Kelet-Magyarország, 1964. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-21 / 247. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXI. ÉVFOLYAM, 24t, SZÄM ÁRA: 50 fillér 1961 OKTOBER 21. SZERDA Pézsa Tibor kardvívó olimpiai bajnok (5. oldal) szocialista építő munka ered­ményei elválaszthatatlanok a szocialista országokkal való testvéri összefogástól, az egy­ségben rejlő erőtől. Ezért szö­gezték le teljes egyetértésben, hogy „minden szocialista or­szág, valamennyi kommunista és munkáspárt köteles hozzá­járulni a nemzetközi munkás- mozgalomban fennálló véle­ménykülönbségek leküzdéséhez a felmerült nézeteltérések csökkentéséhez és az álláspon­tok egymáshoz való közelítésé­hez a marxizmus—leninizmuá elvei alapján, pártszerű lég­körben folytatott megbeszélé­sek útján. Küldöttségünket jóleső érzés­sel töltötte el, hogy lengyel ba­rátaink értékelik a magyar nép szocialista építő munkájának sikereit. Boldogan tapasztalta ugyanakkor, hogy a lengyel dolgozók a LEMP vezetésével húsz év alatt gyökeresen meg­változtatták hazájuk képét. Nemcsak a háború utáni gaz­dasági újjáépítés problémáját oldotta meg, hanem jelentős előrehaladást értek el az or­szág gazdasági fejlesztésében és csökkentették azt a távolsá­got. amely Lengyelország és a világ gazdaságilag fejlett or­szágainak fejlődési színvonala között fennállott. Teljes rpeggyőződéssel mond­hatjuk, hogy a magyar párt­ós kormányküldöttség lengyel- országi látogatása még szoro­sabbra fűzte, tovább mélyítette népeik, pártjaink, kormányaink barátságát, úgy érezzük, hogy a tárgyalások, a bensőséges hangulatú találkozók és a kö­zös nyilatkozatban kifejezésre jutó egyetértés — mind-mírtl jó szolgálatot tett népeinknek és általában a béke és a szo­cializmus ügyének. Legfontosabb feladat az Őszi mezőgazdasági munkák i ai w—m—■ m üt—p— ni i •.■■s-rsrrr­sikeres elvégzése Elsőként lissalökőn megkezdődtek a járási KISZ-küldőttértekezietek Készülőben a KISZ VI. kong­resszusára kedden, október 20- án elsőként Tiszalökön tartót-' ták meg a KISZ járási küldött- értekezletét, melyen többek kö­zött megjelent Diczkó József elvtárs, a KISZ megyei bizott­ságának első titkára, Zajácz János elvtárs, a párt megyei végrehajtó bizottságának tagjai, valamint Szabó Mihály elvtárs, a járási pártbizottság, titkára és Csikós János elvtárs, a já­rási tanács vb elnöke. Hosszú László megnyitó szavai után Rácz Gyula, a járási KISZ-bi- zottság titkára számolt be az utóbbi négy évben végzett munkáról. Elmondta: 1960 óta a tiszalö- ki járásban tovább erősödött az ifjúsági mozgalom, mely egyaránt megmutatkozik a ter­melésben, a politikai és kultu­rális munkában. Jelenleg pél­dául 23 ifjúsági munkacsapat tevékenykedik a járás mező- gazdaságában eredményesen, amely hatszor több mint 4 év­vel korábban. Évente egyre több ifjú traktoros vesz részt az országos versenyekben és mind többen vállalnak KISZ­hivatást a7. á11afr.t.ÉvnvPS7.