Kelet-Magyarország, 1964. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-31 / 256. szám
Események sorokban Alekszej Koszigin, szovjet miniszterelnök pénteken fogadta Indira Gandhi indiai tájékoztatásügyi minisztert és a kíséretében lévő Trilaki Kault, India moszkvai nagykövetét. Koszigin és Indira Gandhi szívélyes beszélgetést folytatott. A Belgiumban hivatalos úton lévő Rudnyev szovjet miniszterelnök-helyettes csütörtökön felszólalt a brüsszeli Metropol szállóban rendezett sajtóértekezleten. A szovjet miniszterelnökhelyettes reményét fejezte ki, hogy a belga*—szovjet gazdasági, kulturális, tudományos és műszaki kapcsolatok tovább bővülnek. Á magyar párt-, kormány-, és szakszervezeti küldöttség algériai látogatása során megtekintette egy mezőgazdasági szövetkezet több üzemegységét. Pénteken reggel a delegáció koszorút helyezett el az algériai forradalmárok sírján. Összetűzésre került sor a görög—török határon. Görög és török határőrök tüzet nyitottak egymásra. Egy görög katonai szóvivő az incidens miatt tiltakozását jelentette be a török hatóságoknál. A Szovjetunió és Franciaország ötéves kereskedelmi szerződést kötött Párizs (MTI): N. Sz. Patolicsev, a Szovjetunió külkereskedelmi minisztere és Giscard d’ Estaing francia pénz- és gazdaságügyi miniszter pénteken délután Párizsban aláírta az új szovjet— francia kereskedelmi egyezményt. A szerződés öt évre szól és az ez év végén lejáró hároméves szerződés helyébe lép. A két ország kereskedelmi kapcsolatai jelentősen kibővültek. Az árucsereforgalom mintegy 70 százalékkal lesz nagyobb, mint az előző ötéves időszakban. A Szovjetunió az 1965—69-es években három és fél milliárd frank (mintegy 700 millió dollár) értékben vásárol Franciaországtól ipari, főleg vegyipari, petrokémiai berendezéseket. A szállítások fele hétéves hitel keretében történik. A francia kormány ezzel túltette magát a nyugati országok berni egyezményén, amely öt évben korlátozta a felel a két ország és valamennyi nép érdekeinek. Dobsa János, az MTI bonni tudósítja jelenti: „A kormány sajnálkozását fejezi ki amiatt a francia döntés miatt, hogy hosszú lejáratú hitelt nyújt a Szovjetuniónak” — jelentette ki pénteki sajtóértekezletén von Hase államtitkár, a bonni kormány szóvivője, majd rámutatott arra, súlyosbítja a francia döntés jelentőségét az a tény, hogy ezzel Franciaország megbontja a közös piaci országok eddigi egységfrontját ebben a kérdésben. Bonn továbbra is kitart azon az álláspontján, hogy nem szabad hosszú lejáratú hiteleket nyújtani a szocialista országoknak. „Ezt a magatartásunkat nyomós politikai és gazdasági okok támasztják alá” — hangoztatta az államtitkár. A nyugatnémet sajtó arról ír, hogy gazdasági körökben a francia döntés után még nyomatékosabbá válik az a követelés: az NSZK se maradjon el a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatokat elősegítő hitelnyújtás terén, mert különben a szocialista piacon reménytelen hátrányba kerül nyugati versenytársával szemben. Washington Mint a Reuter hírügynökség közli, az amerikai külügyminisztérium szóvivője pénteken újságíróknak kijelentette, hogy mindaddig nem hajlandó hivatalosan kommentálni a szovjet—francia kereskedelmi megállapodás hírét, amíg atról Wasnington hivatalos értesülést nem kap. Hozzáfűzte, azonban, hogy az Egyesült Államok álláspontja a hosszú lejáratú hitelek kérdésében változatlan, azaz továbbra is ellenzi, hogy szocialista országoknak hosz- szu lejáratú hiteleket folyósítsanak. Pan! Hasluck ausztráliai külügyminiszter pénteken Moszkvából Brüsszelbe utazott. Az ausztráliai külügyminiszter Moszkvában Koszigin- nal és Gromikóval folytatott megbeszéléseket. szocialista országoknak nyújtandó hitelek lejáratát. A Szovjetunió növeli Franciaországba