Kelet-Magyarország, 1964. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-21 / 247. szám

Hasznos útmutatás a műszakiaknak Pár nappal a Nyíregyházi Műszaki Napok után az ese­ménysorozat értékelésében az első szó legyen a statisztikáé. A megye tizenegy tudományos egyesületében hét nap alatt 16 szakelőadást tartottak, közel kétezer részt vevővel. Az elő­adásokra Budapestről, Pécsről, Miskolcról, Debrecenből és az ország különböző városaiból több százan jöttek el. A három kiállítást a megye üzemeinek termékbemutatóját, a város- rendezési és építészeti kiállí­tást, a Felsőtiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság kiállítását több mint háromezren tekin­tették meg. Szakmai bemuta­tókon, tapasztalatcseréken, kö­zel ezer fő vett részt. Hiba lenne csak ezeknek alapján kijelenteni: az MTESZ eredményesen dolgozott és a Nyíregyházi Műszaki Napok rendezése elérte célját. A lé­nyegesebb, hogy megyénk mű­szaki és agrárszakemberei az előadásokon munkájukhoz nagy segítséget és útmutatást kaptak. Iparunk húsz év alatt jelentősen fejlődött, szinte a semmiből nőttek ki a több száz, sőt ezer főt foglalkoztató üzemek, a tennivalók nem csökkentek, gondjainknak kö­re bővült. A problémákat egészséges fejlődésünk hozta magával, és hogy tovább léphessünk, meg­szüntetésükön kettőzött erővel kell dolgozni. Üzemeinkben napirendi kérdés az üzemszer­vezés, a korszerű gyártástech­nológia bevezetése, újabb gyártmányok előállítása. Ehhez szakemberekre van szükség. A Nyíregyházi Műszaki Na­pok legfőbb érdeme volt, hogy nemcsak rámutatott a problé­mákra, a megoldás lehetőségeit is taglalta. Jelenleg kevés a műszakiak száma és nincs mód a létszámnövelésre, de a vég­zett munka értékének és nagy­ságának fokozására rendelke­zésünkre áll a továbbképzés, az oktatás. A műszakiak széles körű szaktovábbképzése egyéni tanulással, vagy állami okta­tásban olyan tartalék, amellyel emberek helyettesíthetők, amellyel a már konkrétabban jelentkező javaslatok is meg­oldhatók. Ilyen javaslat: ener­giagazdálkodásunk terheit pél­dául csökkentsük úgy, hogy a termelőszövetkezetek csopor­tosítsák villamos energia fel- használásuknak idejét. Fiatal konzervgyárunk továbbfejlesz­tésében legcélszerűbb a fél­kész gyártmány előállítása, közvetlen a termelőterületen, vagy a termelőterületek köz­pontjában. A dohányfeldolgo­zás arányainak növelésére be­vezetik a dohányfólia gyártá­sát. A vízgazdálkodásban a talajvizek ésszerű felhasználá­sára tározókat kell építeni. Közlekedésben a forgalom gyorsítására nagyobb arányok­ban gépesítsük a rakodást, át­rakást. Építkezéseinket, a vá­rosrendezést oldjuk meg gaz­daságosabban, célszerűbben. A javaslatok, elgondolások és észrevételek a műszaki na­pok részt vevőinek kétségtele­nül a cselekvés helyes irányát mutatták meg. Az is kétségte­len, hogy a műszakiak és mindazok, akik a különböző tudományos egyesületek mun­kájában részt vettek, erőt és kedvet kaptak további alkotó munkájukhoz. A Nyíregyházi Műszaki Napok elérték- célju­kat Seres Ernő Társadalmi tanácsadó testületek a községpoiitikal feladatok mepldásálifiz Az elmúlt hetekben az or­szág 15 megyéjében több mint ezer szakember részvételével tanácskozásokat tartottak a népfront községpolitikai fel­adatairól. Az összejövetelekre elsősorban azokat a mérnökö­ket, technikusokat, s a moz­galom más hasonló segítőtár­sait hívták meg, akik a mű­szaki