ÍPS­Élményekben és tapasztala­tokban gazdag lengyelországi látogatásról tért haza vasárnap a Kádár János elvtárs vezette magyar párt- és kormánykül­döttség. E látogatás légkörét az elvtársi és baráti tárgyalá­sokon túl az a forró fogadtatás jellemezte, amelyekben a len­gyel dolgozók Varsó új épüle­teinek, Krakkó patinás emlé- einek és Nowa-Huta égbetörő keményeinek tövében részesí­tették a magyar párt és kor­mány képviselőit. A szeretet megható megnyilvánulásai nagy erővel sugározták azokat a testvéri kapcsolatokat ame­lyek a szocializmus felé haladó magyar és lengyel népet össze­fűzik. Örömmel jelenthette Kádár elvtárs a budapesti Nyugati pályaudvaron össze­gyűlt üdvözlő tömegnek, hogy a magyar part- és kormány- küldöttség hatnapos lengyelor­szági látogatása eredménye­képpen is közelebb kerültek egymásiioz a magyar és a len­gyel nép milliós tömegei. Küldöttségünk ápolta és erő­sítette ezeket az összetartó szá­lakat, mert nemcsak folytatta a barátság és az összefogás tiszteletre méltó hagyományait, hanem még korszerűbb tarta­lommal töltötte meg ezeket a kereteket, még magasabb szintre emelte a két ország együttműködését, helyesen ha­tározta meg a testvéri kapcso­latok továbbfejlesztésének irá­nyát. A jó munka tudatával érkeztek haza a magyar párt- és kormány vezetői azért is, mert tovább mélyült a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt internacionalista, a marxizmus —leninizmus elvein nyugvó kapcsolata és újabb lehetői gek bontakoztak ki kormá­nyaink együttműködésére. A két párt- és kormánykül­döttség tárgyalásai ismét bebi­zonyították, hogy az összes megtárgyalt kérdésekben, a szocialista építő munka, orszá­gaink pártjaink, népeink kap­csolatainak, a nemzetközi kom­munista mozgalom és a külpo­litika kérdésében teljes az egyetértés közöttük. Ennek a szellemnek megfelelően jó eredményekkel zárultak a ma­gyar—lengyel gazdasági és kul­turális együttműködésről, a két ország dolgozóinak mind széle­sebb körű részvételével kibon­takozó közvetlen kapcsolatairól szóló tárgyalások is. A közös közlemény nyomatékosan alá­húzza erőforrásain^ együttes hasznosításának Szükségességét a távlati tervek összehangolá­sa, a két és több oldalú, s ter­mészetesen a KGST keretében megvalósítandó sokoldalú koo­peráció területén. S miként a két ország párt- és kormány- küldöttségeinek korábbi tár­gyalásai és megállapodásai új lendületet adtak szocialista építésünknek. biztosak lehe­tünk abban, hogy a varsói tár­gyalások és megállapodások is ilyen eredménnyel járnak a szocializmus építésében Ma­gyarországon és Lengyelország­ban egyaránt. A magyar—lengyel barátság fontos tényezője, hogy azonos elvek alapján összehangoljuk Belgrád gyászolja a repülőgéppel lezuhant szovjet parancsnokokat Marton László, az MTI belgrádi tudósítója jelenti: Belgrád és egész Jugoszlá­via a gyász jegyébei emléke­zik meg a jugoszláv újváros egyik legnagyobb ünnepéről, a relszabadulás 20. éviorduló- járól. Az avalai tragédia amelynek során magas ran­gú szovjet parancsnokok vesztették életüket, mélyen megrendítette Jugoszláviát. Éppen azok haltak meg a repülőgép lezuhanása foly­tán, akik két évtizeddel ez­előtt ezer veszély között ju­goszláv harcostársaikkal együtt a szabadságot adták Belgrádnak. A városban kétnapos gyászt rendeltek el és a zász­lókat félárbócra eresztették. A szórakoztató- és sportren­dezvényeket elhalasztották. A keddi jugoszláv sajtóra is a gyász nyomja rá bélyegét. A lapok az első két oldalon számolnak be a tragédiáról és a szerencsétlenül járt szovjet katonai veteránok­nak Belgrád felszabadításá­ban szerzett érdemeit mél­tatják. A Politika hangoztat­ja, hogy a jugoszláv fővá­ros aligha várhatott volna kedvesebb vendégeket azok­nál, akik húsz évvel ezelőtt a jugoszláv vezetőkkel együtt az Avalán kidolgozták Belgrád felszabadításának tervét, és utána a főváros utcáin ontották vérüket. A sors szeszélye — folytatja a lap, —, hogy azok, akik életben maradtak, amikor Belgrád környékén aratott a halál, most vesztették életüket, amikor a főváros tárt ka­rokkal várta őket. A Borba szintén a tragikus sorsra ju­tott szovjet katonai vezetők érdemeit méltatja. •Toszip Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök Sz. Sz. Birjuzov, szovjet marsallt a „Népi hős érdemrenddel” tüntette ki. A jugoszláv köz- társasági elnök ugyancsak magas rangú érdemrendekkel tüntette ki a Belgrád mel­letti repülőgép-szerencsétlen­ség következtében elhunyt szovjet küldöttség többi tag­ját is. Czinege Lajos részvéttávirata Malinovszkij marsallnak Czinege Lajos vezérezredes, a Magyar Népköztársaság nonvédelmi minisztere táv­iratban fejezte ki részvétét R. J. Malinovszkijnak, a Szovjetunió marsalljának, a Szovjetunió honvédelmi mi­niszterének, a Birjuzov mar­sallt és az általa vezetett katonai küldöttséget ért tra­gikus repülőszerencsétlenség miatt. „Sz. Sz. Birjuzov elvtárs személyében a szovjet fegy­veres erők nagytudású kato­nai vezetőjét, melegszívű embert, igaz barátunkat és elvtársunkat gyászoljuk. Őszinte részvéttel gondolunk a tragikus katasztrófa során elhunyt szovjet katonákra és állampolgárokra.” ben. E tekintetben azonban még bőven van tennivaló, hi­szen a cél az, hogy évente legalább 30 fiatal vállalkozzék az állattenyésztés fellendítésé­re. Bár elöbbrelépés van a me­zőgazdasági szakmunkáskép­zésben is, még csak részben si­került kivívni a mezőgazdasági munka becsületét. Szükséges, hogy a szakmúnkásképzés ér­dekében az eddiginél jobban érvényesítsék a tsz-ek vezetői az anyagi érdekeltséget, az er­kölcsi elismerést. Hasonló fel­adat vár az ipari üzemek ve­zetőire is. akik már egyre job­ban látják az ifjúsági brigá­dokban rejlő nagy lehetősége­ket. Érdemes megemlíteni pél­daként, hogy a takarékossági mozgalomban évenként több mint 3 ezer fiatal vesz részt a járásban, jó részük ipari üzem dolgozója. Munkájuk eredmé­nye évenként eléri az 1 millió forintot. Leginkább az Alka­loida Vegyészeti Gyár és a tiszavasvári iparitanuló-inté- zet hallgatóinak az érdeme ez, de szép sikereket mutattak fel az utóbbi években a járás kö­zépiskolásai a nyári építőtábo­rokban is: többször szerezték meg csoportjukban az országos első helyezést. Kedvező képet ' mutat ezen túl a járás fiatal­ságának társadalmi munkavég­zése: az úttörőkével együtt egy év alatt 135 ezer társadal­mi munkaórát dolgoztak, job­bára a termelőszövetkezetek megsegítésére. Kellően fejlődik a kulturális tevékenység: 1964- ben már 173 öntevékeny mű­vészeti csoport nevezett a járá­si vetélkedésre, háromszor több mint 4 évvel korábban. Nem kielégítő viszont a mezőgazda- sági szakmunkásképzésben részt vevők száma, ezen már a küldöttértekezletet követően segíteni kell. Részletesen szólt még az előadó a járás sport­munkájáról, az „Ifjúság a szo­cializmusért” mozgalom hely­zetéről, a kongresszusi válla­lások sikeres teljesítéséről, majd az időszerű mezőgazdasá­gi feladatokról. Csirmaz Jánosnak, a revíziós bizottság elnökének- beszámoló­ja után megnyitották a vitát. Ennek során Gadnai Gábor az iparitanuló-képzés gondjairólj Kiss János, a szocialista bri­gádmozgalom feladatairól! Vincze Miklós, a mezőgazdasá­gi szakmunkásképzés tenniva­lóiról, Balogh Ilona, a középis­kolai szervezetek .munkájáról, Dióst József, a fiatalkorúak bűnözésének megakadályozásá­ról beszélt. Dudás Margit; az ifjúsági munkacsapatok szer­vezését, Szőlősi Pál, az oktatás vonzóbbá tételét, Szimcsák Fe­renc, a KISZ és az úttörőmoz­galom kapcsolatának elmélyí­tését sürgette. Szabó Mihály, járási párttitkár a fiatalok ta­nulásának fontosságát hangsú­lyozta, Zsíros Ferenc az ipari tanulók vállalását tolmácsolta a tanulmányi eredmény foko­zására, Sipos Istvánná, a járá­si nótanács titkára a szülök nevében szólt a küldöttekhez, majd Hollósi Béla zöldségker­tész a jobb munkaszervezés fontosságát hangsúlyozta. Nagy érdeklődéssel hallgatták a je­lenlévők Zajácz János elvtárs szavait, aki a fiatalok igényeit vonta párhuzamba a napi fel­adatok elvégzésével. Diczkó József elvtárs a szakmai mű­veltség, a politikai tájékozott­ság állandó fokozásának szük­ségességéről szólt, majd hang­súlyozta: a járási küldöttérte­kezlet akkor teljesíti igazán feladatát, ha a soros mezőgaz­dasági munkákban tűnnek ki teljesítményükkel a fiatalok s ezzel bizonyítják, hogy méltó­képpen készülnek a KISZ de­cemberi kongresszusára. Végül a küldöttek megvá­lasztották a 29 tagú járási KISZ-bizottságot, a hét pótta­got, a revíziós bizottságot és a megyei értekezleten részt vevő 13 küldöttet. A járási KISZ- bizottság titkárává újból Rácz Gyulát választották. Tv-közvetítés a Voszhod sajtóértekezlettől A Magyar Televízió ok­tóber 21-én, szerdán déle­lőtt 9 óra 55 perces kez­dettel helyszíni ad Moszkvából űrhajó utasainak keletéről. közvetítés) a Voszhod sajtóé rte­Még szorosabbra barátságunkat tevékenységünket a nemzetkö­zi küzdőtéren. A Varsóban, Krakkóban és Nova-Hután el­hangzott beszédek ékesen bizo­nyítják mindkét nép párt és kormány elszántságát a bé­kéért és a szilárd béke előfel­tételeként valamennyi égető nemzetközi kérdés megoldá­sáért folyó harcra. A magyar és a lengyel nép erőihez mér­ten a jövőben is kiveszi részét a békéért és a társadalmi ha­ladásért, az imperialisták ag­resszív terveinek meghiúsítá­sáért folyó hatalmas küzdelem­ből. Mindkét ország a Szovjet­unió és a Német Demokratikus Köztársaság kormányával és népével, valamennyi békesze­rető néppel együtt küzd a Nyu- gat-Németországban újjáéledt és mind szemérmetlenebbé vá­ló német imperializmus ellen. Azt vallja, hogy alá kell írni a békeszerződést mindkét szu­verén német állammal, demili- tarizált szabad várossá kell nyilvánítani Nyugat-Berlint- és ily módon meg kell fékezni, Nyugat-Németország militaris­táit. A magyar kormány támo­gatja a különböző atomfegy­vermentes övezetek létesítésére tett kezdeményezéseket, közöt­tük a közép-európai megterem­tésére tett korábbi és legutóbbi lengyel javaslatot is. A ma­gyar—lengyel tárgyalások is­mételten bebizonyították, hogy a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság eddig is ott volt és ezutúSi is ott lesz mindenütt, ahol tenni lehet valamit a békéért, a de­mokráciáért, a társadalmi ha­ladásért, a különböző társadal­mi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért. A magyar és a lengyel dolgo­zók. a két ország vezetői tuda­tában vannak annak, hogy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom