Kelet-Magyarország, 1964. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-23 / 249. szám
Ami rajtuk múlik „Zsebbe vágó ügy” — Tipikus életút — A bubiktól a matematikáig A nagy erőpróba közben CsfesfirgalM a vasúti szállításban Beszélgetés a MÁV vezérigazgatójával Ezekben a hetekben és hónapokban az iparban, a mező- gazdaságban és a kereskedelemben egyaránt legtöbb a szállítanivaló. Az őszi szállítások nagyobbik felét a vasút bonyolítja le. A Központi Sajtószolgálat munkatársa felkereste Rödönyi Károly elvtársat, a MÁV vezérigazgatóját, hogy beszélgessen vele a vasút őszi szállítási programjáról, a nehézségekről és tennivalókról. Az alábbiakban közöljük az újságíró kérdéseit és a MÁV vezérigazgatójának válaszát. — Milyen feladatok hárulnak ezen az őszön a vasút dolgozóira és hogyan tudják elvégezni a tennivalókat? — A MÁV feladatának nagyságára jellemző, — mondotta válaszában Rödönyi Károly elvtárs —, hogy a nép- gazdasági tervnek megfelelően a vasút szállítanivalója most a IV. negyedévben 27,6 millió tonna áru, vagyis 3 millió tonnával több, mint amennyi 1938-ban az egész éves teljesítménye volt. A szállítások ütemezésénél figyelembe kellett vennünk, hogy novemberben és decemberben már esetleg télies lesz az időjárás. Tehát amit csak lehet, korábban kell elszállítanunk. Ennek megfelelően októberre 10,5 millió tonna áru szállítását vettük tervbe. Ebben a hónapban tehát mind a vasútnak, mind a fuvaroztató vállalatoknak lényegesen többet és jobban kellett dolgozniok, mint az év bármely más időszakában. Ebből következik, hogy mindenkinek a maga fsosztján több a dolga, megnövekedett a felelőssége. — A szinte naponta jelentkező és rendkívül magas kocsiigények kielégítéséhez a vasút egyrészt munkanapokon a napi berakások egyenletesséfét, másrészt a munkaszüneti napi rakodásokat igyekszik fokozni. E feladat jó megoldásában természetesen nemcsak közvetlenül a forgalomban dolgozó vasutasoknak van nagy szerepük, hanem a MÁV minden alkalmazottjának, minden dolgozójának. — Az ipari, és mezőgazdasági üzemek, valamint a szállítási vállalatok miként segítik az őszi szállítások sikeres lebonyolítását? — Közös érdekünk és célunk, hogy ezekben a hetekben maximálisan kihasználjuk a vasút teherbíró képességét. Ne legyen indokolatlanul álló vagy üresen futó kocsi. A szállíttató üzemekkel és vállalatokkal összefogva már eddig is említésre érdemes sikereket értünk el. Négy vasárnapon például átlagosan 12 650 vasúti tehervagont raktak meg és volt olyan vasárnap (szeptember 20-án), amikor a tervezett 11 900 kocsi helyett 13 363 vagon rakodását végezték el. A fuvaroztató vállalatok és intézmények többsége példásan végzi a vagonok ki- és berakodását s így jelentősen csökkenti az állásidőt, jól hozzájárul a vasúti szállítás kapacitásnöveléséhez. — A törekvők jó munkájának eredményét viszont gyakran rontják és veszélyeztetik a rendszeresen késve rakodó vállalatok. Ugyanígy sok gondot okoz, hogy több vállalat nem tesz eleget éjszakai és munkaszüneti rakodási kötelezettségének. — Mit kér és vár a MÁV vezérigazgatósága a szállíttató ' vállalatok dolgozóitól és vezetőitől? — Elsősorban az a kérésünk, hogy mindig az előírt rakodási időn belül végezzék el a kocsik ki- és berakodását. Ugyanígy minden esetben tegyenek eleget az éjszakai és a munkaszüneti napi rakodási kötelezettségeiknek, s a legmesszebbmenőkig támogassák a vasút dolgozóit az irányvo- natok összeállításában. Arra is kérjük a különféle üzemeket