Kelet-Magyarország, 1964. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-20 / 246. szám

Hazaérkezett a magyar párt- és kormányküldöttség

Kádár János beszéde

a Nyugati pályaudvaron

A magyar párt- és kormányküldöttség, amely a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának és a Lengyel Népköztársaság kormányának meghívására Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának, a kormány elnökének vezetésével hivatalos baráti látogatást tett a Lengyel Népköztársaságban, vasárnap reggel hazaérkezett. A delegációval együtt jött Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, aki a határon fogadta a küldöttséget, továbbá Jan Kiljanczyk, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete, aki részt vett a magyar párt- és kormányküldöttség lengyelországi útján.

A küldöttséget a Nyugati pályaudvaron Apró Antal, Biszlcu Béla, Fehér Lajos, Fock Jcn&, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Rónai Sándor, Somogyi Miklós és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, valamint a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács, a kormány számos tagja, politikai, gazdasági, társadalmi életünk sok más vezető személyisége fogadta.

Jelen voltak a budapesti diplomáciai testületek vezetői is.

A zászlódíszes Nyugati pályaudvar előtt sok ezren gyűltek össze a magyar párt- és

kormányküldöttség fogadására. A magyar és a lengyel Himnusz elhangzása után Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese mondott üdvözlő beszédet. Hangsúlyozta: a nézetek és a tapasztalatok kicserélése lehetővé teszi, hogy a két nép még szorosabbra fűzze kapcsolatait, hiszen a hagyományos magyar—lengyel barátság ma még szilárdabb, mint bármikor, mert tartalma a békéért, a békés egymás mellett élésért, a szocializmusért, a kommunizmusért folyó harcra való összefogás. A két ország párt- és kormányvezetői a szocialista országok közti munkamegosztás, a lengyel- magyar összefogás fejlesztésére törekednek. Mindebben nagy segítséget jelentettek számunkra az SZKP történelmi jelentőségű kongresszusai, valamint a kommunista és munkáspártok által közösen kidolgozott és elfogadott 1957. és 1960. évi moszkvai nyilatkozatok. Az MSZMP és a Magyar Népköztársaság kormánya erre az eszmei segítségre támaszkodva töretlenül halad tovább az eddigi úton.

„Továbbra is minden erőnkkel küzdünk a nemzetközi kommunista mozgalom megszilárdításáért a szakadárok ellen. Fáradhatatlanul munkálkodunk azon, hogy egységünk erős és megbonthatatlan legyen!” — hangsúlyozta végül Fehér Lajos, majd átadta a szót Kádár Jánosnak.

Eredményes tárgyalások

— Mindenekelőtt engedjék meg — kezdte beszédét Kádár János —, hogy valamennyi hazaérkezett elvtársam nevében és a magam részéről őszintén megköszönjem a szíves fogadtatást, amelyben bennünket részesítettek.

— Elvtársak! Lengyelországban elvtársi módon fogadtak bennünket, baráti, testvéri légkör vette körül küldöttségünket. Ügy érezzük, hogy misz- sziónkat, amellyel bennünket odaküldtek, teljesítettük. Jelenthetem, hogy a küldöttség valamennyi tagja egészséges és munkaképes állapotban hazaérkezett. (Nagy taps) Hazaérkezni pedig szintén nem rossz. (Taps.)

— Lengyelországban nagyon sok emberrel találkoztunk, sokfelé fordultunk meg. Beszéltünk a lengyel testvérpárt, a Lengyel Népköztársaság legfelső vezetőivel és a szocializmust építő lengyel nép egyszerű dolgozói közül is nagyon sokkal. Személyesen találkoztunk százezrekkel. Aligha van elég idő itt ma arra, hogy megnevezzem, felsoroljam mindazokat a helyeket, ahol a lelkünkre kötötték, hogy ha hazaérkezünk, adjuk át pártunk tagságának, a főváros lakosságának, a magyar munkásosztálynak, az egész szocializmust építő magyar népnek lengyel elvtársaink, barátaink testvéri üdvözletét. Engedjék meg, hogy megmondjam, hogy személy szerint Gomulka elvtárs, a lengyel testvérpárt Központi Bizottságának első titkára, Ochab elvtárs, a Lengyel Államtanács elnöke, Cyrankiewicz elvtárs, a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsának elnöke, a lengyel testvérpárt Központi Bizottságának, kormányának tagjai, Varsó lakossága, Krakkó lakossága, Nowa Huta lakossága, az ottani Lenin Kohászati Művek dolgozói, a Varsói Gépkocsigyár dolgozói és a velünk találkozó dolgozók még számos más helyen, nyomatékosan kérték, hogy mondjuk meg: ők is testvéri üdvözletüket küldik. Ezennel átadom. (Nagy taps.)

— Elvtársak! Küldöttségünk útja szerves és fontos része annak a munkának, amelyet pártunk, kormányunk és népünk a szocializmusért, a szocializmus építése érdekében végez, mint ahogyan képességünktől, tudásunktól telhetőén idehaza is mindnyájan ezért dolgozunk. Ugyanazt a célt szolgáljuk a külpolitikában és a testvéri szocialista országokhoz fűződő kapcsolataink fejlesztésében is. Ha megengedik, először arról szólnék, hogy egész fejlődésünket érintő, nagyon komoly, beható és eredményes tárgyalásokat folytattunk lengyel testvérpártunk Központi Bizottságával, a Lengyel Népköztársaság hivatalos képviselőivel, kormányával. Tárgyalásaink témái közül terjedelemben a legnagyobbak a gazdasági kérdések voltak. Ez azért lehetséges, mert pártjaink, országaink politikai és társadalmi kapcsolatai kiválóak, közös elvek kötnek össze bennünket, azonos célokat követünk. Barátságunk zavartalan, semmi a világon nem felhőzi, és így ennek megtárgyalására kevesebb időt kellett fordítanunk. Ahogyan mi mértéktartással, de mégis örömmel beszámoltunk arról, hogy az utóbbi időben pártunk vezetésével jelentősen előrehaladtunk a szocializmus építésében, ugyanígy nagy örömmel meghallgattuk lengyel elvtársaink tájékoztatóját azokról a nagyszerű sikerekről, amelyeket a szocializmusért lelkesen és állhatatosan dolgozó lengyel nép az utóbbi időben elért.

— Fő tárgyalási témánk tehát az volt, hogyan tudjuk a két ország kapcsolatait, együttműködését, különösképpen a gazdasági élet területén olyan módon továbbfejleszteni és növelni, hogy az segítsen mindkét ország népének abban, hogy gyorsabban és

eredményesebben haladjon előre a szocializmus útján.

Az együttműködésünk fejlesztésének kérdéseit természetesen itt nem részletezhetem, de jellemző az a mindkét fél rés‘érői megnyilvánuló őszinte törekvés, és eltökéltség, hogy ennek az együttműködésnek a formáit megtaláljuk, kidolgozzuk és realizáljuk. Mivel kölcsönösen megvan a szándék az együttműködéshez, — feltétlenül gyümölcsöző eredményei is lesznek, és ez hasznos, és jó, mert a fejlődés ezzel meggyorsul, és jól szolgáljuk másik célunkat is; a kapitalista világrendszerrel békés viszonyok között folytatott versenyt. Mi győzni akarunk ebben a versenyben. (Taps.) Márpedig, ha a tőkések a kapitalista rendszer szabályéi szerint, a részvénytöbbségek összevásárlásával olyan monopóliumot tudnak létrehozni, hogy azok világrészekre terjednek ki, és azon belül tudják a gazdaságosságot érvényesíteni, akkor mi, a szocialista országok sem járnánk el helyesen, ha ki-ki csak a maga kútját ásná és mindent a világon maga próbálna előállítani.

Hagyományos barátság

— A megtárgyalt kérdéseken túl, a lengyel tömegekkel való találkozás során is szinte kézzel foghatóan éreztük, hogy barátságunk, küldöttségünk lengyelországi tartózkodása idején, annak minden napjában és órájában tovább erősödött, szilárdult az ősi és hagyományos, de most új tartalmú szocialista, a proletár internacionalizmus alapjain nyugvó magyar—lengyel barátság. (Nagy taps.)

— A népek barátsága természetesen szintén hatalmas kérdés és abban sok minden szerepet játszik. Többek között a történelmi múlt is. A régi kizsákmányoló osztályok, és képviselőik, a királyok, a földesurak, a nagytőkések, a Horthy és Pilsudski-féle fasiszták egykori tetteiért a népek nem felelnek. Különösen nem felelnek a mi országainkban, ahol leszámoltak a régi kiváltságos osztályok hatalmával. De meg kell mondani, hogy a magyar—lengyel barátság erősítésében ma segít nekünk az, hogy a magyar és a lengyel történelemben igen sak a közös vonás és soha, semmi nem volt a mi népeink között, ami az egyetértést és a barátságot zavarta volna. De volt sok minden, ami ezt a barátságot már századok óta építi.

— Krakkóban ezrével élnek olyan lengyel állampolgárok, akik a második világháború idején Magyarországra jöttek, itt élvezték a magyar nép ro- konszenvét, és nagyon szép emlékekkel tértek haza.

— Láttuk a Hitler-fasizmus legnagyobb és legszörnyűbb halálgyárát, Auschwilzot, ahol hozzávetőleg négymillió különböző származású és nemzetiségű embert pusztítottak el a fasiszták: lengyeleket, szovjet embereket, magyarokat, zsidókat, belgákat, franciákat, mindenkit, aki a kezükbe került és aki megítélésük szerint elpusztítandó volt. Tudtuk, hogy magyarok is voltak ott, de amikor ott áll az ember, 370 000 magyar állampolgár pusztulásának színhelyén, akkor újból érzi, hogy örömeink, viszontagságaink és szenvedéseink egyaránt közösek voltak a mi lengyel barátainkkal. Ilyen szilárd és közös múltbeli alapokon épül a mai barátságunk.

Jártunk Nowa Hután a Lenin Kohászati Üzemekben is. Éppen úgy, mint a mi Dunai Vasművünk, szovjet műszaki tervek alapján, szovjet berendezés alapján, szovjet tanácsadók közvetlen segítségével készült, de aztán a magyar, illetve a lengyel nép munkájával épült és növekedett. Jó szocialista szellemben dolgoznak ott, nagyszerű eredményeket érnek el, szocialista brigádjaik vannak, és éppen olyan ifjú ez a Nowa Huta és a Lenin Kohászati Üzem, ahogyan a mi Dunaújvárosunk és a Dunai Vasműnk is az. Ez az üzem is szolgálja a magyar—lengyel barátságot.

— A lengyel elvtársakkal már van egy többoldalú megállapodásunk arra, hogy kohászati programunkat egyeztetjük. Hogy ne kelljen a hengereket minduntalan átállítani, bizonyos hengerelt árut itt állítunk elő, mást ott. Ezenkívül őnekik már kész a hideg hengerművük, a mienk talán jövőre lesz kész. A Dunai Vasműnek azok a szakemberei, akik majd a hideg hengerműben dolgoznak, most ott, Nowa Hután, a Lenin Kohászati Üzemek hideg hengerművében sajátítják el azokat a tapasztalatokat, amelyeket lengyel elvtársaink szereztek. Ezt nevezzük mi igazi internacionalista barátságnak, a szocializmust építő két nép kölcsönös segítségének és barátságának.

— Megbeszéltük természetesen a külpolitikai helyzet mindkettőnket érdeklő kérdéseit is: egyeztettük álláspontunkat és örömmel jelenthetjük, hogy pártjaink és kormányaink teljesen azonos módon ítélik meg a nemzetközi élet összes lényeges kérdéseit. Mindkét országnak az a véleménye, hogy a jelen helyzetben a döntő közös feladat a provokátorokat és gyújtogatókat féken tartani, a béke

megőrzéséért és megszilárdí- - fásáért harcolni. Megegyeztünk abban, hogy ahogyan eddig, ezután is együtt, küzdünk a nemzetközi életben ezekért a célokért. Azt hiszem nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy a mi rendszerünk és a mi kormányunk antiimperialista. az imperializmus ellen van. Szövetségesünknek tekintünk minden antiimperialista erőt, a gyarmati rendszer teljes megszüntetéséért, a népek szabad nemzeti fejlődéséért harcolunk, azzal a reménnyel, hogy végül a társadalmi haladás és a szocialista rendszer világméretekben is győzedelmeskedni fog. (Nagy taps.)