akcióbizottságok tagjai­ként már sokszorosan bebizo­nyították, hogy készek részt vállalni a közösség dolgainak intézéséből. így például 3 népfront legutóbbi kong­resszusát megelőző idő­szakban elkészítették há­romezer község távlati rendezési irányelveit és szép számmal oldottak meg egyéb feladatokat is. A több mint ezer szakember m:nd a maga, mind társai ne­vében vállalta, hogy a jövő­ben is szívesen tevékenyked­nek a népfront különböző ak­cióbizottságaiban. A megbeszélések részvevői ezért egyebek között helyes­nek tartották, hogy a következő hónapokban megalakítsák a népi rom megyei és járási műszaki tanácsadó testületéit. Ezek tagjai, akik egyébként jórészt az aktivisták eddigi táborából kerülnek ki, útmu­tatásokkal segítenék a hozzá­juk tartozó községek vezetőit, hogy meghatározzák a külön­böző építkezések sorrendjét, minden szempontból jól vá­lasszák meg az iskolák, óvo­dák, művelődési házak, mo­zik, stb. helyét. Becsülete van ”A juhásznak jól van dolga” — Hatvanperces műtét Nem igaz a’magány romantikája Műenalékak a nlegyében Szociális otthon, iskola, lakás a műemlék épületekben — Másfél milliós helyreállítás egy negyedév alatt Őrölni fog a túristvándi vízimalom Megyénk gazdag műem­lékekben: mintegy 53 műemlék 300 műemlék jellegű, s 600 fa­lu, városkép jellegű épület van a megyeszékhelyen és a községekben. A műemléki felügyelőség két éve saját építésvezetőségével végzi az értékes műemlékek helyre­állítását. Miks Lajos építésvezető két év óta új házak helyett csupa régi épületet, várakat „konzervál”. Érdekesnek, vál­tozatosnak találja a munká­ját, amely sok előtanulmányt, elővigyázatosságot kíván, de maradandó értékekkel aján­dékozza meg az utókort. — Nemrég fejeztük be a gyulai Ferences-kolostor rom­jainak konzerválását Most pedig utazom Sárospatakra, ahol vörösmárványból farag­va megtaláltuk Dobó Kata­lin szobrát. Nemrég fejeztük be a nagydobosi és a kálló- semjéni kastély helyreállítá­sát egyenként másfél mil­lió forintos munka volt. Mi a sorrend a műemlékek helyreállításánál? — A sorrendet az szabja meg, hol van a legnagyobb szükség a műemlék megóvá­sára, másrészt, milyen funk­ciót tölt be az épület. Ma már kezd oszlani az a né- iet. hogy a műemlékek hely­reállítása öncélú munka, vagy legfeljebb a történészek, a jövő szempontjából érdeke­sek. Sok millió forintot költ az állam az értékek megóvá­sára, hiszen csak a megyé­ben az év utolsó negyedében fegymilliónégyszázezer forin­tos munkánk lesz. A műem­lékek, és ilyen jellegű épüle­tek többsége hasznos funk­ciót is tölt be, iskola, szoci­ális otthon, lakás kap helyet bennük. Van-e a megyében kiemel­kedő és ritkaságszámba me­nő műemlék? — Országosan is egyedül­álló ipari műemlék a turist- vándi vízimalom. Egymillió forinton felül költöttünk már rá eddig, hátra van még a gépészeti munka, melyhez a Szabolcs-Szatmár megyei Ma­lom- és Terményforgalmi Vállalat is segítséget fog ad­ni. Ugyanis a vízimalom el­készültével nemcsak mint idegenforgalmi nevezetesség áll majd a kiváncsiak ren­delkezésére, hanem őrölni is fog. Értékes még a régi szabol­csi paraszti építkezés sajá­tosságait megőrző vitkai pa­rasztház, melyet védőnői la­kásnak rendeztek be, hozzá­kapcsolva egy jól illeszkedő és a műemléki jelleget nem rontó orvosi rendelőt. Hogyan segítik a műemlé­ki munkát? — A megyében megértésre találtunk, a jóindulatban nincs hiány. Folytathatjuk a