és vállalatokat — különösen a mezőgazdasági üzemeket, — hogy rövidtávú fuvarozásaikat lehetőleg közúton bonyolítsák le. Hasonlóképpen nagy tehermentesítést jelent a vasútnak, ha az iparvágányok közötti rövidtávú fuvarozásokat is közúti járművekkel végzik el. Feltétlenül ésszerű az is, hogy az illetékes üzemek és vállalatok azon áru szállítását, amelyek most a termelésben nem elsőrendűen fontosak, a következő év elejére halasszák. — Kötelességünk arra is figyelmeztetni a vállalatokat: ha a teljes kocsirakományú küldeményeiket 5000 kg-on aluli tételekre bontják s így szükségtelenül növelik a darabáruk mennyiségét, ezzel komolyan megnehezítik a vasút dolgát. Ezzel ugyanis indokolatlan zsúfoltságot idéznek elő az áruraktárakban, s ráadásul a darabárus szállítások esetén a kocsik átlagos kihasználása mindössze 5—6 tonna, szemben a lehetséges 15—20 tonnás kapacitással. A mindenáron való szállítás semmiképpen nem helyeselhető módszer. Arra kérjük a fuva- roztatókat, hogy a diszpozíciók megfelelő csoportosításával a lehető legkevesebb árut szállítsák darabáruként és minél több teljes kocsirakományt állítsanak össze. — A MÁV dolgozóinak és vezetőinek meggyőződése, hogy a népgazdaság valameny- nyi ágának megértő és lelkiismeretes együttműködésével ezen az őszön is sikeresen megoldhatjuk a szállítási feladatokat — mondotta a beszélgetés befejezéséül Rödönyi Károly elvtárs, a MÁV vezérigazgatója. A nyíregyházi pályaudvar rakodóján A nyíregyházi MÁV pályaudvor árnrahodőján láms munka folyik. A darus brigád egy műszak idején több tonna árut rak ki és be a vagonokba az utolsó negyedévi szállítási csúcsforgalomban, Foto: Hammel József Két napig csak az eget nézték és bosszankodtak a kőművesek, mert zuhogott az eső. Nem tudta megkezdeni a szocialista brigád a Búza téri KPM székház építkezésénél a íalazási munkát. — Zsebbe vágó ügy, mert teljesítményben dolgozunk. Nyolcán vagyunk, s bizony egy-egy embernél 200 forinttal lesz kevesebb a kereset, ha csak rá nem dolgozunk — mondja a szikár termetű brigádvezető, Szilágyi István. Tíz évvel később Érdekes ember. Kubikosként kezdte, s most az egyik legkiválóbb kőműves. Negyvenhét e.iztendős. Életútja tipikusan jellemzi a munkásember fejlődését. — A Keleti főcsatorna építésénél kezdtem a furikolást még 1948-ban. A Tiszától a Hortobágyi g annyi földet hánytam ki és hordtam el, hogy három irodaházat lehetne megtölteni vele — emlékezik. — Sajnos akkor még analfabéta voltam. Tudtam én fejből meg ránézésből, hány köbméter földet hordtam el, de mégis más írta össze a teljesítményemet. Nagyon restelltem, de mit tehettem. És, amikor felszólították a kubikosbrigádot, hogy képezzék át magukat kőműveseknek, mert szükség van a szakemberekre, ő is jelentkezett. — Csak néztem a táblát a számokkal. A magyarázatokból tanultam, meg abból, hogy a többiek segítettek. Felolvasták, meg leírták helyettem a leckét. De tanultam. Csali tíz évvel később került rá a sor, hogy elvégeztem a négy általánost, s még most is tanulok. Szilágyi István a. nyíregyházi 4-es iskola. VIII, á. osztályos tanulója. — Ehhez a szakmához már tudás kell — mondja. — Érzem, hogy sokat fejlődtem. Nem én vs*yok az egyedüli. Látja ott azt a fiút? — mutat az egyik kőművesre, aki az alapot bontja — Halhóber József, ő is velem jár az iskolába. Az a másik, Polgár Lajos és Fenyvesi Zoltán meg művezető iskolába jár-, nak. . Halhóber is kubikosként kezdte velem. Mind tanul. A brigád vezető is úgy dolgozik, mint a többiek. Reggeltől estig a malteroska- nál, kalapács meg a serpenyő, este pedig a könyv. Matematika, földrajz, történelem. — Nehéz már ilyen korban, de ha egyszer belekezdtem, befejezem — fogadkozik. — S tudja milyen jó érzés az, hogy most én írhatom alá a teljesítményeket, az igazolásokat? Ezt csak az tudja, aki emberfejjel tanulta meg az egyszeregyet. S mint mondják, nagyon pontos, igazságos ember. — Aki többet tud, többet és jobban dolgozik, többet keres. Ez így van helyén. Én sem panaszkodom. Megvan a havi 2400 forint átlagosan. Pedig nem ritka, amikor hol az egyik, hol a másik kérdez valamit. „Hogy kell ezt megcsinálni Pista bácsi?” „Jó lesz ez így?” S én nem mondhatom, hogy nem érek rá. Megmutatom, s ez is időbe kerül. Vannak aztán úgynevezett kényesebb kőművesmunkák is. — Szilágyi István érti a dolgát — vélekedik róla Právicz Béla, az KM. Szabolcs megyei Építőipari Vállalat I-cs számú főépítésvezetője. — Legutóbb a Népkert utcai lakóházaknál mutatta meg. A kazánház építkezésnél, ahol az üvegfalaknál volt szükség a szakértelemre. — Az igazgató elvtárs azt mondta, tőlünk függ, hogy idejében megkezdje ac; üzemelést a kazánház. No fiúk, ha ez így van, akkor húzzunk rá! Határidő előtt vállaltuk. Harminc nap alatt végeztünk is — mondja, de rosszallóan csóválja a fejét. Másként is lehetett volna — Volt valami baj talán? — Miért ne lett volnat Ugyanis az történt, hogy mikor már teljesen elkészültünk, akkor jöttek a szerelők, véstek, fúrtak, s most három emberünk újra ott dolgozik, nem győzik utánuk csinálni, amit elrontottak. — Nem lehetett volna másképpen? — Dehogy nem. Ha előbb a szerelési munkát végzik el. Ez persze nem rajtuk múlik. De ami rajtuk: dolgoznak becsülettel, a kiváló kőműves brigádvezető irányítása mellett. Farkas Kálmán Izgalmas, szép élet Ahogy egy fiatal főagronómus látja Az a magas, fiatalember, aki hamarosan ott ül majd a megyei ifjúsági tanácskozáson az ötödik, vagy a harmincket- tedik sorban, most 24 éves. Egy hónap múlva apa lesz és fiút szeretne. „Egyébként mindegy az, csak egészséges legyen az anyukájával együtt.” Bár nem sok ideje jut rá, de naponta többször átgondolja: vajon milyen érzés lesz apának lenni. Még nem tudja, csak azon csodálkozik, hogy repül az idő! Hiszen ez a csendes szavú, megnyerő külsejű fiatalember tavaly még egyetemista volt Debrecenben, az „agráron”. Gondjainak csúcsát a szigorlat és az államvizsga jelentette, a kikapcsolódást hosszú séta, egy Brecht-darab a patinás színházban. Vasárnap délutáni szurkolás a Nagyerdőn a „lok- sinak”, vagy a másik kedvenc, a Honvéd válogatott labdarúgóinak. Újra itthon Kitűnő diplomával érkezett haza Tiszadadára, a Vörös Csillagba főagronómusnak, most cipő helyett gumicsizmát húz, ha hajnalonta kiindul a párától terhes határba, közel 3,5 ezer holdas birodalmába. Kezet ráz az emberekkel, meg édesapjával, aki ugyanitt állattenyésztő s az-_ tán hosszan néz a távolba ve-' sző autóbusz Után, melyen felesége igyekszik mindennap munkahelyére a tiszalöki gimnáziumba. Majd beletemetkezik a munkába. Nem titkolja: sohasem vágyott világra szóló tettekre, de ezt az évet amolyan presztizs esztendőnek tekinti, élete második nagy vizsgájának — a gyakorlatban. Tervek és tények Mert a tűzkeresztségen most áteső főagronómusnak az idővel gyűlik meg leginkább a baja. „Ha már fizetett értem a szövetkezet míg tanultam, becsületből szeretnék minél többet visszaadni belőle.” Ezért verbúválta egybe olyan nagy Izgalommal azt az ifjúsági munkacsapatot is „terven felül”, amelyik a kertészetben ejtette ámulatba az idősebbeket. Azelőtt mindig munkaerőhiány volt itt, főleg az áru előkészítésénél, szállításánál. Most nem. érte szó a ház elejét, sokat hozott a konyhára a fiatalok kertészete. Legújabb „haditerve”, hogy a munkafegyelem mellett a szakma komolyabb csinját-binját is megtanulják a fiúk, a lányok. Persze, nem megy rhinden ilyen simán. Elfoglaltsága miatt nem tudta ugyan elvállalni a KISZ-titkárságot, de hódolni szeretett volna egyetemi szenvedélyének, a népi táncnak. Meg is kezdték a próbákat, agronómusi diplomával ő volt a koreográfus, de abbamaradt a dolog, mert fellépett a fiúhiány. Ö pedig csak vegyes táncokat ismer... Hadakozott azért is, hogy vegyenek a fiataloknak sportfelszerelést, így lett, csakhogy a lányok még vonakodnak a sportruhá- tól, a nyilvános szerepléstől... Vigasztalódhat viszont azzal, hogy a tsz fiataljai ma már nem a kocsmába sietnek szórakozni, hanem a jól felszerelt klubba, ahol van tv, lemezjátszós rádió, társasjáték. Ez a falujába visszatért kitűnő szakember, aki egy kicsit még sajnálja a nagyváros megszokott, megszeretett lüktetését, a szó vaíós és jelképes értelmében is mindinkább hazatalál. Kapott lakást, két szobával, szép havi jövedelmet, s tanárnő felesége katedrát a közeli járásszékhelyen. Igaz, ide nem jut ki a színtársulat, de jó képet lehet fogni a tv-n. Gazdag a községi könyvtár, megtalálhatja kedvelt íróit és rendszeresen játszik a mozi. „A kávéról legfeljebb a krém hiányzik, de az Illata ugyanolyan, mint a városinak.” Nem unalmas Mégis: joggal türelmetlen megyénk egyik legfiatalabb főagronómusa. Szeretné, ha színvonalasabbak lennének a KISZ-rendezvények, olyanok, mint az egyetemen, ahol évfolyam KISZ-titkár volt. Most filmklubot akar szervezni, ahol a tiszadadai fiatalok megtanulják majd értékelni, elemezni az alkotásokat. Közben jó lenne bővíteni a h>;z- tagú ifjúsági brigádot, felkészíteni nagyobb feladatokra. „Izgalmas mindez, de éppen ezért szép. Csak annak unalmas a falu, aki nem akarja elevenebbé tenni a vidéki életet.” ö akarja és elvárja, hogy a tsz-ek ifjúsága még nagyobb támogatást élvezzen a jövőben. Amikor kiállították a megyei küldöttértekezletre szóló megbízólevelét, ezt írták rá: Demeter János, Tiszadada. Angyal Sándor MEGJEGYZÉS: „Morf Két éve húzódó ügy, hogy megkapja az ígért, majd kifizetett és többszöri határidő tologatással megtoldott telephelyet a Megyei Műemléki Felügyelőség. Évente több millió forint értékű építési anyagot használ fel a felügyelőség építésvezetősége a megyében, az anyagok tárolása és munkahelyre szállítás nem kielégítő a telephely hiányában. Megállapodás jött létre az AGROKER Vállalattal, hogy a megüresedő telephelyüket átadják a felügyelőségnek, amint az övék, az új elkészül. Elkészült — igaz az építőipar jóvoltából nem a kívánt' időben. Ez ideig azonban nem tudott átköltözködni a csaknem 200 ezer forintért megvásárolt volt AGROKER-telep- helyre a műemléki felügyelőség. A sok „mert” mindig közbeszólt. A legfőbb, mert nem szállította el az AGROKER a gépeit, anyagait, nem ürítette ki a telephelyet, pontosan azokat a részeket, amelyek a legszükségesebbek lennének. Több jegyzőkönyv, átirat tanúskodik minderről. Mindenki felelős a rábízott milliós értékekért, így a műemléki feW ügyelőség építésvezetősége is. A két éve gyűrűző ügy még mindig ügy, vita és bosszúság tárgya. És a milliós értékek nincsenek biztonságban. p. a