— Elvtársak! Mi úgy véljük. hogy az adott nemzetközi viszonyok között a jelenleg felhalmozott hatalmas pusztítóeszközök korszakában közös érdek a béke és a békés egymás mellett élés. Mi ezt valljuk és politikánkban gyakoroljuk, őszintén, becsületesen, elvi engedmények nélkül, de az együttműködés igaz szándékával, békés egymás mellett élést akarunk, függetlenül attól, hogy más országokban milyen társadalmi rendszer van. Persze, folytatjuk vitánkat, hogy melyik társadalmi rendszer a jobb, de vitázzunk abban, melyik társadalmi rendszer ad többet a dolgozó embernek jogban, kenyérben, kultúrában, nyugalomban és békében. Az a társadalmi rend fog győzedelmeskedni! (Nagy taps.)

A in un k ásmozga lom időszerű kérdései

— Megtárgyaltuk a nemzetközi munkásmozgalom jelenlegi helyzetét, időszerű kérdéseit. Együtt és sajnálattal konstatáltuk, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom és a szocialista országok viszonylatában jelenleg bizonyos véleményeltérés zavarja az egységet. Azt gondoljuk, hogy a szocialista országok viszonylatában lehetséges, és elképzelhető, hogy ideológiai véleményeltérés legyen a pártok között, amelyek a szocialista országban kormányoznak is. De az a meggyőződésünk, ha van is ilyen kérdés, rendes elvtársi megbeszélések, tanácskozások keretében, elvtársi légkörben kell megvitatni és tisztázni és semmiképp sem szabad állami vonalon külpolitikai együttműködésünkben törést megtűrni. Nekünk egységesnek kell lennünk. Ez nemcsak a szocialista országok népeinek elemi érdeke, hanem a világ minden népének, mert jelenleg a béke fő fenntartó ereje az a tizennégy szocialista ország, ahol a hatalom a békét óhajtó tömegek kezében van. (Lelkes taps.)

— Megegyeztünk abban is, hogy előmozdítjuk az elvtársi tanácskozásokat, az eszmecseréket, a szélesebb körű megbeszéléseket és minden erőnkkel és tudásunkkal azon leszünk, hogy a nemzetközi munkásmozgalom egysége szilárduljon és növekedjék.

— Kedves elvtársak!

— Jó, hogy mindkét ország egész életét, pártjaink tevékenységét ugyanúgy, mint a Szovjetunióét a XX. kongresz- szus alapvető eszméi, az 1957-es és 1960-as moszkvai tanácskozások helyes megállapításai vezérlik. Ugyanazokért a célokéi- harcolunk tovább. Amikor azt mondjuk, hogy egységre törekszünk, akkor ezt úgy értjük, hogy az egység mindenképpen és elsősorban a Szovjetunióval, a mi nagy szocialista családunk elsőszülöttjével éljen, erősödjön és növekedjék tovább. (Nagy taps.) Éljen, erősödjék

és növekedjék a szocialista Lengyel Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság, valamennyi szocialista ország együttműködése is. Ez a mi közös érdekünk, ez következik a mi elveinkből, törekvéseinkből.

— Kedves elvársak! A héten sok különböző esemény történt. Voltak olyan hírek, amelyeknek nagyon örültünk, és volt olyan hír is, ami meglepett bennünket. Ezt őszintén és becsületesen meg akarom mondani. Ismeretes, hogy a Szovjetunióban a legfelső vezetésben személycsere következett be. Hruscsov elvtársat, aki életkorára, nem kielégítő egészségi állapotára hivatkozva felmentését kérte, felmentették és Brezsnyev. illetve Koszigin elvtársat választották meg helyére. Az ilyesmi minden pártban és minden országban az illető párt- és az illető ország döntésétől, elhatározásától függ. Én a magam részéről úgy gondolom, hogy Hruscsov elvtársnak nagyon nagy érdemei vannak a sztálini személyi kultusz elleni harcban, és abban, hogy a béke fennmaradhatott, ő a békéért dolgozott.