irányuló olaj- és szén- szállításait, s Franciaország különböző nyersanyagokon kívül gépeket és ipari berendezéseket Moszkvába érkezett a török Jkülfigyminiszter Mohammed Zahir, Afganisztán királya és felesége, pénteken Liu Sao-csi, a Kínai Népközitársaság elnökének vendégeként Pekingbe érkezett I Douglas Jay, angol kereskedelmi miniszter pénteken repülőgépen Pekingbe érkezett, hogy megnyissa a hétfőn kezdődő kéthetes angol ipari kiállítást Befejeződtek Bandaranalke asszony, ceyloni miniszterelnök és Sasztri indiai miniszterelnök hatnapos tárgyalásai. Bandarananke asszony pénteken hazautazott Üj Delhiből. . A nyugatnémet sajtó egy- része riadt kommentárok kíséretében közli az United Pressnek azt a jelentését, amely szerint Franciaország erélyes diplomáciai tiltakozást jelentett be Washingtonban a tervezett sokoldalú atomhaderő felállítása ellen, s rámutat arra, hogy a sokoldalú atomhaderőben való nyugatnémet részvétel szakadást idézhet elő a NATO- ban. is vásárol a Szovjetuniótól. N. Sz. Patolicsev újságíróknak adott nyilatkozatában hangsúlyozta: a Szovjetunió és a szovjet nép — jó kapcsolatokat kíván Franciaországgal és a francia néppel, mert ezmegPiriíyl Sándor, az MTI tudósítója jelenti: I Péntek este Gromiko szovjet külügyminiszter meghívására Moszkvába érkezett Fe- ridum Cemal Erkin török külügyminiszter. Huszonöt év után ismét vezető török politikai személyiPECSENYESÜTÖK t>e Gaulle US: — Jobban spékelve inkább szeretem! Gerös Sándor rajza séget lát vendégül Moszkva. Erkin látogatása itteni megfigyelők szerint új fejezetet nyithat meg a szovjet—török viszonyban, amely az utóbbi időben az egészséges fejlődés bizonyos jeleit mutatja. Törökország népe október 29-én ünnepelte a köztársaság kikiáltásának 41. évfordulóját. Mint Ankarából jelentik, Gürsel elnök ezen a napon az egész néphez intézett üzenetében méltatta az 1919—1923 évi török forradalom, és annak legkimagaslóbb személyisége: Kemal Atatürk tör- ténelrpi jelentőségét, a rádióban pedig — hangfelvételről ■— felhangzott Atatürk egy emlékezetes beszéde. Az ankarai rádió csütörtökön külön kommentárban foglalkozott a török—szovjet viszonnyal. „A két szomszédos ország részvétele szembenálló katonai tömbökben és társadalmi rendszerük eltérő volta nem lehet akadálya annak — hangoztatta a kommentár — hogy jószomszédi viszony fejlődjék ki közöttük”. Egy hét a külpolitikában Pa r a sz< I ü ii t et ése k Fr a nci a ország- kan A brit küiü^miniszier látogatása Washingtonban Jelentős tömegmozdulásokról érkeztek hírek Franciaországból is. Szombaton és vasárnap a falvak ezreiben paraszttüntetések zajlottak le a kormány mezőgazdasági politikája ellen. A tiltakozó gyűléseken arra szólították fel képviselőiket, hogy a nemzetgyűlésben előterjesztett bizalmatlansági indítvány fölötti szavazásnál a kormány mezőgazdaság politikája ellen foglaljanak állást. Ez a parasztmegmozdulás országos méretű volt és politikus, mert a terményfelvásárlási árak emeléseivel kapcsolatos követelésekét a kormány politikája elleni állásfoglalással kötötte össze. A gyűlésekre meghívott képviselőkkel közölték: ha a parlamentben nem szavaznak a bizalmatlansági indítványra, a jövő évi választásokon megvonják tőlük bizalmukat. Tizenkét órás vita a mező- gazdasági politikáról Ilyen előzmények után került sor a francia nemzetgyűlésben arra a 12 órás, igen heves vitára, amelynek végén a kormány mezőgazdasági politikája miatt benyújtott bizalmatlansági indítvány 209 szavazatot kapott, vagyis mindössze 33 szavazat hiányzott a kormány megbuktatásához. A De Gaulle-kormány mező- gazdasági politikába a parasztok rovására a nagytőkés monopóliumok érdekeit szolgálja. A parlamentben ezért az ellenzéki képviselők azt javasolták, hogy a nem paraszti kézen lévő birtokokat juttassák előnyös kölcsönökkel a kistermelők tulajdonába, s a kommunisták hangoztatták: a különböző szövetkezeti formák erőteljes támogatásával ^ellene elősegíteni a mezőgazdaság korszerűsítését. Az Egyesült Államoknak magas rangú vendége volt a héten Gordon Walker brit külügyminiszter személyében. A látogatás jelentőségét aláhúzta az a tény, hogy ezúttal került sor az első személyes kapcsolat felvételére a Johnson-kormány és az új angol munkáspárti kabinet között. A tanácskozás azonban a „második helyre” szorult az amerikai elnökválasztási kampány finisében. Az elnökválasztásra a jövő hét keddjén kerül sor. Johnson elnök beszédeiben különös hévvel támadta ellenfelét, Gold- water szenátort, akit a handabandázás politikusának nevezett. Goldwater viszont despo- tizmussal vádolta az Egyesült Államok elnökét. Emelik az angol behozatali vámokat A választási kampány záró szakasza természetesen mégsem tudta egészen háttérbe szorítani a brit külügyminiszter látogatását. Váratlanul igen érdekessé tették a körülmények. Mindenekelőtt bombaként robbant Washingtonban az a londoni bejelentés, hogy az angol behozatali vámokat 15 százalékkal felemelik, ami az egész, amerikai exportot érzékenyen érinti. Köztudott dolog egyébként, hogy az új angol kormány álláspontja számos nemzetközi kérdésben eltér az amerikaiakétól. Bebizonyosodott, hogy a munkáspárti kabinet nemcsak a NATO átszervezésére és a multilaterális atomütőerő megteremtésére vonatkozó washingtoni terveket ellenzi, hanem a többi között eltérő álláspontot képvisel Kína ENSZ-tagságá- nak az ügyében is. Valójában egyelőre sem a két hete hatalomra került munkáspárti kormány, sem az elnökválasztási hadjáratban elmerült amerikai adminisztráció nincs abban a helyzetben, hogy döntéseket hozhatnak az atlanti politika függő ügyeiben. így Walker washingtoni tárgyalásai csupán a „különleges angolszáz érdekközösség” és a nem kevésbé különleges érdekellentétek feltérképezését eredményezték. Közben Londonban Brown gazdasági főminiszter és Callaghan pénzügyminiszter sajtó- értekezleten ismertette, hogyan akar segíteni a munkáspárti kormány a súlyosan megbetegedett angol gazdaságon. Közölték: a brit fizetést mérleg várható év végi hiánya 700— 800 millió font lesz. Bejelentették, hogy az élelmiszerek és az ipari nyersanyagok, valamint a műgyűjtők számára behozott antik tárgyak kivételével 15 százalékos felárat vetnek ki az import cikkekre, viszont adó- kedvezményekben részesítik az exportáló hazai cégeket. Bejelentésüknek a nyugat-európai fővárosokban tapasztalt kedvezőtlen fogadtatása azonban aligha igazolja várakozásukat. „A munkáspárttól azt várja a nép, — írja a Daily Worker —, hogy szakítson a tory politikával, nem pedig, hogy akár módosított formában is — tovább folytassa azt.” Kárpát-ukrajnai taiálkozá&gík: V. „Húsz éve jártam Nyíregyházán“ A főmérnök atlétatermetű, szőke, kékszemű, barátságos és nyílt ember. Beszélgettünk az üzeméről, a szolyvai élelmi- szeripari kombinatrol, s közben háromszor is ismétli a város nevét: .......Nyiregihaza ... Nyíregihaza... Nyiregihaza...’ Majd szinte csak magának mondja: „Ja bili tám.” — Mikor? — Nagyon régen, most húsz esztendeje. Jól emlékszem arra a városra. Tizenkilenc éves voltam, tiszti iskolás. Éppen maguknál fejeztem be. Várjon egy percet. Igen, most már megvan, Cserminszkij őrnagy volt a tiszti tanfolyam parancsnoka. Hol tanultunk? Azt már látja nem tudnám megmondani. De emlékszem, hogy a város szélén laktunk egy teljes hónapig az egyik emeletes épületben. Lehet, hogy laktanya volt. Izgalmas téma, érdekes ta1964. október 31. lálkozás. Az ember mindent meg szeretne tudni. Hogyan nézhetett ki akkor a város? Nem tévesztette-e össze egy másikkal? — Húsz éve jártam ott. Tizennyolc és fél éves voltam akkor. Mindenütt mentünk a Artamonov tisztiiskolás korában ... j front nyomában és úgy tanultunk, hogy tiszteket avassanak | majd belőlünk. De akkor... akkor abbahagytuk a tanulást, I mert a város közelében nagyon nagy csata volt, tankcsata. A tüzérség szakadatlanul lőtt, hátulról támogatott bennünket. így foglaltuk el a maguk városát. Ott, akkor már csend volt. Csak néhány nagy épület égett és romokban hevert a vasútállomás. — Tizennyolc éves volt és harcedzett katona. — Nem ott ismerkedtem először a háborúval. 1942-ben, amikor bevonultam a hadseregbe, még alig múltam tizenhat. Oroszországban, nem messze Moszkvától, a rjazani terület, troje kurovszki rajon- jának egy apró Volga menti falujában születtem, nőttem fel. Lermontov írt a falumról — Gorjuskiról. Néhány hetes, vagy talán csak néhány napos katona voltam, amikor lángokban állt a szülőföldem. Az egységünket egyenesen bevetették oda, ahol éppen a legnagyobb szükség volt ránk, a kurszki—oreli csatába. És azután így mentünk tovább. Fjodor Vasziljevics Artamo- nov, n 232. lövészhadosztály közkatonája másra tereli a szót. Kérem, beszéljen még az élményeiről, de szabadkozik, — Hosszú volt az út Gorjus- kitól... Mosolyog, egészséges, fehér fogai kivillannak. — Kurszk után a második ukrán hadseregben, Mali- novszkij marsall parancsnoksága alatt mentünk tovább. Felszabadítottuk Moldvát, azután Havasalföldet és Erdélyt. Ellőtték a kezemet a romániai harcokban, de hamar begyógyult. Nyíregyházán meg volt idő pihenni, egy teljes hónapig tartott a tiszti tanfolyam hátralévő ideje. Gondolkodik. ... és Artamonov a főmérnök. hirtelen jött. a találkozás és régen volt ezerkilencsáznegy- vennégy októbere. — Arra nagyon jól emlékszem, hogy eleinte bizalmatlanok voltak velünk. De néhány nap múlva nagyon sok helyre meghívtak az egyszerű emberek — kicsit beszélgetni. Sajnos, ezzel nem boldogultunk a legkönnyebben, nem igen értettük a magyar nyelvet, s ott kevesen tudtak oroszul. — Szelivano harmadik hadtestjének lovas kozákjai mentek előttünk, ők foglalták el tulajdonképpen a várost a német gyűrű kellős közepében. Aztán az ellenség körülzárta őket, s néhány napig ők vetették meg ott a lábukat, amíg nem jött a mi hadosztályunk. Amikor bevonultunk Nyíregi- hazara (csak így tudja kiejteni a város nevét) már jött velünk a főhadiszállás. Mali- novszkij vezérkara, s ott laktak egy erdő szélén lévő házban. — Volt még egy epizód, ami eszembe jut. A szállásunkhoz közel robbanást hallottunk. Odaértünk egy lakatlan területre, s ott egy gyerek véresen, öntudatlanul. Talált egy kézigránátot, hozzányúlt és az leszakította az egyik kezefejét. Senki nem volt a közelben. Bevittük a laktanyába, elsősegélyt adtunk neki, azután azonnal átadtuk a kórháznak. Tíz-tizenegy éves lehetett a fiúcska. Nem láttam többet, de tudom, hogy sikerült megmenteni, mert később a tzülei eljöttek hozzánk megköszönni a segítséget. Artamonov elvtársból a szovjet hadsereg tisztje leit. Üjabb harcokra emlékszik: a csehszlovák határon keresztülfúrta a csípőjét egy golyó, s Putnokon feküdt a kórházban. Felépült, aztán megállás nélküli menetelés, egészen Brnóig. Itt találta a győzelem napja, 1945 május kilencediké. — Ennyi volt. És most itt vagyok, ide neveztek ki. Élelmiszert gyártunk, ez békésebb foglalkozás. Számolok: Gorjuski és Brno; Artamonov százados útja ötezer kilométer. Említem, azóta rá se ismerne Magyarországra. És Nyíregyháza is szebb, sok az építkezés. Elismerően bólogat, miközben válaszol: — Meg fogom nézni a városukat. Arra is nagyon kíváncsi vagyok, mi lett abból a sebesült gyerekből. Tudom, hogy hol laktak. Azt a házat megtalálnám. Elkérem az akkori és a mostani fényképét. Vajon őt megismerik-e? Kopka János )
