zen bírta még a gyaloglást. Anyja előrement, de az első magasabb domb hátán megállt és szelíden visszanézett rá. — Gyere — mosolygott és kinyúj­totta karját. Aztán friss szán­táson ereszkedtek le, alattuk látszott a falu. Kinyitotta szemét, újra ki­nézett a tájra. A nádasok kö­zött feltűnt a tó csillogó víz­tükre. Hirtelen forró vágya­kozás fogta el, ölbe venni a gyerekeit és eljátszogatni ve­lük. Élete nagyobbik része úgy telt el, hogy nem is na­gyon törődhetett velük. Kegyet­len szigorral élt, munkáján kí­vül aüg érdekelte Valami. Most majd másképpen lesz. Amint lehet, felköltöznek újból Pest­re és együtt lesznek. Soha nem válnak el többé egymás­tól. Az állomás épületéből gya­log ballagott haza a puha, bar­na úton. Azon töprengett, elárulja-e feleségének az amerikai üzlet­ember ajánlatát. Ha megmond­ja, akkor bizonygatnia kell, miért nem vállalta el a csábí­tó és talán nem is becstelen ajánlatot. Mit is tudna érvül felhozni egy asszonynak, aki már olyan régen sóvárog a jó­lét után?... Hogy mégiscsak magyar ember, aki szereti né­pét, hazáját... s nem tudna idegenben élni? Mit érne a sok pénz, a kényelem, jólét, ha egyszer eszébe jutna a Ba­kony, a Vértes, a Duna... A frontról már ismerte a hon­vágy hatalmas érzését. Olyan az, mint a szerelem. Forró, ke­gyetlen, behálózza az embert. Ilyenkor elhagyja a férfit az ereje, kiölődik belőle a tett­vágy. Igaz viszont, hogy a pénz... Pénzért mindent meg lehet venni... De hátha sikerül mégiscsak rávenni a legfelsőbb vezetést, ne adják el a bauxi- tot... Talán magával Horthy- val kellene beszélni. Biztosan fogadja, hiszen 6 magyar feltaláló... Magyar em­ber... Nem, egyelőre nem szól Alicenek. Ne bánkódjon feles­legesen. A kertből a gyerekek szalad­tak elébe. Zsuzsa megnőtt, Éva kigömbölyödött. A felesége a szobában volt, a gyerekcsacso­gásra jött ki az előszobába és ölelte át férje nyakát. — Ez aztán nagy meglepetés! Hát téged is lehet láni? No, eressz már el és gyere bel­jebb. Ha egy vasutashoz men­tem volna férjhez, akkor sem maradhattam volna ennyit egyedül... Nem vagy éhes?... Várj, maradt tegnapról pogá­csa. Behozom, tudom, szereted. — Beszéltem Aschnerrel, tu­dod, ő nagyon rendes ember, mindig valami újat akar alkot­ni. A németek nagyon szárít­ják, de véleménye szerint egy ajkai feldolgozómű megoldaná a hazai gyártás problémáját... Mondtam neki, én képes len­nék újabb területeket felku­tatni... Ám, ha a régieket visz- szaadnák... — A régiek! Jenő, hol van­nak a régiek? Nem adják azo­kat vissza neked, ne is re­ménykedj. Kivel akarsz még beszélni?... Horthyval is?... — Igen. Tudom, hogy van még ezeken a területeken kí­vül is bauxit az országban. Például Balatonfüred környéke is nagyon gyanús nekem. — Csak nem akarsz megint vándorútra kelni? — Nem... Most nem...’De ha Aschneiral sikerülne valami, vagy a kormányzóval, én szíve­sen kutatnék tovább... Tudom, te azt szeretnéd, vállaljak el egy főmérnöki állást valahol... de én nem arra születtem. En­gem megfojtana egy iroda. Ku­tatni, kutatni, kutatni. Ez az én elemem. Annyi természeti kincse van még ennek az or­szágnak... (Folytatjuk) Szocialista mezőgazdasá­gunk biztosan halad a belter- jesítés útján, s nincs messze az az idő, amikor területün­kön százezer hektár