munkát Tuzséron, Tiszacsé- csén és Turistvándiban. Tu­zséron egy régi kastély hely­reállítását, Tiszacsécsén pe­dig Móricz Zsigmond szülő­házának restaurálását végez­zük el. P. G. OLVASÓINK ÍRJÁK: 1400 fiatal politikai továbbképzése a baktat járásban A baktalórántházi járás KISZ-szervezeteiben az újjá­választott vezetőségek nagy gonddal készítik elő a most induló oktatási évet. A járás­ból 27 KISZ-propagand sla vesz részt Nyíregyházán to­vábbképzésen. Az alapszer. tí­zeteknél 1400 fiatal jelentke­zett politikai oktatásra. A te­matika szerint az előadások társadalmi, politikai alapis- meretekkeL időszerű nemzet­közi kérdésekkel és mezőgaz­dasági szakismeretekkel fog­lalkoznak. A tanyákon élő fiatalok képzése érdekében — akiknez nincs lehetőségük a szervezet, oktatáson való részvételre — a járási KISZ-bizottság munka­társai havonta 1—2 alkalom­mal a helyszínen tartanak elő­adásokat. Kricsfalussy Béla Tettre kész úttörők Az eperjeskei úttörők vál­lalták, hogy hetenként felke­resik otthonukban a falu ma­gányosan élő öreg lakóit. El­végzik a ház körül azokat a munkákat, amelyeket az idős emberek már csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudnának elvégezni. E segítségen túl a társtglanság, a magányosság szomorú érzését is kitörlik a magukra maradt öreg embe­rek szívéből. A vállalkozó szellemű, tett­re kész gyerekek a betakarí­tási munkákból is kivették ré­szüket. 45 órát társadalmi munkában, 615 órát pedig 3,— forintos órabérrel dolgoztak a tsz-ben. Végső László Befejezték az almaszüretet Vaján Az elmúlt héten, egy nap alatt, 21 vagon almát szállí­tottak el a vajai Béke Terme­lőszövetkezetből. Ezzel a szállítmánnyal már a százhar­madik vagon alma indult út­nak a fogyasztókhoz ebből a tsz-ből. A tervezett 140 vagon mennyiség helyett, 150 vagon almát értékesíthetnek. A sze­dést példás szorgalommal végezte a tagság. A családta­gok is segítettek, így össze­sen háromszázan dolgoztak az almaszüret idején a gyümöl­csösben. Ennek eredménye­ként 20-án befejezték az al­maszüretet a 106 holdas termő gyümölcsösükben. K. B. Egész Beregben nincs iga­zibb juhász a barabási Kiss Sándortól. — Én vagyok a csatrangos juhász — mondja büszkén. — Egyedül! Ej de szépia a juhász­élet. Nem cserélném fel sem­mivel... Nincs annál nagyobb gyönyörűség, amikor estén­ként neki borul a nyáj a lege­lőnek, a csillagok kigyúllad- nak az égen, s itt a legelőn, a sötét éjszakában úgy világíta­nak a bárányok szemei, mint megannyi szentjános bogárka, s hallgatja az ember a sok sok kolomp muzsikáját. Ilyen­kor aztán maga a juhász is dudolgatja: Parlagnak terült a juhom, Zúgnak, búgnak a kolompom. — Mert nekem van vagy hu­szonhárom pergőm. S ahány kolomp, annyi féle. Huszonöt, negyven, hatvan krajcáros, kis forintos, forintos, ötkoronás — sorolja. — S ahogy mozog a juh, egyik kolomp a másik­nak aláver, kontrázik... Ez a juhász fülének a legszebb muzsika. Én a pergőimet nem adnám oda egy tehénért™ Igaz, hogy Pesten ma is gyár­tanak pergőket, de hol van­nak azok a régiekhez. Küld­tem mintát a fővárosba, hogy hasonlót csináljanak, de hiába, nem tudják utánozni — saj­nálkozik a juhász. — Pedig kellene. Eldönti a jövő Csak egy vigasztalja most: esett, kövérek a legelők, van mit harapni a birkáknak. — Más meg dühöng az esc miatt — mosolyog. — Hány éve juhász? Sértődötten néz rám. — Benne születtem — mond­ja kurtán. — Apám is juhász volt. Csatrangos juhász — büsz­kélkedik. — Szmrecsányi mél- tóságos és Schőnbrun bérc komenciósa, felese. Vele kezd­tem mint gyerek, ötünk közül én voltam a kiválasztott, akit taníttatott, öt elemit, s nagy szó volt kérem, három polgá­rit is végeztem. A bátyám is juhász. Kiss Sándor alig negyven esztendős. Csontos, szikár nap­szítta ember. Haja erősen őszes. Megszokta és megszeret­te a magányt. — Aki a nyájjal nem érzi jól magát, nem lehet jó juhász — vallja. — Csak látszólagos a juhász magánya. Mindig van elfoglaltsága. Tudom, mert a negyven esztendőből tizet a le­gelőn éltem. Itt borult rám az este, itt köszöntöttem a reg­gelt. Kinn aludtam gyerekko­rom óta bundában. Három éve nősült csak meg. — De már két fiúnk van — mondja nem kis büszkeséggel. Sándor és István. — Akar-e valamelyikből ju­hászt nevelni? Az igazi juhász... — Majd eldönti a jövő — vágja rá. — Azt akarom, hogy tanult emberek legyenek. Eh­hez a mesterséghez meg nem kell nagy tudás. — Nem? Ügy hallottam, hogy maga operált is már juhot. Felderül az arca, rágyújt. — Ez igaz — tekint rám nem kis büszkeséggel. — Badak Ja­ni bátyámmal, a másik ju­hásszal. Pedig az öreggel ko­Az egyik legjelentősebb nép­élelmezési cikkünk, a burgo­nya, az aszályos nyár utáni bővebb augusztusi—szeptem­beri csapadék hatására fejlő­désnek indult: a gumók „fia- sodtak”, ikergumókat hoztak. Ez egyrészt káros amiatt, hogy a főgumók felhalmozott táplá­ló anyagai átvándoroltak a sárj gumókba, csökkent az ér­tékük, másrészt a sarjak — kü­lönösen a későn érő fajtáknál — gyengék maradtak, ezáltal igen leromlott a tárolhatósá­guk. Tekintettel erre az adott helyzetre, a burgonya felszedé­se után most fokozott gondot kell fordítani a termés válo­gatására, osztályozására, szak­szerű tárolására. A felszedett burgonyát azonnal el kell szál­lítani a tárolás helyére, s akár géppel, akár kézzel mielőbb elvégezni a válogatást. Ültetéshez csak a teljesen egészséges gumókat hagyjuk meg. Ne kerüljön közé sem „fias”, sem ikergumó, mert az ilyen, úgynevezett anyagumók csökkent értékűek, és elsősor­ban továbbszaporításra alkal­matlanok. A még zsenge gü- mórészek könnyen romlanak, a többit gyorsan megfertőzik. A fény hatására megzöldült bur­gonya, amennyiben egyébként megfelel a vetőgumó követel­ményeinek, jól ellenáll a be­tegségnek és tavasszal nagyobb a csírázási eréiye. A törött, „fias”, apró és rá­gott — tehát ipari és takar­mányburgonyát nagy becsben kell tartanunk az idén, mert sokat segíthet a takarmány- gondokon. A főtt burgonyát szinte minden állat szívesen fogyasztja, s 4 kiló burgonya 1 kiló szemes kukoricával egyenértékű abraktakarmány. A beteg, vágott, meglágyult — fertőzött — burgonyát, a kü­lönválasztás után kezdjük meg takarmányozni. Takarmánynak csak egészséges — vetőgumó­méret alatti — apró burgonyát tároljunk, hogy a könnyen romló tétel után, a koratéli időben is folyamatosan legyen a jószágnak takarmányburgo­nya, A vetőgumókat 80, az étke­zési és a takarmányburgonyát 120 centiméter széles prizmák­ba rakjuk, alá szellőztető rá­csot készítsünk. A válogatott, prizmába rakott egészséges burgonyát 50—60 centi vastag szalmaréteggel takarjuk le. Amikor a külső hőmérséklet nulla fokra süllyed, takarjuk le a prizmát 10—15 centis föld­réteggel, a gerincen szellőzte­tő csíkot hagyva. Földelés előtt a nedves szalmát ki kell cse­rélni. A mínusz 3—5 fokos hi­deg beálltakor 30—40 centi vastagra növeljük a földréte­get, s a szellőztető csíkot is földdel zárjuk le. A földelésnél 50—60 centi széles csíkot hagyjunk a priz­ma széle körül; így kerülhető el a prizmák aláfagyása. Téli földelés után 2—3 naponként szükséges elvégezni a prizmák belsejének a hőmérőzését. Ha a belső hőmérséklet eléri a plusz öt fokot — azonnal szel­lőztetni kell. A hőmérőzés igen lelkiismeretes munkát kíván: figyelmetlenség, nemtörődöm­ség tönkre teheti a tárolt bur­gonyát. Fodor Tamás Ági növényvédő szakmérnök 1964, október 81. rábban riválisak voltunk mi­kor a tsz-be kerültünk. Mi ta­gadás irigykedtünk. Neki is volt egy falkája, meg nekem is. Én több tejet fejtem, ő vi­szont jobb gyapjút nyírt. Ver­senyeztünk. Ez még ma is így van. Végre aztán egy lett az akol is, egy lett a pásztor is, ahogy szokás mondani. Az él­tetéseket is együtt végeztük. Egyik éjszaka én, a másikon ő volt szolgálatban. Mind a 450 anyajuh ellett. Az volt a cé­lunk, hogy minden bárány megmaradjon. Szép is volt az eredményünk. Minden száz anya után 115 bárányt nevel­tünk... Egyik anyajuhunkon csak úgy tudtunk segíteni, ha megoperáljuk. Nekiláttunk. Jani bátyám rám bízta, de se­gédkezett. Két lehetőség volt: vagy megmarad, vagy elpusz­tul. Hatvan percig tartott a műtét. És sikerült. Végignézte Kun is, a főagronómusunk. — Lehetetten, hogy megma­radjon — mondta, amikor Kiss kivette a két bárányt az anyja hasából, s visszavárta a bőrt — Nézze meg, már eszik — újságolta örömmel néhány nap múlva a juhász, a főagronó- musnak. Az nem akart hinni a szemének. — Csodálkozott az állator­vosunk dr. Juhász is, mikor azt mondtam operáltunk. — Tanult embernek kell-e lennie a juhásznak? Kiss Sándor mosolyog. — Ügy látom Sanyi fiamnak lesz hajlama hozzá. Nagyon szereti a bárányokat... Én nem is bánnám, ha az tenne. Bár hallani, mondják, hogy meg­kopott a juhászélet romanti­kája. Nem igaz kérem. Az el­lenben igen, hogy amióta tsz- ek vannak, a hodályokat oda építik, ahol a legelő van, s így nem kell ma már a juhásznak sem mindig bunda alatt hál­nia. De hát ez csupán a roman­tika? Igazi juhász most is kinn alszik, míg tehet, s este 11 óra előtt nem hajt haza... Ilyenkor aztán rázendítünk a régi ju­hásznótákra. És dúdolni kezd egyet a sok közül: Amoda egy bokor mellett, három juhom, hatot ellett. Van már juhom, van bárányom, szeretőm is tizenhárom. Kiss Sándor kötelességtudó ember. Mindene a juh. A ba­rabási tsz-be öt esztendővel ezelőtt került. Hívták. Kezdetben nehéz volt — Kezdetben nagyon nehéz volt — magyarázza. — Annyi­ra el volt hanyagolva az állo­mány, hogy alig bírtak lábra állni szegény állatok. És pusz­tultak. f Meg is van a becsülete az egész falu előtt. Kun István a főagronómus beszél róla: — A nyáron, egyik alkalom­mal meg akarta csapatni a ló- heretáblát. Ügy húsz perc múlva észrevette, hogy kezde­nek felfúvódni a juhok. Egyen­ként hordta bele őket a hideg vízbe, a tábla mellett folyó csatornába. Ötöt pedig meg- trokározott. De egy sem pusz­tult el. — Nem érkeztem még a ru­hát se ledobálni magamról — mondja Kiss Sándor. Nem hiába mondja a nóta: a juhásznak jól van dolga. Va­lóban jó Kiss Sándoré is, a barabási Béke Tsz büszke, csatrangos juhászáé, aki elége­dett, s mint vallja: míg él ju­hász marad, mert ennél szebb élete nincg senkinek. Farkas Kálmán 3 Nagy gondosságot kíván a burgonya tárolása

Next

/
Oldalképek
Tartalom