— Én azt hiszem, hogy azok a magyar százezrek, akik a közelmúltban és az idén is itt, a mi hazánkban üdvözölhették és szívből üdvözölték Hruscsov elvtársat, mint a nagy Szovjetunió kommunista pártjának, államának, népének reprezentánsát és a béke fáradhatatlan harcosát, jól tették, és utólag sincs semmi gondolkozni valójuk ezen. Számunkra pedig az a 'é- nyeges és döntő, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság kormányának politikai álláspontja az ismert kérdésekben a béke, a békés egymás mellett élés kérdésében, a szocialista országok egységére való törekvésben, a nemzetközi munkásmozgalom ismert kérdéseiben egy hajszálnyit sem változott és nem fog változni ezután sem. (Nagy taps.)

— Az emberi kapcsolatok terén emberekkel a viszony

az emberektől függően különböző lehet, hiszen minden ember más. De szeretném nyomatékosan aláhúzni, hogy a magyar kommunisták, a szocializmus ügyét szívén viselő minden magyar ember — és ez a mi többségünk — mindig tisztelettel, mindig szeretettel, jó elvtársi együttműködésre való készséggel találkozik és dolgozik azokkal, akik a nagy Szovjetunió Kommunista Pártját, a nagy szovjet államot, a nagy szovjet népet képviselik. (Taps.) ök a mi népünk leghűségesebb szövetségesei, legerősebb támaszai a nemzetközi életben.

— Azok a tisztelt szovjet elvtársak, akik most a vezető poszton felváltották Hruscsov elvtársat, Brezsnyev elvtárs, illetve Koszigin elvtárs, előttünk ismert emberek, barátaink, barátság fűz velük ösz- sze bennünket, ők ugyanannak a fő politikai vonalnak ismert képviselői, munkálói voltak ez ideig is, ami mellett most a Szovjetunió Kommunista Pártja és kormánya ismét hitet tett, mondván, hogy a XX. kongresszus, a XXI. és a XXII. kongresszus, a nemzetközi életben pedig a béke megőrzése, a hajadás erőinek egysége vezérli őket. Ez így van. nem változott. Ez változatlanul így lesz tovább, a magyar—szovjet viszonyban is.

— Ha most azt vizsgáljuk, hogy mi a további teendő, akkor úgy tudom ezt meghatározni, hogy az eddigi politikai vonalon, az eddigi szellemben erősítsük egységünket, pártunk, népünk összeforrott- ságát és dolgozzunk keményen szocialista céljainkért. (Nagy taps.) Ha vannak az embereknek igényeik, sürgető óhajaik, akkor tudniok kell, hogy először a mi tízparancsolatunk első parancsolatát kell követni: dolgozni kell, mert minden érték teremtője az emberi munka! Ka növeljük ae értékek mennyiségét, akkor több jut mindenkinek. Ami a nemzetközi életet illeti, a Magyar Népköztársaságnak van becsülete, a szocialista országok előtt is. és más országokban is. Aki tehát azt akarja, hogy az élet mind jobb legyen, aki azt akarja, hogy országunk szavazata a nemzetközi élet síkján a szocialista országok körében, és átalában mindenütt kellő súly- lyal rendelkezzék, annak tudnia kell, hogy szavazatunk súlya határainkon túl a munkától és annak eredményeitől függ. Mostanában választások vannak különböző tőkésországokban. Van, ahol már megtörtént, van ahol még nem. Ha a haladóbb irányzat győz. örülünk, ha nem, akkor sem esünk kétségbe. A mi rendszerünk sorsa, a mi népünk boldogulása nem valamely tőkésország választásának kimenetelétől, hanem a mi becsületes munkánktól, ami helyes politikánktól és attól az eltökéltségtől függ, amivel dolgozni fogunk.

— Elvtársak!

— Mi azzal a lelkesedéssel és bizalommal kezdjük Itthon újra a munkát, amellyel eddig is végeztük. Hiszünk szocialista igazságunk erejében, hiszünk pártunkban, munkás- osztályunkban, népünkben. Népünk súlyos történelmi viszonyok, nehéz küzdelmek közepette tett hitet a béke, az igazságosság, a szocialista társadalom mellett. Küldöttségünk valamennyi tagja nevében még egyszer köszönöm kedvességüket, hogy vártak bennünket, türelmüket, hogv meghallgattak, minden jót, jó munkát, sok sikert kívánok önöknek és egész népünknek! (Lelkes, nagy taps.)

Kádár János nagy tetszéssel, hosszan tartó tapssal fogadott beszéde után a fogadtatás az Internacionálé hangjaival ért véget