gyümöl­csös és szőlő lesz. Tíüszkék vagyunk arra, 1J hogy a Barátság Kő- olajvezeték és a Béke nagy­feszültségű villany távvezeték, — melyek nagyban fedezik „ szomszédos szocialista orszá­gok kőolaj- és villanyáram­szükségletét — területünkön haladnák keresztül. Nagy ered­ményünknek számít az is, hogy a terület városaiban és falvaiban lévő lakóházak 50 százaléka új épület; hogy fa­lun alapjában véve befeiező- dött n villamosítás; hogy mint Maskin kárpátontű­11 zeneszerző mondja — a Verhovina, édesanyánk c. dalában —: ..megváltoztak a falvak és a városok”. Megváltoztak az emberek is. Számtalan kiváló dolgozónk van. akiknek munkahőstette messze területünkön túl is is­mert. Ismerik és becsülik La­dányi Hannát. n szocialista munka kétszeres hősét, az USZSZK Legfelsőbb T"rácsa képviselőjét, a neves kukori­catermesztőt, Pitra Jurijt. a szocialista munka hősét. ki szintén kukoricatermesztő, Hu- dák Júlia fénvezőnőt, az USZSZK Leáfeüőbb Tanácsá­nak képviselőjét és másokat. Százával és ezrével nevez­hetünk meg olyan embereket, akik mindenkor készek hő*- tettekre. Területünkön egyúttal nagy­arányú kultúrforradalom ment végbe. Uzshorodon 1945-től egye­tem működik, melynek nyil­vános és levelező karán csak- nek 10 000 diák tanul. A terü­let középfokú, nyolcosztályos és elemi iskoláiban jelenleg 12 300 tanító működik. Területünkön miieden vá- 1 rosban és községben vannak klubok, könyvtárak. A területen könyvkiadó és tankönyvkiadó működik. Százezer példányban jelenik meg ukrán, orosz és magyar nyelven a Kárpáti Igaz Szó területi lap. Ezenkívül van­nak kerületi lapjaink, köz- cük két magyar nyelvű lap és rádióstúdió. A területi tan- könyvkiadó főleg a magyar nyelvű iskolákat látja el tan­könyvekkel. Uzshorodon filharmónia, a Kárpátontúli Állami Népi Ének- és Táncegyüttes, zenei­drámai színház, honismereti múzeum működik, zenei-, kereskedelmi, képzőművészeti és sok más szakiskola varu Uzshorodon és területünk különböző városaiban és fal­vaiban alkot a kárpátomtúlJ festőművészek, írók és költők, zeneszerzők és a kultúra más művelőinek egész nemzedéke. Közülük megemlítem Boksái Józsefet, az SZSZKSZ kiváló művészét, az SZSZKSZ Kép­zőművészeti Akadémiájának levelező tagját. Kassai Antalt, az USZSZK kiváló művészét, Gluck Gábort, az USZSZK érdemes művészét, Csendej Iván, Tomcsányi Mihajlo, Bállá László és Kovács Vil­mos írókat, Krecsko Mihajlo és Maskin Mihajlo zeneszer­zőket. Y/- idékünk szép, területün- ’ kön több tucat szana­tóriumot, üdülőotthont, pan­ziót, turistaházat és turista­telepet hoztak létre. Sok nemzetiségű területün­kön példás barátságban élnek az ukrán, a magyar, orosz, román, szlovák dolgozók, ami a lenini nemzetiségi politika hű kifejezője. Csakis vala­mennyi szovjet nép, elsősor­ban a nagy orosz nép önzetlen segítségévei érhettük el a fel­sorolt sikereket. A Szovjetunió Kommu- nista Pártjának XXII. kongresszusán elfogadták ha­zánkban a kommunizmus fel­építésének programját. Egye­temes népi államunk népei, köztük a Kárpátontúl dolgo­zói már eddig is komoly si­kereket értek el ennek a prog­ramnak a megvalósításában. Mihail Mihajlovics Vladimír a „Zakarpatszkaja Pravda“ megyénkben tartózkodó főszerkesztő-helyettese

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom